Magyar Szó, 1977. július (34. évfolyam, 178-192. szám)
1977-07-04 / 181. szám
4. oldal MAGYAR SZÓ Most már minden az időjárástól iügg Helyzetjelentés a topolyai községből A termelők napok óta egyre inkább aggódtak a kenyérgabona sorsáért, hiszen az aratást az idén az előrejelzések szerint csaknem egy héttel előbb kellett volna kezdeniük, mint a korábbi éveikben, de az időjárás közbeszólt. Tíz nappal ezezelőtt a hőgutától rettegve mindenki eső után áhítozott, most viszont legalább két hétre meleg időt kívánnak a kombájnosok és a gabonatárolókban dolgozók egyaránt. A napokban telefonáltunk néhány mezőgazdasági szervezetbe, s megtudtuk, hogy az esőtől feláztatott föld miatt a nehéz arató-cséplők napok óta vesztegelnek. Egyébként az előrejelzések szerint az idén mintegy 12 000—13 000 vagonnyi termést várnak a topolyai községben, amelynek elraktározása nem okoz különösebb gondot, lévén hogy a Zitokombinát maga csaknem 9000 vagon búzát tud tárolni, ezenkívül a mezőgazdasági birtokoknak is jelentős befogadóképességű tárolóik vannak. Az átvételnél jelentkező „szűk garat” elkerülése céljából az idén némileg módosították a munkatervet. Egyes mezőgazdasági munkaszervezetek ugyanis, amelyeknek nincs tárolójuk, a learatott gabonát nappal egy helyen gyűjtik össze és csak éjszaka szállítják a gabonatárolók átvevőhelyeire, így a Zitokombinátban is jobban kihasználják a munkaidőt. A több ezer vagonos topolyai tárolónál hiába dolgoztak az emberek egész nap, a kombájnok csak reggel 9-től este 9-ig arattak. Különben a község tárolói óránként több mint 60 vagon termés átvételére képesek, ami körülbelül megfelel a mezőgazdasági szervezetek gépállománya teljesítő képességének. A község szárítóinak napi kapacitása 300 vagon. Ez elegendő is, ha nem lesz eső. Csapadékos időjárás esetén már problémák keletkezhetnek. A Topolyai Mezőgazdasági Ipari Kombinátban megállapodtak abban, hogy a kenyérgabonát 22 százalék nedvességtartalmon felül nem vágják. V. T. Megkezdődtek az apatini halászesték Szombaton este megkezdődtek a XIV. apatini halászesték. E hagyományos turisztikai rendezvényt VRBANOVSZKI Mihály, a községi képviselő-testület alelnöke nyitotta meg, majd a Felszabadulás téren a belgrádi Vukica MITROVIČ tánccsoportja népi táncokat mutatott be több mint ötezer néző előtt. Az apatini Művelődési Központ képtárában Stevan DRACA, az irodalmi klub elnöke megnyitotta Milonad Blanuša munkásszobrász, az Ember és környezete című első önálló kiállítását. A fiatal és tehetséges alkotó művei iránt nagy volt az érdeklődés. Vasárnap délelőtt a Turist motelnál tíz csapat részvételével megtartották a Mihajlo Kosanovic sporthorgász-emlékversenyt. Az apatini Ideal csapata bizonyult a legjobbnak, a második helyen a palánkai Saran végzett, a harmadik pedig a verbászi Vrbas együttese lett. Egyéni versengésben Marinko Jakšić, az apatini Bucov sporthorgász-egyesület tagja volt a legkiválóbb, két óra alatt 308 halat fogott. Ma, hétfőn 8 órától 10 óráig tart az Aranyhal trófeáért folyó hagyományos küzdelem. SZÉKELY A. Teljes erőbevetéssel dolgoznak a kombájnok Zomborban Zombor községben még mintegy 23 000 hektár búza vár learatásra. A 400 aratócséplő szombatig kényszerpihenőn volt, mert a gyakori esőzés akadályozta az erőgépeket a munkában. Tegnap, vasárnap kihasználva a kedvező időt, teljes erőbevetéssel dolgoztak községszerte az aratócséplők. A magántermelők földjein még nem indult meg mindenhol a munka, mert a gabona nedvességtartalma meghaladja a 20 százalékot. Egyébként a Zombori Mezőgazdasági Kombinátban nem rendelkeznek elegendő szárítóval, a napi befogadóképesség jóval kisebb, mint a kombájnok teljesítőképessége, és emiatt az aratás lassabban halad a tervezettnél. A szakemberek véleménye szerint az aratás 15—20 napot is késhet, tekintettel az időjárási viszonyokra. T. L. čobanski—Golubović—Kumanov: Újvidék a háborúban és a forradalomban (13) Jugoszlávia népei együtt harcolnak A májusi értekezlet egy további fontos határozatot hozott. Kimondta: „A feldarabolt és felosztott Jugoszlávia nem állít gátat annak, hogy a Jugoszláv Kommunista Párt a jövőben is egységesen cselekedjen, nem lehet akadálya, hogy Jugoszlávia népei közösen küzdjenek függetlenségükért, szabadságukért, és nem akadályozhatja meg a népek együttes harcát valamennyi tartományban a megszálló és hazaárulók ellen. A Jugoszláv Kommunista Párt vezetésével a népek ki fogják harcolni szabadságukat, függetlenségüket és jobb jövőjüket, mert ez a proletariátus élgárdájának, a Jugoszláv Kommunista Pártnak legfőbb hivatása és célja.” A zágrábi tanácskozáson úgy döntöttek, hogy a Jugoszláv Kommunista Párt központi vezetősége Belgrádba költözik, és elhatározták, hogy a Központi Bizottság tagjai az ország különböző részeiben elvégzik a harcra való felkészítést és a harc irányítását. Azt is elhatározták, hogy a korábbi katonai bizottságok, a pártbizottságok mellett, működve, katonai parancsnoksággá alakulnak át. A vajdasági tartományi pártvezetőség Nagybecskerek közelében 1941. május közepén megtartotta a már ismertetett májusi tanácskozását, amelyen jelen volt Zarko Zrenjanin, Svetozar Markovic, Iván Lakovic, és Szervó Mihály. A határozatokat a zágrábi értekezlet szellemében hozták meg, azzal a feladattal, hogy erősítsék, megszilárdítsák és bővítsék a párt és az ifjúkommunisták valamennyi szervezetét Már említettük, hogy a tartományi pártvezetőség júniusi kiáltványát magyar és szerbhorvát nyelven sokszorosították. Bevezető részében a kilátvány ismerteti Vajdaság népeivel a háború jellegét, megállapítja, milyen erőszakuralmat gyakorolnak Vajdaság területén, rámutat, hogy a kapitalisták a régi Jugoszláviában behó dőlő és kizsákmányoló politikát folytattak és emlékeztet arra, hogy a Jugoszláv Kommunista Párt hiábavalóan kísérelte meggátolni az ország szétzüllesztését, és megszervezni az ellenállást a hódítók ellen. A soviniszta uszítás ellen A kiáltvány ezek után az egyes nemzetekhez szól. Megállapítja, hogy a szerb munkásokra, parasztokra és a hazafias érzelmű polgárokra zúdult a terror, a gyilkosságok, a telepesek kiűzése, a fosztogatás stb. De mint a kiáltvány hangsúlyozza: „Nem szabad, hogy mindez kétségbe ejtsen benneteket, nem szabad megtömötnik. A kapitalista Jugoszlávia urainak hallatlan árulása, a német, olasz, magyar és más imperialista ügynököknyílt árulása, az »ötödik hadoszlop« sem ölheti meg bennetek a teljes felszabadulásba és a jobb jövőbe vetett hitet. Ne engedjétek meg, hogy ezek a gaztettek a sovinizmus útjára tereljenek benneteket, hogy meggyűlöljétek a magyar és német dolgozókat, akik fokozatosan kiábrándultak felszabadítóikból, és maguk is elítélik az elkövetett kegyetlenségeket. Nem szabad, hogy néhány lumpenproletár, a német és magyar munkások soraiból előkerült gazember miatt — akik közvetlenül is részt vettek ezekben a gaztettekben — meggyűlöljétek a magyar és a német népet. Ellenkezőleg, az a kötelességetek, hogy velük együtt küzdjetek a német és magyar imperialisták ellen, akik saját népüket is ki fogják zsákmányolni, és jogfosztottá teszik Vajdaságban." Ne keressetek kapcsolatot ,az elvakult sovinisztákkal, bármely néphez tartozzanak is, akik más nép elleni háborúra szítanak. Jugoszlávia népeinek szabadságharca a Vajdaságban is csak akkor lesz sikeres, ha ti együtt küzdőtök Vajdaság szabadságáért a magyar, német és más nemzetiségű népekkel.” (Folytatjuk) Hétfő, 1977. július 4. Vízjelei, vízépítés az észak-bánáti Tisza mentén egykor és most (4.) Tisza-szabályozás vidékünkön Vásárhelyi Pál mérnök a harmincas években elkészíti a Tisza-szabályozás tervét, Pietro Paleo Cappa olasz mérnök pedig véglegesíti. Az ügy nagy szószólója Széchenyi István. Ő az, aki szorgalmazza, hogy az érdekeltek társulatokba tömörüljenek, tető alá hozza a Tisza völgyi Társulatot, államkölcsönöket jár ki részére. Nevéhez fűződik egyébként az első tiszai gőzhajóút is. 1833-ban indul el Pestről, Titelnél átvág a Tisza vizére, és kiköt Szegeden. A szabályozás ügyében járt ekkor is, masinájával nagy feltűnést keltett. Egy szolgabíró megállapította róla, hogy „a kereki úgy kapari a vizet, mint a kutya”. A nagy vállalkozás a múlt század négyhegyesi vonalon töbőemelesre fordul, „ " ” Bocsári vonalon töltéscmelésre 3OOfl frt. Kerektó — Stefánova— Grétin vonalon felifeemelésre 10,000 forint. Málta vonalon töltésemelésre 1130 forint. Glavás töltése emelésére 27,000 forint. A KKSZ p luilkicsi, pádéi, bocsári iatúr ..a építendő 5 sarkantvma 12.500 forint.Összesen 73,026 forint fordittatni fog. Elmarad ilyformán a 95*dik átmetszés melletti töltés, mely, mivel az átmetszés is csak iSklikken készül el, akkor éláttethetik. De e munkák mikor, mi módon? leendő teljesítése iránt, csak folyó hó végével intézkedem a választmány, midőn is pénzek ho’ folynak. . . “ • “ Ellenben időközben a sarkantyúkat föl lehet építeni amunlinkább, minthogy a t.sz - miklósi uradalom a fasmájzatakron, a pádéi és bocsári határban, építendő sarkantyúkra pedig a fasmákat a padéi uradalom kiállítási t áron megajánlotta. Azért választmányi tag Hertelendy József ar felbizatik, hogy vezetőmérnök Katona A munkák felsorolása (részlet egy 1860- ban kelt víztársulati jegyzőkönyvből) venes éveiben kezdődött, s eltartott a századfordulóig, meg még azután is. Az ágasbogas kanyarulatok átvágásával a folyó csaknem 500 kilométerrel rövidebb lett, több mint 4 millió hektár földet ármentesítettek, 3500 kilométer hosszúságban védőtöltéseket emeltek. Ezek persze — különösen a szabályozás első évtizedeiben — sokszor nem tudtak ellenállni a nagy vizeknek. Sokan megdézsmálták a közmunkákra szánt pénzt, még többen egészségüket veszítették az akkord hajtásától, a szabad ég alatti éjszakázástól, a pálinkától, de azért mégis elmondhatom: egy nagy emberi mű született. A Tisza mente teljesen megváltozott,a mai képét akkor szabták. Hol is van már az az idő, amelyről Jókai mesélte kedélyesen, hogy az árvizes időkben a gőzös kitévedt a rétre, s ilyenkor „keresni kell a sok víz között a Tiszát”. Bánátban a belvizek lecsapolásának, az ármentesítésnek (Bega-csatorna, a Brzava stb.) 250 éves múltja van. A sors iróniája, hogy ott, ahol elkezdődött, még ma sincs befejezve. Vidékünkön az első Tisza-töltést 1822- ben emelték. A tervszerű, a folyó egészét betekintő szabályozás azonban 130 évvel ezelőtt kezdődött, vagyis 1845-től számítható. Ekkor ugyanis ármentesítő társulat alakult, amely 1858-ban, tehát egy évtizeddel a szabadságharc leverése után, kikindai székhellyel újjászületik a VI. folyamosztály II. építészeti egylete néven. Az árvédelem újjáélesztésében benne van a császári udvarnak az a törekvése is, hogy a levert és a szabadságától megfosztott nemzetnek nyújtson valamicskét, de mutatja azt is, hogy végső ideje volt tenni valamit, mert a folyó ez idő tájt szokatlanul nagy károkat okoz. „E táj árvizei régibb időkben — olvasom egy 1860-ban, Törökkanizsán keltezett okiratban — sokkal ritkábban fordultak elő, és tetemesen alacsonyabb niveauban maradtak, mint a jelen évtized nagy vizei. Míg példának okáért az 1816., 1830., 1845. évi nagy vizek '14—15 évi időközben jelentek meg, s egymástól magasságban alig néhány hüvelykkel, addig az 1853-tól 1860-ig terjedő hét év alatt három nagy vizet kellett szenvednünk, mely az előbb említett évek áradásait több lábakkal haladta felül.” Mivel foglalkozott ez a Marosig terjedő, Észak-Bánátot felölelő kikindai folyamosztály, milyenek voltak hétköznapjai? — erre keresek választ a korabeli jegyzőkönyvek között lapozva, főleg a hatvanas évekből, amelyek számomra hozzáférhetőek voltak. Az egyikben az elnök örömmel jelenti a tagtársaknak, hogy az az évi hosszan tartó áradást, mármint a fönt is említett 1860. évit, sikerült a töltések korlátai között tartani, amit az egek gondviselése és a kerületi főnök legüdvösebb rendeletei mellett a fáradhatatlan utánjárásnak s munkásságnak köszönhetni”. Az utóbbiak, vagyis a fáradhatatlanok csoportjából különösen kitüntették magukat az inzsellérek, köztük Képesy József cs. kir. osztálymérnök, továbbá Rácz Athanáz törökbecsei járási főnök, Bunyevácz Jóca és Konya Péter biztos, Csekercsin Bádéi, Bezdán szajáni és Jaksity karlovai elöljáró, a csőszök közül pedig Szives János, Bodó József, Ágoston Ferenc és Krizsán János. A mérnöki karnak egyébként hét tagja van, mint ahogy a tisztújító közgyűlés jegyzőkönyvéből látható, amikor is „hivatalban és állomásaikban megerősítették: Katona Antal s Tóth István vezetőmérnököket, Szilágyi és Scmidt elsőrendű assistens mérnököket, Dilbert és Erthel másodrendű mérnököket, s megválasztották másodrendű mérnöki assistens járulékokkal Szegő Géza urat”. A segédmérnököknek meghatározott töltésvonalaik vannak, ezekről gondoskodnak, de kötelesek a vezetőmérnökök utasításait is pontosan teljesíteni — szögezi le egy helyütt a jegyzőkönyv, feltehetően nem ok nélkül. A vezetőmérnökök egyébként a legelfoglaltabb emberek. Részt vesznek a Választmány ülésein, ott jelentéseket, javaslatokat tesznek, utasításokat kapnak. Átveszik az átvágások, a mellette épülő töltések központilag készített terveit, elkészítik a munkálatok terveit és költségvetését, a kivetésekről szóló jegyzéket, irányítják a partvédők, zárógátak, karikatöltések, sarkantyúk építését, lejtméréseket végeznek. Dolgoznak továbbá a töltések magasításán, a szakadások helyreállításán, meghatározzák, hol füzesítik a töltések előterét, milyenek legyenek a csőszházak. Az egyik műszereket rendel a cs. k. politechnikai műhelyből, a másik „a főhadiszállási törzstől megszereztetni kéri az idevonatkozó háromszögesítési sectiókat, hogy az ártérfejlesztési munkában haladni lehessen”. A nagy vállalkozással kapcsolatos döntéseket formálisan a választmányi üléseken hozzák. A községek képviselőiből kerülnek ki a rendkívüli választmányi tagok. A rendes tagok között viszont ott találjuk a Rónaiakat, a Dánieleket, a Talliártokat, a Hertelendyeket, vagyis a környék nagybirtokosait. A Karátsonyi dinasztiát hárman is képviselik: méltóságos Karátsonyi László úr az elnök, Karátsonyi Manó a pénztáros, Karátsonyi Miklós a töltésfőbiztos. Nem véletlenül ülték körül a húsosfazekat. A szabályozásra ugyan soha sincs elég pénz, de az építészeti egylet mégis nagy összegeket forgat, tetemes kezelési és fenntartási költségei is vannak. A társulat „12 000 forint évi régievet terhelt” — olvasom egy helyütt. Ez azonban csak afféle ráadás, ennél sokkal fontosabb érdekek fűződnek a társulathoz. Kettőt említenék közülük. KALAPIS Zoltán Folyami gőzös a XIX. század első feléből (korabeli rajz) шшпнпшшшш1ш11шиш1п1111пт|[|1111111111111[|1ш111ш1ш1ш111111шш1п Holnapi számunkban: A nagyvizek utáni aszály