Magyar Szó, 1974. április (31. évfolyam, 104-118. szám)
1974-04-17 / 105. szám
28. oldal A léggömbtől a műholdig A légi kémkedés történéséből (3) L. A léghajók szerkesztésében és építésében ismét a franciák jártak élen. Az új repülőeszköz hosszúkás volt, igen megfelelt repülésre. Elsőnek Henry Gifar francia konstruktor emelkedett a levegőbe 1852. szeptember 24-én. Három lóerős gőzgéppel hajtott léghajója 1800 méter magasságra jutott. Ennek a léghajónak még „puha” volt a váza, így hát nagyobb vállalkozásokra nem felelt meg. A benzinmotor és a szilárd vázú léghajó építése nagy lépést jelentett előre ezen a téren. Ferdinand Zeppelin tábornok, német gróf építette meg az első ilyen léghajót és 1900. július 2-án ki is próbálta a Bodeni-tó fölött, léghajója 28 kilométeres óránkénti sebességgel repült. Hasonló szerkezeten dolgoztak a francia, az orosz, az olasz, az osztrák és az amerikai szakértők is. A németek hamarosan belátták, hogy milyen előnyökkel járnak a léghajók, és így már 1909-ben légiforgalmi társaságot alakítottak. Zeppelin típusú léghajók közlekedtek a német városok között és egyre növekedett a kíváncsi utasok száma is, akik akkor még eléggé drágán fizették meg ezt a „szórakozásukat”. A német légiforgalmi társaság 1913-ban 733 repülést valósított meg, több mint 1100 óra effektív repüléssel Németország területén. A háború kezdetéig öt Zeppelin összesen 37 250 utast szállított. Léghajói azonban a hadseregnek is voltak. A német hadsereg már 1909- ben léghajókat is bevont a kölni hadgyakorlatokba. A németek a léghajókat rossz időben és éjjel is ki akarták próbálni, ez azonban túl korainak bizonyult, mert ezek a léghajók erre a célra még eléggé kezdetlegesek voltak. A franciák is bevonták léghajókat hadgyakorlataikba. Az oroszoknak és az olaszoknak úgyszintén voltak léghajóik. Az olaszok az 1911/12-es olasz—török háborúban két léghajót felderítésre vetettek be. 1912. márciusában a Tripoli környéki török hadállásokra egy léghajóról 28 kis bombát dobtak — ez volt az első légi bombázás. Az angolok alkalmaztak először rádiótávírót a léghajókon, mégpedig 1912- ben. A németek viszont más téren vezettek: 22 140 köbméter űrtartalmú léghajót építettek, amely 8 tonna hasznos terhet szállíthatott. Ezt a léghajót több, összesen 525 lóerős légcsavaros benzinmotor hajtotta. Ezek a Zeppelinek körülbelül 500 kilogramm bombát vihettek magukkal, így a léghajók stratégiai jelentősége mindinkább növekedett. A felderítő léggömbök Az első világháború elején számos felderítő léggömb jelent meg a frontokon. A hadmozdulatok követésére megszervezték a kötött léggömbök kosarából való szüntelen megfigyelést. Hamarosan azonban kiderült ennek a fogyatékossága: a kerek léggömbök érzékenyek voltak az erős szélre, viszonylag csekély űrtartalmuk (körülbelül 600 köbméter) miatt nem tudtak egy kilométeresnél nagyobb magasságba emelkedni, s az erősebb szélroham elszakította köteleiket. A léggömbök szerepe tehát közvetlenül az arcvonalak megfigyelésére korlátozódott, a hátországi felderítést pedig az akkor még fegyvertelen felderítő gépek végezték. A léggömb kosarában levő felderítő azonban mégis hasznos volt: távcsövön át megfigyelhette az ellenséges hadállásokat és adatokat szolgáltathatott tüzérségének. Néhány próbalövés után a tüzérek eltalálták azokat a célpontokat is, amelyeket nem láthattak. Új veszélyt jelentett ez és ezért új, nagyobb hatósugarú fegyvereket igyekeztek kifejleszteni a felderítő léggömbök elleni harcra. A léggömböket ezért néhány kilométerre a talaj fölé emelték, s így ismét biztonságban voltak, az ellenséges tüzérség nem árthatott nekik. Az első világháború első két évében, mindaddig, amíg a repülőgépeket megfelelő fegyverekkel nem szerelték fel, a léggömbök fontos szerepet játszottak. 1915-ben, amikor a világháború tetőfokára jutott és a frontok is kiszélesedtek, olyan felderítő léggömbök készültek, amelyek a másodpercenként 20 méteres sebességgel fújó szélnek is ellenálltak. Ezeknek a kosarában két-két felderítő foglalt helyet — az egyik közülük állandóan figyelte a harcteret, a másik pedig kezében gépfegyverrel védte a léggömböt az ellenséges vadászgépektől, amelyek egyre gyakrabban támadták őket.Az 1916. évi somme-i ütközetben számos felderítő léggömböt alkalmaztak, amelyeket vadászgépek védtek. Az ellenséges vadászgépnek néhány hosszú sorozatot kellett leadnia gépfegyveréből, hogy felgyújthassa a léggömböt, de eközben a léggömböt védő vadászgépek tüzének volt kitéve és gyakran a lőszere is elfogyott. Csak a gyújtólövedékek és rakéták bevetésével tudtak a pilóták eredményesebben harcolni a léggömbök ellen. Felderítő léggömböket a haditengerészet is használt. Az angolok az északitengeri csatákban vetették be őket. Egy egész hajóraj minden egységének orrához léggömb volt rögzítve, amelynek kosarából a felderítő az ellenséges hajókat és tengeralattjárókat figyelte. (Folytatjuk) Döbbenetes találkozások snapszokkal Huszár Sándor elbeszélése (2) És ebben a puha, hóhullásos, gázlángos, megkésett békében, amely, ha nem is mozdította ki megszokott életviteléből a várost, kezdetét jelentette egy ember hányatott életének. Ezzel, azt hiszen, a poént is ellőttem, amin én nem csodálkozom s kérem önöket, szintén ne csodálkozzanak, mert régi poéngyilkos családból származom. Hányatott életem során számos gyönyörű és emelkedett poénnal volt dolgom, amelyeket azonban mind rövid úton elintéztem, s most itt ülök önök között, hogy elmondjam mi is történt huszonkettedikéről huszonharmadikára virradó éjjel az István-szálló második emeletén, ahol már pár nap óta egy meglehetősen titokzatos, ezzel szemben úri és előkelő hölgy bérelte az egész emeletet. A fő lótuszkaktusz egy Simonffi nevű orvos, akinek osztálytársa volt a szállodás, aki viszont ismert egy kiváló kereskedőt. Egyszóval a terv tökéletes. A személyzetnek tudomására lesz hozva, hogy egy távoli városból jött igen előkelő hölgy szállt meg a keleti szárny második emeletén, aki, mint kiderült, valószínűleg ragályos beteg. Tehát, amennyiben az eseménynek híre megy a városban, az intézménytfertőtlenítés és egy füst alatt végrehajtandó tatarozás miatt egy időre bezárják, ezzel szemben a megnyitásra nem csak a tapéták, a személyzet is vadonatúj lesz. És amint majd látni fogjuk, a szervezés olyan tökéletes volt, hogy a szolganép már azt sem merte megkérdezni egymástól, hogy mit keres a ragályos folyosón a város köztiszteletben álló kereskedőjének felesége, amikor pedig igen sokan tudták, hogy Smilovitsné nagyságos asszony kövér és szívbajos, akinek nem csak a ragály, de a két emelet is igen igen nagy ártalmára lehet. Ám a munkaalkalom, mondják, az időben lényegesen kevesebb volt, minek következtében a kérdésfeltevések is elmaradtak, és úgy éjfél utáni egy óra tájban, egy élesebb asszonysikolyt követő másfél óra múlva Smilovitsné nagysám is hazaindulhatott, a saroktól férje segítségével és karján azzal az, újszülött csecsemővel, akinek a papírjait még a születést követő napokban elkészítették jókedélyű városi tisztviselők, Smilovitsékat jelölvén meg az egészséges gyermek szüleinek. És ha Pici úr szíveskedik nekem még egy snapszot hozni, annyit elárulhatok, hogy mindennek a tudója egy Maca nevezetű színházi ruhatáros, aki annak idején kenyereslány volt az István vendéglőjében, s akit, ahogy én kiveszem, azon az éjjelen épp valamelyik szobába meg esetleg felrendeltek. Előfordulhat, hogy épp az illető megrendelő úriember mondotta el bemelegítő pletykaként. Sok minden előfordul, és lehetséges, uraim, ebbe bele kell törődnünk. Én csak azért is mondtam el Önöknek ezt a történetet, hogy lássák, hogy az efféle gyönyörű és számomra mindenképpen emlékezetes éjszakákon mik meg nem esnek emberekkel. Ekkor azonban a Diri kért szót, meg két deci vöröset és Pici negyvennyolcas síbakancsainak diszkrét robaja mellett a burzsoázia erkölcseire szórt szörnyű átkokat. Kifejtette, hogy ő pont egy ilyen esetről tud, ám nem egészen biztos a dolgában, mert az is megeshetik, hogy moziban látta. Egy Kokó nevezetű nyugdíjas bohóc egyetértett az előtte szólóval, pusztán azzal egészítette ki a gondolatmenetét, hogy az egész ahhoz az esethez hasonlít, amikor elvágta a trapéz alatti védőháló egyetlen zsinórját, aminek következtében az artistának nevezte és több keresztkérdés széppen szabálytalanul érkezik a földre, mint az a szegény kisgyerek. Einstein viszont opponált, az esetet antipatikusnak nevezték és több keresztkérdés segítségével azt szerette volna tisztázni, hogy Macának, aki, mint társadalmi kategória, és mint kenyereslány ugyebár meglehetősen kiszolgáltatott, nos, hogy ennek a Macának vannak-e gyerekei, mert ha igen, könnyen megeshetik, hogy úgy szerezte. Ezzel szemben egy előkelő dáma, mint amilyenről itt a kolléga úr előadást tartott, abszolúte nincs rászorulva abban az időben, hogy az ilyen gyereket megszülje, lévén annak igen elegáns elintézési módja. Illetve, ahogy ő a detektívregények szabályait ismeri, egy esetben szül az ilyen nő, ha a gyereket megtarthatja és ezzel önmagának örömet, titkolt szerelmesének viszont bosszúságot okozhat. Itt viszont nem ez a helyzet. És épp át akart térni a háromévesek galopp-versenyének esélyeseire, amikor Balzsák, aki eddig háttal ült és erre az alkalomra megfordult, a rá különben nem jellemző konok realizmussal azt mondotta, hogy itt mindenki félrebeszél, és a helyzet abszolút világos, mert szemmel látható, hogy az a vidéki gótikában született gázvilágításos bébi nem lehet más, mint maga a Pityuka úr, muffos mamákat és biedermeier gyerekeket is beleillesztve a körképbe. Továbbá az a helyzet, ha valakinek a figyelmét ilyen apróságok elkerülték, hogy Pityuka úrnak, aki szerinte igen kiváló elbeszélő, ezen túlmenően pillanatnyilag elkenődött magányos ember, nos, hogy az úrnak nagyon hiányzott a baráti pálinka, és szüksége volt arra, hogy élete nagy és sosem hallott titkát itt végre valakinek elmondja. (Folytatjuk) MAGYAR SZÓ Szerda, 1974. április 17. I A helikopter Tehát egyelőre nem szoríthatja ki sem a repülőgépet, sem az autót. A közszolgálatok abban mind gyakrabban veszik igénybe. Az USA-ban, Angliában és Belgiumban helikopterrel szállítják a postát. Az USA-ban és Mexikóban helikopteres tűzoltószolgálat létesült, az erdőtüzek felderítésére. Különösen nagy segítséget nyújt a közúti forgalom irányításában. A hétvégi nagy autókirándulások ma már szinte elképzelhetetlenek helikopter nélkül. Közben a hadseregek mind tökéletesebb harci eszközként használják a helikoptert. Most már repülőgépek, hadihajók és tengeralattjárók ellen egyformán alkalmmazzák. Már arra is volt példa, hogy a rendőrség helikopter segítségével vett üldözőbe és fogott el egy rablóbandát.