Magyar Szó, 1973. augusztus (30. évfolyam, 224-239. szám)
1973-08-23 / 231. szám
8. oldal Becse. Mind kevesebb a felvásárlónké sertés Az utóbbi években egyre kevesebb kövér sertést vásárol fel a becsei földművesszövetkezet. A csökkenés a múlt évihez képest tovább folytatódik. Tavaly hét hónap alatt 7300, az idén pedig az azonos időszakban csak 4900 kövér sertést vásároltak fel a magántenyésztőktől. A hízómarhánál más a helyzet. Lényeges emelkedés tapasztalható. Tavaly hét hónap alatt 870, az idén pedig szintén hét hónap alatt 1270 darabot vettek át. Sertés mind kevesebb van, mondják a szövetkezet illetékesei, és ennek hatása már nagyon is érezhető. A jószágternyésztők elégedetlenek a töménytakarmány árának legutóbbi növelésével. Erre viszont a külföldről importált különféle nyersanyagok árának hirtelen emelkedése miatt került sor. A sertéshizlalást nem találják kifizetődőnek. S. O. Tizenhat munkásellenőrző bizottság alakul A becsei mezőgazdasági és ipari kombinát társult munka alapszervezeteiben befejezéshez közeledik a munkásellenőrző bizottságok alakítása. Úgy számítják, hogy szeptemberig összesen 16 munkásellenőrző bizottság alakul. A kombinát legnagyobb, illetve a mezőgazdasági társult munka alapszervezetében, különleges összetételénél fogva, kilenc munkásellenőrző bizottságot alakítottak. Kovács László Kanizsán Kedden délelőtt Kanizsára látogatott Kovács László, a Tartományi Képviselőház alelnöke. Az építőipari kombinátban tett látogatása során megtekintette az épülőben levő Potisse cseréprészlegét. Az ott dolgozókkal elbeszélgetett az alkotmánymódosítási vita megszervezéséről és lényegéről, valamint a gazdaságszilárdítási program megvalósításáról. upuszinai siker a Duna menti folklór fesztiválon A napokban ért véget Kalocsán a IV. Duna menti folklór fesztivál, amelyen 11 ország 14 műkedvelő népi tánccsoportja lépett fel. Hazánkat a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület népitánc csoportja és egy vukovári horvát népi tánccsoport képviselte. A kupuszinaiak nagy sikert arattak, megkapták a Népek Barátsága Nagydíj egyikét. A külföldi csoportok rangsorolásában a szovjetunióbeli együttes után a kupuszi-' nai következett. Mögöttük maradt az NSZK és Bulgária képviselője. A kupuszinai Bokréta népi tánccsoport Magyarországon helyi lakodalmi fonós- és szüreti táncokat mutatott be. MAGYAR SZÓ ! Csütörtök, 1973. aug. 23. ★ VAJDASAG ★ VAJDASAG ★ VAJDASAG * VAJDASAG ★ VAJDASÁG ★ VAJDASÁG * Augusztus 26-án, Kanizsán tartják a Tisza menti községek ifjúsági találkozóját Mint már ismeretes, a Tisza menti községek ifjúsági találkozójára (happening) Kanizsán kerül sor augusztus 26-án délelőtt 10 órai kezdettel a strandon. A műsorban részt vesznek Ada, Becse, Törökkanizsa, Zenta, Csóka és Kanizsa fiataljai. A napokban a szervező bizottság tanácskozásra hívta össze a községek képviselőit, amelyen minden község ismertette azokat a számokat, amelyekkel a műsoron részt kíván venni. Ismeretlen okokból Zenta, Csóka és Törökkanizsa képviselői nem jelentekmeg az összejövetelen, ami remélhetőleg nem jelenti visszalépésüket. Mindenesetre jó lenne komolyan venni a dolgot, ha már a szervezők és a többi résztvevő megtesz minden előkészületet, amely a találkozó sikerét, színvonalasságát és szórakoztató jellegét szavatolja. B. S. A verbászi Testvériség- Egység Általános Iskolában hétfőn megkezdődött a pótoktatás. Jelenleg 52 gyenge előmenetelő tanuló jár kötelező és ingyenes oktatásra különféle tantár- mulasztást pótolni kell Megkezdődött a pótoktatás a verbászi Testvériség-Egység Általános Iskolában gyakból, főképpen matematikából. A tanulók, tanítók, tanárok és a szülők együttesen vállalták ezt a feladatot, hogy még egy utolsó alkalmat nyújtsanak mindazoknak, akik bizonyos tantárgyakból nem mutattak fel kellő tudást. Most újra együtt vannak. A hangulat szokatlan, a folyosók csendesek. A tanítás szinte hangtalanul folyik. A tanulók arcán látszik a gond, vajon sikerül-e holnap vagy holnapután bebizonyítani, hogy némileg elsajátították a kötelező tananyagot. Egyesek csak most érezték és értették meg igazán, mit is jelent lemaradni osztálytársaiktól. Azok a tanulók, akik a nyáron tanultak, olvastak, némileg pótolták a mulasztottakat, a pótoktatás folyamán kiérdemelhetik, hogy felsőbb osztályba jussanak. Ezek a tanév befejezése után nem bizonyítványt, hanem egy felhívást vittek haza. Az iskola felhívta benne a szülök figyelmét, hogy gyermeküket rendszeresen küldjék a kötelező pótoktatásra. A szülők eleget tettek a felhívásnak. Az érdekelt tanulók augusztus közepétől 6 napon át kis csoportokban — órarend alapján — megfelelő szintű oktatásban részesülnek, újabb útmutatást kapnak a kötelező tananyag elsajátításához és barátságos légkörben felelhetnek. A náluk jobb tanulók nem zavarják, siettetik a munka ütemét. Talán éppen ez a nyugodtság hiányzott az iskolaév idején. Majd elválik a következő tanévben: HORVÁTH J. Topolyán a magyarországi úttörők vezetőinek küldöttsége . A Tartományi Gyermeknevelési Tanács vendégeként ma Topolyára érkezik a magyarországi úttörők vezetőinek egy csoportja. A vendégek a nemzetközi pionír cserelátogatás keretében érkeztek Jugoszláviába. Délután fél 5-kor a pionírotthonban megbeszélést tartanak a magyarországi és a vajdasági pionírszövetség munkájáról. A jövőbe kell nézni Látogatáson a szlavóniai Szentlászlón Szlavónia szórványvidék, Szentlászló. Végigmegyünk az 1372 lakost számláló Szentlászlón. A lakosság 99 százaléka magyar és mégis mindenki szerbhorvátul köszön ránk. Nagyon megnéznek bennünket, talán adószedőknek vélnek, vagy azt hiszik, hogy a nemrég lezajlott tagosítás ügyében járunk. A szentászlói iskola szép, modern, tiszta épület egy fiatal gyümölcsös közepén. A lakosság majdnem teljes egészében magyar, de magyarul csak az alsó tagozatokban tanulnak. Az egyik utcán két kislány játszadozik. Amikor beszélgetni, kezdünk velük, megtudjuk, hogy rokonok. Gyöke Esztike most lesz negyedikes, Sárika pedig ötödikes. Elmondta, hogy szeretnek iskolába járni, különösen olvasni, de még ennél is inkább a televízió gyermekműsorát nézni. Megkérdeztük tőlük, hogy nem lesz-e nehéz az ötödik osztályban horvát szerbül tanulni. — Nehéz lesz — volt a válasz. A magyar TV-t, és az Újvidéki Rádiót hallgatják a faluban, magyar újságot azonban keveset olvasnak. A vasútállomás közelében van a Vjesnik kioszkja, ahol a magyar lapok közül a Magyar Szó, a 7 Nap, a Magyar Képes Újság és a Dolgozók kapható. Az elárusítótól megtudtuk, hogy a Dolgozókat egy ember veszi, a Magyar Szóból naponta 2—4-et ad el, a 7 Napból sem fogy el több. Bajusz Emma főiskolai hallgatóval a fiatalok helyzetéről beszélgettünk. — Az eszéki gazdasági főiskola hallgatója vagyok, mindennap utazok, és keveset vagyok az itthonmaradt fiatalokkal. Szerintem a jövőbe kell nézni, az itteni fiatalok meg elzárkóznak. Eléggé elmaradott helység ez — mondotta Bajusz Emma, aki az alsó négy osztályban magyarul tanult, és aki könnyebben beszél szerbhorvátul, mint anyanyelvén. Kishegyesen a Tribün színjátszó csoportja vasárnap este Kovács István rendezésében színre hozza Balázs László PIROS SZEGFŰ háromfelvonásos zenés vígjátékát. Közreműködnek: Kiss István, Csordás Irén, Újvári Anna, Kálmán Ágnes, Faragó János, Kormos Elvira, Zsolnai István, Fodor Imre, Biber Mária, Vastag Jenő Ország Ottilia, Krizsán László, Nagy Rózsa, Krizsán Attila és Zsolnai Mihály. Az éneket betanította Horváth Gabriella. Jegyelővétel Homogyi Evánal a trafikban. Képünkön a kishegyesi amatőr színjátszók. (k. 1.) — Életemről nyilván sokat mondhatnék, de mi itt, ebben a kis faluban megszoktuk, hogy mindenről csak dióhéjban beszélünk. Elszoktunk a hosszú mondókától, hiszen ebben a faluban mindenki ismeri mindenkinek a gondolatát is, ki sem kell mondani. — A huszadik század második évében születtem, a román határon túl, Óbébán, innen Rábától alig néhány kilométerre. A polgári után bognármester apám a szegedi piarista gimnáziumba íratott. Hogy minél távolabb legyek a fatutól, gyalutól. De közbeszólt az első világégés. 1933-ban jöttem ide. Bognárműhelyt nyitottam, de kitanultam az asztalosmesterséget is. Később teljesen átálltam erre a szakmára. Valamikor virágzó kis műhelyem volt, de hát —mit csináljak? — az idő eljárt felettem, megöregedtem. Tavaly beadtam az ipart. Nem bírtam fizetni a biztosítást, a kamaratagságot. Kis földem van, két és fél holdacska, ezt művelgetjük a feleségemmel. A szakmát csak mellékfoglalkozásként űzöm 39 év után nehéz lenne megválni szerszámaimtól. — Két fiam született. Az egyik Új vidéken asztalos, a másik 8 évvel ezelőtt tragikusan elhunyt. Három unokám van, ők hozzák a legnagyobb örömet a házunkba. — Ideköltözésem után kezdtem el műkedveléssel foglalkozni. Rábén még ma is az általam készített színpadot használják. Akkoriban havonta is rendeztünk előadást. Dalárdánk is volt. A 18 tagú férfikar többször szép sikert ért el vajdasági jellegű versenyen. Már vagy tíz éve sem dalárda, sem műkedvelés nincs Rábén. Nincs aki csinálja. Egyszerűen nincs fiatal. A tíz ujján megszámlálhatja, hányan vannak. Csak mi maradtunk itt, mi ragadtunk le ide, öregek. S köztük én, Hódi József 72 éves bognár és asztalosmester. TÓTH Sz. L. Idős ember a fűrészgép mellett Hódi József A becsei községben: Nem volt tűz a kenyérgabona betakarítása alatt A becsei községi tűzoltószolgálat szerint tűz nélkül sikerült betakarítani a kenyérgabonát. Ebben igennagy szerepe van a jól megszervezett előzetes tűzvédelemnek a tűzoltóság és a munkaszervezetek részéről. A termésbetakarítási bizottság határozatára erőteljes ellenőrzést végeztek, és néhány kisebb hiányosságon kívül úgyszólván minden rendben volt. Debelyacsai kávézás Betérünk a Tükrösnek nevezett vendéglőbe. Ott a találka, de tíz perc sem múlik el, már jön Laki Mihály, mint mindig, széles jókedvvel: — Tudjátok, ide és ide kellene elmenni. Továbbra is emelni kell a lapok példányszámát. Nincs megállás. . Misát mindenki ismeri Dél- és Közép-Bánátban. A legeldugottabb falvakban. Valamikor kerékpáron, barátok lován, majd kismotoron járta a terepet. Most már van Fítyója. Isszuk a hideg sört, ő meg a cukor nélküli kávét. Átszól egy asztalhoz: — Komám, nem jössz el hozzánk kávéra? A megszólított lesújtó pillantást vet rá. S most jön a történet: Kimaradtak a debelyacsai férjek. Pirkadt már arra a határ felé az ég alja, amikor valakinek eszébe jutott: — Menjünk a Misáékhoz, főz a felesége egy jó kávét.Elmentek és éjjeli zenét (talán inkább macskazene volt az) adtak Annuskának. Az pedig beinvitálta őket. Hajnal három vagy négy lehetett. Főzte a kávét. Hadd igyák! De azok már mentek is volna, de nem lehetett. Annustca bezárta a kaput! — Ha már fölvertetek hajnali álmomból, akkor üljetek a hátsó feleteken, igyatok még kávét. Lesz bőven. Majd ha megyek hatkor a munkába, akkor nyitom ki a kaput. Azóta is szóbeszéd tárgya debelyacsai hajnali ki vézás Misáéknál. K. O.