Magyar Szó, 1989. szeptember (46. évfolyam, 239-254. szám)
1989-09-09 / 247. szám
16 FÖLD NÉPE SZIKLAKERTI NÖVÉNYEK Nagyvirágú gombafű (Androsace Primuloides) Az Androsace az egyik legelőkelőbb sziklakerti növénynemzetség. Különösen szépek a levélrozettákból gyepet alkotó fajai, amilyen a Himalájában honos. A. primuloides is. Hosszúkás, serteszőrös levelekből álló rozettái idővel talajra simuló gyeppé sűrűsödnek. Május-júniusban vékonyka, nyúlánk tőkocsányait bájos kankalinvirágok ékesítik. Több irányba ágaskodó indái végén pici, később a talajba gyökerező, új rozetták fejlődnek. Szeptemberi vagy tavaszi tőosztással, esetleg magvetéssel szaporítjuk. Szép, meleg rózsaszínű virágai a fehér és a kék virágú növények (pl. Achillea serbica, Bellium, Campanula, Minuartia, Phyteuma, Scutellaria stb.) társaságában érvényesülnek a legjobban. Csodaszép látvány, amikor ez a növény szirmait bontogatja. Magyar Szó Fenyőfán tök. Ezt a csalogató és egyben megtévesztő címet adhatná ismertetőjének valamelyik ravasz újságíró, hogy írását elolvassák, ha arról cikkeznek, amiről most én akarok írni. Judit barátnőmnél láttam ugyanis a tökindákat a fenyőfán. Persze nem ezt tartom különösen érdekesnek, hiszen a kúszónövények minden karóra, fára felmásznak, ami a közelükbe van. Ha fenyőfa van a közelükbe, arra kúsznak fel. Érdekesnek azt tartom, amit hallottam. Judit elmondta, hogy a laskatök indáit engedték fel a fenyőfára már tavaly is, és nem vették észre, hogy kárt tett volna. A laskatököt ezért kedvelik, mert akár 2 évig is eláll, a hűvös szobában is, ha időnként megforgatják. Ezek szerint, tehát, hogy úgy mondjam, könnyen tárolható tartalék élelem a laskatök. Ismerem ezt a tökfajtát, mert pár évvel ezelőtt kaptam egyet májusban az egyik kedves olvasótól, és júniusban ettük meg tökfőzelékként. Bizony jó volt. Istengyalulta töknek is hívják ezt a tökfajtát, mert főzéskor úgy széthullik, mintha legyalulták volna, tehát nem kell külön reszelni vagy gyalulni. Érdekessége még a laskatöknek, hogy fekete a magja. De ennél fontosabb témáról akarok beszélni, és a laskatök hosszú tárolhatóságát azért említettem elsőként, mert egyetértek azokkal, akik azt mondják, ha több munkánk vagy feladatunk van, akkor először mindig a kis munkát végezzük el. Ha ugyanis a fontos feladatok elvégzésével kezdjük a munkát, lehet, hogy a kis feladatok elvégzésére már nem lesz erőnk, vagy esetleg egyszerűen elfelejtjük. Fordított esetben ez nem fordulhat elő, mert a fontos feladatot nem feledjük el, és muszáj, hogy erőnk legyen az elvégzésére. A laskatököt lehet, hogy el is felejtettem volna, ha nem írom le rögtön. Azt viszont nem felejthetem el, hogy mit ajánlott az a felső-bácskai állatorvos, akit a múlt héten említettem, és aki közölte, hogy ajánlja az almaecet adását az állatoknak, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy nagyon előnyös hatású. Most egy újabb levelet küldött, s ezt megmutatta nekem a szerkesztő. Ebben a levélben arról ír, hogyan és milyen mennyiségben ajánlható az ember számára az almaecet. A recept igen egyszerű. Két kiskanál almaecet, két kiskanál méz, körülbelül két deci vízben. Naponta többször is fogyaszthatjuk ezt a mennyiséget. ' -—-------------------------------------------------------------------------------—1. A leveles zöldségeket torzsával együtt aprítsuk fel, mert a torzsa sok vitamint tartalmaz. Túlzottan azonban sohase aprítsuk fel, mert minél apróbbra vágjuk a zöldséget, annál több értékes anyag lúgozódik ki belőle. ____________________________________________________________________________________. Az almaecet és a méz együttesen hatékony orvosság a grippe, a homloküreg-gyulladás és egyéb meghűléses betegségek ellen. De nemcsak gyógyszer, hanem megelőző szer is, és nem csupán a betegek számára ajánlatos a fogyasztása. Általánosan jó hatású az ember közérzetére és teherbíró képességére. Állatorvos barátunk levelében megjegyezte, hogy ezeket az adatokat az almaecettel foglalkozó szakirodalomból „ollózta’’, és mint magánember ajánlja. Én is természetesen mint magánember fogadom el ezt a receptet, éspedig részben a női megérzésem alapján. És én is ilyen alapon ajánlhatom mások számára. Annyit mondhatok, hogy újabban rendszeresen fogyasztom az almaecetes vizet. A mézes vizet meg már nagyon régóta. Miért ne fogyaszthatnám a kettőt együtt? Hogy el ne feledjem (persze, hogy nem felejtem el), dicsekedni szeretnék. Megdicsért a férjem. Az asszonyok egy része biztosan tudja, hogy mennyire említésre méltó dolog az, amikor az asszonyt végre méltányolja a férje. - Asszony - szólt a napokban az édesuram -, lehet, hogy igazad van azzal az almaecettel kapcsolatban. Tudod, ugye, hogy a nyers vöröshagymát nagyon szeretem szalonnával, de nem nagyon merem enni, mert gyomorégésem lesz tőle, ha egy kicsit többet fogyasztok. Legutóbb, amikor nem voltál itthon, nemzeti salátát készítettem magamnak. Két nagyfej vöröshagymából, két nagy paradicsomból és néhány paprikából. Almaecettel. Mind megettem, és bizony a két vöröshagyma sem ártott meg. Úgy látszik, hogy az ecet méregtelenítette a hagymát. Most még az lenne a nagy találmány, ha valaki feltalálná, hogyan lehetne hatásosan alkalmazni az almaecetet az infláció ellen, mert tényleg most már olyan nagy mennyiségben etetik velünk az új árakat, hogy nemcsak gyomorégést kap az ember, hanem tudatzavarral járó fejfájást is. Egy darabig ugyebár valahogy eligazodtunk az új és a régi dinár között, olyképpen, hogy azt mondtuk, hány pirosba kerül valami, de most már pirosból is sokféle van, és megtörténik, hogy valaki pirost mond, de vörösre gondol. Vagy fordítva. Én már nem gondolok semmit az inflációval kapcsolatban. Szívélyes üdvözlettel P. S. Elmondom még hirtelenében, amit éppen most hallottam. Az egyik kedves kislány mesélte, hogy anyukája a vérnyomás ellen ecetes vizet iszik. Mikor érzi, hogy magas a vérnyomása, gyorsan iszik ecetes vizet, és 15-20 percen belül mindig segít ez a háziszer. 1989. szeptember 9. Pénzsétáltatók Az illetékesek előszeretettel hangoztatják az adatot, hogy az idén a mezőgazdaság szubvencionálására 21000 milliárd dinárt fordítunk, és ez a tétel a hadsereg finanszírozására fordított összeg után a legnagyobb a szövetségi költségvetésben. A támogatás a tavalyinak a tízszerese, de az ágazat helyzetére úgyszólván semmi hatása sincs, mondják gyakran szemrehányóan. A termelők pedig, ha megkérdezzük őket, milyen támogatásban, térítésben részesülnek, egyből kivágják: semmilyenben. Ezért követelték és követelik egyre hangosabban - hallottuk a belgrádi nagygyűlésen is -, mondja már meg valaki, illetékes, hogy hova megy el az a famózus 21 000 ír milliárd dinár, amit a szövetségi kormány a mezőgazdaság támogatására fordít, de szemmel láthatólag nem jut el a termelőkhöz. Követelték, hogy a mezőgazdaságnak szánt összeget készpénzben vehessék fel, mert az ilyen-olyan térítéseknek (műtrágya, vetőmag, növényvédő szer, kamat) semmi hatása. Pedig valóban óriási összegről van szó, még akkor is, ha hónapról hónapra egyre nagyobb étvággyal harap le belőle az infláció. Mondjuk azt, hogy kidobott pénz, hiszen ha már hatástalan, akkor ez az egyedüli következtetés?! Az azonban biztos, hogy valaki mégis hasznot húz belőle, de ez nem a mezőgazdaság. Szemmel láthatóan tehát hiba csúszott a számításba, ezt a mezőgazdaság most már világosan látja, és szinte hihetetlen, hogy az illetékesek nem látják. A műtrágyára, a vetőmagra, a növényvédő szerre folyósított regreszt már réges-rég felemésztette a gyakori drágulás, a nagy infláció. És ilyen támogatási mechanizmussal, hallottuk a napokban egyik agrárszakértőnktől, a pillanatnyi mostoha gazdasági körülmények között nem mehetünk semmire. Hogy mennyire téves a támogatás mechanizmusa, mi sem illusztrálja jobban, mint a kamattérítések, amelyeket a mezőgazdaság „élvez”. E kamattérítéseknek a tavalyi kedvezményes, úgynevezett differenciált kamatokat kellene helyettesíteniük. És hogyan is történik ez? Az élelmiszer-gazdaság teljes egészében fedezi az elsődleges pénzkibocsátásból eredő hitelek kamatköltségét. Ennek azután a felét a Jugoszláv Nemzeti Bankban egy külön alapba helyezik, amelyből, miután a mezőgazdasági kombinátok, munkaszervezetek külön kérelmezik, bizonyítékot szolgáltatva arra is, hogy kifizették a kamatot, 20 százalékos kamattérítést kapnak. A kamatköltség címén befizetett pénznek tehát visszakapják a 20 százalékát. Nem bocsátkozunk most annak a taglalásába, hogy az elkülönített 50 százalékból miként lesz 20 százalék, amikor visszakerül a mezőgazdaságba mint térítés, (ebből fedezik az árutartalékokat és még egyebeket) az azonban szemmel látható, hogy semmi más nem történt, mint az, hogy a mezőgazdaság pénzét kicsit megsétáltattuk néhány bürokrata kéz között, és egy jókora kerülővel visszajuttattuk ahhoz, akit megillet. Csakhogy ez a kerülő olykor hónapokig tart, néha fél évig is, és mire a mezőgazdasághoz jut, fabatkát sem ér. Kár érte felemelni a ceruzát és megírni a kérelmet. Mi sem lenne logikusabb, mint az - ezt mindenki láthatja hogy a hitel igénylője azonnal 20 százalékkal kevesebbet fizet (akár a kedvezményes kamat esetében). Bonyolult helyzetünkhöz viszonyítva, úgy látszik, ez túlságosan egyszerű lenne, és ellenkező esetben mit tennének a „pénzsétáltatók” meg azok, akik még útközben használják a mezőgazdaság pénzét? És éppen ezek azok, akik hasznot húznak belőle. A mezőgazdaság és a fogyasztók kárára. Jogos a kérdés: Hol van az agrárnak szánt 21 000 milliárd dinár? P. BARTA Etelka Vajdaságban megkezdődött a napraforgó betakarítása. E fontos ipari növényt mintegy 116000 hektárról kell betakarítani, a szakemberek véleménye szerint hektáronként több mint 2 tonnás átlaghozam várható. Kérdés azonban, hogy mennyire lesznek elégedettek a napraforgó-termesztők, hiszen köztudomású, hogy az étolajgyárak a termés kilójáért nem fizetnek többet a védőárnál 1989. szeptember 9. XLIII évfolyam 36. szám