Magyar Szó, 1977. október (34. évfolyam, 285-300. szám)
1977-10-19 / 288. szám
Tarka labdák KEDVES BARÁTAIM! A kanizsai Ady Endre iskola bíráló bizottsága megejtette a képzőművészeti munkák értékelését is és a következő döntést hozta: I—II. osztályosok kategóriája: 1. díj: TÓTH Szilárd, Szabadka, J. J. Zmaj iskola. 2. díj: SZILÁGYI Szabina, II. o., Újvidék, Petőfi Sándor Iskola. 3. díj: BERNÁT Zsuzsa, II. o., Szabadka, J. J. Zmaj iskola. III.TV. osztályosok kategóriája: 1. díj: SARNYAI József IV. b, Kanizsa, Ady Endre iskola. 2. díj: TATALOVIC Nikola, V/3 Cservenka, J. J. Zmaj iskola. 3. díj: CÉTÉNYI Róbert, IV. o., Kula, Isa Bajic iskola. A díjazott rajzokat, sajnos csak következő számunkban közölhetjük, ugyanis még nem érkeztek vissza hozzám Kanizsáról. A KLIK Gizella, magyartanár a bíráló bizottság nevében a következőket írja levelében: „Nekünk egyhangúlag legjobban tetszett az újvidéki Mészáros Ibolya írása, a többit már jobban fontolgattuk. Mondom, nagyon keresgéltünk jó fogalmazásokat a vidéki iskolák borítékaiban, de úgy döntöttünk, hogy a minőség előbbre való, mint a körültekintő figyelmesség. Gratulálunk a díjnyerteseknek. Arra biztatnánk őket, hogy írjanak minél többet, mert hát „gyakorlat teszi a mestert”. VIGH Erika Kuláról ilyen gondolatokat intézett hozzám a pályázattal kapcsolatban: „Izgalommal vártuk a szerdai Napsugarat, és őszintén szólva igen csalódtunk, hogy egyetlen kulai fogalmazás sem nyerte meg a kanizsai bíráló bizottság tetszését, nem felelt meg kitűzött szempontjainknak. No, de mi nem vagyunk sértődős lelkek, ismerjük a szólást, veszíteni is tudni kell. Ezennel gratulálok a díjazottaknak önképzőkörünk és a magam nevében”. — Fel a fejjel barátaim, lesz még újabb pályázat is! Azon is megmutathatjátok, mit értek. Köszönöm a leveleket, jó munkákat a következőknek. — Külön örültem, GÖNCZÖL Veronika tanítónő levelének, amely a szabadkai J. J. Zmaj iskola diákjainak ügyes fogalmazásait tartalmazza (a város felszabadulásának napjára íródtak). A következő számunkban majd megjelentetünk az iskola pályázatán díjat nyert munkákból. Az alábbi tanulók írásai jutottak el hozzám: KASZA Melinda, KOVÁCS Iván, TÓTH Tibor, VARGA Tünde és PAPP Árpád. AZ Újvidéki JÓZSEF ATTILA Általános Iskolából KIZOR Attila (III. b) a következőket jelenti: Iskolánkban az idén is rendezünk hulladékpapír-gyűjtést. Minden hónap első hete a gyűjtés ideje. Az összegyűjtött papírt az Union vállalat veszi meg. A pénz pedig a pionírcsapat pénztárába kerül. Osztályom a múlt hónapban 111 kilogrammot gyűjtött öszsze. Három zsák papírt kerékpáron toltunk, útközben megmegálltunk, viccelődtünk, nevetgéltünk. Az iskola melletti Partizán pályánál egy pillanatban az egész rakomány a földre esett. Lett is nagy kavarodás! De sikerült átadni a papírt. Tanító nénink megdicsért bennünket, hogy ilyen szorgalmasan elvégeztük a feladatot. Szeretnénk, ha a legjobb gyűjtők közé tartozna osztályunk is.” HORVÁTH Rózsa, Muzslya. — Örültem levelednek, s főleg annak, hogy rendszeresen kívánod tudósítani a Napsugarat. Persze hogy írhatnak a nyolcadikosok is a Napsugárnak, hiszen kis újságunk valamennyi általános iskolás számára készül. Levelet kaptam még a következőktől: Svetozar Markovic Általános Iskola, ■feácsíöldvár, PEKALITY Éva, HORVATH Valéria és WITTMANN Etelka. (Eredeti hangú írásokat küldtetek!), továbbá BONCSAK Noémi, Szabadka, MISKEI Mária, Zenta, KISS János, Kanizsa, KÖSZO Alfréd, Szabadka, ILLÉS Péter, Temerin, FENYVESI Erika, Szabadka, KISS Éva, Csóka, DOBÓ Zsuzsanna, Kanizsa, FORGO Teréz, Szabadka, GECZ Tibor, Ada, GAJDA István, Kanizsa, BALZAM László, Becse, HORVÁTH Borbála, Szabadka, HODIK Valéria, Pádé, ÁRVAI Valéria, Tornyos, ZVEKANOV Vlado, Szabadka, LOSONCZI Mihály, Szabadka, KOVÁCS Zsuzsa, Kanizsa, BAKOS Borisz, Topolya, MÓROCZ Sándor, Pacsér, GYELMIS Zoltán, Szabadka, VÁGÓ Éva, Szabadka, FISCHER Antal, Zombor és NAGYHEGYESI Katica, Szabadka. Várom leveleiteket, munkáitokat, szeretettel üdvözöllek benneteket. ZSUZSA Szíves megfejtés Egy vágás, egy mozdulat, és a tojásdad ábrából máris összerakhattok egy szívet. Hogyan? Rejtvényfejtők figyelmébe! Múlt heti rejtvényeink helyes megfejtése: ODAVISSZA: tétel, letét; KÉPES KRIMI: az 1-es számú alak a tettes. A helyes megfejtésért könyvjutalmat kap BÁLINT Márta, Újvidék, Sestara Ninkovica 9. és MÓRA Rózsa, 24410 Horgos, Vojvo- Djanska 30. Október 25-éig a LÓUGRÁS és a SZÍVES MEGFEJTÉS megoldását küldjétek be levelezőlapon címünkre: Magyar Szó, Napsugár, 21000 Novi Sad, Vojvoda Mišića 1. Lóugrás Induljatok el az ábra bal felső sarkában levő A betűtől, és lóugrásban haladva olvassátok össze a szótagokat! Ha helyes útvonalon haladtok, akkor József Attila Nyár című verséből kaptok idézetet. Tükröm, tükröm A lányok közül négynek van tükörképe, egynek nincs. Melyiküknek nincs? Olyan estéken, amikor a könyv kényszerpihenőre vonult, nos, akkor a sarokba bújtam és gondolatban végigjártam azt a nagy távolságot a várostól a faluig, és újra átéltem azokat a felejthetetlenül izgalmas kalandokat az erdő sűrűjében. A legtöbbet az erdőben kóboroltunk Imrével, Ilonkával és Karcsival, akik a szelíd tájon valahogy visszafogták életem sebes folyását. Ez talán a végakarat, mondtam magamban, amikor a virágos réten bukfencezve szembefordultam olykor a nappal. Hol távolabb, hol közelebb került a nagy élmény hozzám, de nem csupa öröm a vakáció, nem bizony, mert megtörtént az is, amitől rettegtem. A falusi házak kerítésén sötét és világos virágfüzérek nyiladoztak, s az én betonhoz szokott szemem az első pillanatban fel sem fogta, a tudatom nem értette meg mindazt, ami körülöttem zsibongott, illatozott, bódított. Értékes ismeretek után kutattam: szeretnék megismerkedni az érvidékkel, a halakkal, belekotorni a fák lombkoronájába. Csak fogja meg valaki a kezem, és vezessen át ezen a mesés birodalmon. Az első kérdést Ilonka tette fel: — Ez mi? — s ujjával rámutatott valamilyen növényre, ami a földön tekergett a magas fűben. A fülem égett. Nem lehetne a feleletet elhalasztani legalább egy évvel? Válaszolnom kellett tehát: — Talán ... igen ... tanultak az iskolában ... —• Igen? Hát akkor halljuk a választ. — Málnás... vagy málnás. Az erdőben nő a málnaszörp. Ha olyan kerek lesz, mint a dinnye, akkor jönnek a parasztok és lekaszálják. — A málnást? — A málnást. Harsány kacagásuk a varjak tollát borzolta, mert hiszen — később megkaptam a felvilágosítást — nem volt az málnás, hanem egy csenevész tök. Kölyök-tök, az bizony. Nem lehetett most a költeményeim témájáról beszélni, mert néhány lépés után Imre egy bokorra mutatott. — Az mi? — Bokor. — Aztán miféle bokor az, te fiú? Tüskés.. Boracius Zoltán lett hársfavirá. — Tüskebokor. Vagy ... bogáncsbokor? — Sohasem hallottál a kökényről? — Kő ... kő... kökény? Vagyis — galagonya. Vagy áfonya. Zöld ribizli. Hát ez az Ilonka nem szeret bele a tudományomba, erre mérget vehettem. A nádasban aztán kiderült, hogy a réti virágokhoz sem értek. Láttam én ott tulipánt, violát, leandert, pedig ezek a virágok nem a mocsárban élnek, hanem amolyan „városi díszek” — magyarázta Ilonka —, s ezeket a fülem mögé kell dugni. Hiába igyekeztem és jegyeztem meg, hogy a kalácsból lesz a mák, s nem a mákból a kalács, hiába lestem a madarak röptét — a fogolyra mégis rámondtam, hogy „közönséges tyúk ugrik a mezőn”, a hörcsög koma az én szememben patkánnyá változott, és a halak mindegyikére azt tudtam mondani, hogy ez egy hal és pont. Imre aztán megmagyarázta: — Van dévér, cigányhal, ponty, harcsa, süllő, keszeg... — Meg békáig — mondám bátortalanul. — Tehenősbékák? — megint Ilonka tolakodott mellém. — Igen — szóltam bátran. — Ha egy béka megfürdik a teknőben, akkor teknősbékának hívják. Új barátaim összenéztek. Szerettem volna elmerülni a vízben. — És ez mi? Ott a lombok között? — kérdezte Ilonka és egy fára mutatott. — Hársfavirágos fa. — Fekete hársfavirág? Eper az, fiú! — Most pedig mehetek sót árulni a piacra gondoltam. Levizsgáztam, de alaposan. Fáradtan, sután slattyogtam a gyerekek mögött ez az én butaságom, és magamban bosszút forraltam. Egészen természetes dolog nem tudom megkülönböztetni a kakast a tyúktól, rendben van, de majd megpróbálok én is az okosok bőrébe bújni. Otthon, a padláson belebújtam a poros könyvek lapjai közé — botanika, zoológia. Az egyik könyvnek ez volt a címe: Milyen az élet falun? Megtanultam a nagymama révén, hogy a ricinust nem üveggel együtt szedik le a fáról, a dohány nem füstöl a határban, a pacsirta pedig — meghazudtolva a nótát — sohasem „szól a fán”. Napestig tanulmányoztam a képeket, ismerkedtem a libával, a kacsával, a pulykával és a fácánnal. Az udvarban futkosó szárnyasokat eszik, a vadonban élőket előbb „elejtik”, s aztán kerülnek a tányérba. Még akkor és jó sokáig abban az életkorban voltam, amikor a szégyent nehezen viseljük el. Majd legközelebb lepipálom falusi játszótársaimat. Az újabb meghívás nem késett sokáig. Izgatottan vártam a találkozást az erdővel, a réttel, az ismert vidékkel. Milyen bátran kivágom majd: „Milyen szépen piroslik a paradicsom, Ilonka!” Vagy: „Kék a búzavirág, Imre!” Vagy: „Mászszunk fel az eperfára, Karcsi! Eprezzünk!” Tiszta barnában várt rám Ilonka, és azonnal a nyakamba borult. Mondtam izgatottan, hogy menjünk a rétre, hemperegjünk meg a búzában, kövessük szemünkkel a bárányfelhők útját, hiszen fel akartam mondani nekik a leckét. A gyerekek hallgattak, és valahogy furcsán néztek rám. — Mi az? Nem vagyok én egy mutatvány, gyerekek. Mit néztek rajtam? Szedjünk a fáról akácvirágot, Ilonka. A hajadba tűzöm a fürtöket. Imre, leszüreteljük azt a tökcsemetét a parajban? Karcsi... Nyílik már a szarkaláb? Halljátok.. Egy tudós szól hozzátok. Megyünk? Csak most vettem észre, hogy mindhárman mosolyognak. — Ez nem szép tőletek — csattantam fel. — És igenis készültem az anyagból! Készültem! Ilonka megsimogatta pírtól égő arcomat. — Butuskám ... Hiszel, ősz van. Érted? A rét régen elvirágzott. Az esztendőnek négy évszaka van. Falun is... Krábesz Gréta illusztrációja Gazdag Erzsi Üveggolyó Üveggolyó, üvegház belsejében mit találsz? Bent lakik a szivárvány, rajta ül egy királylány. Ül a hídon magában, üveggyöngy a nyakában, gyémántfésű kezében, igazgyöngy a szemében. Üvegfalon ki-kinéz: — Jön-e érte a vitéz világhíres királyfi? Vagy helyette akárki. It 'szerkeszti ' farkas , zsuzsa, 1977. október 19. A MAGYAR SZÓ MELLÉKLETE 286. szám