Magyar Szó, 1996. augusztus (53. évfolyam, 180-206. szám)
1996-08-21 / 197. szám
1996. augusztus 21., szerda „Ott az áldás csűröd közepében...” Az új kenyér ünnepét a Honfoglalás 11 évszázados jubileuma keretében tartották meg Tornyoson A lelkes tornyosiak három héten keresztül készültek az immár hagyományos új kenyér ünnepére. S tették ezt azért is, mert az idén ezt a szép megmozdulást egybekötötték a millecentenáriummal. A település apraja-nagyja megmozdult a siker érdekében, s az nem is maradt el. Sajnos az égieket nem tudták befolyásolni, mert augusztus 18-án, vasárnap, a délutáni órákban az időjárás nem kedvezett a színpompás ünnepség szervezőinek és részvevőinek. Ennek ellenére a többórás látványos ünnepségről mindenki elégedetten és maradandó szép emlékekkel távozott. Az ünnepség a délutáni órákban a népviseletbe öltözött aratóbandák felvonulásával kezdődött fogatos kocsikon, majd az aratók részének jelképes kiadásával folytatódott. Az előzetes terv szerint a hálaadó szentmisét az Ady Endre Művelődési Ház udvarán kellett volna megtartani, az eső miatt azonban a templomba vonultak, amely zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. A szentmise keretében méltatták a honfoglalás 11 évszázados jubileumát, majd megszentelték az új kenyeret. Az Ady Endre Művelődési Ház színháztermében igen jól sikerült a művelődési műsor: a tornyosiakon kívül felléptek a kevi és a törökfalusi műkedvelők is. Ünnepi beszédet Tóth Horti Gábor, a zentai képviselő-testület elnöke mondott. A polgármester Juhász Gyula soraival kezdte beszédét: „Learattál, édes, magyar népem j Ott az áldás csűröd közepében ,/Osztrák finánc szemét veti rája,/ Szükség lesz még arra a kaszára!” Azóta sok-sok aratást ért meg a Tisza-vidék népe, sokszor pendült meg a kasza a Tisza mentén és a széles Alföldön - indultak neki az ott kalászt ringató búzatengernek később már az aratógépek, búgtak fel a kombájnok... De akárhogy is folyt le a munka, az aratás, a terménybe- takarítás volt és maradt vidékünkön az egyik legnehezebb, az embert leginkább próbára tevő mezőgazdasági munka. Gyakran persze a legörömtelibb is, hiszen az egész évi küszködés-reménykedés koronája ez a művelet, ezáltal jut a földművelő egész évi munkájának eredményéhez, a mi vidékünkön „élet”-nek meg „áldás”-nak is nevezett kenyérgabonához, a betevő falathoz, amelyért errefelé napról napra imádkozni szoktak az emberek... - Csakhogy a szegedi költő azt sem hallgatta el, hogy a magyar nép verejtékes munkájának gyümölcsére mások vetnek szemet, s ez azóta sem változott. Az osztrák finánc ugyan már a múlté, de távozása után is akadtak - akadnak még ma is nem is kevesen -, akik hol erővel, hol szép szóval, hol meg ravasz átejtéssel azon mesterkednek, hogy az ország egész népét tápláló földműveseket megfosszák tisztességes munkájuk megérdemelt jutalmától... - A föld népe azonban a mostoha körülmények ellenére is ragaszkodik az ősi röghöz, bármi is történjék, évről évre szorgoskodik, elveti és learatja az életadó gabonát. Megteszi ezt akkor is, ha nem lesz belőle haszna, ha nem jár érte hála és köszönet... Mert a földnek teremnie kell, hogy mindenkinek jusson a kenyérből, az életből, az emberségből. Hogy mindig legyen kenyér az asztalunkon, ha egyre kisebb, egyre feketébb is. Mert lehet a cipó kicsiny, a karaj vékonyka, a kenyér fekete. Csak egy nem lehet: sohasem lehet a kenyér számunkra keserű, mert a mi verejtékünk által megöntözött földön termett, és ez a mi földünk, a mi kenyerünk. Ragaszkodjunk hát hozzá, de jusson azért belőle másoknak is, akik jó szándékkal telepednek asztalunkhoz! Isten áldása kísérje mindazok munkáját, akik két kezük fáradozásával az idei kenyeret is asztalunkra tették! P. P. MÉHÉSZEK FIGYELMÉBE Szúnyogirtás Zentán A zentai helyi közigazgatás illetékesei korábban arról értesítették a polgárokat, hogy augusztus 14-e és 22-e között szúnyogirtás lesz Zentán. Tekintettel arra, hogy az említett időpontban kedvezőtlen volt az időjárás, eltolódott a permetezés időpontja augusztus 27-ig. Az említett időpontban a permetezést az esti órákban (18 és 21 óra között) végzik a város területén: a Tisza-parti erdősávban, a Kisrétben, a Körösztösben, a Pánában és a Sárga-parton. Tekintettel arra, hogy a permetezőszer veszélyes a méhekre, felhívják a méhészek figyelmét, hogy kaptáraikat távolítsák el a fentebb említett területekről. A permetszet hatása a méhekre legalább öt napig tart. P. P. AZ ÚJVIDÉKI PETŐFI SÁNDOR EGYESÜLETNEK Segítséget ígért a város A városi kormány 37 800 dinárt folyósít az egyesület épületének tatarozására, egy héten belül Az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület épülete tatarozási munkálatainak üteméről és a tervezett javítások és felújítások finanszírozásáról tájékoztatta tegnap az egyesület vezetősége Luka Zoricot, a városi végrehajtó bizottság elnökét, Simeon Kojicot, a városi kormány pénzügyi kérdésekkel megbízott tagját, Vida Ostojicot, a városi művelődésügyi titkárt és Tóth Lídiát, a Szerbiai Szocialista Párt újvidéki szervezetének művelődésügyi kérdésekkel megbízott tagját. Az eddig elvégzett tatarozási munkálatokról szóló jelentésből kiderül, hogy a tetőszerkezet és az épület homlokzatának felújítására a szükséges építőanyag és a kivitelezőknek kifizetett előleg összértéke eléri a 9200 dinárt. Ezt az összeget az egyesület saját eszközeiből és a szponzorok adományaiból teremtette elő. Az eddig elvégzett, de még ki nem fizetett munkálatok értéke 14 100 dinár. Luka Zolic, a városi kormány elnöke 37 800 dinár segélyt ígért a városi költségvetésből a munkálatok eddigi fázisára. A pénzt egy héten belül folyósítják az egyesületnek. Az eddig elvégzett munkálatok kifizetése után megmaradt pénzt (23 700 dinár) az épület homlokzatán végzendő további munkálatokra, a tetőszerkezet átrázására, a szennyvízelvezető-hálózat javítására és a kísérőlétesítmények felépítésére fordítanák. Az egyesület vezetősége a városi kormány illetékes tagjaival folytatott minapi megbeszélése után írásban fordult az újvidéki Neimar építőipari vállalathoz, hogy építőanyaggal járuljon hozzá a munkálatok mielőbbi befejezéséhez. Az otthon tatarozásának rövidített beruházási programjában, amelyet Gregus Péter mérnök irányításával a tervezőellenőrző szerv készített el, az áll, hogy a városi Vízművektől a vizesgócok felújításában várnak segítséget, de a jövő év folyamán tervezett munkálatokra még összesen 153 000 dinárra lenne szükség. V. A. Magyar Szó BELPOLITIKA 5 Istvánnal európaiak lettünk Millecentenáriumi ünnepség az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben A Szent István-nap előestéjén, hétfőn este 8 órai kezdettel Újvidéken, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben millecentenáriumi ünnepséget tartottak. Matuska Márton, az egyesület elnöke - telt ház előtt - megnyitóbeszédében felhívta a figyelmünket arra, hogy mindössze fél évtizede emlékezhetünk méltóképpen nemzeti nagyjainkra, azelőtt ez számunkra tilos és tiltott volt. Mióta lehetséges, élünk a jogainkkal, és élnünk is kell, mert így fog erősödni bennünk a múlt iránti tisztelet, és minél inkább emlékezünk, minél inkább élünk a jogainkkal, annál erősebbekké válunk. Üdvözölte a meghívott vendégeket, köztük Tóth Jánost, Magyarország újonnan kinevezett belgrádi nagykövetét, és megkérte a jelenlevőket, hogy egyperces néma tiszteletadással adózzanak a néhány nappal ezelőtt elhunyt Mészáros Sándor emlékének. Mészáros Sándor történész minden ilyen nemzeti megemlékezésen ott volt, s történelmi beszámolójával hozzájárult a rendezvény ünnepélyesebbé tételéhez. Ezúttal, sajnos, nem lehetett közöttünk. A Szent István-napi és millecentenáriumi emlékműsort Domorádi István, a televízió bemondója vezette, összekötő szövegében a magyarok történetét idézte, amit Bosznai Tímea és Kartag Nándor szavalatai szakítottak meg, valamint fellépett a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület kórusa, a szenttamási citerazenekar és az újvidéki Hunyadi János cserkészcsapat. Az ünnepségen beszédet mondott Papp Ferenc, a VMDK újvidéki körzeti szervezetének az elnöke: „Ünnepelünk. Ma újra ünnepelünk! Van is miért! Ezeregyszáz éve, hogy itthonunkat leltük, hogy létezünk, hogy megmaradtunk! Ezer éve, hogy első kolostorainkat, apátságainkat felépítettük. És ezer éve, hogy István királyunk által Európába léptünk, hogy európaiakká lettünk, megalapítván első királyságunkat, melynek a koronáját maga a pápa adta, amivel teljes jogú európai államként Nyugat-Európa államainak a sorába léptünk. István királyunk nemcsak a hadiszerencsére, a hódításokra alapozta a magyarság megmaradását, hanem a kereszténység felvételével, a kolostorok megalapításával behozott egy olyan kincset, mely által kiemelkedhetett a csatározó-hódító förgetegből, és stabil, intézményekkel rendelkező államot alapított, melyet a többi európai állam, tetszett ez nekik vagy nem, kénytelen volt elismerni" jelentette ki a múltról, majd áttért a jelenre: „Egy biztos, hogy mielőtt változásokra szánjuk magunkat, jól gondoljuk meg azt. Mert bizony most van a változások ideje. A változtatási lehetőségek ideje. Az a kor, vagy nevezhetném kornak is, letűnt, elmúlt, ahol a sorsunkról, de majd mindenről »fent« döntöttek. Döntöttek úgy, hogy mi megszavaztuk, amit »ők« eldöntöttek. Megszavaztuk, de nem választottunk. Nehéz a változások korát átvészelni. Nehéz megváltozni. Különösen ha ezek a változások csigalassúsággal történnek. Sokszor úgy tűnik, hogy egy helyben állunk, ha lassan lépegetünk, talán valamennyit le is maradunk. De megállni nem lehet! Illetve lehet, de akkor végleg lemaradunk. Mi ettől elszoktunk. Két generációnál ezek a reflexek, ez a tudat kihalt. Ma rajtunk áll, meggyorsítjuk-e a lépteinket, ami nem lesz könnyű, mert akadályokat gördítenek elénk, és gondolkodásunkkal, áttekintésünkkel hozunk-e olyan döntést, hogy a futószalagon kijutunk a szilárd talajra, vagy elsüllyedünk, idézve a Szózat költőjét: „S a sírt, hol nemzet süllyed el, népek veszik körül, s az ember millióinak szemében gyászkönnyűl...” Minden nemzettel megtörténhet, hogy eltűnik, az is megtörténhet, hogy ezt a sírt népek veszik körül, de az semmi esetre sem, hogy ezért gyászkönny jelenik meg a szemükben. Szerintem az eltűnés már magában gyalázatot érdemel. Gyalázatot azoknak, akik az eltűnésben kivették részüket, gyalázatot azoknak, akik ezt szótlanul eltűrték. Ha egy nép úgy tűnik el, hogy kiirtják, az nem gyalázat. Ez azok gyalázata, akik őket kiirtották. De bizony nagy gyalázata az annak a népnek, amely saját magát irtja ki, oly módon, hogy nem visel gondot az utódlásra, ha gyermekeitől megvonja a magyarrá válásuk lehetőségét, ha megvonja anyanyelvük és történelmük ismeretét, ha megvonja hitét a hitben és nemzetében. Most van a döntések ideje. Ha most helytelenül döntünk, vagy egyáltalán semmiről sem döntünk, akkor lehetetlenné tesszük utódainknak, hogy egy újabb millecentenáriumot megkezdve és azt befejezve bekerüljenek a történelembe, vagy a jövő regéjébe, hogy volt egy nemzet, amely a sír széléről visszafordulva az Életet választotta - s »mit rákentek a századok, lemossuk a gyalázatot«, és még ma is élnek, és soha ki nem halnak." Mivel Szent István napja a kenyér ünnepe is, ezért Sztrikovits János újvidéki esperes és Béres Károly református lelkész rövid ünnepi beszéd után megszenteltek egy óriási kenyeret, és megkínálták a megjelenteket. Az ünnepi műsor a magyar Himnusz elénesdésével zárult. v. m. (Óros András felvételei) Béres Károly és Sztrikovits János megtörik a Szent István-napi kenyeret Szétosztják a kenyeret a Magyar Szó NYÁRI TÁRGYSORSJÁTÉKA X. forduló 3. szelvény NÉV:CÍM: TELEFON: Ez a tizedik forduló harmadik szelvénye. Még kettő lesz