Magyar Turista Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-22. szám)
1941-01-15 / 1. szám
TÚRATERVEK Január 26-án. Autóbusszal Dobogókőre. Indul vasárnap reggel 8 órakor a Nemzeti Színháztól, 8 óra 10 perckor a Berlini-térről. Útiköltség 5.— pengő. Február 2-án. Autóbusszal a Börzsönyi-hegységbe. Kisinóczi m. házhoz. P 7.—. Február 16-án. Autóbusszal Mátrafüred- és Kékestetőre 14.— P. Március 3-án. Autóbusszal a Vértes-hegységbe a gesztesi várhoz 7.— P. Március 15—16-án. Autóbusszal a Bükk-hegységbe, Lillafüred- Újhutára. Útiköltség 20.— pengő. Március 22—25. Autóbusszal a Felvidékre. 36.— P. Április 10—14. Autóbusszal Erdélybe. 62.— P. Április 27-én. Hajóval Nógrádverőcére, Szent Bernát ünnepség. 1.40 P. Május 4-én. Autóbusszal a garamkövesdi hegyekbe. 7.— P. Május 18-án. Autóbusszal a Vértes-hegységbe. 7.— P. Május 31.—Június 2. Autóbusszal a Mátrába, Galyatetőre. 15.— P. Június 14—29. Autóbusszal végig Kelet-Magyarországon és Erdélyen. 110.— P. Július 13—31. Autóbusszal végig Kelet-Magyarországon és Erdélyen. 120.— P. Augusztus 15—31. Autóbusszal végig Kelet-Magyarországon és Erdélyen. 120.— P. Turisták Erdélyért.. . Lapunk kiadóhivatalához újabban a következő adomány érkezett: Vándorok Turista Egyesülete .......... 10.— pengő Eddigi gyűjtésünk ................................. 246.— pengő Összesen: 256.— pengő ermészetvédelem Otthon . . . Mostanában sokat írtak a napilapok arról a szomorú tényről, hogy egymásután vágják be a főváros fáit s ez a nagy kőtenger egyre szegényebb lesz zöld lombszigetekben. Először a Kossuth Lajos ucca fái fölött kondult meg a halálharang, azután az Üllői út fáit vágták I ki s ki tudja mi van még tervbe véve. Ha vasárnaponként kifelé igyekszünk Zugligetbe vagy Hűvösvölgybe szomorúan tapasztalhatjuk, hogy a Széll Kálmán tér hurokvágányainak átrendezése is a fák megcsonkítását vonja maga után. A villamossínt oly közel helyezték a gyalogjáróhoz, hogy a fáknak az úttest felé kinyúló ágait mind le kellett vágni. (És ez közvetlenül a Székesfővárosi Erdészeti Hivatal épülete előtt történt s alig néhány lépésnyire attól a háztól, hol a nagy természetvédő, Kaán Károly élte visszavonult, csendes életét...) Lehet, hogy sokaknak az a véleménye, hogy mit érdekel ez bennünket, turistákat? Mit érdekel az bennünket, hogy kivágják-e a fővárosi fákat, vagy meghagyják. Bennünket a mAG^ftR Tuftj&rAeuer úgysem elégít ki a néhány pesti fasor és tér, mi kivágyódunk a fák ezreinek birodalmába, az erdők titokzatos mélységébe. Igaz, de azért mégsem lehet nekünk közömbös, hogy mi történik Budapest természeti kincseivel. Ne feledjük el, hogy aki szereti a természetet, az mindig és mindenütt szereti! Aki szereti a fákat odakint a hegyekben, az kell, hogy otthon is szeresse és semmiesetre sem térhet közömbösen napirendre fölötte, ha a fákban, terekben amúgy is szegény pesti oldalon egész fasorokat kivágnak. És ne feledjük el, hogy a hét hét napjából hatot mégiscsak itt kell elrejtenünk a városban s ezek a fák, melyek a természetet, a természet pompáját lopják be ide a rideg kőfalak közé, ezek a fák, ezek a zöld szigetek a nagy kőtengerben, a budai erdőknek ezek az előretolt hírnökei teszik számunkra elviselhetőbbé a vasárnaptól vasárnapig húzódó szürke hétköznapokat. Természetszerető emberek jellegzetes sajátsága, hogy lakóhelyüket is a természet szépségeivel igyekeznek körülvenni. Sokakat kenyérkereső foglalkozásuk, hivataluk bekényszerít ugyan a belsőbb városrészekbe, de aki csak teheti, az mind menekül ki a kertvárosokba és a budai oldalra. Mennél többet jár valaki a szabadban, annál inkább vágyódik a természet szépségei után, nemcsak vasárnap kint a szabadban, hanem hétköznapokon is, otthon .. . ★ A fák sorozatos kivágásáról Szendy Károly polgármester is nyilatkozott s az alábbiakat mondotta az egyik fővárosi napilap munkatársának: „Engem érint a legfájdalmasabban a fák kivágása, tekintve, hogy a fővárosnak minden fája a szó szoros értelmében személyes jóbarátom. Ahol kényszerítő okok folytán mégis szükséges a fairtás mielőtt ahhoz beleegyezésemet adtam volna, illetőleg adnám, személyesen is megjelenek, megtekintem a körülményeket és csak akkor járulok hozzá egy egy fa kivágásához, ha a felmerült probléma megoldására nincsen más kivezető út. — Én nem vagyok a fák ellensége, hanem éppen ellenkezőleg, mihelyt valahol mód kínálkozik rá, olyan irányban intézkedem, hogy új fákat ültessenek. A fák iránt érzett szeretetem azonban nem befolyásolhat akkor, amikor a főváros fejlődéséről van szó." Szendy Károlyról turistakörökben köztudomású, hogy nagy természetbarát — hiszen a Magyarországi Kárpát Egyesület társelnöke — s egy pillanatig sem volt kétségünk aziránt, hogy semmi esetre sem engedélyezné ezt a fairtást, ha elkerülhető volna. Válasza mégsem megnyugtató, mert Budapest rohamosan fejlődik, az utak, utcák forgalma napról-napra nő s így bizonyára még sok fa és fasor fog elpusztulni, ha a forgalom érdekei úgy kívánják. És az sem kielégítő, hogy a kivágott fák helyett majd másutt ültetnek újat. Ahhoz először is idő kell, míg ezek a fák oly nagyra megnőnek, mint a kivágottak, másrészt nem lesz arányos a fák megoszlása a főváros területén. Miután újabb ültetések csakis a külső részeken történhetnek, tehát egyes belső városrészek fátlanok vagy legalábbis fákban szegények lesznek, amit — az itt lakók szemszögéből nézve — egyáltalán nem ellensúlyoz az, hogy a külső övezetekben van elég fa. Sajnálkozva és szomorúan vesszük ezt tudomásul, mert ha van pesti polgár kinek a fák kiirtása fáj, úgy a turista elsősorban az!