Magyar Szó, 1995. május (52. évfolyam, 100-124. szám)
1995-05-03 / 100. szám
2 KÜLPOLITIKA NEMZETKÖZI FIGYELŐ Zágráb elvesztette türelmét Nemzetközi reagálások a horvát katonai akcióra A Famfurter Rundschau című német lap rövid kommentárban foglalkozik a szerbek által tartott nyugat-szlavóniai térség ellen indított horvát fegyveres támadással. A világszervezet tehetetlensége, amit önmaga is leplezett, a szerb agresszió áldozatainál kifejlesztette a kockázatos akciókra való hajlamot. Az amiatt érzett elkeseredés, hogy a békefenntartók csak az adott helyzet megtartására voltak képesek, pontosabban a status quo megszilárdítására, mind Boszniában, mind Horvátországban túlfűtött bátorságot, a kétségbeesés mozgatta vakmerőséget vonta maga után. Miközben a szarajevói kormány többé nem hajlandó a tűzszünet meghosszabbításával önnön védelmi erejét korlátozni, a zágrábi kormány is elvesztette az ország területén ténykedő szakadár szerb fegyveresek iránti türelmét. Horvátországban érthető dühvel szemlélik, miként válnak mindinkább szerbbé az UNPROFOR által ellenőrzött horvát területek. Mégpedig a szerb közigazgatás, a szerb pénznem és a szerb gazdaság révén. S történik mindez annak ellenére, hogy Zágráb annak idején olyan ígéretet kaphat: folyamatosan reintegrálják a sinákat Horvátország területébe, a menekültek visszatérhetnek otthonaikba, és a közlekedési útvonalakon helyreáll a forgalom. Az ígéretekből csupán ez utóbbi megvalósításához kezdtek hozzá. S mivel az egykori Zágráb- Belgrád autóút igen érzékeny szakaszán mind gyakrabban robbantak ki incidensek, emberáldozatok is voltak, az eszkaláció nem számít szenzációnak. Még nem is lehet tudni, milyen mértékű lesz a horvát fegyveresek akciója, folytatódik-e vagy ezen a ponton megáll. Annak idején Zágráb ugyanígy fogalmazott, amikor a maslenicai híd térségében haasonló fegyveres előrenyomulást rendelt el, hogy összekösse Dalmáciát a hátországgal. Voltaképpen le akarta kicsinyellni a támadás jelentőségét. Az akkori 1993. évi helyzethez képest az új mozzanat most az, hogy a horvát csapatok immár bizonyos pontokon nemcsak hogy erősebbek, hanem egyes térségekben szinte a krajinák szívéig tudnak hatolni. A lap kommentátora felteszi a kérdést: Következne az elfoglalt területek visszahódítása? A Münchenben megjelenő Süddeutsche Zeitung hasonlóképpen fogalmaz, amikor aktuális írásának a következő címet adja: Megint kezdődne a nagy szerb-horvát háború? Elemzi a horvátországi és a boszniai helyzetet, s megállapítja: Úgy tetszik, hogy a horvátok még akkor is elszámították magukat, ha, amint állítják, csupán korlátozott támadást indítottak meghatározott pontok ellen, hiszen már a kezdet kezdetén az az embernek a benyomása, hogy a helyzet kicsúszik az ellenőrzés alól. Alighogy megindították a támadást, a szerbek máris harckocsizó alakulatokat küldtek a helyszínre (a cikk íródásakor a Zágráb elleni rakétatámadások még nem történtek meg). Időközben a kettéosztott Pakrac városában heves tankcsata dúl a szemben álló szerb és horvát fél között. A boszniai szerbek ezzel egyidejűleg azzal fenyegetőznek, hogy bekapcsolódnak a Horvátország területén kiújult háborúskodásba. A Frmfurter Allgemeine megállapítja, hogy a Nyugat és a világszervezet vakon hisz a szerbeknek, és végső soron tevékenyen hozzájárul a harcokban szerzett sikereik megszilárdításához. Nem lehet megbízni azokban az egyezségekben, amelyek a háború szerb uraival köttettek, állapítja meg az újság, majd így érvel: Boszniában a szerb erők nap mint nap rálőnek a békefenntartó erőkre, foszforgránátokat használnak, a boszniai szerb erők már hetek óta semmilyen humanitárius segélyt nem engednek be a szarajevói civilek szükségleteire, és végül, de nem utolsósorban makacsul visszautasítják az öthatalmi összekötő csoport béketervének elfogadását. A tartós tűzszünetet ők úgy képzelik el, hogy hódításaikat konzerválják vele. A nyugati hatalmak és az ENSZ is abban az illúzióban ringatja magát, hogy mind Szerbiában, mind Boszniában a szerbekkel folytatott tárgyalások és egyezkedés meghozhatja majd a tartós nyugalmat. A Berlinben megjelenő Die Welt a horvát akcióról így vélekedik: Nyivánvaló, hogy nem csupán az aktuális események kényszerítették ki, hanem hosszabb távú számítás is meghúzódik mögötte. A Nyugat- Szlavóniában élő szerbek az autóút ottani szakaszának megnyitásával a lélektani háború örvényébe kerültek bele, hiszen az autóúton mindkét irányban haladva horvát területeken olyan benzinkutakra juthattak el - hogy csak ezt a példát említsük -, amelyeken a nyugati áru tömkelegétől roskadoztak a pultok, olyan választékot láthattak a legkülönfélébb árucikkekből, amelyről a szerbek által elfoglalt területeken legfeljebb csak álmodozni lehet. A horvátokkal szót váltva arról is megbizonyosodhattak, hogy nem minden horvát vérszomjas usztasa, mint ahogyan azt a szerb propaganda nap mint nap bizonygatni igyekszik. Az újból megnyitott autóúton történtek, a szerb szélsőségesek provokációi arról tanúskodnak, a krajinai szerb vezéreknek kellemetlenné vált ez a kis emberi szabadság, mégpedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy a szerbek harci morálját úgymond csökkentette. A horvát vezetésnek nem sok választási lehetősége volt: vagy belenyugszik a szerb terroristák provokációiba, vagy pedig megmutatja nekik, hol a végső határ. Az ellenségeskedés beszüntetésére apelláló politikusok megfeledkeznek annak közléséről, hogy ki kezdte, és ebből az a következtetés is kiszűrhető, fontosabbnak tűnik számukra a saját nyugalmuk, mint az, hogy Horvátország lakossága biztonságban él-e vagy sem - fejezi be a berlini újság. A Times az egyetlen a brit lapok közül, amely tegnap kommentárban foglalkozott a délszláv eseményekkel, mégpedig azzal, hogy lejárt a boszniai tűzszünet. Leszögezi, hogy a tűzszünet, amelyet tavaly december végén Carter volt amerikai elnök hozott tető alá, közönséges színjáték, és sohasem szolgálta a fegyvernyugvás ügyét. Mindig csak ideiglenes volt, és állandóan megszegték. A konfliktusban részt vevő felek egyike sem gondolta soha komolyan, hogy valamiféle békének a bevezetője. A tűzszüneti egyezmény arra adott gyakorlatilag módot az UNPROFOR-nak, hogy nagy felhajtás nélkül ugyan, de elsősorban az úgynevezett védett övezetek megóvására fordítsa a figyelmét, és hogy a humanitárius segélyt célba juttassa. Eközben az ENSZ erőt akarva-akaratlan a szerb fegyveresek túszává váltak, mint ahogy a nyugati politika is a szerb ágyúk rabságában mozog. A helyi polgári lakosság védelme fontossági sorrendben csak a második helyen áll, a legfontosabb „a mi legényeink testi épsége” - s a szerbek ezt nagyon is jól tudják. Az Independent című brit lap kommentátora arról cikkezik, hogy a legújabb horvát fegyveres akció megint csak előrevetítheti a délszláv háború további eszkalációjának veszélyét, pl. Macedóniára és Szerbiára. . Magyar Szó 1995. május 3., szerda Az ellenségeskedés beszüntetését követeli a BT Az elnöki közlemény a tűzszüneti egyezmény megszegésével vádolja Zágrábot lította Horvátországot, h így haladéktalanul szüntesse be hadműveletét Krajinában, jelenti a távirati iroda. A Biztonsági Tanács követeli az Horvát Köztársaság kormányától, hogy tüstént szüntesse be Nyugat-Szlavóniában megindított offenzíváját, amellyel megsértette a tavaly március 29-én aláírt fegyverszüneti megállapodást, áll a közleményben, amelyet Jean- Bernard Merimée francia nagykövet, a BT soros elnöklője olvasott fel. Mindkét felet felszólította az ellenségeskedés megszüntetésére és a fegyverszüneti megállapodás rendelkezéseinek tiszteletben tartására. A BT kérte az összes felet arra is, hogy maradéktalanul tartsa tiszteletben az ENSZ, az EU valamennyi megfigyelőjének biztonságát, szabad mozgását. A tanács közleménye felszólítja a hadban álló feleket, hogy tegyék meg az összes szükséges intézkedést a Zágráb—Belgrád autóút és közvetlen környéke biztonságának szavatolása érdekében. A BT ülésének összehívását Akasi Jaszusi, az ENSZ főtitkárának megfigyelője és Oroszország kérte. Megállapítottuk, hogy a helyzet súlyos, s szeretnénk meggátolni további rosszabbodását, mondta Merimée elnöklő. Az elnöki közlemény egyik célja Akasi Jaszusi helyzetének erősítése a hadban álló felekkel folytatott tárgyalásokon, hangsúlyozta a francia nagykövet. Akasi közvetített Zágráb és Knin képviselőinek tárgyalásán, a Pleso zágrábi repülőtéren. A tárgyalásokat hétfőn este megszakították, s folytatását tegnapra irányozták elő. Mario Nobro, Horvátország ENSZ-nagykövete kijelenetette, hogy a hadművelet célja korlátozott, Zágráb azt szeretné, ha ismét ellenőrzése alá vonná az autóutat, miután szerinte a szerb terrorcselekményekben vaktában gyilkolták le a civileket. (Beta) Érdeklődés a vajdasági magyarság sorsa iránt Vladislav Jovanovic és Kovács László találkozója Budapesten Mozgalmas külpolitikai nap volt a majális ellenére Budapesten. Kovács László magyar külügyminiszter először Vladislav Jovanovic jugoszláv külügyminiszterrel tárgyalt, majd fogadta macedón kollégáját is. A Jovanovictval folytatott beszélgetésről Kovács László úgy fogalmazott, hogy vendége közölte: „Belgrád nem látja akadályát a kölcsönös elismerésnek Macedóniával." A jugoszláv külügyminiszter kijelentette, hogy a Jugoszlávia ellen bevezetett embargó a legnagyobb akadálya annak, hogy Boszniában létrejöjjön a béke. Megérett a helyzet a szankciók feloldására, amely a legrövidebb út a háború felszámolására. Jugoszlávia a jelenlegi szankciós körülmények között is következetesen kitart a nemzeti kisebbségek és az emberi jogok védelmében. Szóba került a tárgyalásokon a határ menti kapcsolat és a Vajdaságban élő magyar kisebbség oktatási szükségletei. Kovács László szerint a déli szomszéd kulcsszerepet játszik a délszláv válság megoldásában, de azért is fontos számukra Jugoszlávia, mert Budapest számára nem közömbös, milyen a sorsa a Vajdaságban élő több százezer magyar nemzetiségűnek. Megállapodás született arról, hogy gazdasági, kulturális és katonai szerződéseket is előkészítenek majd az embargó feloldása utáni időszakra gondolva. Kovács László mint az EBESZ soros elnöke tárgyalt Sztevo Crvenkovszki macedón külügyminiszterrel is, akinek elmondta: támogatják Macedónia teljes jogú tagságát az európai biztonsági szervezetben. Szó esett arról is, hogy Görögországmár huzamosabb ideje a volt jugoszláv köztársaság elnevezése körüli nézeteltérések miatt) ellenzi Macedónia felvételét az EBESZ-be, mire a magas rangú vendég megjegyezte: egyesek furcsállják, hogy Macedónia Különtudósítás a Magyar Szónak) ában állomásoznak ugyan az EBESZ-missziók, de a szervezet mégsem hajlandó a vendéglátót tagként elfogadni. Valószínű, hogy Magyarország jövőre képviseletet nyit Szkopjéban, hiszen mindkét fél érdeke az együttműködés. Május elsejei ünnepséget szervezett a Magyar Szocialista Párt és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége. Fórumukon Horn Gyula miniszterelnök és Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke válaszolt a majálisozók kérdéseire. Horn Gyula hangsúlyozta, az MSZOSZ az elmúlt hónapokban sokat tett azért, hogy a kormány és a munkavállalók között megegyezés szülessen. Elmondta azt is, hogy mint baloldali politikus keservesen éli meg ezeket a megszorító intézkedéseket, viszont fizetni kell azért, amit a korábbi kormányok elmulasztottak. Szerinte talán egy-két év kell ahhoz, hogy érezhetőek legyenek a változások Magyarországon. Nagy Sándor elmondta: az elmúlt öt évben nulláról 13 százalékra nőtt a munkanélküliség, évente 7-8 százalékkal csökkentek a reálbérek. Kijelentette, hogy vannak nézetkülönbségek, hiszen ők másképpen látják a szociális juttatások, a családi pótlék és más támogatások jelentőségét, mint a kormány. A fórumra időközben megérkeztek MIÉP és a kisgazdák, akik füttyögni kezdtek, de közben eleredt az eső, s ez véget vetett a fórumnak. A munka ünnepét más helyszínen is ünnepelték a főváros polgárai, nagy részük viszont egy más fórumon vett inkább részt. Igaz ugyan, hogy a belügyi majálisnak számos sport- és egyéb műsora volt, a több ezer látogató mégis a fórumra volt kíváncsi, melyen a Kuncze Gábor belügyminiszter szólalt föl, ecsetelve az elbocsátásokat, s igyekezett válaszolni a fórumon részt vevők cseppet sem kellemes kérdéseire. A faggatózás mindössze háromnegyed óráig tartott, mert a felhőszakadás véget vetett a dolognak. Pedig az érdeklődőket a tűzoltóság és a rendőrség alkalmazottainak bére és az irántuk tanúsított erkölcsi megbecsülés érdekelte volna meg. Békés demonstrációt tartott a Pedagógusok Szakszervezte (PSZ) a kormány stabilizációs csomagtervezete ellen, melyen részt vett még a Tudományos és Innovációs Dolgozók Szakszervezete (TUDOSZ), s felolvasták azt a levelet, melyet Fred van Löwen, az Oktatási Internacionále titkára írt Horn Gyula miniszterelnöknek, s melyben támogatásáról biztosította a magyar pedagógusokat. A kormányt felszólította, hogy vonja vissza az oktatás, költségvetés csökkentését és a tandíj bevezetését érintő intézkedéseket. Ugyanakkor ismertették, hogy levelet írt a szolidaritás nevében a japán pedagógusok szakszervezete is. A demonstrációhoz csatlakozott a Honvédségi Dolgozók Szakszervezete. Összesen hat közalkalmazotti szakszervezetnek a tagjai jelentek meg, akik petícióban tiltakoztak a márciusi program ellen, az elbocsátások, leépítés, megszigorítások ellen. Egy másik helyszínen hallatták hangjukat a Magyar Népjóléti Szövetség tagjai is, néhány tucatnyi, többségükben kopaszra nyírt fiatal, akik Árpád-sávos zászlókat és „NATO-mentes Magyarországot” és „nemzeti hadsereget”, illetve „Euroázsiai Uniót” követelő transzparenseket vittek. Vezetőjük cáfolta, hogy szervezetének tevékenysége a magyarországi kisebbségek ellen irányulna. MELEGI Karola ROMÁNIAI FELJEGYZÉSEK (3.) A cigánytábor melegebb tájra megy A craiovai hotelt Jiulnak hívták. Egész éjszaka hangoskodtak előtte, nem tudtunk aludni. A korai indulás miatt csak négy órát aludhattunk. A hotel különben kényelmes volt és tiszta, minden szobában tévé, műholdas műsor. Aznap éjszaka a lárma miatt tévét néztünk, és újra láthatunk Dejan Savijevicet, a belgrádi D zvezda és Zvonimir Bobant, a zágrábi Dinamo volt játékosát, akik egy olasz csapat színeiben együtt játszottak, és remek, közös akciójuk során Boban gólt lőtt, majd a korábbról ismert ölelkezés következett. Valamikor milyen jó válogatottunk volt - mondtuk magunkban. Craiovából Pitesti felé indultunk, az útitervünkhöz képest késve. Craiova külvárosában a nagy sietség miatt egy rendőrradar állított meg bennünket, az előírt 60 kilométer helyett 80 kilométeres sebességgel hajtottunk. Az útleveleket meg a különböző dokumentumokat kérte a rendőrtiszt, meg 40 000 lej büntetést helyezett kilátásba. -- Csak dinárunk van - mondtuk, hátha bejön a régi trükk. - A dinár itt senkinek sem kell Vigyék haza magukkal, használják otthon. A főnök hallatára a rendőrtiszt kioktatott bennünket, de végül is nem fizettük ki a büntetést. Megúsztuk. A fiatal rendőr különben szerbül beszélt velünk, végül még szerb nyelven szerencsés utat is kívánt Bukarestig. Az úton főleg Dacia, Cleit személygépkocsikat láttunk, meg sok teherautót. Ezen az útszakaszon is találkoztunk lovas fogatokkal, sőt ökrök által vontatott társzekerekkel is. Romániában kevés külföldi rendszámú autót lehet látni, de külföldi gyártmányút is. Pitesti közelében értettük meg, hogy amikor beléptünk Romániába, miért csodálták meg autónkat a határon. Ezeken az utakon a tehenek, az aprójószág is megjelenik, úgyhogy amikor Zombortól Pitestiig megtettük a 662 kilométeres utat, azt mondtuk magunknak, milyen jó, hogy nem ért bennünket baleset Pitesti után autóút kezdődött, itt az autót kezdetén láttunk egy húsz-harminc kocsiból álló csorgásrajt, amint nyugat felé vonultak. Egy sovány 16 húzta a nálunk is ismert parasztkocsit, a kocsin sátor, a bakon a családfő meg a borzas kutyája, az anya három-négy gyerekkel a saroglyában, szalmán, rongyokba burkolózva. Romániában úgy tartják, hogy ezek a csorgások nem az égbe mennek, mint a filmcím mondja, hanem a telet a hegyekben töltik meg az erdőkben, ahol van elégedő tüzelőanyag, s most, mivel tavaszodig elhagyják az erdőségeket meg a hegyvidéket, és a melegebb vidékekre, tájakra, a síkság felé tartanak. Ahogy megtudtuk, ez a tábor reggel 8 órakor indult el, azzal a céllal, hogy elüssön még egy napot valahol a szabad ég alatt Végigfutottunk a négysávos, de rossz felületű autóúton, és Zombortól számítva a 784. kilométernél Bukarestbe érkeztünk. TÓTH László