Magyar Szó, 1993. április (50. évfolyam, 88-115. szám)
1993-04-01 / 88. szám
1993. április 1., csütörtök____________________________________ A NATO vezetőinek és volt ellenfeleinek a hétfői brüsszeli értekezletén először hangzott el hivatalosan, hogy az Egyesült Államok rövid időn belül százezerre fogja csökkenteni Európában állomásozó csapatainak létszámát. A NATO-ban esedékes változások ezzel meg is kezdődnek, mivel a nyugati katonai szövetség az eddiginél jóval kevesebb emberrel sokkal bonyolultabb feladatokat készül ellátni a jövőben. Az elmúlt három évben - a berlini fal ledöntése óta - az Észak-atlanti Szerződés többi hadserege is 3-10 százalékkal csökkentette fegyveres erőinek állományát. De természetesen egyikük sem tehette ezt olyan mértékben, mint az USA, amely az 1989-ben Európában állomásozó 324 000 katonájának felét máris visszavonta. Ugyanakkor a NATO tagjai, de különösen az amerikai csapatok újfajta szerepeket vállaltak. Már az is változásnak számított a korábbi elmélethez képest, hogy az öbölháborúra készülve az USA 90 000 főt az európai támaszpontokról szállított a helyszínre. További 12 000 katona Törökországból működött közre az iraki kurdok védelmében és áttelepítésében. Tavaly télen az európai katonai repülőterekről 2400 tonna élelmet és gyógyszert szállítottak a volt Szovjetunió 24 városába. „Európa biztonsági szükségletei olyan összetett katonai műveleteket követelnek - mondja John Shalikashvili amerikai tábornok, a NATO egyesített erőinek főparancsnoka -, hogy az ENSZ értelemszerűen csak a NATO-hoz fordulhat azoknak végrehajtásában, lehet, hogy időről időre a NATO nem kíván részt venni valamiben, és akkor a világszervezet mást is felkérhet - teszi hozzá. - De én azt hiszem, hogy a NATO az egyetlen szervezet, amely rendelkezik a szükséges vezénylési rendszerrel, kiképzéssel és tapasztalattal ahhoz, amit az európai biztonság fontossága megkíván.” Shalikashvili, aki tavaly ősszel vette át az Európában állomásozó amerikai csapatok parancsnoki tisztségét, a legjelentősebb átszervezést irányítja, amire az Atlanti Szövetség 1949. évi megalakulása óta sor került. A hatalmas páncélos egységeket, amelyek az egykor rettegett szovjet-varsói inváziót voltak hivatottak feltartóztatni, most kisebb, mozgékonyabb, szétszórtabb alakulatokká rendezik át. A parancsnok szerint vannak gondjaik a vezénylés többnyelvűségével, a még mindig részben eltérő szolgálati szaWashingtoni tudósítónktólbályzatokkal, de az áthidalásukon dolgoznak. „Az új egységeknek megvan az az előnyük, hogy költségeikhez képest hatékonyabbak (mint a korábbi megoldás)... és a többnermzetiségű összeállítás is egészséges szolidaritást sugall.” A NATO változó hangulatát bizonyítja, hogy még az egységes vezénylési rendszerből régebben kivált Franciaország fenntartásai is jórészt elhalványultak - állítják az amerikai megfigyelők. Megszűnt jobbára az a folyamatos disputa is, hogy a NATO csapatait fel lehet-e, fel kell-e használni a szövetség határain kívül eső konfliktusok esetén. A NATO várható balkáni szerepe szoros összefüggésben van ennek a doktrína értékű kérdésnek a megoldásával. A katonai tömb AWACS típusú felderítőgépeinek Magyarországon való átrepülése fontos mérföldkő volt ezen az úton, de Albánia is beleegyezett abba, hogy a nyugati őrhajók parti vizeiben is cirkálhassanak a Szerbia és Crna Gora elleni gazdasági zárlat ellenőrzése során. A NATO nagyobb orosz egységekre is számított a balkáni békefenntartáshoz, de a legújabb hírek szerint az oroszok - talán a moszkvai válság óta - mintha meggondolták volna magukat. Magyarázatuk azonban egyelőre arra szorítkozik, hogy a volt Szovjetunió térségén belüli békefenntartás is túl nagy erőfeszítéseket követel meg erőiktől. Franciaországnak továbbra is vannak fenntartásai az iránt, hogy a tervezett boszniai békefenntartó akció irányítása teljes egészében a NATO- kezekben legyen (hiszen a franciák nem tartoznak a közös vezényléshez), de magas rangú párizsi és washingtoni katonatisztek jelezték már, hogy egészen biztosan ki tudnak dolgozni egy kompromisszumos megoldást. Ezzel párhuzamosan a franciák azt is kezdik belátni, hogy az önálló nemzetvédelem költségei a jelenlegi gazdasági helyzetben egyre inkább az elviselhetetlennel határosakká kezdenek válni, és a kollektív védelmi rendszer az egyetlen ésszerű alternatíva. A közvetlen ellenség eltűnése ugyanakkor túl hirtelen katonai kiadáscsökkentésre buzdította a tagállamokat. Belgium és Hollandia azt tervezi, hogy körülbelül 60 000 fős hadseregét a felére csökkenti. Kanada teljesen kivonul Európából, és Németország is jelentős redukciókat szándékozik végrehajtani, amiről egyébként az országegyesítést jóváhagyó nagyhatalmi szerződése is rendelkezik. Manfred Wörner, a NATO főtitkára abban az irányzatban már-már veszélyeket is lát. Szerinte egyes tagállamok már meredek lejtőre léptek terveikkel. Attól tart, hogy a gazdasági szükségletek okozta kiadáscsökkentés alááshatja a NATO elrettentő képességét, főleg abban az esetben, ha valahol Európában újra autoritárius rendszerek ütnék fel a fejüket. PURGER Tibor VÁLTOZIK A NATO SZEREPE Kevesebb katona, összetettebb feladatok Moszkva mégsem küld jelentős különítményt Boszniába? Ferenc József a térdén lovagoltatta, aztán szinte mindenkivel összehozta a sors, aki számított a XX. századi történelemben. Olyan ősi nevet visel, amelyre ma is mindenki felkapja a fejét. Személyét tisztelet, csillapíthatatlan közérdeklődés és megbecsülés övezi. S már-már túlzott szerénységgel viseli mindezt. Elsősorban európainak tekinti magát. Amikor még nem volt divat, sőt a kontinens ezen felén egyenesen eretnekségnek számított ezt híresztelni, már akkor is azt vallotta: Közép-Európa, s benne Magyarország is Európához tartozik, s Európa határait az Atlanti-óceán és az Urál-hegység jelentik, mert a szögesdróttal-vasfüggönnyel megosztott Európa nem Európa. Dr. Habsburg Ottó 1936-ban lépett be a Páneurópai Unióba, s hosszú évek óta ő tölti be a nemzetközi vezetőség elnöki tisztét. Emellett bokros teendőit gyarapítja, hogy a strasbourgi Európa Parlament képviselője immáron 14 esztendeje, köztisztelet övezi azért is, mert ő a legidősebb, aki ráadásul - talán némi megszállottságtól hajtva — egyvégtében a magyar érdekeket viseli a szívén. ■ Ha jól tudom, volt már máltai lovagrendi útlevele, monacói, spanyol, belga passzusa. Milyen állampolgár tulajdonképpen? - Osztrák állampolgárságom születésemtől fogva mindig megvolt. Német állampolgárságot 1978-ban kaptam. És világéletemben magyar állampolgár voltam, bár sokáig nem is tudtam róla. A Mindszenty-per után a kommunista kormány ugyanis kijelentette: egyszer és mindenkorra megfosztanak a magyar állampolgárságtól. Azonban a diktatúra alóli felszabadulás után kiderült, a bürokrácia éppolyan slampos volt, mint a nyugatiak, s bár nagy dobra verték szándékukat, soha nem vitték keresztül akaratukat. Úgyhogy magyar állampolgárságom mindvégig megmaradt, s joggal éreztem és vallottam magam magyarnak. Magyar Szó Christopher: Megszigorítják az embargót (Washingtoni tudósítónktól) Warren Christopher amerikai külügyminiszter kedden és tegnap is kijelentette, hogy a hét végéig határozatot hoznak a Szerbia és Crna Gora elleni gazdasági zárlat újabb megszigorításáról. Christopher szerint Amerikának olyan diplomáciára van szüksége, amely „távolabbra lát, mint a folyó hét vagy a következő hónap aktuális válsága”. Aktivista diplomáciát helyez kilátásba, amely a megelőzésre helyezi a hangsúlyt. Az orosz reformok anyagi támogatásának sürgetése mellett Warren Christopher figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államoknak ki kell vennie a részét a nemzetközi békefenntartó tevékenységből, azon túlmenően pedig fel kell készülnie a megelőző akciókra. „Szomália és a Balkán példája mutatja - hangsúlyozta az amerikai külügyminiszter -, hogy a megelőzésre költött minden dollármilli százmilliókat takaríthat meg a holnap honvédelmi kiadásaiból.” A Magyar Szó tudósítója megkérdezte George Stephanopoulost, a Fehér Ház kommunikációs igazgatóját, hogy a State Department által említett szankciószigorítás bejelentésére mikor kerülhet sor. Stephanopoulos megerősítette, hogy a döntés előkészítése folyamatban van, de az elnök háromnapos távolléte miatt (apósa súlyos beteg Little Rockban, Clinton kedden este tért vissza Washingtonba) egyelőre nem tudni, mikor fejeződik be. P.T. EGY HABSBURG, AKI MAGYARNAK ÉRZI MAGÁT Nem a múlton kell rágódni, hanem a történelmet integrálni ■ Ezek szerint még szavazni is fog egyszer Magyarországon? - Miért is ne? - kérdez vissza, s nem titkolt büszkeséggel veszi elő zakója belső zsebéből magyar útlevelét, amelyen még a „Népköztársaság” megjelölés díszeleg. ■ Mióta a Páneurópai Unió nemzetközi vezetőségének elnöki tisztét tölti be 1973 óta, szinte mindenki „elnök úrként” tiszteli. Mikor szólították utoljára „fenségnek”? Éppen tegnap. Igen, a március 15-ei ünnepségen többen is így szólítottak meg. ■ Érzi-e a sors kegyeltjének magát, s úgy vélte, hogy - egy önről készült dokumentumfilm címére utalva - Isten akaratából történt, ami önnel az elmúlt 80 év során megesett? - Mindenki hiszi: Isten akaratából történnek a dolgok. Mert elvégre érzi az ember a történelemben Istennek a kezét, s azt, mi is részesei vagyunk annak a világnak, amit Isten teremtett. S ennek folytán valamennyien Isten akaratától függünk. ■ Saját pályafutását tekintve is érvényesnek érzi mindezt? Hogy ez az az erő, amely megóvta önt 80 éven keresztül? - Persze, mindig volt bennem Istenben való bizalom, úgyhogy a különböző megpróbáltatások sosem terítettek a földre. Talán hozzájárult még ehhez, hogy világéletemben optimista természetű voltam, úgyhogy minden nehézségen lelki sérülések nélkül átjutottam. ■ Mit tekint a legbecsülendőbb emberi tulajdonságnak? - A bátorságot és becsületességet. ■ És mit vet meg leginkább? - A gyáva, képmutató és hazug embereket mindig lenéztem. ■ Milyen embernek ismeri önmagát? - Hát, nem tudom, mert most már több mint 80 éve élek együtt ezzel az emberrel. De azt hiszem, van egy kvalitásom, amire mindenképpen büszke lehetek: soha nem mondtam nemet, ha igenre gondoltam. Bármilyen nehézségek is gördültek az utamba, mindig tántoríthatatlanul tovább küzdöttem a magam elé tűzött célért. ■ Mi ön szerint az emberi életben a legfontosabb: a pénz? a hatalom? a boldogság ritka, megvásárolhatatlan percei? a hírnév? - Inkább az a semmi mással sem összetéveszthető jóleső érzés, hogy az ember azt teszi, ami a feladata. A jó lelkiismeret, ami a legtöbbet számít. ■ Vagyis, amire az embert a sors rendelte, azt kell beteljesítenie? - A sors azért van: az ember túljusson rajta. ■ Március idusa a magyar nép számára mindörökre összefonódott újkori szabadságküzdelme jeles dátumával, az 1848-ban kitört forradalommal. Az idei március 15-én Csorvás (dísz)vendége volt. Miként viszonyul a magyar történelem napjainkban is példaként szolgáló dicső korszakához, milyen érzelmeket ébreszt önben az a szabadságharc, amelynek vezetői Debrecenben kimondták a Habsburg- ház trónfosztását? - Magam is jártam abban a kálvinista templomban, ahol a trónfosztást kimondta Kossuth. De ami a történelemben történt, megtörtént. Nem szeretem, ha az emberek a múltért keseregnek vagy a múlton hiábavalóan rágódva szomorúságban telnek napjaik. Épp ellenkezőleg: a múltat pozitívan kell tekintenünk, hiszen már az Isten sem tud változtatni rajta. És persze, hiszek benne, hogy mindennek megvan az értelme, mi miért és mi módon történt. Az a fő, hogy az ember integrálja a történelmet és ne vonjon le ellenséges konzekvenciákat a jelenre. ■ Négyévesen, 1916. december 30-án, jelen volt apja, IV. Károly koronázási ceremóniáján a budai Várban, abban a főtemplomban, ahol most nemrégiben leánya esküvőjét is tartották. Mi ragadt meg a koronázási ünnepségből a kisgyermek fejében? - De mennyire, hogy vannak emlékeim! Nézze, ez mégis egy óriási esemény volt a maga pompázatos külsőségeivel. Jól emlékszem budapesti érkezésünkre, megragadt a gyönyörű kilátás a Várból. Mikor aztán sok év kényszerű távollét után 1988- ban megint Budapesten jártam, könnyűszerrel ráismertem az emlékeim mélyén őrzött város képére. Jól emlékszem a koronázási ceremóniára is. Tisza Istvánra, a bolgár királyra, aki nekem folyton a koronázás és koronázás közötti különbséget magyarázta, nem értettem, s nemigen örültem neki... ■ A trónfosztás vagy az, hogy édesapja 1921- ben húsvétkor, majd pedig ősszel megkísérelte a visszatérést Magyarországra, hagyott emlékezetében valamilyen nyomot? - Apám nem mondta el előre, mikor fog indulni vagy mikor fog hazavinni bennünket. Jobb is volt így... ■ Hol tartózkodott a család azalatt, mialatt szüleit a „sirálypuccs” után egyik hajóról a másikra rakva szállították ide-oda a Nagykövetek Tanácsa döntése értelmében, mígnem Madeira szigetén kötöttek ki? - Svájcban voltunk, s csak 1923 januárjában jutottunk el Madeirára. ■ Édesapja fiatalon, 1922 áprilisában hunyt el. Mi okozta halálát? - Tüdőgyulladás. Annak idején ugyanis még nem voltak a mostanihoz hasonló hatékony orvosságok. Nem volt mit tenni. ■ Hallottam rebesgetni, sokan arra gyanakodtak, mesterkedés oltotta ki életét! - Ez nem igaz. Természetes halállal távozott az élők sorából. ■ Mi az, amit egy egész életre szólóan megtanult tőle? - Apámtól bátorságot, Istenbe vetett bizalmat és nagy hazafiasságot tanultam. Mert ő magyar honfi volt. Bámulatosan ismerte a magyar irodalmat, és igazán ragadt rám ebből tőle. Szerette Petőfi költeményeit, sokat betéve is tudott. ■ A forradalmi versek közül is? : - Igen. Megtanította például nekem az Akasszátok föl a királyokat! című verset. Ebből is látható, olyan beállítottságú ember volt a történelemmel szemben, akárcsak én. (Magyar Nemzet) (Folytatjuk) KÜLPOLITIKA 3 Ćosić az iszlám fundamentalizmustól tart A JSZK elnökének találkozói Brüsszelben (Folytatás az 1. oldalról) Ezzel kapcsolatban szólt Alija Izetbegovic iszlám nyilatkozatáról is, amelynek elveiről elmondta, hogy nem férnek össze a polgári állammal, amelyet Izetbegovic állandóan emleget. Ćosić közölte az adatot - amelyet, mint mondta, Tuđman horvát elnöktől tudott meg -, hogy pillanatnyilag 6000—8000 mordzsaheddin harcol Bosznia-Hercegovinában. Innen ered a szerbek félelme, hogy kétötödük iszlám hatalom alatt marad. A vendéglátó dilemmájára, melyet abban a kérdésben fejezett ki: hogyan történhetett mindez Jugoszláviával, ha figyelembe vesszük politikai és intellektuális potenciáljait, a jugoszláv elnök azt mondta - „ez fájó kérdés”. Hangsúlyozta azonban: egyértelmű, hogy Jugoszláviát a nacionalista és szakadár ideológiák rombolták szét. Fontos szerepet töltöttünk be Európában, most pedig Európa problémája vagyunk, jegyezte meg Ćosić. A kommunizmus bukása után a hazai gyengeségek mellett működésbe léptek a centrifugális erők, és egyben Európa is - a legrosszabb módon - hozzájárult Jugoszlávia szétrombolásához - mondta vendéglátójának Dobrica Ćosić. Abszurdumnak nevezte azt, hogy akik hozzájárultak a jugoszláv állam szétrombolásához, most Bosznia-Hercegovina egységét és e volt jugoszláv köztársaság határainak sérthetetlenségét emlegetik, míg a szerbeket, „akik Jugoszláviát védték”, hegemóniára és imperializmusra törekvőnek nevezik - hangsúlyozta a jugoszláv államfő. Kosić tegnap Brüsszelben találkozott az Európa Parlament egykori Jugoszláviával való kapcsolatokat tartó bizottságának elnökével, Kiraszkevasz Avgerinosz görög szocialista képviselővel is. Ćosić előző este Jean-Pierre Cottal, az Európa Parlament legerősebb, szocialista képviselőcsoportjának vezetőjével találkozott. Jean-Pierre Cot biztosította Ćosićot afelől, hogy az európai szocialisták nem fognak „olajat önteni a tűzre”, de a Szerbiáról alkotott kép ténylegesen rosszabbodik, Szerbiát óriási felelősség terheli a viszályért, és ezt a rezsim egyre nehezebben fogja tudni elhárítani. „A szerbek saját területükön vannak, nem foglalták el, ez az ő etnikai területük, amelyen évszázadok óta élnek. A kataszteri könyvek szerint a föld 64 százaléka a tulajdonuk” - mondta a jugoszláv elnök interjújában, amely tegnap jelent meg a brüsszeli napisajtóban. Értékelése szerint a Vance-Owenterv alapul szolgálhat a további tárgyalásokhoz, de hozzátette, hogy ha ezt a projektumot így fogadják el, akkor kifejezetten igazságtalan lenne a boszniai szerbekkel szemben, mert nem veszi figyelembe „létérdekeiket”. A boszniai szerbek 45 százaléka muzulmán vagy horvát fennhatóság alá kerülne, míg a horvátoknak nyolc, a muzulmánoknak pedig 45 százaléka kerülne csupán saját kormányzati területén kívül. Ha a tárgyalások folytatása helyett az Európai Közösség és a Nyugat továbbra is fenyegetőzni fog, és katonai beavatkozásra kerül sor, az ilyen politika sokkot idézne elő, és ez hosszú távon tragikus lenne mindenki számára - mondta Dobrica Ćosić a La Libre Belgique-ben megjelent interjú szerint Csurkin részt vesz a boszniai szerbek parlamentjének ülésén Az orosz külügyminiszter-helyettes palei megbeszélése (Folytatás az 1. oldalról) Nagyon fontos a tűzszüneti megállapodás megőrzése. A tegnapi megbeszéléseken az a benyomásom alakult ki, hogy a a szerbek a béke megteremtésére törekszenek a párbeszéd során, jóllehet számos bonyolult kérdést kell még megoldani, jelentette ki az orosz külügyminiszter-helyettes azt követően, hogy Paléban találkozott a Szerb Köztársaság magas rangú tisztségviselőivel. Kifejezte reményét, hogy a konfliktusban érintett felek tiszteletben tartják a tűzszünetet. Elfogadta a Szerb Köztársaság április 2-án esedékes parlamenti ülésére szóló meghívót is. Karadzic az orosz külügyminiszter-helyettessel folytatott megbeszélését konstruktívnak nevezte, és úgy ítélte meg, hogy fontos volt az eddigi béketárgyalások elemzése szempontjából is. Több mint három órán keresztül tárgyaltunk, s közben többször hangsúlyoztuk a béke megteremtésének fontosságát. Megerősítettük azt, hogy továbbra is kitartunk a válság politikai rendezése mellett, és arra törekszünk, hogy a béke minél tovább tartson, jelentette ki Karađžić. Ma Belgrádban Csurkin találkozni fog Ćosić államfővel és Kontic miniszterelnökkel, s az sincs kizárva, hogy ismét fogadja Milošević elnök is. (Tanjug)