Magyar Szó, 1992. október (49. évfolyam, 270-300. szám)
1992-10-19 / 288. szám
2 KÜLPOLITIKA Csurka a támadásokról, a Magyar Útról Vétek a nemzeti megújhodás lehetőségét kihasználatlanul hagyni Csurka István író, politikus úgy áll a sajtó és az ellenzék támadásainak kereszttüzéből - különösen tanulmánya megjelenése óta hogy válaszolni vajmi kevés lehetősége van, ítéletet mondanak róla, gyakran anélkül, hogy magát a tanulmányt végigolvasták volna. Vele és tanulmánya utóéletével összefüggő eseményekről és kijelentésekről ismertetjük véleményét az Új Magyarország című budapesti lapban megjelent interjúja alapján. ■ Egy hete, szombaton, a hűvösvölgyi fórum után hallhattunk olyan vélekedést, hogy a „csekély érdeklődés” az MDF úgynevezett „Csurka- szárnyának” vereségét jelzi. Igaz volna ez? A két egymásnak feleselő tüntetés óta divatba jött a megjelentek számbavétele. Arról persze megfeledkeznek a számolgatók, hogy a szeptember tizenkilencedikei, szombati tüntetést egyetlen szervezet egyetlen röpcédulája „szervezte” (sőt Farkas Gabriella MDF-alelnök körlevelet írt a megyei szervezeteknek, hogy ne csatlakozzanak a tüntetéshez; ennek ellenére vidékről is jöttek). A Charta tüntetését azonban óriási reklámhadjárat előzte meg. Mindenféle szervezet mozgósította embereit, a sajtó nap mint nap többször szót ejtett róla, iskolákból egész osztályok mentek el rá, tanárokkal együtt. Az MDF hűvösvölgyi rendezvényén valóban nem telt meg a Nagyrét, de kérdés, hogy más társaság nagyobb létszámot produkálna- e ilyen kis hírverés után. Egyébként a tanulmányom megjelenése óta sokkal többen jönnek el a gyűlésekre, ahová engem meghívnak, mint korábban. Visszatértek olyan tagok, akik az utóbbi időben lemorzsolódtak, sőt olyanok is érdeklődnek, akik korábban nem voltak MDF-tagok. A Gondolatok... megjelenése óta egészséges megmozdulás érzékelhető, s vétek volna ezt az erőt, a nemzeti megújhodás lehetőségét kihasználatlanul hagyni. ■ Hogyan vélekedik a leggyakoribb vádakról, mint például „kirekesztő”, „szélsőjobbos”, „fasiszta”? - Ha ezekre a vádakra reagálni akarnék, ahhoz egész értékelő osztályt kellene felvennem, hisz ezt a mocsoközönt még szemlézni is nagy munka volna. Reagálni, vitatkozni, elgondolkodásra méltatni csak korrekt kritikai észrevételeket érdemes. E kötetekre rúgó - piszokmennyiség azonban nem érdemben vitázik nézeteimmel, s akik rám zúdítják, azoknak nem is a vitatkozás a céljuk. Aljas indíttatású rágalmakra, címkézésre nem válaszolok. 1990. március 14-i rádiójegyzetem óta nagyon edzett vagyok, nemigen tudnak már újat mondani ellenfeleim. Akkor még váratlanul ért a sajtó mocskolódása, most fel voltam rá készülve, bár titkon reménykedtem, hogy a Gondolatok...-at méltatják majd érdemi vitára, már csak terjedelme miatt is. Csalódnom kellett, de nem térít le utamról e szervezett támadás. Vállalom a lövéseket, úgy látszik, sérthetetlen vagyok. Különben is mindegy, hogy mit csinálok... Ha kinyitom a szám, vagy akár csak ránézek valakire, azonnal támadnak mindenfelől. Ebben sincs is semmi különös, csak azon csodálkozom, hogy nem félnek attól: a nép megunja, hogy annyi bűnös bolsevik él háborítatlanul, s hogy sok posztbolsevik még ma is fontos kérdésekbe szól bele, szerepel első helyen az újféle Híradóban, a demokrácia mezőin legelészve. ■ Az eddigi gyakorlatot folytatva megint vádolhatják: a Magyar Út Alapítvány is valamiféle „kirekesztés”. Amikor az alapítványt meghirdettem, több napilap, például a Népszabadság nem vállalta, hogy közzéteszi. Hangsúlyozom, fizetett hirdetésként! Ez több üzleti jogszabályt is sért. Ezt minek lehet nevezni? Különben pedig miért volna Magyarországon a Magyar útt kirekesztés? Senki ne akarja meghatározni, hogy mennyire legyünk magyarok. Persze azoknak, akik egyfolytában kirekesztést, nacionalizmust emlegetnek, ez a céljuk: rajta tartani a kezüket mindenen, és meghatározni magyarságunk mennyiségét. ■ Melyek az alapítvány £5 célkitűzései? A magyar vezetőket hosszú ideig Moszkvában és Leningrádban „képezték”. Itthon is folyt fejtágítás. Csak olyan ember juthatott vezető beosztásba, akinek a fejébe töltöttek fűrészpormarxizmust. Ezzel leszakítottak egy réteget a nemzetről. Sokan átmentették hatalmukat, s most félnek, hogy egyszer számon kérik rajtuk úgynevezett szaktudásukat, foxi max is lelkivilágukat. Ugyanakkor a középosztály - amelyet olyan emberek alkotnak, akiket ízlésük meggátolt abban, hogy részt vegyenek a tolongásban — nem kapott szerepet, s gyakran gyerekének sem tudott lehetőséget teremteni ahhoz, hogy továbbjusson. Nagy űr van a magyar műveltségben. Ezen űr kitöltését fogja elősegíteni a Magyar Út Alapítvány is, hasonlóan például a Lakitelek Alapítványhoz. Sokan megértették a hívó szót Lássuk hát, mi az eredmény! Az, hogy sokan felfigyeltek, van érdeklődés az alapítvány iránt, s ez nem annyira a pénz miatt fontos, mint inkább azért, hogy érezzük: együtt vagyunk, itthon vagyunk. ■ Vannak konkrét elképzelések arról, hogy mit csinál majd az alapítvány? - Egyrészt már folyó képzéseket fogunk támogatni, másrészt újakat szeretnénk indítani, ösztöndíjakkal segítjük a tanulni vágyó diákokat, tanárokat. Rövidesen megalkotjuk a szervezeti működési szabályzatot, felvesszük a kapcsolatot a helyi Magyar Út Körökkel. Az alapítványról folyamatosan tájékoztatást közlünk majd. A Magyar Út alapvető célja, hogy minél többen haladjanak rajta, várjuk tehát azokat is, akik nem tagjai egyik pártnak sem. A rendszerváltozás egyik legsúlyosabb fogyatékossága, hogy kevés résztvevője van, pedig sokra volna szükség. Mi a véleménye arról, hogy csak januárban rendezik meg az MDF hatodik országos gyűlését? Ennek egyik oka az, hogy addig az MDF rendezheti sorait, a másik, és ez a nyomósabb ok, hogy a költségvetési vita nagyon meg fogja terhelni a pártot és a koalíciót. Úgy érzékelem, hogy mind az MDF, mind pedig holdudvara értetlenül áll a kétkulcsos áfával szemben. Bármilyen gondos lesz is a visszatérítés, félnek, hogy azokat érinti majd, akik már eddig is jövedelmük száz százalékát költik ennivalóra. Könnyebb lesz tehát megrendezni az országos gyűlést e fontos döntés után, különösen, ha azok győznek, akik a kétkulcsos áfa ellen voksolnak. ■ Ellentmondó híresztelések láttak napvilágot a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának múlt hétfői tanácskozása után. Mi tehát a valóság? Annak ellenére, hogy az ülés végén megállapodtunk: senki nem nyilatkozik, valakik kimentek az ülésteremből, és azonnal elmondták a várakozó újságíróknak, hogy mi történt,. mégpedig hamis beállításban! A kérdés, melynél másodmagammal tartózkodtam a szavazástól, az volt, hogy a frakció ad-e felhatalmazást a kormánynak a köztársasági elnökkel és a médiaelnökökkel való tárgyalásra. Azért tartózkodtam, mert szerintem ez ügyben nem tárgyalni kell, hanem intézkedni. Pálfy G. István elbocsátása után én nem látom értelmét a tárgyalásoknak. A konszenzuskereső vacakolásra és arra a kijelentésre, hogy ez a szavazás az én vereségem volt, csattanós választ adott tehát az élet, ezt bizonyítja Tőkés László levele is. Magyar Szó AZ ÚJ NÁCIK AZ IDEGENEK KIŰZÉSÉT KÖVETELIK A neonáci mozgalmak az ex-Kdet- Németország felől hatványozottan próbálják élesztgetni a fiatalok kisebb-nagyobb csoportjait. Teli torokkal harsogják, hogy az idegenek jelenléte saját biztonságukat veszélyezteti. Ezért a vendégmunkások, a menedékjogot kérők, a menekültek kiűzését követelik. Nem ritkák az incidensek, az összetűzések a jogrendet védő hatalmi szervekkel sem. A két Németország egyesítése után a komoly gazdasági bajok megoldása mellett újra kell értékelni a demokráciához, a munkához, az egymáshoz és általában az élethez, a világhoz való viszonyulásunkat. Mindenütt, ahol béklyókban, totalitárius rendszerekben, határokba zárva éltünk. Alsó-Szászországban, az Északitenger partján levő Wilhelmshavenban kevésbé érezhető az idegengyűlölet. Az illetékes városi intézmények mégsem ülnek ölbe tett kézzel. A legkisebb problémára reagálnak. Egy általános iskolában például csak fenyegetésről érkezett jelentés. A rendőrség mégis felszólította a nem német szülőket (a vegyes házasságból származókat is), hogy három napig ne engedjék iskolába gyerekeiken Ez idő alatt elkiragasztják a friss, az aznapi újságot. Aki valamilyen okból nem tud újságot venni, így is értesülhet a közérdekű eseményekről, intézkedésekről. Szinte naponta jelennek meg olyan írások, amelyek a külföldiekkel, a menekültek helyzetével foglalkoznak. Hiába próbáltunk a wilhelmshaveni külügyi osztály jogsegélyszolgálatától kimutatást kérni a menekültek nemzeti megoszlásáról, nem kaphattunk. Marianne Janos és Angelika Brünlow főmunkatársak készségesen elmondták, hogy ők még mindig jugoszlávoknak minősítik a volt jugoszláv köztársaságokból érkezőket A városban közel háromezer menekült van. Az Alsó- Szászországba érkezőket először Oldenburgba menekülttáborokba helyezik el. Megfelelő elsősegélynyújtás után engedik őket tovább. A városi és falusi hatóságoknak a Vöröskeresztben kell jelenteniük, mennyi menekültet tudnak befogadni. Wilhelmshavenban a hozzátartozóknál, a panziókban, a tengerban csatárészotthonokban és német dóknál vannak elhelyezve a jugoszláviai menekültek. Ellátásukról a humanitárius intézményekkel együtt az egyház is gondoskodik. A legnagyobb terhet azonban a hozzátartozók viselik. Tudnak olyan családról, amely 8-12 személy ellátását vállalta. Sokan kölcsönt is vesznek fel, hogy el tudják látni rokonaikat. Az előírások értelmében van, akinek engedélyezik az ideiglenes munkavállalást vagy az idénymunkát A beszélgetés során az is kiderült, ha nemzeti megoszlás szerinti kimutatás nem is készül a menekültekről, három kategóriába sorolják őket, és ennek alapján szabályozzák A HÁBORÚ UTÁN VISSZA - HA LESZ HOVA A távlatokat tekintve egyáltalán nem biztató a menekültek sorsa Németországban. Addig maradhatnak, amíg a háború tart. Igaz, a háború kitörésekor, mint ahogyan Angelika Brünlow mondta, nem számítottak arra, hogy bizonytalan időre elhúzódhat Azt gondolták, hogy legfeljebb fél évig tarthat. A humanitárius segélyakciókat most módosítani kell. Valamennyi menekültnek a háború után az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága képviselőinek kíséretében vissza kellene térnie szülőhelyére. Különböző nemzetközi segéllyel, kedvező hitelekkel fel kellene újítaniuk, újjá kellene építeniük otthonaikat. Ha semmijük sem maradt, és ezt a nemzetközi bizottság is igazolja, visszamehetnek Németországba. Hosszadalmas eljárással menedékjogot kérhetnek és letelepedhetnek mint politikai menekültek... STANYU TÓTH Gizella MENEKÜLTEK - NEMZETI MEGOSZLÁS NÉLKÜL Parádéznak az újnácik Az anyanyelven való tájékozódás a leghatékonyabb. Képünkön a németországi szerbhorvát nyelvű tájékoztatók, szakszervezet és más szaklapok... A gyűlölet butít A DGB német szakszervezet saját szervezeti reformja mellett jelentős segítséget nyújt az ott dolgozó külföldi munkásoknak is. Az idén például többek között a menekültek, a vendégmunkások iránti gyűlölet, az ellenséges viszonyulás megszüntetésére szólít fel. A szakszervezeti lapok mellett hirdetéseket, különböző írásokat jelentetnek meg más médiumokban. A „Hass macht dumm - A gyűlölet butít” jelmondatú és utcaseprőket ábrázoló plakátszövegen ez olvasható: „Tudják-e, hogy a külföldiek 90 százaléka olyan munkát végez, amelyet egy német sem szeretne? Tudják-e, hogy a mi nyugdíjainkat is szavatolják, hogy velünk együtt valósítják meg az egységet? Tudják-e, hogy háromszor több szociális járulékot fizetnek, mint amenynyit igénybe vesznek? A csónak nemcsak hogy elég nagy mindenki számára, hanem a külföldiek nélkül el is süllyedne.” 1992. október 19.,hétfő Biztonság és veszélyeztetettség Távlatilag nézve bizonytalan a menekültek sorsa Németországban A volt jugoszláviai térség tragikus eseményei mindinkább megvetést váltanak ki világszerte. Mind hangosabban ítélik el a kegyetlen és piszkos testvér-, illetve polgárháború vétkes kiváltóit, a szerbek mellett mindazokat, akik fegyvert fogtak az ártatlan lakosságra, a gyerekekre, akik részt vettek a féktelen rombolásban. Megértésre és segítségre csak a szenvedő nép számíthat Európában. A döbbenet és a ráeszmélés után egy kissé megkésve. A menekülteket meghatározott százalékarányban néhány országban még befogadják a háborús térségből, főleg Bosznia-Hercegovinából. Az Európai Közösségből kétségkívül a legnagyobb a nyomás Németországra. Az elmúlt kilenc hónap alatt csaknem 350 OOO menekült kérte a német szervek segítségét. A nem hivatalos adatok szerint a volt Jugoszláviából hozzávetőleg 200 000-en érkeztek, végezték a szükséges biztonsági intézkedéseket MEGELŐZNI, PONTOSAN TÁJÉKOZTATNI A legnagyobb gondot a megelőzésre, a pontos tájékoztatásra fordítanak az illetékesek. Ügyelnek arra is, hogy az információ a médiumok segítségével eljusson az érdekeltekhez. Legalábbis igyekeznek szavatolni a lehetőséget. A Vöröskeresztben, a szakszervezetben, a külügyi hivatalokban, a jogsegélyszolgálatokban a német mellett szerbhorvát, török, görög, olasz, spanyol és portugál nyelvű információs szakszervezeti és egyéb szaklapok tájékoztatják a külföldi dolgozókat méltányolva ezáltal az anyanyelven való tájékozódás jelentőségét. A városi lap, a Wilhelmshavener Zeitung sajtóházának üveglapjára a megjelenés után, a hajnali órákban ott-tartózkodásuk feltételeit. Az elsőbe a politikai menekülteket, a másodikba a minden más okból elmenekülteket, a harmadikba pedig azokat sorolják, akik kormányhatározat értelmében érkeznek (főleg muzulmánok) Németországba. Az utóbbi időben azonban mind kisebb számú csoportok beutazását engedélyezik. CSAK A BOSZNIAIAK KAPHATNAK AZONNAL POLITIKAI MENEDÉKJOGOT Július 1-je után megszigorították a maradék Jugoszláviából, Szerbiából és Crna Gorából érkezők beutazását Csak azok léphetik át a határt, akiknek hitelesített meghívó- és kezességvállaló levelük van. A politikai menedékjogot kérelmezők esetét a más országokból érkezőkhöz hasonlóan kivizsgálják, de csak elenyésző számban hagyják jóvá. Ez azt is jelenti, hogy azonnal el kell hagyniuk Németország területét Csak a bosznia-hercegovinai menekültek, a háború sújtotta vidékről érkezők kaphatnak azonnal politikai menedékjogot, ami ideiglenes letelepedést, teljes ellátást, munkába állást is szavatol a számukra. A menekültek helyzete a legbizonytalanabb. Ideiglenes ott- tartózkodási engedélyt kapnak. A legtöbbjükről a hozzátartozók gondoskodnak. Közülük csak kevesen vállalhatnak munkát. A Horvátországból érkezettek legnagyobb hányada is ebbe a kategóriába tartozik. Valamennyiüknek idővel vissza kell térniük hazájukba. A Vöröskereszt szervezésében kormányengedéllyel érkezettekről az illetékes szervek mellett az egyház is gondoskodik. A menekültek megérkezésük pillanatában 100 márkát és alkalmi egészségügyi csomagot kapnak személyenként. A továbbiak során szociális segélyt folyósítanak a számukra. Ők munkát is vállalhatnak. Valamennyien Osnabrück és Bayern környékén vannak elhelyezve alkalmi táborokban, panziókban, hozzátartozóknál és német családoknál.