Magyar Szó, 2019. március (76. évfolyam, 48-73. szám)

2019-03-25 / 68. szám

KÖZÉLET kozelet@magyarszo­ rs htamfia Hatvanöt éve született Sziveri Jánosra emlékeztek Temeriben Fényképkiállítással és emléktáblájának megkoszorúzásával emlékeztek meg szom­baton barátai és tisztelői a hatvanöt évvel ezelőtt, március 25-én született Sziveri Jánosról Temerinben. A 36 éves korában elhunyt költő, műfordító, az Új Symposion folyóirat egykori főszerkesztője talán élete leghányattatottabb időszakában két évig élt a ma már Temerini Tájházként működő egykori parasztházban, melyet a Matuska család bocsátott rendelkezésére. A Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor (TAKT) a kilencvenes évek­ben helyezett el emléktáblát a tájház falán, és arra tisztelete jeléül azóta is rendszere­sen elhelyezi az emlékezés virágait március 25-e táján. Idén kiállítás nyílt az alkotóház kiállítótermében a költőről készült fotókból, Dormán László, Dudás Szabolcs, Gren­­csó István és Németh Mátyás felvételeiből. Az egybegyűltekhez szólva Csorba Béla emlékeztetett, hogy Sziveri 1984 és 1986 között élt a temerini házban családjával, és sok versében örökítette meg mind Temerint, mind azokat az élményeket, amelyek Temerinhez kötötték. Családja szeretett itt élni, az, hogy innen később másfelé vitte a sorsuk, ez többek között azzal függ össze, hogy Újvidéken és környékén egziszten­ciális ellehetetlenítésre kényszerítették az akkori politikai irányadók.­­ Talán kevesen tudják, hogy korai életszakaszában Sziveri képzőművészettel is foglalkozott, a mi első kapcsolataink a TAKT-tal, illetve a muzslyai Ifjúsági Művészte­leppel kapcsolatosak - mondta Csorba. - Nem olyan régen arról értesültünk, hogy a Kertész Imre Intézet kebelén belül létrehozzák a Sziveri János Archívumot, ott fogják összegyűjteni mindazokat a kéziratokat, relikviákat, könyveket, hangzóanyagot, plaká­tot és minden egyebet, ami Sziveri János életművéhez és munkásságához kötődik. Gondolom, hogy a Sziveri-kultusz fönnmaradásának, munkássága továbbéltetésének ez egy fontos mozzanata lesz. ■ N­ a Nagy Magdolna Rekordszámú résztvevő az újvidéki futóversenyen Tegnap 26. alkalommal rendezték meg az Újvidéki Félmaratont a vajdasági szék­városban. A futóverseny a Szabadság téren kezdődött, a 21,1 kilométer hosszú táv rajtja és a célja is itt volt. Az idei félmaraton AIMS tanúsítvánnyal (Association of International Marathons and Road Races) rendelkező útvonalon haladt végig: a Zmaj és a Duna utcákban, a Razzia Áldozatai Rakparton, az egyetemvároson, a Jiricsek és a Fruska gora utcákon, az 1300 tizedes utcán, az Ivó Andric utcán és a Stefan despota sugárúton. Az idén rekordszámú, 1200-nál is több sportoló vett részt a versenyen 22 országból, külföldről 105 profi futó érkezett, továbbá 120 katona és 150 rendőr is rajthoz állt. A hagyományos félmaratoni táv mellett félmaratoni váltóra, 4,1 km-es gyaloglásra, 10,5 km-es negyedmaratonra, nordic walkingra, közép- és általános iskolások futó­versenyére, valamint babák mászóversenyére is be lehetett nevezni. 1 óra 17 perc és 33 másodpercre volt szüksége a leggyorsabb félmaratonfutónak, hogy célba érjen. Ő nem más, mint a tavalyi győztes, Miroslav Markovic, a Szerbi­ai Katonaság legsikeresebb futója. Nyomában érkezett, mindössze 23 másodperccel később, tehát 1 óra 17 perc és 56 másodperces idővel a női futam győztese, a Novi Pazar-i Teodora Simovic, aki tavaly szintén elsőként ért célba. A férfiaknál Nenad Milosavljevic ezredes lett a második (1:18:42), a harmadik pedig a szkopjei Igor Jahi­­movski. A női futamban másodikként a belgrádi Nora Trklja (1:29:46), harmadikként pedig a szlovéniai Katja Rakuscek (1:35:25) ért célba. A tegnapi versenyen nem dőlt meg a rekord: a férfiak között 19 éve Ramiz Taipi (1:03:00), a nőknél pedig 17 éve Olivera Jevtic (1:09:18) tartja. Egyébként a férfiak mezőnyében tartott világrekordot (amelyet nyolc évig az eritreai Zersenay Tadese tartott 58 perc 23 másodperces idővel) tavaly a valenciai félmaratoni futóversenyen a kenyai Abraham Kiptum 58 perc 18 másodperces idővel megdön­tötte. ■ H. Zs. Dávid Csilla Maradék maradéka Folytatás az 1. oldalról A könyvbemutató kezdetén Berta Géza, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke üdvözölte az egybegyűlteket, akiket ezt köve­tően Halász Dániel maradéki református lelkész és Máriás Endre, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete elnöke is köszöntött, a rendezvény folytatásában pedig a kötet jelenlévő szerzői ismertették a kiadványt. A Magyar Nemzeti Tanács támogatásával napvilágot látott Maradék maradéka című kötet ugyanis a VMÚE 2017-es riporttáborá­ban készült írásokat öleli fel, amelynek során a résztvevők egyéb települések mellett Mara­dékot is felkeresték. A könyvbemutatón a vajdasági újságírók közül Léphart Pál és Tóth Lívia, a VMÚE két alelnöke, valamint Szanyó Tóth Gizella, a Magyar Szó nyugalmazott újságírója, az erdélyi vendégek közül pedig Ambrus Attila, Ambrus Melinda, Bakó Zoltán, Bögözi Attila és Farkas-Ráduly Melánia beszéltek a táborban szerzett élmé­nyeikről, valamint annak a közösségmegtartó és közösségépítő munkának a fontosságáról, amelyet a riportok készítése során maguk is megtapasztaltak. Klemm József, a VMÚE elnökségi tagja pedig a külhoni magyar újság­író-egyesületek között megvalósuló együtt­működési törekvések jelentőségét taglalta, amelyeknek köszönhetően a VMÚE riport­Léphart Pál, Ambrus Attila, Tóth Lívia, Szanyó Tóth Gizella és Bögözi Attila táborai és az ott készült szövegekből szüle­tett kötetek, valamint egyéb projektumok is megvalósultak az elmúlt évek során. A könyv­­bemutató végén a házigazdák nevében Berta Zoltán mondott köszönetet a vendégeknek és a megjelenteknek, majd az összejövetel jó hangulatú mulatsággal zárult. A rendezvényen egyebek mellett az is elhangzott, hogy már folynak az előkészületei a VMÚE idei, sorrendben negyedik riporttá­borának, amelynek helyszíne a tervek szerint Törökkanizsa lesz, ahova a Kárpát-meden­ce minden részéről érkeznek újságírók. A résztvevők a községhez tartozó kistelepülé­seket is körbejárják majd, bepillantást nyerve a község lakosságának életébe és minden­napjaiba is. A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete rendezvényei nemzeti jelentőségű vajdasági magyar rendezvények, amelyek a Magyar Kormány Miniszterelnöksége Nemzetpoliti­­kai Államtitkársága, a Bethlen Gábor Alapke­zelő Zrt. és a Magyar Nemzeti Tanács támo­gatásával valósulnak meg. ■ H. Sz. Horváth Szabolcs Életre keltek a bábok Hat előadást láthatott Zentán a XV. Bábfesztivál közönsége A Brunszvik Teréz Magyar Óvodapedagógusok Egyesülete és a zentai Hófehérke Óvoda közös szervezésében az intézmény Szivár­vány épülete adott otthont szombaton a XV Bábfesztiválnak, mely­nek keretein belül a közönség a környékbeli bábcsoportok előadásait tekinthette meg. A megnyitón a helyi óvoda igazgatónője, Kopasz Ildikó, majd a rendezvény megálmodója, a Brunszvik Teréz Magyar Óvoda­­pedagógusok Egyesületének elnöke, dr. Szőke Anna üdvözölte a jelenlévőket. Utóbbi köszöntőjében elmondta, a rendezvény több mint húszéves hagyománynak örvend, ha magát a fesztivált nem is, a műhelymunkát minden évben megszervezik, annak állandó helyszíne Kishegyes, az ott előkészített darabokat láthatja a fesztivál alkalmával a közönség. Kiemelte a rendezvény közösségépítő szere­pét, a bábcsoportok fő tevékenységeként a gyermekek szórakoztatását jelölte meg, ugyanakkor hangsúlyozta, milyen remek lehetőség ez az anyanyelvi készség fejlesztésére, és milyen fontos szerepet játszanak a mesék a gyermekek életében. Hozzátette, ennyi év után már igazán otthon érzi magát Zentán, s rendkívül hálás, hogy a bábfesztivál is otthonra lelt a Tisza-parti településen. A folytatásban a szórakozásé volt a főszerep, előbb a kishegyesi Pán Péter óvoda óvónői és óvodásai mutatták be a Csökönyös kisele­­fánt című darabot, majd a magyarkanizsai Gyöngyszemeink Iskolás­kor Előtti Intézmény Bóbita bábcsoportja következett a Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack magyar népmese-adaptációval. Az óbecsei Lábud Pejovic intézmény bábozói a Na livadi, míg a marto­­nosi Nasi Biseri óvoda csoportja a Baba zaba i njeno zapce című művet mutatta be. Ötödikként ismét az óbecseiek léptek fel, ezúttal a Szemfüles zeneiskolája című darabbal, a sort pedig A békakirály zárta a zentai Dárika bábcsoport előadásában. A Hófehérke Óvoda immár ötödik alkalommal volt gondos házi­gazdája az eseménynek, Kopasz Ildikó, az intézmény igazgatónője joggal lehet büszke az elmúlt időszakra. - Már évek óta követjük, figyelemmel kísérjük az előadásokat, szembetűnő a fejlődés. Egyre szebbek, kidolgozottabbak, részlete­sebbek a darabok. A zentai bábcsoport hosszú hagyományra tekint vissza, nemcsak az elmúlt tizenöt évben létezett, hanem már koráb­ban is. Tíz éve alakult a Dárika bábcsoport, némileg úgymond hiva­talos formát adva a dolognak, én leginkább ezt az időszakot érzem magaménak, hiszen korábban nem vettem részt benne ilyen aktívan. Fontosnak tartom nem csak a bemutatókat, de a továbbképzéseket is. Ennyi idő alatt megismertük egymást, a csoportokat, régi ismerős­ként várjuk és üdvözöljük egymást. Családias a hangulat, igyekszünk egymástól tanulni, ötleteket szerezni. Közösen próbálunk fejlődni. Azt sem vesszük zokon, ha ugyanazt a történetet adjuk elő, hiszen minden előadás és elgondolásmód más, egyéni. A rendezvény nagy öröm nem csak a gyerekeknek, de a részt vevő pedagógusoknak is. Nem rivalizálunk, a kritika mindig építő jellegű, egy kis humor­ral fűszerezve. Az alap, hogy mi mégiscsak óvónők vagyunk, nem hivatásos színészek. Ebből fakadóan úgy érzem, mi tudjuk igazán megszólítani a gyerekeket, megtalálni velük a közös hangot, hiszen alapvetően ez a mindennapi feladatunk - nyilatkozta az esemény kapcsán az igazgatónő. ■ ekk A Csökönyös kiselefánt a kishegyesiek előadásában 2019. március 25., hétfő Produktív délután a gyermekekért Óvodapedagógiai továbbképzés Csókán Újabb óvodapedagógiai képzésben lehe­tett része annak a 25 óvónőnek, akik 2018 novemberében jelen voltak az akkreditált képzés első részén. A péntek délutáni prog­ramon két intézmény óvónői képezhették magukat, a zentai Hófehérke Óvoda és az Öröm Iskoláskor Előtti Intézmény óvoda­­pedagógusai. A többórás képzésnek három előadója volt, H. Tóth István Kecskemét­ről, aki A népi gyermekjátékok közösségte­remtő szerepe az óvodáiéban címmel tartott előadást, Körmösi Katalin Budapestről, akinek prezentációja A tanulás értelmezése az óvodákban volt és dr. Szőke Anna, aki pedig a kompetenciáról tartott előadást. - Mivel terjedelmes anyagokról van szó, és nem akartuk az óvónőket nagyon terhelni, ezért két részre szedtük az oktatást, hiszen ilyenkor több dolog is előkerül. Én például a kompetencia mellett beszéltem a család és az óvoda kapcsolatáról is. Fontos tudnunk, hogy nevelnünk kell a szülőket is, amit persze nem kell szó szerint venni, de a mai szülő „mindent tud”, amibe nem mindig szeren­csés, ha beleszól egy óvónő. Ez a felfogás persze nem mindenkire jellemző, de álta­lánosan előforduló és jelen lévő probléma, így megkértem az óvónőket, hogy nagyon óvatosan és tapintatosan kezdjük el a szülő­ket is bevonni az óvodai életbe - mondta dr. Szőke Anna, aki arról is beszélt, hogy a szülői értekezleteken igenis szigorúan kell a televízió és a számítógép használatáról beszélni, mert mindenkinek fel kell ismerni, hogy ezek a tárgyak nem „bébiszitterek”, nem helyettesítik a személyes kapcsolatokat. Ráadásul rengeteg információt ont majd a tévé, majd a számító­gép a pici gyermekre, aki nem biztos, hogy ezt megfelelően tudja kezelni. Ha például tévét nézünk, azt tegyük együtt, utána beszéljünk róla, hiszen a kommunikációra nagyon is szükség van. Az egyes előadások mellett számos kiadvány is érkezett Budapestről, melyek az Óvodai Nevelés folyóirat kiadványai, amely­nek Körmösi Katalin a főszerkesztője. A képzésen szóba került, hogy 2022- ig igyekeznek bevezetni az óvodákban a kis csoportos foglalkozásokat. Nem az eddig jellemző nagy csoportmunkára lenne a hangsúly helyezve, hanem az egyes csoportszobák is úgy lennének kialakítva, hogy kisebb kockákat, sarkokat csinálnának, és a gyerek oda menne, ami őt leginkább érdekli. Ehhez a technikai felszereltség még nincs meg, de dolgoznak rajta, és az óvoda­­pedagógusok is most kezdik tanulni ezt az oktatási formát. ■ Sz.N. A Szórványlétben projektum finanszírozásában részt vesz a Köztársasági Államigazgatási és Helyi Önkormányzati Minisztérium.

Next