Magyar Szó, 1985. december (42. évfolyam, 329-343. szám)
1985-12-05 / 333. szám
ft FÖLD NÉPI KERTÜNK HÍVATLAN VENDÉGEI Szürke alma-levéltetű Levélpirosító alma-levéltetű Dysaphis devecta Az almahajtások csúcsának levelei a fonákjuk felé, a főér mentén besodródnak, torzulnak, sárgulnak, később bíborpirosra, színeződnek, s a nyár közepén lehullanak. A 2,3 mm-es, ólomszürke, viaszporos levéltetvek a torzult levelekben szívogatnak. Az áprilisban kikelő ősanyák a fakadó hajtások leveleinek csúcsán szívogatnak, ez indítja mag a levelek besodródását. Leánynemzedékei többségükben szárnyatlanok. A június közepén megjelenő nőstények párosodás után kezdik telelő tojásaik lerakását a kéregrepedésekbe. Rügypattanáskor (Novenda), pirosbimbós állapotban (Unifosz 50 EC) és sziromhullás után (Bi 58 EC, Simoratox, Metatdon 50 EC) permetezünk. Az alma hajtásainak fiatal levelei a fonák irányában, besodródnak, kanalasodnak, kissé megsárgulnak, de sohasem pirosodnak be. A 2,4 mm-es, rózsaszínű, hamvas bevonatú levéltetvek a fonáki oldal levélöbleiben szívogatnak. Az áttelelő tojásokból az ősanyák március végén, április elején kelnek ki, s a fakadó leveleken szívogatnak, ennek következtében pedig a levelek besodródnak. Június közepétől szárnyas egyedek képződnek és útifűfajokra repülnek át. Nyár végén települnek vissza az almára. Rügypattanáskor (Novenda), pirosbimbós állapotban (Unifosz 50 EC), sziromhullás után (Bj 58 EC, Sinoratox, Metation 50 EC, Nexion, Safidon 30 EC) permetezzünk. Dysaphis plantaginea Magyar Szó 1985. dacamber 5. Az NSZK almatermesztésére a nagyfokú fajtacsere a jellemző. 1982/83-ban 903 ha-nyi ültetvényt számoltak fel, 808 ha-nyi területet telepítettek be. A Gloster és Jonagold fajták telepítését szorgalmazzák, ugyanakkor a Golden delicious és Cox narancs fajták egyre jobban kiszorulnak a köztermesztésből. (AID, Inform.) FÖLD NÉPE A Marvar Szó mezőgazdasági melléklete Szerkesztő: Dr. MIAVECZ MARTON Műszaki szerkesztő: MOHÁCSI László A szerkesztő tanács tagjai: dr. Kasztori Rudolf, Lovas István, Makó Ferenc, dr. Miavecz Márton, dr. Molnár Imre, Palusek István, Pap Endre, Szűcs István, Várady Loránd (elnök), Isa Vladisa Stevla, Tóth László Törköd István III III /// Káros késés Mindenképpen dicséretes cselekedet a Szövetségi Árutartalékok részéről, hogy az idei termésből átvesz 1 millió tonna kukoricát, elfogadva azokat afelvásárlási feltételeket, amelyeket tartományunk meghatározott. A Szövetségi Árutartalékok Igazgatósága tehát ugyanolyan feltételekkel (ugyanolyan áron) veszi át a terményt, mint a Vajdasági Árutartalékok Igazgatósága. A kukorica kifizetéséhez szükséges pénz is biztosítva van. Hetven százaléka az elsődleges pénzkibocsátásból, 30 százaléka pedig az ügyviteli bankok eszközeiből. Persze, probléma azért most is van. Most nincs tároló. Legalábbis ezt állítják. A szövetségi illetékesek számításai azonban valahogy nem egyeznek ezekkel az állításokkal. A Szövetségi Árutartalékok is részt vett annak idején a tárolókapacitások építésének finanszírozásában. Persze, az árutartalékok esetében nem ismerik el a „kommerciális” tárolási költségeket, és nyilvánvaló, hogy nem szívesen mond le senki a bevételről azért, mert most egyszerre kukoricatartalékokat kívánunk létesíteni. A felügyelők azonban remélhetőleg gyorsan intézkednek. A legnagyobb probléma mégsem ez, hiszen megtörténhet, hogy most már, amikor tartományunkban az össz kukoricatermést betakarították a termelők (és felvásárlásra főként Vajdaságban és Szlavóniában lehet számítani), nem is lesz szükség ilyen nagy igyekezetre. Jogos a kérdés: hol voltunk eddig? Tartományunk azonnal a betakarítás kezdetén kérte a Szövetségi Árutartalékok intervencióját. Vajon soha nem cselekedhetünk idejében? Hol voltak eddig a szövetségi illetékesek, amikor a földművesek naphoszszat sorban álltak a kukoricával teli teherautókkal, és jogosan méltatlankodtak (ha nem túl enyhe a kifejezés). Mondani sem kell, hogy azt a kevéske bizalmukat is elveszítették a szövetkezetek, a társulás, a szervezett termelés iránt. Tönkretettük a nehéz munkával kialakított, még fenntartott kapcsolatokat is. Mindenesetre már az is nagy lépés előre, hogy a Szövetségi Árutartalékok Igazgatósága, ha késve is, felismerte a helyzet súlyosságát, és azt, hogy itt az alkalom a kukoricapiac és az állattenyésztés megszilárdítására. Elhatározták ugyanis, hogy a felvásárolt kukorica nem lesz később „kiárusítva” mint azt máskor tették, hanem a most létesítendő 1 millió tonnás tartalékot a stabil állattenyésztés szolgálatába állítják. Talán nem lesz késő, habár tudjuk, hogy ha a termelők egyszer góréba rakják a terményt (a felvásárlásra mindenekelőtt a magánszektorban lehet számítani), nehezen szánják rá magukat az eladásra. Legalábbis így volt ez a korábbi években. Most persze más a helyzet a mezőgazdaságban, mint korábban, a kukoricakínálat még mindig igen nagy. Ha most gyorsan tudunk cselekedni, talán még „megszerezhetjük” a stabil mezőgazdaság és mindenekelőtt az állattenyésztés egyik legfontosabb ütőkártyáját, a kukoricatartalékokat. P. BARTA Etelka 1985. december 5. XXXIX. évfolyam 48. szám (Bora VOJNOVIC felvétele)