Magyar Szó, 1975. december (32. évfolyam, 329-343. szám)
1975-12-09 / 337. szám
Kedd, 1975. december 9. HUH belgrád Konyán csinálják ők? Az első hóesés tanulságai A furcsa krónia november 24-én kezdődött, amikor a tél idei nyitányát rendezte meg. Az egész országot hótalkaró borítja — Tonnaszámra szórják a sót az úttestekre. — A legtöbb hó Szerbia hegyvidékein esett. — Ilyen és hasonló címekkel voltak tele az újságok azokban a napokban, amikor megindult a havazás, és amikor Belgrádiban — de nemcsak Belgrádban — teljes volt a közlekedési zűrzavar. A Banovo Brdo, Új-Belgrád és Zimony felé vezető utakon végelérhetetlen oszlopokban álltak a mozdulatlanságra kárhoztatott gépjárművek. A városi autóbuszok is tehetetlenek voltak. Az emberek kiszálltak belőlük és megpróbáltak gyalog eljutni céljukhoz, még akkor is, ha több órás gyaloglás várt rájuk. Kedden, november 25-én drámai hangú jelentések futottak be a fővárosba. A niši főútvonalon 15 000 jármű torlódott össze. Egy igazgató, aki Mali Pozarevacból Belgrádba egy fontos találkozóra igyekezett, gyalog vágott neki a 40 kilométeres útnak. Hó és jég mindenfelé. A közlekedés, a gazdaság és a társadalom vérkeringése olyan méreteket öltött, hogy már veszélyesnek lehetett mondani. Szerdán, november 26-án az útkarbantartó vállalatok közölték, hogy tíz-egynéhány szerbiai útvonalon lehetetlen közlekedni. A fővárosi lapok, tudósítói azt jelentették, hogy a hó néhány tucat falut elvágott a külvilágtól. A főútvonalak is alig voltak járhatók, mint például a niši és az ibari út. Csütörtökön, november 27-én a helyzet ugrásszerűen javult. Amit az emberek nem csináltak meg, elvégezte a nap. A hó mindenütt olvadt. Péntek, november 28.: közeledik a nagy ünnep, közeledik a köztársaság napja. Azok, akik már-már lemondtak az utazásról, reménykednek. Szombat és vasárnap, november 29-e és 30-a. A hó mindenütt elolvadt, még a hegyi utakról is, és ami a téli sportolókat lesújtotta, a hegyoldalakon is. Hétfő, december 1-e. A televízió jelenti, hogy hét nap után a legszebb szerbiai télisporttelephez, a Kopaonikhoz vezető út hómentes. Az első hó krónikája ezzel véget is ér. Ebben az időszakban természetesen szerkesztőségünkben úgyszólván csak arról esett szó, hogyan tájékoztassuk az olvasókat az eseményről. Felmerült az a gondolat, hogy nyilatkozatot kérünk az illetékesektől, kikutatjuk, ki a felelős mindazért, ami történt, és felszólítjuk vidéki tudósítóinkat, számoljanak be róla, mi a helyzet náluk. A meleg decemberi napsütés elolvasztotta a havat, és színte tárgytalanná tette tervünk teljesítését. Mégis mindaz, amit Belja Atanasijevic, lapunk ljubljanai tudósítója elmondott, minden figyelmet megérdemel. Amikor megkérdeztük, mit tettek az elemi csapásvédelmi bizottságok Szlovéniában, csakhogy el nem nevette magát. A bizottságok — mondta — Szlovéniában csak a földrengések, árvizek, hasonló nagy elemi csapások idején működnek, a hó eltakarítása az állandó szolgálat dolga. És mennyi pénzbe kerül ez a szolgálat? Belja Atanasijevic megmagyarázta, hogyha összeadjuk a gépkocsi-szerencsétlenségek, a közlekedés megbénulása, a munkából való elkésés, az idegenforgalom leállása következtében kelet, fcezett, kárt, a hó eltakarítása nagyon is olcsó. A szlovének gondosan kiszámították. És hogyan dolgozik a szolgálat? Szlovénia egész úthálózata 200—250 kilométeres szakaszokra van osztva, minden szakasznak megvan a maga munkacsoportja és gépesítése. A főútvonalakat tisztán tartó szolgálat természetesen jobban föl van szerelve. De mind a két fajta csoport azonnal, haladéktalanul munkához lát, amint a hó esni kezd. Számottevő része van mindebben a közlekedési rendőrségnek. Minden nagyobb helység közelében terjedelmes parkolóhelyek vannak, miközben a gépek meg a munkások az úttestet tisztítják, az egész teher- és utasforgalom leáll, a járművek a parkolóhelyen várakoznak. A legnagyobb hóvihar esetén sem történik meg, hogy a forgalom 2 óránál hosszabb ideig szünete. Ha egy út egész nap járhatatlan volna, nemcsak szégyennek éreznék a szlovének, hanem botránynak is. Megkülönböztetett figyelmet szentelnek a tíz-egynéhány emelkedő, meredek útvonalnak. A legjobban fölszerelt csoportok állandó ügyeletet tartanak ezeken a helyeken, mert itt valóban veszély fenyeget. Tudósítónk, Belja Atanasijevic sok más részletet is elmesélt. Többek közt közölte, hogy a közlekedési milícia nem engedélyezi télen a pótkocsik használatát, mert ha egyetlen ilyen naiv gépkocsival valami baj történne, leállna az egész forgalom. A ljubljanai rádió állandóan figyelmezteti a gépkocsivezetőketa veszélyes helyekre, közli velük, hol borítja jég az úttestet, hol dolgoznak az útkarbantartó gépek. Ugye, egyszerű? Ш Szlavónia a nomád pásztorok ellen Megbeszélés alapján igyekeznek rendezni a helyzetet• A néhány évvel ezelőtt meghozott köztársasági törvény megtiltja Szlavónia és egész Horvátország területén a nomád nyájak legeltetését, illetve pontosan meghatározott körülmények közt engedélyezi. A helyzet ennek ellenére sem változott, minden ősszel és télen novembertől februárig több szlavón község határát szinte ellepik a Bosznia-Hercegovinából érkezett juhnyájak, és nagy károkat okoznak a vetésekben. Az idén még nem keltek át a Száván nagyobb nyájak, amit a jobb őrszolgálatnak tulajdonítanak, ez azonban nem azt jelenti, hogy később nem érkeznek nagy juhnyájak. Az elmúlt napokban 34 horvátországi község képviselői tartottak ülést Szlavónbródban és Eszék, Szlavónbród meg Djakovó képviselő-testületei a napokban újra napirendre tűzték az ügyet. Egyebek közt azt javasolták, hogy létesítsenek állandó őrszolgálatot a Szávánál, minden átkelőhely közvetlen közelében. Eszék képviselő-testületének végrehajtó tanácsa végül Djuka Mudri, a községek közössége képviselő-testületének indítványát fogadta el, amelynek értelmében a kérdést Bosznia-Hercegovina illetékes szerveivel együttműködve velük létesített megállapodás alapján kell rendezni. Ebben az értelemben javaslatot terjesztenek a Horvát Szábor Végrehajtó Tanácsa elé. Megállapították, hogy igen nehéz, szinte lehetetlen olyan őrszolgálatot létesíteni, amely minden esetben megakadályozhatja a nomád nyájak átkelését a Száván. Ha azonban a megbeszélések nem hoznak eredményt, mégis megszervezik az őrségeket. MAGYAR SZÓ VECERVándorló óvoda Egyedülálló vállalkozás Szlovéniában MARIBOR Az autóbusz oldaláról a nap nevet ránk, egy tarka barka kakaska piros rózsát tűzött a taréja mellé, egy fehér nyuszi fekete lepkét akasztott a nyakába. Tanja bátran megy föl a lépcsőn, Matjaž buzgón megy a nyomában, Metka azonban még vár, hadd lássa meg, mi történik... Az autóbusz ma Pesnicában van, holnap Jareninában, azután Gradiscéban és Dohban. Ez az első utazó szlovén óvoda, amelyről a benne dolgozó óvónő Greta Pogračić azt állítja, hogy egyedülálló az egész országban. A kisgyerekek, akiknek néhány órára menedéket nyújt, mind picik, kicsik. Az iskoláskor előttiek, és valamennyien, ahogy mondani szokás, az isten háta mögött laknak. Falujukban nincsen hely óvoda, napközi számára, és a kerekeken gördülő óvoda tölti ki ezt a hiányt, itt nyerik első ismereteiket. A dolog így megy: az anyák legalább néhány órára nyugodtak lehetnek, végezhetik dolgukat, mialatt a gyerekek az autóbuszóvodában játszanak, tanulnak. Van itt minden: játék, gépkocsi, baba, kockák, minden. És mindezt Greta Pongračič maga csinált meg. Az első lépések mindenütt nehezek, itt is. Ahogy az egyik kicsi sírva fakad, a második, harmadik, a negyedik is csatlakozik hozzá, és hullanak, potyognak a könnyek a kerek gyermekarcokon. — Anya/ anya ... Az ember nem is tudja, ki boldogtalanabb, a kisfiú, aki semmi pénzért nem hajlandó megmondani a nevét, levetni a kabátját, vagy édesanyja, aki nem tud elszakadni az autóbusztól, mert hallja, hogy gyermek sír ... Azután az egyik nekibátorodik, a másik is, minden kis széknek jut gazdája, a játékszerek is forgalomba kerülnek. Éppen olyan, mint a többi óvoda, mégis egészen más. Mindenekelőtt megkülönbözteti a munkamódszere. A többi napközi meg óvoda egész héten nyitva van, itt azonban egy héten csak néhány órára — egy-egy faluban. Itt tanítja Greta Pongračič a kicsiket az első fogalmakra, itt ellenőrzi, megjegyezték-e a már tanultakat, megértették-e magyarázatait. A tudomány itt valóban csöppenként jut a kicsik fejébe. Csupa szín ez a gördülő óvoda, kívül-belül vidám rajzok díszítik. A zöld levél meghajlik a katicabogár pehelynyi súlya alatt, és a mocsár partján gubbasztó béka éppen olyan, mint az igazi. — Én nem is megyek innen haza — mondja a kis Matjaz. — Én tovább akarok játszani. Otthon is vannak játékszereim, kockám is van, de itt jobb. Egy kék sapkás kislány még mindig a sarokba húzódva sírdogál. — Csak úgy tetteti magát — leprint a hosszú varkocsos Tanja. — Hiszen itt jobb, mint otthon. — Nem annyira az a célunk, hogy felügyeljünk a gyermekekre, hanem az, hogy szervezett nevelésbe részesítjük őket — mondja Greta Pongračič. Sokat tapasztalt óvónő, sokatdolgozott állandó óvodákban, most mégis maga is tanul. — Egyelőre csak kísérlet a mi munkánk, majd meglátjuk, hogyan sikerül. Egyelőre jól megy minden, a gyerekek szívesen járnak hozzánk, a vándorló óvoda mindig tele van kicsinyekkel. Kár, hogy ilyen kevés idő jut egy-egy helység számára, ez miatt, a programot rövidítenünk kell. — Egy héten miért csak egyszer jönnek hozzánk? — kérdi sóhajtva Tomaž. De azért nem olyan hosszú idő az az egy hét, a következő héten újra megérkezik a faluba az atyóbuszóvoda. Elhozza a mosolygó napot, a fehér nyuszit, a katicabogarat meg Greta nénit is, aki kifogyhatatlan a mesékből. Sorra járja a falvakat Maribor környékén, ma Beslicában van, holnap Jareninában, azután Gradiscéban és Duhban. A gyerekek lassanként megszokják, és ha a következő héten is ellátogat hozzájuk, nem sírva, hanem nevetve kapaszkodnak föl a busz lépcsőjén. / 1. oldal 0SL0B0ĐENJE SZARAJEVÓ Hétmérföldes csizmában halad Szarajevó : Nagyszabású terv a karnyezetszennyezés megakadályozására A JÖVŐ ÉV KEZDETÉN Bosznia-Hercegovina fővárosa az ország legnagyobb építőhelye lesz. A nagyváros, amely jelenleg Semizovactól az Igman lábáig terjed, egyedülálló terv megvalósításához kezd, a munka 5 évig tart, és a jelenlegi árak mellett 3 milliárd 82 millió dinárba kerül. A hatalmas összeget részben saját maguk teremtik elő, részben a Nemzetközi Bank hiteléből fedezik. Az egész városban építkeznek A terv alapján és vele összhangban Szarajevó sok negyedének képét teljesen megváltoztatják. Víztartályokat, szivattyútelepeket építenek, korszerűsítik a régieket, sok kilométernyi hosszúságú vízvezetékhálózatot fektetnek le, a csatornázást is modernizálják, és hozzálátnak — ez lesz a legnagyobb munka — a gázvezeték építéséhez, amely Szarajevót Zvornikkal köti öszsze. A nagy tervvel kapcsolatban 3 évvel ezelőtt léptek érintkezésbe a Nemzetközi Bankkal. A nagy pénzintézet hajlandónak mutatkozott pénzelni az óriási munkát, és amint ezt a kérdést tisztázták, a szarajevóiak hozzáláttak a terv kidolgozásához. Ha megvalósul, Szarajevó lesz az első város a világon, amely a Nemzetközi Bank kiadói segítségével megvédi a várost és környezetét a szennyeződéstől. Víz, levegő . .. A terv kidolgozásában tudósok, közgazdászok és szociológusok vettek részt, és ennek alapján hosszabb időre megoldják Bosznia-Hercegovina fővárosának sürgető kérdéseit. A kapacitások, amelyeket építenek, elegendőek lesznek 600 000 lakos számára — a számítások szerint ennyi lakosa lesz Szarajevónak 2000-ben. A terv kidolgozásában nemcsak hazai, hanem külföldi szakértők is részt vettek. Alapul Szarajevó és környékének adottságai természetes feltételei szolgáltak, hasznosítják a környékbeli forrásokat, modern csatornázást, és szennyvízszűrő berendezéseket építenek. Szarajevónak nagy hagyományai vannak ezen a téren, az első vízvezetéket a XV. században építették, és körülbelül 500 éves a szarajevói csatornarendszer is, amely azonban — akárcsak a vízvezeték — lassabban fejlődött, mint maga a város. Noha a vízvezeték meg a csatornázás óriási munkát és1,8 milliárd dináros befektetést igényel, háttérbe szorul a gázvezeték építése mögött. Szükség van erre, mert Szarajevó közismerten szennyezett levegőjű város, a mérések alapján megállapították, hogy a kéndioxid, a szénmonoxid, az ólordvegyületek nagy arányban keverednek el a város levegőjével. Megállapították azt is, hogy a levegő szennyeződését a városban levő 400 kazán ésa rengeteg magántűzhely okozza, de hozzájárul mindehhez a városi szeméthamvasztó és természetesen a gépkocsik. A helyzet olyan súlyos, hogy Bosznia- Hercegovina fővárosában már tanfolyamot is rendeztek a háziasszonyok számára, arra oktatták őket, hogyan tüzelhetnek gazdaságosabban és kevesebb füst nélkül. A szakértők véleménye szerint Szarajevó levegője olyan tiszta lesz, mint hajdan, amikor üdülőhelynek számított, persze, ez csak akkor következik majd be, ha gázzal vagy villannyal fűtenek. Fölmerült a kérdés, melyik módszer lesz jobb és gazdaságosabb, és Szarajevó városatyái a gáz mellett döntöttek. A Szarajevót Zvornikkal összekötő gázvezeték 130 kilométer lesz. Ha elkészül, Bosznia- Hercegovina fővárosának lesz a legmodernebb fűtési rendszere. Nagy vonalakban ilyen ,a Szarajevó képét átalakító terv. Számtalan nagy jelentőségű részletből tevődik össze, mindegyik nagy fontosságú, és rengeteg pénzt isgényel. A szarajevóiak tudatában vannak ennek, komolyan, megfontoltan, felelősségteljesen készülnek föl a munkára. Minden szerve- ■ zetnek, gazdasági, tudományos, társadalmi politikai szervezetnek megvan a mega feladata ebben a szinte felmérhetetlen arányú és jelentőségű vállalkozásban. . A szarajevói tervszámokban Hogy milyen nagy arányú munkára készülnek a szarajevóiak, mutatják az alábbi statisztikai adatok: a munka jövőre kezdődik, és 1980-ban fejeződik be. Négy és fél év alatt a következő munkát kell elvégezni: 1 750 000 tonna földet kiásni és helyére, 44 500 tonna betont, 1750 tonna vasat, 460 kilométernyi hosszúságú csövet beépíteni, 28 500 köbméter vizet befogadó tartályokat építeni, új szivattyútelepet létesíteni és korszerűsíteni a három régit, megépíteni a 63 kilométer hosszú vízvezeték-hálózatot, a 26 kilométer hosszú főcsatornát, fölszerelni a központi vízszűrő-készüléket a Miljacka torkolatánál, megépíteni a 130 kilométeres zvornik—szarajevói gázvezetéket, s a várost gyűrű alakban körülvevő és összesen 160 kilométer hosszú gázvezetéket.