Magyar Szó, 1974. szeptember (31. évfolyam, 240-254. szám)

1974-09-15 / 254. szám

Vasárnap, 1974. szept. 15. MAGYAR SZÓ Hullámvölgyön innen, hullámvölgyön túl A hústermelés és fogyasztás összehangolása nélkül nem szilárdulhat meg az élelmiszer-gazdaság .A tenyésztőket és a fo­gyasztókat élénken foglalkoz­tatja a hústermelésben be­állt válság. Gyorsan szárny­ra kapott a­ hír, hogy a te­nyésztő az első osztályú hí­zott borjúért a 16,50 dinár mellé még 1,50 dinár jutal­mat is kaphat. Ez szép, mond­ják a tenyésztők, s némi re­ményt nyújt arra, hogy ki­lábalhatunk a nehézségek­ből. Igen ám, de nem min­denütt egyformán értelmezik ezt a­ rendelkezést. Egyrészt a nagy kínálat, másrészt a szövetkezetek és a felvásár­lók érdektelensége úgyszól­ván lehetetlenné teszik a te­nyésztők jogainak érvénye­sítését. Szilágyin a tenyész­tők elmondták, hogy a szö­vetkezet 14,50 dinárt kínál az első osztályú hízott bor­júért. Nekik azonban ez az ár nem felel meg, ezért el­látogattak a környékbeli szö­vetkezetekbe és megérdek­lődtek, hogy ott mennyit fi­zetnek. A prigrevicai szövet­kezet például 16,50 dinárt, plusz jutalmat ad a vágóál­latért, azzal a kikötéssel, hogy a tenyésztőknek meg kell szerezniük a szilágyi szö­vetkezet írásbeli beleegyezé­sét is. A szilágyi­ szövetke­zet azonban nem hajlandó írást adni, így hát az üzlet­kötés elmaradt, s a tenyész­tők nem tudják, mitévők le­gyenek,, nem tudják, miért nem fizethet az ő szövetke­zetük is annyit, mint a prig­revicai. Lám, jóllehet szavatolják a minimális árat a tenyész­tőnek, úton-útfélen akadá­lyokat gördítenek eléje. A forgalmazók és a húsgyárak ahelyett, hogy védenék nyers­anyagtermelőiket azáltal, hogy vágóállatukért megad­ják legalább a szavatolt mi­nimális árat, a szó szoros értelmében zsarolják őket. Hiába történtek intézkedé­sek a válság enyhítésére, a tenyésztő továbbra is nehéz­ségekkel küzködik. Szervezettebb munka Nem árt, ha még egyszer megismételjük, milyen intéz­kedések is történtek a vál­ság enyhítésére. A Szövetsé­gi Végrehajtó Tanács egye­bek között elrendelte az 1,50 dináros térítést, ezt vissza­menőleg kifizetik, ezenkívül felszabadította a borjú-, a bárány- és a malachús árát, és megállapította a vágóál­lat új minimális felvásárlá­si árát is. Továbbá engedélyt adott a kukoricabehozatalra, mert a takarmány fogytán van. Az utóbbi időben ugyan­is nagy árarányeltolódás tör­tént a kukorica és a vágó­állat ára között. Több pénzt hagytak jóvá hűtőházak épí­tésére, és ami szintén fon­tos, részben megtérítik a vá­­góhidaknak a kiviteli szub­venciót. Ezek az intézkedé­sek, noha nem lebecsülen­dők, csak részben enyhítik az állattenyésztők és a hús­­gyárak gondjait és talán megvédik a tenyészállatokat a késtől. Jelenleg még mindig hul­lámvölgyben vagyunk, s az állattenyésztési megállapodás­nak és még néhány önigaz­gatási megegyezésnek kell hozzájárulni ahhoz, hogy a jövőben legalább enyhítsük a hullámvölgy következmé­nyeit. Annyi bizonyos, hogy elsősorban nagyobb szerve­zettségre van szükség, má­sodsorban önigazgatási meg­egyezéssel szabályozni kel­lene, hogy­­ki mennyit ke­reshet, nyilván kellene tar­tani, kinek mennyi a jöve­delme, mennyi a tenyésztő­ké, a takar­mánygyáraké, a húsgyáré és a fogyasztóé. Hozzávetőlegesen meg kelle­ne határozni azt is, hogy tu­lajdonképpen mennyi vágó­állatra van szüksége a ha­zai piacnak és a kivitelnek. Annyi bizonyos, hogy a hús­­fogyasztás fokozása érdeké­ben új intézkedéseket kell tenni, mégpedig bevezetni az úgynevezett­ fogyasztói térí- t tést, hogy a kis keresetűek is több húshoz jussanak. Tito elvtárs jesenicei­ beszédében utalt erre, és a jövőben va­lószínűleg nemcsak a tenyész­tő, hanem a fogyasztó is kap térítést, amely lényegében arra szolgál, hogy arányban maradjanak az élelmiszer­­árak. Más szóval ki kell épí­teni a hústermelés és fogyasz­tás szabályozásának a rend­szerét. Egyebek között nem lehet vaktában a kivitelre sem támaszkodni, az év ele­jén ugyanis a neves kül- és belföldi szakértők a húsvál­ságról beszéltek, azután egyik napról a másikra kiderült, hogy húsbőség van. Sok hús, csökkent fogyasztás A húsnak 20 százalékát exportáljuk, az idei év első Zenta gazdasága az utób­bi 4-15 évben az előirányzott­nál lasabban fejlődött. Az összjövedelem évi átlag 16 százalékos növekedése jóval a vajdasági átlag alatt van és ez az eredmény is nagyob­bára az árak emelkedésével magyarázható. A gazdaság összetételének az ipar javá­ra történő megváltoztatásá­ért tett erőfeszítések is csak mérsékelt sikerrel jártak. 1970-ben például a gyáripar a gazdaság összjövedelmé­nek 35,8 százalékát adta, ma viszont az arány 42 százalék­ra növekedett. Tóth Horgosi Pál, a képvi­selő-testület végrehajtó ta­nácsának elnöke elmondta, hogy a község gazdasági fej­lődésében bizonyos lemara­dás érezhető, ami főképp a munkaszervezetek felszerelé­sének elavultságával magya­rázható. Az utóbbi években a községben gazdasági beru­házásokra, a termelői kapaci­tások bővítésére kevés pénzt fordítottak. Jelentősebb be­fektetések csak 1971-ben vol­tak, amikor korszerűsítették a Zitoprometot, valamint bő­vítették a cukorgyárat, és a textilgyárat. A községben a nemzeti jövedelem is lassan növekszik, annál inkább, mert az infláció ismét egyre jobban érezteti hatását, és a termelési költségek évről év­re nagyobbak az előirányzott­nál. Csupán a mutatószámok alapján az első félévi eredmé­nyei­ kedvezőek voltak. Az összjövedelem valamivel meghaladta a 688,5 millió di­nárt, a­mli az előző év azonos időszakához képest 37,2 szá­zalékos a növekedés. Az állan­dó nyersanyag-drágulás kö­vetkeztében azonban a fel­használt pénzeszközök 48,5 százalékkal növekedtek, és így a jövedelem nem érhet­te el a kívánt szintet. A gaz­daság jövedelme az első fél­évben 167,8 millió dinár volt, ami mindössze 10,9 százalék­kal több az előző évinél. Az alapokba 30 millió dinár ke­retében azonban az import korlátozása miatt mintegy 40 százalékkal csökkent a kivi­tel. Súlyosbíthatja a helyze­tet, hogy a világpiaci árak is erősen csökkentek. Termé­szetesen ez kihatott a belföl­di piacra is, és a magas hús­árak miatt is visszaesett a fogyasztás. Mi mással lehet magyarázni ugyanis azt, hogy az átlagosnál alig nagyobb termelés ellenére is sok hús halmozódott fel. Ez a körül­mény is arra utal, hogy hiá­ba a nagy erőfeszítés a hús­termelés növelésére, ha a fo­gyasztás szűkül. Ugyanez a folyamat játszódott le más országokban is. Mivel rossz termés volt takarmányból, a kereslet fokozódott, a takar­mány ára felszökött, a ter­melési költségek nagymér­tékben emelkedtek, és ezzel magyarázható, hogy Európa minden országában növeke­dett a hús ára. Minderre pe­dig a vásárlók a fogyasztás csökkentésével válaszoltak. Egyrészt tehát emelkedett a hústermelés, másrészt csök­kent a piac felvevőképessé­gült, ez kevesebb ugyan a tervezettnél, de a tavalyi­­év azonos időszakához viszonyít­va 29,1 százalékos növeke­dést jelent. Az elemzés tár­gyát képező időszakra jel­lemző, hogy a személyi jöve­delem nem a jövedelemtől és a termelékenységtől függően alakult. Az átlagkereset 45,4 százalékkal emelkedett és el­éri a 2019 dinárt. A megte­remtett jövedelem ilyen arányú felosztásával semmi esetre sem lehetünk elége­dettek, ha figyelembe vesz­­szük, hogy­ a jövedelem csak 10,9 százalékkal, a termelé­kenység pedig mindössze 7,5 százalékkal nagyobb.­­ Milyen beruházásokat irányoznak elő a vállalatok fejlesztési tervei és milyen változások várhatók a gaz­daság összetételében 1980- ig? — A­ fejlesztési tervek ki­dolgozása még a legnagyobb munkaszervezetekben is csak a kezdeti szakaszban van, így ez alkalommal csak a fej­l­esztési elképzelésekről be­szélhetünk. Gazdaságunk erő­södése szempontjából különö­sen nagy jelentőségű a me­zőgazdaság és a feldolgozó ipar továbbfejlesztése. Első­sorban az utóbbi ágazat kor­szerűsítése a kapacitások bő­vítése teszi lehetővé gazda­ságunk összetételének meg­változtatását. A nyersanyag­­termelésről át kell térnünk a magasabb szintű feldolgozás­ra, és arra­ kell töreked­nünk, hogy a jövőben több végterméket vigyünk piacra. Az agráripari kombinát fej­lesztési tervét most bocsátot­ták vitára. Ez az egyik leg­nagyobb munkaszervezetünk az elkövetkező öt évben je­lentős befektetéseket irányoz elő. Korszerű mezőgazdasági gépek vásárlásán kívül 2400 hektáron öntözőrendszer ki­építését tervezik. A szakem­berek véleménye szerint ez­zel a beruházással a jószág­­takarmány hozamát 200 sze­ge. Ami pedig a hús továb­bi elhelyezését illeti, nem le­hetünk derűlátók. A takar­mány ára továbbra is magas, ennélfogva a drága hús fo­gyasztása tovább fog csök­kenni, és valószínűleg a jö­vőben is, legalábbis egy ide­ig, nem változik a helyzet. Ami a sertéstenyésztésben beállt válságot illeti," egyes jelekből ítélve úgy látszik, múlóban van, a kínálat ugyan­is fokozatosan lanyhul, a vágóhidak pedig nagyobb ér­deklődést tanúsítanak irán­ta. Megtörténhet, hogy nem­sokára hiánycikk lesz a disz­nóhús, akkor pedig, mint már annyiszor megtörtént, megindul a versenyfutás: a húsgyárak felverik az ára­kat, és utána kérik a hús­árak emelését. Most még a hullámvölgy mélyén vagyonik, s most kell gondolkodnunk azon, hogy ha kijutunk belőle, hogyan kerüljük el a következő hul­lámvölgyet. PAP Endre zalékkal, a konyhakerti vete­ményekét 150 százalékkal, az ipari növényekét pedig 80 százalékkal lehet növelni. Ezenkívül három szarvas­marhafarm építését a Žito­­prometben és a cukorgyár­ban pedig új termékek gyár­tásának beindítását is ter­vezik. — A kragujevaci Crvena Zastava Művek zentai rész­legének felépítésére és a fel-­­szerelés megvásárlására 56,1 millió dinárt fordítottunk. Az új gyárban a terv sze­rint a jövő év első felében megindul a termelés és mint­egy 170 új munkaerő felvé­telére nyílik lehetőség. Ezen­kívül megbeszéléseket foly­tatunk egy korszerű műbőr­gyár felépítéséről is. Hogy az elképzelés valóra válik-e, azt jelenleg még nem tud­juk. Az előzetes számítások szerint egy amerikai part­nerral történő közös beruhá­zás értéke mintegy 6 millió dollár lenne. A terv végre­hajtásához a szélesebb társa­dalmi közösségek és a ban­kok támogatására is számí­tunk.­­ A kisebb üzemek terme­lési problémáinak megoldá­sára milyen elképzelések vannak? — Az Inex textilipari vál­lalat az Inex-TAMP fémáru­­gyár és az Inex Tisza Bútor­gyár az utóbbi időben prob­lémákkal küzd. Ha sikerül a textilgyár keretében felépí­teni a műbőrgyárat, akkor véleményünk szerint ennek a munkaszervezetnek a hely­zete lényegesen javul. A Ti­sza Bútorgyár újjáépítésére ma már feltétlenül szükség van. A beruházási terv már elkészült és a felújítás 2—3 szakaszban történne. A TAMP Fémárugyár problé­máinak megoldásában szin­tén nagy feladatok várnak ránk. A munkaszervezetben azonban a jövőt illetően még mindig eléggé határo­zatlanok és nincsenek konk­rét elképzelések, hogy a je­lenlegi termelést кеб-е kor­szerűsíteni, vagy át kell-e áll­ni más, a piacon keresettevő termeitek gyártására. 9 Milyen beruházásokat terveznek a társadalmi szol­­gálatokban? — Elsődleges feladatunk a gazdaságfejlesztésben való lemaradásunkat pótolni. Te­hát az eddigiek szerint a tár­sadalmi szolgáltatásokban je­lentősebb­­ befektetésre alig­ha kerülhet sor. Ez annál is inkább indokolt, mert 1967- től máig a gazdaságon kívü­li tevékenységek fejlesztésé­re nagy gondot fordítunk. Két általános iskolát építet­tünk, bővítettük a középisko­lák épületét, a kórházat, kor­szerű könyvtárat, múzeumot rendeztünk be, képtárat nyi­tottunk stb. 1972-ben és 1973 ban a társadalmi szolgálta­tások fejlesztésére mintegy 83 millió dinárt fordítottunk, a gazdasági beruházások ösz­szege pedig alig haladta meg az 50 millió dinárt. Az elkö­vetkező időszakban tehát mindenképpen gazdaságunk erősítésére kell törekednünk, a társadalmi szolgáltatások­ban pedig csak a legszüksé­gesebb beruházásokat­­vántoz­­zük el. KISFAL Ferenc Milyen lesz Zenta 1980-ban a mezőgazdaságot és a feldolgozó ipart kell fejleszteni Jövőre megindul a termelés a kragujevaci Crvena Zastava Művek zentai részlegében . Beszélgetés Tóth Horgosi Pállal, a községi képviselő­­testület végrehajtó tanácsának elnökével 1. oldal A sakkbantartás útján Gyakorta olvashatjuk ezekben a napokban, hogy itt vagy ott hozzáfogtak az olcsó télire való beszerzésének intézményes megszervezéséhez. Okos előrelátásra vall mindez. A néhány újsághírből azonban könnyen meg­tévesztő következtetéseket vonhatunk le. A valóság ugyanis nem egészen úgy fest, mint gondoljuk. Sajnálatos, hogy az „árubeszerzési kampány” kevés kivétellel kizárólag szakszervezeti gond-baj szinten bontogatja szárnyait, főleg azért, mert (a tavalyi tapasz­talatok is ezt bizonyítják) a többi társadalmi erő és nem utolsósorban a társult munka alapszervezetei — hogy a kereskedelemről ne is beszéljünk — azt vall­ják, hogy felesleges az ilyenféle szamaritánusi ügy­­buzgóság; akinek kell, kiváltképpen ha szemfüles is az ember, mindent megvehet a piacon vagy a kereske­delmi hálózat üzleteiben. Vajon mi rejlik az ilyen viszonyulás mögött? Tuda­tos ellenállás egy szervezett akcióval szemben, vagy valami más, mondjuk kényelemszeretet? Véleményünk szerint,egyik sem meghatározó jelen­tőségű, ha történetesen valamelyik ott fennáll is. .Vi­szolygásunkat az szülte, vagyis a bökkenő ott van, hogy az ellátás kérdése időszakosan, szabályszerűen évente egyszer vetődik fel, és akkor is csak néhány (burgonya, bab, hagyma, tartósított főzelékféle) élelmi­szercikkre vonatkozik. A dolgozók (elsősorban a nagy­városi dolgozók) viszont egész éven át érzik a szerve­zetlen ellátás, az „árutérítés ösztönösségének”, a vi­szonteladók (kofák) maguk szabta haszonkulcsának átkát. Ezért a közömbösség. Az önigazgatású társadalom minden dolgozójának csatasorba állítását az ellátási politika és gyakorlat szüntelen napirenden tartásával, a gondoskodás és a cselekvés folytonosságával lehet megteremteni. Mert erről van szó. Nekünk nem a szakszervezeti üléstermekben kimun­kált „gyorssegély és mentőintézkedés'’ kell, hanem tár­sadalmunk és szőkébb közösségünk együtthatóinak ola­jozott,simán történő összejátéka ... Azért, hogy ne történjék meg soha­­a pult alól való árusítás a mesterségesen teremtett hiánycikk-probléma. Mert ez van. A fővárosban és másutt az országban is sertéshús­hiány van. A belgrádi vágóhíd vezérigazgatója a na­pokban adott rádiónyilatkozatában ijesztgeti a fogyasz­tót: ,disznóhús nem is lesz”, pedig a szerbiai tenyész­tők óljai tele vannak hízott sertéssel... Egy másik példa: a pékipar nem süt az olcsóbb ke­nyérfajtából ... Vagy: nincs tüzelőanyag. Vajdaság nem kap elegen­dő szenet a boszniai bányáktól. Pedig szenünk van, több is a kelleténél. Mire megy a­ játék? Egymás kijátszására, a nagy haszon szerzésére, ér­demtelenül, persze, és önös érdekeit előtérbe helyezve senki sem gondol arra, hogy önmagát csapja be. A pil­lanatnyi siker, a bőségesen gyülemlő látszathaszon el­vakítja a kistulajdonosi ösztönöktől vezérelt, bot csi­nálta gazdaságvezető közgazdászainkat, akik az ön­igazgatás intézményével manipulálva nem a társadalmi megállapodásnak, a közös megbeszélésnek, az érdekek öszehangolásának, hanem a gazdasági erőszaknak, a sakkbantartásnak az útját járják. Ezért a burgonya, bab, hagyma és konzervált borsó szervezett és önköltségi áron való időszakos árusítása helyett szervezett és egész évben társadalmi ellenőr­zés alatt álló áruforgalmazási rendszert akarunk. Ide értve a gyári termékek forgalmazását is, melyeknek kiskereskedelmi ára az idei év első felében, 25 százalék­kal nagyobb a tavalyi azonos időszakhoz viszonyítva. BÓKA Ferenc új gimnázium nyílt Szlavónbródban Tegnap dr. Ivo Perišin, ■ Horvát Szábor elnöke Szla­vónbródban átadta rendelte­tésének a Zlatko Snajder Gimnázium új épületét, amely­­egyben a legkorsze­rűbb iskolai létesítmény Szla­vóniában. A 25 tanteremben 1100 diák tanulhat. Az isko­la felépítése több mint 19 millió dinárba került, az összeg 70 százalékát a pol­gárok biztosították. A tanulók és a polgárok gyűlésén dr. Ivo Perisin rá­mutatott az új generáció marxista nevelésének jelen­tőségére. Tanácskozás az általá­nos honvédelem és a társadalmi önvédelem továbbfejlesztéséről Tegnap Banjalukára uta­zott Radmija Radenic vezér alezredes, a szarajevói ka­tonai körzet parancsnoka, és Mirko Vranić alezredes, a boszniai-hercegovinai honvé­delmi parancsnokság pa­rancsnoka. A két katonai ve­zető ellátogatott a banjalu­­kai helyőrségbe és a M­H, valamint a társadalmi-poli­tikai szervezetek képviselői­vel tanácskozást folytatott az általános hozoor­elem és a társadalmi önvédelem rend­szerének további fejlesztésé­ről.

Next