Magyar Szó, 1982. május (39. évfolyam, 132-147. szám)
1982-05-27 / 143. szám
G BELPOLITIKA AZ SZKSZ IX. KONGRESSZUSA ELÉ A jól végzett munka öröme A társult munka érdekeinek megfelelő iskolahálózatra van szükség Az iskola felé vezető útkereszteződésnél jobbra-balra tekintgetek, merről is várhatnám riportalanyomat. — A házigazdának illene előbb érkeznie — szólal meg a hátam mögül —, de, tudja, nemrég mentem haza az iskolából, és hát otthon is akad mindig valami tennivaló — mondja szinte mentegetőzve a néhány perces késésért. Aztán a kötetlen beszélgetésben megtudom, hogy az SZDSZ IX. kongresszusának egyik ada,i küldötte szabadkai születésű, de már 23 éve Adán dolgozik pedagógusként, és ennyi idő untig elég arra, hogy az embert — főleg ha munkájával bizonyított is — helybelinek számítsák. Így is van, mert az Adán eltöltött több mint két évtized alatt BALOG Margit tevékenyen kivette részét a társadalmi-politikai munkából, az ifjú nemzedékeknek igyekezett tudása legjavát átadni, és az otthont, a családot sem hanyagolta el. A rábízott tisztségek közül csak néhányat sorolnánk fel. Tagja volt a legmagasabb községi pártfórumoknak, a képviselő-testület társadalmi-politikai tanácsának, a tartományi pártbizottság eszmei-politikai bizottságának, jelenleg is tagja a községi oktatási és nevelési érdekközösségnek és tevékenyen kiveszi részét a Cseh Károly Általános Iskola önigazgatási szerveinek munkájából is. — Sikerült-e mindig helytállni? — Az iskola, a pedagógiai hivatás, a társadalmi-politikai tevékenység és a család — már hoszszú idő óta csak erre összpontosítok, és igyekeztem képességeimnél fogva minden téren helyt állni. Bevallom, néha fáradtnak éreztem magam, de mások elismerése, a jól végzett munka öröme újabb erőt adott és még ma is el tudom végezni a „három műszakot”. Most már könnyebb, mert a gyerekek felnőttek. Az egyik lányom egyetemre, a másik középiskolába jár. A férjem bizony nagyon megértő volt. Sokat segített, és sohasem tette szóvá, hogy az iskolán kívüli társadalmi munkám sok időt vesz igénybe. — Szabad ideje? — Ilyen is van, és az én hobbim, vagyis a legteljesebb kikapcsolódás számomra a német nyelv minél tökéletesebb elsajátítása, új ismeretek szerzése. — Felszólal-e a kongresszuson? — Nagy megtiszteltetés számomra, hogy köztársaságunk e legrangosabb összejövetelén én leszek az adai kommunisták egyik küldötte. Szeretnék néhány olyan oktatási kérdésről szólni, mely nem is csak a pedagógusokat, hanem meggyőződésem szerint a dolgozókat, a szülőket is egyre inkább érdekli. Ezekkel a kérdésekkel a kongresszusi dokumentumok is foglallkoznak. Elsősorban a középfokú , szakirányú oktatás ésszerűsítésének szükségességéről szeretnék beszélni. Véleményem szerint társa- Idalmunkban egy olyan középfokúiskolahálózatra van szükség, mely az oktatást a társult munka szolgálatába állítja. Ezt úgy érhetjük el, ha a társultmunka-alapszervezetek hosszú távú, tervszerű káderpolitikát folytatnak, részletesen felmérik szakemberszükségleteiket és ennek alapján döntik el, hogy a községben milyen szakosított iskolaközpont működjön, így elérnénk, hogy az iskolából kikerült végzős növendékek azonnal bekapcsolódhatnak a termelésbe. A másik kérdés, mellyel egész közösségünk továbbfejlesztése érdekében foglalkoznunk kell, a középfokú iskolák tanulóinak meglehetősen hiányos szakmai ismeretei. Véleményem szerint a végzett tanulók gyenge szaktudásának egyik oka a gyakorlati oktatásra szánt óraszám kicsiny volta, valamint a szakmai ismeretek elsajátításának helytelen módja. A tanulók ugyanis a társultmunka-alapszervezetekben a gyakorlati oktatáson nagyobbára csak passzív szemlélők. A probléma megoldását abban látom, hogy a munkaszervezetekben a tanulók gyakorlati oktatására külön termelési vonalat létesítsenek, és a fiatalokkal valóban jól képzett, az ilyen munkát kedvvel végző szakemberek foglalkozzanak. E gyakorlatot már néhány adai munkaszervezetben szorgalmazzák, és az eredmények kiválóak. Az említett feladatok elvégzésében a pedagógusokra, is egyre nagyobb feladatok várnak. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy nagy megtiszteltetés, de nagy felelősség is az ifjú nemzedék nevelőjének lenni. Nem mindenki tartja így, éppen ezért a minőségi munkát az eddiginél jobban kellene értékelni. Küldöttségi bázisom támogatja az SZKSZ IX. kongresszusának határozattervezetét, mely szerint „az oktatás számára is ugyanolyan anyagi feltételeket kell teremteni, mint amilyenbe a társult munka egyéb ágazatai vannak”. Remélem, a kongresszuson hozott határozatok útmutatásul szolgálnak majd a további munkához. KISPÁL Ferenc A fiatalokról szólok Beszélgetés Vékony Károly kongresszusa küldöttei A Szerb KSZ IX. kongresszusának legfiatalabb topolyai küldöttje Vékony Károly, 1956-ban született. Munkahelyiein, a topolyai helyi közösség általános népvédelmi és honvédelmi osztályán beszélgettem el vele. Főleg afelől érdeklődtem, hogy a kongresszuson szólni fog-e a fiatalokról. — Ez magától értetődő — mondja. — Magam is fiatal vagyok, ■tagja vagyok a SZISZ községi és tartományi választmányának is. Kongresszusi küldöttként így a fiatalokról, valamint a fiatalok és a párt kapcsolatáról szeretnék beszélni. ▲ Konkrétan miről? — Tudjuk jól, hogy a fiatalok többsége, ha felveszik őket a pártba, hátat fordít a SZISZ-nek. Úgy gondolják, ők már kinőttek az Ifjúságii Szövetségből. Úgy vannak vele, hogy nekik ezentúl már csak a KSZ-ben kel dolgozniuk. Persze ez téves felfogás, ugyanis e fiatal párttagok épp a pártba való felvételük után sokat tehetnének a SZISZ érdekében. Rengeteg tervhatározat születik a fiatalokkal kapcsolatban, de sajnos, a döntések valóra váltása rendre elmarad. Előfordul, hogy kétévenként ugyanazok a határozatok születnek, de hogy miért, azt senki sem tudja. Egyszerűen füstbe mennek. Véleményem szerint épp azért, mert a fiatal párttagok nem dolgoznak a SZISZ-ben. Hisz a határozatokat nekik kéne a bázisban végrehajtaniuk. ▲ Manapság sokan mondják, hogy passzívak a fiatalok? — Sok igazság van ebben, s épp ezért kell síkraszállni azért, hogy a fiatal párttagokat jobban bevonjuk a SZISZ munkájába. Csak a topolyai példát említem: a községben 8000 fiatal él és dolgozik, 1070 párttag, de a SZISZ munkáján ez nem látszik meg. Ha csak minden második fiatal párttag megemberelné magát a SZISZ-ben, akkor ez a szervezet sokkal életképesebb és erősebb lenne. Sokan mondják, hogy a fiatalok javaslatait leszavazzák.. — Van rá példa, de nem általános jelenség — mondja Vékony. — Ha a fiatalok valamit javasolnak, ami meg van indokolva, meg van alapozva, akkor leszavazásra sosem kerül sor. De ha a fiatalok ötletszerűen, minden alap nélkül javasolnak valamely fórumon valamit, és ott leszavazzák őket, akkor azt nem úgy kell felfogniuk, hogy ismét a fiatalok maradtak alul. Arról kell inkább gondolkodniuk, hogyan kell és hogyan nem szabad dolgozni. Egyébként a kongresszusi felszólalásomban szeretném kidomborítani azt is, hogy a fiatalok munkájától, magatartásától függ a jövő építésének a kérdése, vagyis egész társadalmunk sorsa. S a fiatalok a társadalomhoz úgy viszonyulnak, ahogyan tanítjuk őket, ahogyan az idősebbektől látják. Oda akarok kilyukadni, hogy az idősebb korosztálytól függ, milyenek a fiatalok, milyenek lesznek, s idővel hová, merre fejlesztik társadalmunkat. Hangsúlyozni szeretném, hogy a kommunistáiknak, főleg az idősebbeknek, példát kell mutatni a fiatalok előtt, olyan példát, aminek követése a biztos haladás záloga. Mert ha azt mondjuk, hogy ilyen vagy olyan fiataljaink vannak a pártban vagy azon kívül, akkor lényegében saját magunkról, a felnőttekről is véleményt mondunk, erről ne feledkezzünk meg. Hiszem, ez a kongresszus jó alkalom lesz arra, hogy megtaláljuk a módját, miként kellene dolgozniuk a fiatal párttagoknak a pártban is, a SZISZ-ben is. Remélem, rajtam kívül mások is foglalkozni fognak a fiatalok pártmunkájával. D. L. Ne heverjen a pénz kihasználatlanul Módosul a tartományi lakásépítési terv? — Az igények meghaladják a lehetőségeket — A Tartományi Képviselőház illetékes bizottságának üléséről A tartományi középtávú társadalmi terv évi 12 000 lakás építését irányozza elő. Tavaly (elsősorban az, egyéni építkezésnek köszönhetően) 4 százalékkal sikerült túlteljesíteni a tervet. Biztatónak tűnik ez az eredmény, elégedettek azonban nem lehetünk, mert csökkenő irányzatot mutat az épülőfélben levő lakások száma, ami arra utal, hogy egyre kevesebb pénzt fordít a társadalmunk erre a célra. Egyúttal azonban azt is bizonyítja, hogy az anyagi lehetőségek kisebbek az igényeknél. Bár a tavalyi tervteljesítés ezt egyáltalán nem igényli, valószínűleg mégis csökkenteni kell majd a társadalmi terv kereteit. Országos szinten a gazdasági nehézségek miatt 10 százalékos tervcsökkentést irányoztak elő, a jelek szerint hasonló tervmódosításra kényszerül majd Vajdaság is. Több dolog is gátolja a szervezettebb és eredményesebb lakásépítést. Mindenekelőtt az a baj — hangsúlyozták a Tartományi Képviselőház lakásépítési, közművesítési és területrendezési bizottságának küldöttei a bizottság tegnapi, új összetételben megtartott első ülésén —, hogy a társult munka még mindig csak úgy mellékesen, menet közben tervezi a lakásépítési szükségleteit, a tervek általában meghaladják a lehetőségeket, mintha a munkaszervezetek nem is törődnének azzal, hogy mi lesz a sorsa a céleszközként elkülönített pénznek. Tavaly a lakásépítés új pénzellátási törvényének hatályba lépésével újabb nehézségek merültek fel a finanszírozásban. A törvény előkészítése során sokan attól tartottak, hogy mivel a céleszközt a tiszta jövedelemből kell elkülöníteni, az ismert gazdálkodási nehézségek miatt kevesebb jut erre a célra. Lényegében nem így történt. Az erre a célra fordított pénzösszeg névleges értéke nagyobb volt az előző évinél, ám az építkezés drágulása folytán sokkal kevesebb lakásra futotta, mint az előző évben. A másik nagy akadálya az építkezés zavartalan pénzellátásának, hogy a törvény rendelkezéseinek téves magyarázata, értelmezése folytán az elkülönített pénz felét a munkaszervezetek nem társították az érdekközösségekbe, úgyhogy a pénz jó része kihasználatlanul hevert a munkaszervezetekben. Nem sikerült teljes egészében tisztázni azt sem, miből kell finanszírozni a szükséges infrastruktúrát. Ezek és a többi nehézségek arra késztették a bizottság tagjait, hogy egy részletes, átfogó felmérést kérjenek az illetékes tartományi titkárságtól, s ezt az egész problematikát a Tartományi Képviselőház elé terjesszék. Cs. Zs. MAGYAR SZÓ 1982. május 27., csütörtök Igazi társult termelő szeretne lenni Lassan megváltozik a mezőgazdasághoz való viszonyulás Prigrevicán alig van földműves. Még kevesebben vannak a fiatalok. A magánkézben levő földet jobbára munkaviszonyban levők, nyugdíjasok művelik. A helyi mezőgazdasági kombinátnak 2000 hektár szántója van. Stojan DEJANOVIC fiatal termelő, a Szerb Kommunista Szövetség IX. kongresszusának küldötte azt is elmondta még, hogy az 5000 lakost számláló faluban 32 társult termelő van, 96 hektár földdel rendelkeznek. Neki 10 hold földje van, saját jószágát neveli, dologidőben bizony van mit megfognia. — Ötéves fiammal, idős szüleimmel lakunk egy fedél alatt. Már régen elmehettem volna valamerre dolgozni, elhelyezkedhettem volna, ha nem szeretem annyira a jószágot, a földet. Most 36 éves vagyok, annak idején a lovak miatt lettem földműves. A lovak után jött a traktor, mi is korszerűbben termelünk. Mindig igyekszem lépést tartani a követelményekkel, igényekkel. Többek között ezért is társultam. Társultam, de csak papíron. Én nem ilyen társulást szeretnék. Igazi társult termelő szeretnék lenni. Minden hónapban a szövetkezetből szeretném kapni a keresetemet, ezzel együtt járna a betegség- és nyugdíjbiztosítás, a szakosított termelés. Szervezetten, hosszú távon hajlandó vagyok napraforgót, cukorrépát, takarmánynövényt termeszteni. Úgy hallom, 1983-ban már ilyen módon is lehet majd társulni Prigrevicán — sorolja. Stojan Dejanovic úgy érzi, hogy alapjában véve elégedett ember, de nagyon sok gondja van. Olat szeretne például építeni, évekkel ezelőtt kapott is kölcsönt erre a célra, de nem tudta kihasználni, mert a falufejlesztési tervben új utcát „rajzoltak” kertjébe és hátsó udvarába. — Lehet, hogy évtizedek múlva sem lesz itt új utca, de építkezni nem lehet. Ha másképp nem megy, engedély nélkül is felépítem udvaromban azt az ótat, melyben 100 hízót szeretnék tartani. A helyi közösségben segíthetnének, de nem segítenek. E magatartás miatt teszek panaszt a tartománynál, még a kongresszuson is szóvá szeretném tenni. Azt még megértem, hogy Belgrád központjában nem lehet hizlalni, de azt már nem, hogy Prigrevicán sem engedélyezik az építkezést — kesereg. Örvendetes, ígéretes jelként könyveli el, hogy azért lassan kezd megváltozni a mezőgazdasághoz, földműveshez való viszonyulás. Ismét van becsülete a földnek, olyanok is akadnak, akik korábban elhagyták, most pedig viszszapártolnak a mezőgazdasághoz. Országos szinten kellene azonban megváltoztatni a mezőgazdasághoz, a faluhoz való viszonyulást. Nézete szerint nem volna szabad többször megengedni, hogy ne legyen műtrágya, növényvédő szer, pótalkatrész. — így is, úgy is be kell szerezni, akkor miért ne lehetne megtenni a maga idejében? Felmérte már valaki, mekkora károk származnak a késedelemből, műstrágyahiányból? Vannak szakembereink, nem mondom, hogy nincsenek, de valahogy furcsán viselkednek. Falun olyan rátermett agronómusokra, jószágtenyésztőkre van szükség, akik nem az irodában gubbasztanak, hanem az emberek között mozognak. Csakis szorosabb együttműködéssel termelhetünk többet, a tanulás is ránk fér. Azt hiszem, felszólalok a kongresszuson. El szeretném mondani, hogy mindenkinek, még a földművesnek is többet, okosabban kellene dolgozni, mint fiatal parasztember, igazi társult termelő szeretnék lenni. KŐVÁRI Árpád Stojan Dejanovic Kevés jut a lakások karbantartására Zomborban mindössze 9,10 dinár a lakbér négyzetméterenként A zombori községben 4200 társadalmi tulajdonban levő lakás van, zömmel a városban, csak elenyésző részben falun. A lakásgazdálkodási érdekközösségben már kéthárom évvel ezelőtt felhívták az illetékesek figyelmét, hogy a lakások javítására, tatarozására nem jut elég pénz. Nem, mert a lakbér túl alacsony, ugyanakkor a lakások amortizációs arányszáma is igen alacsony. Ily módon a felbecsülhetetlen értékű lakásállomány napról napra, de feltartóztathatatlanul megy tönkre. Ehhez hozzájárul a lakók gyakori felelőtlen magatartása, a karbantartási díjak drágulása is. Egyelőre csak az a megállapodás valósul meg a terv szerint, hogy 1985-ig a lakások amortizációs arányszámát 0,33 százalékról fokozatosan egy százalékra emelik fel. Ez azonban csak kicsiny része a karbantartásra szolgáló eszközöknek. A lakbérek alakulásával van a baj! Az illetékesekkel elkészítették a lakbérdirálgulás ütemtervét, amellyel 1985- ig szabályozzák évenkénti emelését. Eszerint már tavaly 10, az idén pedig a következő három évhez hasonlóan 35 százalékkal kellene drágítani a lakbért, hogy 1985. december 31-éig elérje a lakás értékének két százalékát. Mi történt 1981-ben? Tavaly az előirányzott 50 helyett mindössze 32 százalékos lakbéremelkedésrekerült sor, ami már kérdésessé teszi a megállapodás hatékonyságát-A fenti különbözetből származó eszközhiány már az idjén érezhető, az érdekközösségnek kevés a pénze a karbantartásra. Az 1982-re szóló társadalmi megállapodás szerint 35 százalékos drágulást irányoztak elő. Április elsején azonban a községi árügy a közösség mindössze 25 százalékos emelést engedélyezett, ami azt jelenti, hogy az évi drágulás csak 19 százalékos lesz. Ilyen ütemű lesz a lakbér alakulása a következő három év alatt is. Íme néhány, igazán világosam érvelő adat arról, milyen kicsi a lakbér. A községben átlag 383,70 (a városban 419,35, a falvakban 233,20) dinár volt, vagyis négyzetméterenként mindössze 9,10 dinár. Ez nevetségesen kevés. Ma már egy dohányos havonta többet költ cigarettára, mint a lakásra, a társadalomtól majdhogynem ingyen bérek. Tegyük hozzá, 1981 decemberében a lakásokkarbantartási költségei csaknem megkétszereződtek. Ha 1982-ben a lakbért a megengedett 18,72 százalékkal emelik fel, akkor az idén a tavaly minimálisnak nevezhető karbantartástól is kevesebb jut javításra, tatarozásra. Hiábavaló tehát a társadalmi megállapodás, amely előirányozza, hogy 1985-ig a lakbér a lakás értékének két százalékát teszi ki. Amíg ilyen óriási lesz a különbség a lakásépítés költségei és a lakbéreik között, addig nem marad más, mint tűrni, hogy a vakolat és a festés, a fürdőszoba-berendezés lassan, de biztosan megy tönkre. Mert mégiscsak revetséha a lakbérért kevesebbet fizetünk, mint a cigarettáért, esetileg húsz fröccsent