Magyar Szó, 1991. január (47. évfolyam, 359. szám - 48. évfolyam, 1-29. szám)
1990-12-31 - 1990-01-02 / 359. szám
2 Név fejtő Az év utolsó napján a Szilvesztereket szoktuk köszönteni. A név - mint minden név - ószláv eredetű. A történészek szerint először egy tájékunkon kiásott kőtáblán esik róla említés. Büszke viselője a monda szerint bátor és mindenekfelett magabiztos harcos volt, aki a téli napforduló idején megtartott ünnepségek alatt a bortól és a hősi énekektől fölbuzdulva szokatlan fogadást kötött: egy szép szem szilvát helyezett féllábú lova két füle közé, és azt vette célba parittyájával. A dobás jól sikerült, úgy kilőtte a szilva alól az almásderest, hogy a gyümölcsnek még a kocsánya se görbült meg. A hős ekkor került be a mondába, és kapá a dicső Sljlvestrel nevet, amely később magyar közvetítéssel Szilvestrel, illetve Szilveszter változatában került be az európai köztudatba. Azok a szülők, akik megszületendő fiuknak a Szilveszter nevet akarják adni, de véletlenül lányuk lesz, a név női változata, az Eszter mellett dönthetnek. Etimológiailag ez az Odstrel, illetve Elstrel. Ellőttem jelentésre vezethető vissza. Rokon nevek még Suszter, Flaszter és Miniszter. Homo bechkerekiens. Üzenet a jövőnek Hatvankét - plusz egy - esztendeje hallgatom: "Sorsdöntő időket élünk!" (A plusz egy évet embrió státusban.) Csak jóval később - öt-tíz éves koromban - tudtam meg, hogy az a lyuk a hasamon: köl- 1 1 ■ s nem a politikusok beszélték bele. dök Mint jó birka a sorsdöntetlelemre, először azt mondtam: "Hű!" Mikor nem láttam semmi változást: "Hé!" S mert nem akarták már abbahagyni: "Hó!" Most, így megramatyulván, már csak: "Hi!" (Sőt: "Hikil") Igen, kuncognom kell azon a nagyképűségen, amely szürke (mondhatnék: khakiszín) napjainkra nem átall ily falrengető jelzőt aggatni. Közlöm tisztelettel, ami a morál és humanizmus jobbulását illeti, hatezer éve egy helyben topogunk, azaz: semmi a köbön. A kasztgőg és törzsi sovinizmus féktelenebb, mint valaha. A diktatúra úgy csügg felettünk, mint a Demo(cso)klesz kardja. Na, köszönöm, én nem kérek a döntögetésből! Sorsom akarják meliorálni? - menjenek a büdös francba! Hadd tegyek már én is valamit magamért. Most például lehajtom ezt a pohár pezsgőt, és azt kívánom mindenkivel együtt. Ez az újév-start ne legyen életem utolsó első napja! A sors éntőlem egyébként dülönghet, ahogy akar. Részemről a cifra búbánat. Nem akarok bejutni a döntőbe. Jó nekem itt a békasegg alatt is. (Breke)Kellemes ünnepeket kívánok! kópé 4 ^3-as Szevexe(kurzió) Az év vége a leltározások, a felmérések, a kimutatások időszaka. Alkalmazkodva a hagyományokhoz, népszerű rovatunk, a Szexkurzió nem kevésbé népszerű rovatvezetőjét, dr. Szöllősy Vágó Lászlót kértük meg rövid számvetésre: jellemezze a rovat irányultságát, tematikáját az elmúlt 52 hét során, egyúttal kísérelje meg általánosan érvényes szentenciában megfogalmazni mondanivalóját. Az elmúlt év során 211 levél érkezett a rovat címére, ami 4,057692-s heti átlagost jelent. E levelek óriási többsége két nagy csoportra osztható: az egyik csoportba azokat sorolnám, akik szeretnének, de nem bírnak, a másikba azokat, akik bírnának, de nem szeretnek. Sorolhatnám a további alcsoportokat - ha van mivel, nincs kivel, ha volna kivel, nincs mivel, illetve (a szocializmushoz hasonlóan) hol víz nincs, hol vödör nincs... - ez azonban nem volna más, mint újabb variációk a (szexuális) nyomor témájára. Általános jellemző az is, hogy a nők leveleiből az derül ki, hogy a problémáért önmagukban keresik a hibát, ezzel szemben a férfiak rendszerint a partnerben vagy a körülményekben. Még olyanok is vannak, akiket felháborít, hogy egyes nők többször is örülni tudnak annak, ami egyes férfiak számára elérhetetlen vágy marad. Ezzel kapcsolatban nem árt tudni, hogy a férfiak szexuális vágya változatlanul fennmarad, ezzel szemben a szexuális tehetség az évek növekedésével fordított arányban - csökken. Vannak országok, ahol ezt a jelenséget már tudományosan is feldolgozták. Magyarországon például megyék szerint kategorizálták a férfiakat. Eszerint a férfiélet első szakasza Heves megyei illetőségű. Ezt követi a Vas megye, majd a harmadik szakaszban a Békés megye. És - bármennyire fájdalmas is - előbb vagy utóbb minden férfi eljut oda, hogy Tolna, de már nem megye... -ig Magyar Szó 1990.december 31., 1991. január 1., 2. l.V.V.*.V.V.4V.".V.VW.,.V. 1úlzás nélkül állíthatjuk, hogy kevés olyan nagy horderejű esemény zajlott a vitágban és hazánkban, amelyekkel kapcsolatban az Ön neve szóba ne került volna. Legyen bár szó gazdasági vagy politikai kérdésekről, politikusaink történelmi kijelentéseiről, valaki mindjárt megjegyezte: Ahogy azt Móricka elképzeli! ■ Árulja el olvasóinknak, mi is tájainkon e szokatlan éleslátásának titka? Azt hiszem, nem lepek meg senkit, ha megmondom: a matematika! Ha egy környezetben a kétszer kettő általában három vagy öt, e törvényszerűség alapján minden más esemény is halálpontosan kiszámítható. Vegyük példának a többpárti választásokat. Mihelyt szóba kerültek, a legnagyobb tudorok azonnal megjegyezték: Ahogy azt Móricka elképzeli. És úgy is lett! Tessék körülnézni köztársaságainkban, majdnem mindenhol bevágott. Mert szigorúan vett matematikai szempontból az egy igenis több, mint a nulla. ■ Alkalmazható vajon ez a törvényszerűség az ország belső berendezéseire is? - E tekintetben inkább a geometriát kell segítségül hívnunk, s akkor a válasz igen. Mivel a jugoszláv szakember logikája világviszonylatban is egyedülálló, azt hiszem, a mértan alapjait megreformáló felfedezés küszöbén állunk. A nőknek az az ősi álma a tökéletes cisőről, amely kívül kicsi, beül tágas és kényelmes, esetünkben a belső határokban valósul meg. Lesz egy viszonylag kicsi Jugoszláviánk, s belül hat-hét-nyolc óriási köztársaságunk, egyenként nagyobbak, mint jelenleg három együttvéve. ■ Sokan Önre hivatkoztak ("ahogy azt Móricka elképzeli") akkor is, amikor az egységes piac megteremtéséről és az európai gazdaságba való integrálódásról volt szó.Teljes joggal. A 2x23 matematikai elv itt is kiválóan kidomborodik. Nobeldíjra érdemesült közgazdászaink hajszálpontosan kimutatták, hogy a piac egységesítése a legkönnyebben különféle illetékekkel és védővámokkal valósítható meg. Ha ugyanis szűkebb (de milyen szűk!) hazánk különféle védővámokat hoz, akkor az átkos nyugati köztársaságok kénytelenek lesznek portékáikat a középső köztársaságban értékesíteni, amely majd kiszállítja Európába, ahonnan mi kerülőúton visszahozzuk, és ezzel két legyet ütöttünk egy csapásra: integrálódtunk Bosznia-Hercegovinával és Európával, és az áru alig kerül tízszer annyiba, mintha egyenesen az illető köztársaságoktól vásárolnánk. Ami ismét csak azt a tételt igazolja, hogy nem mindig az egyenes a legrövidebb út. ■ Sajnos, emlékeztetnem kell egy tévedésére is. Néhány évvel ezelőtt, amikor az amik bombát vágtak Líbiához, és a nagy Nagy napokig nem fordult elő, Ön is azon a véleményen volt, hogy most az egyszer telibe találtak. Aztán a nagy Nagy megjelent a televízióban. - Nos, ez esetben arab kollégámnak, Nazmi Aszszúrnak lett igaza, aki nagyon szépen megmondta: Szálom akbár velejatti! Ami durva fordításban körülbelül annyit jelent, hogy csalánba nem üt a ménkű. Van egy szókimondóbb fordítása is, de tekintettel arra, hogy a szabad sajtóról szóló törvény életbe lépett, s azóta jobb annyit mondani, amennyit szabad, ezt nem feszegetném. Egyszóval: csalánba nem üt a ménkű. ■ Reméljük, ez egyszer mégsem Önnek lesz igaza, dr. Móricka. Ne vegyük el polgáraink életkedvét az új gyümölcsöző év küszöbén. - Nono! Csak nehogy aztán az legyen, hogy: Ahogy azt Móricka elképzeltél p.k.k. Az évtized egyénisége Dr. Móricka Csak véleménycsere Váltjuk az esztendőt, de az elöljárókat is. Nem mind. Sokan továbbra is maradnak. Egyet közülük kiszemeltem interjúalanyomnak. íme a rövid véleménycsere azzal, akit nem cseréltek. ■ Hogyan látja a jelenlegi helyzetet? - Jóval tisztábban látok, mint azelőtt, mert megtöröltem a szemüvegemet. ■ Mit gondol az újraválasztásokról? - Helyes, hogy mindenki a megfelelő helyre kerüljön; én is a nekem megfelelő helyre kerültem. ■ Elégedettek lehetnek-e választói? - Tisztán állhatok elébük, mert megfürödtem, és most hozták öltönyömet a pucerájból. ■ Hallgat-e a szavukra? - Mindig is, láthatja, hogy tizedik emeleti kabinetem ablaka most is nyitva van. ■ Mi a teendő? - Okvetlenül változtatni kell a dolgokon, ezért először is dolgozószobámban kicserélem a tapétákat és a bútort. ■ Sürgetik-e a fejlemények? - Gyorsan cselekedni kell,mert betelt a pohár - válaszolta a vezető és erőteljes mozdulattal felhajtotta a whiskyt. ■ Hogyan tekint pályafutására? - Sohasem törtem magam, hogy felfelé haladjak a ranglétra lépcsőfokain, mindig liften jártam. ■ Sarokba szorították-e valaha? - Sohasem, mert állandóan kör alakú dolgozószobában vagyok. ■ Becsületesnek tartjam magát? - Emelt fővel járhatok a világban - mondta büszkén a vezető, majd nyomkodni kezdte megmeredt nyakát. ■ Miféle célok vezérelték? - Mindig is a magasba és új látóhatárok felé törekedtem, ezért gyakran utaztam külföldre repülőgépen. ■ Milyen káderpolitikát folytatott? - Csakis a helyesség jegyében jártam el, s azokat emeltem ki, akik helyeseltek nekem. ■ Megbecsülte-e a többieket? - Mindig csak az emberi értéket és nagyságot tartottam szem előtt - jelentette ki önérzetesen a vezető, és ki tudja, hányadszor, belenézett a tükörbe. ■ Tehát elítélte a tévedőket? - Nem kedveltem a kétbalkezeseket, akik csak bakot lőnek, vadászpuskámmal több sutát is lepuffantottam. ■ Mit mondhat közszerepléséről? - Annyi üzemet felavattam, hogy felét sem tudták bezárni. ■ Tartott-e beszédeket? - Hogyne, s valamenynyi nagy visszhangot keltett, mert csak olyan termekben beszéltem, amelyek erősen visszhangzanak. ” ""' ’itunk? - igaz, hogy a puda és kilátástalan villám teraszáról ugyanis gyönyörű kilátás nyílik. ■ Lesz-e újabb megszorítás? - Mindenkinek le kell valamiről mondania, én például lemondtam a második bankettről. Egyébként is ellenzem a díszebédeket, mert jobban szeretem a díszvacsorákat. - Hát a protekció? - Számomra nem az a fontos, hogy ki, hanem hogy mit cselekszik - emelte föl hangját a vezető, miközben belépő fiához fordult. - Mondd csak, megkaptad már az igazgatói kinevezést? ■ Végül mit üzen a türelmetlen fiatalabb utódainak? Azt, hogy ne csüggedjenek, még nem veszett el minden, marad nekik is elvesztegetni való! Az interjút készítette: VUKOVICS Géza