Magyar Szó, 1983. június (40. évfolyam, 163-177. szám)

1983-06-27 / 174. szám

4 BELPOLITIKA MIVEL UTAZZUNK A TENGERRE? Vonattal, autóbusszal, gépkocsival, repülővel Néhány tanács gépkocsivezetőknek • Vonattal is leszállítható az autó a tengerre Mivel a nyaralási idényre nem sikerült annyi benzint bizto­sítanunk, hogy a gépkocsi-tulajdonosok júliusban, augusztusban és szeptemberben 40 liter értékű benzin­jegy helyett 00 vagy 100 literrel rendelkezhessenek, sokan nem utazhatnak gépkocsival nyaralni. Ezerötszáz kilométeres út megtételéhez legalább 120 li­ter benzin szükséges. A­zokról, akik nem tudnak né­hány hétre megválni gépkocsijuk­tól, a vasút gondoskodott. Azon a napon, amikor a tulajdonos utazik, gépkocsiját is leszállíthatja a ten­gerre, így üzemanyagot takarítha­tunk meg, pihenten érkezünk az Adriára, majd vidáman kocsikáz­­­ hatunk a tengerparti kanyargós utakon. G­épkocsinkat Újvidéktől Szara­jevóig és Kardeljevóig szállíthat­juk. A fuvardíj a kocsi hosszúsá­gától függően alakul. A 3,81 mé­ternél rövidebb gépkocsik szállí­tása Szarajevóig 775, Kardelje­vóig pedig 1124 dinár. A menet­térti jegy 1320, illetve 1914 dinár. A 3,81—4,42 méter hosszú autókat PATIN Megkezdték a sör kivitelét A­z apatini sörgyárban arról ér­tesítettek bennünket, hogy meg­kezdték a sör Magyarországra va­ló szállítását. SZEVERICS Imre műszaki igazgató elmondta, hogy 50 000 hektóliter sör kivitelét ter­vezik, s ez évi termelésük 5 szá­zaléka. A sör kivitelével elsősorban a nyersanyaggondokon igyekeznek enyhíteni, palackot és kupakot vásárolnak. Az Ausztriába való exportról is folynak tárgyalások. E­bben az évben 900 000 hekto­liter alkoholmentes ital gyártását tervezik.­­ Az év első öt hónapjában 15—20 százalékkal túlszárnyaltuk termelési tervünket, így reméljük, hogy 1983-ban több mint egymil­lió hektóliter sört gyárthatunk. A főidényre alaposan felkészültünk, a szükséges nyersanyagot azonban csak nagy nehézségek árán szerez­hetjük be — mondta Szeverics Imre. A sörgyárban is úgy tartják, hogy az eredményes gazdálkodás előfeltétele a minden téren való takarékosság, a hulladékanyag fel­dolgozása.­­ Már régóta tervezzük egy törkölyszárító külföldről való be­szerzését azzal, hogy a szárított törkölyt (kiváló takarmány) is kül­földön értékesítenénk. Egy év alatt megtérülne a beruházás, de a fel­szerelés behozatalára eddig még nem kaptunk engedélyt. Most an­nak a lehetőségét latolgatjuk, hogy a külföldről hazatérő honfi­társaink devizáját társítjuk. Ily módon ők munkahelyhez, mi pe­dig devizához, vagyis külföldi fel­szereléshez juthatunk — újságolta a műszaki igazgató. K. A. ) a vasút 930, illetve 1349 dinárért­­ szállítja. A menettérti jegy ebben az esetben Szarajevóig 1550, Kar­­­­deljevóig pedig 2248 dinár. A 4,42­­ méternél hosszabb gépkocsik szál­lítása Szarajevóig 1010 (a menet­térti jegy 1780), és Kardeljevóig­­ 1465 (a menettérti jegy 2582) di- I­nár. A gépkocsi kísérőjének első I vagy másodosztályú jegyet kell­­ váltania. Sok autótulajdonos nem szíve­­­­sen veszi igénybe a vasút gépkoc s csőszállító szolgálatát, mondván,­­ hogy a tengerig vezető út rengeteg­­ szépséget rejteget, a vezetés pedig­­ szórakozást, kikapcsolódást jelent­­ számukra. Ezért igyekeztek min­­­­den hónapban egy 5 vagy 10 lite­res benzin jegyet megtakarítani, és így nekivághatnak a hosszú útnak. E­mlékeztetésképpen nem árt, ha az alábbiakban felsorolunk né­hány útravaló tanácsot. Mivel vár­ható, hogy az út menti benzinku­takon nem lesz zavartalan a ben­zinellátás, vigyünk magunkkal 5—10 liter tartalék üzemanyagot Erre a célra a fémből készült kü­lönleges kanna felel meg legjob­ban, de a benzinkutakon vásárol­ható műanyag tartályokban is ve­szélytelenül szállítható a benzin. G­épkocsialkatrész valamennyi töltőállomáson kapható, mégis ajánlatos magunkkal vinni egy ék­szíjat, gyertyákat, néhány biztosí­tékot, főleg 8 A jelzésűt, tartalék égőket. A szerszámok közül ne fe­lejtsük otthon az emelőt, a külön­böző kulcsokat, a kerék leszerelé­séhez szükséges kulcsot, csavarhú­zót, fogót. Nem árt, ha a tarta­lék keréken kívül magunkkal vi­szünk egy belső gumit is. Nem foglal nagy helyet, adott esetben pedig hasznunkra lehet A gépkocsivezetők egy része éj­jel szeret vezetni, mivel akkor ki­csi a forgalom, nincs hőség... Az éjjeli vezetésnek azonban számta­lan hátránya van: fárasztóbb a ve­zetés, s ha esetleg meghibásodik a gépkocsi, nehezebben kaphatunk segítséget. Éjjel kevés javítómű­hely tart nyitva. Ezek szerint a nappali vezetést ajánljuk, a nap­pali lassú vezetést sok pihenővel. Takarékossági célokból, de azért is, mert utaink nem a legkiválób­bak, legfeljebb 90 kilométeres se­bességgel vezessünk. T­ermészetesen mielőtt elindul­nánk, vigyük el járgányunkat a mesterhez. Ha a Motoros Szövet­ség tagjai vagyunk, minden szom­baton a Tartományi Motoros Szö­vetség bármely műhelyében ingye­nesen ellenőriztethetjük a féket, a világító- és jelzőberendezéseket, a kormányt, a porlasztót, valamint apróbb hibákat is megjavítanak. Nem szabad megfeledkeznünk a fék- és a motorolaj, a hűtőben és az akkumulátorban levő víz meny­­nyiségének ellenőrzéséről sem. A­zok, akik takarékoskodtak a benzinjegyekkel és gépkocsival utazhatnak a tengerre, valószínű­leg a legrövidebb utat választják, íme néhány rövidebb útvonal: Újvidék—Palánka—Adaševci— Županja—Novi­­ Grad—Szlavón­­gród—Okučani—Novska—Zág­ráb—Ljubljana—Kozina—Ko­per (603 km); Újvidék—Zágráb— Karlovac—Rijeka (536 km)—Pu­la (640 km); Újvidék—Novi Grad —Szlavónbród—Nova Gradiška— Banjaluka—Baljvine—Mrkonjić Grad—Bosanski Petrovac—Knin (Sibenik, Zadar) (525 km); Újvi­ dék—Novi Grad—Doboj—Zenica— Donji Vakuf—Livno—Sinj—Split (543 km); Újvidék—Huma—Sabac —Loznica—Zvornik—Vlaseni­­ca— Sokolac—Szaraj evó—J abla­­nica—Mosztár—Opuzen (477 km); Ú jvidék—Sokolac—Goražde— Foéa—Gacko—Dubrovnik (519 km); Újvidék—Sabac—Valj­evo— Bajina Bašta—Kremna—Priboj— Prijepolje—Bijelo Polje—Tito­grad—Petrovac na moru (542 km). V­égül azokról se feledkezzünk meg, akik mégis itthon hagyják gépkocsijukat. Újvidékről Splitig, Hercegnoviig, Makarskáig, Dub­rovnikig, Budváig és Petrovacig autóbusszal utazhatnak 440—540 dinár fejében. Újvidékről Splitig, Kardeljevóig és Bárig állandó vo­natjáratok vannak, Rijekára, Pu­­lára, Zadarba és Sibenikbe pedig Belgrádból indulhatunk. A menet­térti jegyek 850—1000 dinárba ke­rülnek. A­zoknak, akik gyorsan óhajta­nak utazni, a repülőgépet ajánl­juk. A belgrád—spliti járat 7 és 9.30 órakor indul naponta; a rije­­kai járat 6-kor, 7.30-kor és 7.40 órakor indul hétfő és csütörtök kivételével. Dubrovnikba naponta utazhatunk repülőgéppel. A surči­­ni reptérről 6.20-kor és 9.30 órakor repül fel a dubrovniki gép. A za­­dari gép csütörtökön és pénteken 6.30-kor, a tivati pedig kedden, szerdán és csütörtökön 8.40-kor és 8.50 órakor indul. A jegyek egy irányban 1340—1700 dinárba ke­rülnek. N­ÉMETH Zoltán A fiatalomjáték ötszázezer tévékészülék Vajdaságban BEJELENTŐ SZELVÉNY amellyel értesítem az Újvidéki Rádió és Televíziót, hogy tulajdo­nomban van, de nincs bejelentve: 1. Egy tévékészülék. 2. Két- vagy több tévékészülék. 3. Autórádió. 4. Csak rádió vagy tranzisztor. (A megfelelő sorszámot kérjük bekarikázni.) NÉV:----------------------------------------------------------------------------------— IGAZOLVÁNYSZÁM:-----------------------------------------------------------­HELYSÉG: —-------------------------------------------------------------------------­LAKCÍM: ----------------—-------------------------------------------------—— A kitöltött szelvényt kérjük a következő címre beküldeni: Radio-televizija Növi Sad, Odeljenje RTV naknade, Ulica narod­­nih heroja 22., 21000 NoVi Sad. A­z ötszázezer tévé Vajdaságban elnevezésű akciót az Újvi­déki Rádió és Televízió szervezi. Az akcióban az Újvidéki Rádió és Televízió, a vajdasági rádióhálózat tagjai, valamit az új és a régi rádió- és tévéelőfizetők vesznek részt. Az akció 1983. már­cius 1-jétől december 31-éig tart. A nyeremények kisorsolása fo­lyamatos: májusban volt, júniusban, szeptemberben, november­ben, valamint 1984 januárjában lesz a húzás. A nyereménysor­solásban azonos számú régi és új előfizető vesz részt. MAGYAR SZÓ 1983. június 27. hétfő Lesz az idő üdülésre Amikor a nyersanyagellátástól függ az évi szabadság • A Beko Készruhakombinát ad­at alapszervezetének követendő példájáról A jól szervezett társult munka­szervezetekben nagyobbára már tavasszal, de legkésőbb a kis kelet utolsó hetében meghatározzák a dolgozók évi szabadságának idő­pontját. Ez különösen azokra a munkaszervezetekre érvényes, amelyekben a termelés idényjel­legű. A belgrádi Beko Készruhakom­binát adói társultmunka-alapszer­­vezetében már évek óta áprilisban vagy májusban meghatározták a kollektív szabadságok időpontját, s ezt az idén is megtették. Bizo­nyos körülmények azonban áthúz­ták a több mint kétszáz dolgozót foglalkoztató közösség számításait.­­ Az idén is akadályokba üt­között a nyersanyaggal való ellá­tás, és ezért a korábbi hónapok­ban szinte egyik napról a másikra „éltünk Munkánk mindig volt, de nem ritkán rendkívül bizonytala­nul alakult a nyersanyag biztosí­tása. Mindettől eltekintve, a kol­lektíva úgy döntött, hogy az idén is júliusban megyünk együttes évi szabadságra — hallottuk DÓSA Ferenctől, az adai alapszervezet igazgatójától. — Úgy tudjuk, hogy erre még­sem kerülhet sor. Miért? — Tudni kell, hogy a Bekóban bizonyos fokú szakosítás vagy munkamegosztás alapján alakul a termelés. Mi m­ár a télen tudtuk, hogy augusztus 15-éig egy megle­hetősen nagy mennyiségű kosztüm­­sorozatot kell legyártanunk egy egyesült államokbeli új ügyfélnek. A vállalt kötelezettség azonban nem zavarta volna meg az évi szabadságok tervét, ha idejében megkapjuk a szükséges mennyisé­gű szövetet, bélést stb. Mivel ké­sett az anyag leszállítása, arra kényszerültünk, hogy most minden erőnket az említett sorozat le­gyártására fordítsuk. — Dolgozóink egy része már májusban feltette a kérdést, hogy egyáltalán tervezze-e júliusra az évi szabadságot, s mi nyíltan meg­mondtuk nekik, hogy a nyár fo­lyamán, legalábbis az első felében némi problémával kell szembenéz­nünk. Amikor kiderült, hogy csak nagy késéssel kezdhetjük meg a szériát, az alapszervezetben széles körű társadalmi-politikai akció indult. Még a pártalapszervezet is foglalkozott a kérdéssel, s az egész munkaközösség arra az álláspontra helyezkedett, hogy a rendes évi pihenés előtt mindenképpen eleget kell tennünk vállalt kötelezettsé­geinknek, vagyis el kell készíte­nünk mind a 28 000 kosztümöt. Az igazgató azt is elmondta, hogy az amerikai ügyfél rendelé­sének értéke meghaladja az 55 millió dinárt, másrészt pedig új vevőről van szó, akire esetleg a jövőben is számíthatnak. — Mi történik azok esetében, akik már befizettek a nyaralásra? — Erre is volt példa, de a zen­­iai Vojvodinatoursban teljes meg­értésükről biztosítottak bennünket, és dolgozóinknak visszaadták a be­fizetett összeget. Dolgozóink na­gyobb részben azonban az adai Potisje nyaralójában szándékozott üdülni, mivel a férjek ott vannak munkaviszonyban. A Potisje ille­­­tékeseivel is megtárgyaltuk a hely­zetet, nagyon megértőek voltak. — Vajon ezzel elveszett az adai Beko varrónőinek az idei nyara­lási lehetősége? — Szó sincs róla! A Bekónnak is van saját nyaralója, és augusztus második felében mindannyiunk számára lesz elegendő hely. Vitathatatlan, hogy a munká­hoz, nemkülönben pedig a kiviteli kötelezettségek teljesítéséhez való példás hozzáállásból tettek tanú­­bizonyságot a Beko adai alapszer­vezetének dolgozói. Pedig igazán nem mondható, hogy a személyi jövedelem sarkallná őket, hiszen tavalyi átlaguk nem érte el a köz­ségi átlagot. Viszont azt is tudni kell, hogy a tavalyi termelésük 70 százaléka a konvertibilis piacon talált vevőre, s pénzügyi és ter­melési tervük szerint az idén is termékeiknek mindössze 20 száza­léka kerül a Beko hazai értékesí­tési hálózatába. Törekvéseik tehát követendő példának is számíthat­nak. BOTH Mihály Ezek a mai fiatalok! Ha, de a régiek! Későn jött haza a gyerek, vagyis tegnap ment el, s ma érkezett. Azt mondta, bandástól sétáltak, vicce­ket meséltek. Hát hülyültek egyet. Mit mondhatunk mi erre, kedves szülők? Tekla néni dühösen kikelt a mai fiatalok ellen, hogy hát sokat koncsorognak, ott táncolnak haj­nalig a „disznó” klubban. Acsor­­gott a nenő, de barátnője rápör­költ: — Mondd, Tekla, mikor kellett neked este hazatérned? — Amikor a tyúkok elültek, azután nyomban. — Mégis zabigyereket szültél — vágta ki a tromfot Mári néni. — Mert volt idő erre, ugye, délután is? Más. Barátainknál, vagyunk. A kisuno­­káról beszélgetünk, meg arról, hogyan jött létre a házasság. — Mint a derült égből a villám­csapás — mondja az anya. — Be­nyitott a lányunk egy este, s azt mondta, hogy ő ekkor és ekkor férjhez megy! Hát megmeredtünk. Még se lakás, se diploma. De hiába mondtunk mi mindent, a gyerek megmakacsolta magát. Hiába mondtuk a jövendő­zőnek is, vár­janak még, legalább addig, amíg letölti a katonaidőt. De nem és nem... Nos, azóta minden rendbejött. Minden? Hát lassacskán, mert nem lehet mindent egyszerre. Dédapám, a néhai Boros András a huszároknál szolgált. Nagyon kemény ember volt, nyolcvannégy éves korában távozott körünkből. Úgy mesélik, harmincegy foggal. A harminckettediket a huszárló rúg­ta ki. Nos, amikor megkapta az obsitot gyorsan meg is nősült. Ez pedig így történt: Megérkezett az apai ház elé, be­lökte a kiskaput és azt mondta: — Idősapám meggyüttem! Az eperfa alatt ültek az öregek, aranysárgán csillogó bort ittak, a Disznóháznak nevezett domb levét. Talán kártyáztak is éppen, tarok­koztak, mert akkor az járta. Ük­­öregapám föl sem emelkedett a kisszékről, csak annyit mondott: — Kerülj beljebb, fiam! — Nem addig, amíg kend meg nem engedi, hogy elvegyem a Jul­­csát! Mélységes csönd lett az udvar­ban. Az öreg Boros összeráncolta homlokát, gondolkozott, gondolko­zott. A Julcsa? A falu szépe, a sze­gény lány. Jobb lenne valaki más, nagy stafírunggal, talán még egy darab szőlővel vagy néhány lánc jó ugari földdel. Az lenne a jó! A legény dédöregapám állt a kiskapuban, nem tett beljebb egy lépést sem. Nem tarthatott ez az állapot sokáig, ezért a legény ki­vágta: — Mert, ha nem engedi, akko én bezupádzok! Az angyalát ennek az Andris gyereknek, gondolták az öregek, ez nem hagyja magát! Most mit mond az öreg Boros? Erre vártak feszülten. Az meg arra gondolt, hogy minek neki egy messze levő őrmester, mert hát addig fölviheti a rangban, itthon meg kell a mun­kaerő. Hát nagyot sóhajtva csak annyit mondott: — No, gyere be fiam— A lakodalmat rövidesen megtar­tották, amelynek áldása négy gye­rek lett, meg az unokák, meg az­tán mi. Ismét más. Nem múlt el egy valamirevaló bál, hogy ne bicskáztak volna meg egy legényt. Vagy legalább ne tör­ték volna be a fejét. Volt bőven dolguk a csendőröknek, mert haj­­kurászni kellett a tetteseket. Az volt a legény, aki belevágta a bicskáját a kecskelábú asztallapjá­ba és fölkiáltott: — Aki legény, vegye ki! Néha akadt, néha nem. De a lá­nyok előtt kakaskodni illett, s ak­kor elkezdődött a rendbontás, si­koltoztak a mamák, a lányok, ve­­resedtek nagy indulatukban a le­gények. Nemrégiben egy rendőrőrsön jár­tam, a parancsnokkal beszélgettem. Érdeklődtem, vajon rendbontók-e a fiatalok, van-e sok dolguk ve­lük? — Nincs. Rendesen viselkednek a mulatságokon. Nem azt akarom mondani, hogy katonafegyelem uralkodik körükben, de amióta itt dolgozom, bicskázás nem volt, ve­rekedés nem történt. Egy-két po­fon azért elcsattant, de ez nem olyan nagy valami. Nem hinném, hogy a mi gyerekeink kést, vagy hovert hordanának magukkal. Ekkor a vidi hűtőházban dolgo­zó munkás jutott eszembe, aki azt mondta, hogyy nekünk, középkorú­aknak kell példát mutatnunk a fia­taloknak. Igaz, ehhez nagy türelem kell, de­­ megéri. KÁNTOR Oszkár

Next