Magyar Szó, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-223. szám)
1985-08-03 / 211. szám
1985. augusztus 3., szombat MAGYAR SZÓ MŰVELŐDÉS MA ZÁRUL A III. FORDULÓ • NAGYSZABÁSÚ nyári tárgysorsjátékunk harmadik fordulója a közölt tizenharmadik szelvénnyel lezárult. Olvasóinknak tehát ki kell vágni a mai szelvényt is, és az előző tizenkettővel együtt a szerkesztőség címére elküldeni. Akinek megvan mind a tizenhárom szelvénye az már postára is adhatja. Ф Éppen ezért, hogy megkönnyítsük olvasóink, valamint a szerkesztőségünk postaelosztójának dolgát, kérjük, hogy a mellékelt címszelvényt is vágják ki a lapunkból és azt ragasszák a borítékra. Ha ez netán nehezükre esne, kérjük, hogy feltétlenül írják rá a borítékra: TÁRGYSORS JÁTÉK! © Akinek nincs meg a harmadik fordulóban mind a 13 szelvény, az a holnapi lapunkból kivághatja a pótszelvényt. A harmadik forduló szelvényei legkésőbb pénteken (augusztus 9-én) délig kell hogy megérkezzenek szerkesztőségünkbe. • A harmadik forduló húzását, mint azt már jeleztük, pénteken este élőújság keretében ejtjük meg GOMBOSON. A gombosi olvasóknak ezek szerint nem kell postára adni a szelvényeket, mert átadhatják az élőújság előtt is. Ezúton hívjuk fel a gombosi olvasóink figyelmét, hogy a csütörtökön (augusztus 8-án) megjelenő lapunkban a Gombosra kiküldött újságmennyiségben lesz öt olyan újság, amelyben ezen a helyen pecsétet találnak. Aki lepecsételt újságot vesz, az másnap, az élőújságon ajándékcsomagot kap. Nyári tárgysorsjáték III. forduló 13. szelvényi I ~ ' Magyar Szó szerkesztősége . TARGYSORSJATÉK » I 21000 NOVI SADA 1 Voivode Mišića 1. t __ ^ m I hu мшг H \HOMI- ES' V ' ' I I KMVI S/.| KSIKI I.I I.K-ГЛ ЛК V,VШћК TilL-rtiiifui/fxiitl: .M2-IH Kercske/Mmi «*,/»als: kiWiMw-iH\V ÉPÜLETANYAGIPARI GAZDASÁGI SZERVEZET Kossuth TMASZ — » — Mostel TMASZ Közös szolgálat munkaközössége Kisipari termékeket gyártó munkaszervezet ADA telefon: (024) $132 telex: 13107 ZAGREB Belgrád, Zenta Kooperánsai: JUGOKERAMIKA (Zágráb) KERUB (UK) Forgalmaz: padló- és falburkoló csempét, fürdőszoba-felszerelést, épületanyagot, vasárut, műszaki cikkeket, háztartási gépeket, kristály-, porcelán- és üvegárut, valamint edényeket. Gondok sokasága A nyílt kérdések egész sora az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben Résnyire nyitott bejárati kapu, lehúzott redőnyök. Zárt könyvtérajtó, kongó nagyterem, üres próbatermek. A hirdetőtáblák mint vakablakok! De mit is hirdetnének? Már hónapok óta se rendezvény, se mozi, se könyvkölcsönzés. Az ügyeletes dolgozón kívül sehol egy lélek. Annál több a gond. A szakszolgálat szétesés előtt áll. A szervező titkár szülési szabadságon, a két takarítónő közül az egyik nyugdíjba vonul, a pénzügyek intézője menőfélben van, a táncmester éves fizetetten szabadságért folyamodott, a műszaki részleg kezelője a jövő tanévben politikai iskola hallgatója lesz. Már évek óta nincs házmester, a klub vezetését sem végzi érdemben senki. Az elnökség tudatában van a személyzeti gondoknak. Sajnos tehetetlen, létszámhiány miatt már két-három ízben határozatképtelen. Marad az önkritika: előbb kellett volna minderre gondolni! Pedig szükség lenne elidőzni az állandó munkaviszonyban lévők dolgozói közösségének kérdésén. Minek ennyi fizetett alkalmazott? — vetődött fel már nemegyszer. Ebben az egyesület párját ritkítja tartományunkban. Emellett még egy állandóan visszatérő kérdés: Miért van az irodai-műszaki személyzet túlsúlyban? — amikor inkább a művészeti ágazatok szakvezetőit kellene munkaviszonyba állítani, s számukat megtöbbszörözni ! Most már van, ahogy van! Meg kell várni a szabadságról visszatérőket. Csakhogy akkor majd élesebben vetődnek fel a kérdések, s újabbak keresnek megválaszolást. Kikkel feltölteni a dolgozói közösséget? Eltökélt álláspont, az igények nem csökkenthetők, nagy műveltségű, szervezőképes, sokoldalú egyéniség állhat csak ilyen intézmény szolgálatában. Vitathatatlan, ezt nehéz lesz megvalósítani, hiszen a 23 000 dináros átlagfizetés, ami a székváros művelődési intézményei közül a legkisebb , nemigen vonz. Másodsorban a szakvezetőknek igen éles hangú követelése tiszteletdíjakat illetően — lévén ezek is a legalacsonyabbak Városunkban — halaszthatatlan üggyé vált. A központi fűtést majdan megoldandó, a tavasszal az egyik társintézménytől kapott, most az udvarban szerteheverő kazánrészekért újabban az adományozó kétszázmillió dináros követelésének előteremtése sem lesz könnyű feladat. Az udvarban félig bontott téglakerítést, körülötte mindent borító kórórengeteget látva úgy tűnik, a még nemrég rendezett udvarról alkotott elképzelések szertefoszlottak, s messze szökő délibábként hatnak. A felsoroltak még csak az anyagi gondok. Viszont hol van a műsorkeret? Milyen tevékenységre számíthatunk a küszöbönálló idényben? S a jövő évi tervek? Még szó se esett róla! Pedig közeleg a szeptember, amikorra, a pénzigénylés miatt be kell nyújtani azt az illetékeseknek. Nagy kár, hogy egy-egy hűvösebb estén, ha már az elnökség nem is, legalább bizottságai nem ülnek öszsze. Lenne miről elcsevegni. Többek között illene már véglegesíteni néhány alapkérdést. Vajon az átlagos igényt kiszolgáló s egyben a konyhára némi pénzt hozó, főleg szórakoztató, alkalmi előadásokat „gyártson” sorozatban a tagság, vagy a hagyományőrzésen és ápoláson alapuló, kultúrszintet emelő és fejlesztő tevékenységet fejtsen ki az amatőrgárda? Kár, hogy a tagság nem ülhet be a klubba, valószínűleg lenne mit mondania a fenti kérdésekről. De úgy tűnik, ha már a tagság nem is, a hívatlanok látogatják a házat. Legalább is erről tanúskodnak az előcsarnok féltő gonddal tisztán tartott falain éktelenkedő, késsel vésett névjegyek. KASZÁS Károly Kinka Rita nyolcadik lett Sydneyben a világversenyen A fiatal zongoraművészek Sydneyben megtartott világversenyén, amelyen 30-an vettek részt, Kinka Rita szabadkai zongoraművésznő a nyolcadik lett. S minthogy 12 helyezett versenyzőt díjaztak, így ő is jutalomban részesült. A nagy világversenyt, amelyre 600- an neveztek be, de csak a 30 legjobb zongoraművészt hívták meg a szervezők, egy kínai zongoraművész nyerte meg, a második és a harmadik egy-egy nyugatnémet, a negyedik egy indonéz, az ötödik egy izraeli, a hatodik egy svájci a hetedik eísű magyarországi, a nyolcadik jugoszláv (Kinka Rita) a kilencedik egy ausztrál, a tizedik egy egyesült államokbeli, a tizenegyedik egy olasz és a tizenkettedik szintén egy ausztrál zongoraművész. A fiatal szabadkai művésznőnek ezenkívül Sydneyben tévé- és rádiószereplése is volt, majd a verseny után ugyancsak Sydneyben két hangversenyt tartott. Augusztus 6-án Melbourne-ben lép közönség elé. Jóllehet a hónap közepéig maradhatna Ausztráliában. Kinka Rita augusztus 9-én érkezik haza és megkezdi az előkészületeket a Dubrovnik Nyári Játékokon való hangversenyre. Augusztus 23-án lép fel. Az ausztrál szaksajtó felsőfokon szól Kinka Rita zongorajátékáról és a szakemberek nagy jövőt jósolnak neki. Sz. J. MA ESTE BEMUTATÓ A SPLITI NYÁRI JÁTÉKOKON Hanibal Lucié születésének ötszázadik évfordulóján Augusztus 3-én Tomislav Duroešić rendezésében a Spliti Nyári Játékokon bemutatásra kerül a Jurni jedna na svit vita című tragikus monológokból szőtt előadás. Hanibal Lucié horvát költő születésének 500. évfordulója alkalmából dolgozta át színpadra a verseket a rendező. Különben horvát nyelvterületen Hanibal Lucic írta az első evilági drámát, A rabnő címűt. Tomislav Durbella már 20 éve követi azt a tragikus világérzést Krleža, Mažuranić, Mak Dizdar Vesna Parun, Jure Kastelan, Tin Újevic és mások verseiben, amihez foghatót szerinte a kortárs drámában nem találni, a Hasanoginica kivételével. Durbellé a tavalyi Spliti Nyári Játékokon a Kriptánál, a Poljanán nagy sikerrel rendezett előadást Tin Ujevic verseiből A derű kristálykockája címmel. A Hanibal Luciának emléket állító produkció színhelye is ez. Durbešić előadásai késő éjszaka kezdődnek, tizenegykor, amikor már sűrű a csönd. Véleménye szerint nem áll, hogy a szó mára már devalválódott; csak arról van szó, hogy méltánytalan szituációba helyezik, amelyben szükségszerűen esetlenül, gyámoltalanul kell hogy hangozzék. Durusšić számára: „A költő szava Veronika kendője, melyen az emberiség Szenvedésének véres nyoma. Éppen ezért templomi csönd kell a versek előadásához.” A vers ideje az éjszaka csöndje. de A lelkesedésből is megárt a sok Emir Kusturica alkotása, az Apa Szolgálati úton alaposan megbillentette a hazai filmtársadalom veszekedésekre és mesterkedésekre alapozott lelki egyensúlyát. A Cannes-i siker után azok a rendezők (és producerek) is „rettenetesen boldogok” voltak, akik tavaly vagy tavalyelőtt a hónuk alatt vitték filmjüket Franciaországba, s a jó hazai szokás szerint megpróbálták mozgósítani befolyásosnak vélt ismerőseiket, de hiába: alkotásuk könnyűnek találtatott. Egy esti lapban az amatőr filmesek arról ábrándoztak, hogy az Aranypálma fényében ezután nekik is több megértés jut majd, mert hát Kusturica diákkorában szintén amatőr volt. Egy alkotó—néző találkozón a beszélgetés vezetője az időszámításunk előtt és időszámításunk után (majdnem azt írtuk, Krisztus előtt és Krisztus után) mintájára a hazai film történetét nagyvonalúan Kusturica előtti és utáni korszakra osztotta fel. Emir Kusturica az országos eufóriát higgadtan kommentálta: „Nekünk Jugoszláviában a mostani gazdasági válságban szükségünk van olyan erkölcsi injekcióra, amely elhiteti velünk, hogy mi is tudunk valamit csinálni nemzetközi szinten.” A cannes-i fesztivál utáni lelkesedés utórezgései Palén is érezhetőek voltak. Mindenki áradó örömmel és nagy elégedettséggel fogadta, hogy a háromtagú bírálóbizottság, Puriša Djordjevictval az élen Emir Kusturíca alkotását öt díjjal tüntette ki, a kritikusok az év legjobb filmjévé nyilvánították, a közönségzsűri neki ítélte oda a Jelendíjat, a közönség szavazata alapján pedig megkapta a Pula Aranykapuja díjat is. Nyilvánosan mindenki vörösre tapsolta a tenyerét. A magánbeszélgetéseken pedig gyakran lehetett hallani: „Hát azért Kusturica filmje mégsem mindenben a legjobb.” „A közönség véleménye is vitatható, mert a hatnyolcezer néző közül minden este legfeljebb hatszázan szavaztak.” Egyszeriben kérdésessé vált a filmeseknek a Cannes-i fesztivál után hangoztatott „rettenetes boldogsága” is. Ugyanakkor elkezdődtek a találgatások: mi lesz a Vrnjacka Banja-i forgatókönyv-fesztiválon, a niši színészfesztiválon, az Operatőrök bublai fesztiválján, a díszlettervezők, jelmeztervezők és filmzeneszerzők tavaly alakított mladen piaci fesztiválján? Ezek a rendezvények a pulai zsűrik valóságos vagy vélt tévedéseit szokták kijavítani. Senki sem vallja be nyíltan, de valójában elégedetlenségből alapították őket. Azok, akik kifogásolják a pulai eredményeket, azt kérdik, lesz-e bátorsága a következő szemlék zsűrijeinek jóvátenni az idei „igazságtalanságokat”. Azoknak, akiknek az a meggyőződése, hogy a pulai bírálóbizottság kifogástalanul végezte a munkáját, kérdik, lesz-e bátorsága a küszöbönálló fesztiválok zsűrijeinek újabb elismerésekben részesíteni Kusturica művét. Sem kitüntetésének nagyságát, sem filmjének értékét nem kisebbítette volna, ha Kusturicát mindettől megkímélik. Az Apa szolgálati úton akkor is az év legjobb filmje lenne, ha a részben irracionális, részben kétszínű, részben „szakirányú” (számításon alapuló) túláradó lelkesedésben nem avatják „szentté” a rendezőjét. Pillanatnyilag lehet, hogy az ilyesmi hízelgő, de a dolgok rendje szerint bizonyára Kusturica sem tud majd mindig olyan színvonalú filmet alkotni, mint az Apa szolgálati úton. És akkor, ahogy az már lenni szokott, a leghangosabban teli torokból Üvöltik majd: feszítsd meg. Igazuk van azoknak, akik azt mondják, újra meg kell tanulnunk elviselni a sikert. LÁDI István