Magyar Szó, 1985. december (42. évfolyam, 329-343. szám)

1985-12-05 / 333. szám

ft FÖLD NÉPI KERTÜNK HÍVATLAN VENDÉGEI Szürke alma-levéltetű Levélpirosító alma-levéltetű Dysaphis devecta Az almahajtások csúcsának levelei a fonákjuk felé, a főér mentén besodródnak, torzulnak, sárgulnak, később bíborpirosra, színeződnek, s a nyár közepén lehullanak. A 2,3 mm-es, ólom­szürke, viaszporos levéltetvek a torzult levelekben szívogatnak. Az áprilisban­ kikelő ősanyák a fakadó hajtások leveleinek csú­csán szívogatnak, ez indítja mag a levelek besodródását. Leány­nemzedékei többségükben szárnyatlanok. A június közepén meg­jelenő nőstények párosodás után kezdik telelő tojásaik leraká­sát a kéregrepedésekbe. Rügypattanáskor (Novenda), pirosbim­­bós állapotban (Unifosz 50 EC) és sziromhullás után (Bi 58 EC, Sim­oratox, Metatdon 50 EC) permetezünk. Az alma hajtásainak fiatal levelei a fonák irányában, be­sodródnak, kanalasodnak, kissé megsárgulnak, de sohasem pi­rosodnak be. A 2,4 mm-es, rózsaszínű, hamvas bevonatú levél­tetvek a fonáki oldal levélöbleiben szívogatnak. Az áttelelő tojásokból az ősanyák március végén, április elején kelnek ki, s a fakadó leveleken szívogatnak, ennek következtében pedig a levelek besodródnak. Június közepétől szárnyas egyedek képződnek és útifűfajokra repülnek át. Nyár végén települ­nek vissza az almára. Rügypatta­náskor (Novenda), pirosbim­­bós állapotban (Unifosz 50 EC), sziromhullás után (Bj 58 EC, Sinoratox, Metation 50 EC, Nexion, Safidon 30 EC) perme­tezzünk. Dysaphis plantaginea Magyar Szó 1985. dacamber 5. Az NSZK almatermesztésére a nagyfokú fajtacsere a jellemző. 1982/83-ban 903 ha-nyi ültetvényt számoltak fel, 808 ha-nyi területet telepítettek be. A Gloster és Jona­­gold fajták telepítését szorgalmaz­zák, ugyanakkor a Golden deli­cious és Cox narancs fajták egyre jobban kiszorulnak a köztermesz­tésből. (AID, Inform.) FÖLD NÉPE A Marvar Szó mezőgazdasági melléklete Szerkesztő: Dr. MIAVECZ MARTON Mű­szaki szerkesztő: MOHÁCSI László A szerkesztő tanács tagjai: dr. Kasztori Rudolf, Lovas István, Ma­kó Ferenc, dr. Miavecz Márton, dr. Mol­nár Imre, Palusek István, Pap Endre, Szűcs István, Várady Loránd (elnök), Isa Vladisa St­evla, Tóth László Törköd­ István III III /// Káros késés Mindenképpen dicséretes cselekedet a Szövetségi Árutartalékok részéről, hogy az idei termésből átvesz 1 millió tonna kukoricát, elfogadva azokat a­­felvásár­­lási feltételeket, amelyeket tartományunk meghatározott. A Szövetségi Árutartalé­kok Igazgatósága tehát ugyanolyan fel­tételekkel (ugyanolyan áron) veszi át a terményt, mint a Vajdasági Árutartalé­kok Igazgatósága. A kukorica kifizeté­séhez szükséges pénz is biztosítva van. Hetven százaléka az elsődleges pénzkibo­csátásból, 30 százaléka pedig az ügyvite­li bankok eszközeiből. Persze, probléma azért most is van. Most nincs tároló. Legalábbis ezt állít­ják. A szövetségi illetékesek számításai azonban valahogy nem egyeznek ezekkel az állításokkal. A Szövetségi Árutartalé­kok is részt vett annak idején a tároló­­kapacitások építésének finanszírozásában. Persze, az árutartalékok esetében nem ismerik el a „kommerciális” tárolási költ­ségeket, és nyilvánvaló, hogy nem szí­vesen mond le senki a bevételről azért, mert most egyszerre kukoricatartalékokat kívánunk létesíteni. A felügyelők azonban remélhetőleg gyorsan intézkednek. A legnagyobb probléma mégsem ez, hiszen megtörténhet, hogy most már, amikor tartományunkban az össz kukori­catermést betakarították a termelők (és felvásárlásra főként Vajdaságban és Szla­vóniában lehet számítani), nem is lesz szükség ilyen nagy igyekezetre. Jogos a kérdés: hol voltunk eddig? Tartományunk azonnal a betakarítás kezdetén kérte a Szövetségi Árutartalékok intervencióját. Vajon soha nem cselekedhetünk idejé­ben? Hol voltak eddig a szövetségi ille­tékesek, amikor a földművesek naphosz­­szat sorban álltak a kukoricával teli te­herautókkal, és jogosan méltatlankodtak (ha nem túl enyhe a kifejezés). Monda­ni sem kell, hogy azt a kevéske bizal­mukat is elveszítették a szövetkezetek, a társulás, a szervezett termelés iránt. Tönkretettük a nehéz munkával kiala­kított, még fenntartott kapcsolatokat is. Mindenesetre már az is nagy lépés elő­re, hogy a Szövetségi Árutartalékok Igazgatósága, ha késve is, felismerte a helyzet súlyosságát, és azt, hogy itt az al­kalom a kukoricapiac és az állattenyész­tés megszilárdítására. Elhatározták ugyan­is, hogy a felvásárolt kukorica nem lesz később „kiárusítva” mint azt máskor tet­ték, hanem a most létesítendő 1 millió tonnás tartalékot a stabil állattenyésztés szolgálatába állítják. Talán nem lesz ké­ső, habár tudjuk, hogy ha a termelők egyszer góréba rakják a terményt (a fel­vásárlásra mindenekelőtt a magánszek­torban lehet számítani), nehezen szánják rá magukat az eladásra. Legalábbis így volt ez a korábbi években. Most persze más a helyzet a mezőgazdaságban, mint korábban, a kukoricakínálat még mindig igen nagy. Ha most gyorsan tudunk cselekedni, talán még „megszerezhetjük” a stabil mezőgazdaság és mindenekelőtt az állattenyésztés egyik legfontosabb ütő­kártyáját, a kukoricatartalékokat. P. BARTA Etelka 1985. december 5. XXXIX. évfolyam 48. szám (Bora VOJNOVIC felvétele)

Next