Magyar Szó, 1983. június (40. évfolyam, 163-177. szám)
1983-06-27 / 174. szám
4 BELPOLITIKA MIVEL UTAZZUNK A TENGERRE? Vonattal, autóbusszal, gépkocsival, repülővel Néhány tanács gépkocsivezetőknek • Vonattal is leszállítható az autó a tengerre Mivel a nyaralási idényre nem sikerült annyi benzint biztosítanunk, hogy a gépkocsi-tulajdonosok júliusban, augusztusban és szeptemberben 40 liter értékű benzinjegy helyett 00 vagy 100 literrel rendelkezhessenek, sokan nem utazhatnak gépkocsival nyaralni. Ezerötszáz kilométeres út megtételéhez legalább 120 liter benzin szükséges. Azokról, akik nem tudnak néhány hétre megválni gépkocsijuktól, a vasút gondoskodott. Azon a napon, amikor a tulajdonos utazik, gépkocsiját is leszállíthatja a tengerre, így üzemanyagot takaríthatunk meg, pihenten érkezünk az Adriára, majd vidáman kocsikáz hatunk a tengerparti kanyargós utakon. Gépkocsinkat Újvidéktől Szarajevóig és Kardeljevóig szállíthatjuk. A fuvardíj a kocsi hosszúságától függően alakul. A 3,81 méternél rövidebb gépkocsik szállítása Szarajevóig 775, Kardeljevóig pedig 1124 dinár. A menettérti jegy 1320, illetve 1914 dinár. A 3,81—4,42 méter hosszú autókat PATIN Megkezdték a sör kivitelét Az apatini sörgyárban arról értesítettek bennünket, hogy megkezdték a sör Magyarországra való szállítását. SZEVERICS Imre műszaki igazgató elmondta, hogy 50 000 hektóliter sör kivitelét tervezik, s ez évi termelésük 5 százaléka. A sör kivitelével elsősorban a nyersanyaggondokon igyekeznek enyhíteni, palackot és kupakot vásárolnak. Az Ausztriába való exportról is folynak tárgyalások. Ebben az évben 900 000 hektoliter alkoholmentes ital gyártását tervezik. Az év első öt hónapjában 15—20 százalékkal túlszárnyaltuk termelési tervünket, így reméljük, hogy 1983-ban több mint egymillió hektóliter sört gyárthatunk. A főidényre alaposan felkészültünk, a szükséges nyersanyagot azonban csak nagy nehézségek árán szerezhetjük be — mondta Szeverics Imre. A sörgyárban is úgy tartják, hogy az eredményes gazdálkodás előfeltétele a minden téren való takarékosság, a hulladékanyag feldolgozása. Már régóta tervezzük egy törkölyszárító külföldről való beszerzését azzal, hogy a szárított törkölyt (kiváló takarmány) is külföldön értékesítenénk. Egy év alatt megtérülne a beruházás, de a felszerelés behozatalára eddig még nem kaptunk engedélyt. Most annak a lehetőségét latolgatjuk, hogy a külföldről hazatérő honfitársaink devizáját társítjuk. Ily módon ők munkahelyhez, mi pedig devizához, vagyis külföldi felszereléshez juthatunk — újságolta a műszaki igazgató. K. A. ) a vasút 930, illetve 1349 dinárért szállítja. A menettérti jegy ebben az esetben Szarajevóig 1550, Kardeljevóig pedig 2248 dinár. A 4,42 méternél hosszabb gépkocsik szállítása Szarajevóig 1010 (a menettérti jegy 1780), és Kardeljevóig 1465 (a menettérti jegy 2582) di- Inár. A gépkocsi kísérőjének első I vagy másodosztályú jegyet kell váltania. Sok autótulajdonos nem szívesen veszi igénybe a vasút gépkoc s csőszállító szolgálatát, mondván, hogy a tengerig vezető út rengeteg szépséget rejteget, a vezetés pedig szórakozást, kikapcsolódást jelent számukra. Ezért igyekeztek minden hónapban egy 5 vagy 10 literes benzin jegyet megtakarítani, és így nekivághatnak a hosszú útnak. Emlékeztetésképpen nem árt, ha az alábbiakban felsorolunk néhány útravaló tanácsot. Mivel várható, hogy az út menti benzinkutakon nem lesz zavartalan a benzinellátás, vigyünk magunkkal 5—10 liter tartalék üzemanyagot Erre a célra a fémből készült különleges kanna felel meg legjobban, de a benzinkutakon vásárolható műanyag tartályokban is veszélytelenül szállítható a benzin. Gépkocsialkatrész valamennyi töltőállomáson kapható, mégis ajánlatos magunkkal vinni egy ékszíjat, gyertyákat, néhány biztosítékot, főleg 8 A jelzésűt, tartalék égőket. A szerszámok közül ne felejtsük otthon az emelőt, a különböző kulcsokat, a kerék leszereléséhez szükséges kulcsot, csavarhúzót, fogót. Nem árt, ha a tartalék keréken kívül magunkkal viszünk egy belső gumit is. Nem foglal nagy helyet, adott esetben pedig hasznunkra lehet A gépkocsivezetők egy része éjjel szeret vezetni, mivel akkor kicsi a forgalom, nincs hőség... Az éjjeli vezetésnek azonban számtalan hátránya van: fárasztóbb a vezetés, s ha esetleg meghibásodik a gépkocsi, nehezebben kaphatunk segítséget. Éjjel kevés javítóműhely tart nyitva. Ezek szerint a nappali vezetést ajánljuk, a nappali lassú vezetést sok pihenővel. Takarékossági célokból, de azért is, mert utaink nem a legkiválóbbak, legfeljebb 90 kilométeres sebességgel vezessünk. Természetesen mielőtt elindulnánk, vigyük el járgányunkat a mesterhez. Ha a Motoros Szövetség tagjai vagyunk, minden szombaton a Tartományi Motoros Szövetség bármely műhelyében ingyenesen ellenőriztethetjük a féket, a világító- és jelzőberendezéseket, a kormányt, a porlasztót, valamint apróbb hibákat is megjavítanak. Nem szabad megfeledkeznünk a fék- és a motorolaj, a hűtőben és az akkumulátorban levő víz menynyiségének ellenőrzéséről sem. Azok, akik takarékoskodtak a benzinjegyekkel és gépkocsival utazhatnak a tengerre, valószínűleg a legrövidebb utat választják, íme néhány rövidebb útvonal: Újvidék—Palánka—Adaševci— Županja—Novi Grad—Szlavóngród—Okučani—Novska—Zágráb—Ljubljana—Kozina—Koper (603 km); Újvidék—Zágráb— Karlovac—Rijeka (536 km)—Pula (640 km); Újvidék—Novi Grad —Szlavónbród—Nova Gradiška— Banjaluka—Baljvine—Mrkonjić Grad—Bosanski Petrovac—Knin (Sibenik, Zadar) (525 km); Újvi dék—Novi Grad—Doboj—Zenica— Donji Vakuf—Livno—Sinj—Split (543 km); Újvidék—Huma—Sabac —Loznica—Zvornik—Vlasenica— Sokolac—Szaraj evó—J ablanica—Mosztár—Opuzen (477 km); Ú jvidék—Sokolac—Goražde— Foéa—Gacko—Dubrovnik (519 km); Újvidék—Sabac—Valjevo— Bajina Bašta—Kremna—Priboj— Prijepolje—Bijelo Polje—Titograd—Petrovac na moru (542 km). Végül azokról se feledkezzünk meg, akik mégis itthon hagyják gépkocsijukat. Újvidékről Splitig, Hercegnoviig, Makarskáig, Dubrovnikig, Budváig és Petrovacig autóbusszal utazhatnak 440—540 dinár fejében. Újvidékről Splitig, Kardeljevóig és Bárig állandó vonatjáratok vannak, Rijekára, Pulára, Zadarba és Sibenikbe pedig Belgrádból indulhatunk. A menettérti jegyek 850—1000 dinárba kerülnek. Azoknak, akik gyorsan óhajtanak utazni, a repülőgépet ajánljuk. A belgrád—spliti járat 7 és 9.30 órakor indul naponta; a rijekai járat 6-kor, 7.30-kor és 7.40 órakor indul hétfő és csütörtök kivételével. Dubrovnikba naponta utazhatunk repülőgéppel. A surčini reptérről 6.20-kor és 9.30 órakor repül fel a dubrovniki gép. A zadari gép csütörtökön és pénteken 6.30-kor, a tivati pedig kedden, szerdán és csütörtökön 8.40-kor és 8.50 órakor indul. A jegyek egy irányban 1340—1700 dinárba kerülnek. NÉMETH Zoltán A fiatalomjáték ötszázezer tévékészülék Vajdaságban BEJELENTŐ SZELVÉNY amellyel értesítem az Újvidéki Rádió és Televíziót, hogy tulajdonomban van, de nincs bejelentve: 1. Egy tévékészülék. 2. Két- vagy több tévékészülék. 3. Autórádió. 4. Csak rádió vagy tranzisztor. (A megfelelő sorszámot kérjük bekarikázni.) NÉV:----------------------------------------------------------------------------------— IGAZOLVÁNYSZÁM:-----------------------------------------------------------HELYSÉG: —-------------------------------------------------------------------------LAKCÍM: ----------------—-------------------------------------------------—— A kitöltött szelvényt kérjük a következő címre beküldeni: Radio-televizija Növi Sad, Odeljenje RTV naknade, Ulica narodnih heroja 22., 21000 NoVi Sad. Az ötszázezer tévé Vajdaságban elnevezésű akciót az Újvidéki Rádió és Televízió szervezi. Az akcióban az Újvidéki Rádió és Televízió, a vajdasági rádióhálózat tagjai, valamit az új és a régi rádió- és tévéelőfizetők vesznek részt. Az akció 1983. március 1-jétől december 31-éig tart. A nyeremények kisorsolása folyamatos: májusban volt, júniusban, szeptemberben, novemberben, valamint 1984 januárjában lesz a húzás. A nyereménysorsolásban azonos számú régi és új előfizető vesz részt. MAGYAR SZÓ 1983. június 27. hétfő Lesz az idő üdülésre Amikor a nyersanyagellátástól függ az évi szabadság • A Beko Készruhakombinát adat alapszervezetének követendő példájáról A jól szervezett társult munkaszervezetekben nagyobbára már tavasszal, de legkésőbb a kis kelet utolsó hetében meghatározzák a dolgozók évi szabadságának időpontját. Ez különösen azokra a munkaszervezetekre érvényes, amelyekben a termelés idényjellegű. A belgrádi Beko Készruhakombinát adói társultmunka-alapszervezetében már évek óta áprilisban vagy májusban meghatározták a kollektív szabadságok időpontját, s ezt az idén is megtették. Bizonyos körülmények azonban áthúzták a több mint kétszáz dolgozót foglalkoztató közösség számításait. Az idén is akadályokba ütközött a nyersanyaggal való ellátás, és ezért a korábbi hónapokban szinte egyik napról a másikra „éltünk Munkánk mindig volt, de nem ritkán rendkívül bizonytalanul alakult a nyersanyag biztosítása. Mindettől eltekintve, a kollektíva úgy döntött, hogy az idén is júliusban megyünk együttes évi szabadságra — hallottuk DÓSA Ferenctől, az adai alapszervezet igazgatójától. — Úgy tudjuk, hogy erre mégsem kerülhet sor. Miért? — Tudni kell, hogy a Bekóban bizonyos fokú szakosítás vagy munkamegosztás alapján alakul a termelés. Mi már a télen tudtuk, hogy augusztus 15-éig egy meglehetősen nagy mennyiségű kosztümsorozatot kell legyártanunk egy egyesült államokbeli új ügyfélnek. A vállalt kötelezettség azonban nem zavarta volna meg az évi szabadságok tervét, ha idejében megkapjuk a szükséges mennyiségű szövetet, bélést stb. Mivel késett az anyag leszállítása, arra kényszerültünk, hogy most minden erőnket az említett sorozat legyártására fordítsuk. — Dolgozóink egy része már májusban feltette a kérdést, hogy egyáltalán tervezze-e júliusra az évi szabadságot, s mi nyíltan megmondtuk nekik, hogy a nyár folyamán, legalábbis az első felében némi problémával kell szembenéznünk. Amikor kiderült, hogy csak nagy késéssel kezdhetjük meg a szériát, az alapszervezetben széles körű társadalmi-politikai akció indult. Még a pártalapszervezet is foglalkozott a kérdéssel, s az egész munkaközösség arra az álláspontra helyezkedett, hogy a rendes évi pihenés előtt mindenképpen eleget kell tennünk vállalt kötelezettségeinknek, vagyis el kell készítenünk mind a 28 000 kosztümöt. Az igazgató azt is elmondta, hogy az amerikai ügyfél rendelésének értéke meghaladja az 55 millió dinárt, másrészt pedig új vevőről van szó, akire esetleg a jövőben is számíthatnak. — Mi történik azok esetében, akik már befizettek a nyaralásra? — Erre is volt példa, de a zeniai Vojvodinatoursban teljes megértésükről biztosítottak bennünket, és dolgozóinknak visszaadták a befizetett összeget. Dolgozóink nagyobb részben azonban az adai Potisje nyaralójában szándékozott üdülni, mivel a férjek ott vannak munkaviszonyban. A Potisje illetékeseivel is megtárgyaltuk a helyzetet, nagyon megértőek voltak. — Vajon ezzel elveszett az adai Beko varrónőinek az idei nyaralási lehetősége? — Szó sincs róla! A Bekónnak is van saját nyaralója, és augusztus második felében mindannyiunk számára lesz elegendő hely. Vitathatatlan, hogy a munkához, nemkülönben pedig a kiviteli kötelezettségek teljesítéséhez való példás hozzáállásból tettek tanúbizonyságot a Beko adai alapszervezetének dolgozói. Pedig igazán nem mondható, hogy a személyi jövedelem sarkallná őket, hiszen tavalyi átlaguk nem érte el a községi átlagot. Viszont azt is tudni kell, hogy a tavalyi termelésük 70 százaléka a konvertibilis piacon talált vevőre, s pénzügyi és termelési tervük szerint az idén is termékeiknek mindössze 20 százaléka kerül a Beko hazai értékesítési hálózatába. Törekvéseik tehát követendő példának is számíthatnak. BOTH Mihály Ezek a mai fiatalok! Ha, de a régiek! Későn jött haza a gyerek, vagyis tegnap ment el, s ma érkezett. Azt mondta, bandástól sétáltak, vicceket meséltek. Hát hülyültek egyet. Mit mondhatunk mi erre, kedves szülők? Tekla néni dühösen kikelt a mai fiatalok ellen, hogy hát sokat koncsorognak, ott táncolnak hajnalig a „disznó” klubban. Acsorgott a nenő, de barátnője rápörkölt: — Mondd, Tekla, mikor kellett neked este hazatérned? — Amikor a tyúkok elültek, azután nyomban. — Mégis zabigyereket szültél — vágta ki a tromfot Mári néni. — Mert volt idő erre, ugye, délután is? Más. Barátainknál, vagyunk. A kisunokáról beszélgetünk, meg arról, hogyan jött létre a házasság. — Mint a derült égből a villámcsapás — mondja az anya. — Benyitott a lányunk egy este, s azt mondta, hogy ő ekkor és ekkor férjhez megy! Hát megmeredtünk. Még se lakás, se diploma. De hiába mondtunk mi mindent, a gyerek megmakacsolta magát. Hiába mondtuk a jövendőzőnek is, várjanak még, legalább addig, amíg letölti a katonaidőt. De nem és nem... Nos, azóta minden rendbejött. Minden? Hát lassacskán, mert nem lehet mindent egyszerre. Dédapám, a néhai Boros András a huszároknál szolgált. Nagyon kemény ember volt, nyolcvannégy éves korában távozott körünkből. Úgy mesélik, harmincegy foggal. A harminckettediket a huszárló rúgta ki. Nos, amikor megkapta az obsitot gyorsan meg is nősült. Ez pedig így történt: Megérkezett az apai ház elé, belökte a kiskaput és azt mondta: — Idősapám meggyüttem! Az eperfa alatt ültek az öregek, aranysárgán csillogó bort ittak, a Disznóháznak nevezett domb levét. Talán kártyáztak is éppen, tarokkoztak, mert akkor az járta. Üköregapám föl sem emelkedett a kisszékről, csak annyit mondott: — Kerülj beljebb, fiam! — Nem addig, amíg kend meg nem engedi, hogy elvegyem a Julcsát! Mélységes csönd lett az udvarban. Az öreg Boros összeráncolta homlokát, gondolkozott, gondolkozott. A Julcsa? A falu szépe, a szegény lány. Jobb lenne valaki más, nagy stafírunggal, talán még egy darab szőlővel vagy néhány lánc jó ugari földdel. Az lenne a jó! A legény dédöregapám állt a kiskapuban, nem tett beljebb egy lépést sem. Nem tarthatott ez az állapot sokáig, ezért a legény kivágta: — Mert, ha nem engedi, akko én bezupádzok! Az angyalát ennek az Andris gyereknek, gondolták az öregek, ez nem hagyja magát! Most mit mond az öreg Boros? Erre vártak feszülten. Az meg arra gondolt, hogy minek neki egy messze levő őrmester, mert hát addig fölviheti a rangban, itthon meg kell a munkaerő. Hát nagyot sóhajtva csak annyit mondott: — No, gyere be fiam— A lakodalmat rövidesen megtartották, amelynek áldása négy gyerek lett, meg az unokák, meg aztán mi. Ismét más. Nem múlt el egy valamirevaló bál, hogy ne bicskáztak volna meg egy legényt. Vagy legalább ne törték volna be a fejét. Volt bőven dolguk a csendőröknek, mert hajkurászni kellett a tetteseket. Az volt a legény, aki belevágta a bicskáját a kecskelábú asztallapjába és fölkiáltott: — Aki legény, vegye ki! Néha akadt, néha nem. De a lányok előtt kakaskodni illett, s akkor elkezdődött a rendbontás, sikoltoztak a mamák, a lányok, veresedtek nagy indulatukban a legények. Nemrégiben egy rendőrőrsön jártam, a parancsnokkal beszélgettem. Érdeklődtem, vajon rendbontók-e a fiatalok, van-e sok dolguk velük? — Nincs. Rendesen viselkednek a mulatságokon. Nem azt akarom mondani, hogy katonafegyelem uralkodik körükben, de amióta itt dolgozom, bicskázás nem volt, verekedés nem történt. Egy-két pofon azért elcsattant, de ez nem olyan nagy valami. Nem hinném, hogy a mi gyerekeink kést, vagy hovert hordanának magukkal. Ekkor a vidi hűtőházban dolgozó munkás jutott eszembe, aki azt mondta, hogyy nekünk, középkorúaknak kell példát mutatnunk a fiataloknak. Igaz, ehhez nagy türelem kell, de megéri. KÁNTOR Oszkár