Magyar Szó, 1977. november (34. évfolyam, 301-315. szám)
1977-11-10 / 310. szám
2. oldal JUGOSZLÁV—INDIAI KÖZÖS KÖZLEMÉNY •Az el nem kötelezettség politikája tartós érték Az enyhülést ki kell terjeszteni a világ minden részére — Kedvezően fejlődnek a kétoldalú kapcsolatok Belgrádból jelenti a Tanjug. Belgrádban tegnap közös közleményt adtak közre Vadzspai indiai külügyminiszter látogatásáról. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük a közleményt. Elöljáróban az áll, hogy az indiai külügyminisztert mélyen meghatotta a szívélyes fogadtatás. Tárgyaló partnerével, Milos Minic szövetségi külügyi titkárral átfogó eszmecserét folytatott az időszerű nemzetközi kérdésekről és akétoldalú kapcsolatokról. A megbeszélések a hagyományos barátság és a kölcsönös bizalom légkörében folytak. A tárgyalt kérdésekben nagyfokú nézetazonosság jutott kifejezésre. A két miniszter kijelentette, hogy hazája ragaszkodik az ENSZ-alapokmány elveihez. Hangsúlyozták, hogy az országok közötti kapcsolatok a szuverenitás, a függetlenség, az egyenrangúság, a be nem avatkozás és a kölcsönös megbecsülés elvei szerint kell, hogy fejlődjenek. Megállapították, hogy az el nem kötelezettség politikája tartós értéket képvisel, az el nem kötelezettek mozgalma pedig fontos szerepet játszik a béke megszilárdításában és az országok közötti megértés fejlesztésében. Megelégedéssel nyugtázták, hogy az el nem kötelezettek tovább fokozzák nemzetközi tevékenységüket. Ez kifejezésre jutott az ENSZ-közgyűlés XXXI. és XXXII. ülésszakán, az el nem kötelezett országok különböző szintű tanácskozásain, és a fejlődő országok úgynevezett 77-es csoportjában egyaránt. A A két miniszter örömét fejezte ki azért is, mert az еГ nem kötelezett országok együttműködése, mind gazdasági, mind pedig kulturális, tudományos-műszaki, tájékoztatási stb. síkon mind korszerűbb és konkrétabb formákat ölt. Méltatták a közös hírszolgálat jelentőségét, ennek célkitűzéseit és feladatait, egyszersmind kedvező értékelést adtak az el nem kötelezettek rádió- és tévéállomásainak első szarajevói értekezletéről. Rámutattak arra, hogy bár az el nem kötelezett országok mozgalma állandó nyomásnak van kitéve, soraikban egyre jobban elmélyül annak a tudata, hogy tovább kell erősíteniük szolidaritásukat, és közös vállalkozások révén kell kieszközölniük a sürgető nemzetközi problémák megoldását. Rendkívül fontosnak minősítették az el nem kötelezett országok 1978 júliusában Belgrádban sorra kerülő külügyminiszteri értekezletét, valamint a koordinációs bizottságküszöbönálló kubai ülését. Mindkét fél fontosnak tartja az enyhülési folyamatot, és síkraszáll amellett, hogy az el nem kötelezettek szorgalmazzák az enyhülés kiterjesztését a világ minden területére. Kedvezően értékelték a belgrádi értekezleten az európai biztonság és együttműködés erősítése érdekében kifejtett erőfeszítéseket is. . Foglalkoztak továbbá az Indiai-óceán és a Dél-Ázsia térségében uralkodó helyzettel, és támogatásban részesítették a térség országainak kezdeményezését, hogy az Indiai-óceánt nyilvánítsák a béke övezetévé. Ami a Földközi-tenger térségében uralkodó helyzetet illeti, a két miniszter leszögezte: újabb és újabb erőfeszítéseket kell kifejteni azért, hogy ez a térség is a béke övezete legyen. Foglalkoztak a közel-keleti és az afrikai helyzettel, a ciprusi kérdéssel, a fejlett és a fejlődő országok viszonyaival. Aggodalmukat fejezték ki a fegyverkezési versengés fokozódása miatt, és hangsúlyozták, hogy az ENSZ-közi gyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakának sikere érdekében mindent meg kell tenni. A két miniszter örömmel konstatálta, hogy a kétoldalú kapcsolatok kedvezően fejlődnek. Újabb lehetőségek kínálkoznak az ipari kooperációra és az árucsere-forgalom kibővítésére. Egyetértésre jutottak abban, hogy folytatni kell akét ország képviselőinek különféle szintű kontaktusait és tanácskozásait. Az indiai külügyminiszter köszönetet mondott Miloš Minicnek a szívélyes fogadtatásért. Meghívta, hogy látogasson el Indiába, a szövetségi külügyi titkár a meghívást örömmel elfogadta. A Rudé Právo cenzúrázta Berlinguer beszédét A L’Unita című olasz kommunista lap szerint a Rudé Právo, a Csehszlovák KP szerve cenzúrázta Enrico Berlinguernek az októberi forradalom évfordulós ünnepségén elhangzott beszédét. Az olasz újság szerint a Csehszlovák napilap kihagyta a beszédnek azokat a részeit, amelyek a szocializmus építésére, valamennyi szabadságjog tiszteletben tartására, a teljes demokráciára és a politikai pluralizmusra vonatkoznak. A Rudé Právo a Francia EP képviselőjének és Ceausescu román elnöknek a beszédéből is kihagyta a hasonló részeket. A L’Unita megemlíti, hogy a moszkvai Pravda teljes egészében közölte Berlinguer beszédét (Tanjug) / MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1977. nov. 10. Utazás Tito országában A párizsi les című, havonta megjelenő folyóirat legutóbbi számában Ernest Milcent, főszerkesztő tollából Utazás Tito országában címen átfogó riportot közöl. A lap első oldalán közli Tito elnök fényképét. A 10 oldalas, felvételekkel illusztrált írás rendkívül részletesen beszámol a mai Jugoszláviáról és történelméről. A II. vlágháborúról szólva a cikkíró leszögezi, hogy a jugoszlávok szinte magukra hagyva harcoltak. Emlékeztet arra, hogy nemcsak hosszú ideig vártak a Nyugat segítségére, hanem Sztálin is „adagolta” támogatását. A főszerkesztő hangsúlyozza, hogy mindez jórészt megmagyarázza Titónak az 1948-ban tanúsított bátorságát. A riport felhívja a figyelmet arra, hogy a párt a háború után megtartotta két alapvető ígéretét: hogy az új álmot nem a pénz igazgatja, és hogy valamennyi nemzet és nemzetiség egyenlő jogokkal rendelkezik. Az let a továbbiakban részletesen kitér Jugoszlávia nemzeteinek és nemzetiségeinek egyenjogúságára, egyenlőségére, a fejlődésért, az elmaradott vidékek felvirágoztatásáért folytatott harcra. Az újság ismerteti az önigazgatási rendszer legfontosabb sajátosságait. Miként foglalkozik az egyház és az állam viszonyával is. Szerinte, e viszonyok jellemzője a valamennyi problémáról folytatott állandó és építő jellegű dialógus. (Tanjug) II (185) A városok lakosságának száma sokkal gyorsabban növekszik, mint a falvakban. A történészek szerint az ókorban a lakosságnak mindössze 5 százaléka élt városban, ma körülbelül az emberiség egyharmada. 1950-ben 700 millió ember élt városban, egy évtizeddel később. 1960-ban már egymilliárd. A XX. század elején a világon 11 egymilliós lakosságú város volt. 50 évvel később 75, ebből 28 Európában. 1976-ban pedig már 190 egymilliónál több lakosú város volt a világon, 1990-ben több mint 270 lesz, ebből 45 Európában. A század közepén a világ 50 nagyvárosa közül 16 volt Európában, 15 a fejletlen, országokban. 1990-ben már csak három lesz Európában és 30 a fejlődő országokban. , Úgy számítják, hogy akkor 17 tízmillió lakosnál nagyobb város lesz, ebből Európában 3, az USA-ban 2, Afrikában 1, Latin-Amerikában 4 és Ázsiában 7. 6) A lakoság számának gyarapodásával együtt jár a kulturális és egészségügyi problémák megoldásának szükségessége is. Ezzel kapcsolatban hadd álljon itt néhány jellemző adat. Kanadában 10 ember közül 8 9-nek van rádiókészüléke, ezzel szemben Pakisztánban 75 emberre jut egy rádiókészülék. Nyugat-Németországban átlag 500 emberre jut egy orvos, Indiában 4500-ra, sőt a Fülöp-szigetekem 10 000 emberre. De vannak még rosszabb helyzetben lévő országok is: Tanzániában 20 000, Indonéziában 30 000, Nepálban 40 000, Jemenben 60 000 emberre jut egy orvos. Japánban egy kórházi ágyra 60 ember jut, Nyugat- Németországban 150, Pakisztánban 2500. 1960-ban a világ lakosságának 39 százaléka, 1970-ben 34 százaléka volt írástudatlan. 1960-ban Afrikában a lakosság 81,5, Dél-Ázsiában 67,8, Kelet-Ázsiában 42,4, Dél-Amerikában 33,9, Európában 5,8 és Észak-Amerikában 2,9 százaléka volt írástudatlan.. Az emberi környezet szennyezése Az élelmezésen kívül napjainkban nagy jelentőséget kapott az emberi környeze szennyeződésének kérdése is. A gazdasági fejlődés, a városiasodás, a lakosság számának gyors növekedése rákényszeríti az embert, hogy megváltoztassa a természetet, és azt jobban kihasználja saját szükségleteinek megfelelően. Kiírtja az erdőket, gyárakat és villanytelepeket épít, kibányássza a hártya,kincseket stb. Ebben a tevékenységben az ember gyakran megfeledkezik arról, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket az iparosodás és a városiasodás káros mellékhatásainak semlegesítésére. •* 1 A közvetlen káros hatás jelentkezik a füstköd, a gőz, a por, a lárma, a víz- és levegő szennyeződése formájában. Közvetlenül pedig, különféle betegségek és idegesség formájában. A környezetelenynyeződés már olyan súlyos probléma lett, hogy túlnő egy-egy ország hatáskörén, s nemzetközi problémává válik. A helyzet kényszerítette rá az ENSZ-t arra, hogy 1972 júniusában Stockholmban összehívják, a környezetvédelmi nemzetközi értekezletet. Ezen több mint 4000 szakember vett részt a világ minden részéről (orvosok, vegyészek, biológusok, jogászok, közgazdászok, szociológusok), hogy megtárgyalják a környezetvédelem problémáit, hogy elejét vegyék a katasztrófának. Az emberi környezet kérdése már rendkívül időszerű és égető, mert az a veszély fenyeget, hogy ha az ember idejekorán nem teszi meg a szükséges intézkedéseket, az emberiséget a pusztulás veszélye fenyegeti. Az emberiség gyors gyarapodása folytán mind gyakrabban kénytelen nyersanyagforrásként és élelmiszerforrásként igénybe venni az óceánokat, amelyeket eddig egyáltalán nem használtak ki. Ma azonban a víz szenynyeződése már valósággal katasztrofális méreteket öltött. A szennyeződés legérezhetőbb az öblökben és más zártabb tengerrészekben, mivel ide ömlik a szenny zöme. De az óceán mélye sem mentes a szennyeződéstől. Thor Heyerdal ismert tudós, amikor papirusz hajóján átkelt az óceánon, egész útján a tenger szennyeződésének jeleire bukkant. A Földközi-tengeren is aggasztó a helyzet. Ha sürgősen nem tesznek valamit, akkor a Földközi-tenger élettelen, fertőzött vízzé alakul át, a part menti váro,sok elnéptelenednek — véli Jacques Cousteau, neves francia óceánkutató, aki a tenger mélyén készült filmjeiről vált világhírűvé. Véleménye szerint Dél- Franciaországban máris rohamosan szaporodnak a fertőző betegségek, de ez történik a Földközi-tenger többi partján is. (Folytatjuk) az шРЕкшј a XXL mm koszodén Részletek Dr. Kovács Károly: A haladás és a jog című monográfiájából MERRE TART FRANCIAORSZÁG gaulle-isták nem hagyják magukat Az általános vélemény nem alkalmas arra, hogy kor szerint Chirac, a sragmányozza az országot, mária gaulle-isták mosta azért sem, mert a két párt új vezetője pillanatnyilag az között lényegesek az ellenzőország egyik legügyesebb polek, csak éppen Mitterrand fitikusa. Fel tudta mérni, s nincs tudatában ezeknek az mikor kell hátat fordítani a párt hivatalos jelöltjének és csatlakozni Giscard d’Estaing-hez, mivel a hivatalos gaulle-ista jelöltnek nincs esélye az elnökválasztásokon, a Giscard d’Estaing-hez való csatlakozás viszont továbbra is kormányon tarthatja a gaulle-istákat. Ugyanígy nagyon jól felmérte, mikor kell eltávolodni a kormánytöbbség többi részétől, ha kell, akár ellene is fordulni, ennek köszönheti, hogy a községi választásokon pártja olyan nagy sikert ért el. A jelek azonban azt mutatják, hogy most az egyszer rosszul számította ki választási taktikáját és könnyen megeshet, hogy e taktika saját pártja ellen fordul. Az eddigi kampány visszafelé sülhet el Azért támadt az a benyomás, hogy Chirac kissé elszámította magát, mert a baloldali szövetség felbomlása egész eddigi választásikampányát megsemmisítette, sőt, a gaulle-isták ellen fordította. A gaulle-isták ugyanis egész eddigi kampányukat a baloldali szövetség támadására állították be, azt bizonygatva, hogy a szocialisták és a kommunisták szövetsége ellentéteknek és hagyja magát sodortatni a kommunisták által. . Ezzel az érveléssel bírálták Giscard d’Estaing eddigi magatartását is, azt hangoztatva, hogy erélyesebben föl kell lépni a baloldali szövetség ellen, ha kell, még a demokrácia játékszabályait is fel kell rúgni, de mindenképpen meg kell akadályozni a baloldali szövetség további erősödését és a szocialistákból, kommunistákból álló koalíció kormányra kerülését. Chirac egyáltalán nem takarékoskodott az erélyes hangú nyilatkozatokkal: „Országunk válságban van. Nem maradhatunk közömbösek. Eddigi javaslatainkat nem fogadták el. A demokrácia nem az engedékenység, nem is a könnyelműség rendszere, mint ahogy pillanatnyilag tűnik. Tekintélyrendszerré kell válnia.” Arra számított ugyanis, hogy a fegyelem, az erélyesebb föllépés hangoztatásával nemcsak a jobboldalt nyerheti meg magának, hanem azokat a társadalmi rétegeket is, amelyek a jelenlegi nehézségekből erélyesebb politikával akarnak kijutni. Ez a választási taktika most három formában is Chirac ellen fordulhat. Egyrészt a baloldali Szövetség felbomlásával mindazok az érvek, amelyeket eddig a baloldali szövetség ellen felsorakoztatott, most a szocialisták javára válhatnak, vagyis azok szavazóinak számát gyarapíthatják, mivel hogy volt bennük erőszakítani a kommunistákhoz fűző szövetséggel. Másrészt a gaulle-isták ellen fordulhat a demokratizálódás általános törekvése és hangulata, amely nyilvánvalóan erőteljesen befolyásolja a választókat. Végül a gaulle-isták ellen fordulhat az, hogy eddig támadták a kormánykoalíció többi pártját, hiszen megszilárdíthatják bennük annak eltökéltségét, hogy a gaulle-isták helyett inkább a szocialistákkal szövetkezzenek. ■ Az alkalmazkodási kísérlet Chirac azonban nem lenne ügyes politikus, ha nem ismerte volna fel ezeket a veszélyeket, és nem próbált volna rögtön alkalmazkodni az új helyzethez. Új választási taktikájának két lényeges eleme van. Mostani országos körútjain elhangzott beszédeiben ugyanis újításként jelentkezik, hogy Chirac most már a szocialistákat támadja és nem annyira a kommunistákkal való szövetségükre alapozza a szocialisták elleni érveit, hanem még a baloldali szövetség felbomlását is igyekszik a maga javára hasznosítani. „Hogyan lenne lehetséges, hogy ilyen emberre bízzuk az ország sorsát? Mitterrand ismét bebizonyította, hogy tévedett a politikai stratégiában. Nemrégiben még arról igyekezett bennünket meggyőzni, hogy neki köszönhetően a kommunisták megváltoztak, most viszont éppen ő vallja, hogy a kommunisták soha sem változtatták meg célkitűzéseiket.” Az új választási taktika másik eleme pedig az, hogy Chirac védekezni próbál a nemzeti egység megbontásának vádjával szemben. Eddig ugyanis a chiraci választási taktika legfőbb érve az volt, hogy az ország két részre szakadt, és ebben a helyzetben a franciák kötelessége, hogy a baloldallal szembeni részt támogassák. Most azonban a nemzeti egység és összefogás, a köztársasági elnök mögötti tömörülés jelszava kezd a gaulle-isták ellen fordulni. Ezért a megoszlás helyett ők is a nemzeti egység szükségességét kezdik emlegetni. BÁLINT István Chirac ezekben a napokban országjáró körútjain sok időt tölt repülőgépen