Magyar Szó, 1975. március (32. évfolyam, 58-72. szám)

1975-03-01 / 58. szám

Szombat, 1975. márc. 1. MAGYAR SZÓ M­U kommuntáum"A A nácizmus merengetése 1. Ausztria befejezi a Szö­vetséges Ellenőrző Bizottság által jóváhagyott törvények meghozatalával elindított in­tézkedéseket, hogy osztrák területen felszámolja a Nem­zeti­szocialista Pártot, a hoz­zá tartozó vagy ellenőrzése alatt álló politikai, katonai és félkatonai szervezeteket. Ausztria ugyancsak folytatja erőfeszítéseit, hogy az oszt­rák politikai, gazdasági és kulturális élet minden terü­letéről kiküszöböli a náciz­mus nyomait, hogy elejét ve­gye az említett szervezetek bármilyen formában történő visszaállításának, és hogy megakadályozzon minden ná­ci és militarista tevékenysé­get és propagandát Ausztriá­ban. 2. Ausztria kötelezi magát, hogy feloszlat minden poli­tikai, katonai és félkatonai fa­siszta jellegű szervezetet, amely területén működik, és minden más szervezetet, amelynek az a célja, hogy a német megfossza demokrati­kus jogaitól­­. Ausztria kötelezi magát, hogy az osztrák törvények értelmében azonnal, bünte­tés terhe alatt, betiltja a fent említett szervezetek fennál­lását és tevékenységét oszt­rák területen. Azért idéztük teljes egészé­ben az 1955­ . május 15-én Bécsben aláírt, tehát már majdnem húszéves osztrák államszerződés 9. szakaszá­nak első három pontját, hogy rámutassunk: a neoná­ci politikai szervezetek tevé­kenységének megtűrésével, az osztrák pártoknak, közöt­tük a szocialista kormány­pártnak a szélsőjobboldallal való nyílt flörtölésével a je­lenlegi karintiai választási kampányban, a fasiszta ter­rorista szervezeteknek a szomszédos Jugoszlávia ellen irányuló akciói megtűrésé­vel, Ausztria nemcsak az ál­lamszerződésnek a szlovén és a horvát kisebbség jogai­nak rendezésére, hanem a nácizmus teljes felszámolásá­ra kötelező szakaszait is meg­szegi. Más szóval: Ausztria az egész államszerződést, a második világháború után előállt európai helyzetet szentesítő fontos nemzetközi dokumentumok egyikét igyek­szik revideálni. Az usztasa terroristák mi­napi klagenfurti durva Ju­goszlávia ellenes provokáció­ja, ami miatt kormányunk erélyesen tiltakozott a bécsi kormánynál; az osztrák rend­őrség „képtelensége” hogy nyomára jusson az Ausztri­ába bedobott újabb fegyve­res usztasacsoportoknak, to­vábbá a Nemzetiszocialista Párt közvetlen utódának te­kinthető Nemzeti Demokra­ta Párt aktivistáinak bécsi konzulátusunkba bedobott röpiratai, amelyek az állam­­szerződést diktátumnak mi­nősítik a szlovénok és a hor­­vátok kitelepítését és a jugo­szláv vendégmunkások kiuta­sítását követelik Ausztriából — a legújabb bizonyítékai Bács rossz szándékú és el­lenséges politikájának Jugo­szláviával szemben. Ez a politika nemcsak to­vább rontja a két szomszé­dos ország viszonyát, hanem a nácizmus feltámadásának közvetlen veszélyét hordja magában Ausztriában akkor, amikor más európai orszá­gok — mint az NSZK, Svéd­ország stb. — konkrét pél­dákkal bizonyították be: le­hetséges a neofasiszta, ter­rorista és szélsőséges csopor­tok garázdálkodásának meg­fékezése, ha ehhez megvan az akarat és a konkrét intéz­kedésekhez szükséges politi­kai döntés. Ausztria részéről, úgy lát­szik, mindkettő hiányzik. (me) (Folytatás az 1. oldalról) állapodások megkötésének lehetőségét is. A tárgyaló felek véle­ményt cseréltek a kulturális, tudományos,­­ műszaki és sportegyüttműködés fokozá­sáról is, és megállapodtak, hogy tanulmányozni fogják az erre vonatkozó dokumen­tumtervezetet. A közlemény hangsúlyoz­za­, hogy a két ország együtt­működésében külön tényezőt képeznek az Új-Zélandban élő jugoszláv kivándoroltak, s a tárgyaló felek megelége­déssel állapították meg hoz­zájárulásukat a két ország népeinek jobb megismerésé­hez. Súlyos nemzetközi válság A tárgyaló felek megálla­pították, hogy a világ népei súlyos politikai és gazdasági válságot élnek át, amelynek megoldásától függ a béke és a biztonság. Kedvezően véle­kedtek az egyes térségekben megnyilvánuló enyhülésről, de arra is rámutattak, hogy az enyhülés nem lehet tartós, ha nem oldódnak meg a vi­tás nemzetközi kérdések. A világbéke megőrzésének fel­tétele minden ország egyen­rangú bevonása a nemzetkö­zi együttműködésbe. A Közel-Kelettel kapcso­latban az ENSZ-határozatot tartják a megoldás legmeg­felelőbb eszközének, s mind­két fél szükségesnek tartja a Palesztinai nép jogainak, to­vábbá a közel-keleti orszá­gok szuverenitásra, függet­lenségre és biztonságra való jogának tiszteletben tartását. Ciprussal kapcsolatban a két kormány elnöke úgy vé­li, hogy a két ciprusi nép­közösség egyenrangú tárgya­lásaira van szükség. Támo­gatják az ENSZ Ciprusra vo­natkozó határozatát, és Ma­­­kariosz elnök kormányát a szuverén és egységes Cipru­si Köztársaság egyetlen hi­teles kormányának ismerik el. A közös közlemény szerint Bijedié és Rowling minisz­terelnök aggodalmát fejezte ki az indokínai fejlemények miatt, s a párizsi egyezmé­nyek következetes alkalma­zását sürgeti. Üdvözlik Por­tugália volt afrikai gyarma­tainak felszabadulását, s eré­lyesen elítélik a fajüldözést és a faji megkülönböztetést, s rámutatott ezen országok építő jellegű hozzájárulásá­ra a vitás kérdések megoldá­sához. Mindkét ország hatá­rozottan támogatja az ENSZ állásfoglalását és szerepének növelését. A nemzetközi gaz­dasági helyzetet rendkívül bonyolultnak és bizonytalan­nak tartják, s a két kor­mányelnök véleménye sze­rint széles körű nemzetközi együttműködéssel tartós megoldást kell találni. A vi­lággazdasági megrázkódtatá­sokat — hangsúlyozza a köz­lemény — csakis a nemzet­közi gazdasági rendszer gyö­keres átszervezésével lehet kiküszöbölni. Véleményük szerint, a kő­olaj és a nyersanyagok kér­dését nem lehet különválasz­tani egymástól, s minden népnek joga van saját termé­szeti kincseire. A tárgyaló felek újabb lé­péseket sürgetnek az általá­nos és teljes leszerelés ügyé­ben, támogatják a­­katonai jellegű atomkísérletek betil­tását, helyeslik fegyvermen­tes övezetek létrehozását és az atomfegyverzet fokozatos csökkentését és kiküszöbölé­sét. Mindkét kormányelnök készségét fejezte ki, hogy erőfeszítéseket tesz a nem­zetközi együttműködés foko­zására, az egyenrangúság, a be nem avatkozás alapján, a­ügletlenség és a szuvereni­tás elvének tiszteletben tar­tásával. Bijedic és Rowling minisz­terelnök megállapodott, hogy állandó erőfeszítéseket kell tenni a két ország sokoldalú együttműködésének tovább­fejlesztésére, s rámutattak Jugoszlávia és Új-Zéland ENSZ-képviselői minél szo­rosabb együttműködésének és véleménycseréjének a fontosságára is. Rowling miniszterelnök köszönetet mondott a meleg és szívélyes fogadtatásért, amelyben őt és küldöttségé­nek tagjait Džemal­ Bijedic kormányelnök és a jugoszláv kormány részesítette. Rowling elutazott Belgrádb­ól Értékelés az el nem kötelezettségről Bijedic kormányfő és Rowling miniszterelnök vé­leményt cserélt az el nem kötelezett országok szerepéről a nemzetközi diplomáciában. A kisebbségi probléma jegyében (Folytatás az 1. oldalról) még mindig nem döntöttek, hogy az egész országban-e, vagy csupán Karintiában. Nem nehéz kitalálni, hogy a kancellár közvetlenül a választások előtt elhangzott nyilatkozatával egyrészt a karintiai nacionalistáknak akart kedvében járni, más­részt igyekezett megnyugtat­ni aggódó párthíveit, hogy az összeírás „csak” a jövőre esedékes, és nem b­iztos, hogy csak Karintiában. Nem árt a segítség a SPÖ karintiai szervezetének több okból sem. Leopold Wag­ner, a karintiai szocialisták vezetője, tartományi kor­mányfő, a választási hadjá­rat során azt az oktalan ki­jelentést tette, hogy a há­ború előtt lelkes tagja volt a Hitlerjugendnak. Ezzel nagy kárt okozott a párt te­kintélyének, ugyanakkor alá­támasztotta azokat a koráb­bi vádakat, hogy nagyon sok volt náci éppen a Szocialis­ta Pártban talált menedék­re. Azt sem szabad elfeled­ni, hogy a szocialisták győ­zelméhez a tartományban nem kis mértékben az ott élő szlovénok is hozzájárul­tak, most pedig az SPÖ ma­nőverezése miatt elfordul­nak tőlük. A nagy pártok korábbi ígéretével ellentétben a tar­tományi választás a kisebb­ségi probléma jegyében fog lezajlani. A választási kiált­ványokat olvasva valóban az lehet a beavatatlanok vé­leménye, hogy más problé­ma nem is igen van Karin­tiában. Mindez egy olyan nagyfokú nemzeti türelmet­lenségről árulkodik, ami nemcsak az ott élő kisebb­ség életét keseríti meg, ha­nem rossz fényt vet egész Ausztriára is. J. GARAI Béla Közel-keleti válság A palesztinok nem tárgyalnak Egyiptommal Szádat elnök csak a PLO végrehajtó bizottságával hajlandó találkozni . Bonyodalmak a nézeteltérés miatt? részt általános vélemények szerint ez az esemény azt bizonyítja, hogy a palesz­tinok és Egyiptom között né­zeteltérések vannak, ame­lyek súlyos következmények­kel járhatnak az arab orszá­gok közötti kapcsolatokra. Szadat és Arafat egyéb­ként már hónapok óta nem találkozott, s bizonyos érte­lemben ez is arra utalt, hogy a palesztinok az Egyiptom között nézeteltérések vannak a közel-keleti válság megol­dásának felkutatása tekinte­tében. A Palesztinai Felsza­­badítási Szervezethez közel álló körök szerint túlzott és fölösleges Szadat elnöknek az a követelése, hogy a szer­vezet egész végrehajtó bi­zottsága látogasson el Kai­róba. A palesztinai mozga­lomnak ugyanis teljes joga van ahhoz, hogy önállóan és függetlenül határozza meg küldöttségének összetételét. A palesztinai mozgalom nyíltan kifejezésre jutattja aggodalmát, hogy sor kerül­het egy egyiptom—izraeli szerződés megkötésére, amely a palesztinaiak érde­két érintené. Ezzel kapcsolat­ban a palesztinai mozgalom rámutat, hogy Kissinger kül­detésének alapvető célja egy­oldalú szerződések megköté­sének kieszközlése, amelyek­ nézeteltéréseket idéznek elő az arabok között. A Palesz­tinai mozgalom ezért az arab államfők rabati csúcs­­értekezletének határozataira hivatkozik, amelyek kizár­ják a külön szerződések megkötését. A jelekből ítél­ve a palesztinai mozgalom és Egyiptom nézetei a genfi békeértekezlettel kapcsolat­ban is lényegesen eltérőek. Az egyiptomi palesztinai kapcsolatok legújabb kiélező­dése indokolta a palesztinai mozgalomnak az arab világ­hoz intézet felhívását is, amelyben felhívta az arab országok figyelmét a közel­­keleti válság egyoldalú meg­oldásának veszélyére. Az utóbbi négy év alatt Egyiptom és a palesztinai mozgalom között immár har­madszor következett be né­zeteltérés. Először 1970-ben tört ki a viszály, miután Kai­ró úgy döntött, hogy elfo­gadja a válság politikai megoldására vonatkozó úgy­nevezett Rogers-féle tervet. Ezt követően, 1973 novembe­rében Szadat elnök és Husz­­szein jordániai király ale­xandriai tanácskozása után merült fel nézeteltérés Egyiptom és a palesztinai mozgalom között, mivel a ta­nácskozásról kiadott közle­mény szerint, Jordánia kép­viseli a területén élő palesz­tinok érdekeit, a PLO pedig a többi palesztinai érdekeit. A jelenlegi viszály annál is inkább kínos, mivel alig néhány nappal Kissinger újabb közel-keleti körútja előtt merült fel. Genfben írják alá a csapatszétválasztási egyezményt Kairóból jelenti az AFP. A­ kairói Al Ahram közli, hogy Szadat elnök és Kis­singer amerikai külügymi­niszter a jövő héten, pénte­ken és szombaton Asszuán­ban tárgyal majd az arab és az izraeli csapatok újabb szétválasztásáról. Március 9- én Kissinger Szíriába utazik, ahol Hafez el Asszad elnök­kel tárgyal, majd Jeruzsá­lembe látogat, azután Jordá­niába utazik, s végül vissza­tér Asszuánba. Az újság szerint, ha Kis­singer küdetése sikerrel jár, akkor a haderőszétválasztás­ról szóló egyezményt Genf­ben írják alá, Szadat elnök pedig üzenetet intéz a nem­zethez, s abban ismerteti az egyezmény részleteit. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet úgy döntött,­­ hogy nem küld külön küldöttséget az Egyiptom kép­viselőivel folytatandó tárgyalásokra. Ez a döntés azt követően született, hogy Szadat elnök nem akarta fogadni a Pa­lesztinai küldötteket, akik­nek ismertetniük kellett vol­na a szervezet hivatalos né­zeteit a legújabb közel-ke­leti fejleményekről, főleg pe­dig Kissinger amerikai kül­ügyminiszter kezdeményezé­séről. A palesztinai körök az egyiptomi elnök eljárá­sát „elhamarkodott lépés­nek” minősítették és ezzel kapcsolatban mély sajnálko­zásukat fejezték ki. Más- Kambodzsa Phnom Penh ostromgyűrűsben A szabadságharcosok távozásra szólítják fel a diplomatákat A Lon Nol-rezsim egységei­­­nek még egy hadállást fel kellett adniuk. Phnom Penh-i katonai kö­rökből szerzett hír szerint a­­ felszabadító egységek csü­törtökön két rakétát lőttek a fővárosra. A rakéták a­z el­nöki palota közelében rob­bantak. A felszabadító csapatok felhívták a városban levő külföldi nagykövetségek tag­jait, hogy hagyják el Phnom Penht, mert nem vállalnak felelősséget, ha a rakéták a nagykövetségi épületeket ta­lálják el. Washingtonból érkező hí­rek szerint a Pentagon csü­törtökön közölte, hogy má­tól kezdve újabb repülőjára­tokat indít Thaiföldről Phnom Penhbe. Ezentúl légi híd segítségével látja el fegy­verrel és élelemmel Lon Nol rezsimjét. Mától kezdve na­ponta 37 repülőgép száll le Phnom Penhben. Goldwater: Kambodzsa menthetetlen! — Kambodzsa el van vesz­ve! — jelentette ki Barry Goldwater amerikai konzer­vatív szenátor. Az újságírók­nak arra a kérdésére, támo­gatni fogja-e Ford elnök ja­vaslatát, hogy a kongresszus hagyjon jóvá újabb segélyt Kambodzsa számára, azt vá­laszolta, hogy Kambodzsán már semmi sem segít. Hasonlóképpen vélekedik több más amerikai tisztség­­viselő is. A megfigyelők azt tartják, hogy az amerikai ve­zetők így akarják előkészí­teni a közvéleményt a Lon Nol-rezsim bukására. A felszabadító egységek fel­tarthatatlanul nyomulnak előre, a rezsim csapatai pe­dig kénytelenek visszavo­nulni a főváros felé. Az utób­bi időben az ostrom­lók üte­gei erős tűz alá vették a fő­várost. Legfontosabb célpont­juk a repülőtér, azt szeret­nék megsemmisíteni, hogy megakadályozzák az ameri­kai segély érkezését. Segély nélkül ugyanis Phnom Penh csak néhány hétig tudná tartani magát. Nikozid­ vélemény Kemény hőre a Bifb­osed­ Meshoo Puccs készült Cipruson is?­­ Amerikai kémre­pülőgépek egy brit , támaszponton I fékben különböznek. A ciprusi I­I kormány továbbra is konkrét akciókat követel, amelyek le­hetővé teszik az ENSZ-hatá­­rozatok életbe léptetését. Más hír szerint a ciprusi kormány hivatalos szóvivője tegnap közölte, hogy a kor­mány nem követelte a nem­zetőrségben szolgálatot telje­sítő görög tisztek egy részé­nek visszavonását. Ezzel cá­folta azokat a laphíreket, amelyek szerint Makariosz el­nök azért szánta rá magát er­­­re a lépésre, mert a görög­­ tisztek és a szélsőjobb szo­ros együttműködésére gyana­kodott. Feltevések szerint ugyanis a szélsőjobb állam­csínyre készülődött, és azt az athé­ni államcsínnyel egyide­jűleg akarta végrehajtani. A szóvivő azonban közvetett módon igazolta azokat a hí­reket, amelyek szerint a gö­rög tisztek együttműködnek a reakciós erőkkel. A ciprusi közvéleményben nagy érdeklődést keltett az a hír is, hogy az Akrotiri brit támaszponton néhány U—2 típusú amerikai kémre­pülőgép állomásozik, ame­lyek felderítő berepüléseket végeznek a kelet-mediterrán térség és a Közel-Kelet fö­lött. A ciprusi haladó közvé­­­­lemény szerint ez azt jelenti,­­ hogy Nagy-Britannia ismét­­ megszegi a Ciprusnak nyúj­­­ tott biztosítékokról és a cip- tt Nikoziából jelenti a Tan­­jug. Nikoziai vélemények sze­rint a Biztonsági Tanács Cip­rusról szóló vitájának elha­lasztása újabb bizonyítéka annak, hogy az ENSZ szék­helyén heves ütközet folyik. A halasztás arra vall, hogy az ér­dekelt felek nézetei nagymér­rási katonai támaszpontok igénybevételéről szóló szerző­dést. 72 órás határidő Lorenz elrablói előadták követeléseiket Hat társuk szabadon bocsátását akarják kiharcolni Bonnból jelenti a Tanjug. Az anarchista és terrorista csoport tagj­ai, akik csütörtö­kön Nyugat-Berlinben elra­bolták Peter Lorenzot, a Ke­reszténydemokrata Unió nyu­gat-berlini szervezetének ve­zetőjét, tegnap reggel levél­ben követelték, hogy a ha­tóságok 72 órán belül helyez­zék szabadlábra a Vörös Hadsereg Frakciója nevű szervezet hat tagját, akik nyugat-berlini és nyugatné­met fogházakban töltik bün­tetésüket. Ezzel egyidejűleg egy­ Boeing—707­ típusú re­pülőgépet követeltek, és azt, hogy egy kimagasló nyugat­német közéleti személyiség velük­ együtt szálljon fel a repülőgépre. Az anarchisták azzal fe­nyegetőznek, hogy megölik Lorenzot, ha követelésük nem teljesül. Levelükhöz me­llékel­ték az elrabolt poli­­tikus férfvkérelt 14 „Június 2-i, Mozgalom” aláírással. 3. oldal

Next