Magyar Szó, 2017. augusztus (74. évfolyam, 176-202. szám)

2017-08-12 / 186. szám

8 SZABADKA szabadka@magyarszo.rs M/mfiú 2017. augusztus 12., 13., szombat-vasárnap A képen túl Búza Mihály képkeretezőnél jártunk Benedek Miklós Szinte minden házban találko­zunk képekkel a falakon. Olykor megcsodáljuk őket, gyönyörkö­dünk bennük, olykor megijedünk tőlük, néha nyomasztóan hatnak ránk, néha pedig nemtetszésünket fejezzük ki egy-egy alkotás kapcsán. Ám abba sokszor bele sem gondo­lunk, hogy ezek a képek valójában milyen képkeretbe vannak bezárva, illetve, hogy adott esetben a keret is kihathat arra, hogy milyen érzést kelt bennünk egy-egy alkotás. A boltokban vásárolható tömeggyártott keretek mellett a képeket szakemberekkel is bekereteztethetjük. Búza Mihály 1983 óta működteti képkeretező üzletét Szabadkán, és a minap felkerestük, hogy beszéljen erről a nem mindennapi szakmáról. ■ Hogyan került kapcsolatba ezzel a szakmával? - Nálam ez viszonylag egyszerű volt, mivel nagyapám is és az édesanyám is ezzel foglalkozott, úgyhogy én már a harmadik generációt képviselem. Nagyapám, Trisic Dragoljub a harmincas évek legelején került Szabadkára, a Taráról, és egy német, Bachin­­ger nevű mesternél kezdett inaskodni. 1934- ben saját üzletet nyitott, ami azután gyárrá nőtte ki magát. A gyárat 1943-ban lebom­bázták. Az ipart a háború után folytatta, és az 1988-ban, hetvennyolc éves korában bekövetkezett haláláig dolgozott. Édesanyám először gyárban dolgozott, de elege lett belő­le és ő is iparos lett. 1971-ben saját műhe­lyet nyitott, de nem nagyapámmal közö­sen, hanem párhuzamosan működtették a kettőt. Én 1983-ban indítottam el a vállal­kozásomat. Valójában mindenki az időseb­bektől tanult, de mindenki a saját filozófi­áját követte és saját műhelyet működtetett. Ebben a szakmában az a legszebb, hogy nem monoton munka. Az eddigiek során volt szerencsém a legismertebb alkotók műveit keretezni, Daliét, Picassóét, a legismertebb nyitottam, a választék körülbelül huszonöt fajta keretből, egyfajta üvegből és egyfajta paszpartból állt. Ma az üzletemben 250 fajta keret, speciális üvegek és harmincöt fajta paszpart található. ■ Milyen a jó képkeret? - Az a jó képkeret, ami megfelel a képnek. A keretet nem tudjuk soha egyma­gában nézni, hanem a képpel együtt, és azt hiszem, a képet sem lehet keret nélkül nézni. A jó keretnek soha sem szabad előtérbe kerülnie annyira, hogy a képen túl menjen a hatása. Emellett természetesen megfele­lő színben, stílusban kell készülnie. Erre rá kell érezni, mert nagyon sok embernek segíteni kell a választásban. Van, hogy egy képre több fajta megoldást találunk, amit mi felajánlunk a vásárlóknak, de a döntést mindig rájuk bízzuk. Meg szoktuk kérdez­ni azt is, hogy a kép ajándékba vagy saját részre megy, fiatalnak-e vagy idősebbnek. Vannak régi kuncsaftjaim, akik teljesen rám bízzák a választást, az új kuncsaftok­nál tapogatózni kell. Egy kis pszichológia is kell a szakmához. Nem mi határozzuk meg, hogy az embereknek mi tetszik, de az a célunk, hogy jól érezzék magukat az adott tárgy mellett. ■ Mekkora az igény a keretezésre? - Ez mindig változik. A hetvenes évek­ben, amikor nagy divatja volt a gobelinek­nek, nagy igény volt a keretezőkre. Később, amikor Szabadkán kiépült a Harcosok Sora­­kozója lakótelep, a sok új lakásba sok új kép került, akkor is nagy szükség volt a munkánkra. Most mindenfélét csinálunk, dolgozunk múzeumnak, kulturális központ­nak, templomoknak, iskoláknak, különféle cégeknek. Az emberek pedig, amit csak el lehet képzelni, a sportolói dresszektől a házi áldáson keresztül a szalmaképekig, mindent kereteztetnek velünk. ■ Hogyan tudja felvenni a versenyt a tömeggyártott képkeretekkel? - Nagy előnye ennek a munkának az, hogy ha valaki igazán be akar kereteztetni valamit, akkor nem tud hozzá igazi keretet venni akármelyik üzletben. Persze vehet keretet meghatározott méretben, színben, Királyhalom és Hajdújárás környéke gyümölcstermesztő vidék. Jelenleg zajlik az őszi­barack-szüret, de a terme­lőknek már készülniük kell a közelgő almaszedésre. Az új termés tárolásához csoma­golóanyagot, vagyis ládákat kell beszerezni, s lévén, hogy a termelők a termést nagy­ban csak ládástól tudják értékesíteni, minden évben új csomagolóanyagot kell besze­rezniük. Annak érdekében, hogy megtudjuk, hogyan és miből készül a láda, mennyi­be kerül és mekkora az igény rá a környéken, a királyhal­mi Gavric Promet ládagyárba látogattunk el. Királyhalmán a mai ládagyár a régi Golden Peres ládagyár utódja, 2010-ben vásárolta meg Marinko Gavric, aki a király­halmi ládagyáron kívül Futakon is üzemel­tet egy ládagyárat. A jelenlegi tulajdonos eredetileg csak a munkagépeket szerette volna megvásárolni, azokat megjavítani, majd értékesíteni, azonban a mutatko­zó igény miatt mégis a gyár újraindítása mellett döntött. Az előző tulajdonosoknak gond volt a nyersanyagbeszerzés, a magas árak miatt nem tudtak nyereségesen ládá­kat gyártani. A jelenlegi tulajdonos ötven dolgozót foglalkoztat, ezenkívül még tíz embernek tudna munkát biztosítani. A munkafolyamatról Berényi Róbert mene­dzser nyilatkozott lapunknak. - A tulajdonos a cég megvásárlása után engem bízott meg a menedzse­ri munkával. A napi célszám nyolc­ezer láda elkészítése nyolcórás munka­időben. Abban az esetben, ha nincs elegendő nyersanyag előkészítve, akkor tovább maradunk, kicsit rá kell dolgozni, de általában kitermeljük a napi nyolc­ezer ládát. A láda anyaga ládagyártásra alkalmas nyárfa, egy olasz hibrid puha­fa. Ami a nyersanyagot illeti, Szerbiá­ból nagyon kevés háncsozásra alkalmas anyagot tudunk beszerezni, emiatt főként Magyarországról érkezik a nyersanyag. A láda sarkaihoz szükséges anyagot a Szer­bia Erdei vállalattól vásároljuk, külön gép segítségével ezt az alkatrészt is méretre vágjuk. Miután megérkezik, a fa futó­szalagon eljut a szalagfűrészhez, ahol méretre vágjuk, a ládákhoz háromtól­­három és fél milliméteres vastagságra gyaluljuk, a nagyságuk pedig 30x40 vagy 30x50 centiméter. Attól függően, hogy milyen gyümölcs kerül bele, beállítjuk a félautomata gépsort és indulhat a soro­zatgyártás, a meggyesládák kisebbek, az almásládák pedig nagyobbak - magya­rázta Berényi Róbert. A menedzsertől többek között azt is megtudtuk, hogyan készül egy láda. Berényi Róbert - A méretre szabott faanyagot egy gépi adagolóba helyezzük, az a megfelelő szelekcióval elkészíti a láda oldalait, majd pedig az úgynevezett varrás azaz a láda összeállítására kerül sor. A sorozatgyár­tásnak köszönhetően, ha a nyersanyag már elő volt készítve, óránként ezer ládá­val gyarapodik a raktárunk. Egy idény­ben kétezer köbméter fát dolgozunk fel. Télen palettát és box-palettát gyártunk, ebbe belefér akár öt-hatszáz kilogramm alma. Cégünk elsődleges célja az itteni termelők igényeivel összhangban megfe­lelő mennyiségű láda gyártása, de tekin­tettel arra, hogy a tulajdonosnak kiváló üzleti kapcsolatai vannak Szerbia-szerte, az értékesítés nem jelent gondot. Ami a ládákat illeti, jelenleg nincs várakozási lista, de ajánlatos időben megrendelni a nagyobb mennyiségeket. Vásárlóink a környékbeli termelők, áprilisban a meggyesládák gyártásával indul az idény, a meggyesládákat, több mint félmillió darabot, a magyar piacon értékesítjük. A meggyesládák alkalmasak a szilva táro­lására is, júliustól pedig a normál mére­tű almásládák és a kétsoros almásládák gyártását kezdjük. A hűtőházak, amelyek külföldön értékesítik az almát, a kétsoros almásládákat preferálják, mert ezekben mutatósabb a gyümölcs - mondta Beré­nyi Róbert. A ládagyártásból fennmaradt hulla­dékot tüzelőanyagként értékesítik, előnyt élveznek a vásárolni szándékozó dolgo­zóik, a fennmaradt mennyiséget pedig szabad eladásban bárki megveheti. A különféle hulladéklécek köbmétere ezerötszáz dinár, a vastagabb favégeké kétezer-ötszáz, a fűrészporé pedig ötszáz dinár, a meggyesládákért darabonként negyven dinárt kell fizetni, a kétsoros almásláda ötvenöt, a háromsoros pedig hatvanhat dinárba kerül.­­ A rendelkezésünkre álló ládameny­­nyiség jelenleg elegendő, a box-palet­­tákból azonban egyelőre nincs elég. Munkáshiány van, még legalább tíz munkásra lenne szükségünk, a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálathoz fordultunk munkaerő-igényléssel, de sajnos senki nem jelentkezett dolgozni. Lengyelor­szágban vásárolt új gépeket a tulajdonos, egyelőre azonban még nincsenek beüze­melve, mert nincs felesleges ember, aki dolgozhatna az új gépeken - mondta a menedzser. Óránként ezer láda születik Egy idényben kétezer köbméter fát dolgoznak fel a királyhalmi ládagyárban Paszterkó Erika Benedek Miklós Az a jó képkeret, ami megfelel a képnek Paszterkó Erika A farönkök feldolgozásra várnak Futószalagon a „faszőnyeg'' Még tíz ember számára lenne munkalehetőség RENDKÍVÜLI KIÁLLÍTÁSOK A szakmámnak köszönhetően sok képzőművésszel, művészettörténésszel jó kapcsolatban vagyok. Időnként úgynevezett egy falkiállítást rendezünk, ami abból áll, hogy az üzletben egy falat egy adott festő képeivel díszítünk, ami azután egy ideig ott áll. Általános tapasztalat, hogy egy-egy kiállításmegnyitóra elmennek az emberek, de később csak azért nem mennek be a képtárba vagy múzeumba, hogy megnézzenek egy tárlatot. Az üzletben viszont jönnek-mennek az emberek, és akarva-akaratlanul is találkoznak a képekkel, így ezek az alkotások tulajdon­képpen élnek, ex-jugoszláv festőkét, és sokukkal személye­sen is megismerkedtem. ■ 1983 óta mi változott ebben a szakmában? - Sok minden megváltozott, mind a felszerelés, mind az anyagok. Sok új gép van, ami megkönnyíti a munkát és sokat javít a munka minőségén is. A legújabb keretek afrikai szambafából készülnek, ami ugyan drága, de minőséges. Amikor de az nem fog teljes mértékben megfelelni a képnek. Az árkülönbség nem olyan nagy, sőt néha nincs is, így nincs szükség nagy befektetésre annak érdekében, hogy valamit minőségesen csináljunk meg. ■ Van valaki, aki továbbviszi a műhelyt? - Ikreim vannak, akik más szakmát választottak, de ki tudja, talán egyikük idővel meggondolja magát.

Next