Magyar Szó, 2014. július (71. évfolyam, 149-175. szám)

2014-07-04 / 152. szám

2014. július 4. péntek A háztól a késig és biliig... ... és fordítva: a kamu tizenegyestől a 120 percen át tartó tömény izgalomig JEGYZET _____________________Tőke János_________________ Emlékszünk még, hogyan is kezdődött a XX. labdarúgó-világbajnokság? Brazília és Spanyolország ajándék tizenegyest kapott Horvátország, illetve Hollandia ellen, a mexikóiak két szabályos gólját nem adta meg a játékvezető. Az első pár nap után már mindenki bundát kiáltott, volt olyan, aki bejelentette, ezután egy meccset se néz majd meg, nem érdekli a világbajnokság. Aztán szépen lassan lecsillapodtak a kedélyek, igaz, a Bosznia-Hercegovina-Nigéria mérkőzésen Edin Dzeko meg nem adott gólja és a nigériaiak találata, amelyet szabálytalanság előzött meg, még adtak egy hullámlökést azoknak, akik mindenért a játékvezetőket és az őket kijelölő, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség égisze alá tartozó testületet hibáztatták. A bírói bakikat nem lehet eltörölni, de ezen a világbajnokságon szerencsére nem az emberi hibák, hanem a technológia alkalmazása került a figyelem középpontjába. A torna elején még vicces volt, amikor Xabi Alonso magabiztosan értékesített büntetője után a gólvonal-technológia hasznosságáról igyekeztek mindenkit meggyőzni a FIFA emberei, s megmutatták, hogy a labda áthaladt a gólvonalon. Ezt a vak is látta - mondták sokan, s nekik volt igazuk, hiszen nem volt ember a földön, aki megkérdőjelezte volna a gólt. Nem úgy a Franciaország-Honduras meccsen, amikor Benzema kapufája és a hondurasi kapus szerencsétlenkedése után gólt ítélt a játékvezető. Ő már tudta, hogy igaza van, hiszen jelzett a karóra: a labda teljes terjedelmével átment a gólvonalon. És hiába mutatták a hondurasiak a kivetítőn, hogy Benzema lövése után nem kellett volna gólt ítélnie, a brazil Ricci arra kérte őket, nézzék meg a következő jelenetet is. És akkor már az egész világ láthatta, hogy Valladares a saját kapujába paskolta a labdát. Ezzel el is dőlt, hogy évekkel később a brazíliai világbajnoksággal kapcsolatban a többség két dologra emlékszik majd: az egyik a vb-győztes csapat neve, a másik pedig a gólvonal-technológia. Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című regényében arról ír, hogy Márton és Jusztika a háború végére annyi pénzt gyűjtött, amennyi elég volt egy ház megvételére, azonban egy hetet késtek a vásárlással. Minden idők legrémisztőbb inflációjában a házra összespórolt pénzből kenyérvágó kést és bilit vásároltak. Amikor a főhős megkérdezte az apját, miért pont kést és bilit, az volt a válasz: ezekre volt szükség. A focirajongók helyzete fordított: ők a kamu tizenegyesektől jutottak el a Belgium-Egyesült Államok nyolcaddöntős mérkőzésig, amelyen 120 percnyi tömény izgalmat, rengeteg helyzetet és három gólt látott a közönség: a belgák 18-szor, az amerikaiak pedig 5-ször találták el a kaput. Franciák, németek, brazilok, kolumbiaiak, ott folytassák, ahol a belgák és az amerikaiak kedd este abbahagyták. Miért, miért? Azért, mert a labdarúgás szerelmeseinek most erre van szükségük. Eltűnt egy fiú Péterrévén Kedden Péterrévén eltűnt egy 17 éves fiú. Orosz Attilát este 10 óra körül látták utoljára a Tisza-parton, családtagjai és barátai szerda óta folyamatosan keresik őt a Tisza-parton és a környéken, eredménytelenül. Orosz Lili, Attila édesanyja érdeklődésünkre elmondta: fia kedden egy baráti társasággal tartózkodott a Tisza-parton, majd mielőtt hazaindult volna, leült a partra - barátai ekkor látták utoljára, 23 órakor már nem lehetett elérni a telefonján. A fiú az édesanya elmondása szerint soha nem maradt el, mindig időben hazaért, sokat szorgoskodott a veteményesben és szakácsnak tanult Óbecsén. Amikor eltűnt, fehér színű kapucnis melegítő felsőt, zöld kockás, térdig érő nadrágot és kék-fekete sportcipőt viselt. Akinek bármilyen információja van az eltűnt fiúról, kérjük jelentse azt a 062/892-9036-os telefonszámon. ■ feró Az olaszországi Progetti zombori üzemében jelenleg 350 dolgozó készít cipőfelsőrészeket a Gucci divatház számára. A cégtulajdonos Romano Rossi bejelentette, hogy terjeszkedni kíván, és két éven belül 150 új munkahelyet szeretne nyitni a városban. Erről minap tárgyalt a városvezetéssel. Mindössze negyed órára volt szükségünk, hogy elmondjam, mik az elvárásaink és az önkormányzat képviselői közöljék, milyen lehetőségekkel számolhatok. A beruházásokhoz ilyen fiatal és agresszív adminisztrációra van szükség, hiszen alapvetően fontos, mennyi időbe telik az engedélyeztetés - fejtette ki Romano Rossi, és hozzátette, hogy célja a város, a Vajdaság és Szerbia számára egyaránt fontos termelőközpont kialakítása Zomborban, amely a későbbiekben is a Guccinak dolgozik, az eddiginél szélesebb termékpalettával. Tárgyalópartnere, Sinisa Todorovic, a városi tanács gazdasági megbízottja ugyancsak az engedélyeztetés idejének csökkentését hangsúlyozta, valamint a városi illetékek vonzóvá tételét, hogy Zombor ne csak Szerbiában, hanem a régióban is konkurens befektetői vonzerővel bírjon. Azt is elmondta, hogy az új városvezetés legfőbb célja a beruházók ide vonzása, hogy minél több helybéli munkát kapjon. - Dolgozunk az ipari zóna alkalmassá tételén, emellett katalogizáljuk azokat a meglévő, de nem működő telephelyeket, ahol kevesebb anyagi befektetés mellett és gyorsabban beindulhat a termelés, ennek bemutatásával megkönnyítjük a leendő befektetők döntését. A harmadik fontos tényező az engedélyek kiadásának felgyorsítása, a negyedik pedig a vonzerő növelése az illetékek összegének mérséklésével - fejtette ki Todorovic. Az olasz üzletember hozzátette, hogy a beruházás szándéka kész tény, arról viszont még nem született döntés, új gyárcsarnokot építő Jelenleg 350-en dolgoznak a Progetti zombori gyárában neke, vagy a meglévőhöz hasonlóan, amit egy megszűnt textilgyár épületében alakítottak ki, egy meglévő épületben létesítenek gyártósorokat. Miként mondta, ettől függetlenül, a beruházás kezdetétől fogva 6-8 hónapon belül már beindul a termelés a Progetti új zombori üzemrészlegében. ■ szikics ZOMBOR Új olasz beruházás várható Fekete J. József Munkcióskozelet@magyarszo.com KÖZÉLET/VÉLEMÉNY Dugó a kis hídon Mintegy száz nagybecskereki polgár vett részt a (vízi) szórakozóhelyek építése elleni tiltakozáson Tegnap Nagybecskereken mintegy száz polgár (többségükben a Kisamerika helyi közösség lakói) vett részt azon a tiltakozó sétán, amelyet a Béga-tóra tervezett szórakozóhelyek építése miatt szerveztek. A megmozduláson a polgárok mellett több civil szervezet is képviseltette magát, és megjelent Zoran Kostic-Cane, a Partibreakers rockegyüttes frontembere is. A tiltakozók a bíróság épülete előtt gyülekeztek, majd a kis hídnál levő zebrán sétáltak át többször is, amivel gyakorlatilag megbénították a forgalmat, a város központját és a Kisamerikát összekötő, amúgy is szűk garatnak számító úton. A türelmetlenebb járművezetők hangos tülkölésbe kezdtek, és rövid idő alatt forgalmi dugó keletkezett. Csakhamar megjelent a rendőrség, igazoltatta a megmozdulás szervezőit. Megjelent egy rabszállító jármű és a csendőrség néhány tagja is. A megmozdulás jelentősebb incidens nélkül ért véget. A nagybecskereki városi képviselő-testület április 17-i határozata értelmében két vendéglátóipari létesítmény épül(het) a Béga-tóra. A környéken élők és a szakemberek szerint is komoly ökológiai kockázattal járna, ha a létesítményeket egy kis területű állóvízre építenék. Megbontanák a város egyik legautentikusabb részének az arculatát, a nagyobb városok tapasztalata pedig azt mutatja, hogy az ilyen szórakozóhelyek nem sok jót hoznak. A nagybecskereki vát legutóbbi ülésén a hatalmi többség (újra) jóváhagyta a vízi szórakozóhelyek megépítését a Béga-tóra. ■ K. I. Kecskés István További tiltakozásokat helyeztek kilátásba GYŰRŐDÉSEK Aranysárga, függőleges sugarak Régi utak, régi utazók I. Mák Ferenc A nyár beköszöntével a szellemi kalandokra szomjazók népes tábora útra kel, hogy bejárja az ismeretlen csodák világát. A klasszikus korok utazóihoz képest azonban ma már igen kevés az olyan lelkes vándor, aki akár a bédekkerekből, akár az elődeink emlékirataiból lelkiismeretesen felkészül az utazásra. Azt pedig, hogy az utazásnak bölcselete, szellemi tartalma és meghatározója is van, jószerével csak azok tudják, akik a XIX. század magyar és európai útirajz-irodalmának feledhetetlen alkotásait elolvasták. Nem is elsősorban Goethe klasszikus Itália-élményére gondolok, hanem azok beszámolóira, akik a mi vidékeinkről keltek útra, hogy adott esetben választ keressenek a lelkük mélyén zakatoló nagy kérdésekre, azokra a miértekre, amelyek az ismert tájakon nem lelték meg a maguk békéjét. A könyvpiac egyik újdonsága Justh Zsigmond Az utazás filozófiája című kötete is - amely a nyugtalanságáról ismert író eddig csak sajtóban olvasható írásaiból nyújt kiváló válogatást -, az útra kelés, az utazás lelki-szellemi dimenzióval szeretne számot vetni, ám maga is kénytelen belátni, hogy a távolság és messzeség jelentette kihívás lényegét nehéz - vagy lehetetlen - megnevezni. Arra a kérdésre tehát, hogy „miért utazunk”? - ő maga is csak suta válaszokat képes megfogalmazni, írásainak gyűjteménye azonban egészen meggyőző emberi indulatok, kihívások, kételyek és gyötrelmek gyűjteménye. Egy kora tavaszi, mámoros éjszaka hamari elhatározása volt az a szarajevói-mosztári út, amelyet Justh Zsigmond Hoyos Alfréd társaságában 1891 -ben tett meg, s amely éppen kudarcával szolgált bölcs fölismeréseket és okos meglátásokat. Egy elhunyt barát - a filológiai kutatás szerint gróf Széchenyi Lajos - emlékét keresték a boszniai bazárok világában, s oka lehetett annak, hogy elképzelésük nem hozott sikert. Pedig minden ígéretesen indult: a szabadka-belgrádi gyorsvonat ablakából nézték a tavaszi hajnalt, Zomborban az állomás restijéből beszűrődő cigányzene fogadta őket, s annak is volt misztikuma, ahogy a tavaszi vihar a Balkán felé lendítette őket. „Gombosnál a vonat lassan rácsuszamlott a gőzkompra, a vihar lecsendesedett. Holdvilág fénye hintette be a Duna lustán folyó hullámait, kívülről lágy meleg, nedves levegő jött be az ablakon” - olvasható az élménybeszámolóban. Az igazán elragadó, a lenyűgöző és vigasztaló azonban az volt, amit az utas a vonat ablakából láthatott: a szülőföld csodáinak élménye! „Az Alföld vonul el szemeink előtt. Az én emlékeim pacsirtája szeli át a léget, az én fiatalságom virágai nyílnak a széles, végtelen mezőkön, ifjúságom szélmalmai keringenek ott, lustán a láthatáron. A puszta nem néma, az még ma is visszaadja nekem azt, amit rápazaroltam. Szeretetemért szépségével fizet.” Másnap délután Justh kedvetlenül érkezett Szarajevóba, igazából már nem érdekelték a Kelet újra látott csodái. A csazsija színes forgataga is hidegen hagyta, s amikor behunyta a szemét, a korábban látott pusztáról álmodott. „Édes honvágy ringatott” - jegyezte meg, újra megtalált derűvel. Nem is értette, tulajdonképpen miért is jött ide a bosnyákok világába, mikor Budapestről haza is mehetett volna a Tisza-vidékére, az „otthonomba, oda, ahol minden madár az ifjúságomról dalol”. Olthatatlan vágyat érzett visszatérni oda, ahol az emlékek ezüstje tette otthonossá a tájat. „Az első nap otthonomban szinte mámorossá tett. Kimentem a déli órákban a virágos, hímes mezőre. Napsugár özönében fürdött minden. A pacsirta, az aranysárga, függőleges sugarak, az akácvirágillattól terhes, erős lég, mindezt az én világom lelke hívta életre. (...) Egy öreg pásztor áll magában, nyugodt alakjának árnya szinte a láthatár végtelenjén pihen. Nagy botjára támaszkodva messze néz. Egyszerre meglát, lassan felém tart, leveszi kalapját, megfogja fejemet, s megcsókolja két arcám. Nem szól sem ő, sem én. És én érzem, igazam volt, hogy hazajöttem” - írta a nagy útnak indulások és vándorlások bölcseleti lényegét kutató író. Justh Zsigmond, a párizsi szalonok egykori fejedelme, az előkelő társaságokban kedvelt keleti arc, görög szentélyek és egyiptomi sírkamrák titkainak ismerője lám, a hazatérés csodájában találta meg az utazás értelmét. Én persze ezzel együtt is úgy látom, az utazás szépsége a kiválasztott csodákhoz való visszatérés varázsában rejlik, s most meglepett, hogy a hazatérés boldogsága is bölcsességre taníthatja az embert.