Magyar Szó, 2001.május (58. évfolyam, 100-124. szám)

2001-05-24 / 118. szám

G BELPOLITIKA A kommunális járulék program szerinti felhasználása Helyi járulék bevezetését indítványozzák - Jelentős összeg a szúnyogok permetezésére - Kapcsolatfelvétel Becse és Csongrád között - A községi végrehajtó bizottság tevékenységéről A községi végrehajtó bizottság a ko­rábban kialakított munkaterv szerint csütörtökönként tart ülést, és ezen a legkülönbözőbb kérdések kerülnek na­pirendre. A közelmúltban vitatta meg és né­hány kiigazítással, összeegyeztetéssel el­fogadta a közvállalatok tavalyi tevékeny­ségéről szóló jelentéseket, valamint az idei munkaprogramokat. Hasonlókép­pen elfogadta a költségvetési eszközök többi használójának idei programját is. A végrehajtó bizottság úgy döntött, hogy a községi kommunális eszközök felhasználásáról ezután a beterjesztett programok alapján esetenként dönt. Alapos előkészületek után a héten a helyi közösségek tanácsai elé kerül a Becse három helyi közössége területén bevezetendő helyi járulék tervjavaslata. Ezt később a polgárok gyűlésein is tag­lalják, és a végső szót ugyancsak a polgá­rok mondják ki a referendumon. A kez­deményező javaslat szerint a helyi járu­lékból teremtett eszközöket a legége­tőbb, de tartós értéket képviselő kom­munális problémák megoldását szolgá­ló létesítményekre kell fordítani. A községi végrehajtó bizottság az idénre 1 378 000 dinárt hagyott jóvá szúnyogirtásra a község vízpartokon levő településein. Az első akciót a belg­rádi Inter ROS cég már végre is hajtot­ta. Becse szerteágazó testvér- és part­nervárosi kapcsolatai tovább bővülnek. A szlovákiai Galánta képviselő-testület ugyanis jóváhagyta a becsei község által még tavaly nyáron beterjesztett és a test­vérvárosi kapcsolat felvételére vonatko­zó szándéknyilatkozatát. A protokollt a közeljövőben a becsei községi képvise­lő-testület elé terjesztik. A hét végén vi­szont egy négytagú községi küldöttség utazik a magyarországi, Tisza menti Csongrád városába, ahol a két város kapcsolatfelvételéről lesz szó. Még márkában is drágább a tüzelőanyag Tűzifából egyelőre kisebb a kínálat­­ Lassan visszatér a boszniai bányákból származó szén is Érdekes módon ilyenkor, nyár ele­jén vidékünk embereinek többsége nem a nyaralás körüli szervezés problé­májával, hanem a tüzelő beszerzésének módozataival foglalkozik. Különösen az utóbbi egy évtizedben van ez így, ami­kor is a nyaralás egyre több ember szá­mára vált elérhetetlenné, fűteni, mele­gedni viszont mindenképpen kell. A becseiek egy része a tüzelőt több­nyire a vállalati szakszervezet szervezésé­ben szerzi be, így az olcsóbb, és lehető­ség teremtődik a több részletben törté­nő fizetésre is. Ez úgy néz ki, hogy az ember valahol az év elején feljegyezteti magát a listára, megkezdi a tüzelőanyag árának egyenlő részletekben történő törlesztését, és az év végéig ki is fizethe­ti. Ha egészen szerencsés, akkor már ok­tóberig, tehát a következő fűtési idény kezdetéig meg is érkezik a tüzelő. Ilyen formán a becseiek 1300-1600 dináros áron jutnak a lignithez, 3000 dinár felet­ti áron a barnaszénhez, vagy a szárított szénhez. A tűzifa köbmétere is 1500 di­nár körül alakul. Szabadeladásban is eléggé változato­sak az árak. A lignit általában 1500-1800 dinárért kapható. A szárított szén tonná­ja 3300-3700 dinár között alakul. A Crna Gorából származó barnaszén ára is ha­sonló, míg a boszniai Banovici bányá­ból érkező barnaszén (amelyet egyre több helyen kínálnak a forgalmazók 4300-4500 dinárba kerül. Az így vásárolt tüzelőanyagot vagy azonnal leszállítják, vagy legkésőbb 10 napon belül. Valamivel olcsóbban lehet tüzelőa­nyaghoz jutni a piaci árusoknál, itt vi­szont ajánlatos nagyon odafigyelni a mennyiségre.­­ APRÓHIRDETÉSEK Mágia-, átok-, rontásfeloldás, jóslás és kártyavetés. Telefon: 021/315-749, 003321 Szobák kiadók Harkányban. Szállítás lehetséges. Telefon: 021/845-559, 99-36- 72/27-90-27 , 078047 BECSE - ------KOMPAS v '­­­J NOVI SAD JUGOSLAVIJA GÖRÖGORSZÁGBAN HALKIDIKI HANIOTI, PEFROHORI NEOS MARMARAS Lakosztályok 143 DEM-től CRNA GORA-I TENGERPART BULGARIA -ZLATNI PJASCI KOMPAS NOVI SAD Bul. M. Pupina 15. .021/611-299, 613-458 A topolyai SINKOVICS JÓZSEF KÖZÉPISKOLA iskolatanácsa A középiskolákról szóló törvény 86. szakasza (Szerbia Közt. Hiv. Közlönye 50/92.) és a középiskola alapszabályának 33­ szakasza alapján 2001. V. 4-ei ülésén határozatot hozott PÁLYÁZAT kiírására az iskola IGAZGATÓJÁNAK megválasztására és kinevezésére Az iskola igazgatóját 4 évre választjuk és nevezzük ki. Pályázati feltételek: - VII. fokozatú szakképzettség - tegyen eleget az iskola tanáraira, az iskolai pedagógusokra és iskolai pszichológusokra előírt követelményeknek - ötévi iskolai gyakorlat - szakvizsga - a JSZK állampolgára - a jelölt nem volt büntetve olyan bűncselekmény elkövetése miatt, amely alkalmatlanná teszi a tanügyi munkára - (A középiskolákról szóló törvény 69. szakasza) - a jelölt tegyen eleget A középiskolákról szóló törvényben foglaltak­nak, amelynek alapján történik megválasztása és kinevezése. Jelentkezni a szükséges okmányokkal és a rövid életrajzzal együtt az iskola címére. A pályázat a közzétételtől számított 15 napig érvényes. Млск/ut Sió K­ÖZÖS ÍRÓASZTALUNK Amikor „egy akolba terelték” a Magyar Szót TÖRKÖLY ISTVÁN, ZENTA, A MAGYAR SZÓ NYUGALMAZOTT MUNKATÁRSA.­­ Nem kis lehan­­goltsággal olvasom, hogy a Magyar Szó szerkesztősége még mindig eredménytelenül küzd saját pénzé­nek önálló fölhasználásáért, saját fo­lyószámlából eredően. Nem dicsek­vésként mondom, de már jó 35 évvel ezelőtt mi is rájöttünk, éreztük zse­bünkön is, hogy annak idején „ma­gyarkodást fékező okokból” megal­kotott Forum (nem tévedés: eleinte az ó-ról nem hiányzott a vessző) új nyomdaipari létesítmény használja elsősorban is azt a pénzt, amit a Ma­gyar Szó folyamatos és zavartalan megjelenésére folyósított a Vajdaság Autonóm Tartomány. A teljesség igénye nélkül ugyan, de szükségesnek tartom elmondani (a szerkesztőség fiatalabb nemzedé­kének se árt, ha tudja), hogy amikor 1957 nyarán átköltöztünk a mostani épületbe (a közös akolba), a Magyar Szó napilapnak egy ideig még saját folyószámlája volt, és ésszerű befek­tetésekkel úgyszólván látványosan fejlesztette a szerkesztőséget. (Egy majdnem komplett nyomdát is ma­gunkkal hoztunk, amit aztán a Fo­rum fokozatosan „beépített” a közös vagyonba. Sőt: idővel ennek minden szolgáltatását megfizettette a Magyar Szóval. Pedig tudomásom szerint a politikusok azzal az eredeti céllal hozták létre az új nyomdaipari üze­met, hogy az a Magyar Szó zavarta­lan fejlődését szolgálja, s ezzel is eny­hítse a tartomány költségvetési ter­hét. Az akkor már csaknem másféle­zernél is több embert foglalkoztató Forum központi igazgatóbizottságá­nak ülésein próbáltuk visszakunye­­rálni folyószámlánk önállóságát, amire, közvetve most már, rendsze­resen és nem is szűkmarkúan folyó­sította a tartomány a költségvetésből megszabott támogatást. Olykor már­­már meggyőztük bizonyítékainkkal a bizottság tagjainak többségét követe­lésünk jogosságáról, ám a vállalat jo­gásza körömfont fejtegetéssel, vala­mint a Magyar Szóból fórumos pozí­cióba került egyének tétova nézetük­kel a közös akolba maradást sugall­ták, így aztán szavazáskor mindig „lekerültünk a napirendről”. Az új épületben Véber Lajos sze­mélyében már új főszerkesztő került a lap élére, mivel az előbbi, helyette­sével együtt, a Forum bársonyszékei­ben kapott helyet. Később egy ta­pasztalt rovatszerkesztő is oda ült. Ők bábáskodtak abban, hogy ne Ma­gyar Szó legyen az új nagyüzem neve. Tény, hogy nem „kívülről” su­gallták! „Alulról jövő” kezdeménye­zés volt ez, ha szabad így fogalmaz­nom. Ne mondják ránk, hogy ma­­gyarkodunk. Nevüket a latin bölcs mondás intelmét tisztelve, nem köz­löm. Nem élnek már. Amikor később megkérdeztük Véber Lajost, hogy ő egyezett-e a kö­zös folyószámla megnyitásának javas­latával, azt válaszolta: neki a lapkészí­tés volt a feladata. Ami igaz is, hiszen akkor kezdett kibontakozni a Ma­gyar Szó új műszaki­ és tartalmi arcu­lata, ami aztán olyan „jó szelet fo­gott”, hogy néhány évvel később Ma­gyarországon újságíró körökben a vi­lág legjobb magyar nyelvű napilapjá­nak minősítették! (Egyszer állítólag Kádár János azt kérdezte a magyar újságírók székházában: „Elvtársak, miért nem készítenek olyan napila­pot, mint az újvidéki Magyar Szó?”) Idehaza már a nagy vállalat létre­hozása előtt is jó híre volt a lapnak, más országrészekben is. Ezt egyebek között akkor is tapasztaltuk, amikor a Forum létrehozása után Zágráb­ban jártunk, valami anyagi ügyben. Rácsodálkoztak a horvátok: miért kellett egy jól bejáródott nevet meg­változtatni? „Mire mi rájövünk, meg­tanuljuk, hogy a Forum az, ami aze­lőtt a Magyar Szó volt, addig önök sok pénztől esnek el. Ha azt hallot­tuk, hogy Magyar Szó, akkor még ér­zelmi okokból is szívesen álltunk rendelkezésre.” És így kerültünk mi is annak ide­jén olyan helyzetbe, hogy ha a válla­lat valamelyik részlegének adóssága miatt zárolták a közös folyószámlát, akkor a Magyar Szó is viselte a közös akol terhét. Idővel még olyan arány­talanságok is megtörténtek, hogy a Közös Szolgálat betanult könyvelői többet kerestek, mint a lap egyes ro­vatszerkesztői?! Igazi tartományi lapot szeretnék SZEDLÁR RUDOLF, CSANTA­­VÉR, SZŐLŐSOR I­. U. 7. - Még soha egyetlen sort sem írtam a lapban, mert erre meg volt az okom. Egyfelől a politikát mindenestől utálom, s nem akarok belőle részt vállalni. Az elmúlt évtizedekben a Magyar Szót sem olvas­tam, bár olykor belelapoztam, és ennyi elég is volt. Az utóbbi időben azonban már nemcsak a főcímeket, hanem va­lamivel többet is elolvasok az újságból. Kedvelem Matuska Márton írásait, a híreket, valamint a hazai események­ről szóló beszámolókat és javaslom az új rovatok bevezetését. Szívesen olvas­nék például többet a keresztény vallá­­sú témákról. Egy igazi tartományi la­pot szeretnék, amely velünk foglalko­zik, a mi bajainkkal és sérelmeinkkel, mert sérelemből, fájdalomból és ki­zsákmányolásból az­ elmúlt években az itteni őslakosoknak jutott bőven. Mint ahogyan munkából is, amelynek hasz­nát és bérét mások élvezték. A politikusok közül egyetlen em­bert támogatok, azt, aki a tartomány javáért, igazságáért és szabadságáért küzd, ez pedig a Képviselőház elnöke. Ezért is tartom furcsának, hogy a Ma­gyar Szó most akar megválni a Tarto­mányi Képviselőháztól, hogy privatizá­­lódjon. Természetes a pontos és tárgyi­lagos tájékoztatás érdekében támoga­tom Önöket, és sok sikert kívánok munkájukhoz. Győzzenek meg arról, hogy gyanakvásom alaptalan, misze­rint minden komoly privatizáció mö­gött a spekulálás lapul. Ha ez sikerül, rendszeres olvasója leszek a Magyar­ Szónak, és félrerakom a példányokat a hálás utókornak. Hibaigazítás Lapunk május 22. számában, a 6. oldalon a Közös Íróasztalunk rovatban a Mi is tiltakozunk a manipulációk el­len... című olvasói levél 4. bekezdésé­ben sajnálatos dátumelírás történt. A szóban forgó dátum április 21. Az érin­tettek és olvasóink szíves elnézését kér­jük. 2001. május 24., csütörtök Politizáljunk bátrabban és őszintén BALÁZS LÁSZLÓ, Zombor.­­ Ke­zet a szívre, és valljuk be: a lakosság nagy hányada csalódott Kostunicában, annak egyes politikai nézeteiben. Egyáltalán nem nehéz kitalálni, miért. Leírom: nagyon nehezen, szinte „dö­cögve” valósulnak meg azok az ígére­tek, amelyeket az új rezsim az elmúlt év októberében ígért. Akkor ünnepel­tük Kostunica urat (magam is tapsol­tam sikerének), de tény az is, hogy a politika „palettáján” üstökösként je­lent meg, szinte az egész demokratikus világ tapsolt neki, s nevével tele volt az egész világsajtó. Azon a nevezetes napon vala­mennyien azt hittük, hogy végre a Bal­kánra is elérkezett a demokrácia (eb­ben ma sem kételkedem). Igen ám, de alig néhány hónap leforgása után so­kan mondogatták és mondják ma is: „Anyám, én nem ilyen lovat akartam!” Hogy miért mondanak ilyesmit az em­berek? Mert az egyszerű polgár zöme nem érzi, hogy valamilyen téren is (fő­leg gazdasági téren) javulás történt volna, inkább arra panaszkodik, hogy minden megdrágul, nem is kevés szá­zalékban (áram, posta, élelmiszer stb.). Idővel rájöttem - hiszem, hogy mások is -, hogy nem olyan könnyű visszaállítani, talpraállítani egy min­den téren lerombolt országot. Azt azonban a kormánynak ennek ellené­re be kell látnia, hogy a változások csi­­galassússággal haladnak, ezért is mondták többen - ironikusan­­­, hogy ez egy csigakormány”. A bűnös emberek­­ legyenek azok politikusok vagy mások - előbb-utóbb megbűnhődnek. Ez régi igazság. A volt rezsim bűnöseinek is lakolniuk kell, a bíróság valóban bűnösnek találja eze­ket az embereket. Ha viszont ártatla­noknak találnak egyeseket, akkor fel­kell menteni őket a büntetéstől. A fon­tos az, hogy az ítélet IGAZSÁGOS le­gyen! Ha Kostunica az igazságot hirde­ti — már­pedig nagyon ragaszkodik a törvényességhez - tegyük hozzá, hogy helyesen -, akkor a volt rezsim bűnöse­it minél előbb az „ítélőszék” elé kell ál­lítani, legyen az Belgrádban vagy Há­gában. Ha a volt rezsim bűnöseit már előbb elítélték volna, hiszem, hogy minden téren előbbre jutottunk volna. A csigalassúság pl. a gazdaságban is an­nak köszönhető, hogy a bűnösök zöme még nincs az új „lakószobájában”, sőt még olyan erősek, hogy tüntetnek is, s követelik a régi rendszer visszaállítását. Mindentől eltekintve, attól is, hogy minden nap érzem a drágulás „öröme­it”, bízom Kostunicában. Hiszem, hogy az országot kivezeti a hullámvölgyből, ennek azonban feltétele van, ez pedig az, hogy az ország első emberének bi­zony sok mindenben változtatnia kell politikáján. Úgy tűnik, Amerika iS bí­zik benne, hisz a napokban érkezett vissza elnökünk Amerikából, ahol egy szép kitüntetésben részesült. Ez is azt jelenti, hogy az ország visszaszerzi régi tekintélyét, amihez Szerbia mindig ra­gaszkodott. Elismerést jelent mind az elnöknek, mind az országnak, hogy Bush elnök is fogadta Kostunicát. Igaz, Bush világosan megmondta a vendé­geknek: „Nuku” addig dollár Szerbiá­nak, míg egy bizonyos személyt nem adnak ki Hágának. Nekünk tehát még mindig nagyon drága az­ a bizonyos po­litikus, akihez annak idején, amikor még „trónon” volt, úgy jöttek a nyuga­ti politikusok is, hogy ajtaja előtt szinte sorban álltak... Ismeretes, hogy újra tagjai lettünk az ENSZ-nek, az EBESZ-nek, a Világ­banknak (ezért minden elismerés Kos­­tunicának!) Ez mind nagyon szép. Ám mindezek feltételhez lettek kötve. És most is van egy nagy feltétel. S ha Budh feltételeit nem teljesítjük, akkor nincs „mani”. Akkor pedig továbbra is nyo­morban fogunk élni. Mert ne tagad­juk: október óta azért nem élünk job­ban. A kormány, ha további sikert akar, akkor bizony teljesíteni kell a vi­lág feltételeit. Mert nem lehet csak kö­vetelni, kompromisszumokra is kell tö­rekedni. (Belgrád legtöbbször csak kö­vetelt!) Ha az előbbrejutással továbbra is késlekedünk, akkor nem­ kell azon csodálkozni, hogy sokan - ha ironiku­san is - , de a jelenlegi kormányunkat „csigakormánynak” nevezik. De ne bántsunk senkit a kormány­ból. Mégiscsak megdöntötték a dikta­túrát, amiből már elegünk volt. Van még nagyon sok probléma, amit meg kell oldania. Vegyük csak példának Montenegrót, az albánokat. Minket, vajdaságiakat azonban Vajdaság gond­jának a megoldása érdekel legjobban, annak autonómiája. A legújabb hírek szerint erre is sor kerül. Mert Canak úrnak igaza van, amikor azt mondja: „Vajdaságot nem temetik el". Ehhez még hozzáfűzném, hogy remélem, a Vajdaságban élő magyarságot sem. A közös íróasztalunkban közölt levelek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik.

Next