Magyar Szó, 2002. április (59. évfolyam, 77-100. szám)
2002-04-16 / 88. szám
4 BELPOLITIKA SZERB PARLAMENT Vita az egyetemi törvényről Ivkovic nem volt az ülésen A szerbiai parlament tegnap tájban folytatta ülését, általánosságban megvitatta az egyetemi törvény javaslatát, amely előirányozza a felsőoktatási intézmények autonómiájának visszaszármaztatását. Gaso Knezevic oktatásügyi miniszter úgy értékelte, hogy a javasolt törvény „tranzíciós és ideiglenes jellegű”, lehetőséget nyújt arra, hogy a jelenlegi, 1998-ban hozott törvény „a történelem szemétdombjára” kerüljön. Az ellenzéki pártok képviselői az eddigi viták során keményen bírálták a javasolt törvényt, felrótták a hatalmi SZDE-nek, hogy nem módosította már korábban az érvényben levő törvényt, amelyről azt állítja, hogy szégyenteljes és hogy megvonta az egyetemektől az autonómiát. Az ellenzéki Szerbiai Szocialista Párt képviselői csoportjának új tagja Zoran Andelkovic, e párt magas rangú tisztségviselője. Őt Zoran Radovanovic helyébe választották meg, aki katonai szolgálati idejét tölti. Branislav Ivkovic, a szocialisták képviselői csoportjának hivatalos főnöke, akit az SZSZP főbizottsága szombaton kizárt a pártból, nem volt jelen az ülésen. A bejelentések szerint ezt a tisztséget Zarko Obradovic veszi át. (Beta) Hősök és álhősök Szerbia súlyos történelmi vereséget szenvedett egy középkori nemzetállam megteremtéséről szőtt mítosz miatt, s ennek következménye az emberek erkölcsi és politikai válsága. Az esztelen háborúk felőrölték erejüket, s akik támogatták a téves politikát, nehezen váltanak irányvonalat, mert önmaguknak is el kellene ismerniük, hogy tévúton jártak - véli Latinka Perovic szociológus, akit Tito uralkodása idején Szerbia legmagasabb rangú vezetőinek egy csoportjával együtt kiszorítottak a közéletből, mert egy emberhez méltóbb, szabadabb, fejlődőképesebb társadalomért küzdött. A gond az, hogy népünk úgy véli, hogy soraiban nincsenek háborús bűnösök. Ez torz gondolat, mert Hága nem azokat idézi maga elé, akik részt vettek a harcokban, hanem a gonosztevőket, akik gyermekeket és asszonyokat gyilkoltak meg - állapította meg Perovic asszonyhoz hasonlóan Desimir Tosic szociológus, aki több évtizedes emigráció után tért haza, s annak idején részt vett a Demokrata Párt megalakításában. Az októberi fordulat kedvező helyzetet teremtett, alkalmat nyújtott, hogy a ködlovagok, a torz eszmék megszemélyesítőinek, egy hazugságon, ámításon épült rendszer felelőseinek, az ország tragédiája előidézőinek eltávolításával, egy részük felelősségre vonásával meginduljon egy megtisztulási folyamat, amely a világ támogatásával megkönnyítette volna, hogy az ország és lakossága kijusson a politikai, gazdasági és erkölcsi válságból. Nem így történt. A rendőrségen, a hadseregben, a bíróságon végrehajtott személycserék nem tették lehetővé új hatalmi struktúra kialakítását, az önmagukat mérsékelt, felvilágosult vagy demokratikus nacionalistáknak vallók csak olyan mértékben bizonyultak hajlandónak együttműködni a világgal, ami nem követeli meg a közelmúlttal való teljes szembenézést, a hágai nemzetközi törvényszékkel való maradéktalan együttműködést. A választók akaratából hatalomra került koalícióhoz tartozó pártok és vezetőik közötti torzsalkodás meggátolta, hogy az emberek érzékeljék életszínvonaluk és helyzetük javulását. A vereséget szenvedett erők és egyének - az új hatalom tétlenségét és tehetetlenségét kihasználva - visszanyerték bátorságukat, részben erejüket, s ellentámadásba lendültek. Ismét szalonképessé vált a hazafiakra és az ellenséges nagyvilágot kiszolgálókra való felosztás, s ennek következtében Vlajko Stojiljkovic is megjátszhatta a hős, a hazafi szerepét. Közéleti személyiség szerepének megítélését nem befolyásolja tragikus halála, főleg akkor nem, ha ezt nem azért választja, hogy megkönnyítse hazájának és népének a helyzetét. Stojiljkovic politikai felemelkedése a hírhedt 8. ülésen kezdődött, amely sorsdöntően, kedvezőtlenül befolyásolta az akkor még egységes ország jövőjét. Az azon az ülésen meghonosodott durva, kizárólagos, mások véleményét semmibevevő hangnem, az örökös ellenségkeresés egy rendszer gondolkodásmódjává vált, s előidézte háborúk és katasztrófák sorozatát. E tragikus irányzatért Stojiljkovic nem vállalta a felelősséget, nem volt hajlandó szembenézni a közelmúlttal, írásban vagy szóbelileg nem követte meg a polgárokat: vétkeztünk, tévúton haladtunk, koldusbotrajuttattuk az országot és a lakosságot. Éppen ellenkezőleg, a szövetségi parlament előtt önmagára leadott lövéssel megnehezítette azok helyzetét, akik egy másmilyen politikával kivezethetnék az országot a szakadékból. Mindennek ára van, egy több mint egy évtizedes traumás időszaknak is, s a helyzet súlyosságát tükrözi, hogy Szerbia polgárai nagyobb mennyiségű nyugtatót fogyasztanak, mint amennyi vitaminkészlettel védik egészségüket Európa olyan államaiban, amelyekkel a történelem kegyesebben bánt. FISCHER Jenő (DÁVID Csilla felvétele) Újvidék központját tegnap reggelre teleragasztották a hágai törvényszék által háborús bűnökkel vádolt Radovan Karadzic, egykori boszniai vezető fényképével ellátott plakátokkal. A plakáton ez a felirat áll: „Minden szerb Radovan.” Az aláíró az Obraz nevű szélsőséges jobboldali szervezet (Beta) Magyar Sió „A JB karmai között” Branislav Ivkovic kizárásának okairól Branislav Ivkovic, a Szerbiai Szocialista Párt magas rangú tisztségviselője úgy nyilatkozott, hogy Mirko Marjanovic és Zoran Andelkovic, az SZSZP tisztségviselői „az SZSZP-t a mélybe rántják, és Szerbia polgárainak körében csökkentik a párt népszerűségét”. Ivkovic a Vecernje novosti tegnapi számában azt nyilatkozta, hogy Marjanovic és Andelkovic „tudván, hogy a főbizottságban nem élvezik a többség támogatását, elutasították a titkos szavazást, és a tagságot egy szégyenletes dilemma elé állították: Slobo vagy Bane”. Mint mondta, minden tőle telhetőt megtett, hogy az SZSZP egy baloldali modern európai párt legyen, amely az SZDE alternatívájaként megnyerheti a szerbiai polgárok többségének támogatását. Mint mondta, sajnálja, hogy az SZSZP tagsága az SZSZP vezetőségében „a JB-sek és a Marjanovic, valamint Andelkovic vezette saját bürokráciájának a karmai között vergődik”. Ivkovic a Belgrádi Televíziónak úgy nyilatkozott: kizárásának tényleges oka az, hogy április 20-ára tűzték ki az SZSZP főbizottságának ülését, amelyen titkos szavazással megválasztják a párt alelnökeit és a szerbiai elnökjelöltet. „Sok községi bizottság már elküldte javaslatát, a nevem mindegyikben szerepel” - mondta Ivkovic. Úgy értékelte, kizárására nagy kihatással volt Marjanovicnak Slobodan Milosevicnél tett nemrégi látogatása. „Világos, hogy egy húron pendülnek azok, akik a háttérben uralkodnak és azok, akiknek nincs tekintélyük és jelentősebb támogatottságuk a tagság körében, ezért mindig Slobóra van szükségük, hogy rá esküdjenek, ugyanakkor készek cserben hagyni.” Közlése szerint a vezetőség azon tagjai, akik mindezt megszervezték, „egy különböző, természetesen értelmetlen vádakból álló koktélt készítettek”. „Azzal vádoltak, hogy mindenható vagyok, hogy letartóztatok, hogy Milosevicet kiadtam Hágának, félmondatokat emeltek ki interjúimból” - mondta Ivkovic, kizárását indokolva. „Érvek híján tehetetlenségükben odáig merészkedtek, hogy a néhai Vlajko Stojiljkovicnak a Mirko Marjanovichoz intézett személyes levelét bizonyítékként hozták fel.” A szombatra virradó éjszaka történt kizárásáig Ivkovic az SZSZP képviselői csoportjának vezetője volt a szerbiai parlamentben. (Beta) Gyászjelentés mint politikai propaganda A belgrádi Politika napilap elutasította, hogy a tegnapi számában közöljön három gyászjelentést Vlajko Stojiljkovic egykori belügyminiszternek, a Szerbiai Szocialista Párt képviselőjének haláláról. Milan Misic, a Politika felelős szerkesztője úgy nyilatkozott, hogy a vitás gyászjelentéseket a lap azért utasította el, mert „nem akarja, hogy a gyászjelentések a politikai propaganda és a politikai diszkvalifikáció, valamint a gyűlölet hangja terjesztésének eszközei legyenek”. Misic közlése szerint az elutasított gyászjelentésekben azt üzenik, hogy Vlajko Stojiljkovicot azok ölték meg, akik elfogadták a hágai törvényszékkel való együttműködésről szóló törvényt. (Beta) N NAPJAINK HORDALÉKA Megszámláltattunk, és...N incs konkrét összehasonlítási alapunk, de a sajtóbeli reagálásokból ítélve soha ennyi kifogás nem érte a népszámlálást, mint most. Hasonló szabálytalanságok (golyóstoll helyett ceruza használata, ráhatás a nemzeti/vallási hovatartozás kinyilvánítására stb.) korábban is voltak, csak nem volt - mert nem is lehetett - ekkora nyilvános reakció még a nők részéről sem, holott már az 1991. évi népszámláláskor is jogot sértően férfi ágon vezették őket. Kisebbségi magyar közösségünkből legtöbben a nemzeti és a vallási hovatartozás kinyilvánítására gyakorolt ráhatás ellen tiltakoztak, s okkal, mert számunkra nyilvánvalóan ez a legérzékenyebb kérdés, nem mindegy ugyanis, hogy hányunkat vesznek számba, mert aztán hivatalosan annyian leszünk. De minthogy személyesen nem tapasztaltam semmi kivetnivalót ilyen vonatkozásban, volt alkalmam eltöprengeni máson. Mert ez a népszámlálás sok más visszaélésre is alkalmat adhat. Egy dologra például a Nédeljni telegraf is felhívta a figyelmet: semmiféle ellenőrzési mechanizmus sem létezik arra vonatkozóan, hogy az állam célszerűen, kizárólag statisztikai szükségletekre használja fel az adatokat. Az adatok titkosságát jogszabály szavatolja ugyan, de eddigi tapasztalataink alapján felmerül a gyanú, hogy községi, de tartományi/köztársasági szinten is visszaélhetnek vele. Ott, ahol a legmagasabb állami intézményekből is kiszivárognak a legbizalmasabb adatok, mi szavatolja, hogy nem fog a népszámlálásból is. Az illetékesek nem győzik hangsúlyozni a médiumokban, hogy a hamis adatok szolgáltatása büntetendő. De hogyan tudják ezt megállapítani, ha az adatok titkosak, s a statisztikai feldolgozásnál nyoma vész a névnek? Nos, bennem legnagyobb gyanút a túlzott személyes regisztrálás keltett. Paraszti logikám szerint népszámláláskor a név és a személyi szám csak a személyazonosság megállapításához szükséges, minden más leendő statisztikai adathoz szükségtelen. Nem beszélve arról, hogy a vállalattól kapott kiegészítő lapot a rajta levő adatok lemásolása után nem kapja vissza az ember, hanem összegyűjti a biztos. Mi célra? Hova kerül? Vissza a cégbe, kiegészítve más adatokkal, amelyeknek a titkossága, ugyebár, szavatolt? Vagy az adóhivatalba, netán az állambiztonsági szolgálathoz jut, amely még mindig a legnagyobb hatalom ebben az országban? Alighanem másoknak is lehettek ilyen fenntartásai, mert a számlálóbiztos lány, amikor szó nélkül hagytam, hogy eltegye a lapot, kikottyantotta, hogy sokan nem akarják neki odadni, s ő nem érti, minek tartanák meg. Mi meg azt nem értjük, miért viszik el. De más fenntartásaim is vannak. Egy ismerősöm amiatt háborgott, hogy ha népszámlálás, akkor az embereket számolják össze, ne a lovakat. Vele ellentétben én éppen azt hiányolom, hogy nem számoltak meg minden „lovat”. Tőlem például csak azt kérdezték meg, hogy van-e földem, meg azt, hogy a tulajdonomban van-e a lakás, s van-e konyhája meg fürdőszobája. Azt már nem, hogy van-e még néhány lakásom/házam, autóm, traktorom, kombájnom, kutyám/macskám stb., stb., mint faluhelyen. Néhány ismerősömtől úgyszintén, pedig egyiknek-másiknak van még egy-két lakása/háza is. Amiről pedig nem kérdezik az embert, azt, ugye, nem is mondja meg. Ennek ismeretében mennyire lesznek hiteles statisztikai adataink az ország lakás- és házállományáról, nevezetesen arról, hogy egy főre hány lakás/ház jut, de arról is, hány lakosnak nincs és hánynak van egy vagy több lakás/ház a tulajdonában, persze csupán statisztikai összehasonlítás végett egy jövendő állapottal vagy más országok hasonló adataival. A népszámlálás ugyanis nemcsak a demográfiai összetétel megállapítására alkalom, hanem a lakosság föld-, állat- és gépállományának, valamint az életminőség szempontjából jelentős más eszközök (autó, tévé, mosógép, hűtőszekrény, komputer) számbavételére is. S ha már ekkora költséggel elsietve végrehajtották a népszámlálást és egyéb javak összeírását, ennyi erővel alaposabb munkát is lehetett volna végezni, nem ilyen felemását és főleg megannyi gyanúra okot adót. SERER Lenke 2002. április 16., kedd Alkotmányváltozásokat még az idén! Esetenként manipuláltak a népszámlálással Vajdaságban Nyílt kerekasztal-beszélgetést kezdeményez a társadalom reformjáról a VM Három dokumentumot fogadott el a Vajdasági Mozgalom IV., szombaton megtartott közgyűlése - mondta dr. Miroslav Ilic, a politikai tanács új elnöke a tegnapi sajtótájékoztatón. Ezek szerint az ideit hivatalosan is az alkotmányváltozások évének minősítették. Ez azt jelenti, hogy konkrét politikai változásokat sürgetnek Vajdaság autonómiájával, Szerbia demokratizálásával, Montenegró és Szerbia laza szövetsége alapokmányának a kidolgozásával kapcsolatban. Vajdaság autonóm státusát a mindenkori országnak, köztársaságnak szavatolnia kell. Ilyen értelemben a közgyűlés szerint nemzetközi szintre kell vinni Vajdaság helyzetének a kérdését. Annál inkább, mivel a nemzetközi közösség jelenléte mellett, beleszólásával rendezték a volt Jugoszlávia valamennyi utódállamának és Kosovo tartománynak a kérdését, újabban pedig Montenegró és Szerbia viszonyát is. A közgyűlés külön szorgalmazta a 17 politikai pártot - köztük a VSZL-t, a VMSZ-t és a VB-t - és a nem kormányzati szervezeteket tömörítő Vajdasági Szövetség törekvéseinek intézményesítését, közös fellépésének hatékonyabbá tételét. Indítványozni fogják, hogy nyilvános kerekasztal-beszélgetéseket szervezzenek az új alkotmányok meghozatalának érdekében. A VM szerint ez a módszer eredményesnek bizonyult Magyarországon és Lengyelországban. Nálunk is lehet esélye, mivel az eddigiek alapján ítélve az SZDE és Zoran Dindic kormánya képtelen hatályon kívül helyezni a milosevici alkotmányt és törvényeket. Szlovéniában, mint láthattuk, eredményesen megbirkózott a rendszerváltás utáni kormány a demokratizációs folyamatok buktatóival. Szerbiában ez a modell nem alkalmazható. Ezt igazolja a fordulat után eltelt időszak. Az új hatalom képtelen volt elindítani az országot a demokratizálódás útján. A VM szerint az év végéig egy rövid, új köztársasági és tartományi alkotmányt kellene meghozni, amelyről a polgároknak referendumon kellene nyilatkozniuk, és ezt követően kerülhetne sor a választásokra minden szinten. Az új kormánynak, a mostanitól eltérően, korlátozott hatásköre lenne. A népszámlálás végén beigazolódni látszik a VM észrevétele, korábbi nyilatkozata, miszerint nem voltak meg a kellő feltételek a népszámlálás zavartalan lebonyolítására. A tájékozatlanság, a médiasötétség szinte végigkísérte a köztársaság területére - Kosovo nélkül - szűkült összeírási akciót. Értesüléseik szerint több esetben az összeírók megpróbálták befolyásolni a polgárokat. A nemzeti hovatartozással kapcsolatban javasolták: vallják vajdaságinak magukat. A VM elfogadhatatlannak tartja a kísérletet a „vajdasági nemzet vagy nép” létrehozására. Ezzel valójában a vajdasági törekvéseket ássák alá a Vajdaság autonómiáját ellenzők. S. T. G.