Magyar Szó, 1988. március (45. évfolyam, 74-89. szám)

1988-03-16 / 74. szám

2 KÜLPOLITIKA MagyarulЈ A rivaldafény árnyékában Míg a világpolitikai események „nagymenői” jelenleg az iraki—iráni háború és az Izrael által megszállt arab területeken lejátszódó tragédia, a rivaldafény árnyékában szép csendesen ismét felfejlődik egy régi válság, amely horderejénél fogva hamarosan elsőrendű nemzetközi történéssé fajulhat. A hír mögött, hogy „a kínai és vietnami hajók a minap valóságos tengeri csatát vívtak”, minek kapcsán a kínai külügyminisztérium „erélyesen tiltakozott Vietnam pekingi nagykövetségénél”, sokkal nyomósabb indítékok rejlenek, mintsem annak a néhány kis szigetnek a bekebelezése, amelyeket Vietnam „eltulajdonított” Kínától. A tét —, s ez már régóta nyílt titok — voltaképpen a vezető szerep kivívása a térségben, s e hatalmi harc az adott körülmények között nem is csupán a titulusra igényt tartó két ország, hanem két lényegében eltérő politikai koncepció között folyik. A hozzáállás közötti különbség, a kínai „Ázsia az ázsiaiaknak” és a Vietnami „Ázsia azoknak is, akik a globális hatalmi harcban érdekeltek” (s akik jelenlétüket Hanoi által biztosítják) egyébként eddig is rengeteg kárt okozott a térség országainak és népeinek. Ennek elhárítása kétségkívül egy gyökeresen új, átfogó politikai stratégiát igényel (ne), amit sokan a gorbacsovi peresztrojka nyomán fokozatosan módosuló „keleti hozzáállásban” véltek felfedezni. Nem is minden ok nélkül: a két szuperhatalom, a Szovjetunió és az USA közötti légkör fokozatos enyhülése, majd ennek koronájaként a Reagan—Gorbacsov csúcstalálkozón megkötött leszerelési egyezményt követően számos jel arra utalt, hogy a kambodzsai válság, a kínai—vietnami kapcsolatok rendezésének fogas kérdése is a várva várt megoldás felé vette útját. Ezt a vietnami belpolitikai színtér egyes történései, valamint mindennek eredményeként (egy ideig) a szovjet—kínai feszültség érezhető enyhülése követte és bizonyította. Ezért a kínai—vietnami legújabb súlyos összecsapásról szóló hír bizonyos értelemben váratlan és kellemetlen meglepetésként hatott. Már csak azért is, mert nem csupán a hidegháborús korszakban megszokott kölcsönös lövöldözésről volt szó, hanem egyenesen egy bizonyos — ha még olyan jelentéktelen — terület megszállásáról, ami kétségkívül Hanoi nagyfokú elszántságáról tanúskodik. Ezért önkéntelenül is felmerül a kérdés: vajon a nagyhatalmi tömbök közötti enyhülés, a Moszkva—Washington vonalon történt leszerelési egyezmény, s mindaz a konkrét lépés, amely ezt követi, arra utal-e, hogy valóban egy békésebb korszak következik, vagy pedig a világpolitikai színtéren csupán bizonyos „átcsoportosulásnak” leszünk tanúi. Minek nyomán az érdekövezetekért folytatott harc Európából (netán a Közel-, illetve a Közép-Keletről) fokozatosan (ismét) áttevődik Ázsiába. Ha csak nem Vietnam „egyénieskedéséről”, illetve Hanoinak azon igyekezetéről van szó, hogy a délkelet-ázsiai ügyes-bajos dolgok jövőbeni rendezése során nehogy kimaradjon a játékból. Nem vitás, hogy világpolitikai szempontból ez az utóbbi lenne mégis a jobbik eset. ENGLER Lajos Tízezer milliárdos Olaszország világviszonylatban az első helyen áll az arany és ékszer vásárlásában (Különtudósítás a Magyar Szónak) Róma, március 15. Az olasz nemzeti bank érdekes adatot közölt, amely furcsamód nem keltett figyelmet az újságírók körében. A pénzintézet statisztikai adatai szerint ugyanis napjainkban Olaszországban pontosan 10 000 milliárdos él, közülük 3800 az ország északi részén, Lazióban, vagyis Rómában pedig több mint 500. A milliárdosokra jut az olaszországi takarékbetétek csaknem 80 százaléka. A betétek összege 122 000 milliárd líra, mint amennyi az állami mérleghiány. Még egy érdekesség: hivatalos nemzetközi statisztikai adat szerint az olaszok a világon a legnagyobb arany-, illetve aranyékszervásárlók. Tavaly minden olasz átlagosan egy gramm aranyékszert vett, erre összesen hozzávetőleg 500 000 milliárd lírát fordítottak. Az ország északi részének polgárai, akiket gazdagabbnak tartanak a délieknél, Lakosonként átlagosan nem egészen fél gramm aranyat, a szicíliaiak pedig valamivel több mint két grammot vásároltak. Ez érdeklődést keltett, mert Szicíliát Olaszország legszegényebb tartományának tekintik, ott a legnagyobb a munkanélküliség. Miodrag PASKUCs. (6.) Erről szólva szeretném megértetni az olvasóval, hogy népünkben, a pártban már régóta gyülemlett a forradalmi változtatások energiája. És nem csupán pragmatikus érdekek és megfontolások befolyására jutottunk el az átalakítás eszméihez, hanem a nyugtalan lelkiismeret szavára hallgatva is, a forradalomtól örökölt elpusztíthatatlan eszmei szilárdságnak köszönhetően, olyan elméleti kutatások eredményeként, amelyek elmélyítették a társadalomról szerzett ismereteinket, és erősítették azt a törekvésünket hogy cselekedjünk. Lenin elméleti öröksége az átalakítás eszmei forrása Nagy forradalmunk éltető ereje nagyobb volt annál, semhogy a párt és a nép megbékélhessen azokkal a jelenségekkel, amelyek a forradalom vívmányainak elherdálásával fenyegettek. Számunkra a dialektikus, alkotó gondolatnak, az elméleti gazdagságnak és a politikai előrelátásnak mind a mai napig kimeríthetetlen forrása Lenin elméleti öröksége, a szocializmus lenini eszménye, Lenin alakja pedig a nagy erkölcsi erőnek, az egyetemes szellemi kultúrának, a nép és a szocializmus ügye iránti határtalan odaadásnak örökbecsű példája. Lenin tovább él az emberek millióinak elméjében és szívében. A lenini örökség iránti érdeklődés az'a kívánság,ahogy teljesebben, alaposabban, behatóbban ismerjék eredetiben ezt az örökséget, egyre erősödött, ahogy halmozódtak a kedvezőtlen jelenségek a társadalomban, s áttört azokon az akadályokon, amelyeket a skolasztikusok és a kincstári betűrágók emeltek. Lenin munkáinak tanulmányozása a pártban és a társadalomban nagy serkentő szerepet játszott, amikor magyarázatot és válaszokat kerestünk a felvetődött kérdésekre. Különösen nagy figyelem nyilvánult meg azok iránt a munkák iránt, amelyeket Lenin életének utolsó éveiben írt vagy diktált. Igazolásul saját tapasztalataimra hivatkozom. 1983. április 22-én, a Lenin születésének 113. évfordulója alkalmával tartott ünnepi ülésen éppen azokat a lenini tételeket idéztem, amelyek szerint figyelembe kell venni az objektív gazdasági törvények követelményeit, nagy gondot kell fordítani a tervezésre és az önálló elszámolásra, okosan fel kell használni az áru- és pénzviszonyokat, az anyagi és erkölcsi ösztönzőket. A hallgatóság lelkesen fogadta a lenini gondolatok idézését. Újból éreztem, hogy gondolataim összecsengenek a pártbeli elvtársaknak, sokaknak a hangulatával, akik szívükre veszik kudarcainkat, s őszintén törekszenek a helyzet javítására. Igen, a pártban sok elvtárs nagyon is érezte, hogy a társadalom megújítása elengedhetetlen, hogy a változtatások halaszthatatlanok. Bár meg kell mondanom, hogy ez után az előadásom után mást is érzékeltem: nem mindenkinek tetszett az előadásom — nem volt olyan optimista, mint akkor ezt követelték. Ma jobban megértjük Lenin utolsó munkáinak lényegét és megírásuk okait Ezek a munkák lényegében Lenin politikai végrendeletét alkotják. Már súlyos beteg volt, s aggódott a szocializmus sorsa miatt. Látta az új rendre leselkedő veszélyeket. És nekünk meg kell értenünk ezt az aggodalmat. Lenin látta, hogy a szocializmus kolosszális problémákkal találja szembe magát, hogy a szocializmusnak nagyon sok olyasmit kell megoldania, amit a polgári forradalom nem oldott meg. Ezért fel kell használni olyan formákat, amelyek mintegy „nem sajátjai” a szocializmusnak, legalábbis valamiben eltértek a szocialista építésről alkotott és általánosan elfogadott elképzelésektől. Igen, a lenini időszak igen fontos. Tanulságos azért, mert erőteljesen jelen van benne a marxista—leninista dialektika, amely következtetéseiben a valóságos történelmi helyzet elemzésére támaszkodik. Sokan közülünk már jóval az áprilisi központi bizottsági ülés előtt tudták, hogy mindent újra át kell gondolni, öszszefüggésben az élet valamennyi szférájával, a gazdasággal, a kultúrával, a demokráciával, a külpolitikával. És ami a legfőbb: le kell fordítani az élet gyakorlati nyelvére. Nem hangzatos deklaráció, hanem gondosan előkészített program Az átalakítás koncepciójának problematikája is fokozatosan érlelődött. Már az áprilisi ülés előtt párt- és állami vezetők egy csoportja foglalkozott a gazdaság állapotának komplex elemzésével. Ez az elemzés lett azután az átalakítással kapcsolatos dokumentumok alapja. Felhasználtuk tudósok, szakemberek ajánlásait, a meglevő potenciál, a társadalomtudományi gondolkodás eredményeinek legjavát, megfogalmaztuk az alapeszméket, és előkészítettük ezek átültetését a politikába, amelynek megvalósításához azután hozzáfogtunk. (Folytatjuk) Mihail Gorbacsov: Átalakítás és új gondolkodás országunknak és az egész világnak A panamai kormány ellenáll a nyomásnak A munkások feltételekhez kötik a kabinet támogatását • Engedményeket követelnek Washingtoni szemszögből kudarcot vallott Panama pénzügyi megsemmisítésének stratégiája. Manuel Solis Palma elnök kormánya eltökélte, hogy erélyesen szembeszáll a külföldi nyomással, de az országon belüli tiltakozó megmozdulásokkal is, s kitör a rákényszerített blokádból. Tegnap a rendőrség könnyfakasztó gránátokkal szétkergette az elégedetlen pedagógusokat, akik az amerikai pénzügyi blokád és a panamai vagyon elkobzása miatt nem kaphatták meg járandóságukat. Az állami tisztviselők úgy döntöttek, hogy elnapolják sztrájkjukat, a kormány pedig megtiltotta a magán tévéállomásoknak, hogy olyan információt, hűmagyarázatot közöljenek, amely tüntetésekre és a közrend megbontására bujtogat. Az amerikai beavatkozás és zárlat elleni intézkedések közé tartozik az a döntés is, hogy nem kívánatos személynek nyilvánították Terence Knebonne-t, az amerikai nagykövetség titkárát. Solis Palma elnök felkérte az ország politikai erőit, hogy általános párbeszéden szilárdítsák meg a nemzeti egységet, s oldják meg a válságot. Azt állította, a kormány nagy erőfeszítéseket tesz, hogy kijussanak a pénzügyi válságból, s e célból értékpapírokat bocsát forgalomba. Az előbbi eszközzel és a hozzávetőleg 900 000 dollár napi bevétellel kielégíthetik a hazai szükségleteket és kifizethetik az adósságot. Ezenkívül Panama törvénnyel fogja megtiltani a pénz külföldre utalását. Más jelentés szerint az ország legtömegesebb szakszervezeti szervezete jelentős engedményekre szólította fel a kormányt, hogy megszerezhesse a munkások támogatását a jobboldallal, a magántőkével és, az Amerikával vívott kimerítő politikai és gazdasági harcban. A szakszervezet követeli az egyértelműen korlátozó jellegű munkatörvény módosítását, a legfontosabb élelmicikkek árának csökkentését, néhány miniszter menesztését. Feltehetően a neoliberális gazadságpolitika hívei ellen lépett fel a szakszervezet. A szakszervezet ezenkívül követeli, hogy híreket sugározhasson a rádióállomáson, s bocsássák rendelkezésére a televízió ötös csatornáját, amely Eric Artur Delvalle volt elnök tulajdonában van. Ha az előbbi feltételeket teljesítik, a közszolgálatok munkásai támogatni és védelmezni fogják a mostani kormányt és Noriega tábornokot, a fegyveres erők főparancsnokát, Panama erős kezű személyiségét. Mi több, a munkások hajlandók felkészülni a honvédelemre, s fegyveresen szembeszállni az esetleges amerikai agresszióval. A megítélés szerint a kormány számára nem könnyű feladat a szakszervezet feltételeinek teljesítése. Az USA fokozza katonai erejét a csatornaövezetben Az Egyesült Államok kisebb katonai erőt vezényelt Panamába. A nyugati hírügynökség jelentése szerint Panamába érkezett antiterrorista akcióra kiképzett 55 tengerészgyalogos és a légihaderő 45 tagja. A Pentagon ezzel felerősítette a Panama-csatorna övezetében állomásozó 10 000 főnyi csapatait, amelyek legfontosabb feladata a csatorna ellenőrzése. Nem zárják ki azonban annak eshetőségét sem, hogy az osztagokat az USA felhasználja a Közép-Amerika valamelyik válság sújtotta területén való beavatkozásra. A Pentagon képviselője azt állította, hogy a Panamában levő csapatokat kizárólag azért erősítették meg, hogy szavatolják a Panamában tartózkodó állampolgáraik biztonságát. Spanyolország bejelentette, kész befogadni Noriega tábornokot, ha úgy dönt, hogy távozik az országból. Noriega kijelentette azonban, hogy ennek lehetőségét fontolóra sem vette. A panamai eseményekkel kapcsolatban Kuba úgy nyilatkozott, hogy Panama népe küzd méltóságáért, s nemcsak e nép, hanem egész Latin-Amerika szuverenitását védelmezik. Mexikó külügyminisztériumáinak képviselője kijelentette, hogy hazája semleges marad Panama és az USA viszályában. (Tanjug) 1988. március 16, szerda LAPZÁRTÁTÓL LAPZÁRTÁIG Mihail Gorbacsov, a Szovjet KP KB főtitkára — aki hivatalos baráti látogatáson tartózkodik hazánkban — tegnap Boško Krumátval, a JKSZ KB Elnökségének elnökével folytatott megbeszéléseket. A szovjet pártvezető egyébként az eddigi véleménycserét tartalmasnak, nyíltnak és barátinak nevezte. Látogatást tett tegnap a Virágházban, s virágot helyezett Tito elnök sírjára. Folytatódik az ún. városok háborúja. Az iraki rakétaegységek az éjszaka folyamán és tegnap reggel is jó néhány támadást hajtottak végre Teherán ellen. Az amerikai és a szovjet véderőminiszter a tegnapi nap folyamán megérkezett Svájcba. A két szuperhatalom minisztere Bernben tárgyalni fog a regionális konfliktusokról, a fegyverzet ellenőrzéséről és más nemzetközi problémákról. Csao Ce-jang, a Kínai KP főtitkára tegnap közölte, hogy a politikai bizottság elkészítette az állami tisztségekre jelölt személyek névsorát. A Népi Képviselők Országos Gyűlésének ülésszakán — amely március 25-én kezdődik — megválasztják a köztársaság elnökét, alelnökét, a parlament állandó bizottságának elnökét, valamint a kormányfőt. A megszállt arab területekről tegnap ismét aggasztó hírek érkeztek. Húsz év óta, tehát amióta megszállták Gázát, az izraeli hatóságok első ízben vették teljes zárlat alá a térséget. Kijárási tilalmat rendeltek el és fokozták a katonai ellenőrzést. AZ APARTHEID REZSIM KEGYETLENÜL LESZÁMOL ELLENFELEIVEL Pénteken akasztás A halálraítéltekkel már közölték : Megkegyelmez-e Botha? A pretoriai rezsim bejelentette, hogy pénteken végrehajtják a halálos ítéletet az apartheid további hat ellenfele fölött. A Sharpeville-i iatok néven ismert csoport tagjait — közöttük egy nőt — tavaly kötél általi halálra ítélték, mert 1984. szeptember 3-án megölték Jacob Diaminit, a fajüldöző rendszer kiszolgálóját. Prakiash Diar, az elítéltek ügyvédje közölte, hogy védenceit már értesítette az akasztás időpontjáról, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy új bizonyítékok felsorakoztatásával kérni fogja a kivégzés elhalasztását. A Botha-rendszer legfelsőbb bírósága korábban már elvetette a Sharpeville-i iratok kegyelmi kérvényét azzal a szokványos indoklással, hogy „hírhedt terroristákról” van szó. A pretoriai vezetés ezzel a névvel illeti az apartheid ellen harcolókat. Van némi remény arra, hogy Pieter Botha, az ország vezetője az utolsó pillanatban módosítsa az ítéletet, de erre eddig ritkán volt példa. Richard von Weizsäcker nyugatnémet elnök tegnap felszólította Bothát, hogy kegyelmezzen meg a halálraítélteknek. (Tanjug)