Magyar Szó, 1984. június (41. évfolyam, 149-163. szám)

1984-06-01 / 149. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Kommunista A JUGOSZLÁV KOMMUNISTA SZÖVETSÉG, A SZERB KSZ ÉS A VAJDASÁGI KSZ LAPJA XVI. évfolyam 848. szám Újvidék, 1984. június 1. Az eszmei ködfüggöny szétoszlatása A mostanában a Kommunista Szövet­ségről folytatott viták, mégha nem is eléggé termékenyek, kritikai szelleműek, s a tagság nagyobbik részét sem mozgó­sítja, egyértelműen azt bizonyítják, hogy az eszmei tudat állapota meglehetősen kedvezőtlen a Kommunista Szövetségben és a társadalomban, hogy bizonyos esz­mei mozgások nemkívánatos irányban haladnak, hogy leleménytelenség, zavaro­dottság, deffenzív magatartás, sőt tehe­tetlenség jut kifejezésre az eszmei küzde­lemben, s mindez repedése idéz elő az eszmei fronton, tehát behatolhatnak az idegen és ellenséges elképzelések. Eszmei pillanatunk többé-kevésbé ismert mo­zaikjában megfigyelhető a Kommunista Szövetség eszmei ellenfeleinek kimondot­tan agresszív, szervezett és meglehetősen eredményes tevékenysége, amiben hang­súlyozott könyörtelenséggel járnak az élen az ellenséges és a kommunistaellenes ele­mek. Mindez egyféle összejátszással tör­ténik a széles körű jobboldali és kom­munistaellenes világhisztériával, sőt, az még serkenti is a hazai elemeket. Téve­dés lenne azonban, jóvátehetetlen mellé­fogás, ha azt hinnénk, hogy legnagyobb eszmei problémánkat a nacionalista és elenséges erőkből fakadó eszmei ellensé­geink tevékenysége jelenti, ahogyan azt sokan gondolják és mondják. Az eszmei ellenzék és az ellenséges erők, akiknek „alternatíváit” dolgozóink nagyon jól is­merik, nem lebecsülendők, különösképpen nem a mostani bonyolult időben, de túlbecsülni sem szabad őket. Ahogyan azt metaforikus módon kifejezésre juttatta Pero Kvesié, a HKSZ KB eszmei kérdé­sekkel foglalkozó múlt heti tanácskozá­sán, „sötét tükör, amiben visszaverőd­nek hiányosságaink”. A Jugoszláv Kommunista Szövetséget inkább annak kellene aggasztania, hogy milyen az eszmei tudat állapota a saját soraiban, persze az egész társadalomban is, elsősorban az eszmei konfúziókra és politikai irányvesztésre, a fejlődési táv­latok elködösítésére, a defztizmusra és az apátiára, a kételyekre és gyanakvásra gondolva, amelyek hatalmukba kerítik a dolgozók és a fiatalok bizonyos rétegeit, amitől a Kommunista Szövetség bizonyos tagjai sem mentesek. Ennek a hangu­latnak a generátora, ami véleményünk szerint még nem annyira veszélyes, hogy átalakuljon általános tamáskodássá a Kommunista Szövetséggel és kommunista programjával szemben, tulajdonképpen — a gazdasági gondok mellett — az a tény, hogy a Kommunista­­Szövetség és más szubjektív erők sem értek el kielégítő eredményeket a további fejlődés távlatai­nak kézzel fogható megjelölésében. A hosszú távú gazdasági stabilizációs prog­ram érvényesítésében még mindig nem értünk el bátorító eredményeket, ame­lyek mozgósítani tudnának. ,Méltányolva az objektív okokat, a nemzetközi helyze­tet, elsősorban a gazdasági tényezőket, mégsem lehet figyelm­en kívül hagyni magának a Kommunista Szövetségnek a szubjektív hiányosságait, hiszen meglehe­tősen tétova feladatainak teljesítésekor, mégpedig mind eszmei téren, a nyílt eszmei-elméleti kérdések megoldásakor, mind pedig a szerepvállalásban, vagyis a politikai rendszer intézményeiben, ame­lyekben gyakorlatilag juttatják érvényre a hosszú távú programot. S mind­ez, aho­gyan múlik az idő, érthető elégedetlensé­get vált ki, ami objektíven nézve ked­vező talajt biztosít az esetleges eszmei gyomok kifejlődéséhez azokból a magvak­ból, amelyeket az említett ellenséges erők hintettek el. Ma és itt, tehát, sorsdöntő jelentőséget kap a Kommunista Szövetség felkészíté­sének kérdése, hogy érvényesíthesse ve­zető eszmei-politikai szerepét, illetve meg­tegye a rendkívül szükséges fordulatot az ezzel kapcsolatos akcióban. Kétségte­len, hogy eszmei offenzívára van szük­ségünk, s véleményünk szerint az sem lehet kétséges, hogy milyen irányba kel­lene összpontosítani ezt a munkát. Elsősorban arra van szükség, hogy sa­ját hiányosságainkat, tévedéseinket és mulasztásainkat vizsgáljuk meg. Ez pedig szakítást jelent a pragmatizmussal, ugyan­akkor szükségessé teszi az eszmei-elméle­ti munka felélénkítését, az eszmei állás­­foglalások megszűrését és a felkészítést a gyors és meggyőző tevékenységre az ellenség vagy az elfogadhatatlan alter­natívák romboló tevékenysége ellen. Ugyanilyen elbírálást kell biztosítani szá­mos kérdés eszmei-elméleti értelmezése­kor, amikor a JKSZ Programjának for­rásértékű állásfoglalásairól és a marxista elméletről van szó, amelyek segítségével mielőbb tisztázni kell az eszmei terepet, hogy a szocialista önigazgatású demok­rácia fejlesztésében előreléphessünk. Azokhoz az értékelésekhez, amelyeket a tavalyi, az eszmei tevékenységgel fog­lalkozó plénumán adott a JKSZ KB, nem tehetünk hozzá semmit sem, de nem is vethetünk el, esetleg azt említhetjük meg, hogy nyíltan be kell ismerni, hogy a szo­cialista önigazgatási erők eszmei frontjá­nak felélénkítésében nem következett be a várt fordulat. Ellenkezőleg, jelent­kezett az ellenséges ideológia megtestesí­tőinek erőteljesebb fellépése, akik a Kom­­uista Szövetség sajátos visszavonulása miatt, a részben zavarossá vált eszmei légkörben, váratlanul meghökkentő ered­ményességgel lépnek fel. Kétségtelen, hogy az ellenséges erők és más alternatívák kihívásaira határo­zottan, idejekorán és a körülményekhez illő módon kell reagálni. Azt is meg kell azonban mondani, hogy a Kommunista Szövetségben és vezetőségeiben nem ala­kult ki egységes értékelés bizonyos el­fogadhatatlan eszmei jelenségek jellegé­ről, kiterjedtségéről és jelentőségéről, ezenkívül az ellenük vívott eszmei küz­delem módját és eszközeit sem határoz­ták meg. Hol keressük ennek a jelenség­nek az okait — bonyolult kérdés, s min­den bizonnyal külön témát jelent, de tel­jességgel világos, hogy az ilyen állapot kételyeket vált ki a legjóindulatúbb kom­munisták körében is. Ez pedig az ellen­séges erőknek kedvez, akik ügyesen ki­használják a zűrzavart térhódításra. Ezért feltétlenül egybe kell hangolni az állás­­foglalásokat, egységes véleményt kell ki­alakítani a Jugoszláv Kommunista Szövet­ségben. A Kommunista Szövetség tapasztalatai bizonyítják, hogy a leggyümölcsözőbb a nyílt eszmei harc, az érvek harca, ami­ben objektíven nézve a KSZ felsőbbren­­dű, s amiben könnyen megtörheti, mint ahogyan visszavonhatatlanul megcáfolta mindazokat az eszméket, amelyekért az ellenforradalom és a regresszió ma licitál­nak. Meggyőződésünk, hogy ez sokkal jobban megfelel, mint a túlkiabálás el­fogadása, az ellenzéki erőkkel, a címké­zések kicserélgetése, természetesen indok­lás nélkül, s nyilván sokkal hatékonyabb, mint az adminisztratív intézkedések. Ma­gától értődik, hogy nem kell vonakodni az adminisztratív intézkedésektől sem, amikor az alkotmányos rendszert veszé­lyeztető, egyértelmű szubverzív tevékeny­ségről van szó. Legitim eszközök ezek minden szervezett társadalomban, s al­kalmazásukat senki sem magyarázhatja úgy, mint a demokratikus szabadságjogok elfojtását, ahogyan azt egyes külföldi propagandaközpontok igyekeznek feltün­tetni, hiszen éppen ezeknek a szabadság­­jogoknak a megőrzéséről van szó. Persze, nem szabad megfeledkezni arról, hogy bi­zonyos alkalmatlan lépések miatt több kárunk, mint hasznunk származott, hogy bizonyos személyeknek „dicsfényt” bizto­sítottunk, amit pedig valós értékükkel, intellektuális és politikai képességeikkel, véletlenül sem érdemeltek meg. Az eredményes eszmei harcot azonban, különösképpen a szabadon kifejezésre jut­tatott eszmék terepén, amelyek nem lép­nek ki a marxista állásfoglalások kere­téből, vagy más emancipációs filozófiák kereteiből, lehetetlenség megvívni, ha nem emeljük meg lényegesen a Kom­munista Szövetség tagságának eszmei-el­méleti tudásának szintjét, elsősorban a vezető kádereknél. Az eszmék harcában, közismert dolog ez, nem győzedelmesked­het csupán a „holt intellektuális munka" és kizárólag az elméleti örökség, hanem csakis a friss tudás, ami átlényegíti az időszerű forradalmi gyakorlatot és újabb elképzeléseket kínál fel. A Kommunista Szövetség vezető eszmei-politikai szerepét az elképzelések „gyártásával” igazolja, de ezeknek a társadalmi gyakorlatban való érvényesítésével is. Pancse ZAFIROVSZKI Kommentár Küszöbön az aratás­­ért nem ismertek S3 feltételek Valamivel több mint egy hónap vá­laszt el bennünket a búza betakarításá­nak megkezdésétől, s még nem tudni, sikeres lesz-e az aratás. Még mindig ismeretlen ugyanis, milyen áron vásá­rolják fel az idei piaci felesleget, s ez azt jelenti, még nem szavatoltak min­den feltételt, hogy a küszöbönálló ara­tás hozzájáruljon a stabilizációs prog­ram végrehajtásához. ősszel hazánkban 1 4­1 000 hektárra került búza, 158 000 hektárral kevesebb­re, mint amennyit terveztek. Vajdaság­ban — hogy bővítsék az ipari növé­nyek termesztését — 76 000 hektárral csökkentették a búzavetést. A többi ga­bonatermő vidéken a kedvezőtlen idő­járási körülmények miatt nem teljesült a búza őszi vetésterve. Szem előtt tart­va, hogy a vetések mostani állapota nem ígér gazdag hozamot, elvárható, hogy az átlagos hozam a tavalyi szin­ten áll majd, illetve hektáronként 3450 kilogrammot takarítanak majd be, s ez azt jelenti, mivel kisebb területre ke­rül a búza, az idén félmillió tonnával kevesebbet takarítanak be, mint tavaly. A becslések szerint valamivel több mint ötmillió tonna hozam várható ke­nyérgabonából. Megállapítható, hogy az idei búza­hozam elegendő a hazai szükségletek ki­elégítésére, tekintettel arra, hogy a ház­tartások és az élelmiszeripar évente mintegy 3 350 000 tonna búzát használ. Hogy kielégíthessék a hazai piac szük­ségletét,­­ hogy a küszöbönálló aratás elősegítse a stabilizációs program ér­vényesítését, teljesíteni kell a felvásár­lási tervet, legkevesebb 3,5 millió tonna búzát át kell venni, illetve a várható hozam 65 százalékát. E feladat teljesítésére még nem ala­kult ki az összes feltétel. Noha még a múlt év végén, az árbefagyasztás ide­jén, egy kilogramm búza árának a di­nárra való növelése után világossá vált hogy az idei búzatermés árát növelni kell az ősszel kijelölt árhoz viszonyít­va. Leszögezhető, indokolatlan­ul késik az új ár meghatározása. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a földművesek csak ab­ban az esetben szállítanak a búzafel­dolgozási munkaszervezeteknek, ha megtalálják számításaikat, illetve ha a hazai piacon a búza ára meghaladja a kukorica árát. Szem előtt tartva, hogy a kukorica ára már most kilogrammon­ként eléri a 23 dinárt, sőt ennél többet is adnak érte, akkor nem vitás, hogy az új búza árának meg kell haladnia a kukorica hivatalos árát. Egyes számítások szerint, ha a búza sikeres felvásárlására törekszünk, ak­kor a hazai piacon a kukorica ára nem haladhatja meg a búza árának 90 szá­zalékát. Érthető, hogy a búza megha­tározott árához hozzá kell adni a pré­miumot is, hogy a földművesek érde­keltek legyenek abban, hogy növeljék a leszállítást, s őszre elegendő terület­re kerüljön búza, s mivel hamarosan megkezdődik az aratás nem szabad el­odázni az új ár kijelölését. A búza pia­ci feleslegének felvásárlási feltételei kö­rüli bizonytalanság következtében a földművesek ismét a búzát az­ állatok takarmányozására használhatják fel. A búza felvásárlásának meg kell kezdőd­nie, ha megkezdődik az aratás, mert a tapasztalat arra utal, hogy az egyéni termelők nehezebben szánják rá magu­kat a búza eladására, ha már elhelyez­ték a magtárban. A bankokat idejében be kell vonni a­ munkába, hogy az aratás és a felvásár­lás zökkenőmentesen folyjon. Semmi­képpen sem történhet meg, hogy lelas­­suljon a felvásárlás, mert idejébenn nem fizetik ki az átvett búzát. Ha a búza '■''’vásárlása eredményes lesz, a küszö­bönálló aratás csak ebben az esetben tápalhat hozzá a stabilizációs program végrehajtásához. Ellenkező esetben, ha kudarcba fullad a felvásárlás, rákény­szerülünk, hogy ismét importáljunk bú­zát, s nem vitás, ez jóval többe kerül, mint amennyit a földműveseknek fize­tünk az idei hozamért, mert a földmű­veseknek olyan árat kell megszabni, amely mind a társadalom mind a ter­melők számára elfogadható és ésszerű. M. TIJANIC

Next