Magyar Szó, 2015. január (72. évfolyam, 1-24. szám)

2015-01-03 / 1. szám

2015. január 3., 4., szombat-vasárnap Tunézia: Ütött az óra! Szabó József Visszafelé jár az óramutató Tunézia egyik mecsetének tornyában. A mina­retre hajdanán felhelyezett szerkezet számlapja is furcsa: fordított sorrend­ben mutatja az időt. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy Tunézia is legszívesebben visszafordítaná az idő kerekét. Sőt, az elmúlt hónapok épp azt bizo­nyítják, hogy „nemzeti óraátállításra” készül. Ennek részeként megszabadulna a közelmúlt politikai-gazdasági kellemetlenségeitől, visszás­ságaitól, hibáitól és problémáitól. Az utóbbi négy év ugyanis jól felforgat­ta az országot, de szerencsére nem taszította káoszba. Ez fontos feltétele annak, hogy az arab tavasznak nevezett közel-keleti diktátorbuktató akciósorozat első állomásának tartott Tunézia normális kerékvágásba billenjen. Alighanem egy-két éven belül kiderül, sike­rült-e leraknia a demokratikus társadalom alap­jait, ami az arab tavasz egyik fontos célkitűzése volt. A folyamat már megkezdődött: a csak­nem 23 évig uralkodó Zin el-Abidin ben Ali elnök 2011-es elüldözése óta tavaly október­ben (zökkenőmentesen) sikerült parlamentet választani, decemberben pedig - Bedzsi Káid esz-Szebszi személyében - államfőt is. Már az a tény, hogy Tunézia szabadon döntött a törvényhozás összetételéről, és az új elnökről, rendkívüli jelentőségű. Példaként szolgálhat a többi észak-afrikai és közel-keleti országnak, amelyek az arab tavasz idején szintén megszabadultak diktatórikus uralkodójuktól. A jó példa ezúttal létfontosságú, hiszen az arab tavasz által érintett országok többségében még mindig (rettenetes) zűrzavar uralkodik. Néhányban polgárháború dúl (Szíriában és Líbi­ában), egyben pedig (Egyiptomban) visszatért a korábbihoz hasonló autokrata vezető, három­ban viszont (Bahreinben, Jemenben és Jordáni­ában) minden maradt a régiben. Többségükben továbbra is jelentős a társadalmi elégedetlenség a működő rezsimmel szemben. Tunézia eddig fokozatosan haladt előre. Elsősorban azért ilyen szerencsés, mert viszonylag kis területű, csaknem 11 millió lako­sú országként az arab világ (nyugati) végvidé­kén helyezkedik el. Ennek az az óriási előnye, hogy­­ Egyiptommal, Szíriával, vagy a távoli Irakkal, Iránnal és Afganisztánnal ellentétben - biztos távolságban van a nagyhatalmak mara­kodásának tárgyát képező térségbeli érdekö­vezetektől. Ezenkívül nem esett áldozatul a kontinens újrafelosztásáért dúló világhatalmi vetélkedésnek sem. A globális politika meghatározói (mindenek­előtt a nyugati hatalmi központok) inkább segítik, hogy a nekik megfelelő forgatókönyv alapján eljáts­sza a rá kiosztott szerepet a rendszer átalakítását és a társadalom demokratizálását, így az arab tavasz (amerikai) kiatlói és nyugati pártfogói idővel eset­leg eldicsekedhetnek, hogy sikerült legalább egy arab tavaszos országot stabilizálniuk, a képükre formálniuk és (talán) felvirágoztatniuk. Az őszi parlamenti választás győztese, a Nidán Tunisz politikai tömörülés, ugyancsak megfelel a külső hatalmaknak, mivel világi jelle­gű, és maga mögé utasította a 2011 és 2013 vége között Tunéziát ideiglenesen vezető (mérsékelt) iszlamista En-Nahda mozgalmat. A 217 fős törvényhozásban 86 helyet szer­zett Nidán Tunisz a győzelem után azonban komoly dilemmával találta magát szembe. A kormányalakításhoz olyan döntést kell hoznia, amely előnyös Tunéziának, de az arab világban is példaértékű. Ehhez viszont megfelelő (koalí­ciós) partnereket kell találnia. Két lehetőség közül választhat: 1. szövetségre lép kisebb világi pártokkal, és egy kevésbé stabil koalíciót alakít, 2. a választáson 69 mandátu­mot szerzett, s ezzel második helyre befutott En-Nahdával összefogva nemzeti egységkor­mányt hoz létre. Ben Ali elűzése után az En-Nahda irányította az országot. A párt azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, képtelen volt biztosí­tani a nyugodt (gazdasági) fejlődés feltételeit, az állam addigi világi jellegét pedig meg sem akarta őrizni. A lakossági életszínvonal csökkenése, az áremelkedések, a növekvő munkanélküliség, a politikai bizonytalanság, a szélsőséges iszlamista pártok megerősödése (időnkénti merényletei), és más gondok miatt az emberek jó része kiáb­rándult az En-Nahda politikájából. Elégedet­lenségüket 2013-ban tüntetéseken fejezték ki, aminek hatására decemberben lemondott az iszlamista kormány. Helyét 2014 elején szakértői kabinet vette át. A testület elfogadtatta az új alkotmányt, amely Tunéziát demokratikus, polgári államként hatá­rozza meg, szavatolja a nők és férfiak közötti egyenlőséget, a törvénykezést pedig nem köti az iszlám vallásjoghoz (saríához). Az idő sürget, hiszen a parlamenti választás győztese korábban azt ígérte, hogy az új államfő nevének bejelentése után hozzálát a kormány­­alakításhoz. Ennek már épp ideje, mivel az elnö­köt, aki a Nidán Tunisz jelöltjeként győzött, a héten már be is iktatták hivatalába. Az ország helyzete szintén megköveteli a koalíció mielőbbi megkötését. A magas munka­­nélküliség és a szegénység okozta társadalmi feszültségek csillapítása ugyanis halaszthatat­lan. Az új kormánynak azonban egyéb problé­mákat is kezelnie kell. Mindenekelőtt az iszla­­misták jelentette veszélyt kell elhárítania, de legalábbis csökkentenie. Az arab világ több országára jellemző erőszakhullám nem csapott át Tunéziába, de szélsőséges csoportok már ide is befészkelték magukat. Külföldi partnerei egyelőre kivárnak (befek­tetéseikkel). Bizalmuk akkor erősödhet meg, ha Tunézia - a támogatásukkal, de - saját erőből a demokratikus átalakulás útjára lépve jó példát mutat az arab tavasz többi államának. Ha nem is óramű pontossággal teszi mindezt, de legalább mutatja a megbízói által kívánatosnak tartott utat. Séphaft Pál Kim Dzsong Un tárgyalna Szöullal Dél-Korea csakis előfeltételek nélkül hajlandó tárgyalásokba kezdeni Észak-Koreával - közölték magas rangú szöuli illetékesek pénteken, egy nappal azután, hogy Phenjan a két ország közötti kapcsolatok javítását szorgalmazta. Kim Dzsong Un észak-koreai vezető az állami televízióban sugárzott újévi üzenetében kije­lentette, hogy kész a „legmagasabb szintű” tárgyalásokra Dél-Koreával. A vezető ennek fejében azt követelte a szöuli kormánytól, hogy vessen véget az Egyesült Államokkal közös hadgyakor­latoknak, amelyek szerinte „az atomháborúra való felkészülést” szolgálják. „Észak-Koreának előfeltételek támasztása nélkül kell párbeszédet kezdeményeznie, ha őszin­tén javítani akar a két Korea közti kapcsolatokon” - mondta a szöuli országegyesítési minisz­térium szóvivője, aki kizárta annak a lehetőségét, hogy Phenjan felszólítására felhagyjanak a hadgyakorlatokkal. Az Egyesült Államok és Dél-Korea éves hadgyakorlata február végén kezdődik. A közös gyakorlatok ellen Phenjan mindig hevesen tiltakozott. Washington, Szöul fő katonai szövetségese mintegy 28 500 katonát állomásoztat a kelet-ázsiai országban. A két ország az 1950 és 1953 közötti koreai háború vége óta hivatalosan továbbra is hadiál­lapotban áll egymással. Dél- és Észak-Korea között legutóbb 2014 februárjában voltak magas szintű tárgyalások, ezek napirendjén a háborúban elszakított családok újraegyesítése szerepelt. (MTI/AFP) Üteműi kulfold@magyarszo.com KÜLFÖLD3 Erősödik az összefogás Németországban a Pegida mozgalom ellen Erősödik az összefogás Németországban a Pegida iszlámellenes mozgalommal szem­ben. Pénteki berlini értesülések szerint német politikai körökben pártok felett álló általános támogatás fogadta a kölni dóm prépostjának azt a bejelentését, hogy tiltakozásul az iszlám­ellenes Pegida mozgalom jövő hétfőre tervezett tüntetése miatt kikapcsolják a világhírű dóm világítását. Több magas rangú politikus - köztük a nagykoalíciós pártok vezető tisztségviselői - pénteken üdvözölték a bejelentést. A Bundes­tag külügyi bizottságának elnöke, a keresztény­­demokrata Norbert Röttgen nyilatkozatában hangsúlyozta: katolikusként és politikusként egyaránt örül annak, hogy egyháza egyértelmű­en elhatárolódik az iszlámellenességtől. Rolf Mützenich, a szociáldemokrata párt (SPD) parlamenti frakciójának helyettes vezető­je a bejelentést kommentálva figyelmet érdemlő és helyes jelzésről beszélt. Norbert Feldhof, a kölni dóm prépostja közölte, hogy a január 5-ére tervezett kétórás iszlámellenes tüntetés idejére kikapcsolják a dóm világítását. A prépost utalt arra, hogy ezzel egyben az ugyancsak világhírű drezdai Semper Operaház példáját követik. Az opera vezetősé­ge ugyanis már korábban bejelentette, hogy a hétfői tüntetés elleni tiltakozás jeleként kikap­csolják a világítást. Újévi üzenetében Angela Merkel is élesen bírálta a Németországban megjelent iszlámel­lenes mozgalmat, a Pegidát. A német kancellár a Pegida tüntetéseinek részvevőit felszólítot­ta, ne hagyják, hogy a megmozdulások szer­vezői eszközként használják fel őket. Noha a Pegida-tüntetéseken ugyanaz a „Mi vagyunk a nép” mottó tűnik fel, mint 25 évvel ezelőtt, a németországi rendszerváltás előtt, ezúttal a jelszó valójában bőrszín, illetve vallás alapján való kirekesztést jelent. Az Európai Hazafiak a Nyugat Iszlamizá­­lódása Ellen (Pegida) nevű, drezdai központú mozgalom legutóbbi, karácsony előtt tartott megmozdulásán több mint 15 ezren vettek részt. (MTI/dpa) MIT HOZ AZ ÚJ ESZTENDŐ (1) Kezdhetünk bizakodni? Bálint István­ ra t­­eljesen bizonytalan lett a világgazdaság, ma már szinte lehetetlen előre látni az alakulását. Ezért volt az, hogy a 2013- as esztendő vége meg az egész 2014-es év azzal múlt el, hogy egymás után módosították a világgazdaság növekedésével kapcsolatos előrejelzéseket. Már a 2014-re vonatkozó előre­jelzéseket lefelé faragták: az eredeti jóslat - a 2013 végén lábra kapott optimizmus hatására - 3,7 százalékos növekedésről szólt, ezt szállították le már áprilisban 3,6-ra, majd 2,9-3,1 százalékra. A júniusi módosítást azzal indokolták, hogy az amerikai gazda­ság a tavasszal jósolt 2,6 százalékos növekedés helyett csak 2,1 százalékkal bővül. Az európai gazdaságokban pedig nehezen indul meg a várt növekedés. A végleges 2014. évi mérleg még nem készült el, ezért bizo­nyos fenntartással kell fogadnunk, de vegyük tudomásul, hogy az elemzők a világgazdaság némi gyorsulására számítanak, tehát ismét növekvő bizakodással léphetünk az új esztendőbe. (Mi a WEO, World Economic Outlook intézet számításait ismer­tetnénk, mert a sok előrejelzés között eddig azok bizonyultak a legpontosabbnak.) E szerint a világgazdaság 2012. évi 3,5 százalékos növekedése 2013-ban 3,2 százalékra mérséklődött, 2014-ben 3,4 százalék lett, az idén azonban már 4 százalékra nőtt. (A Világbank 2014-ben 3,3,2015-ben 3,8 százalékos növe­kedésre számít.) Legnagyobb lesz a növekedés - 6,7 százalékos - Ázsiában. (Kínában 7,1 és Indiában 6,4 százalék.) Ezután jön a Szahara alatti Afrika 5,8, majd Észak-Afrika 4,8 százalékos növekedéssel. A világátlag tartásához még az USA is hozzájárul, 3-4 száza­lékos növekedéssel. Lefelé viszi 2,6 százalékos növekedéssel Latin-Amerika, bár ez gyorsulás a 2014. évi 2 százalékról. (Mexi­kóban 2,4-ről 3,5 és Brazíliában 1,3-ról 2 százalékra.) Európa még mindig lemarad, de az év várható legbiztatóbb fejleménye, hogy az euró övezetben gyorsul a gazdaság növekedése. (Ez az övezet 2012-ben 0,7 százalékkal, még 2013-ban is 0,4 száza­lékkal visszaesett, de már tavaly 1,1 százalékkal nőtt, és az idén 1,5 százalékos növekedésre számíthat.) Arról azonban, hogy ne vigyük túlzásba a bizakodást, gondos­kodnak az elmélyültebb elemzések Már a Világbank is hangsúlyoz­ta, hogy vannak kedvező folyamatok, de minden eddigi erőfeszítés ellenére maradnak a bizonytalanságot szülő tényezők 1. nagy a munkanélküliség, 2. megnövekedett az államadósság, 3. szigorodtak a hitelezési feltételek Még tömörebben fogalmazott a Brookings Institution és a Financial Times közös megállapítása 2014 októ­beréből: „lefulladóban van a világgazdaság kilábalási folyamata, mert sok a bizonytalanság”. Szerintünk azonban sokkal komolyabb dologról van szó, semhogy egyszerűen bizonytalanságot emlegessünk a világgaz­daság olyan történelmi fordulathoz érkezett, amelynek alakulását és hatását nem lehet előre látni. A történészek még nem figyeltek fel rá, de lassan már kikristályosodik, hogy ennek a fordulatnak a kezdetét a G20-nak nevezett államcsoport 2010. évi csúcsérte­kezlete jelentette. A világsajtó ugyanis még mindig jobban el van foglalva annak latolgatásával, hogy a világgazdaság gerincét jelentő 20 ország vezetőinek évi összejövetele hogyan és mennyivel visz bennünket közelebb az általános vélemény szerint szükségessé vált világkormány megalakításához, és azzal hogyan működik­­működhet ez a világkormány, Így kevesen figyelhettek fel arra, hogy mit jelent és mit hozhat az a fordulat, amely az említett 2010-es csúcsértekezleten bekövet­kezett. Ezen a csúcson ugyanis a fejlett világ vezetői, elsősorban Obama amerikai elnök arról akarták meggyőzni a „feltörekvő országoknak” nevezett államcsoport vezetőit, hogy a világgazda­ság harmonikusabb fejlődése érdekében jobban meg kell nyitniuk piacaikat a fejlettek árui előtt, elsősorban Kínának felül kell érté­kelnie valutáját, hogy növekvő fogyasztásra átálló piacán növelje a fejlettek versenyképességét.­­Ennek az elképzelésnek az alapja, hogy hamarosan Ázsia lesz a világ legnagyobb fogyasztója. A fogyasztás gerincét adó középosztályhoz ugyanis 2009-ben 1,8 milliárd ember tartozott, ebből 525 élt Ázsiában. Ez a lélekszám 2020-ig 3,4 millió lesz, ennek már fele él Ázsiában, 2030-ban pedig a 4,8 milliárd középosztálybeliből 3,2 milliárd él Ázsiában.) A számítás reális: a fejlett országok csak úgy szüntethetik meg a mostani pénzügyi hiányt szülő és eladósodásukat gerjesztő külke­reskedelmi mínuszukat, ha többet adnak el a növekvő befogadóké­pességű, új piacokon. Igen ám, de ennek a világgazdasági fordulat­nak vannak bizonytalanságot szülő összetevői. A legláthatóbb: mi lesz, és hogyan változik az a most működő mechanizmus, amely a mai helyzet alapvető jellemvonása. A fejlett országok - elsősorban az USA - most csak úgy tudják fenntartani mai fogyasztásukat, hogy külföldi pénzhez jutnak. Ez a pénz érkezhet beruházások és közvetlen kölcsönök formájában. A kérdés: kivitelük a feltörek­vő országokba lehet-e akkora, hogy nélkülözni tudják azokat az összegeket, amelyeket eddig a most csökkenésre ítélt ázsiai több­let teremtett. Vannak azonban ennél súlyosabb dilemmák is. Onnan. Milyen hatása lehet annak, hogy a világkereskedelem ilyen átállásával okvetlenül megindul az életszínvonal kiegyenlítődése, ami a fejlett országoknál csökkenést, a feltörekvőeknél növekedést jelent? Addig: A Föld tartalékai hogyan és meddig bírják ki ennek az így megnö­vekvő fogyasztásnak a terhét? (Például azt, hogy a számítások szerint 2019-ben már 100 millió új autót adnak el.)

Next