Magyar Themis, 1876 (7. évfolyam, 1-54. szám)
1876-01-13 / 2. szám
nék, távolról sem ér fel azon kárral, mely a vesztes fél részére az által háromolhatik, hogy a legfőbb ítélőszék, daczára két egybehangzó ítéletnek, egy harmadik, a vesztes félre nézve kedvező ítéletet hoz, s az alperes a hitelező machinatiói következtében most már a jogtalanul fizetett pénzöszszeget többé vissza nem szerezheti. Auto Aut. Vagy csupán két fórumot creálni, s akkor a többször hivatott §. megmaradhat, mert lényegéből ki van vetkőztetve; vagy ha megtartjuk a mostani rendszert a hármas perúttal, az ajánlott módosítást alkalmazni. Miután azonban egyhamar kilátás nincs a hármas perút megszüntetésére, a 287. §. csupán első részének alkalmazása a mi viszonyainknál fogva az egyedül rationabilis út, mert megvédi a hitelezőt, de egyúttal oltalmába veszi a tán igazságtalanul zaklatott adóst is, és így az érdekeket kiegyenlíti és megfelel az igazság elveinek. Ajánljuk ez elmélkedésünket azoknak figyelmébe, akiket megillet, a zálogjog bekebelezésének a törvény alapján helyt adni? Határozott intézkedést ezen esetre nézve a fentebbi törvény nem tartalmaz. Véleményem mindamellett oda irányul, hogy ily esetben a bekebelezésnek helyt adni nem lehet; s ha az mégis megtörtént, — amint hogy nekem is van több hasonló esetről tudomásom — nem helyesen történt. Általánosan elismert jogelv ugyan az, hogy az új törvény visszaható erővel nem bír; csakhogy ezen elv minden körülmények közt nem alkalmazható, s mint minden törvény alól, úgy ez alól is van kivételnek helye. Igaz az, hogy az új törvény a régi törvény uralma alatt szerzett jogokat respectálni köteles, csakhogy ezen jogok már valósággal megszerzett jogok (jura quaesita) legyenek,vagyis olyanok,amelyeknek megszerzéséhez a megkívántató kellékek tettleg létesültek. Ilyen jogot nem érint az új törvény. Ott azonban, hol a jog megszerzéséhez szükséges kellékek egyike is hiányzik, ha az újabb törvény ezen jognak megszerzését más formához köti, ezen hiányzó kellék kipótlása a régi forma szerint többé nem történhetik. »Vigilantibus jura«, mondja egy jogi példabeszéd, melyet a magyar hivatalos stylus azon fordításban ad vissza, miszerint: »mulasztásának következményeit kiki magának tulajdonítsa«, s ez helyesen alkalmazható azon esetre, midőn valakinek a régi törvény szerint lehetséges volt valamely jogot megszerezni, azonban azt tenni elmulasztotta, mert ilyen puszta lehetőséget, mely még megszerzett joggá nem vált, az új törvénynek kímélnie nem szabad. Ha ezen elveket, amelyeknek helyességét a mai jogtudomány igazolja, a czikkem tárgyául választott konkrét esetre alkalmazzuk, azt fogjuk találni, hogy egy hozomány átadásáról szóló szerződés, ha abban ingatlanra való betáblázás kiköttetett, kétféle jog megszerzésére nyújtja a lehetőséget. Az egyik »jus ad rem«, dologhoz! jog, t. i. az, melynél fogva a hozomány adójának joga van a hozománynak a kitűzött czélra leendő fordítását, eshetőleg épségben fen tartását, s bizonyos feltételek beálltával neki vagy jogutódainak leendő visszaadását követelni. Ezen jog a szerződés aláírásával s illetőleg a hozomány átadásával megszereztetett, s a mennyiben a régi törvényben előírt formák ezen szerződés megkötésénél megtartattak, ezen jogot az uj törvény is érintetlenül hagyja. A másik jog azonban »jus in rem«, dologbani jog, t. i. a hozomány adójának azon joga, hogy magát a férj ingatlan vagyonára eszközlendő zálogjogi bekeblezés által biztosítsa. Ezen jog megszerzéséhez nem elég csupán a szerződés megkötése, hanem szükséges annak telekkönyvi bekeblezése is; e nélkül ilyen zálogjog nem létezhetik. Ha a régi törvény szerint magánokirat alapján megtörtént már a zálogjog bekeblezése, az az uj törvény által is érvényesnek ismertetik. Miután azonban az új törvény a házastársak közti zálogjog megszerzéséhez múlhatlanul közjegyzői okiratot kíván , 1875. évi augusztus hó első napja után semmiféle hozományi magánokiratra a zálogjog megszerzése többé meg nem engedhető. Unger e tárgyban következőleg nyilatkozik: »Das dingliche Recht schöpft seinen Inhalt so wie den Umfang seiner Wirksamkeit-------— aus dem Gesetz, und verändert sich daher mit seiner Quelle sofort.« Határozottan intézkedik különben e tárgyban a törvény is, nem a közjegyzői törvény ugyan, hanem egy másik nem csekélyebb erővel bíró törvény. Ugyanis az osztrák polgári törvénykönyv 1368. §-a, mely az országbírói értekezlet I. B. 156. §-a által érvényben hagyatott, azt mondja, hogy: »zálogszerződésnek azon szerződés neveztetik, mely által az adós, vagy helyette más valaki valami dologra a hitelezőnek valóságos zálogjogot enged, következőleg annak az ingó zálogot átadja, vagy az ingatlant Lehet-e a közjegyzői törvény életbelépte előtt magánokiratba foglalt házassági szerződés alapján jelenleg zálogjogi bekeblezést elrendelni? Legyen szabad egy a jogászközönséget érdeklő vitás, vagy legalább némelyek előtt vitásnak látszó, jogi kérdés felett szerény nézetemet e lap hasábjain elmondanom. Az 1874. XXXV. távczikk 54. §-a a közjegyzői kényszert hozta be a házastársak vagyoni viszonyait szabályzó szerződésekre nézve. Ezen törvény 1875. augusztus 1-jén lépett életbe. Kétségtelen tehát, hogy e naptól kezdve a házastársak azon szerződései, melyekben egymás iránt kötelezettséget vállalnak, ha magánokiratba foglaltatnak, ipso jure érvénytelenek. Kérdés azonban az, hogy ha egy ilyen szerződés 1875. évi augusztus 1-je előtt kelt s annak alapján a zálogjog bekebelezése 1875. augusztus 1-je után kéretik, lehet-e T A K m, Szalay László „Themis“-e Említettük már a múlt alkalommal, hogy a második füzetben (1839.) Eötvöstől van egy dolgozat. Czime: »Vélemény a fogházjavitás ügyében ns. Borsodvármegye ebbeli küldöttségéhez.« A nagy iró itt lelke egész erejével küzd a rabok sorsának javitása érdekében. A rendszer, melyet a szabadságbüntetést illetőleg pártol, a következő mondatokban van jelezve: »Ami személyes meggyőződésemet illeti, véleményem szerint a legjobb fogház bizonyára az volna, mely sem az egyik, sem a másik rendszert nem követné egészen, de elosztva kétfelé, rabjainak egy részét az auburni, másikat a philadelphiai rendszer szerint tartaná. A tömlöcz, amenynyire általa nem csak büntetés, hanem még azon felül a rabnak megjobbítása czéloztatik, egyszersmint nevelő intézet, s azért bizonyára annyival czélt érőbb, mennyivel inkább alkalmaztathatik az egyes lelki tulajdonihoz. Azonban az ok, miért én e két rendszer egyesítését kívánom, nem ez ; teljes s belső megjobbulás oly ritkán reménylhető, hogy azt politikus intézetek czéljául kitűzni nem lehet, csak a hit eszközölheti ezt szent befolyásával, s nincs ember, ki annak létesithetését bizonyíthatná. — Okom az, hogy tömlöczeinkben nagy számmal oly személyek találtatnak, kikre az való sikerrel nem alkalmazható. A gyanúsokat értem, s azokat, kik rövidebb elzáratásra ítéltetnek.« A további kifejtésből látszik, hogy nézete közel áll a genfi rendszerhez. Az osztályozás tekintetében ugyanis a következőket mondja: »Az osztályok, mint magától értetik, a rabok élelmére s tartásuk szigorúságára nézve különbözők, s azért az igazgatóságnak adott állaltételi jog, jutalmul is, fenyítékül is szolgálhat, mi annyival jobb, mennyivel szükségesebbek ily indító okok oly intézetben, hol mihelyest a reményt egészen kizárjuk, hatalmunkat elvesztjük. — Jól tudom, vannak sokan, kik ez osztályozást, s főkép az igazgatóságnak engedett általtételi jogot roszalják, s részemről magam is meg vagyok győződve, hogy a raboknak a tömlöczben mutatott megjobbulásába sokat bizni nem lehet; s hogy rablánczok közt többnyire tettetés a jóság, melyekre a rabot csak anyagi jólétének nevelése buzdítja: de váljon e tettetés oly nagy szerencsétlensége? vagy nem kellene-e inkább örülnünk oly intézetnek, mely arra bírja az embereket, hogy magukat jóknak tetessék ?« Teljesen állanak ezen szavak az ir-rendszerre is, melyet a magyar büntető törvény javaslata meghonosítandónak vél. Ép e rendszerelen is felhozatott már több oldalról, hogy a javítás, mely a különböző fokozatok által elévetni állttatik, csak látszólagos és csak addig tart, mig a felügyelet meg nem szűnik. Eötvös azon mondása, hogy a »jónak tettetés« is elégséges a társadalom számára, találó cáfolatot tartalmaz ezen kifogásra Hasonlag nagyon illenek mai börtöneinkre és az e téren mutatkozó reformok rendkívüli lassúságára Eötvös azon szavai, melyekkel értekezését bezárja: »Sietve halad e haza is a század szellemével; mindünnen vasutak méretnek, a Duna síkját gőzösök szántják fel, mindünnen oskolák s intézetek támadnak, s a tömlöczjobbitásra nézve nem volna szabad semmit reménylenünk. Csak az anyagi jólét megszerzése után fáradoznék e nagy nemzeti erő, s nem volna egy szó, mely arra intene, hogy van valami, mi fényes reményeinknél előbb: kötelességünk, azok iránt, kik ellenünk vétkeztek, kik a hontörvényt megszegők de nem szűntek azért embertársaink lenni; kik véghetlen keserveket szenvednek, s kiken segitenünk kell, mert segítenünk lehet; s mert embertársaink iránt minden szoros kötelesség, mi nem lehetetlen.« — Ezen értekezés után következik Szalay dol ■gozata, melyben előadja az esküdtszék intézményének állását Angliában, Francziaországban és Észak-Amerikában. Bezárja ezen füzetet Dupin jellemrajza franczia forrás után. (v. 10