Magyar Tanítóképző, 1929 (42. évfolyam, 1-5. szám)

1929-05-01 / 3. szám

214 Irodalom nős tanfolyamát. A második hónap vége felé jártak. Az előadó majdnem mindig eszperantó nyelven beszélt. Gondoltam, könnyű neki, hiszen tud, de a szegény két hónapos tanítványok mit értenek ebből és a két hó­napos tanítványok meglepő folyékonysággal válaszoltak minden kérdésre eszperantó nyelven. Egyik-másik szorgalmasabb az először hallott olvas­mány tartalmát is el tudta mondani. Mindezt heti két órai tanítással. Ez a tény meggyőző volt és legméltóbban dicséri a szerzőt és munkáját, melyhez magyar szívvel, velős tömörséggel írt előszót Mihalik József kollégánk, aki maga is lelkes harcosa a magyar eszperantisták kultúr­­mozgalmának. fl­aghy Gyula eszperantó nyelvtanát szívesen ajánlom a tanítóképző, tanárság figyelmébe. Három szempont késztet erre: magyar nemzeti, kultúremberi és pedagógiai. Zoltán Géza. * Révfy Géza: Édes anyám... Négy dal ének-zongorára. Bárd Fe­renc és Fia kiadása. Bpest, 1928. Ára: 2­40 P. Az új Révfy-dalok méltó hajtásai öreg nótafa-kortársunk kiapad­hatatlan vénájának. Magyarosságuk, nemes, egyszerű dallamuk rövi­desen éppoly közkedveltté fogja tenni ez új dalokat is, mint amily ál­talánosan elterjedtek a közismert szerző régebbi nótái. Az ízlésesen egy­szerű zongorakísérettel ellátott dalokat a Bárd Ferenc zeneműkereskedő cég adta ki. Cs. Z. * Dr. Horn József: Alkotmánytan: Tanító- és tanítónőképzők számára. Budapest, Franklin-Társulat, 1929. 160­1. A tanítóképzőkben évek óta régi könyvek foszlányaiból s az évről-évre változó újabb törvények és rendeletek vázlatos jegyzeteiből szedtük össze az alkotmánytan anyagát, ami rendkívül megterhelést jelentett tanárra és tanítványra egyaránt. Érthető érdeklődéssel vártuk hát az új alkotmánytant. Alkalmam volt Horn könyvét nemcsak áttanul­mányozni, hanem, a kézirati példány megszerzésével, egy részét hónapok óta tanításaimban fel is használni. Tapasztalataim alapján a legőszin­tébb örömmel állapíthatom meg, hogy a jogi ismeretek tanítására szep­temberben már olyan könyv fog állani rendelkezésünkre, amely tan­­könyvirodalmunknak is büszkesége. Valóban meglátszik ennek a kitűnő beosztású és szépen megírt könyvnek minden paragrafusán s egész elgondolásán, hogy kebelbéli és szakember munkája. Kebelbelinek azért mondom a szerzőt, mert Horn József egykor a budai tanítóképzőnek volt kiváló növendéke. Azt a meglepő pedagógiai szellemet, mely munkáját az első sorától az utolsóig jellemzi, a tanítóképző hatásának tulajdonítom. A kitűnő diák nem tagadta meg magát. Nem felejtette el, hogy tanítójelölteknek írja könyvét s a jogászt mintegy feloldva önmagában, mondanivalóit értel­mesen s mindenekfelett a tanulók érdekeinek szem előtt tartásával a pedagógus lelkén szűri át és kifogástalan magyarsággal írja meg. A jó tankönyv írásához pedig éppen ezek a feltételek szükségesek: szak­tudás, pedagógia és jó toll. Horn József könyvében mind a három feltétel megvan. Határozot­tan ura a tárgyának s annak anyagát a jogi ismeretek temészetének megfelelően röviden, velősen, csaknem matematikai precizitással adja elő. Könyvében elkalandozások, nyakatekert magyarázatok, vagy ki­

Next