Magyar Szó, 1986. március (43. évfolyam, 73-88. szám)
1986-03-20 / 77. szám
1986. március 20., csütörtök MAGYAR SZÓ BELPOLITIKA TÖRÖKBECSESEK A VÁROSOKRÓL Az egyhangúságát szeretem Megoldásra vár a szennyvízlevezetés és útépítés, valamint az autóbuszállomás, de mindenekelőtt a szemétkihordás megszervezése Kényelmes nyugodtsággal fordul itt a Tisza, hömpölyögve a tavaszi szélben, meg-megcsillan vizén a nap. A parton rebbenő vadgalambok. A város arca a folyó felé fordul, a törökbecseiek mindent, mit szépnek, jónak tartanak, a Tisza-partra építenek. — Nagyon szeretek itt. Gyönyörű a Tisza-parti sétány, szép munkásotthont kaptunk, sok utat megjavítottak, igazán meg vagyok elégedve — jelenti ki NAGY Júlia háztartásbeli. Természetesnek véli, hogy mindenféleképp Törökbecsén telepszenek le a fiai is, az öregebb Miloseván géplakatos, a fiatalabb pedig itt a szövetkezetben traktoros. SZABÓ Emil, a Szocialista Szövetség községi választmányának titkára elmondta, hogy néha az utóbbi években sokat fejlődött Törökbecse, bőven akad még tennivaló. A Cipőgyárban és a Mladost Kötöttárugyárban jelentősen javultak a munkakörülmények, a Polet építőanyaggyárnak épül az A Polet épülő óvodája A szója gyors térhódítása ürméyházi növénytermesztési helyzetkép Az ürményházi társastermelési alapszervezet az elmúlt néhány évben csaknem hétmillió dinár kölcsönt folyósított a termelőknek a zöldtervhitel eszközeiből gazdasági létesítmények építésére és a termelés gépi ellátottságának a javítására. Több mint négyszáz termelőre terjed ki a társastermelési viszony. A falu földművesei 1240 hektár, többnyire réti földdel rendelkeznek, magas szinten gépesítették a növénytermesztést. Legnagyobb területen szóját, kukoricát és búzát termesztenek. Említést érdemel, hogy a szója termesztését egy évtizede kezdték, s ez a Tiszavidéken elhanyagolt haszonnövény itt, a talajvízben bővelkedő déli részen gyorsan teret hódított. Ürményházán az idén szóját termesztenek a legnagyobb területen, 500 hektáron. Ezzel szemben a kukoricatermesztési kedv mérséklődött, visszaszorult a második helyre, 553 hektárt vetnek be vele. Mert amint Nagy György, a társastermelési trász igazgatója elmondta, a szójával jóval kevesebb munka van, mint a kukoricával és nagyobb jövedelmet hoz, mint a kukorica. De tekintettel a szántóterület nagyságára és a vetésforgó szükségességére, nemigen növelhető tovább a szója vetésterülete. Néhány ürményházi földműves tíz holdat is bevetett az említett haszonnövénnyel, amelynek értékesítése nem ütközik akadályba, a becsei Sojaprotein maradéktalanul fölvásárolja. Az ürményházi talaj alkalmas a szója termesztésre, a hektáronkénti átlaghozam 3 tonna, a rekord pedig 4 tonna. A termesztési technológiát gyorsan elsajátították a földművesek, akik számára a trász téli ismeretterjesztő előadásokat szervez, s nagy hozamú fajtákkal is ellátja őket. A termelés ellátottsága rendezett, jó termés reményében kezdték meg az új növénytermesztési idényt. Említést érdemel, hogy ürményházi számítás szerint 1,8 tonnás hektáronkénti hozamnál már kifietődik a szója termesztése, de az itteniek ennek csaknem a kétszeresére számítanak. Figyelmet érdemel az is, hogy a búza iránt is elég nagy volt az érdeklődés, 150 hektárt vetettek be az ősszel kenyérgabonával a földművesek, ötven százalékkal többet, mint az előző évben. Tekintettel az említett három haszonnövény nagy területére, az egyéb növények, pl. az ipariak termőterülete már nagyon lecsökkent, kb. tíz-tíz hektáron vetnek napraforgót és cukorrépát, s ugyanekkora területen ültetnek dohányt. Régebben a dohánynak nagy szerepe volt a falu életében, egyebek között a betelepülésnél is, ám az utóbbi tizenöt évben már nem termesztették, de az idén feltehetően a felvásárlási árak emelkedésének a hatására ismét helyet kap ez a jövedelmező növény a falu növénytermesztésének a szerkezetében. si (FODOR István felvétele) Nagy György holnapi számában olvasható • TEREPI VEZÉRCIKK Dudás Károly választási jegyzete • VÁLASZTOTTUNK Orosz Ibolya, Krekity Olga, Szőke Katalin, Komáromi Ákos, Szabó- Hangya Teréz és Németh János választási riportjai • ATOMTUDATHASADÁS Csorba István címoldali témája • sportbürokraták es sporttechnokraták Podolszki József kommentárja a jugoszláv labdarúgásban uralkodó áldatlan állapotokról • Onerobol Gallusz László Interjúja Stanislav Sigulinskival, a Vajdasági Gazdasági Kamara elnökségi tagjával • SZERETEK VERSENYBEN LENNI! Molnár Cs. Attila beszélgetése Dobos János történésszel • A 7 NAP ÚTJA Petkovics Kálmán sajtótörténetének 13. része • KOSOVO ÉVSZÁZADAI Dési Abel könyvismertetője Sinan Hasani most megjelent művéről • TÁNC-REKVIEM A FORRADALOMÉRT Csordás Mihály színikritikája a szabadkai Népszínház legújabb produkciójáról • SOK HOHÓ SEMMIÉRT ...(?) Szőke Katalin írása a szabadkai Március *a Harisnyagyár gondjairól. óvodája, aránylag nem sokan várnak munkáira. A város egyik legégetőbb problémája a szennyvízcsatorna teljes kiépítése, de tovább kellene építeni az utakat, járdákat is. Aztán van még egy probléma, ami nem annyira az eszközöktől függ, mint az előbbiek, hanem inkább szervezés dolga, ez pedig a szemétkihordás. — Eléggé kiépült a város, csak autóbuszai tamása nincs még, sokan megáznak, amíg várják az autóbuszt — állapítja meg Cena DAMJANOVSKA egyetemista, aki fogorvosnak készül. — Érdekes kerlynek tartom Törökbecsét, noha a fiatalok egy kicsit mellőzve vannak, de nem is igen törekednek, csak kevesen akarnak dolgozni. Pedig a munkásotthon lehetőséget nyújt a művelődésre, engem a színjátszás és az irodalom érdekel — mondja Zoran ANĐRIN, az egységes középiskola második osztályának tanulója, aki nemrég óta lakik a városban. — Nem tudtam elmenni innen Becséről, az egyhangúságát szeretem. Szabadkán lakik a lányom, Palicson a fiam, ha ott vagyok náluk, annyi szeretettel fogadnak, hogy többet nem lehet kívánni, de boldog vagyok, amikor 3—4 nap múlva hazajövök. Kedves kis Tisza-parti falu, itt születtem, itt vannak a régi arcok — áll még egy szóra a 75 éves ANDRÁSI Margit néni. BEREC Berta A kenderüzemek prai Négy-öt évvel ezelőtt, amikor elindult a válságból kivezető úton a zentai kendergyár, arról győztek meg a szakemberek, hogy a kenderipar hosszadalmas vergődés után — ami egyébként az üzemek nagy részének fölszámolásához vezetett — jobb napok várnak erre az ágazatra, ha új alapokra tudják helyezni a kendertermesztést és a -földolgozást. Bebizonyosodott ugyanis, hogy műszállal mégsem helyettesíthető teljesen a kenderrost. Meg persze a fonodák számára — mint ahogyan az egész gazdaság számára — rendkívül megnehezült akkoriban a rostbehozatal. Beszélgetőtársaim bizonyították, hogy a mértéktelen és az át nem gondolt import tette tönkre a rostkészítő üzemeket. A történtek után néhány kendergyárat fölújítottak, sőt új is épült. Mert ismét keresett lett a rost. Sőt, a termelés növelése érdekében ritkán tapasztalható összefogásra is sor került. A zentai kendergyár például, hogy nyersanyaghoz jusson, gépesítette a kendertermesztést, és folytatja is ezt a tevékenységet. A fonodák pedig társították pénzüket a rostkészítés (tilolás) korszerűsítésére. Az eredmény tagadhatatlan: az üzem évek óta nem veszteséges, van elegendő nyersanyaga, és értékesítési gondjai sincsenek. Pontosabban: ilyen gondja nem volt az elmúlt év utolsó negyedéig. A rost iránti kereslet megcsappant, mert importáltak a fonodák. Természetesen sokkal olcsóbban vették meg a külföldi árut, mint a hazait, igaz, rossz a behozatali kenderrost minősége. Ez a lépés a régi időkre emlékeztet, mégsem ítélhetjük el egyoldalúan. Persze a zentai üzemben nem örülnek a behozatalnak, bár állandó vásárlóik — ha csökkentett mennyiségben is — megveszik a rostot. A vezetők kétségkívül tárgyilagosan tekintenek a kérdésre, annál inkább, mert egyszerűen nem oldható meg. A hazai rost ugyanis drágább a külföldinél, s mivel a fonodák jelentős mennyiségű terméket exportálnak, igyekeznek olcsóbb nyersanyaghoz jutni, hogy kifizetődjön a kivitel. De a kenderfeldolgozók nehezen tudják csökkenteni a rost árát, mert akkor a kóróért is kevesebbet fizethetnének. Ebben az esetben viszont a mezőgazdaság aligha vállalkozna kendertermesztésre, mert a többi haszonnövény termesztése sokkal inkább jövedelmezne, mint a kender. A zentai üzemben igyekeznek olcsóbbá tenni a termelést, ám ez fokozatosan lehetséges, hiszen néhány év óta állandóan korszerűsítenek, gépesítenek, ami máris meghozta az eredményt, de többet is várnak tőle és a további korszerűsítéstől. Ez lehet a végleges megoldás, hacsak nem hatalmasodik úgy el a behozatal, mint régen ... FODOR István A szorgalom és a fegyelem az ismertető jelük Kiváló gazdálkodási eredmények a zombori Borovo Cipőgyárban A zombori Borovo Cipőgyár 950 dolgozója az elmúlt évben 1,3 millió pár cipőt gyártott, s ennek 70 százalékát külföldre szállították. A dolgozók havi átlagkeresete elérte a 40 ezer dinárt. Jó munkájukat dicséri, hogy 190 millió dinárt helyeztek az alapokba. Az üzem a Borovói Gumiipari Kombinát társultmunka-alapszervezete, és minden bizonnyal hazánk egyik legnagyobb munkaszervezetének helyes ügyviteli politikájára vall, amit Miloš BONCEVIC, a zombori részleg műszaki igazgatója mondott: — Jó, hogy a borovói kombinát nagy családjába tartozunk. Nagyobb a biztonság, magasabb szinten van a munkatermelékenység, nem okoz különösebb gondot az áruértékesítés és a nyersanyagbeszerzés. Ami pedig a fejlesztésre elkülönített eszközöket illeti, a következő a helyzet: mi is építkezünk, 30 dolgozót alkalmazunk majd abban a munkacsarnokban, melyet ebben az évben szeretnénk befejezni, de a kulai bőrgyárral is társítjuk eszközeinket. Kulán új gyárat építünk. Tegyük még hozzá, hogy a zombori cipőgyárban alig pár év alatt megkétszereződött a dolgozók száma, újabban pedig a szakemberképzésről is gondolkodnak. A cipőgyárba járnak gyakorlati órákra azok a diákok, akik nemsokára majd ott szeretnének felhelye keđni. A zombori községben éppen ebben az üzemiben tettek legtöbbet a szakmunkásképzés terén. Vajon mi lehet az eredményes, jó gazdálkodás titka? — Egyrészt a munkafegyelem, az, hogy mindenkitől megköveteljük a teljesítményt, a pontos munkát, másrészt a serkentés és az emberekkel való törődés. Jelenleg a gyárban nincs havi 40 ezer dinárnál alacsonyabb kereset, de a jobbak, az ügyesebbnek, a nagyobb tapasztalattal rendelkező mesterek, munkásnők a havi 80 ezer dinárt is megkeresik. Törődünk a munkarokkantakkal, azokkal, akiknek csökkent a munkaképességük, akik félmunkaidővel dolgoznak. Számukra külön részleget nyitottunk. Különben, ezzel kapcsolatban el szeretném mondani, hogy az egészségügyi intézmények néha átesnek a ló másik oldalára. Egyik cukorbeteg dolgozónkról mindenki látja, hogy nem képes már munkára járni, azon gondolkodunk, hogy inkább kapja tőlünk a keresetét, csak maradjon otthon, az egészségügyi intézmény szakembere mégis alkalmasnak véli a munkára. „ Jelenleg hogy megy a munka? — Már 10 éve nem kezdtük ilyen jól az évet. 1988-ban 1,5 millió pár lábbeli gyártását tervezzük, januárban 140,6, februárban pedig 151 ezer pár cipőt gyártottunk a holland megrendelőknek, jócskán túlteljesítettük termelési tervünket, és mint már említettem, ez a kereseteken is meglátszik. A munka zökkenőmentes, mert van elegendő jó minőségű nyersanyagunk, bejáraton a termelés. Ф Elkészült-e az üzem középtávú fejlesztési terve? — Igen, 1990-ben 2 millió pár lábbelit szeretnénk gyártani. Úgy vélem, hogy ez egészen reális terv, elérhető cél. Remélhetőleg munkahelyet teremtünk majd azok számára, akik befejezik a szakmunkásképzőt. K. A. A hatékonyabb egészségvédelemért Társulás előtt a kanizsai és a vrdniki gyógyfürdő A kanizsai Gyógyfürdő és a vrdniki Termarehabilitációs és szabadidő-központ dolgozói március 31-én referendumon döntenek a társulásról. Valójában az ürögi községhez tartozó intézmény beolvad a kanizsai munkaszervezetbe, ami annyit jelent, hogy munkaszervezés és ügykezelés vonatkozásában is egybetartoznak. A társulás gondolata még tavaly nyáron vetődött fel a Tartományi Egészségügyi Érdekközösség részéről. Minthogy a szerémségi gyógyfürdő megalakításától, 1981-től veszteséggel működött, a kanizsai rokon intézményben viszont ugyanazokat a szolgáltatásokat, nevezetesen a dolgozók rehabilitációját igen magas szinten végezték, szükség mutatkozott a két munkaszervezet egyesítésére. Ha a gyógyfürdők dolgozói a társulás mellett döntenek, akkor április 1-jétől az új munkaszervezet összesen 400 dolgozót foglalkoztat és mintegy 500 fekvőbeteg gyógyításáról gondoskodik. A kanizsaiak már néhány hónapja latolgatják a szerémségi intézménynyel való integrációt. Felmérés készült az egybeolvadás igazoltságáról és arról, hogyan lehet a vrdniki gyógyfürdő működését gazdaságossá tenni. Eszerint, ha sikerül a Termál kapacitását a kanizsai fürdőhöz hasonlóan használni és a szolgáltatások minőségén javítani, akkor az eredmény nem marad el. Egyébként a vrdniki intézmény talpraállításáról, a veszteségek fedezéséről az illetékes tartományi érdekközösség gondoskodott, míg a kanizsai gyógyfürdő dolgozóinak egy csoportja október óta hetente két napot ott-tartózkodik, segíti az ideiglenes ügyvezető szerv munkáját, tanácsokat ad a szolgáltatások újjászervezésére és felkészítik a dolgozókat hivatásuk színvonalasabb gyakorlására. Tartományunk két legnagyobb gyógyfürdőjének társulásával jól járnak a szolgáltatás igénybevevői is. Eddig ugyanis férőhely hiánya miatt a kanizsai intézményben a betegek két-három hónapot is vártak a gyógykezelés megkezdésére. Az integráció után várható, hogy a várakozási idő lecsökken s az elvárásoknak megfelelően a tartományi jellegű intézmény szakmeberei többet tehetnek a dolgozók egészségvédelméért. V. Kis.