Magyar Szó, 1977. április (34. évfolyam, 104-117. szám)
1977-04-17 / 105. szám
n. oldal PANCSOVA A kalocsai párostól a darudübögésig és a rezgőcsárdásig . Hogy az érdeklődés a Gyöngyösbokréta íróm — Eddig huszonhárom népi táncegyüttes jelentkezett a júniusi szemlére Az idei XIV. Gyöngyösbok Krétát, illetve a magyar népi táncokat ápoló művelődési egyesületek folklóregyütteseinek nagyszabású vajdasági seregszemléjét — mint ismeretes, a kettős Tito-jubileum jegyében — Pancsován rendezik meg, június 5-én. A szemle védnökségét a pancsovai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, a községi közművelődési közösség és az önigazgatási művelődési érdekközösség vállalta. Ők fogadják a jelentkezéseket, gondoskodnak a vendégek elszállásolásáról, s ők szervezik meg a pancsovai üveggyár hatalmas sportcsarnokában azt a minden eddiginél tartalmasabbnak, látványosabbnak ígérkező műsort is, amely a jelentkező táncegyüttesek 8—8 percig tartó programjából áll össze. Április 11-én a Gyöngyösbokréta szervezőivel beszélgettünk, s tőlük tudtuk meg, hogy a magyar népi tánc hagyományos szemléjére huszonhárom művelődési egyesület jelentette be eddig a részvételét. Ezek: a Novo Orahovó-i Petro Kuzmjak ruszin táncegyüttes, a törökbecsei amatőrszínház táncegyüttese (kalocsai párossal), a horgosi Testvériség-Egység Művelődési Egyesület (horgosi mulatóssal), a moravicai Ady Endre ME (kapuvári verbunkossal), a szabadkai Ifjúsági Művelődési Egyesület (Szabadka környéki magyar népi táncokkal), a kispiaci Jókai ME (kispiaci rezgőcsárdással), a vlajkovaci Jedinstvo ME magyar tánccsoportja (magyar népitáncegyveleggel), a doroszlói Móricz Zsigmond ME (lakodalmi és szüreti táncokkal), a gombosi Arany János ME (gombosi népitánc-összeállítással), a szentmihályi Művelődési Egyesület (a kendermorzsolás Szentmihályon című összeállítással), a szilágyi Magyar Művelődési Egyesület (fearikázóval és párossal), a feketicsi Bratstvo ME (aratótánccal), a becsei községi Ifjúsági Szövetség tánccsoportja (csoporttánccal és a Májusfa című összeállítással), a kikindai Egység ME Búzavirág nevű táncegyüttese (pusztafalusi leánytánccal és nagykonyi verbunkossal), a moholi Novak tánccsoport (tápéi darudübörgéssel és keresztezővel), a sziváci Szenteleky ME (karikázóval), a semerini Szirmai Károly ME (négyszögugrással, toborzóval és lakodalmassal), a kupuszinai Petőfi Sándor ME (kupuszinai lakodalmi táncokkal), a magyarcsernyei Ady Endre ME (műsorukat még nem jelezték), a zrenjanini Petőfi ME (kalocsai párossal), a Sremski Cakovci-i Testvériség-Egység (kalocsai tánccal, kanásztánccal, leánykarikázóval és nyírségi p páros tánccal) és végül a vendéglátó panicsóvai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tánccsoportja (kalocsai párossal). A fentiekből egyértelműen kitűnik, hogy a XIV. Gyöngyösbokréta iránt rendkívül nagy érdeklődés nyilvánult meg Bánátban, Bácskában és Szerémségben egyaránt. A szervezők azonban — az önigazgatási megegyezések értelmében — még újabb jelentkezőkre is számítanak. A többi között az eszéki és a zágrábi magyar népitáncegyüttesek jelentkezését is várják. A XIV. Gyöngyösbokréta szervezői alkalmi jelvényeket készíttetnek, néhány kísérőrendezvényt (kiállítást és tanácskozást) is műsorba iktattak , és harminc év után első ízben egy magyar nyelvű füzetet is kiadnak a pancsovai magyar művelődési egyesületek (Petőfi Sándor és Tamási Áron ME) eddigi tevékenységéről. A füzet az alapvető összefoglalókon és dokumentumokon kívül sajtószemlét s egy Pancsova múltjával, jelenével foglalkozó tájékoztatót tartalmaz majd. Ss. I. JEGYZŐFÜZETEMBŐL Egy ljubljanai út morzsái Amikor Marc Alyn francia írót, Srećko Kosovel párizsi fordítóját olyan megkülönböztetett szívélyességgel és figyelmességgel köszöntötték azon a bledi Pen-kongresszuson — a Napjaink éneke első kötete valójában már megjelent, épp csak senki sem tudott róla Szlovéniában. Hiába volt a szerkesztő-költő és rangos műfordító csakugyan európai szintű teljesítménye, hiába kapott olyan köntöst ez a hazai lírai antológia, hogy aztán a nemzetközi könyvvásárok finnyás közönsége is csettintett nyelvével, amikor e könyvészeti remeket megpillantotta — ott, ahol a tett történelmiségének legjobban tudatában kellett volna leírni, ott valahogy elsiklott a figyelem tartományi, nemzetiségi könyvkiadásunk eseménye fölött... Miért jut eszembe mindez? Azért, mert legutóbbi ljubljanai utam során, valaki fiatal és lelkes szlovén írótárs, baráti társaságban, azt találta mondani, hogy most már végső ideje fölvennünk az irodalmi és kiadói kapcsolatokat, s rögtön utána tapintatosan, ám árulkodóan megkérdezte: vajon verseket fordít-e valaki nálunk szlovénből, mert hát ő ugyanis valójában költő ... " Pontosan húsz éve, hogy a Napjaink éneke szlovén Urai anyagának ügyében itt jártunk, s a legjobb szlovén irodalomtudósokat, kritikusokat, szerzőket avattuk be terveinkbe — nem csoda, hát, ha fiatal barátom nem emlékezhetik erre. Nekem is most csak az jut eszembe, hogy nagyon meghatott akkor bennünket a baráti csevegés az írók székházában. Utólag már nyilvánvalónak tetszik: talán a Napjaink éneke előkészületei is megérdemelték volna, hogy a szerkesztő és kéthárom szlovén fordítója meghúzódjon valahol ennek az íróegyesületnek egyik bledi vagy kranji házában s nyugodtan dolgozzon. De hát a Fórum akkor sem vehette fel a versenyt a Seghers-kiadó hírével, nevével. Rosovel francia fordítójának lehetővé tették ezek a barátaink, hogy bejárja a századeleji előd életútjának öszszes fontos álláspontjait. Kosovel-szakértők látták el hasznos információkkal, s kerek fél esztendőt tölthetett a fordító szlovén földön, vendégként, hogy könyvét elkészíthesse. Egy ideig a štatenbergi találkozók lehetőségeiben hittünk, aztán elmaradtak a štatenbergi találkozások is, legutóbb pedig a kanizsai írótábor köztársaságainkból érkező vendégeire is azt mondták egyesek: akkor hívjuk meg őket, ha nem mi fizetjük az útiköltségüket, háromnapi szálláshelyüket... Figyelmeztető jelek mindezek. FEHÉR Ferenc MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1977. ápr. 17. Kapkodással nem lehet pótolni a késést Az évszázados múltra visszatekinthető iskolarendszer gyökeres megváltoztatása türelmes munkát igényel Az iskolareform időszerű kérdéseiről beszélgettünk nemrégiben szerkesztőségünkben tett látogatásakor. VARGA László tartományi oktatásügyi titkárhelyettessel. A legidőszerűbb kérdés vitathatatlanul: a szakirányú oktatás hivatásra nevelő fokozatának létrehozása. Valójában már csak napok választanak el bennünket iskolareformunk egyik újabb állomásának, a középiskolai szakirányú oktatás hivatásra nevelő fokozatának beindításától, de a rendelkezésünkre álló rövid idő alatt még aránylag sok megoldatlan kérdésre kell választ adnunk. A középiskolák önigazgatási alapon történő átszervezését (a sokat emlegetett oktatásügyi központok létrehozását) például március 31- éig be kellett volna fejezni. A munka azonban még ma sem ért véget. Meggyőződésből fakadó szükségszerűség — Nem kérdőjelezi meg az átállás sikerét a késés? — A késésre számítottunk, noha tartományunkban —, minden érdekelt tényező tevékeny közreműködésével — már régen megkezdődött a középiskolák önigazgatási alapon történő átszervezése, vagyis az úgynevezett oktatásügyi központok létrehozása. Nagyon bonyolult és összetett kérdésről van szó azonban mert a megkezdett munka valójában a hagyományos iskolarendszer gyökeres megváltoztatását jelenti, az évszázados múltra visszatekinthető, és mindig ugródeszkaként szereplő középiskola megszüntetését. Mindezeket a változásokat elképzelni is nehéz, hiszen már a foglalkoztatásban is régóta megvan a helye a középkádernek. Mgy a köztudatban is egy világosan körülhatárolható helyet foglal el a középiskolai végzettségű szakember. Reformtevékenységünk következményeként hirtelenében megbolygattuk az egész középiskolai hálózat megkomponálását, a pedagógusok arculatát, a tankönyvellátás módját, a tantervek kidolgozásának beidegződött folyamatát... Nagyon fontos azonban számunkra, hogy a közvélemény aránylag zökkenőmentesen el tudja helyezni középiskolával kapcsolatos fogalmait az új állapotokban. A Szocialista Szövetség és a tartományi önigazgatási szakirányú oktatásügyi érdekközösség akcióprograma szerint, valóban március 31-éig kellett volna befejeznünk az iskolák társultmunka-szervezetté történő átalakítását, de az elkerülhetetlenül jelentkező késést nem lehet kapkodással, meggondolatlan intézkedésekkel pótolni — erre a kapkodásra nincs is szükségünk. Biztató ugyanis, hogy a legtöbb kollektívában aránylag gyorsan átestek az átalakulással járó gyermekbetegségen, vagyis ma már az átszervezést nem tekintik tisztán szervezési kérdésnek, hanem elsősorban meggyőződésből fakadó szükségszerűségnek. A változások végrehajtásához szükséges önigazgatási döntéseket pedig csak a realitások felismerése után lehetett meghozni, amikor már mindenki pontosan látta a helyét és jövőjét az új rendszerben. A késés tehát elsősorban az átszervezés megvalósításához szükséges feladatok áttekintéséből származik, ami azonban véletlenül sem befolyásolja az átállás sikerét Nem sok, kevés a tanár — Sokan emlegetik — érzésünk szerint jogosan — az olyan megoldatlan problémákat, amelyek maradéktalan biztosítása nélkül ugyan megkezdődhet őszre a tanítás, de nem a kívánt színvonalon. Természetesen az oktatásügyi központok feladatára, az iratkozási politikára, a pályaválasztási gondokra, a tankönyvellátásra és a pedagógusok átállással kapcsolatos gondjairól van szó. — Lássuk csak sorjában. Az iskola elsődleges feladata, hogy képesítse magát a feladatok elvégzésére. Az oktatásügyi központoknak kapcsolatba kell lépniük a társultmunka-szervezetekkel, hiszen a szükséges kádert ezeknek a szervezeteknek nevelik. Nem tagadom, hogy az iskolák számára szokatlan feladat, de elkerülhetetlenül a társult munkával kötött megállapodások alapján kell megtervezniük kapacitásukat, kidolgozniuk tanterveiket. Az iratkozás körüli problémákat az érdekközösség ugyan már úgy-ahogy felmérte, vagyis meghatározta a káderszükségletet, de ez a felmérés nem alegpontosabb, egyelőre csak globális szinten vannak elképzeléseink. A hátralevő időben elsősorban a helyi szükségleteket kell felmérni, s az így kapott mutatószámokat a tervezéskor felhasználni. Az idén a pályaválasztás sok mindenben különbözni fog a korábbiaktól. Vannak ugyanis deficitáris szakmák (például az építőipar), kiemelt szakmák (például a vegyészet) és telített szakmák (például a kozmetika). Az agráripari létesítményeink például háromszor több középkádert igényelnek. Elsőrendű feladatunk tehát a pályaválasztás irányítása, mégpedig a társult munka szükségleteinek megfelelően. Sajnos, az előzetes felmérések nem biztatnak semmi jóval, a legkevesebben éppen a deficitáris szakmákra pályáznak. A tankönyvekkel kapcsolatban elmondhatom, hogy négy forrásból is igyekszünk biztosítani azokat. Először is felleltároztuk az országban található összes tankönyvet, és megállapítottuk: melyek használhatók iskoláinkban, melyek felelnek meg az új, tantervi előírásoknak. A nemzetiségek esetében fontolóra vettük a külföldi tankönyvek alkalmazásának lehetőségét (behozatal az anyaországokból). Harmadszor: az általános tantárgyaknál továbbra is a Tartományi Tankönyvkiadó Intézet az illetékes, és végül a negyedik forrás: a Tartományi Pedagógiai Intézet és a szakirányú érdekközösség ötven tankönyv megírására kötött szerződést. Erre elsősorban az előző három forrásból be nem szerezhető tan- könyvek biztosítása miatt volt szükség. Meg kell említenem, hogy a tani könyvellátás (az arzeiános tantárgyakat kivéve) teljes egészében az oktatásügyi központokra hárul. Az induláskor azonban ebbe a munkába belesegített az érdekközösség és a Pedagógiai Intézet is, éppen azért, mert nem sikerült idejében létrehoznunk a központokat. A legtöbb találgatásra okot adó probléma,, kétségtelenül, az átszervezéssel hirtelenében feleslegessé váló pedagógusok sorsának alakulása. Azt kell mondanom, hogy az időközben elkészült tartományi tanerőmérleg alapján rádöbbentünk: sokkal nagyobb gondjaivak származnak majd a mérleg negatívumaiból. Könnyen megoldjuk ugyanis például a feleslegessé vált földrajztanárok gondját, mert a földrajztudomány nemcsak vízrajzból áll, nehézség nélkül átképezhetek az idegenforgalom oktatására. Természetesen azt mondanom sem kell, hogy munkaerőfelesleg címén senki sem kap felmondást. A hisiányzó szaktanárokat azonban már nehezebb lesz előteremteni, noha a Pedagógiai Intézet rendkívül ambíciózus szakképesítési programot készített. Tudjuk, hogy a legnagyobb tartalékok a társultmunka-szer-i vezetekben rejlenek, a könyvtárosok nyolcvan százaléka például tanárember. Nehezebb lesz természetesen a pedagógiai képzésben nem részesült szakembereket bevonni az oktató-nevelő munkába, de nincs más választásunk. Az anyanyelvű oktatásról — Az előbb említett részproblémák közé szándékosan nem soroltuk be a legkomolyabbat, mert véleményünk szerint az anyanyelvű oktatás kérdése, illetve annak biztosítása, alapvető feltétele reformtevékenységünk sikerének. Milyen megoldásra számíthatunk ezzel kapcsolatban? — Tudnunk kell, hogy a szakiskolai ágazatok ott nyílnak meg, ahol az illető ágazatok a legfejlettebbek. A funkcionális elrendeződésre törekedtünk tehát, ellentétben az egységes középiskolák megnyitásával,amikor ott is nyitottunk középiskolát (például Hor- Igoson, Kishegyesen), ahol korábban sohasem volt. Ennek a lépésünknek köszönhetően a korábbi hatvan százalékos felöleltség (anyanyelven, természetesen) ugrásszerűen megnövekedett, meghaladta a kilencven százalékot is. Az elv továbbra is megmarad: mindenki szabadon választja meg hivatását és a tannyelvet is, a társult munka és az kettő közeg által támasztott igényeiknek megfelelően. Természetesen a funkcionális elrendeződés megköveteli, hogy a közeg igéztye messzemenően kifejezésre jusson, Zentán például nem történhet meg, hogy a kereskedők ne ismerjék a környezet nyelvét. Magától értetődik azonban, hogy egy-egy község saját erejéből képtelen a számára szükséges szakemberek mindegyikét helyben taníttatni — egyik nyelven sem. Ezért olyan megoldást kell felkutatnunk — ez pedig csak a községközi együttműködés elmélyítésével lehetséges —, amely lehetővé teszi mind a szükségeleteik, mind az erők egyesítését. Nem szabad beletörődnünk a szűklátókörűség meglétébe, a csak községi és ott is csak pillanatnyi érdekeket szem előtt tartó felfogások eluralkodásában. Nem szabad megtörténnie annak, hogy például a dél-bánáti községekben minden román tannyelven oktató központban azonos szakmákat tanítsanak, mert ez mind gazdasági, mind művelődési és politikai szempontból komoly következményekkel járhat. Arra kell törekednünk, hogy minél többen tanulhassanak anyanyelvükön, hogy a közeg igénye a lehető legjobbra kifejezésre juthasson. Nem szabad szó nélkül hagynunk például azt a jelenséget, amire az újvidéki felmérés figyelmeztet bennünket: az egységes középiskolát befejező mintegy 250 magyar diák húsznál is több szakmát szándékozik választani, közben tudjuk, hogy egy osztály megnyitásához legalább 15 diák kell. Most arra szeretnénk megoldást találni, hogy a rokon szakmákra jelentkező diákokat egy szakmára irányítsuk, annál inkább, mert a továbbtanulási lehetőség nem változna, de több osztályt nyithatnánk a nemzetiségi diákok számára anyanyelven. Hiányosságok azért lesznek — Az elvégzett munka — s ezt nemcsak mostani beszélgetésünk alapján állíthatjuk — óriási. Az évszázados múltra visszatekinthető iskolarendszer (csak éppen a szükségleteknek nem megfelelő iskolarendszer) megváltoztatása türelmes munkát igényel. Kapkodással nem pótolhatjuk sem гз évtizedekkel, sem a hónapokkal mérhető késést. A továbblépésre ösztönző türelmetlenség elfajulása csak szaporítaná gondjainkat, noha tudjuk: az őszi indulásra még így sem tekinthetünk felhőtlen derűlátással, igaz, pesszimizmusra sincs okunk Tankönyv- és káderhiánynyal feltétlenül számolnunk kell, egyszóval: hiányosságok azért lesznek. — Lesznek, de ezek a hiányosságok nem tehetik kérdésessé reformtevékenységünk célkitűzéseinek megvalósítását. FEHÉR István Varga László Regény a környezetvédelemről Jorge Amado brazil író készülő regénye ökológiai kérdésekről szól, egy kisváros természetszennyeződéséről. Amado egy portugál lapnak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy új regénye hangsúlyozottan politikai jellegű. I Шх Frisch életmű-sorozat Max Frisch hatvanötödik születésnapjára a Suhrkamp frankfurti kiadónál — amely huszonöt éve bocsátja útjukra a világhírű svájci író műveit — megjelent a Max Frisch életműsorozat. A hat kötetet „Öszszegyűjtött művek időrendben” címmel, a Suhrkamp Modern Klasszikusok sorozatában, a Hesse, Brecht, Proust és Beckett életmű-sorozatokhoz hasonló bibliofil kiadásban adták közre Egyidejűleg került a könyvesboltokba ugyanez a teljes Frisch-anyag a Suhrkamp zsebkönyvtár-sorozatában, hat helyett tizenkét kötetben, sa bibliofil kiadás vételárának körülbelül egyharmadáért. A jubileumi kiadás Max Frisch negyvenöt éves alkotói tevékenységének eredményével ismerteti meg az olvasót.