Magyar Szó, 1982. május (39. évfolyam, 132-147. szám)

1982-05-20 / 136. szám

G BELPOLITIKA BARANYA Szikkadt a vetés A májusi forróság nem tesz jót a késői vetésnek. Habár Baranyá­ban már sorára látszik a kuko­rica, mind aggasztóbb a száraz­ság, különöse­n a dombos vidéke­ken. A kikelt növényeknek nem játszódott le a kellő bo­krosodása, illetve a gyökeresed­ése, aminek segítségével könnyebben vészelnék át a májusi hőséget. Baranyában egyébként a terve­zettnél kevesebb cukorrépát ve­tettek a társastermelők, összesen 897 hekk­tárt. Az érdeklődés inkább a napraforgó felé tolódott, abból 963 hektáron vetettek. A jelenlegi magas kukoricaár lényegesen be-­­folyásolta a vetésterület bővülé­séit. A termelők 7349 hektár terü­leten vetettek kukoricát. A Pélmomostor községi ügyviteli közösség ligazga­tóhelyettese, Polá­­nyi Alfréd véleménye szerint ne­héz volt a tavaszi vetés. Nemcsak az időjárási viszonyok befolyá­solták, hanem a műtrágyahiány is. Baranya ugyanis 45 vagon műtrágyáival kevesebbet kapott a kelleténél. A szükséges vegyszere­ket azonban sikerült beszerezni, ebben nagy segítséget nyújtott a Bellye Kombinát. N. V. Itt ш t© 15 hol 21 t©j A zentai üzem ötödével növeli? A termelést — Rosszabb rssz az ellátás — A tejtermelés nem kifizetődő A zentai üzletekben többnyire csak a reggeli órákban lehet tejet kapni, a délelőtt folyamán kiürülnek a hűtők, gyakran vér.~­­történik, hogy a joghurt, a tarkó és a tejföl is egykettőre eltűnik a polcokról. A vásárlók többsége tudja, hogy a nagyobb városok­ban sokkal nagyobb gond a tejhiány, mégis meglepődve kérdezik: hát a helybeli üzem ?A várost sem tudja, ellátni? Erre és számos más kérdésre SVETOZAR BUKANOVIĆ igazgatótól és GERE BÉLÁTÓL, a nyersanyagosztály vezetőjétől kértünk feleletet. — Természetesen nemcsak a scentai fogyasztókat látjuk el tej­­jel, hanem számos Tisza-vidéki községet egészen Becséig. Zrenia­­minba, Újvidékre és Belgrádba is szállítunk tejet és tejtermékeket — mondta az igazgató. — A kör­nyező községekben ugyanis nem tudnánk eladni termékeinket. Per­sze, most, amikor a szükségesnél kevesebb a tej, nem tehetjük meg, hogy csak Zentára és a környező­­községekbe szállítunk. — Kevesebb tej kerül a boltok­ba, mint korábban. Ez mivel ma­gyarázható? — A­: első negyedévben 22 szá­zalékkal több tejet szállítottunk az üzletekbe, az időarányos tavalyi­nál. Nem kevesebb tehát a tej, ha­nem jóval több, mint azelőtt. Igye­keztünk ugyanis kiküszöbölni a hi­ányt: a sajtkészítésre szánt tejet nem dolgoztuk fel, hanem a bol­tokba küldtük, így aztán az első negyedévet veszteséggel zártuk, mert a tejtermelés nem jövedel­mez, a sajtkészítést viszont el kel­lett hanyagolnunk. Mivel minden liter tejen 2,5 dinárt veszítünk, más kiutat nem látunk, mint hogy több jövedelmező terméket, fő­ként sajtot készítünk, ami azzal jár, hogy kevesebb tejet tudunk szállítani az üzletekbe. A nagy rá­fizetést nem tudjuk vállalni. — Nem egészen érthető, miért kevés p­ tej a boltokban, ha egyszer 22 százalékkal növelték a terme­lést. — Véleményem szerint a fogyasz­tás gyors növekedése okozta a hi­ányt. Kétségtelen ugyanis, hogy a tej ára nincs arányban a többi termék — akár mezőgazdasági ter­mékek — árával. Nekünk ráfizetést jelent, de a szarvasmarhatelepek­nek sem igen hoz jövedelmet. A ta­valyi áremelés (novemberben volt) csupán a megnövekedett költsége­ket fedezte, tehát tulajdonképpen a két évvel ezelőtti áron adjuk a tejet. Érthető, hogy megnőtt a fo­gyasztás , amit a termeléssel nem tudunk követni, pedig igyekeztünk fejleszteni a szarvasmarha-te­nyésztést. — Négy évvel ezelőtt 10 millió liter tejet dolgoztunk fel — foly­tatta Gere Béla —, tavaly pedig már elértük a 15 millió litert. Az idei első negyedévben a növeke­dés további 7,5 százalékot tesz ki. A felvásárolt tejmennyiség tehát évről évre növekszik, mégsem tud­­juk követni a fogyasztást. Gyárunk­on a társastermelési alapszervezet 1980-ban 100 üszőt vásárolt, tavaly 40-et, az idén pedig 70-et, és to­vábbi 100-at tervezünk. Ebben az évben mintegy 20 millió dinárt köl­tünk a tehéntenyésztés fejlesztésé­re. Mindez azonban nem elegendő ahhoz, hogy a fogyasztók igényeit kielégítsük: a társastermelési alap­szervezetek többségének is többet kellene tennie a cél érdekében. Mert évente több tízmillió dinárt kell elköltenünk tehénvásárlásra, ha a tenyésztők a továbbtenyész­­tésre alkalmas boltakat a vágóhíd­ra küldik. A kiválogatást pedig a társastermelési alapszervezeteknek kellene irányítaniuk. Oromhegye­sen például kimagasló eredményt értek el e téren: évente mintegy 10 százalékkal növelik a tejterme­lést. Igaz, számunkra kevésbé jó példával is szolgálhatok: az adai községben és Csókán pl. a tej egy részét más gyáraknak adják el, no­ha mi látjuk el ezeket a községe­ket is — mondta Gere Béla, fi. Silány nyersanyagból nem készülhet jó készáru Kelendő termékeket készít a zombori Tehnotex A priboji Poliester Műanyag­­ipari Munkaszervezet zombori Tehnotex üzemében kelendő ter­mékeik készülnek. Olyan árut bocsátanak forgalomba, amelyből az utóbbi tíz-­tizenöt évben szá­mos háztartási és ipari termék ké­szül. Nemcsak a hazai, a kül­földi piac is növekvő érdeklődést tanúsít a nagy szakítási szilárd­ságú és kopászírású üveggyapot fonalak iránt. Színei képtelenek eleget tenni a megrendeléseknek a zombori üzemben.­­ Habár rosszak a munkakö­rülmények, elavultak a gépek, sikerült-e mégis teljesíteni a ne­gyedévi termelési tervet? — kér­deztük Franja Cuvardié igazgató­tól. — Két üzemünk, a zombori és az őrszállási régi gépeivel terme­lünk, késztermékeink mégis meg­felelnek a szigorú­­követelmények­nek. Inkább a mennyiséggel van a baj, mint a minőséggel, ugyanis minden árut eladunk. Negyedévi tervünket kívülálló okok miatt csak 97 százalékban teljesítettük. Ennek fő oka a silány minőségű alapanyag­ (hazai, külföldi egyre megy). Csehszlovákiából és Svéd­országból importálunk üveggyapo­tot. — Mennyit termelitek március 31-éig? — kérdeztük Dušan Stu­­par főkönyvelőtől. — Termelésünk értéke 19,4 mil­lió dinár, három százalékkal ke­vesebb a tervezettnél. Nagyok voltak a kiadások, főleg a meg­drágult energiahordozók, alap­anyag és a szállítási költségek miatt. Három hónap alatt 12,9 millió dinárt fordítottunk a kü­lönböző költségekre, így jövedel­münk nem haladja meg a 6,5 millió dinárt — mondta. — Mekkora vol­t az átlagkere­set? — A reális jövedelem nálunk is csökkent, azaz a létfenntartási költségek gyorsabb ütemben emelkedtek, mint a dolgozók ke­resete. Üzemünkben a negyedévi átlagkereset 9444 dinár volt, mindössze 29 százalékkal több az időarányos tavalyinál. — Sikerült-e valamelyest be­hozni a termeléskiesést? — kér­deztük az igazgatótól. — Áprilisban és május elején javult a nyersanyagellátás. Az elmúlt negyvenöt napban gyorsí­tott ütemben termeltünk, és rész­ben sikerült bepótolnunk a ne­gyedévi lemaradást. Félévi mér­legünk már várhatóan sokkal jobb lesz, mint a negyedévi. A Tecnotex zombori fonodájában Megjelent a Dolgozók legújabb száma . A kongresszusok esztendejét éljük. Most zajlanak a nagy pártössze­jövetelek, s őszre kerül sor a szakszervezet országos gyülekezetére. Ezek a seregszemlék jó alkalmul szolgálnak az elvégzett munka felmérésére, az új feladatok kijelölésére. A szabadkai község­ szakszervezeti tanács új elnöke is ebből a perspektívából tekint az előtte álló munkára. A vele folytatott beszélgetést a lap az első oldalán közli A SZAKSZERVEZET A KONGRESSZUSOK ÉVÉBEN címmel. A Ugyancsak az első oldal szólaltatja meg a kishegyesi községi végre­hajtó tanács elnökét, aki — OKOS ÉS EREDMÉNYES GAZDÁLKODÁS A BÁCSKÁBAN cím alatt — a község e jelentős gazdasági tényezőjéről fejti ki véleményét. ▲ A LEGSZEBB MÁJUST CSOKOR címmel a harmadik oldal a ti­tói eszmeiségű ifjúságról ír a tetteinkben tov­ább élő elnök születésének ki­lencvenedik évfordulója, az ifjúság napja alkalmából. ▲ Az ötödik oldal a Május 1. díjas becses tehenészetet mutatja be. Az írás címe: A KITARTÁS ÉS AZ ÖSSZEFOGÁS EREDMÉNYE. ▲ A termelés és az értékesítés szférájának önigazgatási érdek szerinti együttműködésére mutat példát a kishegyesi téglagyár és a Topola-Uni­­verzal. A jövedelmi kapcsolat kiteljesedéséről a JÓBAN-ROSSZBAN EGYÜTT című cikk számol be a hatodik oldalon. ▲ A Dolgozók szerkesztősége élőújságot tartott Csantavéren. Herceg János ez alkalomból elhangzott üzemi riportja, amely a Virág Balázs asz­talosüzemben készült, a hetedik oldalon olvasható. Ugyanitt jelent meg Németh István tárcája. A A könyv népszerűsítésére a Forum könyvterjesztő osztálya moz­galmat indított: iskolások járnak házról házra kosarukban könyvvel. Hogy milyen eredménnyel járt igyekezetük Csantavéren, erről ad számot — a tizedik oldalon — A KOSARAZ A3 NEM KAPOTT KO­SARAT című írás. A A HÉTVÉGE a szabadkai Zorka újítóinak tevékenységébe enged be­pillantást, a kisüzemi gazdaság távlatairól ír, a fejes salátát természetes idegcsillapítóként mutatja be, az úszástanítás Stef-módszerét ismerteti, és művelődési körképet ad. MAGYAR SZÓ 1982. május 20., csütörtök A „vétkes” kávé Tavaly óta megkétszereződött a vámelőírások megsértésének száma — közölték a szabadkai vámhivatalban Egyrészt a sajtó, másrészt a vámszervek alapos tájékoztatásá­nak köszönhetően utazó polgáraink számára ismeretesek a vámelőírá­sok. Ha nem is minden részleté­ben ismerjük ezt az utóbbi időben gyakran módosuló szabályzatot, annyit azonban mindannyian tu­dunk, hogy mi az, amit nem sza­bad behozni, illetve kivinni, s ha szabad is, mekkora a megengedett mennyiség. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, nemhogy csök­kenne, hanem éppen növekszik azoknak a száma, akik kihasznál­­va az egyes cikkek iránt megnyil­vánuló keresletet vagy a külföldi és hazai árak közötti­­különbözetet, tiltott kereskedelemmel foglalkoz­nak. Erről győzhetett meg ben­nünket a szabadkai vámhivatal vezetőivel folytatott beszélgetés, még inkább a központi raktárban tett látogatás. A slágercikk — A napokban mintegy két ton­na, csempészektől elkobozott ká­vét értékesítettünk az erre megha­talmazott kereskedelmi munka­szervezetek útján­­— mondja BLAŠKO COVIC, a vámhivatal vezetője — de raktáraink tovább­ra is tele vannak kávéval. Ez most a sláger, ezt hozzák legtöb­ben, főleg Ausztriából, de van itt Magyarországon csomagolt kávé is, kisebb mennyiségben. A hatás­körünkbe tartozó mindhárom ha­tárátjárón egyaránt áramlik az or­szágba a szemes kávé. Szinte nem múlik el nap egy-egy nagyobb „fogás” nélkül. Nem ritka a tíz vagy húsz kilós rakomány, de többen megkíséreltek már behoz­ni egyetlen személygépkocsiban félszáz kiló kávét is. Mondani sem kell, óriási a kockázat, de úgy látszik, megéri, mert a szabadkai feketepiacon 1200 dinárért mérik kilóját. Jegyezzünk fel egy sajátos re­kordot — teszi hozzá ZORAN BR­­CANSKI vámtiszt. — Egy kombi­ból nem kevesebb mint 123 kilo­gramm nyers kávét raktunk ki a kelebiai átjárónál. Vannak azután „ügyeskedők” is, akik különböző csalafintaságokkal akarnak túljárni a vámosok eszén. Egyesek például, azok, akik vonattal utaznak, a ha­tár átlépése után, de még a vám­hivatal előtt a „megbeszélt he­lyen” kidobják a vonatból a kávét ott várakozó társaiknak. Alkalmi év, visszaeső csempészek — Éppen a kávé miatt az el­múlt év első hónapjaihoz viszo­nyítva megkétszereződött a vám­előírások megszegésének a száma — mondja MILAN MARAVIĆ, a vámhivatal illetékes előadója. — A szabálysértők között vannak olya­nok, méghozzá nem kevesen, akik először, és éppen a kávé behoza­tala miatt estek bűnbe, és olyanok is, akiket egy év leforgása alatt már nem először kaptunk rajta szabálysértésen. Ezek a vissza­esők, s természetesen a bírság ki­szabásánál is ennek megfelelően járunk el — mondja Maravic. A vámtisztek készségesen tárják ki a vámhivatal­­központi raktá­rainak ajtaját. Finom kávéibbat ér­ződik a hatalmas raktárhelyiség­ben. A kilós csomagolású cseme­gével helyenként a mennyezetig vannak megrakva a polcok. Ter­mészetesen van itt más csempész­áru is, akár egy jobban ellátott trieszti áruházban. Divatba jött a kasmír sál is, van aki egyszer­re 500—600 darabot hoz magával külföldről. Itt áll most katonás rendben a többi tiltott holmi kö­zött. Tévé, rádió, kvarcóra és a hozzá való elemek, olasz bóvli vagontét­ben, zsebszámoló és te­lefonkészülék — a keleti bazárok színe elegyedik itt a vámhivatal feszes rendjével, kisebb-nagyobb vétkeink tárgyi bizonyítékaiként. G. O. Minőségi elismerés a becsei sörnek Termékeik régi hírnevének visszaszerzésére törekszenek a Partizanka sörgyárban A Becse Agráripari Munkaszer­vezet keretében működő Partizan­­ka Sörgyár dolgozói nagy erőfeszí­téseket tesznek, hogy termékeik minősége tartós időre minél jobb legyen. Régebben ugyanis hírne­ves volt a becses sör, egy időben azonban romlott a minőség. Az utóbbi két évben mindent meg­tesznek, hogy minél jobb minősé­gű sört juttassanak a fogyasztók­nak. Az eredmény nem­ marad el, ugyanis tavaly is és az idén is jelentős elismerésben részesültek. A sörgyárban megtartott sajtó­tájékoztatón Djordje RAKIĆ, a sörgyár igazgatója elmondta, hogy ez év áprilisában a zágrábi tava­szi vásáron négyfajta sörük ke­rült elbírálásra. Az Old Gold és a 12 százalékos világos becsei sör aranyéremmel, a becsei barna és a 14 százalékos speciális becsei világos sör pedig ezüstérmet ka­pott. Különösen nagy elismerésben részesült a becsei világos sör, ame­lyet a zsűri az 1982. év győztesé­nek minősített és az aranyérmen kívül Sampion diplomával jutal­mazta. Ez a legnagyobb elismerés, amelyet a becsei sörgyár termé­keinek minőségével kiérdemelt. Az idei elismerés nem véletlen — mondta a sörgyár igazgatója — hanem összetett minőségi munka eredménye, amelyben a tudományt összekapcsolták a termeléssel. Már tavaly ugyanezen a zágrábi tavaszi vásáron a becsei világos és a be­csei speciális sör ezüstérmet ka­pott. Két hónappal később az Old Gold és a becsei barna sör Belgrád aranygyőztese lett (1981). Az értékelés két részről történt, szakértők és a fogyasztók részé­ről. Továbbá említésre méltó, hogy az utóbbi két évben egyetlen pa­nasz sem volt a becsei sör minő­ségére. Nagyon ügyelnek arra, hogy megtartsák a jelenlegi minő­séget. Elmondta azt is, hogy a becsei sör nem más sörök után­zata, hanem saját szakembereik alkotása. Ebben tevékenyen köz­reműködött az újvidéki Mezőgaz­daságtudományi Kar petrőci in­tézetének a komló- és sörterme­lést és minőséget, ellenőrző osztá­lya. A becsei sör minőségi nyers­anyagból készül, megfelelő tech­nológiával. Ezen a tájékoztatón részt vett még Petar UMICEVIĆ, a becsei agráripari munkaszervezet keres­kedelmi igazgatója is. Ő főként az értékesítés kérdéseiről beszélt. El­mondta többek között, hogy céljuk az egykori hírnév és ezzel együtt a piac visszaszerzése. Nem taka­rékoskodnak a­­minőséget biztosító anyagokkal. Kilátás van bizonyos mennyiségű becses sör exportálá­sára is, de nem a hazai piac rová­séra. Nehézségeik is vannak. Az első négyhavi értékesítés lehetett­ volna jobb is. Akadnak más prob­lémák is, melyek kihatnak az ér­tékesítés ütemére. Tervük a fo­gyasztók véleményének kikérése Újvidéken, továbbá Adán és Tö­rökbecsén is. S. O. P. M.í. gy. Közúti baleset Becsén Szerdán délelőtt 8 órakor Becsén a Petőfi Sándor és a Hajdúk Veljko utca kereszteződésénél súlyos közúti baleset történt, összeütközött a­ Cačaki FOC Rugógyár kombibusza Szabó Ferenc becsei lakos IMV furgonjával. A kom­bibuszt Milisav Vukomanovic čačaki személy vezette. Noha három figyel­meztető tábla is állt, amely a főút jel­legű Petőfi utcát jelezte, kivágódott az útra, és összeütközött a Takovics Mi­hály vezette, szabályosan közlekedő gépkocsival. Az összeütközés következ­tében a kombibusz felborult, és kitör­te a sarki telefonpóznát, az IMT fur­gon pedig nekivágódott Lévai István háza falának. Mindkét gépkocsiban három-három személy tartózkodott, és mindannyian könnyebb sérülést szen­vedtek. Tápai György kivételével vala­­mennyiüket elsősegélyben részesítet­ték a becsei egészségházban és haza­­bocsátották, Tápai kórházi ápolásra szorul. Az anyagi kár jelentős, a kom­bibusz teljesen összeroncsolódott.

Next