Magyar Szó, 1974. november (31. évfolyam, 301-315. szám)

1974-11-01 / 301. szám

Péntek, 1974. nov. 1. Mou кммшШилм/о: Vétó a fajüldözés védelmében I­SMÉT BEIGAZOLÓ­DOTT az egész hala­dó világ, főleg az af­rikaiak által többször hang­súlyozott igazság: a dél-af­rikai fajüldöző rendszer nem tarthatná fenn magát nyu­gati szövetségeseinek támo­gatása nélkül. Az USA, Nagy-Britannia és Francia­­ország ugyanis a Biztonsági Tanácsban megvétózta a ha­tározati javaslatot, hogy a Dél-afrikai Köztársaságot zárják ki az ENSZ-ből. A határozati javaslat be­terjesztésében kifejezésre ju­tott, hogy a világ, főleg a fel­szabadult Afrika, egyre ke­vésbé tűri azt a politikát, amely hátrányos, jogfosztott helyzetbe hoz embereket és népeket, csak azért, mert bő­rüknek más színe van. Ezért követelték, hogy a világ­­szervezet formálisan is mondja ki: a Dél-afrikai Köztársaság nem tartja tisz­teletben az ENSZ Alapokmá­nyát, tehát nincs helye eb­ben a szervezetben. A tényt, hogy ezt a javaslatot beter­jesztették, s hogy a Bizton­sági Tanácsban tíz szavaza­tot kapott, már önmagában is a fajüldözés elleni mozga­lom diadalának tekinthetjük, főleg ha tudjuk, hogy az ENSZ általános vitájában, valamint az emberi jogiok bizottságában elhangzott fel­szólalások keményen elítél­ték a dél-afrikai rendszert. A javaslat ellen vétót eme­lő országok elsősorban ön­maguknak tettek rossz szol­gálatot. A Biztonsági Tanács történetében először fordult elő, hogy három ország egy­szerre emel vétót egy hatá­rozati javaslat ellen, lelep­lezve ezzel, hogy milyen erős a gazdasági, stratégiai, poli­tikai és egyéb érdekek kö­zössége. Afrika semmikép­pen sem felejti el ezeknek az országoknak, hogy érdekkö­zösségük kirekeszti magából a felszabaduló Afrikát. Ugyanakkor azonban a vétó rossz szolgálatot tett a dél­afrikai helyzet kibontakozá­sának is. A Dél-afrikai Köz­társaság gazdasági helyzete még mindig jó — elsősorban azért, mert a pénzügyi világ­válság, az infláció, a világ­valuták elértéktelenedése az­zal jár, hogy ugrássszerűen emelkedik a dél-afrikai arany ára. A fajüldöző rend­szer azonban politikailag mind nehezebb helyzetbe ke­rül. Afrika felszabadul, most már lassan eltűnik az az „üt­köző övezet”, amelyet a por­tugál gyarmatokból próbál­tak a fajgyűlölő rendszerek és Afrika többi része közé állítani, és ennek hatására magában a Dél-afrikai Köz­társaságban is mind többen látják be, hogy tarthatatlan a szembeszegülés Afrikával, az afrikai többséggel. Már a kormánykörökben is vannak bírálói az elvakult apartheid­­politikának; a kétmillió fél­vér két pártja — a Szövet­ségi Párt és a Munkáspárt — egyesült és mind radiká­lisabb követeléseket fogal­maz meg, a néger lakosság pedig mind határozottabban foglal állást a fegyveres harc mellett. A Biztonsági Tanács elé terjesztett határozati ja­vaslat megvétózása azonban nem fogja elbátortalanítani azokat a belső erőket, ame­lyek kiharcolhatják az apart­heid-politika felszámolását. Ez is mutatja, hogy milyen rövidlátó politika szülte ezt a vétót. A Dél-afrikai Köz­társaság és a fajüldözés nemzetközi elszigetelését semmiképpen sem tartóztat­hatja fel, hiszen lehetséges, hogy már az ENSZ-közgyű­­lés idei ülésszakán megszü­letik a kétharmados többség, amely a vétó ellenére is ki­zárja az ENSZ-ből a Dél­­afrikai Köztársaságot. A ha­tározati javaslat érvényesü­lését tehát ez a vétó semmi­képpen sem tartóztathatja fel, a rövidlátó politika azon­ban okvetlenül megbosszul­ja magát. b-t (Folytatás az 1. oldalról)­goszláv népek bátorságára és eltökéltségére. A jugo­szláv államfő, mint mondta, mindenkor abból az óhajból indult ki, hogy azok az esz­mék, amelyek fiatalkorában fogantak meg benne és a sokéves élettapasztalat ha­tására alakultak ki, az em­beriség szabadságának és biztonságának filozófiájává legyenek. A jugoszláv népek szabadsághoz vezető útja hosszú volt. A dánok megér­tik, hogy a jugoszláv népek mindennél jobban ragasz­kodnak nehezen kivívott nemzeti szabadságukhoz. Rövid üdvözlő beszéde vé­gén a koppenhágai polgár­­mester jókívánságait küldte Jugoszlávia népeinek, és kel­lemes koppenhágai tartóz­kodást kívánt Tito elnök­nek. Tito elnök a meleg fogad­tatásra és a szívélyes sza­vakra válaszolva a követke­zőket mondta: — Feleségem, munkatársa­im és a madern nevében me­leg köszönetet mondok a szívélyes fogadtatásért és a hozzánk intézett baráti sza­vakért. Külön köszönetet mondok a megtiszteltetésért, amely­ben engem részesítettek, s amiben én népeink barátsá­gának jelképét látom. Szá­momra ez a figyelmesség an­nál is inkább kedves, mert Koppenhágában részesítet­tek benne; abban a város­ban, amelyhez engem hábo­rú előtti politikai tevékeny­ségem több emléke fűz. Mély benyomást­ tett rám városuk szépsége, kulturális, tudományos és más­ vívmá­nya. Örülök úgyszintén, hogy az új nemzedékek is je­lentősen hozzájárultak váro­suk fejlődéséhez. Élek az alkalommal, hogy örömömet fejezzem ki, hogy sikeresen, fejlődik fővárosa­ink együttműködése. Törté­nelmüket és külsejüket te­kintve különbözők ugyan, de sok hasonlóság is van kö­zöttük, amelyek­ közül néhá­nyat külön kiemelnék. Ezek: a szabadság szelleme, nyitott­ság az egész világ felé és­­a szívélyesség, amellyel a ba­rátot fogadj­ák, s amelyet a napokban mi magunk is ta­pasztalhattunk. Elnök úr, kérem, tolmácsol­ja Koppenhága polgárainak érzelmeinket, mint annak a­­i­arátságnak a kifejezését, amelyet Jugoszlávia népei és fővárosának lakói táplálnak az önök népe és országa iránt. Az üdvözlő beszédek után Tito elnök feleségével együtt mintegy félórás szívélyes és baráti beszélgetést foly­tatott Koppenhága vá­ros elöljáróival, az is­mert közéleti személyisé­gekkel, valamint a Dániában élő jugoszlávokkal. A mint­egy 7000 jugoszláv munkás és hozzátartozói nevében Ti­to elnököt a Dániában dolgo­zó jugoszlávok egyesületé­nek elnöke és a fővárosi ju­goszláv klubok elnökei üdvö­zölték. A több mint egyórás foga­dás során Tito elnök Koppen­hága városának ajándékozta Nikola Graovac festőművész Belgrádról készült festmé­nyét. A koppenhágai városházán rendezett ünnepi fogadás be­fejezte előtt II. Margit dán királynő és Henrik herceg el­búcsúzott a köztársasági el­nök kíséretében levő szemé­lyiségektől, Tito elnök pe­dig a királyi család tagjai­tól. A városházán tett látoga­tással a JSZSZK elnöke ugyanis befejezte hivatalos dániai látogatását, és haza­utazásáig, máig, a dán kor­mány vendége. Magas kitüntetések Josip Broz T­ito köztársasá­gi elnök meghívta II. Margit dán,királynőt és Henrik her­cegét, hogy látogassanak el Jugoszláviába. Elnökünk szer­dán este, a királynő tiszte­­­­­etére rendezett vacsorán ad­ta át a meghívást. II. Mar­­igit királynő örömmel fogad­ta el, és kijelentette: igyek­szik minél előbb eleget ten­ni a meghívásnak. A jugoszláv államfő jelen­legi dániai látogatása során Tito elnök és II. Margit ki­ I­rálynő magas kitüntetéseket cserélt. Elnökünk átadta II. Margit királynőnek a Nagy Jugoszláv Csillagérdemren­det, II. Margit királynő­ pe­dig a­ Fehér Elefánt Érdem­rendet. Elnökünk Henrik herceget, valamint Paul Hartling miniszterelnököt a Jugoszláv Csillagérdemrend Vállszalagos Rendjelével tün­tette ki. Bijedic elnököt a Dán Zászlórend Nagykeresztes Rendjelével tüntették ki. Megkezdődtek a jugoszláv—dán hivatalos tárgyalások . Lefegyverezték az emberrabló fegyencekét A scheveningeni börtön­kápolnában csütörtökön haj­nali 4 órakor véget ért az immár több napja tartó drá­ma. A holland haditengeré­szet kommandóinak egy cso­portja elfoglalta a kápolnát, letartóztatta a négy ember­rablót és kiszabadította a 15­­ túszt, akit az emberrablók I szombat óta fogva tartottak. . A holland kormány közle- I ménye szerint a kommandók I sikeresen teljesítették fel­adatukat, és senki sem se­besült meg. A beavatkozás­ról a kormány döntött a börtönigazgatóság előzetes beleegyezésével. MAGYAR SZrt Callaghan bejelentette: Nagy-Britannia csökkenti a Monor kiadásokat James Callaghan brit kül­ügyminiszter a katonai ki­adások jelentős csökkenését jelentette be. Erről azonban Nagy-Britannia­­ tárgyalni fog szövetségeseivel. A parlamentben elhang­zott felszólalásában Cal­laghan a katonai kiadások felülvizsgálását sürgette, amelyet a kormány már ré­gen megígért. Részletes ada­tokat erre vonatkozóan va­lószínűleg ebben a hónap­ban adnak ki. — Katonai kiadásainkat szeretnénk leépíteni gazda­sági erőnk szintjére — hang­súlyozta Callaghan, majd közölte, hogy kormánya je­lentősen csökkenti a hadse­reg költségvetését. 11.11. J H­IV­ Páratlan eset Hármas vétó a BT-ben A szavazattöbbség ellenére nem zárták ki Dél-Afrikát a világszervezetből New Yorkból jelenti a Reuter. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Francia­­ország szerdán este a Biz­tonsági Tanácsban a fajül­döző rendszerű Dél-afrikai Köztársaság ENSZ-ből való kizárása ellen szavazott. Mind a három országnak vétójoga van a világszerve­zetben. Az ENSZ fennállása óta először fordult elő „hár­mas vétó”. A kizárási javas­latot tehát elvetették, jól­lehet különben megkapta a kellő szavazattöbbséget. A BT tíz tagállama, Ausztrá­lia, Fehér-Oroszország, Ka­merun, Kína, Indonézia, Irak, Kenya, Mauritánia, Pe­­­ru és a Szovjetunió ugyan­­i­­s a javaslatra szavazott, két ország, Ausztria és Costa­­ Rica pedig tartózkodott a­­ szavazástól. Mivel a nyugati nagyha­­­­talmak vétót emeltek a Dél­­- afrikai Köztársaság kizárá-­­­­áról szóló határozati javas­­­­lat tilen, az­­ENSZ érvény­­­­ben levő ügykezelési sza­bályzata szerint a javasla­tot közvetlenül a világszer­vezet legmagasabb szerve, az ENSZ-közgyűlés elé kell terjeszteni, és itt a tagál­lamok kétharmadának sza­vazatával fogadható csak el. újabb megálló: Kissinger Pakisztánban Amerika gazdasági támogatást nyújt Bangladesnek Henry Kissinger amerikai külügyminiszter tegnap Is­­lamabadba érkezett. Az új­ságírók előtt kijelentette: a pakisztáni vezetőkkel tár­gyalni fog a Banglades és Pakisztán között folytatandó tanácskozások új menetéről. Hozzátette, hogy a bangla­desi vezetőkkel tartott há­romórás megbeszélései során megvitatta a Banglades és Pakisztán között felmerült nézeteltéréseket, s hozzátet­te, hogy tolmácsolja majd a pakisztáni vezetőknek mind­azt, amit a bangladesi veze­tőktől hallott. Az amerikai külügyminisz­ter egyébként Daccából való elutazása előtt adott nyilat­­­kozatában kijelentette, hogy az USA minden tőle telhe­tőt elkövet Banglades meg­segítésére. Kissinger bangladesi tár­gyalásainak egyik fő témája az ország súlyos gazdasági helyzete volt. A megbeszélé­sek során mindkét fél kife­jezte óhaját a bilaterális gaz­dasági kapcsolatok fejleszté­se iránt. Az amerikai külügy­miniszter tolmácsolta kor­mánya készségét a két or­­­szág közötti politikai kapcso­latok javítására is. A Kissinger látogatásáról kiadott közös közlemény tá­mogatja a szubkontinens or­szágai közötti kapcsolatok rendeződését, és leszögezi: az USA síkraszáll majd azért, hogy a nyugati országok kon­zorciumai útján növeljék a Bangladesnek folyósítandó se­gélyt. A rabati határozatokat nem lehet megkerülni Szűkül Kissinger működési tere­t Többé nincsenek félmegoldások a Közel-Keleten Bejrútból jelenti a Tan­­jug. Az arab országok rabati csúcstalálkozóján született határozatokat feltétlenül fi­gyelembe kell venni a kö­zel-keleti válság megoldásá­ról folyó megbeszéléseken. Ez főleg a palesztinai kérdés­re vonatkozik, amelyet töb­bé nem lehet mellékesként, részletkérdésként kezelni, mint ahogy eddig tették. Az arab országok egységesebbé váltak. A rabati értekezlet határozatai kizárják az egyes arab országokkal való külön megegyezések lehetőségét. Az arabok ezzel a globális meg­oldás mellett álltak ki. Ezek a változások új hoz­­záállást jelentenek Amerika fokozatossági politikájához. Az Egyesült Államok szeret­ne külön tárgyalni Egyip­tommal és külön Szíriával. Az arab megfigyelőknek az a véleménye, hogy a ra­bati értekezlet után Kissin­ger amerikai külügyi állam­titkár, a nagy közvetítő, új helyzetbe került, jobban mondva, igencsak leszűkült tevékenységi területe. Az arab országok úgy hiszik, hogy ezzel kizárták az ideiglenes vagy félmegoldásokat. En­nek ellenére a közel-keleti kérdés továbbra is igen bo­nyolult. A rabati értekezlet ugyanis nem dolgozott ki kon­cepciót a végleges megol­dásra. Kissinger közel-keleti dip­lomáciai tevékenységére a legnagyobb hatással az lesz, hogy a közel-keleti kérdés­ben érdekelt arab országok ezután egységesebben lép­nek fel. Valószínűleg a jövő héten még egy arab értekez­letet tartanak. Találkozik Egyiptom, Szíria, Jordánia és a Palesztinai Felszabadí­­tási Szervezet képviselője, hogy egységes álláspontot ala­kítson ki a Kissingerrel való megbeszélések előtt. . Nyugat-Berlin az ütközőpont Miért nem járt optimális eredménnyel Schmidt kancellár moszkvai látogatása Bonnból jelenti a Tanjug. A nyugatnémet lapok Schmidt kancellár szovjet­unióbeli látogatásával fog­lalkozó hírmagyarázataikban eléggé eltérő módon értéke­lik. Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával foly­tatott tárgyalásainak ered­ményeit. Egyrészt hangsúlyozzák, hogy a véleménycsere hasz­nos volt, és hogy Bonn meg­állapodott Moszkvával a jö­vőbeni rendszeres tanácsko­zásokban „Párizs és Washing­ton példájára”, s ezáltal az NSZK biztosította részvételét a legmagasabb szintű tárgya­lásokban. Megemlítik azt is, hogy egyezmény született a gazdasági együttműködés távlatairól, és megállapodá­sokat kötöttek néhány konk­rét ügyletben. Külön hang­súlyt helyeznek arra, hogy megállapodás született a Ka­­linyingrádban létesítendő atomerőmű építéséről. Másrészt a lapok többsé­ge úgy vélekedik, hogy Schmidt kancellárnak nem sikerült rábírnia a Szovjet­uniót, hogy elfogadja az NSZK és Nyugat-Berlin vi­szonyára és ennek jellegére vonatkozó nyugatnémet ér­telmezést. A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zei­tung ezen túlmenően meg­állapítja, hogy ezúttal kima­radt a közleményből az 1973 májusában Brandt és Brezs­­nyev tárgyalásairól kiadott közlemény Nyugat-Berlinnel kapcsolatos megfogalmazása. Az újság ennek alapján úgy vélekedik, hogy a két kor­mány viszonya továbbra is „hideg”. A független Süddeutsche Zeitung szerint Schmidt kancellár csak részleges si­kert ért el moszkvai tárgya­lásain, a Szovjetunióval foly­tatandó széles körű gazdasá­gi együttműködésbe ugyanis nem tudta bevonni Nyugat- Berlint. Emiatt három együttműködési egyezményt nem írtak alá. Ostromgyűrűben Thieu palotája Heves zavargás Saigonban • Kíméletlen leszámolás a tüntetőkkel Saigonban tegnap heves zavargás tört ki, a rendőr­ség­­ minden eszközzel meg­ akarta fékezni. A hatóságok­­ valóságos ostromállaptot ve­­zettek be a fővárosban, a bel­városi utcákat elbarikádoz­­ták. A tüntetők körülzárták Nguen Van Thieu elnöki pa­lotáját, tegnap senki sem tu­dott kijönni belőle. A rendőrség tűzfegyverrel, könnyfakasztó gázzal és víz­ágyúkkal próbálta megfékez­ni a tüntetőket. Több mint 50 ember ,megsebesült. Né­­­­hány száz polgári ruhás rend­őr kőzáporral árasztotta el a tömeget, és nem engedte meg, hogy a sérülteket kór­házba szállítsák. A tüntetők két rendőrautót felgyújtot­tak és több rendőrt megse­besítettek. A sebesült tünte­tők között vannak az úgy­nevezett legális ellenzék tag­jai — néhány parlamenti képviselő is. Több mint 150 belvárosi utcában a rendőrség bari­kádokat és szögesdrót-akadá­lyokat állított fel. Az üzleti negyedeket lezárták. A barikádok ellenére is egy tüntetőcsoport — Thieu lemondását követelve — be­hatolt a­­ legfelsőbb bíróság épületébe. A rendőrök be­törtek a saigoni sajtóklubba is és letartóztattak több új­ságírót. Papadopuloszéknak börtönben a helyük Görögországban egyre töb­ben és egyre erélyesebben követelik, hogy a volt kato­nai junta tagjait — akiket Papadopulosz diktátorral együtt Kea szigetére depor­táltak — ítéljék el, és hogy a szállodából valamelyik vi­déki börtönbe szállítsák. Mangakisz professzor, a­­ Karamanlisz-kormány volt minisztere, az Új Politikai Erők Centrumuniójának je­löltje, a Kea szigeti nagy-­­­gyűlésen mondott beszédé-­­­ben felszólította a sziget la­­j­kosságát, hogy csatlakozzon ezekhez a követelésekhez.­­ Mangakisz hangsúlyozta: a­­ rendes bíróságoknak kell­­ ítélkezniük azok felett, akik­­ ellenfeleiket bírósági ítélet­­ nélkül bezáratták. j М.Л.131 Jfft­ kHUi.U.U 1 Letette az esküt a két új spanyol miniszter A spanyol kormány tegna­pi ülésén Franko tábornok elnökölt. A két újonnan ki­nevezett miniszter is: Leon Herrera tájékoztatási és Ra­fael Cabello pénzügyminisz­ter letette az esküt. Miközben a kormány ta­nácskozott, az El Prado pa­lotában, Madrid utcáin há­ziasszonyok tüntettek az élel­mis­zerek­ drágulása miatt. * *3 oldal Izraeli orvtámadás egy libanoni menekülttábor ellen Az izraeli haditengerészet nyolc egységből álló flottillá­ja csütörtökre virradó éj­szaka libanoni felségvizekre hatolt és ágyúzta Libanon partjait. A támadás célpont­ja Rasidi helység, a palesz­tinai menekültek tábora volt. A támadás valamivel éjfél után kezdődött, s az ágyútűz­ben a palesztinaiak sok ba­rakkja elpusztult. Az áldo­zatok száma még nem isme­retes. Mivel az izraeli hajók az éj leple alatt váratlanul intéztek tüzérségi támadást, a menekültek legnagyobb ré­szének arra sem volt ideje, hogy fedezéket keressen ma­gának.

Next