Magyar Szó, 1979. május (36. évfolyam, 132-147. szám)
1979-05-16 / 132. szám
1979- május 16., szerda (Folytatás a 2. oldalról) Crna Gora megsegítése önigazgatásunk «eredményességét példázza "A. segély sokoldalú és gyors volt, s ez arról tanúskodik, hogy önigazgatási rendszerünk eredményes, s lehetővé teszi, hogy az embermilliók kezdeményezése egy szempillantás alatt akcióvá változzon. Nagy próbatétele volt ez társadalmi önvédelmünk átfogó mechanizmusának is, s a polgári védelem parancsnokságai, valamint az illetékes szolgálatok nagyjából jelesre vizsgáztak. Igen jelentős volt az a segély is, amely számos országból és nemzetközi szervezetektől érkezett, valamint az a figyelmesség is, amelyet a baráti országok Jugoszláviában akkreditált képviselői tanúsítottak az első pillanattól fogva. Ez a segítség arra mutat, hogy az embereket a jelenkor minden kegyetlensége ellenére mély humánus érzelmeik hatják át mindjobban. S ez bátorítólag hat. Megragadom az alkalmat, hogy a földrengés sújtotta lakosság, valamennyi nemzetünk és nemzetiségünk és kormányunk nevében meleg köszönetet mondjak mindenkinek a tettekben kinyilvánított megértésért és szolidaritásért. Elvtársnők és elvtársak! A JSZSZK Elnökségének jelentése ismerteti hazánknak az utóbbi két esztendőben kifejtett tartalmas külpolitikai tevékenységét. Ebben az időszakban legmagasabb szintű találkozóink voltak számos el nem kötelezett országgal, továbbá a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal, Franciaországgal, az Amerikai Egyesült Államokkal, Nagy-Britanniával, néhány szomszédos, európai és más országgal. E tevékenység jelentőségét és eredményeit fölösleges ismételgetni. Manapság kölcsönös megbecsüléssel áthatott baráti kapcsolatokat és együttműködést tartunk fenn számos, különféle irányultságú országgal a világ minden táján. Bízvást mondhatjuk, hogy Jugoszlávián kívül kevés olyan ország akad, amelynek fejlett kapcsolata van a világ valamennyi tényezőjével, attól függetlenül, hogy egyiküket-másikukat mély különbségek és versengés választja el, esetenként pedig meg is ütköznek egymással. Hazánknak ez a helyzete és lehetőségei rendkívül jelentősek mind biztonságunk, mind nemzetközi síkon folytatott eredményes tevékenységünk szempontjából. Ezt elsősorban annak köszönhetőleg sikerült elérnünk, hogy következetesen ragaszkodunk az el nem kötelezettség politikájának elveihez. Ezekből az elvekből indulunk ki valamennyi országgal való kapcsolatainkban és együttműködésünkben, nagyságuktól és berendezésüktől függetlenül. Egy-egy ország és csoport iránt azonban nem a priori alakítjuk ki állásfoglalásunkat, hanem amikor politikájukat értékeljük, elsősorban a béke erősítését, más országok szuverén jogainak tiszteletben tartását, az ENSZ-alapokmányban az államok közötti viszonyokra vonatkozólag foglaltatott elvek érvénnyesítését, a sürgető nemzetközi problémák megoldását és az általános haladáshoz szükséges feltételek megteremtését vesszük alapul. Ettől függ az is, hogy milyen szintet ér el hazánk és más országok nézeteinek hasonlósága és együttműködése. A jövőben is a barátság és az együttműködés útját járjuk Ezentúl is azt az utat fogjuk járni, amelyet eddig jártunk, a barátság és együttműködés jelenlegi viszonyait elmélyítve és új kapcsolatokat építve. Mert egy ország annál erősebb, minél több barátja van világszerte. Ezt a célt szolgálja holnap kezdődő baráti látogatásunk is, amelyet a Szovjetunióba teszünk, valamint a számos többi idei találkozó, amely rám és több elvtársunkra vár az idén akár idehaza, akár külföldön. Az utóbbi időben több ízben is beszéltem arról, hogy a mai nemzetközi helyzet rendkívül bonyolult és komoly, számos válságtól, összeütközéstől, problémától és bizonytalanságtól terhes. Sajnos, túlságosan is gyakran nyúlnak fegyverhez, és túlságosan is keveset tesznek az enyhülési folyamat erősítése érdekében, valamint azért, hogy feltételek teremtődjenek a békés, biztonságos és gyorsabb iramú haladáshoz. Tanúi vagyunk annak is, hogy nyíltan vagy burkoltan újra felosztják a világot, persze, más országok függetlenségének kárára. De bármennyire nagy és indokolt is efölötti aggodalmunk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a világ — mindezekkel a megpróbáltatásokkal párhuzamosan — viszonylag rövid idő alatt mély történelmi változásokon ment át. Az el nem kötelezett mozgalom elismert és önálló tényező lett A sokéves gyarmatellenes forradalom, amely száz- és százmillió embernek, tíz és tíz országnak adott függetlenséget és egyenrangú helyet a világközösségben, diadalmas vége felé közeleg. Gyökeresen megváltozott a helyzet az Egyesült Nemzetekben is. Az el nem kötelezettség mozgalma nemcsak hogy számottevően gyarapodott, hanem fontos és elismert önálló tényezővé lett a jobb nemzetközi politikai és gazdasági viszonyok építésében. Mindez amellett szól, hogy a világ képe megváltozott, s hogy a nemzetközi viszonyok, noha lassan, de feltartóztathatatlanul demokratizálódnak, hogy egyre haladunk előre, s mindez bizakodással tölt el bennünket, hogy mégiscsak rendezni lehet a felgyülemlett problémákat. Ezt természetesen csak úgy lehet elérni, ha erősítjük a világon a bizalmat, az egyenrangúságot és a kölcsönös megbecsülést, lendületet adunk az enyhülés egyetemes folyamatának, amelynek minden égető problémára, minden területre és országra ki kell terjednie, s ha elsősorban békés eszközöket alkalmazunk a problémák megoldásában. Ezúttal is rá szeretnék mutatni ara, hogy a nemzetközi problémák megoldásában és a világ pozitív átalakításában páratlan történelmi szerep és felelősség jut az el nem kötelezettség mozgalmának. Az el nem kötelezett politika abból a felfogásból indul ki, hogy a világ országai, amelyekben a problémák is kölcsönös függőségben állnak egymással, mind szorosabb és szorosabb kapcsolatot teremtenek, s hogy az egyetemes béke, az enyhülés és a felvirágzás megköveteli, hogy az ilyen irányú erőfeszítések is egyetemesek legyenek. Az el nem kötelezettség mozgalma és politikája éppen ezért nyitva áll az összes többi tényezővel való legszélesebb nemzetközi együttműködés előtt, kivétel és előítélet nélkül, éspedig olyan mértékben, amilyenben ez az együttműködés a világot megrázkódtató válságok kiküszöbölését és a fejlődést gátló problémák megoldását eredményezi. Az el nem kötelezett mozgalom további eredményes tevékenysége megköveteli, hogy kerülje az önmagába zárkózás veszélyeit, legfőképpen pedig a belső megoszlás veszélyét. Nélkülözhetetlenül szükség van rá, hogy az el nem kötelezett országok a többi országgal együtt, az ENSZ útján és más módon mindenekelőtt a szilárdabb és igazságosabb nemzetközi politikai és gazdasági viszonyok kiépítésére összpontosítsák tevékenységüket. A mai körülmények között az el nem kötelezettség mozgalma és politikája, éppen független, önálló és tömbön kívüli jellegének köszönhetőleg, az egész nemzetközi közösség javára, mindenki érdekében cselekszik. S éppen ezért a mozgalom megosztására irányuló, valamint az azt célzó próbálkozások, hogy egyik-másik tagját a tömbök mellé állítsák, fölöttébb károsaik, s lényegében a nemzetközi közösség tágiabb érdekei, a népek béke, biztonság és általános haladás felé irányuló törekvései ellen vannak. Az el nem kötelezett országok, mint tudjátok, intenzíven készülődnek a szeptemberre kitűzött, Havannában tartandó VI. csúcsértekezletükre. Az előkészületeket mi teljes felelőséggel kezeljük. Napjainkban az a nagy kötelezettség hárul minden egyes el nem kötelezett országra, hogy tevékenyen járuljon, hozzá ahhoz, hogy — demokratikus nézetegyeztedés útján — a VI. csúcsértekezlet eredményes legyen, továbbá hogy az el nem kötelezettség mozgalma és politikája eleget tudjon tenni a jelenkori szövevényes helyzetben előtte álló történelmi kötelezettségeinek. Ez pedig azt jelenti, hogy maximális erőbevetéssel kell dolgozniunk az előkészületi szakaszban és a koordinációs bizottság colomból miniszteri értekezletén csakúgy, mint a küszöbönálló csúcsértekezleten. Nekünk mindannyiunknak, akik el nem kötelezett országokban vezető tisztséget töltünk be, közös építő jellegű erőfeszítéseiket kell tennünk, mert mi valamennyien felelősséggel tartozunk a mozgalmon belüli állapotokért, a mozgalom arra való képességéért, hogy eredményesen és egységesen cselekedjen a biztonságosabb és jobb nemzetközi viszonyok építésében, valamennyi ország függetlenségének szilárdításában, az általános felvirágzáshoz szükséges feltételek megteremtésében. S el se érjük mindezt, ha ezentúl is következetesen alkalmazzuk az el nem kötelezett politika alapelveit, s hia ,szilárdítjuk a mozgalom függetlenségét és önállóságát. A népek függetlensége és szabadsága előfeltétele a haladásnak és a szocialista fejlődésnek Szeretném külön kidomborítani az el nem kötelezett mozgalom és politika hialladó jellegét. Ezt nemcsak az emberiség legnemesebb törekvéseit tartalmazó célok juttatják kifejezésre, hanem a demokratikus gyakorlat is, amely lehetőséget nyújt az eltérő érdekek és különféle felfogások összehangolására, nem különben arra, hogy ennek útján alakítsuk ki cselekvési egységünket. A mozgalom haladó jellege a reális állásfoglalásban is megmutatkozik, amely kiveti magából a radikális és álforradalmi szóvirágokat és olyan tevékenységre nyújt alkalmiak, amely valóban a nemzetközi problémák megoldása és a világ általános haladása felé vezet. S végezetül, e haladó jellege a mozgalom kiterjedésében is megmutatkozik, s ez lehetővé teszi, hogy a nemzetközi haladás az emberiség hatalmas hányada tevékenységének a gyümölcse legyen, mert enélkül nem lehet végrehajtani olyan gyökeres változásokat, amelyek nemcsak az emberiség egyes részeinek a javát szolgálják, hanem az egész emberiségét. Mozgalmunk ereje és világviszonyzatsunk vonzereje egyebek között éppen szélességében rejlik. Az el nem kötelezett mozgalom és politika elsősorban éppen azért haladó, mert az országok függetlenségét, a népek és emberek szabadságát előbbre tartja mindennél. A függetlenség és a szabadság pedig legszentebb érdeke volt és maradt minden nemzetnek és minden embernek, előfeltétele minden haladásnak, de főként a szocialista fejlődésnek. Ettől a meggyőződéstől vezérelve úgy vélekedünk, hogy a hazánk függetlenségéért és szabad szocnalista fejlődéséért folyó harcunk csak akkor sikeres, ha részét alkotja egyszersmind az öszszes ország függetlenségéért és zavartalan fejlődéséért vívott harcnak, s részét annak a küzdelemnek, amelyet az el nem kötelezett országok vívnak a világ más haladó erőivel vállvetve. Elvtársnők és elvtársiak! Amit eddigi fejlődésünk során és a jelentéstevési időszakban elértünk, azt munkásosztályunk és valamennyi dolgozónk erőfeszítéseinek és szorgalmazásának köszönhetjük. Az erőfeszítések, s velük együtt a sikereik, ezentúl sem maradnak el. De könnyű dolgunk sem lesz. Hiszen a további fejlődéssel járó feladatokat, mint már mondottam, mind összetettebb nemzetközi feltételeik közepette kell végrehajtanunk. Azt azonban, ami gyorsabb ütemű fejlődésünket gátolja, de kívül esik a tárgyi körülményeken, tehát rajtunk múlik, erélyes közös tevékenységgel el kell hárítanunk. Ilyen értelemben sokat várok ettől a képviselőháztól, tőletek küldöttektől s a JSZSZK Elnökségétől, amely — meg vagyok győződve róla—, ezentúl még több tapasztalattal felvértezve lát majd hozzá az előttünk álló feladatok végrehajtásához. A Szövetségi Képviselőhöz ülése Következetesen ragaszkodunk az el nem kötelezettség elveihez MAGYAR SZÓ BELPOLITIKA A JSZSZK Elnökségének tagjai Eredményeink korszakalkotó jelentőségűek Stane Dolane felszólalása Tito elvtárs beszéde és az elmúlt időszakról szóló jelentés megerősíti, hogy szocialista társadalmunk és vezető erői — tekintet nélkül a problémákra — sikeresen megvalósítják forradalmi mozgalmunk történelmi célját — mondta Stane Dolanc, a JKSZ KB Elnökségének titkára, és hozzáfűzte, hogy a jugoszláv szocialista társadalom sikeresen létrehozza azokat a feltételeket, amelyek között a dolgozó a maga sorsának urává válik, tudatosan építi történelmét és saját boldogságát. A továbbiakban kiemelte, hogy az elmúlt időszakban végzett munkáról szóló eszmecserét pártunk jubileumi évében folytatjuk, és hozzáfűzte, hogy történelmi távlatból tekintve azok az eredmények, amelyeket a munkásosztály, a dolgozó tömegek, országunk nemzetei és nemzetiségei, alkotói és forradalmi akciójával, a Jugoszláv Kommunista Szövetség és Tito elvtárs vezetésével értünk el, korszakalkotó jelentőségűek. Ilyen értelműek a JKSZ XI. kongresszusának határozatai, amelyekkel meghatároztuk közösségünk társadalmi és anyagi fejlődésének perspektíváit, továbbá a JESZ által vezetett szubjektív szocialista erők akcióinak irányait és harcuk formáit. Dolanc hangsúlyozta, hogy országunkban a politikai helyzet igen szilárd, és hogy óriási sikereket értünk el minden területen, majd így folytatta: „Pártunknak az az irányvétele, hogy önállóan és függetlenül határozza meg forradalmi akcióinak irányát és módszereit hazánk történelmi feltételeivel összhangban, valamint e fügetlenség megőrzésére és erősítésére irányuló állandó harc tartós értéke pártpolitikánk egészének, egyszersmindegyik alapvető tényezője társadalmunk eddigi fejlődésének. Ez az irányvonal, amelynek program- és akciójellegű életre keltése Tito elvtársnak a JKP élére való kerülésekor kezdődött meg, erőteljesen kifejezésre jut forradalmunk fejlődésének minden további időszakában, egészen a jelenkorig. Stane Dolanc ezután elmondta, hogy a JKSZ XI. kongresszusa, valamint a köztársasági és tartományi pártkongresszusok, illetve választási értekezletek ismét világosan és erőteljesen megerősítették a Kommunista Szövetség, a munkásosztály, minden nemzetünk és nemzetiségünk forradalmi egységét. Ez az egység, amely a JKSZ programján és politikáján alapul, továbbra is legfontosabb feltétele a szocialista forradalom fejlődésének és hazánk sokoldalú előrehaladásának. Tarthatatlan elosztási gyakorlat Mika spiljak felszólalása Az Elnökség jelentése, valamint Tito elvtárs felszólalása rámutat az elmúlt időszakban, mind az anyagi, mind a társadalmi fejlődés elért számos kedvező eredményre, valamint arra, hogy a dolgozók reális életszínvonala szüntelenül emelkedőben van, s kedvező politikai hangulatuk. Maga az az adat, hogy a jelenlegi ötéves tervidőszak három évében a reális személyi jövedelem évente 4 százalékkal növekedett, tavaly, a tervidőszak negyedik évében pedig 6 százalékkal, azt bizonyítja, hogy jó úton haladunk. Ennél fokozottabban növekedett a személyi fogyasztás, ami még inkább a kedvező alakulások mellett szól — mondta beszédének elején Mika Spiljak, a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Tanácsának elnöke. E kedvező eredmények elérésében a JSZSZK Elnökségének is kiemelkedő és pozitív szerepe volt. Ezért üdvözölhetjük Tito elvtárs beszámolójának azt a részét, amelyben azt mondta, hogy az Elnökség a jövőben is hozzájárul a köztársaságok és a tartományok érdekeinek egybehangolásához, valamint a nyílt és vitás kérdések hatékonyabb megoldásához. Mika Spiljak ezután az Elnökség jelentéséről szólva elmondta, hogy valamennyi dokumentum és határozat a munka szerinti díjazásnak, különösen pedig a személyi jövedelem elosztásának alapelvét hirdeti, a gyakorlatban viszont ez csak részben valósult meg. A gyakorlatban a személyi jövedelem elosztásának viszonylatában két rendszer alakult ki, ez pedig társadalmi-politikailag tarthatatlan és bizonyos problémákat szül, különösen a termelés dolgozóinak körében. Az egyik rendszer a termelés dolgozóira vonatkozik, akik munkájukat úgy-ahogy teljesítménnyel mérik, ési jövedelmüket e mércék szerint valósítják meg. A másik rendszer a közös szolgálatokra és az egész felépítményre vonatkozik, az itt foglalkoztatott dolgozók konkrét munkáját nem mércék, hanem a termelésbeli dolgozók átlagának alapján állapítják meg, attól függetlenül, hogy egy-egy szolgálat milyen mértékben járul hozzá ennek az átlagnak a megteremtéséhez. Mika Spiljak ezután elmondta, hogy a lakásépítésben tapasztalható lemaradásnak több oka van. Külön beszélt arról, hogy a polgárok egyénileg miként vesznek részt lakásproblémájuk megoldásában és milyen felelősséget vállalnak érte. Nyilvánvaló, hogy a kérdést illetően eddigi politikánk és gyakorlatunk teljesen téves. Hogyan is magyarázhatnánk másként azt, hogy a jelen pillanatban polgáraink tömegesen várják, hogy a társadalom oldja meg lakáskérdésüket, maguk pedig, "még azok is, akiknek nincs lakásuk, sorba állnak a gépkocsikért, víkendházat építenek, külföldre utaznak stb. Azok a dolgozók, akik maguk oldották meg lakáskérdésüket, akik építkeznek (ezek pedig túlnyomórészt munkások) jelentős tételeket fizetnek az emtőanyag utáni adó címén. Véleményem szerint sürgősen meg kell változtatnunk hozzáállásunkat, és a lakáskérdés megoldásáért való felelősséget arra kell hárítanunk, akinek szüksége van lakásra, ide sorolva azokat is, akiknek már van társadalmi lakásuk. Természetesen ehhez kell igazítanunk egész politikánkat. s