Magyar Ujság, 1871. február (5. évfolyam, 26-48. szám)
1871-02-26 / 46. szám
szám. Számból,február 25. V-ik évfolyam 1871. Előfizetési ar la, elyítem Egéaz évre 20 ft —kr. Félévre 10 „ — „ Negyedévre 5 „ — , Egy hóra . 1 ,, 70 „ Szerkesztésérfi ivódó, Megyeház-utcza 8-ik szám földszint, hova a lap bértartalmára vonatkozó minden iratok úgyszintén az előfizetési pénzek intézendők. Levelek s kéziratok vissza nem adatnak. Bementetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. hirrdetbbek: egyedül csak Neumann B. 1-ső magyar hirdetés ügynökségi irodájába, Kigyó-utcza C. vagy annak helyettesének Leopold Miksának adandók át. Előfizetési ár vidéke am Egész évre 20 ft —kr Fél évre . 10 ." — Negyedévre 5 ,. Egy hóra . 1970 „ Beigtatási díj : 8 hasábos Petitsor 1 szeri beigtatásnál 12 kr. többszörinél 9 kr. Bélyegd minden beigtatásért 30 kr. A nyilttérben 5 hasábos Petitsor 25 kr. Ifjaár" Egyes példány ára 10 kr. Al a kozá s ok. Szegedről Szűcs Ferencz úr mint az ottani társalgó kör pénztárnoka szerkesztőségünkhöz átadás végett beküldte a „Szegedi polgári társalgó kör“ által f. hó 4-én a franczia köztársaság sebesült katonái javára rendezett tánczvigalom tiszta jövedelmét, 200 osztrák értékű forintot, mely határozottan e czélra fordítandó. Miskolczról Szinay István úr a honvédmenház javára 200 frtot küldött szerkesztőségünkhöz, mint Kormos Rezső úr gyűjteményét a „Megyei élet“ czimű rovatunkban közlött sorokkal. Pest, február 24. Béke vagy háború ? Még néhány nap s e kérdésre határozott feleletet nyertünk. A mai tudósítások szerint arra már nem kell sokáig várnunk, mert, mint mondják a békeokmány már készen van, és szombaton a nemzetgyűlés elé terjesztetik. A békefeltételek még mindig a titok leplével vannak letakarva, s mint állítják azok általánosságban el vannak fogadva. Poroszország, ha igaz, jelentékenyen mérsékelte a hadi kárpótlást, s nem ragaszkodik már ahhoz,hogy a kárpótlás megfizetéséig megszállva tartja a Champagnet. Thiers s a békebizottság tehát e hó 22-ke óta Versailles-ban ugyancsak igyekezett feladatát mielőbb megoldani. Nem tudjuk mennyiben érdemel hitelt, de mint hírt fölemlítjük a bécsi franczia követségtől kiszivárgott azon hírt, miszerint sok tekintetben néhány valószínűnek látszó körülmény a mellett szól, hogy a háborút még korántsem lehet befejezettnek tartani. Ha Poroszország túlcsigázott követéseit tetemesen le nem szállítja, a háború folytatása nem csak lehetséges, hanem igen valószínű. Sőt azon körülmény is, hogy Vilmos császár ahhoz ragaszkodik, mikép a békét másutt alá nem írja, mint a tuilleriákban, a béke létrejöttét meghiúsíthatja, miután Thiers és Jules Favre azon esetre, ha a német seregek a franczia fővárosba bevonulnak, semminemű felelősséget elvállalni nem akarnak. E hir azonban megerősítésre vár, miután Thiers s Favre sokkal inkább a béke megkötése mellett vannak, hogy sem most a nagy nehezen előkészített útról ismét letérjenek. A poroszok tehát csak megtartandják a Parisba való bevonulás diadal menetét. S hogy a francziák föl ne ingereltessenek, az hogy a káposzta is megmaradjon s a kecske is jól lakjék, egy kisegitő eszközt találtak ki s ez az, hogy mint „vendégek“ fognak Párisig vonulni. A bevonulás napjául vasárnapot s hétfőt emlegetik. Sőt már erre nézve előkészületeket is tesznek, a mennyiben a városházára s egyéb középületekre a fehér lobogók fölvonattak. Amint Bécsből jelentik, Lefaivre a franczia consul, ki a franczia köztársaság érdekében tett erélyes működése által tűnt föl s tett hazájának jó szolgálatokat, hivatalos működésétől fölmentetett. Alig hihető, hogy Lefaivre-t ezzel meg akarták volna cáfolni, annyi azonban tény, hogy Lefaivre ezt legkevésbé saját kormánya részéről tekintheti bizalmatlanságnak. Remusat a bécsi franczia követséget nem fogadta el s most a diplomácziai szokásokhoz ragaszkodók azt állítják, hogy Metternich sem fog helyén tovább megmaradhatni. Lehet, hogy Metternich máris állomásának oda hagyására készül, mert e fontos pillanatban nem tartja érdemesnek, hogy az események folyását bevárja, hanem elég korán az ancacheni fürdőbe ment. A bécsi franczia követségre Daru szemeltetett ki. Az osztrák császárnak Vilmos császárhoz saját kezűleg irt levelében az állna, hogy Elsais és Lotharingiát Frigyes Károly herczeg régenssége, mint a császár helytartója alatt kellene egyesíteni, ennek praerogativ souverainjogot biztosítva s székvárosul Nancyt jelölni számára ki. Trochus Ducrot, Moltkétól nyert menetlevéllel ellátva, Bordeaux-ba érkeztek. Ducrot s Chanzy a katonai helyzet felől tanácskoznak. Garibaldi Menotti, Ricciotti, Canzio és a Garibaldi-féle hadsereg tisztjeinek legnagyobb része beadták lemondásukat. A vogesi hadsereg főparancsnokává Penhoet altengernagy neveztetett ki. Bordone megmarad a törzskar főnöke. Chanzy főhadiszállása Poitiersben van, a hadsereg a város körül tanyázik. Joinville herczeg és Aumale herczeg a kamara elnökéhez intézett iratban tudatják, hogy képviselői joguk gyakorlatávalvárnak, míg a nemzetgyűlés e kérdésben nyilatkozni fog. A legújabb franczia tudósítások szerint az orleanisták független és becsületes jellemük által átalános tiszteletet vívtak ki maguknak. A londoni konferenczia üléseit néhány napra felfüggezte, hogy a most alakult franczia kormánynak időt engedjen, miszerint követjét a konferencziára küldhesse,reskedelem és közművelődés hiányainak pótlására s az összes államélet megszilárdítására, de mindhiában. Reformtörekvései rövid tartamuak, sikertelenek s az, mi az európai török birodalom népei közt a haladást, a közművelődést s vagyonoskodást illeti, legnagyobb részt önmaguktól eme népektől származik, kik a fényes portától jövő reform törekvéseket gyanús szemmel nézik s visszautasítják, bár ha azok saját érdekük előmozdítását czéloznák is. Ez a természetes szétmállás folyama. Sóvár szemekkel kiséri ezt az orosz kabinet s úgy látszik épen most keresi az okot, az ürügyet, hogy egy hatalmas lökést adhasson a birodalomnak kívülről, mely az ozmán hatalmat Európában megszüntesse s a birodalmat alkatelemeire oszlassa, holott épen nem lehetlen, hogy eme hatalmas lökésnek nem a szétmállás, egy új alapon, de a szövetség alapján alkotandó megszilárdulás leend következménye , mint következménye lett a német egység a franczia császári seregektől kapott lökésnek. Az európai török birodalom eme szétmállása e század elején még nagy zajjal, sok vérontással járt. A görögök szabadságharcza egész Európa érdekeltségét magához vonta. Moldva - Oláhország vagy Románia felszabadulása már majdnem minden zaj s baj nélkül lassan, de következetesen jött létre, bár még ez sem teljesen befejezett álláspont. Szerbország szintén véres jelenetek színhelye volt e század elején s szabadságharczával csak lánczait súlyosbította, mig végre a művelődés hatalma segélyére jött s szintén lassan de következetesen fejté ki azon kötelékekből melyekbe a fegyverjog bonyolitá. Montenegró tulajdonkép mit sem függ az ozmán kormánytól, mert azzal mitsem törődik s ezen hegyvidéki népek, mikép a múlt évek bizonyítják, mindig csatakészek és csataképesek, habár e készség és képesség „emelésére“ senki sem ad nekik egy béke idején 50 — 60 millió frtot, mint adunk mi s a jó osztrákok az osztrák hadsereg harci készsége és képessége emelésére. Amíg azonban a természetes szétmállás folyama ily biztosan halad elő, addig egyrészt a román, másrészt a szláv népek mindinkább megértik egymást és mindinkább szilárdítják egymás közt az együvétartozás kötelékeit — az ozmán hatalom ellenében, mely minduntalan pénzszükségben s tehetetlenségben sínylődik. Most legközelebb Szerbország kormánya tett némely ajánlatot, mely eme együvétartozás eszméjét kiterjesztené egész Bosnyákországra, s tán Montenegróra is, mely országok közvetlen szomszédságunkban lévén, természetes, hogy magukra vonják figyelmünket annyivalinkább, mert mint említők az orosz kabinet leskelődése s támadási szándéka senki előtt sem titok, bár a nyílt fellépés, ha ugyan a Feketetenger és Duna-torkolat kérdése csakugyan békés után megoldathatnék Londonban, talán még évtizedekig elmarad A szerb kormány ajánlata, illetőleg kívánsága mint mondják lényegében a következő: A szerb kormány elismeri s fentartja az ozmán kormány fensőségét Bosnyákország irányában és hajlandó ezen ország 10 évi adóját előlegezni, hogy az osmán kormány pénzszükségét némileg enyhítse. Viszont kívánja, hogy Bosnyákország közigazgatása s egyrészben törvényhozása is, legalább a pénzvezetésre, továbbá az ország igényeinek megfelelő kereskedelmi s vámtörvények hozatalára nézve az ő kezeibe adassanak, hogy ezeknél fogva mielőbb megkönnyíthesse s kifejleszthesse az adriai saegeumi tengerpartokon űzött kereskedelmi forgalmat. Szerbország kormánya tehát saját kezeibe akarja venni, legalább a birodalom nyugati területére nézve,a kezdeményezés, a haladás és az állami megszilárdulás azon eszközeit, melyek az ozmán hatalom kezeiben nem mutathatnak fel kellő sikert. Legyen elég tudomásul vennünk belmozgalmakat. Annyi bizonyos, hogy az ozmán hatalom egyrészt a belülről másrészt kívülről jövő áramlatok által oly mérvben ki van téve a legnagyobb átalakulásoknak, mikép hazánk általa igen közelről, s meg kell vallanunk igen veszélyes oldalról van érdekelve olyannyira, mikép soha sem volt nagyobb szüksége Magyarországnak arra, hogy külképviselete megfeleljen a belső közérzelemnek, közvéleménynek és Magyarország érdekeinek, mint most. És hogyan állunk most a keleti népek irányában ? Olvastuk a vereskönyvet. Hallottuk a magyar miniszterelnök nyilatkozatait, legközelebb Stratimirovics interpellációjára stb. He megvalljuk mindezekből nem vehetünk kellő tudomást arról, hogyan állunk azon esélyek és átalakulások ellenében melyek most már naponta várhatók-Tény hogy a török birodalomból mind inkább kiemelkedő országért lapjai féktelen gyűlölettel szólnak már számos évek óta Ausztriáról s az osztrák, most már az „osztrák-magyar“ politikáról, melynek irányzatát, czéljait ugy látszik ők sokkal jobban ismerik mint mi. Ismerik talán a konzulságok útján is, kiknek működéséről mi. Mi e konzulságok most már az osztrák magyar nevet viselik, soha sem bírtunk s nem bírunk kellő tudomással. Tény, hogy az ozmán hatalom mind inkább tarthatlanná válik Európában, részint a belső alakulások, részint az orosz kabinet törekvései miatt. És tény, hogy a legdisztelenebb szerencsétlenség volna reánk nézve, ha Beust úr netalán e hatalom fentartása miatt keverné háborúba Ausztriát s Magyarországot. Nem ítélhetjük meg, mert mint mondtuk , nem ismerjük kellően a közös külügyér működéseit keleten, a keleti népek s a fényes porta irányában. De méltán gyanút kelt a működés helyes volta iránt a keleti népek napisajtójának magatartása,holott ők is jól tudhatnák, hogy soha sem kell azonosítni a kormányok s kabinetek személyiségét és magatartását a népek és nemzetek közérzületével s közkívánataikkal. Erre kívántuk figyelmeztetni szomszédainkat s egyszersmind magát a nemzetet, hogy igyekezzék mielőbb kibontakozni ama közösségből, mely más szavakat ad közös ügyes szájtba, mint mit szive érez vagy feje gondol, vagyis nem biven tolmácsolja a közvéleményt és közakaratot, holott ily fonta nemzetközi dolgokban egy helytelen szó által meszsze kiható,nagymérvű károkat, veszélyeket s szenvedéseket lehet okozni egész nemzetnek. Újabb értesülésünk szerint Molnár István úr nem birván annyira erőt venni önmagán, hogy vagy a min. oszt. tanácsosi vagy a képviselői állásról lemondjon, egy harmadik expedienshez szándékozik folyamodni, ahhoz t. i. hogy azon 12,500 forintot, mely az 50,000 forintnyi tiszta nyereségből rá esett, a minisztériumnak visszaadja. Dicséretreméltó számlik ez is , csak arra kérnük a tisztelt képviselő urat, hogy valamire már csak határozza me át, vagy legalább nyilatkozzék, hogy a közvélemény tájékozva legyen, mert az ily keringő hírek mindenesetre ártanak mind hivatalnak mind képviselői decorumának. Örömmel jegyezzük fel, miszerint a Francziaország s szeritünk a közszabadság érdekében orságszerte köröztetett kérvényre, ezzerént gyűlnek az aláírások. Vannak ugyan kik it-ott le akarják beszólni az illetőket az aláírásról, mert hiszen — igy mondja — már késő, ma holnap a béke úgye meg lesz kötve a franczia és porosz kött. Ez érv nem áll, mert érkezzenek ezen aláírások a béke megkötése előtt vagy után, azon eredméyt mindenesetre szülendik, hogy a világ az utókor képes lesz megítélni: min volt az igazi közvélemény Magyarszágon e fontos horderejű eseménynye szemben. Van ezenfelül egy tisztán erkölcsi czélja is, mely imigyis amúgyis el lesz érve, az, hogy némikér enyhitendi egy nemes és mivelt nép Malmát. A franczia nemzet úgy tekinthi ki ez aláírásokat mint a magyar nemzet részvétének könycseppjeit. Fölkérjük tehát véki barátunkat. Az ozmán hatalom. Az ozmán hatalom napja Európában gyorsan száll alá. Az ozmán kormány 25 — 30 év óta ezer meg ezer kísérletet tesz a közigazgatási igazságszolgáltatás, az ipar s lefolytassák az annyi buzgalommal és sikerrel kezdett munkát- Megyei élet. A felnőttek fényes eredményű oktatása Pécsett. A felnőttek oktatása, hazánk szellemi s anyagi érdekeinek előmozdítására mindenesetre egyik igen nagy tényező. Miért is minden honpolgár csak örömmel üdvözölheti Irányi Dán, Pécs városa országgyűlési képviselőjének az alsóházban tett indítványát s az ezzel kapcsolatban levő közoktatásügyi nagy horderejű intézményt, mely a felnőttek oktatására vonatkozik. És valóban Pécsett e tekintetben igen sok történt. Ugyanis már újév első napján Szauter Antal, főreáltanodai igazgató, tartalomdús falragaszok által hívta meg a tanulni vágyó közönséget az oktatásban való részvéte, mely jan. 8-ikán tényleg meg is kezdetett. Már maga a megnyitási ünnepély is fényes, lelkesítő s talán hazánkban a maga nemében páratlan volt, mert a nevezett érdemdús igazgató meghívására nemcsak Perczel Mikllós főispán s Bubreg Mihály polgárnagy, hanem a számos megyei s városi tisztviselő polgárság, kereskedők s iparosok koszorújában még Kovács Zsigmond megyés püspök is megjelent. És e jó urak nemcsak hogy jelen voltak, hanem szép lelkes s buzdító szózatokat is inintéztek a hallgatósághoz. És ez idő óta az előadások hetenkint 14 tanórában tartottak, de jan. 22-ig csak magyar nyelven, azonban oly népes hallgatóság előtt, hogy az igazgatóság látva a dicső sikert, s meghallgatva a németajkú polgártársak ismételt kérését, kénytelen volt a német előadásokra is hetenkinti 14 tanórát kitűzni. A hivatásának élő, lelkes tanári kar tagjai, kik megérdemlik valóban, hogy név szerint bemutassam őket, következők : D ischka Győző, ki a természet és vegytant németül adja elő; Hagmann Lipót, a szám- és mértani németül; Inczédy Dénes, a természettant magyarul; Petrovich Ferencz a világtörténelmet magyarul ; Skoff Ferencz, a vegytant és terményrajzot magyarul ;Szecsődy József a szám- és mértani magyarul ;Tirczka Antal,a magyarok történetét, az ált. és hazai földrajzot magyarul, a terményrajzot németül; Werbőczy István a polgári ügyiratokat s helyesírást magyarul; Vessely Ferencz, a polgári ügyiratokat s helyesírást, a történelmet s földrajzot németül; Vész Albert, a kereskedelmi számtant s könyvvitelt magyar s német nyelven adják elő. A tanárok előadásai vonzók s világosak. Egész odaadással tanítanak, buzognak a lelkes tanférfiak. Csak most látja a pécsi közönség, mily jeles tanférfiakat hir kebelében. Kiválólag kitűnnek a vegytan, természettan és könyvvitel tanárai, kiknek tantárgyaik is a legháladatosabbak. Igen tanulságos a tartatni szokott földrajzi, hazai történelmi és számtani előadás. A polgári ügyiratok népszerű, értelmes előadása is igen érdekes. Vannak is látogatók. Némelykor egy-egy tanóra alatt egyszerre a két tanteremben 210—240 hallgató is van jelen. Az egyik teremben magyar, a másikban német előadások tartatnak. Hetedik hete már, mióta az oktatások tartatnak, s a hallgatóság száma daczára a farsangi idénynek s különféle estélyeknek, nemcsak hogy nem fogy, de napról napra növekedik. Sokszor a színház üres s a felnőttek oktatásának helyiségei betöltvék. Nem is csoda, egyrészről a tanárok érdekes előadásai, másrészről Szauter A. igazgató ügybuzgósága, éber figyelme, az érdekeltséget folytonosan fentartó találékonysága, személyes jelenléte, lelkesítő példája a legjobb hatással vannak, még megjegyzendő, hogy e jeles tanférfiút minden tanórában ott látjuk. Ő rendez mindent, buzdítja a hallgatókat, s lelkesíti őket. Jó hatással volt a felnőttek oktatására a helybeli lapok buzdítása s Pécs városa képviselőtestületének s tanácsának áldozatkészsége, a mely a fűtést, világítást, tanszereket s a nyomtatási költségeket a legnagyobb készséggel szavazta meg.Miskolc»febr. 23. T. szerkesztőség! A „Magyar Újság“ febr. 9-ik számában a hírek rovatában Egerből egy czikk jelent meg Kormos Rezső úr ellenében, mint ha ő a honvéd menház érdekében valami arczképet erőszakolna a közönségre, a menház bizottsága tudta nélkül. A nevezett úr azonban a menház bizottsága elnöke által hitelesített könyvvel utazik és annak érdekében, pedig szép eredménynyel azon általam még a múlt évben kiadott „Történelmünk korszakalkotói“ czimü nagy műlappal, melynek bizonyos része, s a felül fizetés pedig ellenőrizés mellett egészben a mendázé — szolgáljon bizonyságul ezen ide mellékelt 200 frt pár havi szorgalmas és becsületes működésének, mely összeget tisztelettel kérem a menház bizottsága t. elnökének, Vidacs János urnak kézbesíteni, s becses lapjában közzé tenni. Maradok honfiúi tisztelettel Szinay István kiadó tulajdonosa a Tört. korszak alkotói czimü műlapnak. — Nagyszombat alsó és a felső külváros egy részét az erős hóolvadástól és esőtől megáradt Ritnik és Trnava patakok vizei f. hó 19-én este 6 órakor döntöttek, de nagyobb károk okozása nélkül 10 és fél órakor a víz ismét eltakarodott. Aradon egy új állandó híd építésére, mely Aradot Új-Araddal egyenesen összekösse, consortium alakult. — A Váci kerületben megtartatván az ujonczozás, adott 135 katonát és 25 tartalékost. — Kolozsmegye főispánja jövő márczius hó 1-ére hivta össze a megye állandó bizottmányát rendes évnegyedes közgyűlésre. Országgyűlés. A képviselőház 294. illése február 24-én d. e.x. órator. Elnök Somssich Pál, jegyzők: Bujanovics Sándor, Széll Kálmán és Jámbor Pál. A jegyzőkönyv hitelesíttetik. Kállay Ákos Balmaz-Újváros 413 polgára által aláírt kérvényt mutat be, melyben a kormányt oda utasíttatni kérik, hogy segítsen megakadályozni Francziaország földaraboltatását. Helfy Ignácz hasontartalmu kérvényt mutat be 86 újpesti és baranyamegyebeli Vaiszló mezőváros község 69 lakosa részéről. Csanády Sándor a tiszántúli ref. egyházkerület folyamodványát mutatja be, melyben kérik, hogy az állami reáltanodákban alkalmazott, vagy alkalmazandó reform, hitoktatók a rom. kath. hitoktatókkal azonos fizetésben részesittessenek , és kéri e folyamodványt egyenesen a pénzügyi bizottsághoz utasíttatni. Simonyi Ernő Francziaország szándékolt feldarabolásának megakadályozása tárgyában ad be több rendbeli kérvényt. Jelesen Baranyamegye Kővágó-Szőllős községének 57 és Pestváros 299 lakosa részéről 16 darab kérvényt. Csernátony L. hasonló 5 kérvényt 108 aláírással. Vidats János bemutatja Boros Lajos, Nyitrai István és Korb Noé magánkérvényei , azonkívül egy másodikat Pest város számos polgárának aláírásával a franczia terület szétdarabolása ellen. Ikler István a következő kérdést intézi a pénzügyminiszterhez : Minthogy a 69-ks fagy Csongrád határán is pusztított, e fagy okozta károk felszámíttattak, s ezek alapján adóelengedés kéretett, de ettől elutasíttatott. 1) hajlandó-e ez ügyet tüzetesen és laposan vizsgálat alá venni, 2) ha a fagykár valósággal megtörténtnek bizonyul, a kimutatott kárhoz képest részesítse a kárvallottakat azokat megillető adóelengedésben ? Kerkápolyi K. megígéri, hogyha a panasz alapos, orvosolni fogja. Ezután napirendre térvén a ház, olvastálk a központi bizottság jelentése az indemnity törvényjavaslat fölött. A bizottság átalánosságban a törvényjavaslat elfogadását ajálja. Az átalános vitához szól: Csaplády Sándor: T. ház! (Gúnyos megjegyzések és közbekiáltások a jobb oldalon.) Jobb lesz nem ingerelni, mert az ingerlésnek kellemetlen következései vannak. (Igaz !) A pénzügyminiszter az általa előterjesztett és jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban indemnityt kér az országgyűléstől arra, hogy a közös ügyek vezetésére szükséges költségeket a közös pénzügyminiszternek kiszolgáltathassa a nélkül, hogy erről az országgyűlés tanácskozott és azt az országgyűlés megszavazta volna. Én mint e haza polgára, mint képviselő, kötelességemnek tartom ezúttal is kinyilatkoztatni, hogy a törvényjavaslatban megemlített pénzösszegek megadását ellenzem annyival inkább, mert elérkezettnek tartom az időt arra, hogy a kormány szűnjék meg valahára ily havonkénti indemnity előterjesztésével kormányozni az országot, s ezáltal a képviselőház drága idejét rabolni. Ismétlem mit én és elvtársaim e teremben már több alkalommal kinyilatkoztattunk, hogy mi a közös ügyes egyezményt nemzeti önállásunk és függetlenségünk megsemmisítésére célró intézménynek tartjuk, elkövetünk mindent a törvények korlátai közt ezen veszélyes intézmény megszüntetésére. Ebből önkényt következik, hogy én valamint eddig, úgy jelenleg sem szavazhatok meg semmit azon kárhozatos közös ügyek feltartására, úgy lévén meggyőződve, hogy Magyarország virágzóvá, nagggyá, boldoggá s elégedetté nem lehet mindaddig, míg a közös ügyek bilincseiből magát kiszabadítani, azokat lerázni nem sikerül. Ezeket előre bocsátva, még egy pár szót kívánok a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatról mondani. A törvényjavaslat indemnityt kér a kormány részére. Az indemnity t. ház nem egyébb mint bizalmi szavazat, bizalom nyilvánítása a kormány iránt. Én ez alkalommal egész őszinteséggel kijelentem, hogy a jelen kormány irányában, mely 4 évi működése alatt sem képes a nemzetre nézve üdvös pozitív ereményeket mutatni fel,a kormány irányában, mely nézetem szerint feladata Magyarország önállását, függetlenségét, mely Magyarországot osztrák tartománynyá sülyesztette, a kormány iránt, mely az államadósságok elfogadása által és az elviselhetlen adóterhek méltánytalan behajtása által a nemzetet végelszegényedés ösvényébe merítette ; a kormány irányában, mely minden hatalmat saját kezére igyekszik összpontosítani, hogy kénye kedve szerint zsarnokilag kormányozhasson; e kormány irányában én, mondom, bizalommal nem viseltetem és mert bizalommal nem viseltetem, nem bízhatom vagyonának kezelését a kormányra, s következőleg a jelenleg kért indemnity elfogadása ellen nyilatkozom. (Helyeslés.)