Magyar Szó, 1988. április (45. évfolyam, 105-118. szám)

1988-04-23 / 112. szám

16 FÖLD NÉPE Fikusz Ficus lyrata Hazájában, Nyugat-Afrika trópusi vidékén 25- 50 m magas fává fejlődik. Visszás tojásdad, haragoszöld, világos erű, kemény, bőrnemű, fél métert is meghaladó levelei kissé hullá­mos felületűek, és tejnedvet tartalmaznak. Jellegzetes virágzata már a fiatal növénye­ken is megjelenik. A fügékre jellemző sötét­zöld, zárt kehelyre emlékeztető virágzatában a termők és a porzók is benn ülnek. Gom­­bostűfejnyi nyílásán csak egy bizonyos gu­­bacslégy fér be. Ez a fikusz virágzatába rak­ja tojásait, s közben a megtermékenyítést is elvégzi. Ahol nem él ez a rovarfaj, elmarad a megtermékenyítés, s egy idő után lehull a vi­rágzat. Növényházakba kiültetett példányai terebélyes, nagy fává fejlődnek. Szobanö­vénynek is alkalmas. Edzettebb, mint a köz­ismert szobafikusz (Ficus elastica). Önjáró komlószüretelő Önjáró komlószüretelő gép modelljét fej­lesztették ki a csehszlovák Mezőgazdasági Gépek Kutatóintézetének munkatársai. A be­rendezés több munkaművelet elvégzésére al­kalmas. Leszedi, fésüli, majd tisztítja és válo­gatja a termést. Teljesítménye sem csekély: óránként ezer fésült, tisztított és válogatott komlófürt. A gép iránt nagy az érdeklődés más, hagyományosan sörtermelő országokban Csevegés a kertben Mit csinálsz, Kató azzal a bottal vagy cső­vel? -kérdezte a szomszédasszonyom nagy ér­­­­deklődéssel. - Borsót vetek - válaszoltam tettetett közöm­bösséggel, pedig alig vártam már, hogy meglás­sa valaki új kerti felszerelésemet. - Borsóbót? Bottal?! - Nem bot ez, hanem cső. Vetőcső. A férjem készítette el végre, pedig olyan egyszerű, hogy igazán megcsinálhatta volna előbb is, és akkor nem kellett volna annyit hajolgatnom a vetés­nél. Az is igaz, hogy még vetek, mert mi is csak a gyenge borsót szeretjük, amilyet sem a bolt­ban, sem a piacon nem lehet kapni. Kisunokám is van, és annak is gyenge borsót akarok ter­melni. A gyenge borsó ugyanis, persze az is csak átpasszírozva, a héja nélkül, még a cse­csemőnek is kitűnő étel. Az elöregedett pedig, hogy ne mondjam, a bolti borsó, még a felnőt­teknek is nehéz, puffasztó étel. A gyenge meg a nem gyenge borsó között olyan a különbség, mint a borjú és a marhahús között. No, én is olyan hasonlatot mondtam, amit so­kan meg sem értenek. Félek ugyanis, hogy van­nak olyanok, olvasóink között, akik ugyan hal­lottak már a borjúhúsról, de még nem ettek. Uram bocsáss meg, de el kell pletykáznom, hogy nemrégen beszélgettem egy szakácsnővel, aki azt sem tudta, hogy az igazi bécsi, párizsi és natúrszeletet borjúhúsból készítik. Ott, ahol van borjúhús. De beszélek én is hiábavaló dolgokról, hiszen egyhamar nemigen esznek sokan borjúhúsból készült bécsi szeletet, ha csak nem mennek el Bécsbe, vagy oda, ahol a borjúhús nem hiány­cikk. Figyelembe véve állattenyésztésünk hely­zetét, az a sanda gyanúm, hogy az idén még nem fogják kínálgatni a mészárszékekben ezt a „cse­megét”. Egy másfajta csemegét viszont, a csicsókát, könnyebben szerezhet bárki, még az idén, aki mostanában ültet a kertjében. Igaz, nem tudom, hogy lehet-e csicsókából béc­si szeletet készí­teni, de annyi mindenre felhasználják, hogy talán még ez sincs kizárva, hiszen ha én valamit nem tudok, vagy nem ismerek, az még nem je­lenti azt, hogy olyan nincs. Ellenben mostaná­ban hallottam egy csicsókareceptet, amit még nem próbáltam ki, de bizonyára csak jó lehet. Lereszeljük a csicsókát és keverünk hozzá ugyancsak reszelt tormát. Máris fogyasztható akárcsak a nyers torma, de ízesíthető is ecettel, cukros­ ecettel, tejjel, tejföllel, ízlés szerint, akár­csak a tormát. Persze, maga a csicsóka, önmagá­ban is, lereszelve nagyon jó ízű salátaféleség. A szomszéd is nagyon kapott a reszelt tor­más csicsóka ötletén, mert igen becsüli a nyert ételeket, viszont ritka fogai nem lelkesednek azért, amit rágni kell. Most már azonban visszatérek a vetőcsőre, mert egyesek még olyasmit gondolnak rólam, mint amilyen a férjem dicsérete, amikor azt mondja: okos asszony vagy te, Kató, csak néha elveszíted a fonalat! Szóval a vetőcső nem más, mint egy cső, mű­anyagból vagy vékony pléhből, hogy ne legyen nehéz. A cső belső mérete 10-15 milliméter le­gyen, hossza pedig körülbelül 1 méter. Magas embereknek hosszabb, a kicsiknek rövidebb a megfelelő. A cső egyik végébe egy tölcsért szo­rítunk és máris készen van a munkát könnyítő vetőcső. Máris vethetünk vele anélkül, hogy hajlonganunk vagy térdelnünk kellene. Alsó végét a vetőborozdába irányítjuk, a felső részén lévő tölcsérbe pedig adagoljuk a magot. A cső felső részére egy kacsát is erősíthetünk, mint a mellékelt ábrán látható, hogy jobb legyen a tetőcső fogása. Mondják, hogy a lusta emberek a legjobb fel­találók. Kitalálnak mindenfélét, csakhogy könn­­yítsenek munkájukon. Nem állítom, hogy a ve­tőcső kitalálója lusta ember volt, de annyi biz­tos, hogy hajolgatni nem szeretett. Bevallom, hogy az én derekam is jobb szereti már a meleg fürdőt, mint a hajolgatást. Fel­tételezem, hogy rajtam kívül még másnak is tetszeni fog a vetőcső, akárcsak a szomszédnak reszelt csicsóka.­ ­ Vetőcső is. A SOR VÉGÉN Amíg a lekaszált lucerna nem kerül fedél alá, a gazdálkodók ugyancsak gyakran vetik aggódó pillantásukat az égre. Az amerikai kutatók által kidolgo­zott nátriumkarbonátos kezeléssel a lu­cerna száradása jelentősen gyorsítha­tó. Az így kezelt lucernaszéna a 80%-os szárazanyag-tartalmat a kezeletlennél 14 órával korábban érte el. A kezelés nyomán növekedett a száraz­anyag és a nyersfehérje emészthetősége. (Crops Soils Mag.) 1 Bő választék Magyar Szó 1988. április 23. Méhészetről magyarul Valamikor volt magyar nyelven meg­jelenő vajdasági méhészeti szaklap, amely főleg anyagiak hiányában meg­szűnt. Azóta is sajnálja a legtöbb mé­hész, s állandóan emlegetik, hogy kelle­ne újra valami hasonló. Legutóbb a sza­badkai méhészek egy csoportja a Közös íróasztalunk oldalán írásban is kifejezte és indokolta az igényt. Igen, kellene, hiszen a méhészek egy része nem beszéli a szerbhorvát nyelvet olyan fokon, hogy a szaklapok írásait is teljesen megértené. Másrészt a magyar­­országi szaklapok sem felelnek meg tel­jesen az itteni igényeknek, hiszen azok zömmel a magyarországi problémákkal foglalkoznak, az ottani előírásokat, az ottani szereket, valamint a beszerzési és értékesítési lehetőségeket ismertetik. Kellene tehát egy vajdasági magyar méhészeti lap. Egy önálló lap előállítása nagyon költséges, amit a méhészek ön­maguk, társadalmi támogatás nélkül nem tudnak megvalósítani. Sokan aján­lották már, szóban vagy írásban, mint leg­utóbb a szabadkai méhészek is, hogy a Föld Népe keretében legyen méhé­szek lapja is. Tehát hogy két vagy négy oldallal bővüljön a Föld Népe. Sajnos, az oldalszám bővítésének töb­bek között technikai akadálya is van. Je­lenlegi nyomdagépünkön ugyanis csak legkevesebb 8 oldallal lehetne gazdasá­gosan növelni az oldalak számát. Ez azt jelenti, hogy 50 százalékkal növekedné­nek, a kiadások, hiszen ennyivel növe­kedne a Föld Népe terjedelme. A kiadá­sok ilyen arányú növekedését a Magyar Szó önerejéből nem képes fedezni, és a méhészegyesületettől sem várható ilyen nagy anyagi áldozat. A szerkesztőségi megbeszéléseken olyan vélemény alakult ki, hogy ha nem is teljesen, de részben mégis eleget le­hetne tenni a vajdasági méhészek igé­nyeinek. Két oldalt ki lehetne szorítani a méhészközlöny számára. Átlagosan két oldalt, esetenként kevesebbet, illetve szükség szerint 3 vagy 4 oldalt. Persze a rendszeres méhészeti olda­lak, a méhészközlöny megindításához a méhészek és főleg a méhészegyesüle­tek közreműködése is szükséges. Szük­ség lenne, hogy híreiket, közleményeiket beküldjék a szerkesztőségbe, valamint hogy tapasztalataikat is megírják. Rövi­den mondva, hogy aktívan közreműköd­jenek a szerkesztésben. Nagyon lényeges kérdés az is, hogy mit érne el a szerkesztőség a méhész­közlöny megindításával. Vajon növeked­ne-e az olvasók száma, ami részben fe­dezné a költségeket. A példányszám növelését a méhész­egyesületek esetleg oly módon oldhat­nák meg, hogy minden tag számára meg­rendelnék a Föld Népét, illetve a Ma­gyar Szó szombati számát. Kérjük a méhészeket és elsősorban az egyesületeket, hogy szóljanak hozzá a kérdéshez. írják meg véleményüket, hogy mennyire szükséges egy magyar nyelvű méhészeti közlöny, milyen formá­ban, milyen tartalommal. Közöljék, hogy ígérhetik-e közreműködésüket, és nem utolsósorban, hogy a tagság vállalná-e a kollektív előfizetést a lapra. Várjuk a méhészek válaszát, vélemé­nyét és ajánlatát. (Az új méhanyák és különösen a hibrid méhanyák nevelésének csehszlovákiai tapasztalatairól az 5. oldalon)___________________________■ A hibrid méhanyák F-1-es leszármazottjai legalább 30 százalékkal nagyobb ho­zamot szavatolnak.

Next