Magyar Szó, 1988. október (45. évfolyam, 271-285. szám)
1988-10-12 / 282. szám
Padlizsánból Sonkás töltött padlizsán Hozzávalók: 2 szép padlizsán, 4 tojás, 20 dkg főtt füstölt hús, 1 kiskanálnyi reszelt vöröshagyma, 1 evőkanál paradicsompüré, 10 dkg sajt, só, őrölt bors, egy kevés citromlé. ■ A padlizsánokat alaposan megmossuk, hosszában kettévágjuk, a vágatokat citromlével bedörzsöljük. Ezután a padlizsánokat eredeti formájukra összeillesztjük, és a forró sütőben 20 percig sütjük. Ezután belsejüket műanyag kanállal kikaparjuk, kockákra vágjuk, és a darált sonkával, a tojásokkal, a reszelt hagymával, a paradicsompürével meg késhegynyi őrölt borssal öszszedolgozzuk. Megsózzuk, és a kivájt fél padlizsánokba visszatöltjük. Töltött felükkel fölfelé tűzálló tálra fektetjük, mindegyikre egy vékony sajtszeletet borítunk, és a forró sütőben addig sütjük, amíg a sajt a tetejére rá nem olvadt, de pirítani nem szabad. Gombás töltött padlizsán Hozzávalók: 2 szép padlizsán, 20 dkg gomba, 6 tojás, 1 kiskanál reszelt vöröshagyma, 5 dkg reszelt sajt, 2 dl tejföl, 5 dkg vaj, só, csipetnyi őrölt bors, egy kevés citromlé, 1 csokor petrezselyem. Ugyanúgy készítjük el, sütjük meg, vájjuk ki a padlizsánokat, mint a sonkás változatát. Közben a vajon megpirítjuk a reszelt vöröshagymát, hozzáadjuk a megtisztított, fölszeletelt gombát, és sóval, őrölt borssal addig pároljuk, amíg saját levét el nem főtte. Ekkor hozzáöntjük a két evőkanál tejföllel simára kevert tojásokat, és kevergetve, lágy rántottot készítünk belőle. Beletesszük a kivájt, kockákra vágott padlizsánbelet, a finomra vágott petrezselymet, és púposan a kivájt fél padlizsánokba töltjük. Tetejére csorgatjuk a maradék tejfölt, meghintjük reszelt sajttal, és a sütőben aranysárgára sütjük. Vigyázzunk, nehogy túlságosan megpiruljon, mert nemcsak a gombás rántotta szárad akkor ki túlságosan, de tetején a sajt is megkeseredik. Görög töltött padlizsán Hozzávalók: 2 közepes nagyságú padlizsán, 2 szép nagy, húsos zöldpaprika vagy paradicsompaprika, 30 dkg paradicsom, 1 fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 3 evőkanál olaj, 5 dkg reszelt sajt, 15-20 dkg süjt hús, só, őrölt bors; a padlizsán kisütéséhez bőven olaj. A padlizsánokat csak akkor hámozzuk meg, ha a héjuk túlságosan vastag, és ujjnyi vastagon fölszeleteljük. A nyolc legnagyobb szeletet besózzuk, egy tányéron félretesz- 14 _________________— szifit a többit kockákra vágjuk. Az olajon megpirítjuk az apróra vágott vöröshagymát, hozzáadjuk a kicsumázott, nagy kockákra vágott zöldpaprikát, a lehéjazott, négyrét vágott 20 dkg paradicsomot meg a padlizsánkockákat. Tört fokhagymával, sóval, őrölt borssal ízesítjük, és saját levében puhára pároljuk (tehetünk bele apró kockákra vágott sült húst is), majd zsírjára sütjük. A besózott padlizsánszeleteket leitatjuk, bő, forró olajban kisütjük, és tűzálló tálra egymás mellé fektetjük. Mindegyikre egy halom ragut púpozunk, erre 1-1 szelet friss paradicsomot teszünk. Megszórjuk reszelt sajttal, és a sütőben addig sütjük, amíg a tetején levő paradicsom meg nem puhult, a sajt rá nem olvadt. ínyenc töltött padlizsán Hozzávalók: 2 közepes nagyságú padlizsán, 10 dkg főtt füstölt hús, 3 kemény tojás, 1 nyers tojás, 5 dkg főtt rizs, 2 ecetes vagy kovászosuborka, 5 dkg vaj, 10 dkg sajt, só, 1- 1 késhegynyi kakukkfű meg bazsalikom; a mártáshoz 2 dl tejföl, 1 tojássárgája, 5 dkg reszelt sajt. A padlizsánokat úgy készítjük elő, úgy sütjük meg, mint a sonkás töltött padlizsánt, majd belsejüket kikaparjuk, kockákra vágjuk, összekeverjük a kis kockákra vágott főtt füstölt hússal, a kemény és nyers tojással, az uborkával, a sajttal, végül a főtt rizzsel meg a puha vajjal. Sóval, kakukkfűvel, bazsalikommal ízesítjük, és a fél padlizsánhéjakban töltjük. Leöntjük a mártással, amelyhez simára keverjük a tejfölt a tojássárgával meg a reszelt sajttal. A sütőben addig sütjük, amíg a teteje szépen meg nem pirult. Töltött rántott padlizsán Hozzávalók: 2 kisebb padlizsán, 15 dkg sajt, só; a panírozáshoz liszt, tojás, zsemlemorzsa; a sütéshez bőven olaj. A padlizsánokat meghámozzuk, ujjnyi szeletekre, majd tetszés szerinti darabokra vágjuk. Besózzuk, és egy fél óráig állni hagyjuk. Ezután a nedvességet leitatjuk róla, és 2-2 szelet közé egy vékony sajtszeletet fektetünk. Együtt lisztbe tojásba zsemlemorzsába forgatjuk a dupla padlizsánszeleteket, és bő, forró olajban hirtelen kisütjük. Párolt rizs és saláta illik hozzá. Indiai töltött padlizsán Hozzávalók: 2 közepes nagyságú padlizsán, 20 dkg darált sertéshús, 10 dkg gomba, 1 fej zeller, 2 evőkanál olaj, 5 dkg vaj, só, őrölt bors, bazsalikom. Megtisztítjuk, apró kockákra vágjuk a gombát meg a zellert, és az olajon 2-3 percig sütjük. Hozzáadjuk a darált húst, sóval, őrölt borssal, bazsalikommal ízesítjük, és 5-10 percig sütjük. A padlizsánokat félbevágjuk, majd egy kevés vízzel puhára pároljuk. Belsejüket műanyag vagy fakéssel kiszedjük, kis kockákra vágjuk, és beletöltjük a húsos tölteléket. Tetejére szórjuk a padlizsánbelsőt, és olvasztott vajjal meglocsoljuk. Tűzálló tálra, töltött felükkel felfelé sorba rakjuk a padlizsánokat, és forró sütőbe toljuk, alaposan átsütjük. őszi alma Ősszel, télen ne csak friss almát rakjunk asztalunkra, hanem ízesítsünk vele húst, rakjuk szendvicsre, süteményre, íme, néhány recept. A székely almáshús sertéskarajból készül, amelyet egy evőkanálnyi forró zsíron megforgatunk, sóval, tárkonnyal fűszerezzük, és kevés vízzel puhára pároljuk. Ha megpuhult, körérakunk meghámozott, cikkekre vágott almát, és lefedve még 10 percig pároljuk. Ekkor a húst kiszedjük, felszeleteljük, a mártást egy kanál liszttel simára kevert vízzel besűrítjük. A húst visszatéve még egyszer összeforraljuk, majd burgonyával körítjük. A forró almás szendvics kitűnő, gyors vendégváró falat. Zsúrkenyérszeleteket megvajazunk, és a sütőlemezre egymás mellé fektetjük. Minden szeletre egy darab sonkaszeletet borítunk, erre hámozott almaszeleteket, majd egy szelet sajtot. A sütőben addig sütjük, amíg a sajt megpuhul. A sonkás töltött almához az egészben hagyott, meghámozott almákat citromos vízben megfőzzük. Magházukat eltávolítjuk, lecsurgatjuk. A töltelék: apróra vágunk főtt füstölt húst vagy sonkát, kemény tojást, ecetes uborkát, és kevés majonézzel keverjük össze. Ezt töltjük a kivájt alma üregébe, a megtöltött almákat üvegtálra rakjuk, és leöntjük sűrű majonézzel. Egyszerű almáslepény készülhet a következőképpen: 3 tojást habosra verünk 20 dkg cukorral, hozzákeverünk 30 dkg lisztet fél csomag sütőporral összekeverve és 30 dkg hámozott, reszelt almát. Kizsírozott, kilisztezett tepsiben sütjük, akár a piskótát. Hidegen kockákra vágjuk, és fahéjas cukorral megszórjuk. Szőlő, téli csemegének Szőlőt több-kevesebb sikerrel akár karácsonyig is eltarthatunk, ha van fűtetlen, de fagypont alá nem süllyedő helyiségünk a lakásban (pince, kamra). Tárolásra laza fürtű fajtákat válasszunk. A sűrű, tömött kis fürtök nem alkalmasak eltartásra. A későn érő és kemény bogyójú csemegefajták tartósíthatók legtovább. A siker feltétele a rothadás elkerülése. A helyiséget tisztítsuk ki, a falakat fertőtlenítő szerrel mossuk le vagy meszeljük be. Legjobb, ha az eltartásra szánt szőlőt a tőkékről szedjük le, ha boltban vásároljuk, törött, repedt bogyók is akadnak benne. Ezt persze gondosan távolítsuk el. Kis ollóval rövid kocsánnyal együtt vágjuk ki a sérült szemeket. Ne tegyük el azokat a fürtöket, amelyeken penészes szemek vannak! Mivel a letermett vesszőt amúgy is megmetsszük, a fürtöt rövid vesszőcsapással vágjuk le. Befőttes üvegbe vizet öntünk, ebbe állítjuk a vesszőket, majd a kamrában felaggatjuk. Még egyszerűbb, ha a fürtöket egymás mellé sorolva zsinegre kötözzük, és lógatva akasztjuk egy rúdra. Fényre nincs szükség. A fürtöket a helyiség közepére akaszszuk, hogy a levegő jól átjárja. Huzatmentes, enyhe szellőztetésről gondoskodhatunk. A fürtöket időnként nézzük át, és a rothadó szemeket távolítsuk el. Baleseti okkutatásTermészetes anyagok, tiszta színek (Folytatás az 1. oldalról) két lehetett látni a vásáron, meg a finoman kockázott, diszkrét szövésű és mintájú öltönyöket. A modern nő számára is készültek kosztümtervek, mondhatom, a legkülönbözőbbek, s olyanok, amelyek részenként más ruhadarabokkal is variálhatók, így a napszaktól, alkalomtól függően a lehető legváltozatosabban lehet öltözködni. Ezen a kiállításon sokkal több kötött holmit figyelhettünk meg, mint az eddigiek során, s java részük háziipari termék. A színek, a formák itt is magukon viselik a jövő évi divatra jellemző stílust, megkapóak, mutatósak, könnyűek. A Raška és az Almira a régi, tartják a tőlük megszokott szintet. Az Almira divattervezői ezúttal kicsit elkalandoztak a művészet világában, s a ruhákon, blézereken Van Gogh stílusát idézik fel: napraforgó jelenik meg egyik kötött kollekciójukon motívumként. Nagyon szépek a palánkai Marina Kötöttárugyár készítményei is, a puha rózsaszínű mohairből készült blúzok, ruhák, gyönggyel kirakott pulóverek. Néhány, a divat terén nem versenyképes gyár ugyan próbálkozott az erősebb színek alkalmazásával, de azok sehogysem illettek bele a jövő évi divatképbe, s a fazonválasztásuk sem volt valami szerencsés. Estére a divattervezők szinte kizárólag a selymet ajánlják. Az ilyen alkalmi ruháknál fontos a dekoltázs, a leheletszerű eldolgozás, az egyszerű kis minták, fényes kövek, szalagok, amelyek ünnepélyesebbé teszik a viseletét. Több készruhagyár rukkolt ki gyermekkonfekcióval, a legkisebbektől kezdve a kamaszruhákig. Számukra pasztell színű, puha, könynyű, mintás kis modellek készültek, amelyek nemcsak hogy könnyen moshatók, de jól is mutatnak. A vásáron hallottak szerint ezekből a termékekből sajnos a hazai vásárló láthat a legkevesebbet, a legszebb modelleket a külföldiek mondhatják majd a magukénak. Aki azonban maga is hozzá tud járulni a ruhatár kialakításához, annak bizonyára adott egynéhány ötletet a kiállítás, akik pedig nem jutottak el, az elmondottak alapján készülhetnek fel a jövő évi divat követésére. Hogy ez kinek mennyibe fog kerülni, itt erről talán a legjobb nem beszélni. SOK Kornélia _____________________________ 3 Selyemből készült estélyi ruhák A divattervezők úgy látszik, még mindig ragaszkodnak a klasszikus menyasszonyi ruhához A hatvanas évek kezdetén évente kétszázötvenezer ember halt meg közlekedési balesetben. Egy nemrég nálunk megtartott világkongresszus elnöki (H. J. Wagner) beszámolójából kitűnt, hogy ez a szám napjainkban évi négyszázezerre emelkedett. Ez nyugati becslések szerint az iraki-iráni háború évenkénti elesetteinek a háromszorosa. Természetesen a közlekedésnek és a háborúnak nemcsak halálos áldozatai vannak. A sérültek száma általában tízszerese az elhunytaknak, az anyagi kárt kitevő öszszegből országokat lehetne újjáépíteni. A közlekedési balesetek áldozatainak tekintélyes százaléka (30%) kamasz vagy gyermek. Ebben különbözik a közlekedés a háborútól. Ezek az adatok minden országot baleseti okkutatásra késztetnek vagy éppen kényszerítenek. Az okok között elsőként az ittas vezetést említik, majd a gyorshajtást, végül, főleg hivatásos vezetők esetében, a fáradtságot. Az ittas vezető képtelen folyamatosan alkalmazkodni az állandóan változó közlekedési helyzethez. A száguldozó csak másokra tartja a sebességkorlátozást kötelezőnek. A fáradt vezető nem érzi és így nem hiszi, hogy idegközpontjai már dezintegrálódtak és már csak ösztöneire és szokásaira hagyatkozhat. A mai okkutatás művelői igyekeznek az okokat nem összekeverni a következményekkel. Ez a törekvés a „Lehet egy kérdéssel több?” álláspontban nyilvánul meg. Az ittas vezetésnél megkérdezi, miért iszik a vezető, mielőtt a kormányhoz ülne? Nem neurózisát igyekszik-e alkohollal „gyógyítani” vagy éppen súlyos személyiségzavarban szenved (psychopatha), esetleg kriminális személyiség? De szemügyre veszi és bűnrészességgel vádolja az itatókat is. Az ivócimborák eddig büntetetlenek maradtak, bár mint nemrégen is, a leitatott sofőr országos gyásszal járó tömegszerencsétlenséget okozott. Miért száguldozik a város keskeny, áttekinthetetlen, fogatos közlekedésre épült utcáin nyolcvanassal vagy még többel a motoros vezetők tíz-tizenöt százaléka, kezdve a mopedosoktól a teherautó-sofőrökig? „A kicsinyek betartják, a nagyok csinálják a törvényeket” - írja az egyik nagy francia gondolkodó. Ezek a vezetők mindenki mást és semmiesetre se önmagukat tartják kicsinek, sőt nemcsak annak. Hasonlóan a fáradt vezető is túlértékeli önmagát. Adaptációs energiáját kifogyhatatlannak tartja, de legalább a közlekedés többi halandóit becsüli. Egyetlen vágya, hogy megússza a külső ellenőrzést. Az okkutatás egyik viszonylag újabb megállapítása szerint a balesetek egyharmada a vezetés első negyedórájában történik. Tehát a teljes adaptációhoz idő kell. Minél nagyobb a forgalom, annál intenzívebben kell ebben az időközben alkalmazkodni. Ezt az időközt a mi környezetünkben is ellenőrizni kellene. Ha ez nálunk is így van, akkor ennek tudatosítása a balesetek megelőzésében talán segítene valamennyit. SÓLYA Bálint