Magyar Szó, 1996. szeptember (53. évfolyam, 207-231. szám)
1996-09-01 / 207. szám
2 KÜLPOLITIKA Az elmúlt napokban hatalmas vihart kavart a magyar-román alapszerződés szövege. Számos bírálat éri a magyar kormányt az anyaországi ellenzéki pártok, valamint az RMDSZ részéről, és a napokban a VMDK és a VMSZ is bírálta a tervezetet. Valamennyien azt állítják, hogy a magyar kormány ahelyett, hogy olyan alapszerződést kötne, amely a határon túli (ez esetben romániai) magyarság érdekeit szolgálná, gátolja ezek megvalósulását, fékezi az önszerveződést. Ezzel tehát lényegében megkérdőjelezi azt a közös nyilatkozatot, amelyet a magyar kormány képviselői, a parlamenti pártok és a határon túli szervezetek vezetői írtak alá a július eleji első magyar-magyar csúcson. Ez ugyanis többek között kimondja az anyaország felelősségvállalását a határon túli magyar közösségek irányába, azok politikai vezetőnek partnerként való elismerését és az autonómiák létrehozását is támogatják. Hogyan vélekedik a bírálatokról Eörsi Mátyás, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, akivel szerdán Szabadkán készítettük interjúnkat, miután a VMSZ vezetőivel találkozott, majd a Szabadkai Fórumon beszélt az alapszerződésről. - Szabadkai látogatásom célja is az volt, hogy a magyar kormány és egy kisebbségi magyar párt politika mozgásterét elemezzük. Az alapszerződésre vonatkozó vádak java valóban azt hangsúlyozza, hogy nem kedvez a romániai magyarságnak. Amikor a magyar kormány arról dönt, hogy alapszerződést ír-e alá vagy nem, akkor a döntésnek egyik nagyon fontos eleme, hogy megítélése szerint az a kisebbség helyzetén segít vagy nem. De nemcsak ezt mérlegeli. Elégtelennek tartom, hogy a vita kizárólag a kisebbségekről szól, arról viszont nem, hogy az alapszerződés fejleszti-e a két ország közötti gazdasági kapcsolatokat, szolgálja-e integrációs törekvéseiket, növeli-e a térség stabilitását. Számos ilyen kérdésről nem vitáznak, amit az alapszerződés igen pozitívan szabályoz. Tisztában vagyok azzal, hogy a legtöbb határon túli magyar szervezet nem támogatja az alapszerződést, és az RMDSZ is blene foghat állást, ugyanakkor arra kérem az olvasót, hogy gondolja át, tud-e képzeni olyan alapszerződést Magyarország és Románia között, amely mellé áll az RMDSZ, és a bukaresti kormány is alánya. A magam részéről nem tudok elképzelni ilyet. Most tehát nem az a kérdés, hogy választanunk kell két alapszerződés között, hanem az, hogy legyen-e egy, bizonyos kérdésekre választ adó alapszerződésünk, vagy ne legyen semmilyen. Ha nem írjuk alá, mennyiben segítünk a határon túli magyarságnak? A magyar-szlovák alapszerződés aláírása után felrótták, hogy nem javult a szlovákiai magyarság helyzete, ami igaz volt, de mi akkor hivatkoztunk a romániai magyarság heyzetére, hogy az sem javult, holott nem volt alapszerződés. A határon túli magyar nómiát senki, az RMDSZ sem akar, tehát arról lemondani, amit nem is akarunk, nem probléma. A kollektív jog a nehezebb ügy, mert meggyőződésem, hogy a kollektív jogok a nemzeti kisebbségeknek járnak, az 1201-es ajánlás azonban nem hivatkozik kollektív jogokra, hanem csak azt mondja ki, ha egy nemzeti kisebbségnek más okból van kolekív joga, akkor az 1201-es ajánlást nem lehet úgy értelmezni, hogy korlátozná azt a kollektív jogát. Végül is igaz a megállapítás, hogy az 1201-es ajánlásból nem következik kollektív jog, de ez mellébeszélés, mert az alapszerződés, amely kimondja, hogy nincsenek belefoglalva a kollektív jogok, a valóságban az egyes részletszabályozásnál tele van kollektív jogokkal. Azt hiszem, hogy itt egy értemes kompromisszum született, ami évi szinten kizárja a kollektív jogokat és praktikusan megadja. Ez sokkal jobb, mintha fordítva lenne, kimondanánk, hogy varrnak, de a gyakorlatban sehol sem valósulnának meg. ■ A korábban megkötött alapszerződésekkel kapcsolatban olyan kritikák is vannak, hogy megvalósításuk ellenőrzése nem igazán tehetséges... - Ez vicc. El kell ismernem, hogy a szlovák alapszerződés ilyen tekintetben jobb, van egy vegyes bizottság, amely állandóan figyelemmel kíséri a helyzetet. Tisztában kell lennünk azzal, hogyan érhettük el, hogy Szlovákiában, Romániánál és Szerbiában javuljon a magyarság helyzete. Úgy, hogy verjük az asztalt, egészen biztosan nem, de ha behúzzuk a farkunkat, akkor sem. Ezekre az országokra kizárólag a nemzetközi közvélemény, az európai államok segítségével lehet hatni. Ám ezek is csak akkor tudnak befolyásolni, ha van mit adniuk és cserélje kérhetnek- Egy dolgot tudnak adni, ez az integráció. Amíg Romániának és Szlovákiának, és remélhetőleg a háború befejeztével majd Szerbiának is, esélye van arra, hogy az Európai Unióban idővel teljes jogú tagságot nyerjen, addig ezektől az országoktól számon kérhető, hogy a belső demokratikus életüket, és ennek keretében az országokban élő nemzeti kisebbségek helyzetét hogyan javítják. De ha Románia, Szlovákia vagy majd Jugoszlávia arra a következtetésre jut, hogy nincs esélyük az euroatlanti szervezetekben, és máshol keresnek szövetségeseket, akkor én ebben a térségben sehol nem utak olyan hatalmat, aminek ereje vagy elszántsága lenne ahhoz, hogy számon kérjé tőlük a kisebbségi helyzetet. Tehát úgy vélem, hogy ne verjük az asztalt, hanem keressünk szövetségeseket a Nyugaton, ahol megoldott a kisebbségi kérdés, és velük együtt ezeket az országokat tartsuk meg az integráció „sínén”. NYOMÁS ROMÁNIÁRA VOLT ■ Egyesek szerint a magyar kormányra külső nyomás nehezedik az alapszerződés aláírásáért, az amerikai és román kormányelnökök választási kampányát segítik. Hogyan vélekedik erről? Esetleg Magyarország gyorsabb integrációja volt, lehetett a tét? - Én ezt cáfolom. Nyomásról nem beszélhetünk. Arról hallottam, hogy a román kormányra valóban volt nyomás. Mivel Magyarországnak a szomszédaival szinte mindenkivel van alapszerződése, Romániának viszont szinte senkivel, ha az aláírás elmaradásának körülményét vizsgálja a nemzetközi közösség, Magyarország jól szerepel. Meggyőződésem, hogy az alapszerződés elősegíti Magyarország integrációját, hisz tudjuk, hogy az Európai Unió és a NATO is többször kijelentette, hogy nem kíván konfliktust importálni a szervezete. Szomorú, de mégis tény, hogy ők ezt leegyszerűsítve szemlélik. Számukra az alapszerződés egyben megoldás a konfliktusokra. Én ezzel nem értek egyet. Mégsem igaz az, hogy az integráció érdekében kötünk alapszerződést, mert meggyőződésem, hogyha nem lenne integrációs esélyünk vagy már benn lennénk az EU-ban, akkor is meg kellene kötni az alapszerződést Romániával, hogy a kétoldalú kapcsolatokat javítsuk, és ezen belül a romániai magyarság helyzetében is eredményeket tudjunk elérni. Ha egy országon belül a kisebbségek helyzete romlik, annak leggyakrabban oka az adott ország belpolitikája lesz, ami Románia esetében biztosan így van. Nekünk az a célunk, hogy a mérsékelt romániai közvéleményt célozzuk meg és győzzük meg arról, hogy nincs félnivalójuk a magyaroktól, és nincs Magyarországon irredentizmus, hogy mi békében akarunk élni a románokkal, és inkább a határok jelentőségének megszüntetésén dolgozunk, semmint azok mozgatásán gondolkodnánk. Funart nem kívánjuk meggyőzni, mert ő paranoiás, de ha a román közvélemény megnyerhető a kiegyezés politikájának, akkor Románia is egy kiegyezéspárti kormányt fog választani magának, és ez vissza fog hatni a kisebbségek helyzetére. Ha az RMDSZ beleegyezése nélkül írják alá az alapszerződést, azt jelenti-e majd, hogy a júliusi magyar-e magyar csúcsom is megfogalmazott hármas külpolitikai prioritás - az duma a szomszédokkal való jó viszony és a csupai integráció, a szomszédokkal való jó viszony és a határon túli magyarság érdekei - közöl az utóbbi háttérbe szorul? Nem értek egyet ezzel. A határon túli magyarok támogatása, és a határokon túli szervezetek vétójoga közé nem tehető egyenlőségjel. Bátorság kijelenteni, hogy akkor támogatom a határon túli szervezeteket, ha vétójogot adok nekik, magyarán: ha egyetért, aláírok, s ha nem ért egyet, nem bök alá. Ha így állna, a magyar kormány mondjon le, mert a külpolitikát áttette az RMDSZ kezébe, az RMDSZ dönti el, melyik alapszerződés jó és melyik nem. A hánai egység egy kényes egyensúlyban van, és a magyar kormány nem adta fel azt. Nem is adható fel, mert ezek összefüggésben vannak egymással. Ha egy nemzeti kisebbség helyzete romlik pl Romániában, ez automatikusan a kétoldalú kapcsolatok megromlásához vezet, ami fékezni fogja az vitát. De megfordítom: ha az hi vannak, az a nemzeti kisebbségek helyzetének javulását is jelenti, hisz az integrációnak feltétele a kisebbségek helyzetének javítása. Ez utóbbi pozitívan hat vissza a kétoldalú kapcsolatokra, az pedig megint csak a kisebbségek helyzetére és ezzel az integrációra. Ezek összefüggő célkitűzések, egyiket sem lehet kiemelni és a másik kettő rovására megvalósítani. Persze más kérdés, hogy bizonyos pillanatokban az egyikben előbbre léphetünk, mint a másikban. Amikor Magyarország az EU-kérdőíveket dolgozta ki, akkor háttérbe volt szorítva a kisebbségi politika és a jószomszédi politika. Ammikor Romániával alapszerződést kötünk, ezek vannak előtérben, az integrációs politika viszont háttérben. De a politikának hoszszabb távon kiegyensúlyozottan kel érvényesítenie mindhárom célkitűzést. VILÁGOS FOGALMAZÁST ■ Az ellenzéki pártok állítólag kedden, a rendkívüli parlamenti ülésen indítványozzák, hogy a magyar kormány a jövőben csak az Országgyűlés jóváhagyásával írhasson alá alapszerződést... — Ez alkotmányjogi nonszensz, mivel az alkotmány a nemzetközi szerződések előkészítését és aláírását a kormány kezébe teszi, a parlament joga a ratifikáció. Az eddigi gyakorlat sem támaszt alá ilyen példát, hadd utaljak az ellenzék által nagyon tisztel Antall József kormányára, aki a magyar-ukrán alapszerződést úgy készítette be és írta alá, hogy a saját pártja sem tudott róla. A parlamenthez akkor került a dokumentum, amikor ratifikációra került a sor. Én nem látok indokot az eljárás módosítására, annál kevésbé, mivel a magyar-román alapszerződésse a kör bezárult, ugyanis még egy ország van hátra, amellyé nincs alapszerződésünk: Jugoszlávia. Én nem is ambicionálnám különösképpen ezt . Hogyan vélekedik az újabb magyar-ma- gyar csúcsról, amelyet a jövő hétre jelentett be Tőkés László püspök. - Az SZDSZ évben nyitott egy ilyen találkozóra, de meggyőződésünk, hogy célszerű egy ilyen találkozót előkészíteni, mint a júliusit. Akkor mindenki elégedettségének adott hangot a konszenzus helyreálltával, de az elfogadott nyilatkozat nyomán elsősorban Szlovákiában és Romániában egy nagyon rég tapasztalt magyarellenes kampány indult meg. Egy olyan magyar-magyar csúcsnak, amelynek egy gyűlöletkampány a következménye, nincs értelme. Nem határolom magam a szövegtől, de abtja néhány nem kellően átgondolt megfogalmazás is bekerült. A diplomácia Murphy törvénye szerint, ami félreérthető, az félre lesz értve. A szöveg néhány része román vagy szlovák füllel hallgatva kételyeket ébreszthet. Nekünk kötelességünk úgy fogalmazni, hogy ne ébresszünk kételyeket. Az SZDSZ készen áll egy magyar-magyar csúcsra, de annak tárgya nem lehet egy konkrét kormányzati lépés, mert abban nem illetékes, egy magyar-magyar csúcs nem veheti át a külügyminisztérium szerepét. De készek vagyunk megtárgyalni bármely ügyet, csak a jövőben jobban készítsék be az ilyen találkozót, hogy az a céljait ne csak a magyarság, hanem a külviág számára is elérje ÁRPÁSI Ildikó Szerződés arról, ami nem lesz ■ (Kolozsvári tudósítónktól) Már-már készek lettünk volna megfeledkezni róla, aztán Ion Iliescu román államelnök újra eszünkbe juttatta az általa nemrég kitalált román-magyar történelmi megbékélést. Akkor juttatta eszünkbe, amikor augusztus 28-án a Cotroceni-palotában, az egykori pionírházban (ahol nemrégen még Ceausescu elévülhetetlen érdemeit zengték az ártatlan, kristálytiszta gyermekhangok) virágcsokros, ovációs színpompás rendezvényen bejelentette: mégiscsak indul a november 3-ai dnökválasztáson. És akkor, az elmúlt esztendők vívmányai között, csak úgy megemlítette ezt a történelmi jelentőségű kitaláció. Zengett is a hurrá, a sdkesedéstől ütemesen összeverődtek a tenyerek, hullott a virágeső - a múlt reminiszcenciái. Hiába, az ember önkéntlenül arra gondol: ez a dolg attól történelmi, hogy ebben az épületben király és diktátor egyaránt tett már ígéretet. Nos, elég az hozzá, hogy minden a forgatókönyv szerint kezd alakulni, miszerint az elnökválasztási kampány egyik fő aduja ez a történelmi megbékélés lesz. (Ami főleg történelmi lesz, hogy mennyire megbékélés is - hát az majd elválik...). Most már csak az van hátra, hogy az alapszerződést a megbékélési dokumentumokkal együtt lenyomják a magyarok torkán. Kovács külügyminiszter úr sokat emlegetett érzdesmentes, ésszeművelt európai politizálásának — amelyhez a miniszterelnök úr hasonlóval asszisztált - meglett az eredménye, s a román fél által szorgalmazott módon megszületett a félreérthetetlen és félremagyarázhatatlan szövegű alapszerződés, amely kimondja, hogy nem lesznek kollektív jogok, sem etnikai alapú autonómia, sem elkobzott egyházi javak visszaszolgáltatása, sem Bolyai egyetem - semmi. A szerződés lényege lábjegyzetbe szorult, és arról szól, ami nem lesz. A többi híg szöveg. Ami lesz, az alkotmánynak, a román törvényeknek kel megfedjen. Annnak az alkotmánynak, amely úgy kezdődik, hogy Románia egységes nemzetállam, mintegy előrevetítve minden olyan elem felszámolását, amey megkérdőjelezhetné azt az egységességet. És olyan törvényeknek kell megfelelni, amelyek ennek az állami-nemzeti kizárólagosságnak a jegyében születtek-születnek! De azokból se lenne semmi, hiszen ezekben a balkáni palotákban évszázadokon át, a fanarióták óta folyik az üres ígérgetések, a sunyi átejtések, a hazugságok, hitszegések politikája. És ezekke akar a budapesti diplomácia európai módon politizálni... (Az erdélyi magyarsággal szemben viszont cinikusan kijelenti, hogy a közös román-magyar értelmezés szerint az 1201-es El-ajánlás nem tartalmazza a kollektív jogokat és az ennikai-területi autonómiát, de attól azért még lehet harcolni értük.) Az Iliescut támogató román sajtó most még csak a torkát köszörüli, az egyezmény aláírására várva. A kampánystáb, amelynek elnöke nem véletlenül az a Teodor Melescanu külügyminiszter, aki az alapszerződést tető alá hozta (emiatt jelenleg a legdivatosabb román politikus), már toborozza a hazai és külföldi kiválóságokat az elnök-dnökjelölt dicsőítésére. Ez ugyancsak arra utal, hogy a külpolitika lesz a régi-új dnök legfőbb ütőkártyája (mi más lehetne egy a sárga földig leszegényedett országban, ahol virágzik az intézményesített tömegrablás, a korrupció). Ebben a helyzetben Iliescut semmi sem menti meg attól, hogy nemzeti hőst csináljanak belőle, amiért kitalálta és kézjegyével szentesítette a román-magyar történelmi megbékélést! Sőt, most, miután az emúlt héten magas rangú NATO-küldöttség inspirál Bukarestben, azt is megkockáztatnám, hogy Románia, az előző időszak baljós jele ellenére, ezze a látványos megbékélési aktussal ismét esélyes lett az euroatlanti versenyfutásban! Engedtessék meg a tudósítónak egy teljesen szubjektív - jó na, elfogult, érzemi alapú - megállapítás: az az alapszerződés mindenkinek rossz lesz, csak Iliescunak jó. De neki aztán nagyon! A kisebbségi politikus mi mást tehet, mint bölcsen, okosan higgadtságra int. Mondom, mi mást tehet? Mondja azt, hogy kiábrándultak lettek a határon kívül élő milliók? Beszéljen úgy, mint a kisember, aki nem éssze politizál? Hanem a bőrérd. Mondaná, hogy ismét szegényebbek lettünk egy illúzióval? Ami nagy szegénység, hiszen egyebünk sincs, és mindig legfennebb csak ezt kaptuk az anyaországtól. Nem, ezt a politikusaink nem mondhatják. Az nem lenne európai. ORBÁN Ferenc prioritás marad Egy értelmes kompromisszum született, ami elvi szinten kizárja, de praktikusan megadja a kollektív jogokat — mondja Eörsi Mátyás, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke a Magyar Szónak nyilatkozva Az RMDSZ vezetői a László, magyar miniszterelnöknél jártak: Markó Béla, Tőkés Trió, Horn Gyula és Tabejdi Csaba A HTMH-ra szükség van ■ Hogyan vélekedik azokról a hírekről, hogy megszüntetik vagy mással vonják össze a Határon Túli Magyarok Hivatalát? - Meg vagyok döbbenve a hír hallatán. Igaz, az SZDSZ támogatja az alapszerződést, de mint koaliciós párt mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a HTMH megszüntetésére vonatkozó döntés ne szülessen meg. Nagyon sokat lehetne az intézmény munkáján ovítani, de ha egy szervezet nem működik tökéletesen, akkor arra nem megszüntetéssel, hanem kijavítással kel válaszolni. A HTMH-ra rendkívül nagy szükség van. A kormány és a határon túli magyarok szervezetei között lehetnek nézetetérések és konfliktusok is, de ha hiszünk az igazunkban, akkor ezek a konfliktusok vállalhatóak, és semmiképpen sem megoldás annak az intézménynek a megszüntetése, amely a kapcsolattartást végzi. Számunkra a viták ellenére is a határon túli magyarság nem terhet, hanem partnert jelent, amellyel szeretnénk kossuthi vitákat folytatni és szeretnénk az eddigieknél is jobb kapcsolattartást veük. Ehhez a HTMH-ra szükség van, az SZDSZ ebben igenis eltökélt. át vagy romlását az alapösszekötni egy különös logikai kapocs El kel ismernem, hogy az alapszerződés rövid távon és azonnal nem fog segíteni a romániai magyarokon, de ennek oka nem az alapszerződésben, hanem a romániai belpolitikában keresendő: abban, hogy ma Romániában egy nacionalista kormány van hatalmon... SAJÁTUNKAT KIFOGÁSOLJUK? ■ Mégis célszerűnek tartja ezzel a kormánnyal két hónappal a mandátuma lejárta előtt megkötni az alapszerződést? — Nem tartom célszerűnek de tudni kel, hogy Budapest Bukaresttel évek óta tárgyalja az alapszerződést. A magyar külügyminiszter legutóbbi javaslatáról a román félhallgatott, míg egyszer csak (kétségtelenül a kampány elején) azt mondta: elfogadja a magyar ajánlatot. Miután a magyar kormány tesz egy ajánlatot, amit a román kormány egy két hónappal később elfogad, mi mondjuk azt, hogy köszönjük szépen, akkor mégse, mert most már kampányidőszak van? Ezzel a magyar álláspont válik komikussá, hogy saját javaslatát (amit akkor sem az RMDSZ, sem más nem kifogásolt) nem fogadja el. Nem rovom fel az RMDSZ-nek, hogy annak idején nem kifogásolta a magyar javaslatot, mert senki nem hitt benne, hogy Románia elfogadja. Hisz annyiszor hangsúlyozta, hogy az Európa Tanács 1201-es ajánlását nem hajlandó bevenni a szövegbe, hogy meg voltunk győződve: amíg ez a kormány van, nincs alapszerződés. Aztán a román kormány mégis elfogadta az 1201-es ajánlást, ami két dolgotartalmaz: az ajánlás nem hivatkozik kollektív jogokra és nem következik belőle etnikai alapú területi autonómia. Etnikai alapú területi auto Magyar Szó 1996. szeptember 1., vasárnap