Magyar Szó, 2004. június (61. évfolyam, 126-151. szám)
2004-06-23 / 145. szám
16 DINDIC-PER Legija polgártárs állami ügyei Folytatás tegnapi számunkból A heroinnal kapcsolatos „állami ügy” gondok nélkül lezajlott 2001 tavaszán. Május 2-án, két nappal a különleges egységek tízéves évfordulója előtt, amelynek megünneplésére a teljes SZDE meghívást kapott, elemek részegen felgyújtja a kúlai Tvrdava diszkót. („Megcsináltam azt, így a meghívottak száma csökkent.”) És akkor jött a hír, amely végérvényesen elrontotta az ünneplést: jelentették, hogy Spasojevicet és társait letartóztatták Franciaországban. „Céda, Cure és Bagzi bepánikoltak. Nyavalyogtak, hogy az ügy veszélybe került” - meséli Legija. „Mondtam, hogy várni kell, és követni az eljárást”. Rögtön ezt követően Legija egységével Dél-Szerbiába megy, a Kosovóval határos szárazföldi övezetre való bevonulás miatt. „Én vezettem az akciót, noha a kúlai eset miatt hivatalosan fel voltam függesztve Dusan Mihajlovic követelésére. Belgrádba visszaérve Legija az ijedt Curióval találkozik: Spasojevicet időközben kiadták, és a központi fegyházba szállították, ő pedig követelte, hogy azonnal engedjék ki. Ellenkező esetben azzal fenyegetőzik, hogy nyilvánosságra hozza a teljes történetet. „Azt mondta, ha én elsüllyedek, és ebben az értelemben” - magyarázza Ulemek - „Dedo bepánikolt”. Következett a történet Ulemek és Jovanovic látogatásairól a központi börtönben, ahol Spasojevictyel a fegyház vezetőjének, Blanusának az irodájában tárgyalnak, és közösen igyekeznek megnyugtatni, végül sikerrel is járnak. Jovanovic Spasojevic születésnapjára annak feleségével és gyerekével jött („Ez őt feltüzelte”), viszont Ulemek nem tudta, hogy a történet hogy fejeződött be, mert júniusban ismét „azt” csinálta, ezúttal a Stupica klubban. Letartóztatják nyilvános helyen való lövöldözés és a rendőrségi őrjárat megtámadása miatt. „Kicsit szégyellem magam, nem tudom, mi jött rám. Talán ilyen a horoszkópom” - magyarázta. A Stupicában történt incidens nagyon összezavarta Ulemek életét. A központi börtönben töltött rövid vizsgálati fogság után (ahová Céda neki is bevitte a gyermekét, „Ezért még ma is hálás vagyok neki” - mondta), felfüggesztik, ezúttal valóban, elvették a szolgálati igazolványát és a fegyverviselési engedélyét. Ami a legborzasztóbb, többé nincs joga személyes kíséretre az egységből. Rövid gondolkodás után úgy dönt, hogy végleg kilép a szolgálat kötelékéből. Feljebbvalói és a szerb kormány is megkönnyebbüléssel veszik tudomásul a hírt. A Dindic kabinetjében megtartott búcsútalálkozón, ahol Deda Jovanovic is jelen volt, a néhai kormányfő azt javasolja Ulemeknek, hogy egy-két évre tűnjön el külföldön. Amikor Ulemek azt mondja, hogy nincs pénze, Dindic elrendeli Jovanovicnak, hogy intézkedjen, és az átad neki egy zacskót 30 000 dollárral. „Hogy ne menj úgy, mint egy vak” - mondja. Ulemek elfogadja. ÚTLEVÉL A PIACRÓL 2001 augusztusában Ulemek családjával Görögországba költözik, ahol hosszabb ideig szándékozik maradni. Itt azonban gondja akad, ugyanis a görög kormány hazánk állampolgárainak nem hagy jóvá egy hónaptól hosszabb ideig vízumot. Ráadásul Ulemek jugoszláv útlevelet használ, amely Vlado Vukomanovic névre szól, és az Állambiztonsági Szolgálat adta ki 1999-ben. „Az volt a szokás, hogy azok a magas rangú tisztségviselők, akiket Hága esetleg kereshet, nem utazhatnak saját nevükön” - árulta el Ulemek. Hogy ne kelljen havonta hosszabbítania a görög vízumot, Ulemek úgy dönt, hogy valamely volt jugoszláv tagköztársaság útlevelét szerzi be. Miután tájékozódott és megtudta, hogy a horvátoknak és a szlovéneknek nem kell vízum, hamis horvát útleveleket szerzett be önmaga és családja részére. Jó útlevelek üresek voltak, és az utcán, vagy ahogy mondani szokás, a feketepiacon vásároltam őket - vallotta Ulemek. Az üres útlevélbe ugyanazt a személyazonosságot írta be, amely a jugoszláv útlevélben is szerepelt, és ez az az útlevél, amelyet a televízión is bemutattak. Ez fontos részlet, később még visszatérünk rá. Görögországban Alemek fiát beíratja egy ottani iskolába, nyugodtan él, de ismét azt követelik tőle, hogy segítsen egy állami ügyben. Megjelennek egy görög cég emberei, amelyet Ulemek nem tud és nem is akar megnevezni, kiváló összeköttetésekkel a görög kormánynál és a PASOK pártnál. Ők állítólag értesültek róla, hogy Ulemek komoly befolyással bír a szerbiai politikai és üzleti vezetőkre. Ő ezt tagadja, de a görögök kitartanak: olyan aktát mutatnak neki, amely részleteket tartalmaz élete elmúlt két évéről. Azt kérik tőle, hogy hozza őket össze Dindictyel, mert hatalmas pénzeket szeretnének befektetni Szerbiában. Csak nem szeretnék, ha mindez hivatalos úton történne, amíg nem egyeznek meg, és leszögezik, hogy a görög nagykövetség se tudhat erről semmit. A görögök koncessziót szeretnének a kőolajra, a szerencsejátékokra és a mobiltelefon-hálózatra, cserébe pedig saját európai uniós összeköttetéseiken keresztül (Görögország ebben az időben az EU elnöklője) milliós európai adományokat helyeznek kilátásba Szerbiának. Mindig készen arra, hogy szegény hazáján segítsen, Ulemek beleegyezik. Belgrádba utazik, összehozza a görögöket Dindictyel, de az üzletből nem lesz semmi. Dindic emberei túl magas províziókat követelnek, azután nem készítenek el bizonyos tervezeteket, amellyel felbőszítik Dindicet... Ulemek meséjének ez a része hosszadalmas és zavaros volt Mindenki azt várta, hogy idővel kiderül, mi közük volt a befolyásos görögöknek Dindic meggyilkolásához, de ez a kapcsolat nem lett felfedve. Közeledett az az októberi nap, amikor Ulemeknek tanúskodnia kellett az ibari úton történt gyilkosság ügyében folyó tárgyaláson. Mint jó állampolgár, na és egysége két tagja miatt is, akik ellen az eljárás folyik, Ulemek Belgrádba utazik. Itt változásokra lesz figyelmes: Spasojevic fontos személyiség lett, palotája van a Siler utcában, állandó testőrei a különleges egységek embereiből (Ulemek szerint Mihajlovic belügyminiszter jóváhagyásával). Budától megtudja, hogy Zoran Mijatovicnak „valami baja van vele”. Miután a per folytatását elhalasztják egy hónappal, Ulemek úgy dönt, hogy az útlevéllel való gondjai miatt (erről azt mondja, hogy „félig hamis”) nem megy vissza Görögországba, hanem megvárja az ülést Belgrádban. Nem fogadja el Spasojevic ajánlatát, hogy költözzön a Siler utcába, egy ideig apósánál és anyósánál lakik, majd lakást bérel. A LÁZADÁS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI Egy novemberi csütörtökön Dusán Marich Gumar, a különleges egység új parancsnoka látogatta meg Legiját. Elveszettnek tűnt, azt mondta, hogy az egységben súlyosak az állapotok az állam irántuk való viszonyulása miatt, és attól tart, hogy elveszti az ellenőrzést a fiúk felett. Ulemek állítólag nem kíván belekeveredni, és Goran Petrovichoz, az állambiztonság főnökéhez utasítja. Pénteken jelentkezik Spasojevic, és mesél a Banovic fivérek letartóztatásáról, amelyet a hágai körözőlevél alapján a különleges egység tagjai hajtottak végre. A fiúk dühösek, mert nem tudták, kit tartóztatnak le, nem akarnak hétvégére hazamenni, a helyzet súlyos, de Ulemek ismételten nem akar belekeveredni. Ismét megjelenik Maricic, azt mondja, Petrovic durván elutasította, nem volt hajlandó őt fogadni. Aznap este Ulemek moziba megy a Sava központba, ahol véletlenül találkozik Petrovictyal. Feldühödik, milyen parancsnok az, akinek nincs ideje az egység parancsnokára, de van mozira. Valami elkedvetlenítette, és hazament lefeküdni. Az éjszaka folyamán azonban jelentkezik Milorad Bracanovic, Ulemek volt biztonsági tisztje a különleges osztagból, akkor az állambiztonság hetedik hatalmának (ez a „technika”, vagyis a lehallgatások) vezetője. Követeli, hogy Ulemek azonnal utazzon Kólára, mert a helyzet drámai. Ulemek telefonálni próbál, de minden vezetékes és mobiltelefon a központban ki van kapcsolva. „Ilyen még soha nem történt. Ráébredtem, hogy pánikhelyzet van, az autóba ültem és odarohantam - vallja Ulemek. Folytatása holnapi számunkban MAGYARÍTÓ Nemek a végeken A különböző felsőoktatási intézményekben elvétve akadnak felvehető órák a társadalmi nemekkel (gender) kapcsolatosan. Magyarországon egyetlen egyetemen lehet fő szakként tanulmányozni a témát, az itt kapott diplomát azonban nem ismeri el a magyar oktatási rendszer. Van szándék a társadalmi nemekkel foglalkozó szakon szerzett diplomák állami elismertetésére, de még ha ez megtörténik is, a Közép-európai Egyetem (Central European University - CEU) a külsősök szemében liberális kis makett marad, amely azt modellezi, milyen lehet az egyetemi oktatás a „boldogabb” országokban. Az itteni diákokat is megosztja, hogy mennyire számít politikai és mennyire tudományos kérdésnek a budapesti egyetemsziget jellege. Két hallgató, a grúz Lela Purtskhvanidze és az ukrán Anna Dovgopol rövid vitát is kezdeményezett erről, nézetüktől függően nevezik a gender studies tanszéket politikai-társadalmi tudattágító avagy kutatásorientáltságúnak. Akárhogyan is, az egész intézmény „toleranciával terrorizál”: minden lehetséges felületen hirdeti, hogy sem faj, sem bőrszín, sem származás, sem vallás, sem nemek, sem pedig szexuális orientáció alapján nem lehet megkülönböztetni embereket A tanszék hallgatói szerint pedig a leglényegesebb az, hogy nem feministák foglalkoznak a nemekről szóló tudománnyal, hanem olyan emberek, akik hisznek az egyenlőségben. Bár a budapesti CEU keleti bázisnak számít, nem a volt Szovjetunió államaiból érkező diákok vannak többségben. Sokan jönnek Romániából, Csehországból, Szlovákiából, Lengyelországból, a jugoszláv utódállamokból és persze Magyarországról. A külföldieket elsősorban az vonzza, hogy Budapest viszonylag „közel” van, és alacsonyabbak a megélhetés költségei, mint más nyugat-európai nagyvárosokban. Még egy szimpatikus dolgot említenék: az ösztöndíjat, ami az egyetemi férőhellyel jár. Bár az is tény: az egyetem költségeire fordítható összegek nem növekszenek. Az oktatókra vonatkozó kérdésre az a diplomatikus válasz érkezik a diákok részéről, hogy legtöbbjük jól képzett, felkészült. Ők sem gender studiesból diplomáztak (ahogyan a hallgatók sem), hanem a szakterület irányába orientálódott filozófusok, történészek, szociológusok - ebben is kifejeződik a tanszék interdiszciplináris arculata. Sok tanár érkezik Németországból, Hollandiából és - mivel az egyetem elsősorban a régió politikájára, társadalmára, kultúrájára fókuszál - kelet-európai országokból is. A túljelentkezés legalább tízszeres. Tíz hónapos program vár arra, aki szakterületén kiemelkedő eredményekkel szerzett diplomát, angol nyelvtudása kiemelkedő, és sikerült átverekednie magát a többrostás felvételi procedúrán. Harminckét kredit teljesítése után (megfeszített tempójú olvasással és eszszéírással) márciusban fejeződik be az oktatás. Ilyenkor a diákok hazautaznak kutatásaikat kiegészíteni (ehhez korlátozott anyagi támogatást kapnak az egyetemtől), vagy könyvtárakban képzik magukat tovább. Májusra ugyanis szakdolgozatot kell készíteniük. Aki pedig ezek után is kedvet érez a genderhez, repetázhat: van hároméves PhD-program is. A szakdolgozatok témája a hallgatók tudományos hátteréből következően lehet történelmi, politikai, pszichológiai, szociológiai, irodalmi, kulturális vagy antropológiai hátterű. Akik hallottak már History/Heistoryról (nőtörténelem), posztfreudista feminista pszichoanalízisről, a tömegkultúra által tárgyiasított nőről, feminista episztemológiáról, a nemek és a test, a nemek és hatalom viszonyáról, tudják, mire ugranak a hallgatók és az oktatók. Mostanában a legnagyobb visszhangja a családi erőszak témájának van. A fentebb már említett grúz Lela Purtskhvanidze is ebből írja diplomamunkáját. Aztán hazamegy tanítani Tbiliszibe, a konfliktológia tanszékre. ■ SZÉCSI Noémi A Közép-európai Egyetem budapesti, Nádor utcai központja. A túljelentkezés legalább tízszeres A nők hogyan olvasnak? Közhely: a nők által írt vagy olvasott szöveg a legritkább esetben kerülhet be a magasan jegyzett - úgynevezett kanonizált - irodalomba. Érdemes-e oda egyáltalán bekerülni, és az írásokkal van baj vagy a bevett kategóriákkal? Szociológiai felmérések bizonyítják a férfi és női olvasóközönség eltérő ízlését, olvasási szokásait, igényét. A könyv- és lapkiadás felfigyelt a jelenségre, és napjainkban egyre inkább iparkodik kielégíteni a nők elvárásait, különösen, hogy kiderült: ők olvasnak többet, ők adják a vásárlóközönség nagyobbik hányadát. De kik ők valójában? Kérchy Anna irodalomtudós szerint nem tekinthetők sajátos szokásokkal rendelkező, homogén olvasói közösségnek a nők, és különbséget kell tenni a női (es) módra olvasás (reading like a woman), a nőként olvasás (reading as a woman) és a feministaként olvasás között. Kérchy Anna erről a Dayka Gábor Társaság „Laikus olvasás és populáris kultúra” című konferenciáján beszélt. Női irodalomról beszélni az irodalomtudós szerint azért sem szerencsés, mert így eleve a férfit fogadjuk el viszonyítási pontnak, amelyhez képest a „női” csak másodlagos, tökéletlen, esetleg ritka kivétel lehet. Más elméletek szerint nem az alkotó vagy a befogadó biológiai neme dönti el, hogy melyik oldalhoz tartozik a mű, sokkal inkább a témája. Megint mások afelé hajlanak, hogy az ember különbözőképpen olvas életkorától, anyanyelvétől, iskolázottságától, pillanatnyi érdeklődésétől függően. Friedrich Judit kutató abban látja az egyik problémát, hogy „mivel történetileg a legtöbb olvasó, aki le is írta, mit gondol, férfi volt, belőlük vonatkoztatták el Az Olvasót, nehéz helyzetbe hozva a női olvasókat”. „A szerelmi líra általában férfiak nők iránt érzett szerelméről szól, ami gyerekkorban a fiúk számára is idegen, megtanulandó világot jelent -hiszen távolinak érezhetik maguktól Balassit vagy Petőfit” - példálózik Friedrich. A fiatal nő általában zavarba jön, amikor idegen férfiak szerelmi vallomásairól olvas, de éveken át arra trenírozzák, hogy egyedül ezt fogadja el természetesnek. Aki Shakespeare-ből felvételizik, jobban teszi, ha kialakít egy olyan olvasói személyiséget, aki érti és élvezi a szonettjeit, és eltekint attól, hogy női mivoltában ezek a művek tulajdonképpen sértik.” A különböző olvasói attitűdök problémájának megoldására több módszer is van. Az egyik a PC (politikailag korrekt) beszéd, amely nem sért és nem rekeszt ki senkit. Ez a hétköznapokban is bicegősen működik, az irodalomban meg cenzúraszámba megy. A másik a kisebbségi - így a női - irodalom hozzáférhetővé tétele és tanítása, ami nemcsak itthon tipeg gyerekcipőben. Társadalmi kérdéseket is felvet, hogy mit és miért tartunk női irodalomnak - akár írói szempontból. Kérchy Anna szerint a női irodalom a 18-19. században könnyen emészthető, szórakoztató-irodalmi alkotást jelölt. A közgondolkodás ma is úgy tartja: nőkről, nőkről, nőknek szól, ráadásul felületes és felszínes kikapcsolódást hozhat csupán, holott Weöres Sándor, Parti Nagy Lajos és Esterházy Péter már megmutatták, hogy a férfi is tud nőként írni. Az írónők esetében az a legfontosabb kérdés, hogyan élnek az adott lehetőségekkel. Borgos Anna ezt vizsgálta három múlt század eleji írónő regényeire és a pszichoanalízisre támaszkodva. „Erdős Renée, Török Sophie és Bródy Lilla írásaiban a főszereplők eltérő női szerepstratégiát, szerepideált, illetve szerepzavart testesítenek meg.” Borgos úgy véli, érdekességük nem elsősorban irodalmi értékükben van, hanem abban a jelentésgazdagságban, ami a szövegek pszichés és társadalmi rétegeiben mutatkozik meg. ■ PÁL Kata A nők többet olvasnak, mint a férfiak, de nem tekinthetők homogén olvasói közösségnek 2004. június 23., szerda