Magyar Szó, 1974. július (31. évfolyam, 178-192. szám)

1974-07-01 / 178. szám

Munkásellenőrzés A megelőzés a legfontosabb feladat Az önigazgatási munkásellenőrzés intézménye létének viszonylag rövid időszakában teljes elismerést szerzett és az önigazgatási, társadalmi és politikai rendszerünk al­kotó eleme lett. A munkásellenőrzés szervei a társult munka sok alpaszervezetében számottevő eredményeket értek el, noha szervezett tevékenységük egy évnél nem sokkal hosszabb idő óta folyik, a második önigazgatási kongresszus ide vonatkozó javaslata következetesebben csak a pártlevél óta valósul meg. Az alkotmányban és a munkásellenőrzésnek külön fontosságot tulajdonító kongresszusi határozatok világo­san és szabatosan meghatározzák a munkásellenőrzés lé­nyegét és szerepét a legfőbb feladatok megvalósításában, hogy a munkásosztály ezáltal is úrrá legyen az egész társadalmi újratermelés fölött. Ennek jóvoltából mind kevesebb a tétovázás — kezdetben meglehetősen sok volt —, a feladatok megértésének hiánya és a munkásel­lenőrzés igazi helyének meghatározása önigazgatási rend­szerünkben. A gyakorlat azonban sok munkaszervezetben azt mu­tatja, hogy még nem tisztáztunk mindent, eltérések nyil­vánulnak meg, amelyekre föl kell hívni a figyelmet. Min­denekelőtt az önigazgatási munkásellenőrzés legfőbb te­vékenysége — a megelőzés — gyakran háttérbe szorul, és előtérbe helyezi másodrendű funkcióit. Az önigazgatási munkásellenőrzésről tartott tanácskozáson, a közelmúlt­ban, részletesen beszámoltak minderről és megfelelő ada­tokkal illusztrálták a helyzetet. Dragoslav Misic, a Ju­goszláv Szakszervezeti Szövetség tanácsának titkára — például — azt mondta, hogy vannak esetek, amikor a munkásellenőrzés tagjai önkényesen viselkednek, mint egyének hoznak döntést, amire nincs joguk, a tagoknak külön igazolványokat adnak ki és „munkásellenőrzés” feliratú karszalagot viselnek stb. Tegyük hozzá: vannak olyan szervezetek, ahol az önigazgatási munkásellenőr­zés szerveinek tevékenysége abban merül ki, hogy „el­lenőrzik” ki mikor érkezik munkahelyére, és milyen a munkafegyelem. Az önigazgatási munkásellenőrzés fogalmát a társult munka egyes szervezeteiben kizárólag a szélsőséges, rendellenes helyzetekkel hozzák kapcsolatba. Ilyen hely­zetben a dolgok lényegének meg nem értése miatt az alapvető munka mellékvágányra siklik. Márpedig ez a tevékenység — a Kommunista Szövetség és a szakszer­vezetek világos álláspontjaiból is — mindenekelőtt az önigazgatási szabályzatok és döntések alkalmazásának, az önigazgatási egyezmények és a dolgozók gyűlésén ho­zott határozatok végrehajtásának ellenőrzéséből áll. To­vábbá: annak megállapításából, hogy milyen az anyagi és a pénzügyi ügykezelés helyzete, történnek-e szabály­talanságok a jövedelemelosztásban, hogyan tájékoztatják a dolgozókat a társult munka szervezeteinek helyzetéről és munkájáról, ésszerűtlenül, a céloktól eltérően költik-e társadalmi eszközöket és a társadalmi vagyont, történ­nek-e lopások, vesztegetések és egyéb szocialistaellenes jelenségek meg cselekmények. A munkásellenőrzés mindenekelőtt ilyen tevékenysé­gével, a dolgozó önigazgatási jogainak megsértését meg­előző és megakadályozó munkával igazolhatja leghelye­sebben létezésüket. És — ami igen fontos — kiütik a fegyvert azoknak a kezéből, akik azt állítják, hogy a munkásellenőrzés az önigazgatás „versenytársa” lett, az önigazgatás szervei fölé emelkedik mint a társadalmi hatalom új központja. A munkásellenőrzésnek nyilvánvalóan nem szabad „rendfenntartó” szervvé változnia, mindenekelőtt önigaz­gatási szervnek kell lennie, amely hozzájárulhat a szocia­lista társadalmi viszonyok tovább­fejlesztéséhez. Azáltal, hogy elősegítik, hogy az önigazgatás szerveinél eredmé­nyesebben végezzék funkcióikat, továbbá, hogy eredmé­nyesen valósíthassák meg határozataikat, döntő hatást gyakorolhatnak a munka további társulására az alkot­mányos elvek alapján. Az eddigi gyakorlat, valamint az ezekről a kérdések­ről a közelmúltban megtartott tanácskozás arra mutat, hogy a nyilvánvalóan kedvező eredmények mellett még sok munka vár ránk ezen a téren. Arra kell töreked­nünk, hogy minden munkást felkészítsünk az önigazga­tási, döntéshozatalra és ellenőrzésre, és olyan feltételek kialakítására, hogy a munkásellenőrzés megelőző tevé­kenységet végezhessen. Ennek az irányzatnak fontos előfeltétele az, hogy a munkások tájékoztatásának olyan rendszerét alakítsuk ki a társult munka alapszervezeteinek munkájáról, amely aktív viszonyra ad lehetőséget a munkaszervezetben és a társadalomban. Mindezzel elősegíthetjük­­ a munká­sok fölötti ellenőrzés helyett azt, hogy a munkások ön­magukat ellenőrizzék. Férj RAKOCEVIC X Kommunista Újvidék, 1974. j­úli­us 1. — VI. évfolyam -333. szám A JUGOSZLÁV KOMMUNISTA SZÖVETSÉG LAPJA A X. kongresszus az alkotói szabadságról Dusan Popović: Behatóbban kell tanulmányoznunk­­ a kultúrában mutatkozó jelenségeket A két kongresszus közötti viharos időszak az életnek és a munkának ezen a te­rületén is erőteljesen kife­jezésre jutott. Habár a le­vél után nagy erőfeszítése­ket fejtettünk ki, hogy fel­mérjük és megváltoztassuk a helyzetet, a következő idő­szakban alaposabban kell ta­nulmányoznunk és értékel­nünk az oktatásban, a ne­velésben, a tudományban és a kultúrában felmerülő jelenségeket, különösen a negatív jelenségeket, ame­lyek fékezték a fejlődést és akadályoztak bennünket ab­ban, hogy nagyobb eredmé­nyeket érjünk el. A Kommunista Szövetség­nek és a Jugoszláv Szoci­alista Szövetség Elnökségé­nek a két kongresszus kö­zött végzett munkájáról szóló jelentés joggal mond­ja az alábbiakat: Az eltelt időszakban a Kommu­nista Szövetség nem har­colt eléggé szervezetten, tá­madóan és erélyesen a mar­xistaellenes, szocialistaelle­nes felfogás, magatartás és gyakorlat ellen ezekben a tevékenységekben.” További munkánk szem­pontjából rendkívül fontos, hogy a beszámoló és a ha­tározattervezetek kizárják azt a kultúrához való prak­­ticista hozzáállást. Közösségünk az anyagi és a társadalmi fejlődés új szakaszába lép, amelyet az jellemez, hogy gyorsabban hidaljuk át az ellentéteket a fizikai és a szellemi munka között; hogy erőteljesen gya­rapodik a munkásosztály és erősödik a szerepe; hogy többszörösen megnövekedik a műszaki, tudományos és humán intelligencia; hogy magasabbra emelkedik az egyéni fogyasztás és a tár­sadalmi színvonal, hogy nagy eredményeket érünk el az oktatásban, a tudo­mányban és a kultúrában. A munkásosztály és az egész társadalom, felszabadításá­ért folyó harcnak ebben a magasabb rendű szakaszá­ban sokoldalúan kell fejlesz­teni a dolgozók alkotó lehe­tőségeit azáltal, hogy erő­sítjük a szocialista önigaz­gatást, még jobban belesző­jük az önigazgatást a tu­dományba, az oktatásba, még dinamikusabban fej­lesztjük a termelőerőket és még gyorsabban forradalma­sítunk minden viszonyt. Lépést tartva ezekkel a fol­ya­ma­taikkal, az új alkot­mány szellemében tovább kell változtatnunk a társa­dalmi tevékenységek hely­zetét, mentesíteni kell őket az etatista-centralista és adminisztratív-költségvetési viszonyoktól, világosabban meg kell állapítani munká­juk tartalmát és önigazga­tású érdekközösségekké kell átformálni őket Az új al­kotmány alkalmazásával el­érjük, hogy a dolgozók te­vékenyen viszonyuljanak az oktatásban, a nevelésben, a tudományban és a kultúrá­ban folyó munkához, és megfordítva, hogy a művelő­dési-nevelési munka, a tv-A közelmúlt tapasztalatai arra intenek, hogy a harc­nak ezen a terén bármi­féle megfutamodásért, libe­rális viszonyulásért vagy szervezetlenségért drága árat kell fizetnünk. A KSZ- szervezeteknek a levél és a platform szellemében kifej­tett tevékenysége hozzáse­gített ahhoz, hogy önbíráló szellemben mérjük fel a helyzetet és nagyobb részt vállaljunk a tapasztalt fo­gyatékosságok elleni harc­ból.Azon törekvések sorában, hogy a Kommunista Szövet­ség elnyerje a forradalmi élcsapat minden ismérvét, a legfontosabb a frakciózás és a nacionalizmus, az uni­­tarizmus és a szeparatizmus elleni harc marad,­dományos és a kulturális alkotó tevékenység is tevé­kenyen viszonyuljon a dolgo­zókhoz. E változások­ ered­ményeképpen erőteljesebben irányítjuk majd a művelő­dési életet, kiszorítjuk a vulgáris kommercializmust és az olcsó szenzációhajhá­szást, szűkítjük az elitiz­mus, az egyéni kisajátítás viszonyait, véget vetünk a betokosodásnak és a tradi­­cionalizmusnak. Ezen az úton járva, a munkásosztály úrrá lesz a kulturális fejlődés feltétele­in és döntő szubjektumává válik a művelődési politiká­nak. A kommunistáknak, ha szembe kerülnek a dogma­tikus, sztálinista, anarcho­­liberális, kispolgári és bur­­zsoá szellemiség nyomásai­val, becsületbeli kötelessé­gük, hogy harcoljanak a tu­domány, az oktatás, a neve­lés és a kultúra szocialista, humán irányáért. Az önigazgatású társadalom szabadságainak alkotó része A Jugoszláv Kommunista Szövetség programjával meghirdette s gyakorlatával megerősítette, hogy síkra­­száll a tényleges alkotói szabadságért a tudomány­ban és a művészetekben, s elutasította azt, hogy a dog­mákhoz ragaszkodó bíró sze­repét töltse be a tudományos és művészeti irányzatok, is­kolák és álláspontok elbí­rálásában. A program szerint és gya­korlatilag is számunkra a kulturális alkotás szabadsá­ga az ön­igazgatású társada­lom szabadságának az alko­tó része. Ebben a társada­lomban az osztályfelszabadí­tó tevékenység formájaként fellépő kultúra a társult közvetlen termelők hatal­mának szerves részévé válik. A munkások művelődési életének sokrétű fejlesztése elsődleges kötelezettségeink közé tartozik. A fejletlen önigazgatás és a kispolgári ösztönösség miatt, miközben még el is hanyagolták a párt szerepét és a spontán fejlődésről szóló elméletet hirdették, kicsíráztak és tért hódítot­tak a burzsoá-liberális és nacionalista, a demagóg ultraradikális és bürokra­tikus-dogmatikus viszonyok szocialistaellenes és önigaz­gatásellenes érdekei. Az alkotói szabadság cí­mén támadták a szocialista önigazgatást és veszélyez­tették jövőjét. Az önigazgatás ellenségei, semlegességre és tudomá­nyosságra hivatkoztak, de nem voltak sem semlegesek, sem tudományosak. Valójá­ban azoknak a reakciós erők­nek nagyon is céltudatos ideológiai előőrsei voltak, amelyek a bennünket kö­rülvevő világban gátlástala­nul elfojtják mind az alko­tói szabadságot, mind az alapvető emberi jogokat. Noha a Kommunista Szö­vetség támadó eszmei-poli­tikai akciójával súlyos csa­pásokat mértünk ezekre a tendenciákra, művészeti al­kotások cégére alatt a mai nap is készülnek szocialis­taellenes mondanivalót tar­talmazó kispolgári művek, amelyek demoralizálják az embereket. A sztálinizmus elleni harcra való hivatko­zással egyesek továbbra is bírálják, sőt elutasítják az önigazgatási szocializmust, s erkölcsileg-politikailag a hitelét akarják rontani a Jugoszláv Kommunista Szö­vetségnek, főképp oly mó­­­don, hogy túlméretezik fej­lődésünk bizonyos mozzana­tait és elemeit, a történel­mi összefüggésükön kívül tag­lalják őket, ráadásul tagad­ják forradalmunk folytonos­ságát. Ily módon legtöbb­­nyire a forradalmi etatizmus háború utáni szakaszával manipulálnak. Feltételeket kell teremteni a marxista bírálat fejlődéséhez Eszmei­ politikai életünk legutóbbi szakaszában a dél gőzök széles rétegeiben meg­érett annak tudata, hogy két fronton: a bürokra­tikus és a burzsoá törek­vések ellen kell szakadatlan harcot folytatni a haladá­sért. Ez arra kötelezi a kulturális alkotókat, hogy ne maradjanak a társadalmi tu­dat szintje alatt. Az ilyen és hasonló jelenségekkel kapcsolatban Tito elvtárg­yi beszámolóban világosan rá­mutatott kötelességeinkre. A Kommunista Szövetségnek erélyesen szembe kell száll­nia a forradalmunk alapve­tő céljai ellen törő társa­dalmi erőkkel, amelyek az alkotói szabadságot a forra­dalom­ elleni harc politikai fegyverévé szeretnék tenni. Nagyon is érezhetők an­nak következményei, hogy a kultúrában és a művésze­tekben a marxista bírálat lemaradt. A marxista bírá­latnak az a feladata, hogy rávilágítva a társadalom és az ember problémáira, s magyarázatot adva a kul­túrában tapasztalható esz­mei összecsapások lényegére és formáira, kezdeményezést és ösztönzést adjon az alko­tói tevékenységnek, önmaga pedig hatékony eszmei fegy­ver legyen az önigazgatás­ellenes erők és tendenciák elleni harcban. Közvetlen és rendkívül fontos felada­tunk az, hogy kedvezőbb feltételeket alakítsunk ki a marxista bírálat fejlődésé­hez. A Jugoszláv Kommu­nista Szövetség harmadik értekezletének határozatá­val azt a kötelességet vál­laltuk magunkra, hogy szer­vezettebben, nagyobb rész­­vállalással, a Kommunista Szövetség közvetlen ideoló­giai és politikai befolyásá­val tevékenységet fejtsünk ki az­ ifjúság soraiban min­den környezetben. Minden kommunistának tudnia kell, hogy az ifjúsággal és az ifjúság soraiban folyó mun­ka hozzátartozik az általá­nos forradalmi tevékeny­séghez, s egyik legfonto­sabb feltétele annak, hogy megőrizzük forradalmunk vívmányait és tovább fej­lesszük folytonosságát A fiatalok eszmei-politikai fel­emelkedését és minél ered­ményesebb társadalmi tevé­kenységét szolgáló folyama­tos és szervezett munka a középpontjában legyen ok­tatási-nevelési, tudományos és kulturális tevékenysé-­­ günknek. Hogy valóra váltsuk a JKSZ programjában, Tito elvtárs beszámolójában és a kongresszusi határozatokban foglalt művelődéspolitikai célokat, a Kommunista Szö­vetségnek az eddiginél szer­vezettebb tevékenységet kell kifejtenie a kultúra terüle­tén. Több támadó és esz­mei-politikai akcióval kell megmozgatnunk a szerveze­teket és a kommunistákat, el kell érnünk, hogy a kommunisták gyorsabban kapcsolódjanak be a nyil­vános eszmei-politikai harc­ba, hogy e tevékenységek problémái a szervezetek és a vezetőségek figyelmének gyújtópontjába kerüljenek. Szervezeteinknek és tag­ságunknak kötelességük ki­harcolni, hogy nagyobb be­folyást gyakoroljanak a mű­velődés területén a káder­­politikára. A Kommunista Szövetségben gyakrabban kell taglalnunk a harcunk­hoz fűződő eszmei-politikai problémákat, s tájékoztat­nunk kell egymást a gyakor­lati tevékenység pozitív és negatív oldalairól. __­ Folytatjuk az alkotás szabadságának témájára vonat­kozó írások közlését. Ebben a számban részletesen is­mertetjük Dusán Popovicnak, a JKSZ KB Elnöksége Végrehajtó Bizottsága tagjának az oktatás-, nevelés-, tu­dományos és kulturálisügyi kongresszusi bizottságban el­hangzott fejtegetését. Véget vetettünk a kultúrához való prakticista hozzáállásnak Vlljjó PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK?

Next