Magyar Szó, 1978. január (35. évfolyam, 14-29. szám)
1978-01-16 / 14. szám
Hétfő, 1978. január 16. Niš A marxizmus nemcsak vizsgára kell tanúni! A Niai Egyetem hallgatói figyelemre méltó javaslatot tettek. A javaslat szerint a szociológia, a marxizmus alapjai, valamint az önigazgatásunk elmélete és gyakorlata tantárgyakból írásbeli vizsga helyett a hallgatók a professzorokkal folytatott beszélgetéseken bizonyítják be, hogy valóban elsajátították az említett tantárgyak anyagát. A mai egyetemi hallgatók és szervezetük véleménye szerint a marxizmust nemcsak vizsgaanyagként kell tanulni, hanem a hallgatókat egész tanulmányi idejük alatt arra kell felkészíteni, hogy önállóan, alkotó módon gondolkozzanak, s hogy a marxizmus és az önigazgatás igazi harcosai legyenek. A ni'ši egyetemi hallgatók szervezetének javaslata szerint Edvard Kardelj tanulmányát is be kell vezetni az egyetemi tantervbe. A szerencse sem jár egyedül Mérhetetlen örömmel vállaltam, hogy átadjam szerkesztőségünk legújabb főnyereményét, a színes tévékészüléket a nyertesnek. Főleg, mert szőlőfalumba került a készülék, és mert olyanfajta ember vagyok, aki tényleg szeret látni boldog, örömteli embereket. Több főnyereményt is átadtam már az utóbbi időben, de azt hiszem , utoljára vállalkoztam ilyesmire. Nagy üggyel-bajjal helyeztük gépkocsiba a hatalmas csomagot, a színes tévékészüléket. Azzal indítottak útra, hogy vigyázz, hogy hajtasz, mert a készülék nincs biztosítva, és ha netán valami baja lesz... Mondanom sem kell, hogy fokozott óvatossággal vezettem, és szerencsésen meg is érkeztem küldetésem helyére, Moravicára, a Dragity István utca 2-es számú házba, Mándity Mihály családjához. Nagy volt az öröm: — Megvan! Nyertünk! Milyen szerencse! Azonnal kicsomagoltuk a készüléket, és ott állt a szoba kellős közepén, az asztalon a gyönyörű szerkezet, hatalmas színes pánttal átfogva, mint amilyent a szépségkirálynők vállára helyeznek. Csillogott mindenkinek a szeme, határtalan volt a boldogság. Annak rendje és módja szerint felírtam az adatokat, helyszíneltem, úgymond, és amikor egy gyűszűnyi kis itókát is megittam, eszembe jutott: — Fényképet is kell készíteni a nyertesekről. Igen ám, de nincs villanólámpám, a szobában pedig csak egy szál égő van. Kocsiba ültem, és elfutottam hát a falu fényképészéhez, kölcsönkértem a villanólámpát. Filmet töltöttünk, mindent ellenőriztem és siettem viszsza. A falu központjába érve szirénázást hallok. Tűz van. Talán csak nem a televízió ... A tűzoltóotthonban azonnal megmondják a hírt. Tűz van a Dragity István utcában. Ez lehetetlen! A lehető leggyorsabban hajtottam az említett utcáig. Ott már javában dolgoztak a tűzoltók. Villogott a kék fény, a tartálykocsin, önkéntesek érkeztek, a lángok továbbterjedését megakadályozták. A nagy tömegben nem is láttam nyerteseimet, csak szorongattam kezemben a fényképezőgépet meg a villanólámpát. A lakás elülső részében ott állt a szalagos, csodaszép tévékészülék, sértetlenül, büszkén. Senki sem vetett rá egy pillantást sem. Nem a készülék robbant fel tehát, mint első pillanatban gyanítottam. Talán a bekapcsolva felejtett tűzhely, rövidzárlat vagy valami más okozta a bajt, nem is tudom, nem volt már kedvem megérdeklődni. Mivel nem segíthettem a tűz oltásában, távoztam. Ismerőseimnek elmondtam a hihetetlen, de igaz történetet. Egyesek a sors kezével, mások balszerencsével, ismét mások figyelmetlenséggel magyarázták a történteket. Jól tudom, egyedül én lehetek az oka a Mándity család balszerencséjének. A bajt én vittem a házba. Éppen ezért sohasem adok át senkinek semmilyen nyereményt. TÓTH László Ezeknek a korszerűbb változatával a vidékünk nagybirtokain levő darálókkal a harmincas évek végén személyesen is találkoztam. Zenta város tanácsának a múlt század elejéről fennmaradt jegyzőkönyve szerint a város alatt tíz vízimalom volt, a várostól délre pedig tizenhat. A század végén már harmincnégy. Szélmalom pedig tizenhét. De csak a városban vagy a város közvetlen határában. A tanyavilágban ugyanis, az 1894-ből származó osztrák katonai térkép szerint stratégiailag, azaz a hadászat szempontjából a következő nyolc kulcsfontosságú szélmalmot jegyzi: Csikmák, Gábor, Közér, Rigyícski, Kalmár, Papp, Rudics és az írásunkban említett Szarkaféle szélmalom. De legalább kétszer ennyi volt a tanyavilágban. Már amikor fújt a szél. Vitorláikkal rendszerint északnyugat, vagy délkelet irányában fordulva. Vidékünkön a légtömegek áramlása aránylag enyhe, ritkán éri el a másodpercenkénti húsz métert, azaz az óránkénti hetven-egynéhány kilométeres sebességet. Ez utóbbi már afféle „tájfunnak”, vitorlaszaggatónak számított. — Oh , A búza, pontosabban a lisztet adó magvak őrlése hajdanában nem volt foglalkozás, még kevésbé mesterség. Csak afféle ház körüli női munka, amit a családi tűzhely őrzője, az asszony lát el évszázadokon át. Amíg a férj oda van akár a nyájjal, akár vadászaton, vagy éppen a harcban. Kő kövön, s közte a mag. A felső kővel vagy sulykolták, vagy körbe forgatva, lassan zúzták, morzsolták, őrölték a „kenyérnek” valót. A gyengébb nem forgatta szárazmalomról szóló legrégibb emléket az első évezred fordulójáról a Gellért püspökről szóló legenda őrizte meg (Gellért, a Velencéből elszármazott benedek rendi apát 980—1046 között élt. I. István király fiának, Imre hercegnek a nevelője, akit véggül is a pogány lázadók megöltek. A püspököt legalábbis a legenda szerint egy éjszakai meditációja alkalmával csikorgás és énekszó zavarta. Oka felől kérdezvén, kísérője Valter mestertől a következő választ kapta: „Az asszony, aki énekel... ez időben őrli urának búzáját, mert e vidéken másféle malmot nem lehet találni.” A latin nyelven megírt legendában ugyanakkor utalást találunk arra is, hogy máshol (minden valószínűség szerint Itáliában — az egykori Római Birodalomban) már igavonó állatokkal is őröltek. Ezt a legősibb malomtípust vidékünk népe sokáig őrizte, használta. Jómagamnak is van belőle egy. Naponta, hogy úgy mondjam belebotlok — a kiskapunak tövében hever. Az alsó korongja mintegy tíz centi vastag, az átmérője pedig csaknem fél méter. A belső felületén levő irdalások, bevágások, hogy könyebben zúzódjék a mag, jól láthatók. Ezeket a kis kézimalmokat még a századfordulón is a háziasszonyok a csirkedara előállítására használták. Kínkeserves munka lehetett, teszem azt csak egy zsáknyi kukoricát megdarálni vele. — — A középkorban, már a törökdúlás előtt, a folyók mentén szorgalmasan kerepeltek a vízimalmok. Nemcsak gabonát, azaz lisztnek való magvat őröltek, hanem sok más egyebet is. Így például puskaport, papírt stb., mi több, már a fűrészmalmokat is ismerték. Az 1526-os Mohácsi vész után nagy részük megsemmisült. A gabonát, már aki bírta, Ausztriába vitte ki megőröltetni. A török viszont ezt nem tehette. Pedig a hadak mindennapi kenyeréről gondoskodni kellett. Ebben az időben alkalomadtán egy igen furcsa jelenséggel találkozhatunk: az egymással állandóan harcban álló török és magyar időről időre egyezséget köt, hogy egymás malmait nem bántja! Gyilkolni, persze, továbbra is szorgalmasan gyilkolják egymást. A hódoltsági területeket szorgalmasan járó Evlia Cselebi török történetíró 1661. évi utazása alkalmával például a következőket jegyezte fel: „A folyón magyar szerkezetű, mesterséges vízimalmok vannak, amelyek különféle finom lisztet szolgáltatnak, még a lisztet is megszitálják, s a korpát különválasztják úgy, hogy az embereknek hozzá sem kell nyúlni, csak a búzát kell felönteni.” A molnárság a földművelés fejlődésével, a gabona termesztésével párhuzamosan válik először foglalkozássá, majd később mesterséggé. A rómaiaknál kezdetben például az úgynevezett sütőemberek feladata volt az őrlés, azaz a pék és a molnár szakma még nem vált szét. Az időszámításunk előtti első században viszont, amikor a római birodalomban forogni kezdenek az első víz hajtotta malomkövek, már önálló mesterség lett a molnárság. Vidékünkön viszont mint céhbeli szakma a városok ütemesebb fejlődésével párhuzamosan a XVIII. század körül jelentkezik. Korábban a malom tulajdonjoga a földesurat illette, azaz építését ő engedélyezte, és természetesen ő szedte a vámot is. A szegedi molnárnak munkába állása előtt az 1721-ből származó feljegyzés szerint a következő hites esküt kellett tennie: „Esküszöm, hogy ezen molnárhivatalomban híven és igazán szolgálni fogok, az malom jövedelméből semmit el nem titkolok, és el nem lopok. A búzaőrlésre, úgy a malomra, szorgalmasan vigyázok. Sem italért, sem pénzért, sem barátságért búzát vagy lisztet és akármely jövedelmet el nem idegenítek, az kocsmát nem gyakorolom, az elöljárómnak mindenben engedelmeskedem.” (Folytatjuk) Keresztényi József MN a malom, áll a vitorlája (2.) MAGYAR SZÓ PÉNZESZKÖZÖKKEL KÜLFÖLDI Az új munkahelyek megnyitásáért A Szövetségi Végrehajtó Tanácsban törvény készül a külföldi pénzeszközök felhasználásáról a foglalkoztatottság növelésére és új munkahelyek nyitására a külföldről hazatérő munkások számára. A törvény meghozataláig az erre a célra kapott eszközöket a fejletlen területek gyorsabb fejlesztésének hitelezésére szánt szövetségi alapnál helyezik el. A Szövetségi Végrehajtó Tanács és az említett alap egyezményt köt a pénzeszközök használatáról. Hollandia már befizetett 6 millió guldent az alapba. A holandóiktól kapott pénzeszközökből a sztrugaci Boris Kidric edénygyár és a tožaji faipari kombinát részesül hitelben. A törvény meghozataláig az említett alap képviselői végzik a pénzeszközök használatával járó adminisztratív és egyéb teendőket is. Elhunyt Veselin Stanković Szombaton, rövid betegség után, elhunyt Veselin Vesa Stanković, a X. Proletárbrigád volt harcosa, nyugalmazott rendőrezredes, az 1941. évi Partizán Emlékérem viselője. Veseln Stankovic 1907- ben született Maleznicában, 1941-től kezdve részt vett a népfelszabadító háborúban. A felszabadulás után a szerbiai köztársasági belügyi szerveknél dolgozott. A temetés időpontjáról később határoztak. Eltemették Petar Bokant Apatinban tegnap eltemették Petar Bokant,, az 1941. évi Partizán Emlékérem viselőjét. Petar Bokan 1915-ben született a Drvar melletti Bosanskci Poszeciben. Fiatal korától részt vett a munkásmozgalomban. Kommemoráció Resenben tegnap exhumálták annak a hét görög hazafinak a holttestét, akiket 1944. január 14-én öltek meg a bolgár megszállók. A görög hazafiak földi maradványait Görögországba szállítják. Az kommemoráción jelen voltak a Macedón Harcos Szövetség és a Köztársasági Végrehajtó Tanács képviselői, valamint a szkopjei görög konzul. Tavaly 2400 kiló kábítószert koboztak el a dimitrovgradi vámőrök A dimitrovgradi határátkelőhely vámtisztviselői tavaly 2400 kilogramm kábítószert, főleg hasist koboztak el, 20 százalékkal többet mint az előző évben. Az említett határátkelőhely, úgy látszik, nagy akadály a kábítószer-csempészeknek — a múlt év folyamán 115 külföldi állampogárt lepleztek le és 80 gépkocsit koboztak el itt. Csak a múlt év végén 16 csempészt tartóztattak le, közöttük egy líbiai álampolgárt, akinél 60 kilogramm kábítószert találtak. A csempészekre börtönbüntetés, milliós pénzbüntetések, a gépkocsi és természetesen a kábítószer elkobzása vár. Egyébként a csempészek között legtöbb a török állampolgár, utánuk következnek a líbiaiak és a németek. A kábítószer-csempészek mellett egyéb „kereskedőket” is lefüleltek a dimitrovgradi vámőrök. Egy bolgár állampolgárnál például 140 sírkövekhez használatos márványlapot találtak. Egy másik „turista” csomagjának rejtett rekeszében 2000 öngyújtóelemet akart átszempészni a határon. Helyi megrendelés A pulai Uljanik hajógyár 120 éves fennállása alatt az idén épít először helybeli, pulai megrendelő számára. A pulai Jugoatlantik két 15 700 tonnás hajót rendelt a pulai hajógyárnál. A gyár képviselői nagy jelentőséget tulajdonítanak a megrendelésnek. Köd Az ország minden tájáról érkeznek a hírek, hogy nagy a köd, s igen megnehezíti a közlekedést. A belgrádi repülőteret még szombaton este lezárták, s tegnap délelőtt sem szállhatott fel egy repülőgép sem. A rossz látási viszonyok természetesen elsősorban a gépjárművezetőknek okoznak gondot. Németh Mátyás fotóriporterünk felvétele a tegnapi nap folyamán készült, Újvidék központjában. ÚJVIDÉKEN Megdrágult a hús Az újvidéki községi képviselő-testület végrehajtó tanácsa minapi határozata alapján mától kezdve drágább a sertés-, a marha-, a baromfi- és a birkahús. A borjúhús ára nem változott. A köztársaságok és tartományok megegyezése alapján január 15-éig járt térítés az említett húsfajtákra. Ez egyben azt is jelentette, hogy 16-ától, vagyis mától kezdve új kiskereskedelmi ára lesz a friss húsnak. Az eddig érvényes kiskereskedelmi húsárakat a felvásárlási ár, vagyis az élősúly ára alapján határozták meg, a megfelelő térítést beleszámítva. Jelenleg a megvont térítés értékében növekedtek az árak, vagyis a térítés összegét az eddigi kiskereskedelmi árhoz adták, és ez okozta a drágulást, illetve így alakultak ki az új kiskereskedelmi árak. Az említett húsok átlag 8,6 százalékkal drágultak, ami a kiskereskedelmi árak 0,20 százalékos, a létfenntartási költségek 0,78 százalékos növekedését jelenti. 3. oldal Sűrű köd Észak-Bácskában A múlt hét végén Észak- Bácskában nappal kedvezett az időjárás a járművezetőknek, éjszaka azonban rendkívül mostoha volt hozzájuk. Péntekről szombatra virradó éjszaka a sűrű ködben rendkívül megnehezült a járművezetés Kanizsa és a környező vidéken. Szombaton napközben verőfényes napsütés volt, este fél 6 tájban pedig a gomolygó ködben az utakon 5—6 méterre csökkent a látótávolság.