Magyar Szó, 1979. december (36. évfolyam, 344-359. szám)

1979-12-16 / 344. szám

4 - KÜLPOLITIKA MAGYAR SZÓ 1979. december 16., vasárnap Látszat és valóság A Tanjug budapesti tudósítójának levele a Magyar Szóhoz , 1979 december A gazdasági újságírás hatékonyságának, közvélemény-alakító szerepének problémájáról ad áttekintést a Magyar Sajtó című folyóirat egyik cikke. A szerző, Tábori András elöljáróban leszögezi, hogy évek óta tapasztalt az a furcsa jelenség — szinte állandó vita témája az újságíró aktíváknak is —, hogy az emberek ugyanis saját lehetőségeiket az országénál jobbnak, az országét pedig a valóságnál jobbnak ítélik meg. Mondhattak akármit, írhattak akármit, az emberek inkább hagyatkoznak köznapi tapasztalataikra, mint intőóvó hangvételű vezércikkekre. Úgyszólván teljesen hiábavalónak bizonyultak a közírói jóslatok és intelmek. Az emberek egyszerűen abban a hitben éltek, hogy az állandóan ébresztőnek-noszogatónak szánt nehézségek ismétlése „hozzájuk nem gyűrűzik be”. Az embereik jobban éltek, mint ahogyan élhettek, és az ország gondjai csak a költségvetésben és a publicisztikában sokasodtak, és semmiképpen sem az embereik tudatában. A júliusi áremelések óta ez a „mítosz” némileg tűnőben van, ami korántsem annak köszönhető, mintha időközben megjavult volna a közírói érvelőkészség. S itt rá kell mutatni a közvéleményt zavaró olyan tüneteikre, amelyek a helyi közlések és a népgazdasági igazságok közötti nyilvánvaló hangsúlyeltérésben tapasztalhatók, s amelyek véletlenül sem újak, csak éppen most más hatásúak, mint korábban voltak. Mit gondoljon az olvasó például arról az első oldalas címről — hangsúlyozza a cikkíró —, amely a vállalatokról tudósítva ilyen tömören summáz: Sikeres harmadik negyedév? Egészében véve: a helyi közlések megannyi exportteljesítésről és megtakarításról, új termékről és gazdasági eredményről számolnak be, miközben népgazdasági mértékben egyáltalán nincs ok az elégedettségre a külkereskedelmi mérleggel, az új és az avult termékek arányával, a megtakarításokkal. Így és ezért támadhat az a látszat az olvasóban, mintha nem mondanának meg neki, mintha valamit másként mondanának, mintha mellébeszélnének. Az újságíró szerepe megnehezült. Misként dolgozzék a gazdaságpolitikai — és nem csupán a gazdaságpolitikai — újságíró abban a módosult helyzetben, amely a mérsékelt növekedés, az életszínvonal megőrzése, a differenciálódó jövedelmek, egyszóval: az egyensúlyhelyreállítás időszakaként írható le? S hozzátehető, hogy még ezután is valami más, valami új következik, s nem mondható el, hogy az egyensúly egyszer majd helyreállván, visszaáll az is, ami volt, folytatódik az is, ami valahol úgy 1977—1978 táján megváltozott. Egy figyelmet érdemlő tanú, a Stern riportere magyarországi útjáról idén augusztusban így tudósít: „Sertés-húshegyek és libadömping, televízió, gépkocsi. Magyarország a legutóbbi áremelések ellenére még mindig a fagyasztás mámorában él. A piacokat elárasztja az élelmiszert. Hús, hal, szárnyas, zöldség, vaj, sajt, tojás, kolbász, szalonna, hagyma, paprika — az emberek a legeldugottabb helyen levő vendéglőben is csámcsognak, rágnak, nyelnek. A kalóriákat számontartó nyugatnémetek már a látványtól is idegsokkot kapnak”. Idegsokkra — mondja a cikkíró — valóban csak akkor van ok, ha az országot a táplálkozás, a fogyasztás egyfajta gasztronómiai mánia rezervátumaiként tartják számon, és kevésbé mint a jól dolgozó, takarékosangazdálkodó emberek értelmes-reális országát. De azért a tudósítás elgondolkodtató. S ilyen helyzet, körülmények láttán azon is el kell gondolkodni, hogy vajon milyen hangulati tényezőkkel számolva kell megrostálni az újságírónak a jó és rossz, pozitív és negatív híradásait. A közlések akusztikai összhatása merőben más volt, mint most és lesz ezután. Most már kell mérlegelni a rossz hírek hatását is. És a sikerfőcím is kiválthat a társadalom érdekeivel ellentétes, következésképpen negatív hatásokat. „A határvonalat — hangoztatja a cikkíró — most különösen és a következő éveikben mindenekelőtt ott érzem: képesek vagyunk-e világfolyamattal teljesen összevágó gondjaink és megoldási módszereinek közepette egyértelműen felmutatni a sajátosat? Ez a sajátos pedig nem más, mint szocialista értékeink — és bennük: szocialista megoldási módszereink — kutatása, értelmezése, hangsúlyozása. A valuta fel- és leértékelését, az adórendszer módosítását, a szerkezetváltás pénzügyi ösztönzését jól vagy kevéssé jól — gyakran nálunknál sokkal jobban ál — törtéelvégzik „odaát is”. Számunkra azonban rendelkezésre áll — történelmi lehetőségként legalábbis — az a többlet, amivel mi élhetünk. Nyersanyagunk kevés van, de ha okosan kérünk véleményt az emberektől, jobban hasznosíthatjuk a keveset. Ha döntéseinkbe, bárha kényszerűek és keservesek is, bevonjuk az embereket, ez is ilyen többlet. Ha minden eddiginél jobban törődünk az erkölcsi-etikai normákkal, ha nem olyképpen próbálunk cselekvésre ösztönözni, hogy minduntalan kétségessé teszszük nemzeti teljesítményeinket és képességeinket, ez is többlet. S ha ilyen arányokban, ilyen közegbe illesztjük a gondokat, a bajokat, a feszültségeiket, akkor bármily éles írás szól is az elmaradásról, hiányról, vétkekről — cselekvésre késztethet, ösztönözhet.” BÓKA Ferenc Nemcsak a határ mentén közös fellépés harmadik piacokon • A vegyipar és a gépgyártás ígér legtöbbet Romániai útijegyzet Hazánk és Románia kereskedel- f mi és gazdasági együttműködése évek óta sikeresen alakul. Az utóbbi néhány esztendőben különösen fellendült. Ez a megállapítás elsősorban Vajdaságra vonatkozik, erről tanúskodik az is, hogy tartományunk már 10 százalékkal vesz részt a két ország árucsere-forgalmában. Tekintettel, hogy közeledik az év vége megkértük George Butnariut, a román külkereskedelmi minisztérium tanácsosát, értékelje a két ország kereskedelmi és gazdasági kapcsolatait. Az árucsere klasszikus formái és a határ mentikereskedel-mi kapcsolatok is nagyon jól alakulnak. Meg kell azonban állapítanunk, hogy még nem tettünk meg mindent az együttműködés továbbfejlesztéséért, nem tártunk fel minden lehetőséget. Igaz, újabban problémák merültek fel a nemzetközi gazdasági kapcsolatok nem várt változásai miatt. Ennek következtében nehézségekbe ütközik az aggregátor- és gépgyártás kooperációs tervének megvalósítása. A jugoszláv partnereket nehézgépiparunk érdekli elsősorban a traktor-, tehergépkocsi-, autóbusz-, villamos mozdony és hajógyártás, azután cementgyárak felszerelése és komplett kőolajfinomítók építése. Ezen a téren már több megállapodás jött létre, és a termelési eredmények is biztatóak. A Dacia és a Zastava Művek is tárgyaltak kooperációs együttműködésről. Vajdaság szerepe tovább fokozódik A minisztériumi tanácsos arról is szólt, hogy még jobb ütemben haladjon a megállapodások valóra váltása és a kapcsolatok bővítése. Mint már említettük, különösen lendületes az árucsere-forgalom és a gazdasági kapcsolat Vajdasággal. A vegyipar kínál nagy lehetőségeket, valamint a gép- és szerszámgépgyártás. Pancsován komplett kőolaj finomítót szereltek fel román vállalatok, s ugyanitt a műtrágya és rovarirtó szerek gyártásában is együttműködésre került sor. A távlatterv szerint a pancsovai vegyipari kombinátnak egy foszfor alapanyagú műtrágyagyárat épít a romániai partner. Ez azonban még további megbeszélés tárgya. A kapcsolatok nem merültek ki abban, amit eddig felsoroltunk. Románia vegyipari felszereléseket és termékeket, kőolajkitermelő berendezéseket, fűrésztelepeket szállít Jugoszláviába. Cserébe közszükségleti cikkeket, búzavetőmagot, komplett állattenyésztő telepeket kap. Ez utóbbiakat: baromfi-, sertés- és szarvasmarha-telepeket a kikindai Május 25. Mezőgépgyár készíti és szereli fel. Még két kikindai üzem, éspedig az öntöde, valamint az épületanyaggyár működik együtt román vállalatokkal. Az öntöde a bukaresti szerszámgépgyárral kooperációban készít két-két esztergapadot. A Toza Markovic Építőipari Kombinát pedig kerámialapokat szállít. A Május 25. kapcsolatai valószínűleg hamarosan tovább bővülnek, mivel a román mezőgazdaságnak más kaikindai termékekre is szüksége van, azonkívül kooperációs alapon mezőgépgyártásra is sor kerülhet. A Vajdasággal való együttműködés csak jövőre bontakozik ki jelentősebben, amikor is a kétoldalú árucsere-forgalom értéke 15—15 millió dollár lesz. Kiegyenlíteni a külkereskedelmi mérleget . Szomszédok vagyunk Vajdasággal, a közös határ nem véletlenül járul hozzá a határ menti áruforgalom gyors bővítéséhez, és a gazdasági kooperáció fejlesztéséhez — mondta George Butnariu. — Már korábban megállapodtunk abban, hogy ezeket a kapcsolatokat továbbfejlesztjük. Az árucsere-forgalom bővítése természetesen nemcsak a határ menti területekre vonatkozik. Sőt, a terv szerint harmadik piacokon is közösen lépünk fel, hiszen ezen a téren is nagyok a lehetőségek. Ez különösen a fejlődő országokkal való kapcsolatok bővítésére érvényes. Romániának egyébként is, különösen a szocialista országokkal, fejlett a kereskedelmi kapcsolata. A velük való árucsere-forgalom az ország összárucsere-forgalmának 40 százalékát teszi. A tanácsos részletezte, hogy ezekbe az országokba petrolkémiai, textilipari, bőripari és háztartási cikkeket szállít. A behozatali listán pedig a koksz, szén, gyapot és a nyersvas a legjelentősebb tétel. Románia külkereskedelmi mérlege a szocialista országokkal aktív, a tőkés országokkal pedig passzív. Ez a különbség azonban évről évre csökken, úgyhogy a terv szerint 1985-ig kiegyenlítődik ez a mérleg is. Bíznak ebben, különös tekintettel arra, hogy az utóbbi időben javult a lej dollárhoz viszonyított értéke. Jelenleg a külkereskedelemben egy dollárért 4,40 leit számolnak el, a turistaforgalomban pedig 12 leit. Itt a gyakorlatot azért vezették be, hogy ezáltal is fokozzák az idegenforgalmat. A gazdasági szakemberek azonban ezt nem tartják helyénvalónak, és nincs kizárva, hogy hamarosan ezen a téren is változások történnek. A haldokló bolygó A Pioneer felfedezései a Saturnusról Az amerikai Nemzetközi Repülési és Űrkutatási Hatóság a napokban közzétette, mit fedezett fel a Pioneer—11 jelzésű műbolygó, miközben szeptember elején elhaladt a Saturnus bolygó mellett. A szakembereknek két hónapjukba telt, míg összegezték az eredményeket és levonták a megfelelő következtetéseket. A Pioneer—11 különben továbbra is kifogástalan állapotban halad az űrben, egyre jobban távolodik a Földitől, és a jövő év végén már olyan messzire kerül, hogy adókészülékének jelzéseit a földi vevőberendezések képtelenek lesznek fogni. A műbolygó már hat éve száguld a világűrben, adatait 3,2 milliárd kilométerről küldi, a Saturnus közelében tíz napot tartózkodott. Szeptember elsején 20 800 kilométerre közelítette meg a gyűrűs bolygót, és most naprendszerünk széle felé távolodik. A Pioneer—11 rengeteg adatot és fényképfelvételt küldött a Saturnusról és környékéről. A képek alapján a tudósok megállapították, hogy a Saturnusnak kettővel több gyűrűje és eggyel több holdja van annál, mint amennyiről eddig tudtunk. A műbolygó többek között a következőket állapította meg a Saturnusról: ф A bolygónak összesen 11 holdja van. A tizenegyediket a fényképfelvételek alapján fedezték föl, a gyűrűk szélén kering. Átmérője körülbelül 400 kilométer. Egyelőre még nincs neve, csillagászati jelzése: 1979 S1. © A Saturnusnak mágneses mezeje, mágneses tere és sugárzási övezetei vannak. Ezszerint a Földön kívül a Jupiternek és a Saturnusnak is vannak ilyen övezetei. © Az alacsony hőmérsékleti értékek miatt a Titán nevű holdon igen csekély az élet kialakulásának lehetősége, de a szakemberek az élet létezésének valószínűségét még nem vetették el teljesen. ф A Saturnusnak még két gyűrűjét fedezték fel. Az egyiket F gyűrűnek jegyezték be. Az A gyűrűtől 3600 kilométer széles üres térség választja el. A másikat G gyűrűnek nevezték el, a Rhea és a Titán nevű holdak között húzódik, körülbelül félmillió kilométerre a bolygótól. Ci A Saturnus, az eddigi feltevésektől eltérően nem vális égitest. Egyenlítője körül csak 120 kilométerrel keskenyebb, mint hossztengelye körül. A Saturnus körülbelül kétszer akkora, mint a Föld, sugara 13 800 kilométer. Tömege elenben tizenegyszer nagyobb a Földénél. Kérge főleg jégből és vasércből áll. A felszín fölött körülbelül 21 000 kilométer magasságig a légkör folyékony fémhidrogén. Ezért van a bolygónak mágneses mezeje. © A Saturnus mágneses mezeje ezerszer erősebb, mint a Földé és hússzor gyengébb, mint a Jupiteré. A mágneses mező a Saturnus tengelyforgására pontosan merőlegesen, Észak—Déli irányban húzódik. Ez eltér a Föld, a Jupiter és a Nap mágneses irányától. Itt ugyanis a mágneses sarok 10 fokkal eltolódik a földrajzi sarkoktól. A Janus, az Enceladus és a Tethys hold jelnites mennyiségű sugárrészecskét nyel el. A fényképfelvételek szerint a Saturnus felhőrétegének felső része teljesen sima, akárcsak a Jupiteré. A felhők színe sötétkék, olykor zöldes árnyalatú. Az 55. szélességi fok közelében a felhők színe barnára változik. © Mérések szerint a Saturnus egyenlítői vidéke hűvösebb mint a sarki vidék. © A Titán körül húzódó felső felhőréteg hőmérséklete —198 fok. Ez az adat teljesen kizárja annak lehetőségét, hogy a holdnak belső hőtartaléka lenne. A felszín viszont melegebb lehet az üvegházi jelenség miatt. A műszerek észlelése szerint a Titán légköre nedves, folyékony cseppecskékkel telített. FÁY Gábor PÉLDÁTLAN ESET A POLGÁRI LÉGIFORGALOMBAN Kényszerleszállás az utasok viszálya miatt A Washington—New York-i vonalon hajba kaptak a dohányzók és nemdohányzók Óriási riadalmat keltett a baltimore-i repülőtéren, amikor a Washington—New York-i vonalon közlekedő Boeing—727 váratlanul leszállt. A gép nem volt bejelentve, ezért mindenki azt hitte, hogy eltérítették útjáról. A repülőtéri személyzet várta a szokásos felszólítást, hogy a tartályokat töltsék fel üzemanyaggal, néhány túszt elengednek, a többit nem, különben a gépet felrobbantják stb. De nem ez történt. Amikor az ajtó kinyílt, Larry Kinsey kapitány békésen lesétált a lépcsőn mögötte pedig tiltakoztak és lármáztak a dühös utasok. A hangzavart fokozta, hogy az utasok egymást is szidalmazták. A kapitány nem tréfál Mi történt valójában? összecsaptak a dohányzók és nemdohányzók, s ez arra késztette a pilótát, hogy félúton leszálljon. Egy washingtoni ügyvéd kezdte a vitát. Amikor felszállt, a nemdohányzó részlegben követelt helyet. Mivel ott már nem volt szabad hely, a stewardess máshová ültette. Amikor a gép már a levegőben volt, az idegen ügyvéd közül majdnem mindenki cigarettára gyújtott. Az ügyvéd az I Eastern Airline házirendjére hiivatkozva követelte, hogy valakki mennyien hagyják abba a dohányzást. Fokozatosan hevült a hangulat, egyre súlyosabb szavak hangzottak el, és végül még tettlegességre is sor került, amellyel szemben a stewardess tehetetlen volt. „Emberek”, hangzott fel váratlanul a kapitány nyugodt hangja, „ha két percen belül nem nyugodnak meg, leszállunk Baltimoreban.” Ahelyett, hogy lecsillapodtak volna, a zűrzavar fokozódott, még a személyzet néhány tagját is megtámadták. A személyzet állítása szerint a kapitány arra kényszerült, hogy beváltsa fenyegetését. Nemsokára ismét megszólalt: „Nem hallgattak rám, a két perc letelt, leszállok Batimore-ban.” A Boeing—727-es tehát Baltimore-ban ért földet, és a dohányzók és nemdohányzók harca valamennyiük kudarcával ért véget. A légiforgalmi társaság most gondban van, mert a határozott kapitány esete páratlan a polgári légiforgalom történetében. Ugyanakkor az Eastern Airline is kárt szenvedett, mert a többi társaság kihasználta az alkalmat és legújabb reklámjain nagy betűkkel hirdeti, hogy gépeiken van elég hely a dohányzók és nemdohányzók számára egyaránt. (Tanjug) TÖRKÖLY István