Magyar Szó, 1977. szeptember (34. évfolyam, 255-269. szám)

1977-09-18 / 257. szám

­ — §МШ~ Gondok a Heréskertben Győz-e végre a Vrn­as és a Proleter saját közönsége előtt — A Rudar ravasz rókák gyülekezete — Rangadó Vinkovcín — Paunović bemutatkozik a Kikindá­ban — A Crvenka Szlavónbrodban vendégszerepel A II. liga nyugati csoport­ja 7. fordulójának mérkőzé­sei korön­ az egyik vajdasági csapatot ismét az a megtisz­teltetés éri, hogy rangadót játszhasson. A legjobban he­lyezett tartományi gárdáról, a Kikinda vinkovci vendég­­szerepléséről van szó. Mint már azt az utóbbi egy év­ben megszoktuk a kikindai piros-fehérek ismét nagyle­gények lettek, amióta a múlt vasárnap megverték a Novi Sadot és most a vezetőség Soškić edzővel az élen, a já­tékosokkal együtt abban re­ménykedik, hogy az éllovas ellen is van keresnivalója. Valami alapja van is en­nek a derűlátásnak, mivel játékjogot nyert a Kikindá­­ban, a Partizán és a váloga­tott egykori középhátvédje Paunovic, aki szerint a Ki­kinda van olyan erős csapat, hogy ebben a II. ligás me­zőnyben bárkivel szemben egyenrangú ellenfélként küzdjön még vidéken is. A kikindaiak étvágyát növesz­ti, hogy kirobbanó formában van Ilija Grubor, és ha a csatárok felhúzzák góllövő cipőjüket, akkor valóban keđ­verő hírek érkezhetnek Visl­­kovciról. A NOVI SAD nem nagyon tündököl ebben a bajnokság­ban. Ez azonban logikus do­log, hiszen a csapat az át­igazolási időszakban a leg­jobbjait elveszítette, új, na­gyobb tettekre is képes ka­nárik edződnek a Heréskert­ben, akik előbb-utóbb min­den bizonnyal ismét diadal­ra viszik a sárga-kék színe­ket. ■ Ez azonban egyelőre csak terv, a valóság egészen más. Olyannyira, hogy a K­ovi ban berkeiben meglehetősen tar­tanak az újonc velenjei Ru­­dartól. A szakvezetőség tisz­tában van vele, hogy a mai ellenfél „ravasz rókák” gyü­lekezete, amely az eddigi mérkőzéseken is bebizonyí­totta, hogy nagyon nehezen lehet neki gólt rúgni, és ezért érthetően gondok tor­nyosulnak a Hereskertben. Az előző fordulókhoz viszo­nyítva némileg megváltozott összeállításban szerepelnek a kanárik a mai mérkőzésen, ugyanis Milic, Jovanovic és Stanišić is felépült sérülésé­ből és természetesen elfog­lalják helyüket a kezdő ti­zenegyben. Mindez azzal ke­csegtet, hogy a sárga-kékek be­vasalják a két pontot. Az újonc VRBAS az el­múlt , fordulóban adta tud­tára mindenkinek, hogy na­gyon is számolni kell vele, a forró talajú brákór pályán tartott előadást labdarúgás­ból, és ezek után szurkolói azt várják, hogy a lehető legkedvezőbb módon oldja meg a mai feladatot, azaz vívja meg sikeresen hazai közönség előtt a bajnokje­löltnek kikiáltott Maribor elleni csatáját. Ha ez sike­rül, akkor a verbászi fut­­ballkedvelők az első hazai győzelmet ünneplik. Hasonló reményeket táp­lálnak a zrenjanini szurko­lók is. Itt az alkalom, hogy a ljubiai Rudarral szemben kiharcolja a győzelmet. Ez persze csak akkor következ­het be, ha a piros-fehérek között találk­ozik egy ember, aki legalább egyszer be tud­ja venni az ellenfél kapuját. A Proleter közismert gólkép­telenségét ismerve,­ azonban arra is kell gondolni, hogy egy jól védekező Rudar ki­­bekkeli a mérkőzést, azaz újabb borsot tör a zrenjani­­niak orra alá. A cservenkaiak nem res­pektálják különösképpen mai házigazdájukat,­ Malešev ed­ző szavai szerint „elég erős” ellenfélhez utaznak, és a ha­diterv az, hogy a Crvenka győzelemre játszik Szlavón­­bródban. A legutóbbi mérkő­zésen I. ligás napjaira emlé­keztetett a cukorgyári gár­da, és ha csak megközelítő­en úgy játszik ma is, akkor szurkolóinak nem kell él­niük a balsikertől. (Vati) Jovanovic, a Novi Sad II. ligás csapatának csatára lőtt fejjel kapura, a labda a háló felé tartott, ez tavaly volt. Hogy mi lesz ma az újonc velenjei Rudar ellen, majd elválik 3.45 órától kezdve. " (Németh M. felv.) Mai sportműsor I. LIGA: Sloboda—Borac, Velei—Partizán, Buduénost— Ollmpija (15.30), Celik—Zag­reb (17.30), Rijeka—Radniíki, Hajdúk—Sarajevo, Dinamo— Osijek, C. Zvezda—Trepia (18.00). П. LIGA: BSK—Crvenka, Novi Sad—Rudar (V), Dina­mó—Kijfinda, Zeljezniíar— Vartgjts, Iskra—Famos, Vrbas —*íárit>or, Leotar—Jedinstvo <flr), Proleter—Rudar (J), Jedinstvo (Bi)—Radnik (15.45). VAJDASÁGI LIGA: Rad­niíki (Z)—Radniíki (B), Rad­niíki (Zr)—Vršac, Spartacus —Hajdúk (B), Jedinstvo— AIK, Dinamo—Hajdúk, Rad­niíki (K)—Tekstiiac, Agro­­unija—Baíka (Sz), Srem— palánkat Baíka (1S.00). SZABADKAI LIGA: Je­dinstvo—Horgos, Potisje— Slavija, Sloboda—Obilić, Vi­­nogradar—AFK, Bratstvo— Zenta (15.30). Kézilabda II. LIGA — Apatin: Apa­­tin—Poíarevac (10), Káty: Jugovié—Sintelon (10.30). II. NQI LIGA — Üjvidék: Radniíki—Crvenka (10), Sza­badka: Március 8,—Erdevlk (10), Kovin—Potisje (10), Po­­žega: Sloga—Dinamo (11). VAJDASÁGI LIGA — Zen ta—Hajdúk (10.45), Bezdán: Grafiíar—Hercegovina (10), Károlyfalva: Proleter—Vrbas (10). VAJDASÁGI NŐI LIGA — Zenta: Zenta—Kikinda (9.30), Stanišlć—Ugled (10). Zsablya: ZsK—Maglií (10), Mitrovica: Srem—Május 1. (10), ÜJpa­zova: Vojvodina—Apatin (9). Budapesten a magyar bajnok súlyos ve­reséget szenvedett az NSZK rangelsőjétől a BEK-ben. A Vasas 100 gólos csatársora az ezüstcipős Váradival 0:3-ra végzett a Népstadionban Vogszék ellen. Ez a tényállás. Az előzmények meg a következők: GELLEI József tanulmányozta a Bor­ussia játékát, mégpedig a frankfurti Eintracht ellen. Ezt az együttest Lóránt,­­ a magyar aranycsap védője edzi. A találkozó előtt a Vasas segédedzője megkérdezte, a nagy­ra becsült szakembert, milyen taktikát al­kalmaz a Borussia ellen. A válasz meglepő volt! — Beállunk védekezni, hadd fussák ki magukat! Ehhez hozzávetőleg negyven perc kell. A Borussia ugyanis a totális futball művelője, és ha mi kivágjuk mesz­szire, az ő térfelükre a labdát, az egész csapat rohan vissza, hogy birtokába ve­­gye, amikor megszerzik, nyomban vala­mennyien támadásba lendülnek... És ezt mindenki maradéktalanul végigcsinálja , ameddig bírja. S lám, Lórántnak nagyon is igaza volt, mert bár vezetett a Borussia, a végén az Eintracht nyert 4:2-re! Lóránt még azt is mondta, hogy inkább engedjék az egész csapatot a tizenhatosba, minthogy tért adjanak ellentámadásra!? UDO Latek­, a Borussia, mesteredzője személyesen nézte meg a Vasast. A bu­dapestiek szerencsétlenségére éppen ak­kor, amikor jó és eredményes játékkal rukkoltak ki a Ferencváros ellen. Ez jól jött a kiváló szakembernek, hogy egy­­kicsit ráijesszen ■játékosaira. S hogy mi­nél meggyőzőbb legyen, magával vitte a filmet is, melyet aztán be is mutatott a német tévé, mégpedig Vogts kommentár­jával. Íme, a kommentár egy mondata: — Három fejes gólt egy mérkőzésen már rég nem láttam. Még az a szerencse, hogy Kneib előtt nem a Fradi védelme áll majd! KOVÁCS Ferenc, a Vasas vezetőedzője, a mérkőzés előtt még így vélekedett: — A Borussia már nem a régi, de na­gyon kell tartani tőlük, mert éppen úgy, mint tavaly a Bayern az érvényesülést, a kasszasikert csakis a BEK-től várhatja. Itthon azonban győzhetünk ... A mérkőzés lefolyása, furcsa de igazolt (majd) mindenkit!? A Borussia valóban nem a régi, nagyon is sebezhető. Három esetben a kapufa mentette meg a Gladbachot, két-három esetben pedig nagyon ügyetlenek voltak a Vasas csatárok, egyszer meg a játékvezető sinkófázott el egy tizenegyest. Mégpedig 0:1-nél! Lórántnak sokszorosan igaza volt. Ép­pen ezért furcsa, hogy Kovács nem szív­lelte meg tanácsát, bár legyen nyomban elmondva az is, hogy a magyar csapatok, akárcsak a jugoszlávok, képtelenek két­irányú kiegyensúlyozott játékra. S ezen azt értem, hogy vagy CSAK támadnak, vagy CSAK védekeznek. És ebből szár­mazik az, hogy hihetetlenül rapszodiku­­sak, s ha ne­talán nem sikerül ráerősza­kolniuk elképzelésüket, játékmodoruka­t az ellenfélre, akkor, jönnek az ilyen 0:3-ak, a Sloboda 0:5-re stb. Vogtsnak azonban már csak részben lett igaza, mert háromszor éppen úgy gólt fe­jelhettek volna a Vasas-játékosok, mint az FTC-nek, de ezúttal nem volt szeren­cséjük. Verve volt már a védelem, verve a kapus... de mit ér ez mind, ha az irányzék rossz, s ott az az okvetetlenke­dő szemöldökfa is. A Lóránt által említett félelmetes ellen­­, támadásokról meg talán érdemes egy-két mondattal többet mondani, mert kivitele­zésük mesteri volt, olyannyira, hogy a Bo­russia szinte akkor került gólhelyzetbe, amikor akart!? És ennek­­ titka majdhogynem olyan egyszerű, mint a pofon.­­­örömszakadtáig védekeznek a Gladbych-játékosok vala­mennyien — Simonson szinte hátvédet ját­szott! — de nem passzívan se nem durván (ha csak feltétlenül nem kellett) és amikor valaki labdához jut, akkor, mint a szél­vész kezd száguldani és vele együtt leg­alább két-két játékos rohan mindkét szé­len! Mintha egy 4x100-as váltó díszkísé­retet akarna adni a labdabirtoklónak ... S ezek vágtázása láttán akkora az ijede­lem, hogy például a második gólnál a pöttömnyi Simonsen miután elvette a lab­dát 30 méterről saját kapuja előtt, és át­ugrott egy kaszálásra lendülő lábat, lö­vőcselekkel féltucatnyi védőnek okozott csípőficamot, és még a kapust is egy órá­val hamarabb fektette el... Itt aztán álljunk meg egy pillanatra. A Vasas-védők naivitása ennél a gólnál egyenlő egy serdülő, vagy középiskolás csa­patban játszó játékosgárdáéval. Három­szor meg kellett volna fogni a vágtázó dán származású játékost, még megrovás árán is! A harmadik gólnál meg nagyon jól lát­szott, hogy mennyire rossz a fordulékony­­sága a Vasas-védők legtöbbjének, hanyatt esett az egyik az legkritikusabb pillanat­ban! S erre a kapus ismét a kelleténél ha­marabb feküdt le? Egy válogatott kapu­védő ne csak az ösztönére támaszkod­jon ... Mindezek után persze fel lehetne tenni a kérdést, hogy mit tegyen a csapat egy ilyen kupaversenyen, ha győzni akar, és ha nem képes lerohanni ellenfelét? Erre bizony nem is olyan egyszerű vá­laszolni, bár a stratégiai bölcsesség azt mondja, hogy 180 perc alatt kell kiérde­melni a továbbjutást, és nem kilencven alatt. Sajnos a Vasas ebben a Csepel ellen mutatott és a Borussiával szemben meg­ismételt formájában 280 perc alatt sem képes kiütni a német bajnokot. S ezt Kovács Ferenc is elismeri a ta­lálkozó után adott nyilatkozatában: " Vereségünk még súlyosabb is lehe­tett volna. A Borussia játékosai sokkal profibban viszonyultak feladataikhoz, és ez döntött, meg az, hogy lényegesen jobb csa­pat, mint a Vasas. S ezzel le is zárnám a BEK első fordu­lója legérdekesebb mérkőzésének bonckés alá vételét, mégpedig azzal a záradékkal, hogy tavaly haladó lépést tett a magyar futball — válogatott szintén különöskép­pen — de úgy látszik, hogy hirtelen meg­torpant, és félő, hogy a klubok silány sze­replése kihat a válogatottra is, bár Bo­lívia nem volna szabad, hogy útját állja a VB-re való eljutásának. S még annyit, hogy az NSZK labdarúgása évről évre mind meggyőzőbb, színvonala­sabb és eredményesebb is. A­ látottakból tehát sok mindent meg­tanulhat, aki fogékony. ÁROK Ferenc Hogy csinált a vas­as­ból fakarikát Simonsen Miért nem hallgatott Kovács Ferenc Lórántra? — Vogtsnak csak részben lett igaza — A magyar bajnok egy amatőr naivitásával futballozott — Egy tanulságos BEK-mérkőzés nyomán MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1977. szept. 18.­ ­ Valahol bomba fog robbanni! A nemzetközi kupákon leégett csapatok képesek-e folytatni sikeres bajnoki szereplésüket?­­- Ismeretlen játékosok a Hajdúk csatársorában — Győz-e a Crvena Zvezda? — A Partizán győzelemre játszik Moszkvában Olyan sima fordulónak ígérkezik ez az I. labdarúgó ligában, hogy óva intem a tippelőket, és a szurkolókat, hogy vigyenek magukkal csillapító szert a stadionok­ba­, mert 1:10 arányban lefo­gadnám, hogy legalább egy óriási meglepetés születik ma délután. S hogy hol, Belgrádban a mammut-sta­­dionban, a Makssimirban, lent Splitben, Tuzlán vagy a többi futballpályán, azt va­lóban nem tudom, esetleg Vanga, a javasasszony, néz­hetné meg kristálygömbjé­ben és segíthetne vala­­■ mennyiünknek „ a totózás­ban. S hogy mire alapozom ezt a meglepetésbe vetett hite­met, íme: a Crvena Zvezda a Trepča ellen százszázalé­kos győzelmet vár, habár szerdán, a BEK-ben egy al­­szövetségi ligás szintű ír amatőr csapatot is alig tu­dott megverni, s a Trepéára semmiképp sem lehet azt mondani, hogy naiv, már­­csak azért sem, mert a kis­­padon a minden hájjal meg­kent Varagié főedző ül. A trepčai bánya melléktermé­ke az egyik legdrágább fém, az arany, é­s biztosra vehet­jük, hogy a klub vezetői arannyal fizetnének labda­rúgóiknak, ha megszereznék Belgrádban az egyik pontot. Természetesen ez volna a legnagyobb szenzáció ebben a fordulóban. A Sarajevo sikere Split­ben már korántsem­­ lenne ilyen nagy szenzáció, már csak azért sem, mert a ha­zai csapat, fele büntetés alatt van, vagy sérült, a Repčić által vezetett vendé­gek pedig az utóbbi két for­dulóban­ két szép győzelmet arattak. A vendégsikerre számítanak a mosztári mér­kőzésen is. Bár mindkét csa­pat annyi fiatallal és még be nem futott játékossal lép pályára, hogy ezek rapszó­­dikus­­ teljesítőképességére nem szabadna nagy pénzt tenni, azaz ha valaki tippe­­léssel foglalkozik, biztosítsa magát a meglepetés ellen, és játssza meg mind a há­rom jelet. Totógyilkos eredmény volna az Osijek győzelme a Maksimirban, bár a Dinamo valószínűleg meglehetősen le van törve az athéni vere­ség u­tán, akárcsak a Slobod­­da is, amelynek csapata spa­nyolhonban egy ötöst ka­pott, éppen ezért a Borac nem is ok nélkül számít a zsákmány felére, habár az is megtörténhet, hogy a Slo­boda éppen rajta tölti ki ■bosszúját. A Celik—Zagreb és a Bu­­ducnost—Olimpija találko­zókon a hazai csapatok az esélyesek,­ és sikerüket kell várni, bár mind a Zagreb, mind­ az Olimpija, mivel meglehetősen szorongatott helyzetben van, képes na­gyobb haditettre is, amin már a döntetlent is értjük. Valójában ugyanez vonatko­zik a Rijeka—Radnicki ta­lálkozóra is, azzal a fenntar­tással, hogy a Radnicki egyi­ke azon csapatoknak, me­lyek szinte sorozatban szol­gáltatják a váratlan eredmé­nyeket. Ezek szerint tehát, ha hűek maradnak önma­gukhoz, sikerük várható. Mostani formájuk, különö­sen­­ gólképtelenségük (540 perc alatt csak két gólt lőt­tek!) azonban a Rijekát nagy esélyessé lépteti elő. A. P.

Next