Magyar Szó, 1974. július (31. évfolyam, 178-192. szám)
1974-07-01 / 178. szám
Munkásellenőrzés A megelőzés a legfontosabb feladat Az önigazgatási munkásellenőrzés intézménye létének viszonylag rövid időszakában teljes elismerést szerzett és az önigazgatási, társadalmi és politikai rendszerünk alkotó eleme lett. A munkásellenőrzés szervei a társult munka sok alpaszervezetében számottevő eredményeket értek el, noha szervezett tevékenységük egy évnél nem sokkal hosszabb idő óta folyik, a második önigazgatási kongresszus ide vonatkozó javaslata következetesebben csak a pártlevél óta valósul meg. Az alkotmányban és a munkásellenőrzésnek külön fontosságot tulajdonító kongresszusi határozatok világosan és szabatosan meghatározzák a munkásellenőrzés lényegét és szerepét a legfőbb feladatok megvalósításában, hogy a munkásosztály ezáltal is úrrá legyen az egész társadalmi újratermelés fölött. Ennek jóvoltából mind kevesebb a tétovázás — kezdetben meglehetősen sok volt —, a feladatok megértésének hiánya és a munkásellenőrzés igazi helyének meghatározása önigazgatási rendszerünkben. A gyakorlat azonban sok munkaszervezetben azt mutatja, hogy még nem tisztáztunk mindent, eltérések nyilvánulnak meg, amelyekre föl kell hívni a figyelmet. Mindenekelőtt az önigazgatási munkásellenőrzés legfőbb tevékenysége — a megelőzés — gyakran háttérbe szorul, és előtérbe helyezi másodrendű funkcióit. Az önigazgatási munkásellenőrzésről tartott tanácskozáson, a közelmúltban, részletesen beszámoltak minderről és megfelelő adatokkal illusztrálták a helyzetet. Dragoslav Misic, a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség tanácsának titkára — például — azt mondta, hogy vannak esetek, amikor a munkásellenőrzés tagjai önkényesen viselkednek, mint egyének hoznak döntést, amire nincs joguk, a tagoknak külön igazolványokat adnak ki és „munkásellenőrzés” feliratú karszalagot viselnek stb. Tegyük hozzá: vannak olyan szervezetek, ahol az önigazgatási munkásellenőrzés szerveinek tevékenysége abban merül ki, hogy „ellenőrzik” ki mikor érkezik munkahelyére, és milyen a munkafegyelem. Az önigazgatási munkásellenőrzés fogalmát a társult munka egyes szervezeteiben kizárólag a szélsőséges, rendellenes helyzetekkel hozzák kapcsolatba. Ilyen helyzetben a dolgok lényegének meg nem értése miatt az alapvető munka mellékvágányra siklik. Márpedig ez a tevékenység — a Kommunista Szövetség és a szakszervezetek világos álláspontjaiból is — mindenekelőtt az önigazgatási szabályzatok és döntések alkalmazásának, az önigazgatási egyezmények és a dolgozók gyűlésén hozott határozatok végrehajtásának ellenőrzéséből áll. Továbbá: annak megállapításából, hogy milyen az anyagi és a pénzügyi ügykezelés helyzete, történnek-e szabálytalanságok a jövedelemelosztásban, hogyan tájékoztatják a dolgozókat a társult munka szervezeteinek helyzetéről és munkájáról, ésszerűtlenül, a céloktól eltérően költik-e társadalmi eszközöket és a társadalmi vagyont, történnek-e lopások, vesztegetések és egyéb szocialistaellenes jelenségek meg cselekmények. A munkásellenőrzés mindenekelőtt ilyen tevékenységével, a dolgozó önigazgatási jogainak megsértését megelőző és megakadályozó munkával igazolhatja leghelyesebben létezésüket. És — ami igen fontos — kiütik a fegyvert azoknak a kezéből, akik azt állítják, hogy a munkásellenőrzés az önigazgatás „versenytársa” lett, az önigazgatás szervei fölé emelkedik mint a társadalmi hatalom új központja. A munkásellenőrzésnek nyilvánvalóan nem szabad „rendfenntartó” szervvé változnia, mindenekelőtt önigazgatási szervnek kell lennie, amely hozzájárulhat a szocialista társadalmi viszonyok továbbfejlesztéséhez. Azáltal, hogy elősegítik, hogy az önigazgatás szerveinél eredményesebben végezzék funkcióikat, továbbá, hogy eredményesen valósíthassák meg határozataikat, döntő hatást gyakorolhatnak a munka további társulására az alkotmányos elvek alapján. Az eddigi gyakorlat, valamint az ezekről a kérdésekről a közelmúltban megtartott tanácskozás arra mutat, hogy a nyilvánvalóan kedvező eredmények mellett még sok munka vár ránk ezen a téren. Arra kell törekednünk, hogy minden munkást felkészítsünk az önigazgatási, döntéshozatalra és ellenőrzésre, és olyan feltételek kialakítására, hogy a munkásellenőrzés megelőző tevékenységet végezhessen. Ennek az irányzatnak fontos előfeltétele az, hogy a munkások tájékoztatásának olyan rendszerét alakítsuk ki a társult munka alapszervezeteinek munkájáról, amely aktív viszonyra ad lehetőséget a munkaszervezetben és a társadalomban. Mindezzel elősegíthetjük a munkások fölötti ellenőrzés helyett azt, hogy a munkások önmagukat ellenőrizzék. Férj RAKOCEVIC X Kommunista Újvidék, 1974. július 1. — VI. évfolyam -333. szám A JUGOSZLÁV KOMMUNISTA SZÖVETSÉG LAPJA A X. kongresszus az alkotói szabadságról Dusan Popović: Behatóbban kell tanulmányoznunk a kultúrában mutatkozó jelenségeket A két kongresszus közötti viharos időszak az életnek és a munkának ezen a területén is erőteljesen kifejezésre jutott. Habár a levél után nagy erőfeszítéseket fejtettünk ki, hogy felmérjük és megváltoztassuk a helyzetet, a következő időszakban alaposabban kell tanulmányoznunk és értékelnünk az oktatásban, a nevelésben, a tudományban és a kultúrában felmerülő jelenségeket, különösen a negatív jelenségeket, amelyek fékezték a fejlődést és akadályoztak bennünket abban, hogy nagyobb eredményeket érjünk el. A Kommunista Szövetségnek és a Jugoszláv Szocialista Szövetség Elnökségének a két kongresszus között végzett munkájáról szóló jelentés joggal mondja az alábbiakat: Az eltelt időszakban a Kommunista Szövetség nem harcolt eléggé szervezetten, támadóan és erélyesen a marxistaellenes, szocialistaellenes felfogás, magatartás és gyakorlat ellen ezekben a tevékenységekben.” További munkánk szempontjából rendkívül fontos, hogy a beszámoló és a határozattervezetek kizárják azt a kultúrához való prakticista hozzáállást. Közösségünk az anyagi és a társadalmi fejlődés új szakaszába lép, amelyet az jellemez, hogy gyorsabban hidaljuk át az ellentéteket a fizikai és a szellemi munka között; hogy erőteljesen gyarapodik a munkásosztály és erősödik a szerepe; hogy többszörösen megnövekedik a műszaki, tudományos és humán intelligencia; hogy magasabbra emelkedik az egyéni fogyasztás és a társadalmi színvonal, hogy nagy eredményeket érünk el az oktatásban, a tudományban és a kultúrában. A munkásosztály és az egész társadalom, felszabadításáért folyó harcnak ebben a magasabb rendű szakaszában sokoldalúan kell fejleszteni a dolgozók alkotó lehetőségeit azáltal, hogy erősítjük a szocialista önigazgatást, még jobban beleszőjük az önigazgatást a tudományba, az oktatásba, még dinamikusabban fejlesztjük a termelőerőket és még gyorsabban forradalmasítunk minden viszonyt. Lépést tartva ezekkel a folyamataikkal, az új alkotmány szellemében tovább kell változtatnunk a társadalmi tevékenységek helyzetét, mentesíteni kell őket az etatista-centralista és adminisztratív-költségvetési viszonyoktól, világosabban meg kell állapítani munkájuk tartalmát és önigazgatású érdekközösségekké kell átformálni őket Az új alkotmány alkalmazásával elérjük, hogy a dolgozók tevékenyen viszonyuljanak az oktatásban, a nevelésben, a tudományban és a kultúrában folyó munkához, és megfordítva, hogy a művelődési-nevelési munka, a tv-A közelmúlt tapasztalatai arra intenek, hogy a harcnak ezen a terén bármiféle megfutamodásért, liberális viszonyulásért vagy szervezetlenségért drága árat kell fizetnünk. A KSZ- szervezeteknek a levél és a platform szellemében kifejtett tevékenysége hozzásegített ahhoz, hogy önbíráló szellemben mérjük fel a helyzetet és nagyobb részt vállaljunk a tapasztalt fogyatékosságok elleni harcból.Azon törekvések sorában, hogy a Kommunista Szövetség elnyerje a forradalmi élcsapat minden ismérvét, a legfontosabb a frakciózás és a nacionalizmus, az unitarizmus és a szeparatizmus elleni harc marad,dományos és a kulturális alkotó tevékenység is tevékenyen viszonyuljon a dolgozókhoz. E változások eredményeképpen erőteljesebben irányítjuk majd a művelődési életet, kiszorítjuk a vulgáris kommercializmust és az olcsó szenzációhajhászást, szűkítjük az elitizmus, az egyéni kisajátítás viszonyait, véget vetünk a betokosodásnak és a tradicionalizmusnak. Ezen az úton járva, a munkásosztály úrrá lesz a kulturális fejlődés feltételein és döntő szubjektumává válik a művelődési politikának. A kommunistáknak, ha szembe kerülnek a dogmatikus, sztálinista, anarcholiberális, kispolgári és burzsoá szellemiség nyomásaival, becsületbeli kötelességük, hogy harcoljanak a tudomány, az oktatás, a nevelés és a kultúra szocialista, humán irányáért. Az önigazgatású társadalom szabadságainak alkotó része A Jugoszláv Kommunista Szövetség programjával meghirdette s gyakorlatával megerősítette, hogy síkraszáll a tényleges alkotói szabadságért a tudományban és a művészetekben, s elutasította azt, hogy a dogmákhoz ragaszkodó bíró szerepét töltse be a tudományos és művészeti irányzatok, iskolák és álláspontok elbírálásában. A program szerint és gyakorlatilag is számunkra a kulturális alkotás szabadsága az önigazgatású társadalom szabadságának az alkotó része. Ebben a társadalomban az osztályfelszabadító tevékenység formájaként fellépő kultúra a társult közvetlen termelők hatalmának szerves részévé válik. A munkások művelődési életének sokrétű fejlesztése elsődleges kötelezettségeink közé tartozik. A fejletlen önigazgatás és a kispolgári ösztönösség miatt, miközben még el is hanyagolták a párt szerepét és a spontán fejlődésről szóló elméletet hirdették, kicsíráztak és tért hódítottak a burzsoá-liberális és nacionalista, a demagóg ultraradikális és bürokratikus-dogmatikus viszonyok szocialistaellenes és önigazgatásellenes érdekei. Az alkotói szabadság címén támadták a szocialista önigazgatást és veszélyeztették jövőjét. Az önigazgatás ellenségei, semlegességre és tudományosságra hivatkoztak, de nem voltak sem semlegesek, sem tudományosak. Valójában azoknak a reakciós erőknek nagyon is céltudatos ideológiai előőrsei voltak, amelyek a bennünket körülvevő világban gátlástalanul elfojtják mind az alkotói szabadságot, mind az alapvető emberi jogokat. Noha a Kommunista Szövetség támadó eszmei-politikai akciójával súlyos csapásokat mértünk ezekre a tendenciákra, művészeti alkotások cégére alatt a mai nap is készülnek szocialistaellenes mondanivalót tartalmazó kispolgári művek, amelyek demoralizálják az embereket. A sztálinizmus elleni harcra való hivatkozással egyesek továbbra is bírálják, sőt elutasítják az önigazgatási szocializmust, s erkölcsileg-politikailag a hitelét akarják rontani a Jugoszláv Kommunista Szövetségnek, főképp oly módon, hogy túlméretezik fejlődésünk bizonyos mozzanatait és elemeit, a történelmi összefüggésükön kívül taglalják őket, ráadásul tagadják forradalmunk folytonosságát. Ily módon legtöbbnyire a forradalmi etatizmus háború utáni szakaszával manipulálnak. Feltételeket kell teremteni a marxista bírálat fejlődéséhez Eszmei politikai életünk legutóbbi szakaszában a dél gőzök széles rétegeiben megérett annak tudata, hogy két fronton: a bürokratikus és a burzsoá törekvések ellen kell szakadatlan harcot folytatni a haladásért. Ez arra kötelezi a kulturális alkotókat, hogy ne maradjanak a társadalmi tudat szintje alatt. Az ilyen és hasonló jelenségekkel kapcsolatban Tito elvtárgyi beszámolóban világosan rámutatott kötelességeinkre. A Kommunista Szövetségnek erélyesen szembe kell szállnia a forradalmunk alapvető céljai ellen törő társadalmi erőkkel, amelyek az alkotói szabadságot a forradalom elleni harc politikai fegyverévé szeretnék tenni. Nagyon is érezhetők annak következményei, hogy a kultúrában és a művészetekben a marxista bírálat lemaradt. A marxista bírálatnak az a feladata, hogy rávilágítva a társadalom és az ember problémáira, s magyarázatot adva a kultúrában tapasztalható eszmei összecsapások lényegére és formáira, kezdeményezést és ösztönzést adjon az alkotói tevékenységnek, önmaga pedig hatékony eszmei fegyver legyen az önigazgatásellenes erők és tendenciák elleni harcban. Közvetlen és rendkívül fontos feladatunk az, hogy kedvezőbb feltételeket alakítsunk ki a marxista bírálat fejlődéséhez. A Jugoszláv Kommunista Szövetség harmadik értekezletének határozatával azt a kötelességet vállaltuk magunkra, hogy szervezettebben, nagyobb részvállalással, a Kommunista Szövetség közvetlen ideológiai és politikai befolyásával tevékenységet fejtsünk ki az ifjúság soraiban minden környezetben. Minden kommunistának tudnia kell, hogy az ifjúsággal és az ifjúság soraiban folyó munka hozzátartozik az általános forradalmi tevékenységhez, s egyik legfontosabb feltétele annak, hogy megőrizzük forradalmunk vívmányait és tovább fejlesszük folytonosságát A fiatalok eszmei-politikai felemelkedését és minél eredményesebb társadalmi tevékenységét szolgáló folyamatos és szervezett munka a középpontjában legyen oktatási-nevelési, tudományos és kulturális tevékenysé- günknek. Hogy valóra váltsuk a JKSZ programjában, Tito elvtárs beszámolójában és a kongresszusi határozatokban foglalt művelődéspolitikai célokat, a Kommunista Szövetségnek az eddiginél szervezettebb tevékenységet kell kifejtenie a kultúra területén. Több támadó és eszmei-politikai akcióval kell megmozgatnunk a szervezeteket és a kommunistákat, el kell érnünk, hogy a kommunisták gyorsabban kapcsolódjanak be a nyilvános eszmei-politikai harcba, hogy e tevékenységek problémái a szervezetek és a vezetőségek figyelmének gyújtópontjába kerüljenek. Szervezeteinknek és tagságunknak kötelességük kiharcolni, hogy nagyobb befolyást gyakoroljanak a művelődés területén a káderpolitikára. A Kommunista Szövetségben gyakrabban kell taglalnunk a harcunkhoz fűződő eszmei-politikai problémákat, s tájékoztatnunk kell egymást a gyakorlati tevékenység pozitív és negatív oldalairól. __ Folytatjuk az alkotás szabadságának témájára vonatkozó írások közlését. Ebben a számban részletesen ismertetjük Dusán Popovicnak, a JKSZ KB Elnöksége Végrehajtó Bizottsága tagjának az oktatás-, nevelés-, tudományos és kulturálisügyi kongresszusi bizottságban elhangzott fejtegetését. Véget vetettünk a kultúrához való prakticista hozzáállásnak Vlljjó PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK?