Magyar Szó, 2003. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2003-01-03 / 1. szám

2003. január 3., péntek Medgyessy a Nap-keltében Medgyessy Péter szerint a magyar társadalom számára nem okoz majd nagy gondot az Európai Unióhoz történő csatlakozás. A miniszterel­nök erről a Magyar Televízió Nap­kelte című műsorában beszélt az év utolsó napján. Kifejtette: az összes képességünket arra kell majd hasz­nálnunk, hogy minden lehetséges uniós forrást megszerezzünk, ehhez pedig meg kell tanulnunk pályázni, alkalmazkodnunk kell a világhoz. Emellett rugalmasnak, leleményes­nek kell lennünk. Szavai szerint ez jellemző a magyarokra, ezért nem látja úgy, hogy a csatlakozás nagy gondot okozna. A kisebbségekkel Európa küszöbén A kisebbségekkel Európa küszö­bén címmel tartanak liturgiát szom­baton Budapesten, a Magdolnavárosi Szent László-plébániatemplomban; a közös istentiszteletet a XIII. kerület­ben élő tizenegy, különböző vallású népcsoport tagjai számára hirdették meg. Gergely Dezső misszióvezető, az eseményt szervező Amari Santo Marija Cigánymissziós Alapítvány ku­ratóriumának elnöke az MTI-nek el­mondta: a rendezvény célja a politi­kai és gazdasági felkészülés mellett oly szükséges lelki megújulás szolgá­lata. Szlovákia tíz éve önálló Tíz éve, 1993. január első napjá­nak első percében, az egykori Csehszlovákia kettészakadása nyo­mán jött létre az önálló Szlovák Köz­társaság, melynek évfordulóján szer­dán Pozsonyban a kormány és az ál­lamfő részvételével ünnepi ülést tar­tott az ország parlamentje. Az évfor­dulós megemlékezésre nem a parla­ment pozsonyi várhegyen álló új épü­letében, hanem a régi parlamentnek korábban otthont adó egykori pozso­nyi vármegyeháza épületében került sor, ott, ahol 1992-ben kikiáltották az ország önállóságát és elfogadták an­nak alaptörvényét. Schuster újévi beszéde A nacionalizmus ellen emelte fel szavát, és ugyanakkor az elmélyül­tebb hazafias tudat fontosságát hang­súlyozta újévi televíziós beszédében Rudolf Schuster szlovák államfő, aki nemcsak az új esztendő, hanem a tíz éve önálló állammá vált Szlovák Köz­társaság kikiáltásának kerek évfordu­lója alkalmából is szólt az ország pol­gáraihoz. Erdő Péter újévi szentmisét tartott Újévi szentmisét tartott Erdő Pé­ter kinevezett esztergom-budapesti érsek, Magyarország prímása szerdán az Árpád-házi Szent Erzsébet-plébá­­niatemplomban Budapesten, a Ró­zsák terén. Erdő Péter újévi szentmi­sén elmondott beszédének közép­pontjába a békét állította. ­ Újévi istentisztelet a debreceni Nagytemplomban Újév napján a debreceni Nagy­templomban megtartott ünnepi is­tentiszteleten Bölcskei Gusztáv, a Ti­szántúli Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét. Jézus szavait idézve - Térjetek meg, mert elközelí­tett a mennyeknek országa - a püs­pök arra figyelmeztetett, hogy ez az üzenet Isten közelségét, hívogató, ol­talmazó szeretetét sugallja ma is, s egyaránt szól a szegényekhez és a gaz­dagokhoz, a magukat sikeresnek tar­tó emberekhez és az elesettekhez. Nemzeti sorsunk európai sors lesz Európa újraegyesülése nemzeti újraegyesülésünk esélyét is ígéri, emelte ki Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök újévi köszöntőjében A nemzeti és az európai sors egységét hangsúlyozta újévi köszöntőjében Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök kiemelve: „Európa újraegyesülése nemzeti újraegyesülésünk esélyét is ígéri”.­ ­ Még egy év, és politikai, gazdasági ér­telemben is része leszünk annak az Európá­nak, melyhez történelmünk, kultúránk Szent István óta és ma is ezer szállal köt bennünket. Még egy év, és nemzeti sorsunk európai sors is lesz - mondta az államfő az EU-csatlakozás 2004. május 1-jei időpontjá­ra utalva. Mádl Ferenc szerint Magyarország előtt a nyugat-európai felemelkedés lehetősége nyílik meg, de „rajtunk is múlik, hogy­ az előnyök vagy a hátrányok fognak jobban ér­vényesülni”. - Reálisan kell látnunk, hogy európai uniós tagságunkkal nem a Kánaán jön el, hanem a lehetőségek kora. Ezekkel kell jól gazdálkodnunk, s akkor közeli és távolabbi reményeink is valóra válhatnak - hangsú­lyozta a köztársasági elnök. Felhívta a figyelmet arra, hogy bízni kell benne, és főleg tenni érte, hogy az „európai álom” és a nemzeti célkitűzések az egész magyarság javára „többet hozzanak jogban, otthonban, békében és biztonságban, ke­nyérben, hitben, erkölcsi és kulturális fele­melkedésben, a gyengébbek szolidáris tá­mogatásában, önbecsülésben és egymásnak szeretetében, életünk jobb minőségében”. A köztársasági elnök köszöntőjében az elmúlt év értékelése kapcsán az európai in­tegráció folyamatára utalva kijelentette: „a mögöttünk hagyott esztendőben ez a talpa­latnyi föld, Magyarország olyan lépést tett, mely valamennyiünk életét érinteni fogja”. Az egyéni sorsok alakulásáról szólva, az emberek életének jelentős eseményeire, sorsfordulóira kitérve hangsúlyozta, hogy „a mögöttünk hagyott év sokak számára ho­zott jelentős változásokat”.­­ Sok-sok különböző sors és élet, küzdel­mek és sikerek, hitek és tragédiák, bűnein­ket tisztító traumák és örömök, áldozatok egymásért és a közösségekért; mindez van és kell legyen, hogy ez a föld mindannyiunk hazája maradjon - mutatott rá Mádl Fe­renc. Az ünnepek, az esztendő fordulója kap­csán, a kisebb és nagyobb közösségek, a csa­lád összetartó erejéről szólva, az együttlét, illetve a számvetés fontosságát hangsúlyoz­ta. - Azokkal vagyunk ilyenkor együtt, aki­ket szeretünk, akikkel az élet egymás mellé állított bennünket. Találkozunk szüleink­kel, gyermekeinkkel, unokáinkkal és roko­nainkkal. És másokkal, akikkel vérségi köte­lékek talán nem is fűznek össze, de életünk folyamán egymásra találtunk - mondta az államfő hozzátéve, „gondolatban együtt va­gyunk azokkal is, akik elmentek tőlünk”. A nemzetet egy családhoz hasonlítva, a karácsonyra és az újévre utalva Mádl Ferenc úgy fogalmazott, az ünnep üzenetével köny­­nyebb félretenni a nézetkülönbségeket, a háborúskodást. Mint mondta, az ünnep kö­zösségében megbocsátani is könnyebb. - Fogadjuk hát meg, hogy a következő esztendőben jobban tekintettel leszünk egymásra, mint az előző évben voltunk. Szü­lő a gyermekére, gyermek a szüleire, tanár a diákjára, orvos a betegére, házastárs a há­zastársára, politikus az ellenfelére, anyaor­szágiak a határon kívül élő magyarokra, gazdagok a szegényekre. S mindannyian egymásra - szólított fel a köztársasági elnök. Hangoztatta, hogy az ünnep üzenetével és a szeretet erejével a köszönet és a hála is hangsúlyosabb lesz a cselekedetekben, „el­lenfeleinket is könnyebb lesz szeretni”. Köszönetét fejezte ki az államfő minda­zoknak, akik védték az emberek életét és nyugalmát, és azoknak is, akik hozzásegítet­ték az embereket ahhoz, hogy életük tartal­masabb és értékesebb legyen. Mádl Ferenc az elhangzott gondolatok jegyében mindenkinek békés és sikeres új esztendőt kívánt. - Isten éltesse mindnyájukat. Isten áldja Magyarországot - zárta köszöntőjét a köz­­társasági elnök. ­ Árvízkészültség a Tisza mentén A Túr folyó után a Tisza Vásárosna­­mény-Záhony közötti szakaszán is árvízvédel­mi készültséget rendelt el csütörtökön a Fel­­ső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság - tájékoz­tatta Fazekas László, a szervezet igazgatója az MTI-t. A vízügyi szakember elmondta: a Tisza beregi és felső-szabolcsi részén a sok csapadék hatására kialakult árhullám helyenként elönti a gátak közötti hullámteret. A Túr szabolcsi szakaszán, ahol szerdán rendelték el az első fokú készenlétet, a víz ugyancsak kilépett a folyó medréből és elérte az árvízvédelmi töltések lábát. NOL A Tisza Szegednél Szofia kitekinto@magyar­szo.co.yu KITEKINTŐ 3 Hozz reá víg esztendőt! Családi körben töltött szilveszterezések meghittségéből sohasem hiányozhatott az éjfélkor felcsendülő Himnusz, valamint az elnök úr évkezdő szavai. Legtöbbször ekkor véltem a szemekben megcsillanni azt a fajta könnycseppet, mely nem akármikor csordult ám ki szeretteim szeméből - ünnepi könnycsepp volt ez a javából. Szinte úgy éreztem, egész évben tartalékolják, egész évben raktározzák azok a szegény könnymirigyek, hogy ebben az ünnepi pillanatban kibuggyanjanak, miként a várva várt gyermek az Istenanya öléből. Kamaszgyerekként nemigen értettem, majd évek múlva bennem is ugyanezen szent bizsergés testesült meg: „Honfitársaim!” gondolatra. Nem annyira az kötötte le a fi­­gyelmem, amiről szólt a köszöntő, hanem ahogyan egy em­ber személye köré fonódik az ország, a Csíki-havasoktól a délvidéki Maradékig. Csendes, kicsit szomorkás is ez az évkezdő imádság, nemzeti könyörgésünk. Voltak nehéz idők, mikor e szavak titokban csendülhettek fel. Voltak közülünk bátrabbak, ki­ket holmi pipogya hencegek értékeikből ki nem forgathat­tak, következetesen csökönyösséggel - mivel írva vagyon templomi énekeskönyvünkben, ez épp úgy énekelhető, mi­ként a Mennyből az angyal, vagy bármelyik feltámadási ének. A kán­torokat jól megfélemlítették, mivel családos em­berek, nem játszhattak jövőjükkel, így hát az ének lemaradt az ünnepi liturgiákról. Visszaemlékszem, amikor bajmoki segédlelkészként először énekeltük el a templomban. Az oltártól csak én láthattam a könnyező szemeket. Ott zeng­tük a hangos, könyörgő zsoltárt, ahol Tito partizánjai 1944- ben tort ültek kettőszáz legyilkolt katolikus magyar és né­met felett. Ha valahol, ott Bajmokon nagyon éreztem: kell nekünk a víg, a kiengesztelődő esztendő. Olyanok ők szá­momra, mint Reményik Sándor „hallgatni jól tudó néma­szép angyalai”. Nem béresnek helyeztek közéjük, hanem pásztornak, és megtartó akartam lenni, nem pedig szétker­gető, álruhába öltöztetett farkas. Megtartatásunk és meg­maradásunk jeleként a keresztény jubileum és a magyar millennium évében a templom bejáratához felállított em­léktáblára jövőbe vetett hitünk jelszavát vésettük Füst Mi­lán költőnk tollából: „Emeld fel még egyszer főnket, gyújtsd össze megtört kis erőnket, könyörgeni, hogy tud­junk előtted.” Jól tudtuk akkor is és töretlenül valljuk most is a református dicséret szavaival élve: „Egyedüli remé­nyem, ó, Isten csak te vagy, jövel és nézz meg engem, ma­gamra ó, ne hagyj.” Ezentúl ott lobogott a templomban a magyar koronás zászló, ezzel is emlékeztetve a közös csa­ládra, ahová tartozunk. Sokan meglepődtek, mások úgy érezték, elérkezett szellemi, lelki rehabilitációjuk. Legkü­­lönb ember, aki bátor, s egy különb van, aki bátrabb - szól a költő tollából a tettet igazoló gondolat. És elérkezett az idő, amikor bátrak voltak, akik mertek. Gyors, ügyes lép­tekkel szilárd alapot raktak, melyre épülhet az új nemze­dék. Azok véleményére sohasem adtak, akik legfőbb foglal­kozásul az ércek kritizálását űzik. Még ha hangos is időn­ként a csapatuk, az idő azokat igazolja, akik az idő elérkez­­tével bátrak voltak, s mertek. Bátorság Somlyó hegyén meg­lobogtatni a „láthatatlan lobogót”, bátorság kimondani a felszabadító szót, mely összefogja Szent István ezernyi rész­re töredezett örökségét. S hogy vannak közöttünk, akiket nem érdekel ez az örökség, akiknek a millenniumi zászló holmi rongydarab, velük kezet fogni és egy asztalhoz ülni nem kívánok sem most, sem a jövőben. E földi vigasság nem az én vigasságom. A hatalmaskodók, a jól szituáltak, a jó üzletet megkötők, a megalkuvók, a Pilátus-lelkűek nem vonakodnak tort torra halmozva tivornyázni. A pohárkö­szöntők világában e vigasságra poharam nem emelem. Ha Kölcsey atyánk úgy látta volna honfitársai vonásai­ból, hogy túlontúl sok a vidámság, a felettébb nagy örven­dezés, a Himnusz szavaiban nem vigasságért, hanem szent komolyságért fohászkodott volna száznyolcvan évvel eze­lőtt. Nem kell nagy prófétai lelkűjét a jelenből jövőre vo­natkozó következtetéseket levonni. Akár Kölcsey, Babits, Ady, Illyés, Németh László, mind-mind meg is tették. Új idők új dalaiban megszólították, asztal mellé ültették a ma­gyar jövőt, kérdőre vonták, alkudoztak vele. E jövő kérlel­hetetlenül magával hozta a bizonytalant, sokszor a rettene­tét, ellensúlyozva a béke áldott perceit. A szomorkás hangú Isten szolgája, Jób így kiált fel: „Zokogásra fordult a lantom és sírásra fuvolám szava!” (Jób 30,31) Hogy ebben az új év­ben hányan ismétlik meg ezeket a szavakat, kik teszik félre lantjukat, mondván, értelmetlen, szélmalomharc és to­vábbállnak, vagy kik lesznek, akik visszatérő madárként újra családi otthon alapjait rakják le, dacolva mindennel és mindenekkel fiókáknak adnak életet? Csak egyet nem tűr a magyar lélek: a sajnálatot. E kenetes álrészvét mögött mindig is alantas szándék lapult. Megtanult az évek során, miként a székely embert az áldatlan sorsa kiokította: szelíd lenni, mint a galamb, és ravasz lenni, mint a kígyó. Ha egy pillanatra az idő kerekét figyelem, mindennek megvan a maga kimért, előre jól meghatározott pályája és útvonala. Első látszatra mindent, köztük jövendőnket e transzcendentális predestináció elve alá rendelhetnénk. Vannak világot, országokat, népeket formáló erők, melyre vajmi kevés hatással lehet a kis, hétköznapi ember. Az em­beriség egyes vezetői urai a békének és urai a háborúnak, életnek és a halálnal­, az emberi szabad akarat kiiktatásával pedig kockázatmentes lesz a fizikai, később pedig a szellemi reprodukció. Akarva-akaratlanul is Ady borúlátó szavai rém­lenek fel bennem, ahogyan „fut velem egy rossz szekér”. Ne­­hogy úgy járjunk, miként a jóshoz beállító atyánkfia, ki jö­vendője felől érdeklődvén rémülve hallgatja a jövendőmon­dó szavait: Tüzet látok, vért, szörnyű tragédiát! - mondja. Mire a megrémült páciens megszólal: - Bocsánat, a disznó­bőr kesztyűmet elfelejtettem levenni! Hogy hogyan bánnak (el) velünk, kesztyűs kézzel-e vagy sem, felelős ember nem bocsátkozik év elején felelőtlen lá­tomásokba, de azt hiszem, és ezt a száz éve született egysze­rű tanítómesteremtől idézem: „Az elszántságotoknak soha­sem szabad meginogni!” Olyan fajta vagyunk, akiket, ha ezerszer földbe döngetnek is, megalázva, kifosztva kerget­nek világgá, nem adjuk ám fel, erősebbek leszünk, ha tet­szik, ha nem, ellenállóbbak, mint voltunk. Az erőltetett menet élén nem mindegy, ki áll, tervek nélkül, cél nélkül a zsidók még ma is egyiptomi szolgaságban szenvednének. Feladatunk és küldetésünk tudatában mellékesnek tű­nik, hogy az évünk milyen lesz, dalolva vagy sírva rendez­zük dolgaink, csupán év végére ne álljunk egymás előtt dol­­gavégezetlenül, csak annyit kérünk most évkezdetre: áldd meg a magyart! a BOGNÁR Attila Vezető román újságíró halála Közlekedési balesetben életét vesztet­te szerdán Dumitru Tinu román újságíró, az Adevarul című rormán lap igazgató-fő­szerkesztője, a lapkiadókat tömörítő Ro­mán Sajtóklub elnöke, adta hírül az MTI. A legtekintélyesebbnek tekintett román napilap irányítóját 62 éves korában érte a halál. Bukaresti újévi köszöntők Románia külpolitikai sikereit méltat­ták és a társadalom rászoruló rétegeinek ígértek segítséget újévi köszöntőikben a román vezetők. Ion Iliescu államfő és Ad­rian Nastase miniszterelnök - immár ha­gyományosan - külön-külön szólt honfi­társaihoz. Köszöntőikben mindketten azt emelték ki, hogy az elmúlt év a NATO-ba szóló meghívást, a schengeni vízumkény­szer eltörlését és az Európai Unióhoz való csatlakozás dátumának kijelölését hozta Románia számára. Adrian Nastase szavai szerint Románia 2002-ben átlépett egy kü­szöböt, s létezésének új szakaszába lépett. Az év első magyar újszülöttjei A kórházak újszülöttosztályaitól szer­zett MTI-információk szerint országszerte több csecsemő jött világra az új esztendő első óráiban. Az MTI tudósítóinak szerda déli értesülése szerint Nagykanizsán a vá­rosi kórházban született 2003-ban az első csecsemő. Magyar Bianka 0.02 órakor jött a világra. Rendőrkézen a darabolós gyilkosság gyanúsítottja A Szombathelyi Városi Bíróság ember­ölés bűntettének alapos gyanúja miatt el­rendelte egy vépi lakos előzetes letartózta­tását - közölte Vincze Imre, a Vas Megyei Bíróság szóvivője csütörtökön az MTI-vel. A darabolós gyilkosként elhíresült férfi még szilveszter napján ismerte be tettét; elfogása után a bűncselekmény helyszí­nén több tárgyi bizonyítékot és vérnyo­­mokat is találtak a rendőrök. A gyanúsí­tott vallomása szerint összevitatkoztak a vele együtt lakó sértettel, majd egy tárggyal fejbe verte és megölte a férfit. A vépi lakos a gyilkosság után csaknem egy héten át rejtegette lakásában a holttestet, az egykori szakács feldarabolta a holttes­tet, zsákokba tette majd Vép és Tanakajd között szétszórta az emberi testrészeket.

Next