Magyar Szó, 1977. március (34. évfolyam, 58-72. szám)
1977-03-12 / 69. szám
2. oldal VARSÓ-BONN VITA • Tiltakozás a lengyelellenes kampány miatt A hageni ügyészség eljárást indított a lamsdorfi tábor volt őrei ellen Varsóból jelenti a Tanjug: Lengyelország polgárai és dolgozói erélyesen tiltakoznak a Nyugat-Németországban folyó lengyelellenes kampány miatt. Az NSZK bizonyos intézményei és politikusai ugyanis be akarják „bizonyítani”, hogy egyes lengyelek felelősek a második világháborúban a németek ellen elkövetett állítólagos bűncselekményekért. A koblenzi Bundesarchiv nemrégiben nyilvánosságra hozott „dokumentumai” alapján a lengyelek legalább 600 000 német haláláért és a mostani Lengyelország nyugati és északi területein több mint 1 400 000 német polgár eltűnéséért „felelősek”. Az erre vonatkozó „legújabb bizonyíték” az Észak- Rajna-Vesztfália tartományban levő Hagen ügyészségétől ered. A hageni ügyészség büntető eljárást indított a lamsdorfi fogolytábor néhány volt lengyel őre ellen. A lamsdorfi táborban német katonákat és polgárokat tartottak fogva a német kapitulációtól 1946 szeptemberéig. Ez az első ilyen jellegű bírósági tárgyalás, amelyet Nyugat-Németországban indítanak lengyel polgárok ellen. A lengyelországi tiltakozó gyűléseken és a vezető lengyel lapok hírmagyarázataiban a nyugatnémet eljárást „a nyugatnémet revansista és soviniszta körök bosszúkampányának” minősítették. BONN: Nem kell olajat önteni a tűzre A Tanjug bonni jelentése szerint a nyugatnémet kormány eddig még nem reagált azokra a lengyel tiltakozásokra, amelyeket a hageni államügyészség követelése váltott ki. A DPA nyugatnémet hírügynökség jelentése szerint az illetékes bonni körök hangsúlyozták, hogy „a lengyelországi tömegtiltakozások, amelyeket egyes bonni újságok az NSZK elleni provokációnak minősítenek, árthatnak a két ország kapcsolatainak”. A nyugatnémet kormány — a DPA hírügynökség szerint — úgy véli, hogy „semmi sem indokolja a régi indulatok felélesztését, és nem kell olajat önteni a tűzre, hogy a meddő viták folytatódjanak”. A nyugatnémet hírügynökség jelentésében rámutat még arra, hogy „a legújabb feszültség ellenére Bonn szeretné folytatni a két állam kapcsolatainak rendezését”. TOKIÓ Japán kirekeszti a szovjet halászhálókat? Kétszáz mérföldre terjesztik ki a halászati vizek határát . Mélyponton a két ország kapcsolatai Tokióból jelenti a Tanjug. Hivatalos körök szerint a japán kormány az év végéig 200 mérföldre terjeszti ki halászati vizeinek határát. A japán halászati ügynökségtől származó hírek szerint azonban egyelőre csak a Szovjetunió irányában, Kína és Dél-Korea irányában nem. Az intézkedés minden bizonnyal tovább rontja a szovjet—japán viszonyt, amely a MiG—25 típusú szovjet repülőgéppel kapcsolatos ügy, valamint a szovjet halászati vizek 200 mérföldre való kiterjesztése miatt a mélypontra zuhant. Mint ismeretes, más országok is kiterjesztették parti övezetük határait, a japánok azonban eddig határozottan ellenezték a halászati vizek 200 mérföldre való kiterjesztését, nem titkolva, hogy ezzel korlátozódik a halászati szabadság, elsősorban saját gazdasági érdekei miatt. Japán mintegy 10 millió tonna évi zsákmánnyal a világ első halásznemzete. A japán átlagember napiehérje-fogyasztásának 20 százalékát halból fedezi. A halászat körülbelül félmillió embert foglalkoztat, jövedelméből pedig másfél millióan élnek. Japán azonban összzsákmányának 45 százalékát gazdasági övezetén kívül biztosítja. A gazdasági halászati vizek kiterjesztése egyes halfajták halászatának csökkentését jelenti, ezenkívül a külföldi halászflottáknak is magasabb járulékot kell fizetniük, s ez veszélyezteti a japán halászatot és az egész gazdaságot. Olyan gazdasági nehézség következhet be, mint amilyen az 1973. évi kőolajválság volt. Az Egyesült Államokkal, Japán fő gazdasági és politikai partnerével folytatott megbeszélések simán folytak le, a Szovjetunióval folytatott beszélgetések során azonban nemcsak gazdasági, hanem politikai nézetkülönbségek is felmerültek. Zenko Susuki, Japán mezőgazdasági és erdészeti minisztere a hónap elején Moszkvában folytatott beszélgetést, de nem jött létre megfelelő megoldás, így a japán—szovjet halászati tárgyalásokat a hónap közepén folytatják, és ideiglenes megállapodást dolgoznak ki. Egy év múlva megkötik a hosszú távú megállapodást is. A szovjet—japán halászati megbeszélések kapcsán felelevenedett a területi kérdés is. Japán ugyanis nem akarja elismerni a Szovjetunió gazdasági övezetét, amely a Kuril-szigetektől számítódik. A szigeteket a Szovjetunió a második világháború után csatolta területéhez. Moszkva nem ismeri el, hogy a két ország között vitás terület létezik. (27) A „be nem avatkozás” politikáján azRAMCO urai az ország hagyományos politikai, társadalmi és gazdasági szervezetének a megőrzését, értették. Mindent elkövetnek, hogy az angolok által elosztott területeken létrejött kisországokat és sejkségeket megőrizzék a válási fanatizmus táplálta elmaradottságban, megvédjék a polgári liberalizmus eszméinek még a szelétől is. Részben ez magyarázata annak, miért uralkodnak máig is középkori viszonyok Szaúd-Arábiában, ahol a korán szerint ítélkeznek, s tolvajnak levágják a kezét, s a haláltüntetéseket is nyilvánosan hajtják végre, „mindenki okulására”. Az ARAMCO legfontosabb osztálya az volt, amelyik a kormánnyal tartotta fenn a kapcsolatot. Bármely kisebb ország megirigyelhette volna az ARAMCO „stábját”, amelyben történészek, arabszakértők és szociológusok hada foglalkozott az ország hagyományainak kutatásaival és megőrzésével. Tizennégy alosztály törődött például az egészségügygyel, a rendőrséggel, a technikai segítség, a nevelés és még sok más probléma megoldásával. A technikai segítséggel foglalkozó alosztály természetesen nem az ország ipari fejlődésével törődött. A királyi lakhely klímaberendezéseinek és az udvartartás óriási, amerikai gyártmányú gépkocsijainak karbantartása, a szükséges alkatrészek beszerzése volt a feladatuk. Hihetetlennek tetszik, de úgy van: ezek az osztályok és alosztályok gondoskodtak arról is, hogy a királyi A KŐOLAJ A VllLtePOLlTiktem RÉSZLET KANYÓ ANDRÁS VERSENYFUTÁS AZ OLAJÉRT CÍMŰ KÖNYVÉBŐL............................. fogadásra szánt étkeket valamely európai nagyvárosból külön erre a célra rendelkezésre álló repülőgépek szállítják a királyi udvarba. De az ARAMCO „szakértői” szerezték be az európai hölgyeket is, akik egy-egy este jutalmául milliókat érő ékszerekkel vagy csekkekel távoztak az országból, miközben százezrek, milliók tengették életüket nyomorúságos vályogviskókban, és haltak meg anélkül, hogy valaha megtanulhattak volna írni vagy olvasni. Ezen a tényen nem változtat az sem, hogy Ibn Szaúd palotájába, illetve a palota ebédlőjébe bárki benne(Vége)hetett és helyet foglalhatott a mindenkor ötven főre terített asztalnál. Az ARAMCO politikája mintegy a hivatalos Amerika példaképe lett. Az ARAMCO példája nyomán szervezte meg a kormány az amerikai érdekek védelmét a többi elmaradott országban, sőt eszerint járnak el ma is az arab térség, Afrika, továbbá Latin-Amerika államaiban.. Nem egy ország uralkodóházának évi költségvetését az amerikai kormány biztosította az állampénztárból, vagyis az adófizető amerikai polgárok pénzéből. A hadsereg gondoskodott az ilyen országok, sejkségek, volt gyarmatok külső „biztonságáról”, a CIA-ügynökök egész légiója pedig a belső rendről. A CIA kezeskedett azonban arról is, hogy a szaúd-arábiai királyság szomszédságában se üthesse fel a fejét semmiféle „rebellió”. . MAGYAR SZÓ Szombat, 1977. márc. 12. Részletek Grlicskov prilepi beszédéből fiz enyhülés az egyedüli megoldás A szabadságot nem ajándékozzák • Nyílt vita a nemzetközi munkásmozgalom alapvető kérdéseiről A világ társadalmi folyamatairól szólva Grlicskov elvtárs hangsúlyozta, hogy az európai helyzetet az enyhülési folyamat jellemzi, különösen a helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet, valamint az európai kommunista és munkáspártok berlini értekezlete óta. Rámutatott arra, hogy az enyhülés a hidegháborús politikából kivezető egyedüli megoldás, amely igen bonyolult, hosszan tartó és ellentmondó folyamat, egyszersmind pedig új állapotot jelent a társadalmi viszonyokban, amelyek ösztönzőleg hatnak az összes társadalmi haladó erőkre, hogy még eltökéltebben harcoljanak a békéért, az együttműködésért és társadalmi haladásért, s ebben még eltökéltebben és nyíltabban kinyilvánítsák eszmei és politikai meggyőződésüket. Az enyhülés a társadalmi változások nélkülözhetetlenségének dialektikus kifejezője, és nem jelenti e változások megállítását, sem pedig az osztályharc fékezését, csupán a számos felgyülemlett probléma megoldásának kezdetét jelenti, e problémák még manapság is, s a viszonyok és együttműkö- | dés fejlesztésében elért jelentős vívmányok ellenére a bizalmatlanság és a nem kellő megértés forrását képezik. A társadalmi átalakulás és az osztályharc problémái rendkívül bonyolultak, s ezért ma tanúi vagyunk annak, hogy egyetlen pártnak, mozgalomnak vagy haladó erőnek sincsenek véglegesen megfogalmazott válaszai azokra a kérésekre, amelyek az egyes országokban és a világon konkrétan felmerülnek. Pontosabban szólva a ma lehetséges válaszok, a jelekből ítélve, nem teljesen kielégítőek. Ezért az összes pártok és mozgalmak intenzíven kutatnak a jobb jelenkori problémáira adandó válaszok után az új felé tehát a társadalmi átalakulásra való törekvésükben, s ez az egyik társadalmi rendszerről a másikra való áttérés történelmi mérföldköve. Az ideológiai különbségeknek nem szabad akadályozniuk az enyhülést Különösen jelentős felismerés, hogy az ideológiai nézeteltéréseknek nem szabad az enyhülés fékező tényezőivé válniuk.fjabban, különösen, hogy közeledik a belgrádi értekezlet, itt-ott, különösen pedig az egyes nyugati országok sajtójában mind kifejezettebben túlzott súlyt helyeznek egyes kérdésekre, amelyeknek különös jelentőséget kívánnak adni, és kampányt akarnak indítani az emberi jogok és az emberi szabadságok problémájával kapcsolatban egyes szocialista országokban. Kétségtelen, hogy az ezekről és a más problémákról szóló vita a helsinki megállapodás szerves része, és módot kell találni hogy a megállapodás szélesebb körben érvényesüljön és új tartalommal telítődjön. Éppen a kampány nyomán, amelyet a szocialista országokban az emberi szabadságok problémáival kapcsolatban folytatnak, tanúi vagyunk az egészen másmilyen ellentétes eredményeknek. Az antikommunizmus megrögzött erői, amelyeknek az enyhülés kétségtelenül semmilyen szempontból nem hasznos, kommunistaellenes tevékenységükkel és hidegháborús álláspontjaikkal próbálják aláásni a helsinki egyezményt, elmélyíteni a bizalmatlanságot, széthúzást szítani. Ha az európai viszonyok és együttműködés fejlesztésében, Helsinki szellemében, egyes elemek jelentőségét hangsúlyozzák, az emberi szabadságok olyan kérdést képeznek, amelynek nincs alternatívája. Ezek a kérdések, jóllehet velük kapcsolatban sohasem volt nagy egyetértés, nem véletlenül összetevő részei a helsinki politikai programnak. A történelem arra mutat, hogy a szabadság mindenkor a legemelkedettebb emberi erőfeszítések, alkotás és áldozatok célja volt. Ugyanakkor sohasem volt ajándék. A szabadságot nem ajándékozzák, azt ki kell vívni, ez már régen elhangzott; az ajándékozott szabadság szükségszerűen nem változik szabadsággá. A szabadságért az embernek mindig magának kell harcolnia. Nem múlhat kivitelen és behozatalon. A külső beavatkozás, különösen amikor a szervezett és nyilvánvaló nyomás és zsarolás formáit ölti, a nézetek és akarat más országra való rákényszerítésére irányul, s veszélyezteti az illető országnak a szuverenitását és integritását. A szabadságért való harc a legáltalánosabb társadalmi érdek, a szabad társadalom az összes szabad emberek és polgárok társulása, sak. Véleményünk szerint rendkívül jelentős, hogy az utóbbi években Európában jelenlevő folyamatok nemrégen még elképzelhetetlenek voltak, és hogy viszonylag rövid idő alatt olyan megoldásokat értek el, amelyek reményt keltenek a gyorsabb előrehaladásra. Természetesen a problémák, amelyek előtt állunk, súlyosabbak és bonyolultabbak. Igen nagy probléma a rendkívül intenzív, mondhatnánk fékevesztett fegyverkezési hajsza, különösen pedig az együttműködést gátló számos akadály. Senkinek sincs monopóliuma e kérdések megoldására, és úgyszintén senki sem hivatott arra, hogy az építő jellegű dialógus és erőfeszítések helyett másokat kioktasson, vagy másokra hárítsa a felelősséget e problémák létezéséért. A berlini értekezlet után a kommunista mozgalomban végbemenő folyamatokról szólva Grlicskov elvtárs hangsúlyozta, hogy ugyanaz jellemző rájuk, mint ami az értekezlet előtt. Az értekezlet megerősítette azt, hogy különbségek vannak a nézetekben és az érdekekben, és különösen a pártoknak azt az óhaját hogy elfogadva az objektíve adott különbségeket, erőfeszítéseket tesznek egymás közötti jó viszonyuk fejlesztésére, azzal, hogy ennek kapcsán a különbségeknek nem szabad gátat jelenteniük. Szerteágazó dialógus Ezért érthető is, hogy a berlini értekezlet után folytatódik a nyílt, olykor vita jellegű dialógus az egymás közötti viszonyok egyes alapkérdéseiben, mint például: a proletár nemzetköziség értelme és tartalma, a megbonthatatlan egység és ennek egyedül lehetséges alternatívája, az egység a különbözőségben stb. Ugyanígy folyik a vita az egyes nyugat-európai kommunista pártok stratégiai és politikai állásfoglalásának változásairól, amelyet eurokommunizmusnak neveztek el. Ha helye van az aggodalomnak, akkor ez abban van, hogy egyes szerzők az egyes kommunista és munkáspártok lapjaiban írva nem tudnak eligazodni a nélkülözhetetlen változások kavargásában, és a kiutat a már régen túlhaladott állapotokra és rendszerre való visszatérésben keresik, kétségbe vonják az önállóság és az önállósulási folyamat elveit, illetve azt, hogy különböző utak vannak a szocializmusban, és így vitában állnak a kommunista és munkásmozgalom időszerű életfolyamataival. Grlicskov elvtárs ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a kommunista és munkáspártok politikájában azonosak vagy hasonlóak a nézetek számos olyan kérdésben, amelyek a nemzetközi körülményekre, a békeharcra, a biztonságra és az együttműködés kérdéseire vonatkoznak. MÁRCIUS VÉGÉN NATO-hadgyakorlat Londonból jelenti a Reuter. A brit véderőminisztérium közleménye szerint a NATO paktum hat országának légi és tengerészeti egységei vesznek részt azon az évente megrendezendő hadgyakorlaton, amely március 30-án kezdődik az Atlanti-óceán északi részén. A hadgyakorlaton, amelynek célja „a felderítő és a mentő hadműveletekben a tengerészeti és légierők együttműködésének demonstrálása” dán, nyugatnémet, norvég, holland, brit és az NSZK területén állomásozó amerikai egységek vesznek részt. Senkinek sincs monopóliuma a kérdések megoldására Különbözőek a nézetek arról, hogy mi minden történt a helsinki határozatok életbe léptetése terén. Egyesek túlzottan elégedettek, mások hangsúlyozzák, hogy nincs helye az elégedettségnek, ismét mások pedig szkeptiku