Magyar Szó, 1996. augusztus (53. évfolyam, 180-206. szám)
1996-08-29 / 204. szám
Magyar Szó 1996. augusztus 29., csütörtök MŰVELŐDÉS ÚT KISHEGYES Nyolc hét táborozás a Kátai-tanyán Lezárult egy kivételesen gazdag nyár, mely a helybeli gyerekeknek, de nem csak nekik, hét különféle tartalmú táborozásra nyújtott alkalmat Kishegyesen talán sohasem volt ennyire mozgalmas a nyár, mint az idén. A nyári vakáció kezdetével szinte egyidejűleg, mintegy úttörőként, ismét a Firkatábor indította a sort, hogy azután egymást váltsák nyolc héten át a különféle érdeklődésű fiatalok: először a zöldek, a madarászok és bogarászok, azután az építészek, a néptáncosok, a tűzoltók, a komolyzene kedvelői, hogy végül a legkisebbek a Marcipánra keresztelt tábor berkeiben töltsenek el egy feledhetetlen hetet. A jó munkát lezárandó hívta össze Szőke Anna, a kishegyesi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület vezetője kedden valamennyi tábor vezetőjét, a szervezőket, a község, valamint a sajtó képviselőit, azokat talán, akiknek közük volt a sikeres kishegyesi táborozás lebonyolításához. Ezek közül elsősorban Kátai Gézát kell kiemelnünk, aki teret adott a táborlakóknak, és pénzre, időre való tekintet nélkül támogatta a tábor minden megmozdulását. A szponzorok közül Đorđe Milošević, a közkedvelt Sógor volt jelen a táborzáráson, aki más védnökökkel együtt, mint például a kishegyesi község, nagyban hozzájárult a zökkenőmentes lebonyolításhoz. - Együtt voltunk nyolc héten át, s világunkban közös hajlékot teremtettünk, de nemcsak azt, hanem barátságot, szeretet, s nem utolsósorban új ismeretekre tettünk szert. A tábornak összesen 232 lakója volt, zömmel helybeliek, de vidékiek, sőt külföldiek is - mondta többek között Szőke Anna. Kishegyesen, tudni kell, csupán másodízben szerveznek nyári táborokat. Az idei azonban az összefogásnak köszönhetően tartalmában jóval túlszárnyalta a múlt évi megmozdulást. A szervezőknek, szavaikból ítélve, a jövőre vonatkozólag azonban még impozánsabb terveik vannak. Nemcsak a jelenlegi táborokat szeretnék újraszervezni, hanem lehetőség szerint újabbakat is. Felmerült egy szerb nyelvű tábor megszervezésének szükségessége, ahol a gyerekek lovéenad társaikkal együtt egymás nyelvét sajátíthatnák el játékos foglalkozások keretében, a másik pedig a Gyökereink nevet viselné, s mint arról az elnevezés is árulkodik, hagyományaink behatóbb megismerésére kínálna alkalmat. A kishegyesiek idei munkatempóját alapul véve nem kételkedhetünk, hogy a Kátai-tanyán jövőre is több száz gyerek fordul meg ismer retekben gazdagodva, s bár, ha „csak” annyit sikerül megvalósítani, mint az idén, az sem lesz kevés. A keddi összejövetelen a táborok vezetői is szóltak. Mohácsi Zoltán, a Firkatábor vezetője örömmel közölte, hogy a kicsinyek táborát szárnyai alá vette a Topolyai Művésztelep, és a művelődési minisztérium is támogatta. Ennek tudatában biztonságosabban állhatnak a jövő évi tábor megszervezése elé, hisz a fokozott érdeklődés, nem kevésbé a tehetséges gyermekkezek folytatásra sarkallnak. Ifj. Horváth László az Istenfélő Ház elkészítéséről szólt, amely a Campus, azaz az építők egyhetes táborozása alatt épült fel, ékesítve a Kátai-tanya környékét. Rózsa Annamária a tánccsoport munkájáról számolt be, melyet Brand Ferenc felvidéki táncoktató vezetett. A helybeli gyerekek gömöri táncokat tanultak meg irányítása alatt. Dudás Tibor, a kis tűzoltók táborának vezetője elmondta, hogy a tábor 44 résztvevője sikeresen felkészült a versenyekre, és bebizonyosodott, hogy a tábor kiváló módja mind az elméleti, mind a gyakorlati tudás gyarapításának. A Marcipán táborról Tumbász L. Kornélia és Spasojevic Magdolna szóltak, hangsúlyozva annak kiváló nevelő hatását, amire Csőke András, a komolyzenei tábor, azaz a nyári zongoraiskola egyik szervezője is kitért. Végezetül Potyarek Árpád, a környezetvédelmi tábor egyik részvevője a kiváló feltételekre hívta fel a figyelmet, melyet a Kátai-tanya környéke nyújt a „zöldeknek”. S nyilván nem csak nekik. Na (FAZEKAS Zsolt felvétele) Mohácsi Zoltán, a sikeresen működő Firka-táborról szól PEPSI SZIGET '96 Kell egy-két együttlét (II.) Vasárnapi számunkban azzal zártam beszámolóm első részét, hogy még visszatérünk arra, hogy a fellépő zenészek soraiban sem aratott osztatlan sikert a Sziget nevének megváltoztatása, pontosabban az, hogy Pepsi Sziget lett belőle. Takáts Tamás - Dirty Blues Bandje élén - például tiltakozása jeléül egy rikító feliratú Coca-Cola-pólóban lépett színpadra. Mint mondta: - Hányingerem van attól, hogy az, amit elkezdtünk négy éve, megváltozott. Akkoriban nem léptek fel a futtatott sztárok, és marhajói megvoltunk szponzor nélkül. Az egy független, underground világ volt. De azóta kinőtte magát. És amikor kezdett minden jól menni, rátette a kezét egy multinacionális gusztustalanság, és nemcsak rátette, de át is keresztelte. Hányingert kapnék, ha az olimpiát mondjuk, elneveznék Coca- Cola-játékoknak. Nem az a gond, hogy szponzor van, meg reklám, de nem lett volna szabad átkeresztelni a szigetet. És ezért nem a Pepsi a hibás, hiszen nekik az a dolguk, hogy minél jobb reklámlehetőséget találjanak. A Sziget szervezőinek végig kellett volna gondolniuk, hogy mibe ugranak bele. COCA/PEPSI Egyfajta válaszként is felfogható a Sziget egyik lapjának, az I Landnek a témához fűzött kommentárja: „Ami elgondolkodtató, hogy miért volt szükség a név eladására. Ez egy olyan dolog, ami a kint (ti. a Szigeten - Sz.P. A. megj.) élő fiatalokat nem különösebben érdekli; kár! Ugyanis a sziget - amelyről mindenki azt hiszi, halálra keresik a szervezők vele magukat - beindításától fogva hatalmas veszteségeket termel. Helyes, nem helyes, szükség volt erre a lépésre. Mert ez a rendezvény nem kap 140 000 000 (7 nulla!) Ft támogatást állam bácsitól, mint a két tenor meg a Rost Andrea. Mindenki abból tud főzni, amije van neki.” Sokkal egyszerűbben válaszolt erre a kérdésre Müller Péter Sziámi - akit nem minden ok nélkül a Sziget megálmodójának titulálnak - koncertje végén: - És ne kérdezzétek tőlem, hogy mért került a Sziget nevébe a Pepsi. Csak azért, mert különben Sziget sem lett volna... A Pesi három évre kötött szerződést a Sziget Kft.-vel, ám - mint Gerendai Károlytól, a Pepsi Sziget főszervezőjétől megtudtuk - ez nem jelenti azt, hogy a jövő évi rendezvényt Pepsi Sziget ’97-nek nevezik majd. A nevet ugyanis csak egy évre adták el, s minden lekötött esztendőben újratárgyalják a támogatás feltételeit. NO JÓ, DE HOL VANNAK A KONCERTBESZÁMOLÓK? A nagyszínpad műsora minden nap a délutáni órákban kezdődött a magyar sztáregyüttesek fellépésével. Ilyen időpontban lépett közönség elé az Irigy Hónaljmirigy, a Tankcsapda, a Moby Dick, a Hobo Blues Band, a Kispál és a ___________________ Borz, a Deák Bill Blues Band, a Sziámi, a Kaláka, Ferenczi György és a Herfli Davidson, a Vágtázó Halottkémek és még sokan mások. A pécsi illetőségű Kispál és a Borz együttes legújabb, Ülemű albuma egyfajta zenei törést is jelent a csoport történetében, megváltozott a hangvételük és valamelyest mintha közeledni kezdtek volna a kiabálós magyar rockvonalhoz. Érződött ez a koncerten is, külön,amikor régi és újabb számok váltogatták egymást, amelyek között érezhető különbségek feszülnek. Másnap a Wanted és a Magyar Narancs közös sátránál a közönség testközelből is találkozhatott Kispálékkal, s az érdeklődők kérdésére az együttes névadója néhány dal akkordjait is tollba mondta. Lovasi Andrástól pedig egy exkluzívnak számító információt is sikerült megtudnunk: tárgyalások folynak az együttes és a Polygram cég, a legújabb albuma kiadója között, ugyanis a lemezkiadó vállalat szeretné CD-n is forgalomba bocsátani a Kispál és a Borz első, Naphoz Holddal című albumát, amelyik annak idején még nem az ő gondozásában jelent meg. Végeredmény még nincs, de a tárgyalások már folynak... A Sziget egy hete alatt összesen háromszor lépett közönség elé Müller Péter Sziámi, de a közönség őrjöngéséből és rajongásából ítélve, még ez sem volt elég belőle. A színházi sátorban Egy vagy egy sem című szerzői estjét adta elő, a nagyszínpadon Történetek címmel a sosemvolt nép dalaiból játszott ősbemutató jelleggel (ennek érdekessége, hogy tavaly ilyenkor Moravicán jelezte első ízben, hogy valami ilyesmi van a tarsolyában), a Bahia pódiumán pedig a nemrég megjelent Történetek című gyűjteményes albumát mutatta be. SZABÓ PALÓCZ Attila Müller Péter Sziámi, aki megálmodta a Szigetet Viszontlátásra a jövő évig! Táborozásokban gazdag nyarat zár Vajdaság fiatalsága - Dreán tegnap befejeződött az idei utolsó, a 3. Batyu Népzenei Tábor, mely tömegességében felülmúlta az eddigieket Tegnap zárult a Batyu Népzenei Tábor, melyet immár másodízben Dreán tartottak meg. Nagyszabású gálával intettek búcsút egymásnak a népzene szerelmesei: táncosok, zenészek, énekesek. Persze nem sok időre, hiszen tanév közben is bőven nyílik alkalom találkozásra; fellépésekben, különféle vetélkedőkben valóban nincs hiány. A nyár és a táborok kínálta lehetőségeket azonban semmi sem pótolhatja, sem tudással való felvértezésben, sem barátkozás szempontjából, hogy más tapasztalatszerzési formáról ne is szóljunk. A Batyu-tábor zárta a sort, és hogy méltó legyen a befejezés a tanév kezdete előtt, nem kevesebb mint 290 tanuló fiatal jött el Dreára. -Az érdeklődés kimondottan nagy. Habár csak harmadízben szervez tábort a Batyu - mondja Szerda Anna, a tábor szervezője, a népzenei együttes tagja -, évről évre kifejezettebb az érdeklődés. Számítottunk némi létszámnövekedésre, ám nem hittük, hogy 250 fő felett összejövünk. Végül még ezt a létszámot is túlszárnyaltuk: 290 általános és középiskolás diák jött el, emellett itt vannak a táborvezetők, barátok, néhány szülő, s így időnként 350-en is tartózkodtak a táborban. Az idén mintha a fiatalabb korosztály lenne túlsúlyban, szemben a korábbi évek gyakorlatával. A nagy létszámnak, a kifejezett érdeklődésnek természetesen örülnek a szervezők, hisz ez nem mást, mint munkájuk elismerését bizonyítja. A tábor életét összegezve, azonban mégsem jelentett gondot a várakozáson felüli létszám, a csoportvezetők külön-külön a dreai iskola minden zegét-zugát kihasználva,sőt a művelődési ház épületét is hasznosítva tudtak dolgozni az egybegyűltekkel. Nehéz lenne meghatározni, hogy mi iránt érdeklődnek leginkább a fiatalok, mert a tánc-, a hangszeres és az énekfoglalkozások egyaránt népesek voltak. A dél-alföldi táncokat Vas Endre és Gazsó Tibor tanították, külön csoportban dolgoztak a mátyusföldi táncokat (Brandt Ferenc vezetésével), a szentbenedeki (Lukács Iure vezetésével), valamint szatmári táncokat (Brezovszki Roland vezetésével) tanuló csoportok. Az éneket Polgár Lilla, Ivánovics Tünde, Szabó Gabriella, Brezovszki Tímea tanították, míg a hangszerek közül a táborlakók hegedű (Szabó Árpád vezetésével), brácsa (Kelemen Zsolt), bőgő (Bordód Árpád), citera (Devié Lívia), furulya (Szabó Csilla) és tambura (Szűcs Sándor) között választhattak. Természetesen valamennyi táborlakó eleve saját hangszerével érkezett, és tanulásra a napi hat munkaórával bőven nyitt alkalom. Igencsak nagy létszámmal dolgoztak a vezetők, még az utóbbi időben kevésbé vonzó tambura csoportban is egy tucatnyian gyűltek össze, igaz, elsősorban Feketicsről és Kishegyesről, azokból a helységekből, ahol eleve hagyományos hangszernek számít a tambura, és azt nem engedték kiveszni. - Úgy igyekeztünk megszervezni a tábor életét, hogy tartalmas és hasznos legyen, de lehetőleg senki se fáradjon bele. Tekintettel arra, hogy a gyerekek, ugyanúgy, mint az oktatók, „végigtáborozták” a nyarat, szükség volt arra is, hogy némileg lazítsunk. Azt hiszem, sikerült ezt is elérni - mondta Szerda Anna. A tábor lakói több mint húsz helységből érkeztek, és közöttük meglehetősen sok bánáti volt, akik Törökbecséről, Muzslyáról, Debelyacsáról, Kikindáról jöttek. Az együttlétet számos támogatónak köszönhetik, elsősorban becsei magánszemélyeknek és vállalatoknak, valamint a topolyai Zitokombinátnak. Oreán szerdán este nagyszabású gálával búcsúztak a táborozók egymástól, a helybeliektől és nem utolsósorban a táborokban gazdag nyártól, a Viszontlátásra, jövőre újra találkozunk! mottójával. Na Hangol már a zenekar. Dél-alföldi táncok az elhagyatott tanteremben (FAZEKAS Zsolt felvételei) Nagybőgősök - egy hegedűnyi erősítéssel