Magyar Szó, 1986. március (43. évfolyam, 73-88. szám)

1986-03-20 / 77. szám

­ 1986. március 20., csütörtök MAGYAR SZÓ BELPOLITIKA TÖRÖKBECSESEK A VÁROSOKRÓL Az egyhangúságát szeretem Megoldásra vár a szennyvízlevezetés és útépítés, valamint az autóbuszállomás, de min­denekelőtt a szemétkihordás megszervezése Kényelmes nyugodtsággal for­dul itt a Tisza, hömpölyögve a tavaszi szélben, meg-megcsillan vizén a nap. A parton rebbenő vadgalambok. A város arca a fo­lyó felé ford­ul, a törökbecsei­ek mindent, mit szépnek, jónak tar­tanak, a Tisza-partra építenek. — Nagyon szeretek itt. Gyönyö­rű a Tisza-parti sétány, szép mun­kásotthont kaptunk, sok utat meg­javítottak, igazán meg vagyok elégedve — jelenti ki NAGY Jú­lia háztartásbeli. Természetesnek véli, hogy mindenféleképp Török­­becsén telepszenek le a fiai is, az öregebb Miloseván géplakatos, a fiatalabb pedig itt a szövetke­zetben traktoros. SZABÓ Emil, a Szocialista Szö­vetség községi választmányának titkára elmondta, hogy néha a­z utóbbi években sokat fejlődött Törökbecse, bőven akad még ten­nivaló. A Cipőgyárban és a Mla­­dost Kötöttárugyárban jelentősen javultak a munkakörülmények, a Polet építőanyaggyárnak épül az A Polet épülő óvodája A szója gyors térhódítása ürmé­­yházi növénytermesztési helyzetkép Az ürményházi társastermelési alapszervezet az elmúlt néhány év­ben csaknem hétmillió dinár köl­csönt folyósított a termelőknek a zöldtervhitel eszközeiből gazdasági létesítmények építésére és a ter­melés gépi ellátottságának a javí­tására. Több mint négyszáz terme­lőre terjed ki a társastermelési vi­szony. A falu földművesei 1240 hektár, többnyire réti földdel ren­delkeznek, magas szinten gépesí­tették a növénytermesztést. Legna­gyobb területen szóját, kukoricát és búzát termesztenek. Említést érdemel, hogy a szója termesztését egy évtizede kezdték, s ez a Tisza­­vidéken elhanyagolt haszonnövény itt, a talajvízben bővelkedő déli részen gyorsan teret hódított. Ür­­ményházán az idén szóját termesz­tenek a legnagyobb területen, 500 hektáron. Ezzel szemben a kukori­­catermesztési kedv mérséklődött, visszaszorult a második helyre, 553 hektárt vetnek be vele. Mert amint Nagy György, a társaster­melési trász igazgatója elmondta, a szójával jóval kevesebb munka van, mint a kukoricával és na­gyobb jövedelmet hoz, mint a ku­korica. De tekintettel a szántóte­rület nagyságára és a vetésforgó szükségességére, nemigen növelhe­tő tovább a szója vetésterülete. Néhány ürményházi földműves tíz holdat is bevetett az említett ha­szonnövénnyel, amelynek értéke­sítése nem ütközik akadályba, a becsei Sojaprotein maradéktalanul fölvásárolja. Az ürményházi talaj alkalmas a szó­ja termesztésre, a hektáronkénti átlaghozam 3 tonna, a rekord pe­dig 4 tonna. A termesztési techno­lógiát gyorsan elsajátították a föld­művesek, akik számára a trász téli ismeretterjesztő előadásokat szervez, s nagy hozamú fajtákkal is ellátja őket. A termelés ellátott­sága rendezett, jó termés reményé­ben kezdték meg az új növényter­mesztési idényt. Említést érdemel, hogy ürmény­házi számítás szerint 1,8 tonnás hektáronkénti hozamnál már kifi­­­etődik a szója termesztése, de az itteniek ennek csaknem a kétsze­resére számítanak. Figyelmet érde­mel az is, hogy a búza iránt is elég nagy volt az érdeklődés, 150 hektárt vetettek be az ősszel ke­nyérgabonával a földművesek, öt­ven százalékkal többet, mint az előző évben. Tekintettel az említett három haszonnövény nagy területére, az egyéb növények, pl. az ipariak ter­mőterülete már nagyon lecsökkent, kb. tíz-tíz hektáron vetnek napra­forgót és cukorrépát, s ugyanek­kora területen ültetnek dohányt. Régebben a dohánynak nagy szere­pe volt a falu életében, egyebek között a betelepülésnél is, ám az utóbbi tizenöt évben már nem ter­mesztették, de az idén feltehetően a felvásárlási árak emelkedésének a hatására ismét helyet kap ez a jövedelmező növény a falu nö­vénytermesztésének a szerkezeté­ben. si (FODOR István felvétele) Nagy György holnapi számában olvasható • TEREPI VEZÉRCIKK Dudás Károly választási jegyzete • VÁLASZTOTTUNK Orosz Ibolya, Krekity Olga, Szőke Katalin, Komáromi Ákos, Szabó- Hangya Teréz és Németh János választási riportjai • ATOMTUDATHASADÁS Csorba István címoldali témája • sportbürokraták es sporttechnokraták Podolszki József kommentárja a jugoszláv labdarúgásban uralkodó áldatlan állapotokról • Onerobol Gallusz László Interjúja Stanislav Sigulinskival, a Vajdasági Gazdasá­gi Kamara elnökségi tagjával • SZERETEK VERSENYBEN LENNI! Molnár Cs. Attila beszélgetése Dobos János történésszel • A 7 NAP ÚTJA Petkovics Kálmán sajtótörténetének 13. része • KOSOVO ÉVSZÁZADAI Dési Abel könyvismertetője Sinan Hasani most megjelent művéről • TÁNC-REKVIEM A FORRADALOMÉRT Csordás Mihály színikritikája a szabadkai Népszínház legújabb pro­dukciójáról • SOK HOHÓ SEMMIÉRT ...(?) Szőke Katalin írása a szabadkai Március *­a Harisnyagyár gond­jairól. óvodája, aránylag nem sokan várnak munkáira. A város egyik legégetőbb problémája a szenny­vízcsatorna teljes kiépítése, de tovább kellene építeni az utakat, járdákat is. Aztán van még egy probléma, ami nem annyira az eszközöktől függ, mint az előb­biek, hanem inkább szervezés dol­ga, ez pedig a szemétkihordás. — Eléggé kiépült a város, csak a­utóbuszai tamása nincs még, sokan megáznak, amíg várják az autó­buszt — állapítja meg Cena DAM­­JANOVSKA egyetemista, aki fog­orvosnak készül. — Érdekes kerlynek tartom Tö­rökbecsét, noha a fiatalok egy kicsit mellőzve vannak, de nem is igen törekednek, csak kevesen akarnak dolgozni. Pedig a mun­kásotthon lehetőséget nyújt a mű­velődésre, engem a színjátszás és az irodalom érdekel — mondja Zoran ANĐRIN,­ az egységes kö­zépiskola második osztályának ta­nulója, aki nemrég óta lakik a városban. — Nem tudtam elmenni innen Becséről, az egyhangúságát szere­tem. Szabadkán lakik a lányom, Palicson a fiam, ha ott vagyok náluk, annyi szeretettel fogadnak, hogy többet nem lehet kívánni, de boldog vagyok, amikor 3—4 nap múlva hazajövök. Kedves kis Tisza-parti falu, itt születtem, itt vanna­k a régi arcok — áll még egy szóra a 75 éves ANDRÁSI Margit néni. BEREC Berta A kenderüzemek prai Négy-öt évvel ezelőtt, amikor elindult a válságból ki­vezető úton a zentai kender­­gyár, arról győztek meg a szak­emberek, hogy a kenderipar hosszadalmas vergődés után — ami egyébként az üzemek nagy részének fölszámolásához veze­tett — jobb napok várnak erre az ágazatra, ha új alapokra tud­ják helyezni a kendertermesz­tést és a -földolgozást. Bebizo­nyosodott ugyanis, hogy műszál­lal mégsem helyettesíthető tel­jesen a kenderrost. Meg persze a fonodák számára — mint aho­gyan az egész gazdaság számára — rendkívül megnehezült akko­riban a rostbehozatal. Beszélge­tőtársaim bizonyították, hogy a mértéktelen és az át nem gon­dolt import tette tönkre a rost­készítő üzemeket. A történtek után néhány ken­dergyárat fölújítottak, sőt új is épült. Mert ismét keresett lett a rost. Sőt, a termelés növelése érdekében ritkán tapasztalható összefogásra is sor került. A zentai kendergyár például, hogy nyersanyaghoz jusson, gépesítet­te a kendertermesztést, és foly­tatja is ezt a tevékenységet. A fonodák pedig társították pén­züket a rostkészítés (tilolás) kor­szerűsítésére. Az eredmény ta­gadhatatlan: az üzem évek óta nem veszteséges, van elegendő nyersanyaga, és értékesítési gondjai sincsenek. Pontosabban: ilyen gondja nem volt az elmúlt év utolsó negyedéig. A rost irán­ti kereslet megcsappant, mert importáltak a fonodák. Termé­szetesen sokkal olcsóbban vették meg a külföldi árut, mint a ha­zait, igaz, rossz a behozatali kenderrost minősége. Ez a lépés a régi időkre emlékeztet, még­sem ítélhetjük el egyoldalúan. Persze a zentai üzemben nem örülnek a behozatalnak, bár ál­landó vásárlóik — ha csökken­tett mennyiségben is — megve­szik a rostot. A vezetők kétségkí­vül tárgyilagosan tekintenek a kérdésre, annál inkább, mert egyszerűen nem oldható meg. A hazai rost ugyanis drágább a külföldinél, s mivel a fonodák jelentős mennyiségű terméket exportálnak, igyekeznek olcsóbb nyersanyaghoz jutni, hogy kifi­zetődjön a kivitel. De a ken­derfeldolgozók nehezen tudják csökkenteni a rost árát, mert akkor a kóróért is kevesebbet fizethetnének. Ebben az esetben viszont a mezőgazdaság aligha vállalkozna kendertermesztésre, mert a többi haszonnövény ter­mesztése sokkal inkább jövedel­mezne, mint a kender. A zen­tai üzemben igyekeznek olcsóbbá tenni a termelést, ám ez foko­zatosan lehetséges, hiszen né­hány év óta állandóan korszerű­sítenek, gépesítenek, ami máris meghozta az eredményt, de töb­bet is várnak tőle és a továb­bi korszerűsítéstől. Ez lehet a végleges megoldás, hacsak nem hatalmasodik úgy el a behoza­tal, mint régen ... FODOR István A szorgalom és a fegyelem az ismertető jelük Kiváló gazdálkodási eredmények a zombori Borovo Cipőgyárban A zombori Borovo Cipőgyár 950 dolgozója az elmúlt évben 1,3 millió pár cipőt gyártott, s­ ennek 70 százalékát külföldre szállítot­ták. A dolgozók havi átlagkerese­te elérte a 40 ezer dinárt. Jó mun­kájukat dicséri, hogy 190 millió dinárt helyeztek az alapokba. Az üzem a Borovói Gumiipari Kom­binát társultmunka-alapszervezete, és minden bizonnyal hazánk egyik legnagyobb munkaszerveze­tének helyes ügyviteli politikájá­ra vall, amit Miloš BONCEVIC, a zombori részleg műszaki igaz­gatója mondott: — Jó, hogy a borovói kombinát nagy családjába tartozunk. Na­gyobb a biztonság, magasabb szin­ten van a munkatermelékenység, nem okoz különösebb gondot az áruértékesítés és a nyersanyagbe­szerzés. Ami pedig a fejlesztésre elkülönített eszközöket illeti, a következő a helyzet: mi is épít­kezünk, 30 dolgozót alkalmazunk majd abban a munkacsarnokban, melyet ebben az évben szeret­nénk befejezni, de a kulai bőr­gyárral is társítjuk eszközein­ket. Kulán új gyárat építünk. Tegyük még hozzá, hogy a zombori cipőgyárban alig pár év alatt megkétszereződött a dolgo­zók száma, újabban pedig a szak­emberképzésről is gondolkodnak. A cipőgyárba járnak gyakorlati órákra azok a diákok, akik nem­sokára majd ott szeretnének fel­­helye keđni. A zombori község­ben éppen ebben az üzemiben tet­tek legtöbbet a szakmunkáskép­zés terén.­­ Vajon mi lehet az eredmé­nyes, jó gazdálkodás titka? — Egyrészt a munkafegyelem, az, hogy mindenkitől megköve­teljük a teljesítményt, a pontos munkát, másrészt a serkentés és az emberekkel való törődés. Je­lenleg a gyárban nincs havi 40 ezer dinárnál alacsonyabb kere­set, de a jobbak, az ügyesebbnek, a nagyobb tapasztalattal rendel­kező mesterek, munkásnők a havi 80 ezer dinárt is megkeresik. Tö­rődünk a munkarokkantakkal, azokkal, akiknek csökkent a mun­kaképességük, akik fél­munka­idővel dolgoznak. Számukra kü­lön részleget nyitottunk. Külön­ben, ezzel kapcsolatban el sze­retném mondani, hogy az egész­ségügyi intézmények néha átesnek a ló másik oldalára. Egyik cukor­beteg dolgozónkról mindenki lát­ja, hogy nem képes már munkára járni, azon gondolkodunk, hogy inkább kapja tőlünk a keresetét, csak maradjon otthon, az egész­ségügyi intézmény szakembere mégis alkalmasnak véli a mun­kára. „ Jelenleg hogy megy a mun­ka? — Már 10 éve nem kezdtük ilyen jól az évet. 1988-ban 1,5 millió pár lábbeli gyártását ter­vezzük, januárban 140,6, február­ban pedig 151 ezer pár cipőt gyártottunk a holland megrende­lőknek, jócskán túlteljesítettük termelési tervünket, és mint már említettem, ez a kereseteken is meglátszik. A munka zökkenő­­mentes­, mert van elegendő jó mi­nőségű nyersanyagunk, bejáraton a termelés. Ф Elkészült-e az üzem közép­távú fejlesztési terve? — Igen, 1990-ben 2 millió pár lábbelit szeretnénk gyártani. Úgy vélem, hogy ez egészen reális terv, elérhető cél. Remélhetőleg mun­kahelyet teremtünk majd azok számára, akik befejezik a szak­munkásképzőt. K. A. A hatékonyabb egészségvédelemért Társulás előtt a kanizsai és a vrdniki gyógyfürdő A kanizsai Gyógyfürdő és a vrdniki Terma­­rehabilitációs és szabadidő-központ dolgozói márci­us 31-én referendumon döntenek a társulásról. Valójában az ürögi községhez tartozó intézmény beol­vad a kanizsai munkaszervezetbe, ami annyit jelent, hogy munka­­szervezés és ügykezelés vonatkozá­sában is egybetartoznak. A társulás gondolata még tavaly nyáron vetődött fel a Tartományi Egészségügyi Érdekközösség részé­ről. Minthogy a szerémségi gyógy­fürdő megalakításától, 1981-től veszteséggel működött, a kanizsai rokon intézményben viszont ugyan­azokat a szolgáltatásokat, neveze­tesen a dolgozók rehabilitációját igen magas szinten végezték, szük­ség mutatkozott a két munkaszer­vezet egyesítésére. Ha a gyógyfürdők dolgozói a társulás mellett döntenek, akkor április 1-jétől az új munkaszerve­zet összesen 400 dolgozót foglal­koztat és mintegy 500 fekvőbeteg gyógyításáról gondoskodik. A ka­nizsaiak már néhány hónapja la­tolgatják a szerémségi intézmény­­nyel való integrációt. Felmérés ké­szült az egybeolvadás igazoltságá­­ról és arról, hogyan lehet a vrd­niki gyógyfürdő működését gaz­daságossá tenni. Eszerint, ha sike­rül a Termál kapacitását a kani­zsai fürdőhöz hasonlóan használni és a szolgáltatások minőségén ja­vítani, akkor az eredmény nem marad el. Egyébként a vrdniki in­tézmény talpraállításáról, a vesz­teségek fedezéséről az illetékes tartományi érdekközösség gondos­kodott, míg a kanizsai gyógyfürdő dolgozóinak egy csoportja októ­ber óta hetente két napot ott-tar­­tózkodik, segíti az ideiglenes ügy­vezető szerv munkáját, tanácsokat ad a szolgáltatások újjászervezésé­re és felkészítik a dolgozókat hi­vatásuk színvonalasabb gyakorlá­sára. Tartományunk két legnagyobb gyógyfürdőjének társulásával jól járnak a szolgáltatás igénybeve­vői is. Eddig ugyanis férőhely hiánya miatt a kanizsai intéz­ményben a betegek két-három hó­napot is vártak a gyógykezelés megkezdésére. Az integráció után várható, hogy a várakozási idő le­csökken s az elvárásoknak megfe­lelően a tartományi jellegű intéz­mény szakmeberei többet tehetnek a dolgozók egészségvédelméért. V. Ki­s.

Next