Magyar Szó, 2001.május (58. évfolyam, 100-124. szám)
2001-05-24 / 118. szám
G BELPOLITIKA A kommunális járulék program szerinti felhasználása Helyi járulék bevezetését indítványozzák - Jelentős összeg a szúnyogok permetezésére - Kapcsolatfelvétel Becse és Csongrád között - A községi végrehajtó bizottság tevékenységéről A községi végrehajtó bizottság a korábban kialakított munkaterv szerint csütörtökönként tart ülést, és ezen a legkülönbözőbb kérdések kerülnek napirendre. A közelmúltban vitatta meg és néhány kiigazítással, összeegyeztetéssel elfogadta a közvállalatok tavalyi tevékenységéről szóló jelentéseket, valamint az idei munkaprogramokat. Hasonlóképpen elfogadta a költségvetési eszközök többi használójának idei programját is. A végrehajtó bizottság úgy döntött, hogy a községi kommunális eszközök felhasználásáról ezután a beterjesztett programok alapján esetenként dönt. Alapos előkészületek után a héten a helyi közösségek tanácsai elé kerül a Becse három helyi közössége területén bevezetendő helyi járulék tervjavaslata. Ezt később a polgárok gyűlésein is taglalják, és a végső szót ugyancsak a polgárok mondják ki a referendumon. A kezdeményező javaslat szerint a helyi járulékból teremtett eszközöket a legégetőbb, de tartós értéket képviselő kommunális problémák megoldását szolgáló létesítményekre kell fordítani. A községi végrehajtó bizottság az idénre 1 378 000 dinárt hagyott jóvá szúnyogirtásra a község vízpartokon levő településein. Az első akciót a belgrádi Inter ROS cég már végre is hajtotta. Becse szerteágazó testvér- és partnervárosi kapcsolatai tovább bővülnek. A szlovákiai Galánta képviselő-testület ugyanis jóváhagyta a becsei község által még tavaly nyáron beterjesztett és a testvérvárosi kapcsolat felvételére vonatkozó szándéknyilatkozatát. A protokollt a közeljövőben a becsei községi képviselő-testület elé terjesztik. A hét végén viszont egy négytagú községi küldöttség utazik a magyarországi, Tisza menti Csongrád városába, ahol a két város kapcsolatfelvételéről lesz szó. Még márkában is drágább a tüzelőanyag Tűzifából egyelőre kisebb a kínálat Lassan visszatér a boszniai bányákból származó szén is Érdekes módon ilyenkor, nyár elején vidékünk embereinek többsége nem a nyaralás körüli szervezés problémájával, hanem a tüzelő beszerzésének módozataival foglalkozik. Különösen az utóbbi egy évtizedben van ez így, amikor is a nyaralás egyre több ember számára vált elérhetetlenné, fűteni, melegedni viszont mindenképpen kell. A becseiek egy része a tüzelőt többnyire a vállalati szakszervezet szervezésében szerzi be, így az olcsóbb, és lehetőség teremtődik a több részletben történő fizetésre is. Ez úgy néz ki, hogy az ember valahol az év elején feljegyezteti magát a listára, megkezdi a tüzelőanyag árának egyenlő részletekben történő törlesztését, és az év végéig ki is fizetheti. Ha egészen szerencsés, akkor már októberig, tehát a következő fűtési idény kezdetéig meg is érkezik a tüzelő. Ilyen formán a becseiek 1300-1600 dináros áron jutnak a lignithez, 3000 dinár feletti áron a barnaszénhez, vagy a szárított szénhez. A tűzifa köbmétere is 1500 dinár körül alakul. Szabadeladásban is eléggé változatosak az árak. A lignit általában 1500-1800 dinárért kapható. A szárított szén tonnája 3300-3700 dinár között alakul. A Crna Gorából származó barnaszén ára is hasonló, míg a boszniai Banovici bányából érkező barnaszén (amelyet egyre több helyen kínálnak a forgalmazók 4300-4500 dinárba kerül. Az így vásárolt tüzelőanyagot vagy azonnal leszállítják, vagy legkésőbb 10 napon belül. Valamivel olcsóbban lehet tüzelőanyaghoz jutni a piaci árusoknál, itt viszont ajánlatos nagyon odafigyelni a mennyiségre. APRÓHIRDETÉSEK Mágia-, átok-, rontásfeloldás, jóslás és kártyavetés. Telefon: 021/315-749, 003321 Szobák kiadók Harkányban. Szállítás lehetséges. Telefon: 021/845-559, 99-36- 72/27-90-27 , 078047 BECSE - ------KOMPAS v 'J NOVI SAD JUGOSLAVIJA GÖRÖGORSZÁGBAN HALKIDIKI HANIOTI, PEFROHORI NEOS MARMARAS Lakosztályok 143 DEM-től CRNA GORA-I TENGERPART BULGARIA -ZLATNI PJASCI KOMPAS NOVI SAD Bul. M. Pupina 15. .021/611-299, 613-458 A topolyai SINKOVICS JÓZSEF KÖZÉPISKOLA iskolatanácsa A középiskolákról szóló törvény 86. szakasza (Szerbia Közt. Hiv. Közlönye 50/92.) és a középiskola alapszabályának 33 szakasza alapján 2001. V. 4-ei ülésén határozatot hozott PÁLYÁZAT kiírására az iskola IGAZGATÓJÁNAK megválasztására és kinevezésére Az iskola igazgatóját 4 évre választjuk és nevezzük ki. Pályázati feltételek: - VII. fokozatú szakképzettség - tegyen eleget az iskola tanáraira, az iskolai pedagógusokra és iskolai pszichológusokra előírt követelményeknek - ötévi iskolai gyakorlat - szakvizsga - a JSZK állampolgára - a jelölt nem volt büntetve olyan bűncselekmény elkövetése miatt, amely alkalmatlanná teszi a tanügyi munkára - (A középiskolákról szóló törvény 69. szakasza) - a jelölt tegyen eleget A középiskolákról szóló törvényben foglaltaknak, amelynek alapján történik megválasztása és kinevezése. Jelentkezni a szükséges okmányokkal és a rövid életrajzzal együtt az iskola címére. A pályázat a közzétételtől számított 15 napig érvényes. Млск/ut Sió KÖZÖS ÍRÓASZTALUNK Amikor „egy akolba terelték” a Magyar Szót TÖRKÖLY ISTVÁN, ZENTA, A MAGYAR SZÓ NYUGALMAZOTT MUNKATÁRSA. Nem kis lehangoltsággal olvasom, hogy a Magyar Szó szerkesztősége még mindig eredménytelenül küzd saját pénzének önálló fölhasználásáért, saját folyószámlából eredően. Nem dicsekvésként mondom, de már jó 35 évvel ezelőtt mi is rájöttünk, éreztük zsebünkön is, hogy annak idején „magyarkodást fékező okokból” megalkotott Forum (nem tévedés: eleinte az ó-ról nem hiányzott a vessző) új nyomdaipari létesítmény használja elsősorban is azt a pénzt, amit a Magyar Szó folyamatos és zavartalan megjelenésére folyósított a Vajdaság Autonóm Tartomány. A teljesség igénye nélkül ugyan, de szükségesnek tartom elmondani (a szerkesztőség fiatalabb nemzedékének se árt, ha tudja), hogy amikor 1957 nyarán átköltöztünk a mostani épületbe (a közös akolba), a Magyar Szó napilapnak egy ideig még saját folyószámlája volt, és ésszerű befektetésekkel úgyszólván látványosan fejlesztette a szerkesztőséget. (Egy majdnem komplett nyomdát is magunkkal hoztunk, amit aztán a Forum fokozatosan „beépített” a közös vagyonba. Sőt: idővel ennek minden szolgáltatását megfizettette a Magyar Szóval. Pedig tudomásom szerint a politikusok azzal az eredeti céllal hozták létre az új nyomdaipari üzemet, hogy az a Magyar Szó zavartalan fejlődését szolgálja, s ezzel is enyhítse a tartomány költségvetési terhét. Az akkor már csaknem másfélezernél is több embert foglalkoztató Forum központi igazgatóbizottságának ülésein próbáltuk visszakunyerálni folyószámlánk önállóságát, amire, közvetve most már, rendszeresen és nem is szűkmarkúan folyósította a tartomány a költségvetésből megszabott támogatást. Olykor mármár meggyőztük bizonyítékainkkal a bizottság tagjainak többségét követelésünk jogosságáról, ám a vállalat jogásza körömfont fejtegetéssel, valamint a Magyar Szóból fórumos pozícióba került egyének tétova nézetükkel a közös akolba maradást sugallták, így aztán szavazáskor mindig „lekerültünk a napirendről”. Az új épületben Véber Lajos személyében már új főszerkesztő került a lap élére, mivel az előbbi, helyettesével együtt, a Forum bársonyszékeiben kapott helyet. Később egy tapasztalt rovatszerkesztő is oda ült. Ők bábáskodtak abban, hogy ne Magyar Szó legyen az új nagyüzem neve. Tény, hogy nem „kívülről” sugallták! „Alulról jövő” kezdeményezés volt ez, ha szabad így fogalmaznom. Ne mondják ránk, hogy magyarkodunk. Nevüket a latin bölcs mondás intelmét tisztelve, nem közlöm. Nem élnek már. Amikor később megkérdeztük Véber Lajost, hogy ő egyezett-e a közös folyószámla megnyitásának javaslatával, azt válaszolta: neki a lapkészítés volt a feladata. Ami igaz is, hiszen akkor kezdett kibontakozni a Magyar Szó új műszaki és tartalmi arculata, ami aztán olyan „jó szelet fogott”, hogy néhány évvel később Magyarországon újságíró körökben a világ legjobb magyar nyelvű napilapjának minősítették! (Egyszer állítólag Kádár János azt kérdezte a magyar újságírók székházában: „Elvtársak, miért nem készítenek olyan napilapot, mint az újvidéki Magyar Szó?”) Idehaza már a nagy vállalat létrehozása előtt is jó híre volt a lapnak, más országrészekben is. Ezt egyebek között akkor is tapasztaltuk, amikor a Forum létrehozása után Zágrábban jártunk, valami anyagi ügyben. Rácsodálkoztak a horvátok: miért kellett egy jól bejáródott nevet megváltoztatni? „Mire mi rájövünk, megtanuljuk, hogy a Forum az, ami azelőtt a Magyar Szó volt, addig önök sok pénztől esnek el. Ha azt hallottuk, hogy Magyar Szó, akkor még érzelmi okokból is szívesen álltunk rendelkezésre.” És így kerültünk mi is annak idején olyan helyzetbe, hogy ha a vállalat valamelyik részlegének adóssága miatt zárolták a közös folyószámlát, akkor a Magyar Szó is viselte a közös akol terhét. Idővel még olyan aránytalanságok is megtörténtek, hogy a Közös Szolgálat betanult könyvelői többet kerestek, mint a lap egyes rovatszerkesztői?! Igazi tartományi lapot szeretnék SZEDLÁR RUDOLF, CSANTAVÉR, SZŐLŐSOR I. U. 7. - Még soha egyetlen sort sem írtam a lapban, mert erre meg volt az okom. Egyfelől a politikát mindenestől utálom, s nem akarok belőle részt vállalni. Az elmúlt évtizedekben a Magyar Szót sem olvastam, bár olykor belelapoztam, és ennyi elég is volt. Az utóbbi időben azonban már nemcsak a főcímeket, hanem valamivel többet is elolvasok az újságból. Kedvelem Matuska Márton írásait, a híreket, valamint a hazai eseményekről szóló beszámolókat és javaslom az új rovatok bevezetését. Szívesen olvasnék például többet a keresztény vallású témákról. Egy igazi tartományi lapot szeretnék, amely velünk foglalkozik, a mi bajainkkal és sérelmeinkkel, mert sérelemből, fájdalomból és kizsákmányolásból az elmúlt években az itteni őslakosoknak jutott bőven. Mint ahogyan munkából is, amelynek hasznát és bérét mások élvezték. A politikusok közül egyetlen embert támogatok, azt, aki a tartomány javáért, igazságáért és szabadságáért küzd, ez pedig a Képviselőház elnöke. Ezért is tartom furcsának, hogy a Magyar Szó most akar megválni a Tartományi Képviselőháztól, hogy privatizálódjon. Természetes a pontos és tárgyilagos tájékoztatás érdekében támogatom Önöket, és sok sikert kívánok munkájukhoz. Győzzenek meg arról, hogy gyanakvásom alaptalan, miszerint minden komoly privatizáció mögött a spekulálás lapul. Ha ez sikerül, rendszeres olvasója leszek a Magyar Szónak, és félrerakom a példányokat a hálás utókornak. Hibaigazítás Lapunk május 22. számában, a 6. oldalon a Közös Íróasztalunk rovatban a Mi is tiltakozunk a manipulációk ellen... című olvasói levél 4. bekezdésében sajnálatos dátumelírás történt. A szóban forgó dátum április 21. Az érintettek és olvasóink szíves elnézését kérjük. 2001. május 24., csütörtök Politizáljunk bátrabban és őszintén BALÁZS LÁSZLÓ, Zombor. Kezet a szívre, és valljuk be: a lakosság nagy hányada csalódott Kostunicában, annak egyes politikai nézeteiben. Egyáltalán nem nehéz kitalálni, miért. Leírom: nagyon nehezen, szinte „döcögve” valósulnak meg azok az ígéretek, amelyeket az új rezsim az elmúlt év októberében ígért. Akkor ünnepeltük Kostunica urat (magam is tapsoltam sikerének), de tény az is, hogy a politika „palettáján” üstökösként jelent meg, szinte az egész demokratikus világ tapsolt neki, s nevével tele volt az egész világsajtó. Azon a nevezetes napon valamennyien azt hittük, hogy végre a Balkánra is elérkezett a demokrácia (ebben ma sem kételkedem). Igen ám, de alig néhány hónap leforgása után sokan mondogatták és mondják ma is: „Anyám, én nem ilyen lovat akartam!” Hogy miért mondanak ilyesmit az emberek? Mert az egyszerű polgár zöme nem érzi, hogy valamilyen téren is (főleg gazdasági téren) javulás történt volna, inkább arra panaszkodik, hogy minden megdrágul, nem is kevés százalékban (áram, posta, élelmiszer stb.). Idővel rájöttem - hiszem, hogy mások is -, hogy nem olyan könnyű visszaállítani, talpraállítani egy minden téren lerombolt országot. Azt azonban a kormánynak ennek ellenére be kell látnia, hogy a változások csigalassússággal haladnak, ezért is mondták többen - ironikusan, hogy ez egy csigakormány”. A bűnös emberek legyenek azok politikusok vagy mások - előbb-utóbb megbűnhődnek. Ez régi igazság. A volt rezsim bűnöseinek is lakolniuk kell, a bíróság valóban bűnösnek találja ezeket az embereket. Ha viszont ártatlanoknak találnak egyeseket, akkor felkell menteni őket a büntetéstől. A fontos az, hogy az ítélet IGAZSÁGOS legyen! Ha Kostunica az igazságot hirdeti — márpedig nagyon ragaszkodik a törvényességhez - tegyük hozzá, hogy helyesen -, akkor a volt rezsim bűnöseit minél előbb az „ítélőszék” elé kell állítani, legyen az Belgrádban vagy Hágában. Ha a volt rezsim bűnöseit már előbb elítélték volna, hiszem, hogy minden téren előbbre jutottunk volna. A csigalassúság pl. a gazdaságban is annak köszönhető, hogy a bűnösök zöme még nincs az új „lakószobájában”, sőt még olyan erősek, hogy tüntetnek is, s követelik a régi rendszer visszaállítását. Mindentől eltekintve, attól is, hogy minden nap érzem a drágulás „örömeit”, bízom Kostunicában. Hiszem, hogy az országot kivezeti a hullámvölgyből, ennek azonban feltétele van, ez pedig az, hogy az ország első emberének bizony sok mindenben változtatnia kell politikáján. Úgy tűnik, Amerika iS bízik benne, hisz a napokban érkezett vissza elnökünk Amerikából, ahol egy szép kitüntetésben részesült. Ez is azt jelenti, hogy az ország visszaszerzi régi tekintélyét, amihez Szerbia mindig ragaszkodott. Elismerést jelent mind az elnöknek, mind az országnak, hogy Bush elnök is fogadta Kostunicát. Igaz, Bush világosan megmondta a vendégeknek: „Nuku” addig dollár Szerbiának, míg egy bizonyos személyt nem adnak ki Hágának. Nekünk tehát még mindig nagyon drága az a bizonyos politikus, akihez annak idején, amikor még „trónon” volt, úgy jöttek a nyugati politikusok is, hogy ajtaja előtt szinte sorban álltak... Ismeretes, hogy újra tagjai lettünk az ENSZ-nek, az EBESZ-nek, a Világbanknak (ezért minden elismerés Kostunicának!) Ez mind nagyon szép. Ám mindezek feltételhez lettek kötve. És most is van egy nagy feltétel. S ha Budh feltételeit nem teljesítjük, akkor nincs „mani”. Akkor pedig továbbra is nyomorban fogunk élni. Mert ne tagadjuk: október óta azért nem élünk jobban. A kormány, ha további sikert akar, akkor bizony teljesíteni kell a világ feltételeit. Mert nem lehet csak követelni, kompromisszumokra is kell törekedni. (Belgrád legtöbbször csak követelt!) Ha az előbbrejutással továbbra is késlekedünk, akkor nem kell azon csodálkozni, hogy sokan - ha ironikusan is - , de a jelenlegi kormányunkat „csigakormánynak” nevezik. De ne bántsunk senkit a kormányból. Mégiscsak megdöntötték a diktatúrát, amiből már elegünk volt. Van még nagyon sok probléma, amit meg kell oldania. Vegyük csak példának Montenegrót, az albánokat. Minket, vajdaságiakat azonban Vajdaság gondjának a megoldása érdekel legjobban, annak autonómiája. A legújabb hírek szerint erre is sor kerül. Mert Canak úrnak igaza van, amikor azt mondja: „Vajdaságot nem temetik el". Ehhez még hozzáfűzném, hogy remélem, a Vajdaságban élő magyarságot sem. A közös íróasztalunkban közölt levelek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik.