Magyar Ujság, 1871. november (5. évfolyam, 251-275. szám)
1871-11-22 / 268. szám
268-ik szám. V. évfolyam Szerda, 1871. november 22. Szerkesztőségi iroda : Lipót utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal, Lipót utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre . . . . 20 frt — kr. Félévre...................10 , , Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 „ 70 „ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr.; többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábopetitsor 25 kr. Pest, november 21. Tehát csakugyan Auersperg azon férfiú, kibe Ausztria reményét helyezé, hogy a válságból kirántandja. Az alkudozások a fejedelem, Auersperg s Andrássy közt erélyesen folytattatnak s ha a bécsi híreknek hitelt adhatunk, a leendő miniszterelnök programmját már a császár elé terjesztette, mely csak annyiban tér el a Kellersperg féle programaitól, hogy a lengyeleket követeléseikkel a reichsrathoz utasítja. A mai nap folytán Aulersperg a képviselő s a felsőház tagjait értekezletre hívta egybe, mely alkalommal programmját is elő volt terjesztendő. A lengyelek értekezlete eredmény nélkül ért véget, amint azt már kezdetben is gyanítani lehetett. A morva, krajnai s felső-ausztriai országgyűlések feloszlatása a napokban várható. A franczia lapok nagyobb része nagy rokonszenvet fejez ki Oroszország iránt, és a franciai orosz szövetséget a jövőre nézve szükség gyanánt tekintik. Brodyból egy fontos távirat érkezett, mely szerint daczára az orosz lapok tagadásának, Oroszországban közel az osztrák határhoz több erőd építéséhez fogtak. A legnagyobbszerű erődített helyek Dubno s Proskuron lesznek; az első 140 geográfia mértföld kerülettel fog bírni. Az e végből kiküldött bizottság már a helyszínére ment. A kir.gyűlésben 1-ső és 2-dik olvasásban következő törvényjavaslatok fogadtattak el. A mérték- és súlyrendszernek behozatala Bajor-országba; az elsassi és lotharingiai állampályák pénzszükséglete; az 1871-ki póthiteli, a beszólított tartalékosok családjainak szállásadása és segélyezésére vonatkozó éjszaki szövetségi törvénynek Badenbe való behozatala; és végül a hadszolgálati kötelezettségre vonatkozó éjszaknémet szövetségi törvénynek Bajorországba leendő behozatala. Angliában a republikánus mozgalom mindinkább nagyobb mérvben terjed s eddigelé mintegy 100 republikánus. Nemrégiben is Londonban nagyszerű republikánus tüntetés volt. Reeds Holmes két radikális képviselő akart választóinak számot adni, de amint a szószékre léptek, „a hozomány“ kiállítással fogadták őket, czélozván arra, hogy Lujza herczegnőnek megszavazzák azt. Mikor Reed kimondja, hogy az állami háztartás megszorítását akarja, újra azt kiáltják neki, hogy állunk a hozománynyal ? Mikor a „trónt“ említé, borzasztó ordítás volt. Elmondja, hogy 1869-ben a szegények 13 millióba kerültek. Közbekiáltnak: „Ne beszéljen a szegényekről, hanem az adókról.“ „Az ittasság az ország átka“ — mondja ő „és a monarchia“ kiáltják válaszul. A másik követ is igy járt és igy a várt bizalmi szavazatról szó se volt. A romániai vasuttársulat felügyelő bizottmányának egy hirdetménye a kötvények további letéteményezésére szólit fel és további 14 napi határidőt tűz ki, mely után a netalán újonnan kibocsátandó részvénytőke összege meg fog állapíttatni, kedves, humorteljes levélkét vettem ma szeretett nagy hazánkfiától. Midőn tőle a figyelmemet kikerült hibákért ezennel bocsánatot kérek, úgy vélem azokat a leghelyesebben jóvá tenni, ha az érintett levelet itt szó szerint közlöm. He 1 f y.) Turin, nov. 18. 1871. Barátom! Ha már „bongré mai gré“ közönségekibe kerül valami a mit irok, restellem ha sajtóhibákkal torzittatik el értelme gondolataimnak, kivált ha e sajtóhibák olyanok, hogy denaturálják eszméimet. 1. Utóiratom (263. szám) második hasábja azon kikezdésében, mely e szavakkal kezdődik: „és a dynastia?“ ez van nyomtatva „Metternich-----------— — a nemzetet — — viszályokba sodorta“. Már micsoda nemzetet? — ez úgy hangzik, mintha én az osztrák-magyar mixtum compositum lakóit egy nemzetnek tekinteném. — Pedig dehogy tekintem! — dehogy! — no csak ez kellene még! Én nemzeteket írtam. 2. A harmadik hasáb 1) számmal jegyzett kikezdésében ez áll: „Kár volna annak kipuhatolására költséget és fáradságot vesztegetni“. Én azt írtam, hogy „kár volt“. Ez egészen más. — A nyomtatás csak henye speculatiót mondat velem. Én pedig tényt írtam positív, megtörtént tényt. — Mert tény, hogy költséget is fáradságot is vesztegettek annak kipuhatolására, ha nem köszörülik-e Berlinben a — —no a tollkést a végett, hogy Schiller Harangjának „Kein theueres Haupt“-jából a „K“ betűt kivakarják. „Cosa fatta“ Domine Tálján. S a dologban az a furcsaság is van, hogy mert „szaglálás“ volt a kitűzött feladat, hát olyan embert küldtek „szaglálni“, aki örökös náthában szenved. — Hja! ilyen a bölcseség Bécsben mindig, mindenben a kulszin dönt. — Mintha bizony az orr termetes proportiója, ipso facto garantirozná a jó szaglást! — misericorde! de mikor náthás a jámbor! Hogy ugyanazon 3-dik hasáb 3-mal jegyzett kikezdésében „kilátása“ helyett „kiáltása“ van, — az úgy hangzik ugyan, mint mikor felicis memoriae Döbrentey Gábor Shakspeare valamely drámájának fordítását azon dicsekvéssel mutatta be a casinónak, hogy „no itt van végre egy magyar könyv, melyben nincs sajtóhiba“ Nézik! hát mindjárt a czímlapon ez áll: „Helmeczy ordítása szerint“ (fordítása helyett). Hanem azért az nem baj, hogy a kilátásból kiáltás lett. Megtörténik az, az életben is. Lesz ott önöknél épen most is egy részt a Cseh kilátásból, más részt meg otthon a Lónyay kilátásból olyan „kiáltás“ hogy bizony torok szakadhat bele. Hanem az a két első terrátum az már baj. A sajtóhiba igazítás persze soha sem ér semmit — hírlapoknál — ki vesződik annak olvasásával ? — hanem azért valent quantum potest. — Javíttassa ki. Salut. Kossuth. Az ipartörvény-javaslat szabadelvűsége. A tegnapi ülésben egy balközépi képviselő s az iparírvjavaslatot készített 15- fős bizottság egyik tagja oly szabadelvűnek mondotta e javaslatot, hogy azt majd más országok is mintaképül fogják venni. („Mint a delegácziót“ jegyzi meg mellettem egyik elvbarátom.) Remélem, hogy a tegnapi s mai napon folytatott vita, illetőleg a 48 as pártiak felszólalása folytán, a t. képviselő úr véleményét megváltoztatta. Kétséget nem szenved ugyan, hogy a jelen állapothoz mérve a szőnyegen forgó törvényjavaslat haladást képez, de szabadelvűnek, olyannyira szabadelvűnek, hogy más nemzeteknek példányképül szolgáljon, teljességgel nem lehet azt nevezni. Avagy mintául választható-e oly törvényjavaslat, mely a közönségnek hússal való ellátása szempontjából, a husárszabást is megengedi a törvényhatóságnak, mégpedig minden megszorítás nélkül ? Szabadelvű-e az oly törvényjavaslat, mely a gyermekeket 10, illetőleg 12 órai nappali, és 6 órai éjjeli munkára engedi szoríttatni ? Szabadelvű-e az oly törvényjavaslat, mely szerint míg egyrészt az iparos rögtön elküldheti a tanonczot, ha ez tettleges bántalmazást vagy durva becsületsértést követ el az iparos vagy családtagjai ellen, valamint ha undorító vagy ragályos betegségben szenved: a tanoncznak nemcsak azonnal , de még felmondás mellett sem engedi elhagyatni mesterét, ha ennek hozzátartozói nem durván megsértették, hanem épen tettleg bántalmazzák is,valamint az esetben sem, ha az iparos undorító vagy ragályos betegségben szenved. És szabadelvű-e az oly törvény , a mely mindaddig megtiltja az iparosnak, hogy valamely segédet felfogadjon, — míg ez az előbbi munkaadóval kötött szerződésének törvényes megszűnését nem igazolja. Amiből önkényt következik, hogy ha a segéd és munkaadó között peres kérdés forog fenn, míg ez végleg, tehát a felfolyamodást is szemmel tartva, talán hetek sőt hónapok múlva el nem dől, munkát s így kenyeret nem szerezhet s koldulni vagy éhezni lesz kénytelen. És szabadelvű az olyan törvény, mely nem akar korlátot szabni annak, hogy a munkásokat erejökön felül dolgoztassák, egész 14 sőt 15 óra osszal, a pihenés idejét be nem számítva, mint ahogy nem egy iparágban jelenleg szokás; holott kimutattam, hogy Francziaországban a valóságos munkaidő csak 11, s ott, ahol az ipar a legfejlettebb, Angolországban, csak 10 órát teszen. És kimutattam azt is, hogy az Eliaszban tett kísérletek által be van bizonyítva, hogy a 10 órai munka többet eredményez a 11 órai munkánál, annyival inkább tehát a még hosszabb ideig tartónál, a kimerített ember nem bírván úgy dolgozni, mint az aki csak mérsékelten használja erejét. És szabadelvű váljon az olyan törvény, mely az ipartársulatok alapszabályait a miniszterhez rendeli felterjeszteni anélkül, hogy legalább azt kötné ki, hogy ez csupán tudomás végett történjék s a társulat alakulását nem akadályoztathatja, de sőt még csak zár időt sem tűz a miniszternek az alapszabályok leküldésére, s így lehetővé teszi, hogy azokat hónapokig sőt, akár egy évig is magánál tartsa, s a társulat létesítését meggátolja? És szabadelvű-e az olyan törvény,mely nem szab büntetést azon gyárosok és más iparosokra, akiknek mulasztása vagy épen rendelete folytán valamely munkás, néha többen is sérülést szenvedtek, talán életüket vesztették, és kárpótlást sem rendel sem a sérültek sem a meghaltak családja részére ? S végre, hogy a hosszú sort befejezzem, szabadelvű s a többi országoknak mintaképül szolgálható e az olyan törvény, mely a munkaadók és munkások között felmerülő kérdések eldöntését rendesen a rendőrfőnökre bízza, tehát oly hivatalnokra, akinek múlt s leendő megválasztásában az egyik félnek t. i. a munkaadóknak igenis, ellenben a másik félnek, a munkásoknak semmi részük sincsen, s aki tehát száz eset közül kilencvenben valószínűleg inkább a előbbieknek fog kedvezni mint az utóbbiaknak ? Igaz ugyan, hogy iparbizottságokat is említ a törvény, amelyekbe iparosok és munkások egyenlő számban választanának tagokat, de egy az, hogy ezeket csak engedi felállíttatni, és csak oly helyeken,ahol iparosok, segédek és munkások nagyobb számmal (milyen határozatlan kifejezés!) laknak: e bizottságok szervezését és eljárását az érdekeltek hozzájárulásával ugyan, de mégis csak a községek állapítják meg, holott azt magában a törvényben kellene tenni, ha csak a munkásokat törvény előtt hátrányosabb helyzetbe juttatni nem akarjuk. Felhozhatnék még többet is annak bebizonyítására, hogy a szóban forgó törvény távol attól, hogy más nemzeteknek világító tornyul szolgálhasson, saját viszonyaink szempontjából sem nevezhető szabadelvűnek. De úgy hiszem, az eddig előadottak is elégségesek arra, hogy felállított tételem helyessége kétség felett álljon. Csak annyit akarok tehát még befejezésül mondani, hogy ha a kérdéses törvényjavaslatot barátaim és én is a részletes vita alapjául elfogadtuk, azt azon reményben tettük , hogy annak hiányait kipótolni, hibáit kijavítani sikerül en. De miután ezen remény, fájdalm, meghiúsult, én ugyan a harmadik felolvasásnál szavazatomat reá nem adom. Irányi Dániel: A kormánypártnak két főközlönye, mely minálunk a dualismust hirlapilag jelképezi : a német „Pester Lloyd“ és a magyar „Pesti Napló“ egy communique-szerű nyilatkozattal siettek azon általunk tegnap fölemlített hírt megcáfolni, mely szerint Deák Ferencz szilárdul el volna határozva a politikai harctérről lelépni, s hogy a jobboldali vezérnek ez elhatározása összeköttetésben állna az újabban történt változásokkal. Igen jól értjük, hogy a kormánypárt, s különösen a kormányelnök füleinek e hir nagyon kellemetlenül hangzik , de ez mit sem von le az általunk felhozott hír valószínűségéből. Mi sem „tendentiosus“ híreket gyártani nem szoktunk — mint bennünket a „P. Lloyd“ gyanúsítani szíveskedik — sem „musificálni“ nem hagyjuk magunkat. Hitelt érdemlő forrásból merítettük ama hírt, melyet még most is, az officiosus közlönyök együttes communiquere daczára, határozottan feltartunk. Annál is inkább, minthogy a forrás hitelességén kívül, szólnak mellette a körülmények. Nyilvános titok, hogy Deák Ferencz az utolsó perczig e 1te azé a legújabb combinatiót. Nem hisszük, hogy tisztelt kollegáink ezen állításunkat is meg akarnák vagy megbírnák hazudtolni, mint nem cáfolták meg eddigelé, következőleg semmi különöst nem láthat abban senki, ha miután e combinatio ellenállása daczára jött létre, a hajdan oly hatalmas vezér beleunt az „ötödik kerék" szerep játszásába. Mert hogy Deák Ferencz már jó darab idő óta úgy a kormányzati körökben, mint saját pártja kebelében csak az ötödik kerék szerepét játsza, azt a „P. N.“ és „Pester Lloyd“ sokkal jobban tudják, mint mi. Az egyszeri „bölcs“ pusztán tartalékká redukáltatott, csak akkor vonszolják elő, mikor szükségességét érzik annak, hogy az ő súlyával és volumenjével a szavazási mérleg jobboldali serpenyőjét lenyomni segítse. Bármit is mondjanak a jobboldali lapok, a tény az, hogy a bécsi, most már pest-bécsi kabinet következetesen folytatja traditionális czitrompréselési politikáját. Kipréselte Beuistót, eldobta s vette Andrássyt, most ő játsza a főszerepet, most őt kezdik préselni, Deákot már igen jól és sikeresen használták föl, most már elmehet a lomkamrába a töbiekkel együtt. Mi ezt persze nem sajnáljuk, csak konstatáljuk. Egyébiránt nem kételkedünk benne, hogy az új miniszterelnök rajta van, hogy még valamicskét kipréseljen a félig eldobott czitromból, azért látogatja oly sűrűn. Ezek után hadd álljon itt a félhivatalos communique egész pompájában: A Deák-párt s a kormányváltozás. Áriási szándék — tehát mélyebb terv rejlik-e az ellenzék azon híresztelésében, hogy a Deák-párt az újabb kormányváltozások következtében belbomlásnak indul, vagy csak önmagát ámítja vele, nem vagyunk képesek eldönteni. Az első esetben a fegyver igen ártatlan, a másodikban a jelenség igen szomorú tanúbizonyságot tesz ellenzékünk éleslátásáról. Vagy tán csak türelmetlen olvasóinak vigasztalására találta fel a „Magyar Újság“ azon hírt, hogy a nevezett események folytán Deák Ferencz el van határozva végleg lelépni a politikai pályáról és képviselői megbízását is csak barátai- Három sajtóhiba Kossuth leveleiben. (Azon figyelem és szorgalom daczára, melylyel én és szerkesztőtársaim Kossuthnak utóbbi három levelét át meg át olvastuk, ki nem kerülhettük azt, hogy három,nem igen jelentékeny ugyan, de mégis értelem zavaró hiba ne csuszszék be. E három sajtóhibára vonatkozólag egy igen A kolozsvári nőegylet kiállítása — november 1871. — A kolozsvári nőegylet kiállítása szépen sikerült. Igen sok volt a nyeremény tárgy, s ez valóban megérdemelte, hogy minél több sorsjegy keljen el; mert nemcsak sok volt a nyerendő tárgy, hanem köztük sok becsest lehetett látni, különösen a hímzett pamlag-párnák, zsámolyok, szép és kényelmes karosszékek, kisebb és nagyobb alakúak. A kisebb karosszékek közül — habár mindenik szép volt — kiemelendő a b. Bornemisza Ignácznőé, mely igen jó ízléssel volt készítve s a nagyobbak közül feltűnő volt a Teleki Domokos grófnőé. Voltak igen szép paplanok, melyek közt igen becses volt a Bánffy Albert bárónő, finom gyapjúból horgolva és hímezve. A nagyobb tárgyak külön sorsjegyek által játszottak ki, egy forintosokkal, mig általánosan a sorsjegyek ára 20 krajczár volt. S ezekkel is szép tárgyakat lehetett nyerni, például az Eszterházy János grófnő finom ízléssel készült hímzett szőnyegét és nagyon sok más szép tárgyat. Volt még egy tárgy, mely külön magában volt forintos sorsjegygyel kijátszandó: egy szép festvény, báró Szentkereszti Stephanie urhölgytől, ki Dresdából küldé e képet a tárlatra. Jól esett látnunk ilyen szép művet női gyöngéd kezek által rajzolva , miután nálunk még a ritkaságok közé tartoznak a festő művésznők. — Odry Idának jelenleg nincs hite a festők között, pedig negyvennyolcban mint igen tehetséges tanítvány és szenvedélyes festő tűnt fel Marasztoni tanítványai között. — Annyival meglepőbb volt olyan művésznő festvényét látnunk, kinek művészi hírét eddig nem volt szerencsénk hallani. Szentkereszti báróhölgy festvénye női arczkép Rubens után. — És látszik rajta, hogy szeretettel volt festve. Az élénk arczszín, mely Rubens festvényeit kiválóan jellemzi, nagyon híven volt utánozva, s már arról meg lehetett ismerni,hogy a nagy mester művének utánzása. — Óhajtjuk, hogy máskor is láthassuk az ihletett művésznő nemes dolgozatát! Voltak még festvények Kőváry úrtól, meg egy nyugalmazott katonatiszttől, melyek többektől dicsértettek; de nem lévén tér mindenről szólhatni, csak a nőfestész leírásánál maradunk. Tovább folytatva a tárlat leírását, voltak még fehér hímzések és férfi ingek is beküldve, Jancsó Teréz, Szarvadi Károlyné s többektől, de aránylag sokkal kevesebb ilyneműek, mint fönnebb említett munkák. És még kevesebb mennyiségben voltak bemutatva a gazdasszonyi tárgyak. Ami egyik igen szép és meglepő volt ezek között, az volt az óriási nagy kolozsvári kenyér. Nemcsak a külföldinek, hanem még a pestieknek is feltűnt volna kenyérben az a roppant nagyság, s a mellett mily szép magas és minő szép alakú volt az a „kolozsvári czipó!“ Nagyon feltűnő és figyelmet érdemlő volt honi iparunkra nézve egy külön asztal díszítménye a gazdasszonyi tárgyak között. S amennyiben sajnosan vettük észre először, hogy gazdasszonyi készítmény kevés van, annyiban kielégítést nyertünk ezen asztalnál. Itt csupán aszalványok voltak a legszebben és a legizletesebben elrendezve. Nagy üvegekben állottak a czukor nélküli aszalványok, köríve és különféle szilvák művészi ízléssel berakva. A czukros aszalványok csinos, barna ládácskában állottak, melyek több oszályaiban a különböző és különféleképen elkészített finom aszalványok. Közbül állott e láda az asztalon s féliőrben körülötte a jó ízléssel berakott üvegek, melyek összesen igen gazdagon tárták fel a honi aszalványok szépségét. S valóban, ha maga dr. Entz Ferencz úr meglátta volna, öröme lehetett volna benne; látván azt, hogy nálunk is igyekeznek már a honi gyümölcsök oly ügyes elkészítésével, hogy ellensúlyozhatná a külföldről behozott roppant sok szárasztott gyümölcsöt. Annyival is kellemesebb volt a honi ipar ezen ágának ily szép minőségbeni felmutatása, mivel fájdalom, ha jelenleg vegyes csemege kereskedéseinket megnézzük, úgy tapasztaljuk, hogy honi aszalvány épen nem kapható bennök, s nem csak a czukros, hanem még a közönséges aszalványt is külföldről kapjuk. Szerettük volna tudni, hogy ki küldé be azon szép aszalványokat, de a gyümölcsök nevei mellett nem láttuk a küldő nevét, csak szerényen jelezve a helyet: Kendi Lénáról. És épen ezen jelzés tette még érdekesbé előttünk a küldeményt, mivel azt mutatta, hogy a küldő arra fektetett fősulyt, hogy ismertesse a hazának azon helyét, hol a gyümölcs készitteték. — Ezen gyümölcs küldeményhez tartozott még az aranysárga, átlátszó s fehér papírok közt ízletesen felhalmozott birsalmasajt. Kendi Lénát emlékünkbe jegyezve tovább haladánk a tárlatban, s csak hamar megint olvasók azon nevet a következő állványokon, hol az eczetek, besavanyított zöldségek s több más gazdasszonyi tárgyak voltak felállítva. És itt újra feltűnt a kendi-lónai küldemények szépsége és nagy mennyisége, úgy látszik, hogy a küldő nagyon ismerős a kiállítások egyik főelőnyével, hogy a beküldött tárgyak, ne legyenek parányi alakban bemutatva, mert úgy, ha legszebbek is, a sokaság előtt kicsiségek volta miatt fel nem tűnhetnek. — A kendi-lónai eczetes üvegek nem csak ragyogó tartalmúak, hanem nagyok is voltak, s aki megnyer egy üveget, nem csak megizlelheti tartalmát, hanem hosszasan használhatja. Ibolya-, fehér ákáczvirág — és szeder eczetek, feltűnően szépek voltak. — S még egy igen érdekes tárgy vonta magára figyelmünket a kendi-lónai küldemények között: érett hámozott ugorka. Ez úgy látszik eczetbe volt rakva, s oly szép volt hasábokra szeldelve, s vékonyra vagdalt vörös paprikával díszítve, hogy nem ajánlható eléggé a gazdasszonyok figyelmébe , tudván azt, hogy közönségesen az érett ugorka savanyításra nézve, haszonvehetetlennek mondatik. Más asztalon ismét finomul készített sódar volt látható Kendi Lénáról, a westphali sódar módjára nyersen használandó, s mivel felvágott darabok is voltak ízlelésre, azt mondhatjuk, hogy a westphalinál szebb és ízletesebb. Mindezeket látva, azt óhajtanák, hogy a kendi-lónai küldemények, ne csak ezen tárlatnak lettek légyen feltűnő tárgyai, hanem idővel kereskedelmi forgalomba is jöjjenek, s ez által a honi iparnak, legalább kis mértékben uj lendület adassék. Annyira nincsen felhasználva még nálunk a honi zöldségipar, hogy nagyobb vegyes csemege kereskedésekben, még csak savanyított ugorkaféléket is Francziaországból rendelnek meg a kereskedők, nem kapván eladni valókat a hazában! — Hej pedig Dr. Entz Ferencz már jó rég felemlitette a nagy becsű kertészeti füzetekben, hogy mily sokat tehetnének a honi iparra nézve a magyar gazdasszonyok. — Már csak ennélfogva is érdekesek voltak előttünk a kendi-lónai küldemények. — Végre megtudtuk, hogy azokat Teleki Miksa grófné ajándékozá a tárlatnak. És akkor elgondoltuk magunkban, sok ily magyar gazdasszonyi a hazának! Nem szólhatunk a tárlat minden tárgyáról, habár szeretnék is tenni, mivel a lap szűk tere nem engedi. Szerintünk úgy is a kiállításoknak a jótékony czélon kívül, mely az egyleteknek egyik főiránya, hazai érdeküeknek is kell lenniök. Azért a szemlélő kötelességének tartjuk, hogy különösen a haza iparát , művészetét emelő tárgyakat ismertesse, miként azok ne csak egyes helyek, hanem az egész haza tulajdonaivá lehessenek. — Tudjuk, hogy az 1846-ki nagyszerű pesti kiállítás minő lendületet adott a haza iparának ! Óhajtanák, hogy minden kiállítás legalább kis mértékben elősegíthesse azt. Még csak azt kell megjegyeznünk, hogy nem ártana ha Kolozsvárit is ráírnák a rendezők a tárgyakra nagy betűkkel, a világtárlatok szabálya szerint: „Ne touchez pas sus vous plait!“ Végül dicséretet kell mondanunk a rendezők és választmányi úrhölgyek valódi magyar szívességére! Sajnálom ugyan, hogy a magyar hazában még azt is dicséretül kell felemlítni, ami különben oly természetes, — de fájdalom, mivel nincs mindenütt úgy jelenleg, akkor kötelesség megemlítni az ősi vendégszeretet.. és a honi nyelvhez hű maradt honleányokat. Örömmel éreztük, hogy magyar városban vagyunk. Adja isten, hogy a vasút ne vegye ki Kolozsvárit ősi jellegéből. Erihegyi.