Magyar Szó, 2001. november (58. évfolyam, 252-277. szám)

2001-11-01 / 252. szám

2 KÜLPOLITIKA_____________________________MACTASSIÓ z. A nemzetállam kb. kétszázéves történelme i­s mindenképpen a vége felé közeledik. Az E­­L Ajt egy Európán kívül sehol sem tudott meghonosodni, eleve megfosztotta a jövő, a táv­lat lehetőségétől. A világ súlypontjának áttevő­­dése Európáról hasonlóan már eleve csökken­tette súlyát. Napjainkban pedig a globalizálódás megadja a kegyelemdöfést számos feltartózha­­tatlan folyamatával. Onnan, hogy a világ messzi tájain lejátszódó események ma már nagyobb hatással vannak az emberek hétköznapjaira, mint a „nemzeti” kormányok döntései. Azon át, hogy a multinacionális társaságok világméretű kapcsolatrendszerbe állítják bele a „nemzeti” gazdaságot, még a tulajdon „nemzeti” jellegét is eltörlik. Addig, hogy megindult nemcsak a nemzetek, hanem a fajok nagy keveredése is. És ez a nemzetállam­­ ott, ahol egyedül létezik, Eu­rópában­­ már elveszítette lényeges elemeit: kö­zös lesz a pénz és közösek lesznek a határok. Mindezen felül Európában is megindult a nem­zetállam leépítése: a belga és a francia formá­ban. Most ezt vesszük sorra. A FLAMANDOK ROBBANTANAK 1968 táján, amikor egész Európában terrorak­ciók formáját öltötte a nemzeti kérdések kiéle­ződése, Belgiumban is bombák robbantak. Ez­ a szélsőséges forma is megjelent a flamandoknak az ország helyzete megváltoztatásáért indított harcában. Addig ugyanis Belgium francia ál­lamnak számított, az ország lakosságának egy részét alkotó, franciául beszélő vallonok ugya­nis teljes egyeduralomra tettek szert. Ennek az uralomnak az alapja az volt, hogy Vallonföld adta az ország gazdaságának gerincét: a szegé­nyebb, mezőgazdasági Flandriával szemben ugyanis itt volt az ipar, elsősorban az acélipar, és itt voltak a szénbányák. A II. világháború után - köztük az új iparágak jelentkezésével - azonban Flandria gyorsabb fejlődésnek indult: 1955 és 1997 között gazdaságának évi növekedése 3,5 százalékos volt Vallonföld 2,2 százalékával szem­ben. Ennek eredményeként Flandria fejenkénti nemzeti jövedelme 1966-ban elérte a vallonföl­di szintet, míg előzőleg olyan volt az arány, hogy mondjuk 1954-ben Flandriában 1000 lakosra 39 autó jutott a vallonföldi 56-tal szemben. Ma már Flandria adja a lakosság 58, a beru­házás 60,9, a megteremtett új vagyon 61,3 és a kivitel 69,8 százalékát. És az ország súlypontjá­nak ez az eltolódása szülte a flamandok mozgal­mát, amelynek hatására 1970-ben végrehajtot­ták az ország első nagy átszervezését. Ennek eredményeként Belgium hivatalosan 3 részből álló laza föderációvá, ténylegesen két önálló ál­lam konföderációjává alakult át. Flandriát és Vallonföldet már csak néhány dolog fűzi össze: a királyság és az alkotmány, a pénz, a hadsereg és a rendőrség. Na meg persze az ország harma­dik része: Brüsszel, a főváros régiója, amelyről egyik sem mondana le, elosztani viszont nem le­het. A három rész még az adót is maga határoz­za meg és szedi be, sőt még azt is, hogy ki mennyit ad a közös költségvetésbe nem a közös parlament dönti el, hanem hármuk alkudozása határozza meg. De ugyanez a folyamat játszódott le több más európai országban is. Éppúgy, ahogy kiderült, hogy belgák nincsenek, csak vallonok, flaman­dok meg a kisebbségek, kiderült az is, hogy nin­csenek spanyolok, hanem Spanyolországban él­nek olyan erős nemspanyolok is, mint a katalá­nok vagy a baszkok, de maguk a spanyolok is an­­dalúziaiakra, kasztíliaiakra stb. oszlanak. Ennek tudatosodása elég heves harcok árán elvitt az ország tartományokra osztásáig, amelynek kere­tében Katalónia és Baszkföld elég nagy önálló­ságra tett szert saját adórendszerrel, rendőrség­gel stb. Hasonlóan tudatosodott, hogy nincse­nek britek, hanem csak angolok, skótok, walesi­ek, írek, ami a laburisták előző győzelme idején három tartományi kormány és két parlament meg a walesi gyűlés létrehozásához vezetett. MI VAN A KISEBBSÉGEKKEL? A korábbi központosított nemzetállamok­nak ez a feldarabolása nem sokat változtatott a kisebbségek helyzetén. Megoldatlan maradt például a Skóciában élő angol kisebbség helyze­te, bár a már szinte polgárháborús körülménye­ket teremtő észak-írországi helyzet rendezésé­nek kísérlete hozott egy jelentős újdonságot, amely új minőséget vihet a kisebbségek helyze­te rendezésének általános európai szabályozásá­ba. Megteremtették ugyanis a „hármas kötődés” intézményi rendszerét: az észak-írországi katoli­kus kisebbség intézményesen - külön szervek révén - kötődik az országhoz, Nagy-Britannniá­­hoz, kötődik „anyaországához”, Írországhoz és kötődik az ország többi „kisebbségéhez”. Belgi­umban megoldatlan maradt a Flandriában élő vallonok és a Vallonföldön élő flamandok kér­dése: kétnyelvűség csak Brüsszelben van, bár az országban három hivatalos nyelv van - a hat­vanezernyi német kisebbsége a harmadik­­, Val­lonföldön csak a francia, Flandriában csak a fla­­mar­d van használatban. Habár a belgák megoldáskeresése hozott né­hány olyan elképzelést, amely hasznos lehetne Európa valamennyi kisebbsége számára. Az or­szág hat parlamentje között ugyanis a központi és a három országrész parlamentje mellett ott van még a kisebbségi jogokat legmesszebbme­­nően biztosító német autonómia saját parla­mentje, és a területi autonómia mellett ott van még Európa jelenleg egyetlen személyi elvű au­tonómián alapuló parlamentje: az egész ország­ban élő vallonok külön országos parlamentje. A kisebbségi kérdés megoldásán csak most kezd­tek el gondolkodni, amikor is Belgium becikke­­lyezte az európai kisebbségvédelmi keretegyez­ményt. Csak ezzel tudatosodott ugyanis, hogy területi autonómiával meg kell oldani azoknak a flamandoknak, illetve vallonoknak a kérdését, akik Vallonföld, illetve Flandria egyes körzetei­ben többséget alkotnak, de a személyi autonó­mia segítségével meg kell oldani a „szórványok” kérdését, vagyis a „saját” államukon kívül, de egy-egy körzetben is kisebbségben lévő flaman­dok, illetve vallonok kérdését, meg a német te­rületi autonómián kívül élő németek kérdését. És a bonyodalmaktól vissza nem riadó „belgák” hozzá is láttak a megoldáshoz. Itt csak a nemzetállam felbontásának legkö­vetkezetesebben végigvitt belga példájáról akar­tunk szólni, csak utaltunk más hasonló próbál­kozásokra. De már külön téma a szélsőségek je­lentkezése. A nemzetállam megrögzött hívei­nek ellenállásától a flamand szélsőjobbnak az „új” kisebbségek - mohamedánok, törökök stb. - elleni harcán át egész a függetlenségért har­coló baszkok terrorjáig. Ez azonban már túlnő azon a kereten, amit mostani sorozatunkhoz meghatároztunk. (Folytatjuk) BÁLI­ . István A nemzetállam haláltusája Belgák pedig nincsenek NEMZETKÖZI­­FIGYELŐ,­: §'* ■ Milosevic a végsőkig harcol A vádlott igen jó fizikai és pszichikai állapotban van - Milosevic és Del Ponte „testbeszédes küzdelme” A tegnapi THE NEW YORK TIMES szerint most már nem fér kétség ahhoz, hogy Slobodan Milosevic valamifé­le háborús stratégiát alkalmaz a nemzetközi törvényszék­kel szemben. Az egykori jugoszláv elnök, aki majdnem egy évtizeden át irányította a háborúkat a Balkánon, most pe­dig többek között népirtással is vádolják, közölte a bírók­kal, hogy addig fog harcolni, amíg meg nem szűnik a há­gai törvényszék. A bíróság közölte, hogy maga a tárgyalás februárban kezdődhetne meg. Milosevic megjátszotta, hogy nem ér­dekli a törvényszék azon kérdése, hogy milyen a mentális meg a fizikai állapota. Előredőlt székében, és elutasította az egész bírósági procedúrát. Milosevic kifejtette, hogy szerinte a vádirat egy fejlődé­sében lemaradt hétéves gyerek fogalmazására hasonlít, meg felszólította a bírákat, hogy hagyják abba a bohózatot, és azonnal hirdessenek ítéletet. A tudósító a jelentés foly­tatásában közli a média által már megjelentetett részlete­ket Milosevic keddi kihallgatásáról, majd pedig beszámol a „hágai kulisszatitkokról” A Milosevictyel egy emeleten tartózkodó öt rab egyiké­nek az ügyvéde kijelentette, hogy tudomása szerint Milose­vic jó szellemi állapotban van, annál inkább, mert mind a négy eddigi „jelenésében” harci szelleme magas szintű volt. Egy több évtizedes tapasztalattal rendelkező bíró, aki­nek nincs szerepe a Milosevic-ügyben, kedden kijelentet­te: egyértelmű, hogy Milosevic igencsak összpontosít a sa­ját harcára. Az ilyen összpontosítás életben tud tartani em­bereket - tette hozzá a bíró. A hágai törvényszék tisztségviselői elmondták, hogy Milosevic a jelentések szerint átélt depressziós időszako­kat, meg olyan időket is, amikor magas volt a vérnyomá­sa - ez főleg azokra a hetekre vonatkozik, amikor a vád­lott még „friss” őrizetesnek számított, vagyis a nyár elejé­re. Egy hónapos elszigteltség után azonban ismerkedni kezdett a többi bebörtönzöttel, ami egyértelműen javított a közérzetén. Milosevic testbeszéde igencsak kifejező volt mind a négy alkalommal. Semmi áron sem néz rá a főügyészre, gyakran fordul a közönség felé, néha pedig a hátát odaszo­rítja a padhoz., Az ellenfél viselkedése is magáért beszél. Carla del Pon­te igencsak egyértelművé teszi a reakcióit, amikor Milose­­vicé a szó. A főügyész néha forgatja a szemeit, néha pedig neveté­sével fejezi ki megvetését. Del Ponte reagálásai nemtetszést váltottak ki egyes kon­zervatív európai ügyvédek körében, akik a főügyész mimi­káját nem tartják méltónak a törvényszékhez. A keddi ülé­sezésen Del Ponte megmutatta, hogy milyen hosszú és összetett bírósági tárgyalás következik. A főügyész valószí­nűleg megkéri majd a bíróság elnöklőjét, hogy egyesíthes­se a Milosevic elleni három vádat, azt, amelyik Koso­­vóval, Horvátországgal és Boszniával kapcsolatos. Ha Milosevict külön-külön vonnák felelősségre mindegyik ügyben, akkor a folyamat akár három évig is eltarthatna - közölték Del Ponte irodájából. Ha azonban engedélyt kapna a vádiratok egybe­­vonására, akkor Del Ponte becslései szerint két-két és fél évet venne igénybe az ügy. Az ügyészségnek ugyanis 170 napra van szüksé­ge, hogy mindhárom vádirat esetében felsorakoztas­sa a bizonyítékait. Kosovo ügyében például 228 ta­núja van az ügyészségnek, Horvátországra vonatko­zóan még 255. A boszniai vádiratot valószínűleg a jövő héten hozzák nyilvánosságra. A tanúk vallatásán kívül több ezer oldal doku­mentum áll „készletében” az ügyészségen, ideértve különféle térképeket, katonai, rendőrségi, pénzügyi és boncolási szakértők véleményét. A vádlott no­vember 28-án jelenik meg ismét a törvényszék előtt. A brit sajtó is beszámolt tegnap Milosevic keddi fellépé­séről. A THE INDEPENDENT és a THE GUARDIAN figyel­met szentel a vádlott azon állításának, mely szerint az ame­rikaiak 1998-ban segítséget kértek tőle. Milosevic ugyanis azt állította, hogy Oszama bin Laden Kosovóban tartózkodott, miután a terrorhálózata merény­letet követett el az Egyesült Államok két kelet-afrikai nagy­­követsége ellen. Abban az időben az amerikaiak - állítja Milosevic - azt követelték tőle, hogy segítsen nekik a szaú­­di disszidens felkutatásában. A The Guardian hozzáfűzi még, hogy az amerikai tiszt­ségviselők cáfolták Milosevic állításait. A The Independent viszont megállapítja, hogy egyér­telmű: Milosevicnek érdekében áll kapcsolatba hozni el­lenségeit, a kosovói alábánokat Oszama bin Ladennel. AZ USA AFGANISZTÁNI INVÁZIÓT FONTOLGAT? A tegnapi THE DAILY TELEGRAPH szerint a tél folya­mán folytatódik az afganisztáni célpontok „ritka” bombá­zása. Tavaszra viszont várható a szárazföldi invázió - véli a lap. Amerikai katonai forrásokra hivatkozva a londoni újság azt állítja, a Pentagonban vita tárgya a szárazföldi invázió lehetősége, természetesen arra az esetre, ha a jelenlegi taktika, vagyis a bombázások és a kommandós akciók nem vezetnek eredményhez. A tél folyamán Amerika igyekezne felerősíteni az Észa­ki Szövetséget, hogy a tavaszra elkezdődhessen egy nagy­méretű szárazföldi támadás. Az amerikai védelmi miniszter korábban elutasította már a szárazföldi támadások lehetőségét. A helyzet azon­ban megváltozott, mivel 12 napja a váratlanul erős ellenál­lás miatt le kellett állítani a különleges egységek hadműve­leteit. Ennek következtében elapadtak a titkosszolgálati in­formációk is. A szárazföldi támadás terve pedig zöld fényt kapott - értesült a lap. (Márton) Egy megviselt plakát a belgrádi utcán 2001. november 1., csütörtök (AP-telefotó) Stipe Mesic horvát elnök bocsánatot kért a zsidóktól a második világháború idején ellenük elkövetett bűncselekményekért. Élek az alkkalommal, s bocsánatot kérek mindazoktól - különösen a zsidóktól akik ellen a horvátok valaha is valami rosszat tettek. A jelenlegi Horvátország, az antifasiszta Horvátország ezt elítéli. A horvát államfő a fenti nyilatkozatot az izraeli elnökkel folytatott megbeszélések során tette. Izraelben egyébként történelmi jelentőségűnek tartják Mesic látogatását. Képünkön Stipe Mesic Simon Peresz izraeli külügyminiszter társaságában T­ömegverekedés halottakkal Pogrom egy külvárosi piacon Moszkvában Két ember meghalt, 23 pedig megsebesült egy moszkvai tömeg­­verekedés során, amikor kedden késő este fiatalok mintegy 300 fő­ből álló csoportja bokszerekkel, láncokkal és egyéb kézifegyverek­kel felszerelkezve kaukázusi áruso­kat támadott meg Moszkva egyik külvárosi piacán. A hatóságok egyértelműen pog­romnak nevezik a történteket. A rendőrség 13 embert a helyszínen vett őrizetbe, 12 társukat pedig az egész éjszaka tartó razziák során fogta el. Miután a támadókat sike­rült kiszorítani a piac, illetve a szomszédságában lévő metróállo­más környékéről, a tömegvereke­dés a közeli Szevasztopol Szálló mellett folytatódott. Jurij Luzskov moszkvai polgár­­mester szerdán személyesen tett ígéretet arra, hogy kézre kerítik és megbüntetik a pogrom felelőseit. Készültségbe helyezték az orosz fő­város rendőrségének több egysé­gét, mivel attól lehet tartani, hogy a kaukázusiak önbíráskodással akarják megbosszulni az őket, illet­ve honfitársaikat ért támadást. Hí­rek szerint a hatóságok vizsgálják az „orosz nemzeti egység” elneve­zésű szélsőséges nacionalista szer­vezet szerepét is, szemtanúk állítá­sa szerint ugyanis több támadó ke­zére a mozgalom kezdőbetűi voltak tetoválva. A pogrom egyik áldozata egy 37 éves, moszkvai illetőségű ör­mény férfi, a másik, hasonló korú áldozat származását még nem sike­rült megállapítani. A sérültek is döntő többségükben kaukázusiak, de van közöttük indiai, sőt afgán is. Oroszországban a szélsőséges nacionalisták gyakori célpontjai a kaukázusiak. Ez egyébként így volt már a csecsenföldi háború, illetve a kaukázusi szervezett bűnözői cso­portok tömeges moszkvai megjele­nése előtt is.

Next