Magyar Ujság, 1871. február (5. évfolyam, 26-48. szám)

1871-02-26 / 46. szám

szám. Számból,­február 25. V-ik évfolyam 1871. Előfizetési ar la, elyítem Eg­éaz évre 20 ft —kr. Félévre 10 „ — „ Negyedévre 5 „ — , Egy hóra . 1 ,, 70 „ Szerkesztésérfi ivódó,­ Megyeház-utcza 8-ik szám földszint, hova a lap bértartalmára vonat­kozó minden iratok úgyszintén az előfizetési pénzek intézendők. Levelek s kéziratok vissza nem adatnak. Bem­entetlen levelek csak ismerős kezektől fogad­tatnak el. h­irrdetbbek: egyedül csak Neumann B. 1-ső magyar hirdetés ügynökségi irodájába, Kigyó-utcza C. vagy annak helyettesének Leopold Miksának adandók át. Előfizetési ár vidéke am Egész évre 20 ft —kr Fél évre . 10 ." — Negyedévre 5 ,. Egy hóra . 1­9­70 „ Beigtatási díj : 8 hasábos Petitsor 1 szeri beigtatásnál 12 kr. többszörinél 9 kr. Bélyegd minden beigtatásért 30 kr. A nyilttérben 5 hasábos Petitsor 25 kr. Ifjaár" Egyes példány ára 10 kr. A­­l a k­o­z­á s o­k. Szegedről Szűcs Ferencz úr mint az ottani társalgó kör pénztárnoka szerkesztőségünkhöz átadás végett beküldte a „Szegedi polgári tár­salgó kör“ által f. hó 4-én a franczia köztársa­ság sebesült katonái javára rendezett tánczvi­­galom tiszta jövedelmét, 200 osztrák értékű forintot, mely határozottan e czélra fordítandó. Miskolczról Szinay István úr a honvéd­­menház javára 200 frtot küldött szerkesztősé­günkhöz, mint Kormos Rezső úr gyűjteményét a „Megyei élet“ czimű rovatunkban közlött sorokkal. Pest, február 24. Béke vagy háború ? Még néhány nap s e kérdésre határozott feleletet nyertünk. A mai tudósítások szerint arra már nem kell sokáig várnunk, mert, mint mondják a békeokmány már készen van, és szombaton a nemzetgyűlés elé terjesztetik. A békefeltételek még mindig a titok leplé­vel vannak letakarva, s mint állítják azok ál­talánosságban el vannak fogadva. Poroszor­szág, ha igaz, jelentékenyen mérsékelte a hadi kárpótlást, s nem ragaszkodik már ahhoz,hogy a kárpótlás megfizetéséig megszállva tartja a C­hampagnet. Thiers s a béke­bizottság tehát e hó 22-ke óta Versailles-ban ugyancsak igyekezett fel­adatát mielőbb megoldani. Nem tudjuk mennyiben érdemel hitelt, de mint hírt fölemlítjük a bécsi franczia követ­ségtől kiszivárgott azon hírt, miszerint sok tekintetben néhány valószínűnek látszó körül­mény a mellett szól, hogy a háborút még ko­rántsem lehet befejezettnek tartani. Ha Poroszország túlcsigázott követ­­éseit tetemesen le nem szállítja, a háború folytatása nem csak lehetséges, hanem igen valószínű. Sőt azon körülmény is, hogy Vilmos császár ahhoz ragaszkodik, mikép a békét másutt alá nem ír­ja, mint a tuilleriákban, a béke létrejöttét meg­hiúsíthatja, miután Thiers és Jules Favre azon esetre, ha a német seregek a franczia főváros­ba bevonulnak, semminemű felelősséget el­vállalni nem akarnak. E hir azonban megerősítésre vár, miután Thiers s Favre sokkal inkább a béke megkö­tése mellett vannak, hogy sem most a nagy ne­hezen előkészített útról ismét letérjenek. A poroszok tehát csak megtartandják a Parisba való bevonulás diadal menetét. S hogy a francziák föl ne ingereltessenek, az hogy a ká­poszta is megmaradjon s a kecske is jól lak­jék, egy kisegitő eszközt találtak ki s ez az, hogy mint „vendégek“ fognak Párisig vonul­ni. A bevonulás napjául vasárnapot s hétfőt emlegetik. Sőt már erre nézve előkészületeket is tesznek, a mennyiben a városházára s egyéb középületekre a fehér lobogók fölvonattak. A­mint Bécsből jelentik, Lefaivre a fran­czia consul, ki a franczia köztársaság érdeké­ben tett erélyes működése által tűnt föl s tett hazájának jó szolgálatokat, hivatalos működé­sétől fölmentetett. Alig hihető, hogy Lefaivre-t ezzel meg akarták volna c­áfolni, annyi azon­ban tény, hogy Lefaivre ezt legkevésbé saját kormánya részéről tekintheti bizalmatlan­ságnak. Remusat a bécsi franczia követséget nem fogadta el s most a diplomácziai szokásokhoz ragaszkodók azt állítják, hogy Metternich sem fog helyén tovább megmaradhatni. Lehet, hogy Metternich már­is állomásának oda ha­gyására készül, mert e fontos pillanatban nem tartja érdemesnek, hogy az események folyá­sát bevárja, hanem elég korán az ancacheni fürdőbe ment.­­ A bécsi franczia követségre Daru szemeltetett ki. Az osztrák császárnak Vilmos császárhoz saját kezűleg irt levelében az állna, hogy El­­sais és Lotharingiát Frigyes Károly herczeg régenssége, mint a császár helytartója alatt kellene egyesíteni, ennek praerogativ souve­­rainjogot biztosítva s székvárosul Nancyt je­lölni számára ki. Trochu­s Ducrot, Moltkétól nyert menet­levéllel ellátva, Bordeaux-ba érkeztek. Ducrot s Chanzy a katonai helyzet felől tanács­koznak. Garibaldi Menotti, Ricciotti, Canzio és a Garibaldi-féle hadsereg tisztjeinek legnagyobb része beadták lemondásukat. A vogesi hads­e­reg főparancsnokává Penhoet altengernagy ne­veztetett ki. Bordone megmarad a törzskar főnöke. Chanzy főhadiszállása Poitiersben van, a hadsereg a város körül tanyázik. Joinville herczeg és Aumale herczeg a ka­mara elnökéhez intézett iratban tudatják, hogy képviselői joguk gyakorlatával­­várnak, míg a nemzetgyűlés e kérdésben nyilatkozni fog. A legújabb franczia tudósítások szerint az orleanisták független és becsületes jellemük által átalános tiszteletet vívtak ki maguknak. A londoni konferenczia üléseit néhány nap­ra felfügge­zte, hogy a most alakult franczia kormánynak időt engedjen, miszerint követjét a konferencziára küldhesse,­reskedelem és közművelődés hiányai­nak pótlására s az összes államélet meg­szilárdítására, de mindhiában. Reformtörekvései rövid tartamuak, sikertelenek s az, mi az európai török birodalom népei közt a haladást, a köz­művelődést s vagyonoskodást illeti, leg­nagyobb részt önmaguktól eme népektől származik, kik a fényes­ portától jövő reform törekvéseket gyanús szemmel né­zik s visszautasítják, bár ha azok saját érdekük előmozdítását czéloznák is. Ez a természetes szétmállás folyama. Sóvár szemekkel kiséri ezt az orosz ka­binet s úgy látszik épen most keresi az okot, az ürügyet, hogy egy hatalmas lö­kést adhasson a birodalomnak kívülről, mely az ozmán hatalmat Európában megszüntesse s a birodalmat alkatele­meire oszlassa, holott épen nem lehet­­len, hogy eme hatalmas lökésnek nem a szétmállás, egy új alapon, de a szövetség alapján alkotandó megszilárdulás leend következménye , mint következménye lett a német egység a franczia császári seregektől kapott lökésnek. Az európai török­ birodalom eme szét­­mállása e század elején még nagy zajjal, sok vérontással járt. A görögök szabad­­ságharcza egész Európa érdekeltségét magához vonta. Moldva - Oláhország vagy Románia felszabadulása már majdnem minden zaj s baj nélkül lassan, de következete­sen jött létre, bár még ez sem teljesen befejezett álláspont. Szerbország szintén véres jelenetek színhelye volt e század elején s szabad­­ságharczával csak lánczait súlyosbí­totta, mig végre a művelődés hatalma segélyére jött s szintén lassan de követ­kezetesen fejté ki azon kötelékekből me­lyekbe a fegyverjog bonyolitá. Montenegró tulaj­donkép mit sem függ az ozmán kormánytól, mert azzal mit­­sem törődik s ezen hegyvidéki népek, mikép a múlt évek bizonyítják, mindig csatakészek és csataképesek, habár e kész­ség és képesség „emelésére“ senki sem ad nekik egy béke idején 50 — 60 millió frtot, mint adunk mi s a jó osztrákok az osztrák hadsereg harci készsége és ké­pessége emelésére. Amíg azonban a természetes szétmál­lás folyama ily biztosan halad elő, ad­­dig egyrészt a román, másrészt a szláv népek mindinkább megértik egymást és mindinkább szilárdítják egymás közt az együvétartozás kötelékeit — az oz­mán hatalom ellenében, mely mindunta­lan pénzszükségben s tehetetlenségben sínylődik. Most legközelebb Szerbország kormá­nya tett némely ajánlatot, mely eme együvétartozás eszméjét kiterjesztené egész Bosnyákországra, s tán Monteneg­róra is, mely országok közvetlen szom­szédságunkban lévén, természetes, hogy magukra vonj­ák figyelmünket annyival­­inkább, mert mint említők az orosz ka­binet leskelődése s támadási szándéka senki előtt sem titok, bár a nyílt fellépés, ha ugyan a Feketetenger és Duna-torko­­lat kérdése csakugyan békés után meg­oldathatnék Londonban, talán még évti­zedekig elmarad­ A szerb kormány ajánlata, illetőleg kívánsága mint mondják lényegében a következő: A szerb kormány elismeri s fentartja az ozmán kormány fensőségét Bosnyák­­ország irányában és hajlandó ezen or­szág 10 évi adóját előlegezni, hogy az osmán­ kormány pénzszükségét némileg enyhítse. Viszont kívánja, hogy Bosnyák­­ország közigazgatása s egyrészben tör­vényhozása is, legalább a­ pénzvezetésre, továbbá az ország igényeinek megfelelő kereskedelmi s vámtörvények hozatalára nézve az ő kezeibe adassanak, hogy ezeknél fogva mielőbb megkönnyíthesse s kifejleszthesse az adriai s­aegeumi ten­gerpartokon űzött kereskedelmi for­galmat. Szerbország kormánya tehát saját ke­zeibe akarja venni, legalább a biroda­lom nyugati területére nézve,a kezdemé­nyezés, a haladás és az állami megszilár­dulás azon eszközeit, melyek az ozmán hatalom kezeiben nem mutathatnak fel kellő sikert. Legyen elég tudomásul vennünk belmozgalmakat. Annyi bizonyos, hogy az ozmán hatalom egyrészt a belülről másrészt kívülről jövő áramlatok által oly mérvben ki van téve a legnagyobb átalakulásoknak, mikép hazánk általa igen közelről, s meg kell vallanunk igen veszélyes oldalról van érdekelve oly­annyira, mikép soha sem volt na­gyobb szüksége Magyarországnak arra, hogy külképviselete megfeleljen a belső közérzelemnek, közvéleménynek és Magyarország érdekeinek, mint most. És hogyan állunk most a keleti népek irányában ? Olvastuk a vereskönyvet. Hallottuk a magyar miniszterelnök nyilatkozatait, legközelebb Stratimirovics interpelláció­­jára stb. He megvalljuk mindezekből nem vehetünk kellő tudomást arról, hogyan állunk azon esélyek és átalaku­lások ellenében melyek most már napon­ta várhatók-Tény hogy a török birodalomból mind inkább kiemelkedő országért lapjai fék­telen gyűlölettel szólnak már számos évek óta Ausztriáról s az osztrák, most már az „osztrák-magyar“ politikáról, melynek irányzatát, czéljait ugy látszik ők sokkal jobban ismerik mint mi. Is­merik talán a konzulságok útján is, kik­nek működéséről mi. Mi e konzulságok most már az osztrák magyar nevet vise­lik, soha sem bírtunk s nem bírunk kellő tudomással. Tény, hogy az ozmán hatalom mind inkább tarthatlanná válik Európában, részint a belső alakulások, részint az orosz kabinet törekvései miatt. És tény, hogy a legdisztelenebb szerencsétlenség volna reánk nézve, ha Beust úr netalán e hatalom fentartása miatt keverné há­borúba Ausztriát s Magyarországot. Nem ítélhetjük meg, mert mint mond­tuk , nem ismerjük kellően a közös kül­­ügyér működéseit keleten, a keleti né­pek s a fényes porta irányában. De mél­tán gyanút kelt a működés helyes volta iránt a keleti népek napisajtójának ma­gatartása,holott ők is jól tudhatnák, hogy soha sem kell azonosítni a kormányok s kabinetek személyiségét és magatartá­sát a népek és nemzetek közérzületével s közkívánataikkal. Erre kívántuk figyelmeztetni szomszé­dainkat s egyszersmind m­agát a nem­zetet, hogy igyekezzék mielőbb kibonta­kozni ama közösségből, mely más sza­vakat ad közös ügyes szájtba, mint mit szive érez vagy feje gondol, vagyis nem biven tolmácsolja a közvéleményt és közakaratot, holott ily fonta nemzetközi dolgokban egy helytelen szó által mesz­­sze kiható,nagymérvű károkat, veszélye­ket s szenvedéseket lehet okozni egész nemzetnek. Újabb értesülésünk szerint Molnár Ist­ván úr nem birván annyira erőt venni önma­gán, hogy vagy a min. oszt. tanácsosi vagy a képviselői állásról lemondjon, egy harmadik expedienshez szándékozik folyamodni, ahhoz t. i. hogy azon 12,500 forintot, mely az 50,000 forintnyi tiszta nyereségből rá esett, a minisz­­tériumnak visszaadja. Dicséretreméltó számlik ez is ,­ csak arra kérnük a tisztelt képviselő urat, hogy valami­re már csak határozza me át, vagy legalább nyilatkozzék, hogy a közvélemény tájékozva legyen, mert az ily keringő hírek mindeneset­re ártanak mind hivatalnak­ mind képviselői decorum­ának. Örömmel jegyezzük fel, miszerint a Francziaország s szeri­tünk a közsza­badság érdekében orságszerte köröz­tetett kérvényre, ezzerént gyűlnek az aláírások. Vannak ugyan kik it-ott le akarják beszólni az illetőket az aláírásról, mert hiszen — igy mondja — már késő, ma holnap a béke úgye meg lesz kötve a franczia és porosz k­ött. Ez érv nem áll, mert érkezzenek ezen aláírások a béke megkötése előtt vagy után, azon eredméyt mindenesetre szülendik, hogy a világ az utókor ké­pes lesz megítélni: min volt az igazi közvélemény Magyarszágon e fontos horderejű eseménynye szemben. Van ezenfelül egy tisztán erkölcsi czélja is, mely imigyis amúgyis el lesz érve, az, hogy némikér enyhitendi egy nemes és mivelt nép Malmát. A fran­czia nemzet úgy tekinthi ki ez aláíráso­kat mint a magyar nemzet részvétének könycseppjeit. Fölkérjük teh­át v­éki barátunkat. Az­ ozmán hatalom. Az ozmán hatalom napja Európában gyorsan száll alá. Az ozmán kormány 25 — 30 év óta ezer meg ezer kísérletet tesz a közigaz­gatási igazságszolgáltatás, az ipar s le­folytassák az annyi buzgalommal és si­kerrel kezdett munkát- Megyei élet. A felnőttek fényes eredményű okta­tása Pécsett. A felnőttek oktatása, hazánk szellemi s anyagi érdekeinek előmozdítására mindenesetre egyik igen nagy tényező. Miért is minden honpol­gár csak örömmel üdvözölheti Irányi Dán, Pécs városa országgyűlési képviselőjének az al­sóházban tett indítványát s az ezzel kapcsolat­ban levő közoktatásügyi nagy horderejű intéz­ményt, mely a felnőttek oktatására vonatkozik. És valóban Pécsett e tekintetben igen sok történt. Ugyanis már újév első napján S­z­a­u­t­e­r Antal, főreáltanodai igazgató, tartalomdús falragaszok által hívta meg a tanulni vágyó közönséget az oktatásban való részvéte, mely jan. 8-ikán tényleg meg is kezdetett. Már maga a megnyitási ünnepély is fényes, lelkesítő s talán hazánkban a maga nemében páratlan volt, mert a nevezett érdemdús igaz­gató meghívására nemcsak Perczel Mikl­l­ó­s főispán s Bubreg Mihály polgá­rnagy, hanem a számos megyei s városi tisztviselő polgárság, kereskedők s iparosok koszorújában még Kovács Zsigmond megyés püspök is megjelent. És e jó urak nemcsak hogy jelen voltak, hanem szép lelkes s buzdító szózatokat is in­intéztek a hallgatósághoz. És ez idő óta az előadások hetenk­int 14 tanórában tartottak, de jan. 22-ig csak ma­gyar nyelven, azonban oly népes hall­gatóság előtt, hogy az igazgatóság látva a di­cső sikert, s meghallgatva a németajkú polgár­társak ismételt kérését, kénytelen volt a né­met előadásokra is h­etenkinti 14 tanórát ki­tűzni. A hivatásának élő, lelkes tanári kar tag­jai, kik megérdemlik valóban, hogy név sze­­rint bemutassam őke­t, következők : D i­s­c­h­k­a Győző, ki a természet és vegytant németül adja elő; Hagmann Lipót, a szám- és mértani németül; Inczédy Dénes, a ter­mészettant magyarul; Petrovich Fe­rencz a világtörténelmet magyarul ; Skoff Ferencz, a vegytant és termény­rajzot magyarul ;Szecsődy József a szám- és mértani magyarul ;Tirczka An­tal,a magyarok történetét, az ált. és hazai földrajzot magyarul, a terményrajzot németül; Werbőczy István a polgári ügyira­tokat s helyesírást magyarul; V­e­s­s­e­l­y Fe­re­n­c­z, a polgár­i ügyiratokat s helyesírást, a történelmet s földrajzot németül; Vész A­l­­b­e­r­t, a kereskedelmi számtant s könyvvitelt magyar s német nyelven adják elő. A tanárok előadásai vonzók s világosak. Egész odaadással tanítanak, buzognak a lelkes tanférfiak. Csak most látja a pécsi közönség, mily jeles tanférfiakat hir kebelében. Kiváló­­lag kitűnnek a vegytan, természettan és könyv­vitel tanárai, kiknek tantárgyaik is a leghála­­datosabbak. Igen tanulságos a tartatni szokott földrajzi, hazai történelmi és számtani előadás. A polgári ügyiratok népszerű, értelmes előadá­sa is igen érdekes. Vannak is látogatók. Némelykor egy-egy tanór­a alatt egyszerre a két tanteremben 210—240 hallgató is van jelen. Az egyik teremben magyar, a másikban német előadások tartatnak. Hetedik hete már, mióta az oktatások tar­tatnak, s a hallgatóság száma daczára a far­sangi idénynek s különféle estélyeknek, nem­csak hogy nem fogy, de napról napra növeke­dik. Sokszor a színház üres s a felnőttek okta­tásának helyiségei betöltvék. Nem is csoda, egyrészről a tanárok érdekes előadásai, más­részről Szauter A. igazgató ügybuzgósága, éber figyelme, az érdekeltséget folytonosan fentartó találékonysága, személyes jelenléte, lelkesítő példája a legjobb hatással vannak, még megjegyzendő, hogy e jeles tanférfiút minden tanórában ott látjuk. Ő rendez min­dent, buzdítja a hallgatókat, s lelkesíti őket. Jó hatással volt a felnőttek oktatására a helybeli lapok buzdítása s Pécs városa képvi­selőtestületének s tanácsának áldozatkészsége, a mely a fűtést, világítást, tanszereket s a nyomtatási költségeket a legnagyobb készség­gel szavazta meg.­­Miskolc»febr. 23. T. szerkesztőség! A „Magyar Újság“ fe­br. 9-ik számában a hírek rovatában Egerből egy czikk jelent meg Kor­mos Rezső úr ellenében, mint ha ő a honvéd menház érdekében valami arczképet erősza­kolna a közönségre, a m­enház bizottsága tudta nélkül. A nevezett úr azonban a menház bizottsága elnöke által hitelesített könyvvel utazik és an­nak érdekében, pedig szép eredménynyel azon általam még a múlt évben kiadott „Történel­münk korszakalkotói“ czimü nagy műlappal, melynek bizonyos része, s a felül fizetés pedig ellenőrizés mellett egészben a mendázé — szol­gáljon bizonyságul ezen ide mellékelt 200 frt pár havi szorgalmas és becsületes működésének, mely összeget tisztelettel kérem a menház bi­zottsága t. elnökének, Vidacs János urnak kéz­besíteni, s becses lapjában közzé tenni. Mara­dok honfiúi tisztelettel Szinay István kiadó tulajdonosa a Tört. korszak alkotói czi­mü műlapnak. — Nagyszombat alsó és a felső külváros egy részét az erős hóolvadástól és esőtől meg­áradt Ritnik és Trnava patakok vizei f. hó 19-én este 6 órakor döntöttek, de nagyobb károk okozása nélkül 10 és fél órakor a víz ismét eltakarodott.­­ Aradon egy új állandó híd építésére, mely Aradot Új-Araddal egyenesen összekös­se, consortium alakult. — A Vác­i kerületben megtartatván az ujonczozás, adott 135 katonát és 25 tartalékost. — Kolozsmegye főispánja jövő márczius hó 1-ére hivta össze a megye állandó bizottmá­nyát rendes évnegyedes közgyűlésre. Országgyűlés. A képviselőház 294. illése február 24-én d. e.­x. órator. Elnök Som­ss­ich Pál, jegyzők: Buja­­n­o­vics Sándor, Széll Kálmán és J­á­m­­bor Pál. A jegyzőkönyv hitelesíttetik. Kállay Ákos Balmaz-Újváros 413 polgára által aláírt kérvényt mutat be, melyben a kor­mányt oda utasíttatni kérik, hogy segítsen megakadályozni Francziaország földarabolta­­tását. Helfy Ignácz hasontartalmu kérvényt mu­tat be 86 újpesti és baranyamegyebeli Vaiszló mezőváros község 69 lakosa részéről. Csanád­y Sándor a tiszántúli ref. egyház­­kerület folyamodványát mutatja be, melyben kérik, ho­gy az állami reáltanodákban alkal­mazott, vagy alkalmazandó reform, hitoktatók a rom. kath. hitoktatókkal azonos fizetésben r­észesittessenek , és kéri e folyamodványt egyenesen a pénzügyi bizottsághoz utasíttatni. Simonyi Ernő Francziaország szándékolt feldarabolásának megakadályozása tárgyában ad be több rendbeli kérvényt. Jelesen Baranya­­megye Kővágó-Szőllős községének 57 és Pest­város 299 lakosa részéről 16 darab kérvényt. Csernátony L. hasonló 5 kérvényt 108 aláírással. Vidats János bemutatja Boros Lajos, Nyitrai István és Korb Noé magánkérvényei , azonkívül egy másodikat Pest város számos polgárának aláírásával a franczia terület szét­­darabolása ellen. Ikler István a következő kérdést intézi a pénzügyminiszterhez : Minthogy a 69-ks fagy Csongrád határán is pusztított, e fagy okozta károk felszámíttattak, s ezek alapján adóelen­gedés kéretett, de ettől elutasíttatott. 1) hajlandó-e ez ügyet tüzetesen és lapo­san vizsgálat alá venni, 2) ha a fagykár valósággal megtörténtnek bizonyul, a kimutatott kárhoz képest részesíts­­e a kárvallottakat azokat megillető adó­elen­gedésben ? Kerkápolyi K. megígéri, hogyha a panasz alapos, orvosolni fogja. Ezután napirendre térvén a ház, olvastál­­k a központi bizottság jelentése az indemnity törvényjavaslat fölött. A bizottság átalános­­ságban a törvényjavaslat elfogadását ajálja. Az átalános vitához szól: Csaplády Sándor: T. ház! (Gúnyos meg­jegyzések és közbekiáltások a jobb oldalon.) Jobb lesz nem ingerelni, mert az ingerlés­nek kellemetlen következései vannak. (Igaz !) A pénzügyminiszter az általa előterjesztett és jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavas­latban indemnityt kér az országgyűléstől arra, hogy a közös ügyek vezetésére szükséges költ­ségeket a közös pénzügyminiszternek kiszol­gáltathassa a nélkül, hogy erről az országgyű­lés tanácskozott és azt az országgyűlés meg­szavazta volna. Én mint e haza polgára, mint képviselő, kötelességemnek tartom ezúttal is kinyilatkoztatni, hogy a törvényjavaslatban megemlített pénzösszegek megadását ellenzem annyival inkább, mert elérkezettnek tartom az időt arra, hogy a kormány szűnjék meg vala­­hára ily havonkénti indemnity előterjesztésé­­vel kormányozni az országot, s ez­által a kép­viselőház drága idejét rabolni. Ismétlem mit én és elvtársaim e teremben már több alkalommal kinyilatkoztattunk, hogy mi a közös ügyes egyezményt nemzeti önállá­sunk és függetlenségünk megsemmisítésére c­élró intézménynek tartjuk, elkövetünk min­dent a törvények korlátai közt ezen veszélyes intézmény megszüntetésére. Ebből önkényt következik, hogy én valamint eddig, úgy je­lenleg sem szavazhatok meg semmit azon kár­­hozatos közös ügyek feltartására, úgy lévén meggyőződve, hogy Magyarország virágzóvá, nagggyá, boldoggá s elégedetté nem lehet mind­addig, míg a közös ügyek bilincseiből magát kiszabadítani, azokat lerázni nem sikerül. Eze­ket előre bocsátva, még egy pár szót kívánok a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat­ról mondani. A törvényjavaslat indemnityt kér a kormány részére. Az indemnity t. ház nem egyébb mint bizalmi szavazat, bizalom nyil­vánítása a kormány iránt. Én ez alkalom­mal egész őszinteséggel kijelentem, hogy a je­len kormány irányában, mely 4 évi működése alatt sem képes a nemzetre nézve üdvös pozi­tív er­eményeket mutatni fel,a kormány irányá­ban, mely nézetem szerint feladata Magyaror­szág önállását, függetlenségét, mely Magyaror­szágot osztrák tartománynyá sülyesztette, a kormány iránt, mely az államadósságok elfoga­dása által és az elviselhetlen adó­terhek mél­tánytalan behajtása által a nemzetet végelsze­­gényedés ösvényébe merítette ; a kormány irá­nyában, mely minden hatalmat saját kezér­e igyekszik összpontosítani, hogy kénye kedve szerint zsarnokilag kormányozhasson; e kor­mány irányában én, mondom, bizalommal nem viseltetem és mert bizalommal nem viseltetem, nem bízhatom vagyonának kezelését a kor­mányra, s következőleg a jelenleg kért indem­nity elfogadása ellen nyilatkozom. (Helyeslés.)

Next