Magyar Szó, 1977. június (34. évfolyam, 163-177. szám)
1977-06-23 / 170. szám
8. oldal Tartalékok Az új zöldterv leglényegesebb tétele a szervezett termelés, feldolgozás, forgalmazás és piac minél szorosabb kapcsolatának kiépítése. Nem vitás, hogy ez pénzt igényel, több pénzt, mint amennyit eddig sikerült e célra fordítani. Ezért szavatolja most a zöldtervnek elnevezett köztársasági és tartományi társadalmi megállapodás az eszközöket. Érthető tehát, hogy a társadalom mindenekelőtt a szervezett termelést serkentő és előmozdító, a termelési biztonságot és szilárdságot szavatoló intézkedésekre kívánja előteremteni a pénzt. A társadalmi megállapodás aláírói úgy ítélték meg, hogy a búza, a kukorica, a rizs, a cukorrépa, az olajnövények, adohány, az asztali szőlők és az alma, a bor, a hal, a tej termelését, feldolgozását és tárolását serkentik, éspedig az éveken át jól bevált visszleszámítolási hitelek folyósításával. Ennek az a lényege, hogy a társult munka szervezetei és a szervezeti termelés egyéb részvevői kedvezményes kamatra kapnak hitelt. Figyelemre méltó újdonság a zöldtervben az is, hogy a köztársaságok és tartományok is létesítenek tartalékalapot, szintén az úgynevezett visszleszámítolásból származó pénzből. Úgy tűnik, nem történt komolyabb változás, hiszen tartalékalap eddig is volt, s hogy ezentúl köztársaságinak és tartományinak hívják, attól még nem lesz sem jobb, sem rosszabb sora a termelőnek. Ez azonban csak látszat. Valójában most a tartalékalap képzése is önigazgatási úton történik, közelebb kerül a termelőhöz, s módjában lesz befolyásolni alakulását. Az úgynevezett „állami tartalékalap” eddig ugyanis sohasem szavatolta minden felkínált élelmiszermennyiség felvásárlását. Csak anynyit vehetett meg, amenynyire az állami költségvetésből futotta rá. Ez lényegében azért nem volt eddig sohasem nagyobb probléma, mert a termelő sohasem adta szívesen áruját ennek az alapnak. Hiszen ez arra szolgált, hogy akkor vegye meg a piaci felesleget, amikor senkinek sem kell, tehát amikor a termelő nyakán maradt volna. Tulajdonképpen áron alul vette át, amikor a piacon áron alul sem kelt el. Most, az új zöldterv életbe lépésével ilyesmi nem történhet meg, hiszen az árakat a termelő, a feldolgozó, a forgalmazó és a fogyasztó képviselői önigazgatási megegyezéssel állapítják meg, figyelembe véve a hazai és a külföldi piacot, de azt is, hogy más gazdasági ágazatok milyen jövedelemmel gazdálkodnak. S bizonyos hasznot bekalkulálnak az árba. Ez viszont abban különbözik a korábbi költségvetéstől, hogy a tervszerűen és szervezetten kitermelt árut a szervezett piacnak kellelfogadnia és hitelesítenie. Ha ez nem történik meg, a termelő nem juthat haszonhoz, főképpen ha nagyobb költséggel termel. S ha a kínálat a tervezés ellenére is lényegesen a kereslet fölé emelkedik, akkor a köztársaságok és tartományok tartalékalapjai felvásárolják a különbözetet. De nem áron alul, hiszen a termelő tartományoknak és köztársaságoknak érdekük akár áldozni is, hogy a kedvezőtlen ár viszsza ne vesse a termelést. Eddig nemegyszer tapasztalhatták, mennyivel drágább újra fellendíteni, mint idejében átsegíteni a nehézségeken. Ezért is jobb, hogy a tartalékok közelebb kerültek a termelőhöz, s önigazgatási úton jönnek létre.1 LOVAS István | MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1977. jún. 23. Sorozatban az új Zelaj 132-es kombájn A zimonyi Zmaj mezőgazdasági szerszámgépgyár az idén az aratási előkészületek keretében megkezdte az egyéni termelők szükségletének megfelelő új Zmaj 132-es kombájn sorozatgyártását. A Zmaj 132-es típust a nagyfokú unifikálás és egyszerűség jellemzi. Maximálisan univerzális gép, alkalmas majdnem minden vetéskultúra, a különféle búzafajták, a rizs, a napraforgó, a szója, a bab és a fűfélék aratására. Most dolgoznak a kukoricakombájin tervén. Az első gépek valószínűleg a kukoricatörés kezdetére már készen lesznek. A Zmaj 132-es kombájnt két változatban gyártják majd: az egyik a szemosztályzó, a másik a szemömlesztő. Az utóbbinál bizonyos módosítással el lehet érni, hogy zsákba fogja fel a szemet. Mindkét változat lehet vezetőfülkés és anélküli is. Újdonság, hogy szalmapréselőn kívül szalma aprózóval is el lesz látva. Külsőleg az új típusú kombájn„nem sokban fog különbözni az előbbitől, a Zmaj 131-estől, de szerkezeti felépítése és a jelentős újítások kétségtelenül korszerűbb és funkcionálisabb géppé teszik. A spirális futószalag szerkezeti változásokon esett át, az elevátor felső tengelyére biztonsági kapcsolót szereltek, az új dobbeállítás eredményeként nőtt a fordulatszám, s így automatikusan univerzálisan alkalmazhatóvá vált a kombájn. A Zmaj 132-esben állandóan szabályozható, nagyobb átengedő képességű rostát építettek be. A hajtóműben módosították az első futóművet, a sebességváltót, a menetsebesség-szabályozót, a fékeket, és megváltozott a hátsó kerekek nyomtávol-sága is. Ezenkívül jelentős a villamos berendezések újjszerű konstruktív megoldása is. I Aratják az árpát 50—60 mázsás hozam ígérkezik — Kicsi vetésterület — Egy elhanyagolt gabona, amely a legfőbb sertéstakarmány Már javában aratják az árpát. Topolyán érdeklődtünk a termés eredményei iránt. — Ahhoz képest, hogy általában nincs rekordesztendőnk, az árpatermést jónak tarthatjuk. Úgy látszik, hogy átlagosan 55 méter mázsa lesz a hektáronkénti hozam. A sajnálatos azonban, hogy kevés az árpavetés — mondta Palusek István, a topolyai mezőgazdasági állomás mérnöke. A tápok és takarmánykiegészítők megjelenése előtt úgy tekintettünk az árpára, mint a legjobb sertéstakarmányra, amely nélkül nem is lehet sertést nevelni. Ma is a legjobb sertéstakarmány, de bizonyos fokig nélkülözhetővé tették a takarmánykiegészítők és különféle okok miatt — elsősorban talán kis hozama miatt — szinte elfelejtődött a termesztése. Ma azonban újra megvan rá minden okunk, hogy több árpát termesszünk, és elsősorban azok, akik állattenyésztéssel is foglalkoznak. Egyaránt vonatkozik ez a birtokokra és az egyéni termelőkre. A megváltozott körülmények teszik indokolttá az árpatermelést. Az egyik lényeges körülmény, hogy most már kitűnően ellenálló és nagyhozamú árpafajták vannak. Nagyon bevált például a Novosadska 27 ősziárpa. Hozama eléri a 70 mázsát hektáronként, tehát megközelíti a kukorica hozamát. Az árpa 22,5—27 dinár között ingadozott az elmúlt évben, tehát drágább volt, mint a kukorica. Ugyanakkor lényegesen egyszerűbb és olcsóbb a termesztése és olcsóbb a betakarítása is, mint a kukoricáé. Általában nem igényel nagy szárítást sem, még a nagyüzemi termelés esetén is csak rövid idejű szárítás szükséges. Tekintve, hogy az árpa egy héttel, de legalább néhány nappal előbb beérik, mint a búza, a búzakombájnok kihasználhatók a betakarításra. Nincs szükség tehát a termésterület növelése esetén sem újabb kombájnok vásárlására. Meg kell említenünk azt az előnyt is, hogy az árpatarlóban előbb lehet kukoricát vetni, másodvetésként, márpedig ma már mindinkább tért hódít az a felismerés, hogy a gazdaságos állattenyésztés megköveteli a tarlóföldek kihasználását. A másodvetésű kukorica kitűnő zöldmasszát ad atehenek takarmányozására, viaszérésben lesilózható, hosszú ősz esetén pedig gyakran beérik a termés is. Nem lényegtelen, hogy az árpa szinte minden földben megterem. A gazos, tarackos földben is. Sokan tévesen kapásnövényekkel, főleg kukorica vetésével akarják megtisztítani tarackos földjüket, pedig sokkal könnyebb sűrű vetésű növényekkel, mint például a jól bokrosodó árpával. Az elmondottak is eléggé megindokolják a több árpa termesztését. A legfontosabb ok azonban az, hogy az árpa kitűnő sertéstakarmány. Igaz, hogy a kukorica kalóriaértéke nagyobb, mint az árpáé, de az árpának nagyobb a fehérjetartalma. És ma — fehérjeínséges világunkban — erre van szükség. A sertésből is a húsos fajták, a keresettek, a húst fizetik, és nem a zsírt. A hús termeléshez pedig az állatnak is fehérjére van szükségre. A kukorica kalóriát adó keményítőjét feltétlenül ki kell egészíteni fehérjetartalmú takarmánnyal. Nem szabad elfelejteni, azt sem, hogy az árpa égéseséges takarmány, míg a kukoricával gyakran van baj. Hol a gombák támadják meg, hol a szárítás okoz benne kárt stb. A romlott vagy értékét vesztett kukorica káros hatása is csökken, ha kevesebb van benne a takarmányban, azaz, ha egy részét, körülbelül 30 százalékát vagy többet árpával helyettesítjük. A takarmányozás szempontjából az árpa előnye tehát összefoglalva a követke- sző: ® A kukoricához viszonyítva 30 százalékkal több fehérjét tartalmaz. ¤ A fehérjét adó aminosavak közül a legértékesebb lizinből 70 százallékal többet tartalmaz, mint a kukorica. © Egészséges, nem romlandó, jól tárolható, toxinmentes takarmány. © A tenyészállatok számára, beleértve a malacokat is, pótolhatatlan. A kócák takarmányába legalább 30 százalék árpa kívánatos. Az árpás takarmánykeverőkkel etetett vágósertések húsminősége és mennyisége is megfelelőbb. Figyelembe véve tehát az árpatermelés gazdaságosságát, valamint takarmányértékét, leszögezhető, hogy legalább annyi árpát kellene termelni, amennyi fedezi a sertések számára szükséges takarmánymennyiség 30 százalékát. Dr. M. M. Társulással a nagyobb biztonságért Mintegy háromszázhetven társult földműves 2090 dinárt osztott, a gazdálkodási alapba pedig 340 000 dinárt helyezett Mindaz, amit Zentán a Kooperacija dolgozóinak és az egyéni termelőknek a társításában eddig elértek, beszédesen bizonyítja, mekkora előnyei vannak a társadalmi és a magánszektor összefogásának. Zentán körülbelül három éve kezdődött a társulási folyamat, és ez idő alatt mintegy háromszázhetven egyéni termelő a társult munka dolgozóival együtt pénzeszközeit új gépek, tenyészállatok, fejős tehenek, gombatenyésztő és más termelési részleg beszerzésére, illetve felszerelésére fordította. Ebben a községben az efféle beruházások meghaladják a huszonnyolcmillió dinárt, ennek 22,5 százalékát a földművesek, 24 százalékát a társult munka dolgozói adták, a többit pedig bankkölcsönből fedezték. A pénzeszközök társítása révén körülbelül ötezer hektár szántóföld műveléséhez megvették a korszerű gépeket, modern berendezésük pedig lehetővé teszi a napi mintegy kétmillió liter tej feldolgozását. Mindennek természetesen megvolt az eredménye. Csak tavaly és a kedvezőtlen gazdálkodási körülmények ellenére is összbevételük megközelítette a háromszázmillió dinárt, ami az 1975-ben megvalósított bevételnek majdnem a fele. Jövedelmük 12,6 millió dinárra emelkedett, ami idestova hárommillióval több, mint egy évvel korábban. Az alapokba körülbelül hárommillió dinárt helyeztek, ami szintén több az egy év előttinél. Már ez a néhány adat is híven szemlélteti, hogy a társult földművesek évről évre nagyobb szerepet játszanak a község gazdaságában. Nemcsak arról van azonban szó, hogy állandóan növekszik a piacra termelt áru mennyisége, hanem arról is, hogy a mezőgazdasági munkálatokat idejében és a legkorszerűbb módon végzik mind a társult, mind pedig a még nem társult termelőknél. A társadalmi és a magánszektor közötti egyre kiterjedtebb együttműködésnek azonban természetesen társadalmi vetülete is van, ami a jövedelemelosztásba való beleszólási jogban mutatkozik meg. A zentai községben meghonosodott már a gyakorlat, hogy a jövedelmi ,,többlet” egy részét munkájuk és eszközeik befektetésének arányában felosztják a társult termelők között, más részét pedig a közös gazdasági alapba helyezik, s a nagyobb élelmiszertermeléshez, következésképpen a nagyobb jövedelem megszerzéséhez szükséges eszközöket így teremtik elő. A tavalyi zárszámadás elvégzése után például a társult termelők kétszázezer dinárt osztottak. A pontosan megszabott mércék szerint elosztott pénzből a legnagyobb részt, több mint ötezer dinárt, a zentai Fodor Ferenc kapta. A közös gazdasági alapba a társult termelők 340 000 dinárt helyeztek. Tekintet nélkül arra, hogy az együttműködés új módjának még vannak zökkenői és fogyatékosságai, melyeket menet közben kell kiküszöbölni, már az eddigiek is jó alapot teremtettek ahhoz, hogy a társult munka törvényének értelmében a községben kialakítsák a mezőgazdaság és a falu új társadalmi-gazdasági viszonyait. A hamarosan kezdődő aratás, később pedig a vetés, a tejtermelés félévi eredményei és más elszámolások megmutatják majd, hogy a társult termelőknek és a társult munka dolgozóinak együttműködése milyen szervezési megoldásokkal gazdagodott, hogyan bonyolódik le a termelés, a feldolgozás és forgalmazás, valamint a tudományos intézetekkel és bankokkal való együttműködés. A társulásnak ugyanis ezekre az ágazatokra is ki kell terjednie ahhoz, hogy több termeléssel még nagyobb biztonságot és jobb minőséget érjenek el. S. Dr. HOL, MENNYIBE KERÜL A zöldségfélék és a gyümölcs piaci ára Ezekben a napokban országszerte nagy a zöldségfélék és a gyümölcs piaci felhozatala. Az árak a következőképp alakultak: A burgonya Belgrádban 7— 9 dinár, Zágrábban 10, Szarajevóban 9, Szkopjéban 6—7, Ljubljanában 10, Mariborban 10, Szlavónbródban 6, Nišben 7—8, Rijekában 6—10. A vöröshagyma Belgrádban 8—10 dinár, Zágrábban 8— 10, Szarajevóban 14—20, Szkopjéban 12, Ljubljanában 10—12, Mariborban 15, Szlavónbródban 10, Nišben 10—12, Rijekában 10—12. A káposzta Belgrádban 2,5—3 dinár, Zágrábban 7, Szarajevóban 6, Szkopjéban 3—4, Ljubljanában 10, Mariborban 10, Szlavónbródban 4, Nišben 3—4, Rijekában 6— 10. A sárgarépa Belgrádban 10—12 dinár, Zágrábban 8— 10, Szarajevóban 8, Szkopjéban 6, Ljubljanában 40— 50, Mariborban 25, Szlavónbródban 15, Nišben 8—10, Rijekában 8—12. A spenót Belgrádban 8— 10 dinár, Zágrábban 14, Szarajevóban 10, Szkopjéban 10, Ljubljanában 15— 30, Mariborban 10, Szlavóngródban 6, Nišben 5—6, Rijekában 12—20. A borsó Belgrádban 8— 12 dinár, Zágrábban 13, Szarajevóban 10, Szkopjéban 15, Ljubljanában 15—18, Mariborban 20, Szlavónbródban 20, Nišben 10—15, Rijekában 10—30. A paradicsom Belgrádban 25—30 dinár, Zágrábban 25 —30, Szarajevóban 28—30, Szkopjéban 20—22, Ljubljanában 26—30, Mariborban 30, Szlavónbródban 18—25, Nišben 25—28, Rijekában 20 —35. A bab Belgrádban 20—30 dinár, Zágrábban 40, Szarajevóban 30, Szkopjéban 18— 20, Ljubljanában 30—40, Mariborban 30, Szlavónbródban —, Nišben 12—15, Rijekában 30—50. Az alma Belgrádban 6— 15 dinár, Zágrábban 10, Szarajevóban 8—10, Szkopjéban ■ubljanában 7—9, Mariborban 10, Szlavónbródban 12, Nišben 5—15, Rijekában 6—18. A cseresznye Belgrádban 20—40 dinár, Zágrábban 22 —25, Szarajevóban 25, Szkopjéban 10—20, Ljubljanában 50, Mariborban 30, Szlavón-gpródban 20, Nišben 8—15, Rijekában 20—34. A földieper Belgrádban 18—25 dinár, Zágrábban 20 —25, Szarajevóban 30, Szkopjéban 15—25, Ljubljanában 20—50, Mariborban 50, Szlavónbródban 40, Nišben 8— 15, Rijekában 30—60. Az őszibarack Belgrádban 10—15 dinár, Zágrábban 20, Szarajevóban 26, Szkopjéban 10—15, Ljubljanában 20, Mariborban 18—20, Szlavónbródban 15—20, Nišben 10—15, Rijekában 20—30. VISO- cukorkák MINŐSÉGILEG IK A LEGJOBBAK