Magyar Ujság, 1871. november (5. évfolyam, 251-275. szám)
1871-11-21 / 267. szám
267-ik szám. Kedd, 1871. november 21. V. évfolyam. Kiadó-hivatal: Lipót-utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztőségi iroda : Lipót utcza 11. szám, földszint, ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre . . . . 20 frt — kr. Félévre....................10 , — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 „ 70 „ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr., többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábopetitsor 25 kr. kis kétélű fegyver. Felolvasta a „Pesti Népkör“-ben folyó hó 19-én Ilosy Ignáczs. Tisztelt gyülekezet! Midőn nem régiben e hazafias körnek egyik közgyűlése által tisztelt elnökünk Jókai Mór és az én csekély személyem megbizattunk, hogy az e teremben tartandó felolvasásokat s ezeknek sorrendjét a lehető legczélszerűbben megállapítsuk, — én magam adtam kifejezést azon óhajnak, hogy e felolvasások legyenek olyanok, miszerint a tisztelt hallgató közönség ne csak kellemes időtöltést leljen bennök, hanem egyszersmind hasznot, tanulságot is meríthessen belőlük, s ez okból utaltam azon szükségre, hogy a tudomány némely ágát is iparkodjunk e felolvasások körébe vonni, úgy hogy a hallgató, midőn e teremből kilép, ne csak azt mondhassa, ha mondja: „mulattam“, hanem elmondhassa azt is: „tanultam valamit.“ Ez indítványt tisztelt tagtársam s barátom el is fogadta s örömmel jelenthetem a tisztelt gyülekezetnek, miszerint e törekvésünkben sikeresen jártunk el, a tartandó felolvasásokban illőképen lesznek képviselve a hasznos ismeretek is. Érzem, hogy mint indítványozónak kötelességem lett volna a jó példával elől menni s a közhasznú tudományok valamelyik ágából választani felolvasásom tárgyát, de mentse ki e mulasztásomat két körülmény. Az első meglehetősen hasonlít ahhoz, melyet felhozott az egyszeri falusi biró a 99 okból, hogy miért nem harangoznak az ő falujában? azért, mert nincs harang. S ez egy körülménynyel a t. hallgatóság hihetőleg beérné, de megemlékezvén Göthének a szerénységet illető ismeretes mondatáról, de nem érhetem vele én, s azért hozzáteszem azon második körülményt is, hogy nagy elfoglaltságom miatt lehetetlen volt oly tárgyat választanom, mely mélyebb tanulmányozást igényel,s megmaradtam azon a téren, melyen folytonosan mozgok s melyet hosszú gyakorlat folytán ismerek: a sajtó terén. A sajtó nagyon szereti a metaphorákat, a virágos nyelvet. Ritkán szokta elnevezni a dolgokat a magok saját nevén. Ez neki igen prózai. A színész előtte nem színész, hanem „Thalia papja“, a hírlapíró a „nemzet napszámosa“, politikai bonyodalom „elborult láthatár“, vagy „fekete pontok“, fenyegető veszély „Damocles kardja“ stb. Önmagának is adott két czifra czímet ; az egyik nagyon büszke, a „hatodik nagyhatalom“ — a másik fenyegetőző , csaknem kihivó, „a kétélű fegyver“. S mégis mind e két metaphora igen helyes, igen találó, s mindkettőnél, ámbár a szavak különbözők, a fogalom egy s ugyanaz. Nagyhatalom, mert a többi nagyhatalmak példájára néhol épít, néhol ront ; jó irányban haladva sokat használ, ferde irányban sokkal többet árt. Kétélű fegyver, mert egyik élével véd, védi a társadalmat, a hamis tanok, a dicsvágyók csábításai, a zsarnokok törekvései ellen — másik élével öl, mérgez, és épen az ellen fordul, kit védenie kellene — a társadalom ellen. Egyaránt választhattam volna tehát az egyik vagy a másik czimet. Választottam ez utóbbit, mert mint a sajtónak egyik képviselője, megvallom, keveseltem a „nagyhatalmi“ czimet. Igenis, keveseltem. Mert a sajtóról tudjuk ugyan, hogy volt egyszer olyan idő, midőn nem létezett,de tudjuk azt is,hogy nem lesz soha többé olyan idő, midőn lenni megszünend. Az utolsó hírlap, az utolsó könyv csak az utolsó emberrel fog meghalni. Chicagóban félmillió ember feje felett csapkodtak a lángok, paloták és kunyhók egymásután hamuvá égtek, — a jajveszeklők oda hagyták hajlékaikat, kincseiket, úgyszólván kísérletet sem tettek azok megmentésére, épen csak egy intézet megmentésére központositá erejét a földönfutóvá lett tömeg — egy nyomdának a megmentésére, ami sikerült is, s a legnagyobb chicagói hirlap félbeszakítás nélkül jelent meg a catastropha közepette, hirdetve a világnak egy nagy város elpusztulását , biztatva s vigasztalva a földönfutók százezreit. Az utolsó hirlap csak az utolsó emberrel fog meghalni. Holott sok nagyhatalomról szól a történet, mely volt, de többé nincs, és lehetnek, sőt bizonyosan vannak nagyhatalmak korunkban, melyek jövőre nem lesznek. De választottam a „kétélű fegyver“ czímét azért is, mert fájdalommal tapasztaljuk, hogy alig van főváros Európában, melyben annyira volna érezhető, mint épen a mi hazánk fővárosában, hogy e fegyvernek csakugyan két éle van. S miután egészen s kizárólag az olvasóközönségtől függ annak eldöntése : vájjon hazánkban a sajtó jótékony oldala vagy gonosz és mételyező oldala kerüljön-e hatalomra ? nem tartom felesleges munkának párhuzamba tenni a két elemet: az építőt és a rombolót; édes testvérek ugyan, minthogy egy méhből származnak, de kiknek egyike Abel, a másik Kain. Hadd szóljak előbb Ábelről, vagyis a fegyver jó éléről. „L’histoire des luttes de la presse, c’ est l’ histoire de la société moderne“— mondja egy híres franczia író — a sajtó küzdelmeinek története, az újabbkori társadalom története. És e mondatban semmi túlzás. Ugyanaz a nap, melyen az emberiségnek egyik legnagyobb jóltevője a kéziratok sokszorozását, vagyis a gondolat terjesztésének módját találta fel: jelzi egyszersmind azon időpontot is,melyben az újkori szellem hadat üzent a középkor szellemének. S azóta a harcz folyton foly a két tábor között, noha ez utóbbinak serege oly csekélyre olvadott le, hogy immár csaknem a kapitányok maguk állnak a küzdtéren. Alig született meg a sajtó, azonnal fölébredett ellene a bizalmatlanság úgy a világi mint az egyházi hatalom részéről. Az egyik mint a másik, mintegy ösztönszerűleg érzé, hogy itt rettenetes egy ellenség támad ellene. S midőn nem sokára be kezdék látni, hogy sejtelmök nem volt alaptalan, sőt a mutatkozó tények által messze túlszárnyaltatik , azonnal davzs védszövetségre léptek egymással, közös zászlójukra e két szót írva: a sajtó üldözése. Rendszabályokat alkottak egyrészről a pápák, más részről a császárok s királyok, a kis és nagy zsarnokok , Guttenberg műve hatásának csökkentésére, minél nagyobb megszorítására.És a kettős forrású rendszabályok úgy voltak csinálva, hogy amit a világi hatalom megengedett, az legyen eltiltva a papi hatalom által, s viszont. Úgy, hogy midőn a gondolat az egyik békéból kiszabadult, a másikba szorult. És e szellemgyilkoló rendszabályok századokon át oly vaskövetkezetességgel, oly kegyetlenséggel hajtattak végre, hogy még a legújabb kor története is jegyez föl eseteket, midőn emberek sajtóvétségért halálra ítéltettek. De azért a szellem mégis haladott; békéi között is talált módot a jog s igazság hirdetésére ; börtöne mélyéből is lövelle szét világitó sugarait, melyek ép úgy decomponálták az egyházi s világi zsarnokok által készített népbutító szereket, mint decomponálják a nap sugarai a collediumot. A sajtó fejlődött és haladott, de mindegyik győzelme annál nagyobb ellentállásra bírá a sötétség bajnokait. Index és rendőrség összeesküdött,arra fordítva legfőbb gondját, hogy a tudomány fája érintetlen maradjon. E küzdelemnek egyik főszemélyesítője, a világrendszer merész vizsgálója, Galileo Galilei, kinek egész élete nem volt egyéb mint a sajtókorlátok elleni küzdelem. Híres mondata: „eppur si muove“ ép oly jól fejezi ki tanának igazságát, hogy a föld mégis mozog, mint kifejezi a sajtó küzdelmeinek eredményét a zsarnokok ellen : eppur si muove, és a szellem mégis mozog. Igenis mozog, és e mozgás jelöli ki korszakonként a népmozgalmak irányát, czélját. Valamint a régi alchimisták azon hitben voltak, hogy minden éret csak két alkatrészből áll, kén és higanyból, úgy iparkodtak a világi s papi hatalmak azon tant terjeszteni, hogy a népek boldogságára két dolog elég: trón és oltár. A tudomány egy részről, a sajtó másrészről kimutatá, miszerint trón és oltár — büdüske és kéneső, nem képzik önmagukban, emezek nem az érczeket, amazok nem a népek boldogságát. Több, sokkal több elem kívántatik ehez. És a népek megértették, hogy a sajtó az ő fegyverek s megszerették e fegyvert. A sajtó haladott s vele egyidejűleg haladott a társadalom. A hosszas együtthaladás által annyira összenőttek, hogy most már, ha azt akarjuk megtudni, a rásveltség és polgári szabadság mily fokán áll az egyik vagy másik nemzet? elég azt néznünk,minő állapotban van nála a sajtó. Ennek megszorítása jelzi mindig s mindenütt az elnyomás politikáját, valamint minden szabadelvű mozgalom ennek fölszabadításával kezdődik. A nagy franczia forradalomnak jelszava volt: a gondolat szabadsága! Jött az első császárság s egyik első teendője volt, békét rakni a sajtóra. Utána következett a bécsi congressus, s a „szent szövetségnek egyik föhitágazata volt: a censura. Jött a júliusi forradalom s első kiáltása volt „éljen a sajtószabadság!“ és e kiáltás megdönté a Bourbonok egyik ágának trónusát. A második restaurátió újból behozza a censurát, jön a februári forradalom: „szabad a sajtó!“ —jött a második deczember s vele együtt a sajtókorlátozás.* * * De miért idézek én példákat a külföldről ? Hisz sehol sem tükröződik vissza oly tökéletesen, oly hiven a sajtó küzdelmeinek története s ezzel együtt a társadalom története, mint épen saját édes hazánkban. Az itt jelenlevők egy része saját szemeivel látta, önmaga átélte e küzdelmeket. Ki nem emlékszik azon heves harczra, melyet honatyáink a jelen század első évnegyede óta le egészen az utolsó pozsonyi országgyűlésig, a sajtószabadságért folytattak ? Ki nem emlékezik arra, hogy azon férfiú, Pest, november 20. Francziaországi tudósítások szerint ott nagy változás van készülőben. Thiers végre megunni látszik a pártok ide-oda ingadozását s el van határozva, hogy a kormány a republikánus pártra fog támaszkodni. Az utóbbi időben az ellenzékre való támaszkodásul keresett ürügyet csakugyan megtalálta a Jules Janinhoz intézett levele, melyben a kormány székhelyének Párisba való áttételét jelenti, a reactionárius jobboldaltól való búcsúmondásnak vehető. Ezenkívül Thiers a savoyai államtanács elnökéhez egy levelet intézett, mely határozott republikánus hitvallomást tartalmaz s azon reményét fejezi ki, miszerint consolidált köztársaságot fog hátra hagyni. E nyilatkozat a monarchistákkal a szakadást befejezendi s nem lehetetlen, hogy ennek folytán Thiers a nemzetgyűlés megnyitásakor a monarchikus elemektől megtisztított minisztériummal fog előállni. Mindezek folytán Thiers s új pártja közt egy programm lett megállapítva, melynek pontjai a következők: 1. A nemzetgyűlés mihamarább Párisba tér vissza; 2. amnestia fog adatni, mely habár nem lesz általános s teljes, mégis széleskörű leend mely a commune vezéreit kizárja ugyan, de azért minden katonára kiterjed; 3. A köztársaság végleg kimondása ; 4. Thiers négy évre a köztársaság elnökévé választatik, ami körülbelül annyit jelent, hogy élethossziglan. 5. A nemzetgyűlés permanencziája a nélkül, hogy ez kimondatnék. Reclus Elysee az ismeretes geographus, kinek több tudományos munkája van és művei sokféle nyelvre le vannak fordítva, a commune-lázadásban való részvétellel vádolva, a 7-ik haditörvényszék elé került. Ő Páris körülzárolása alkalmával a 119-ik nemzetőrségi zászlóaljban egyszerű gárdista volt, de az április 4-iki csatában részt vett. A tanuk tehetsége és jelleme felől a legjobb véleményt adtak, de ennek daczára egyszerű deportatióra ítéltetett. Reclus nős és két gyermek atyja. Lecomte és Thomas tábornokok meggyilkolási perében a haditörvényszék hét vádlottat halálra ítélt. A nemzetközi munkás-egylet Londonban múlt kedden tartott bizottsági ülést, mely alkalommal Hales titkár jelenté, hogy a londoni ág az értekezlet határozataihoz képest Londonban egy szövetség tanácsot alakított s a vidéki ágakkal srintkezésbe téve magát az iránt, hogy az Anglia főtanácsává váljék. Egyúttal jelenti Manchester, Liverpool, Middelsborough, Edinburgh, Exeter s más városokból, melyek szerint az osztályok s ágak ott virágzóban vannak s naponként uj tagokat nyernek. Továbbá levelek olvastattak föl New-York, Hollandia, Berlin, Szász, Olaszország stb., melyek mindegyike a társulat s alapelveinek gyors s kedvező elterjedéséről tesz jelentést. Végre Garibaldinak egy hosszú levele nagy tetszés közt olvastatott föl, melyben resz alja Mazzininak az International ellen tanusított ellenzékeskedését. New Yorki lapok az utóbbi válságról jelentik, hogy Brigham Young az amerikai kormánynyal egyezkedni akar, hogy az ős társai ellen indított üldözésnek vége legyen. Hir szerint az a terve van, hogy a soknejűség elleni tilalmat elismeri azon feltétel alatt, hogy Utah az unió államok szövetségébe fölvétessék. Utahi hírek szerint az amerikai kormány Patrick tábornok alatt egy expeditiót szervez Brigham Young lfogatása végett. Young pedig tizenegy kocsival egatiMiich'WMHi ti .......................................... mmm s mintegy 100 fegyveres fedözete alatt délfelé halad, s mint mondják, Mexikóban akar menhelyet keresni. Spanyolországban újabb válság tört ki. A csak nemrégiben alakult ingadozó, határozatlan Malcampo kabinetet a szabadelvűek s klerikálisok vállvetve igyekeztek megbuktatni. A cortes elnapoltatott, míg az új minisztérium megalakul. A „Times“ szerint a pápa a hatalmakhoz az apáczák elűzése miatt tiltakozást fog küldeni, mert ezáltal a szentszék joga van megsértve. Berlinből jelentik az „Alig. Zeitungénak, Bajorországnak meghatalmazottjai a szövetségi tanácsnál, a következő javaslatnak a birodalmi tanács elé való terjesztését ajánlják . Egyedüli czikk a büntető törvénykönyv 167. §-ához. A német birodalom számára a következő új §. állapittatik meg: „Oly pap vagy vallási szolga, ki hivatásának teljesitésében vagy annak alkalmából embertömeg előtt vagy valamely templomban, vagy egy másik vallásos összejövetelekre szánt helyen, hol több személy jelen van, az állam ügyeit oly módon teszi hirdetés vagy fejtegetés tárgyául, mely a nyilvános béke zavarására alkalmasnak látszik lenni, egészen 2 évre terjedő börtönnel büntettetik.“ Iparunk fejlődésének akadályai. Még nem tudhatjuk, hogy a főrendek nem fogják-e visszavenni a képviselőház f. hó 18-án tartott ülésében elfogadott ipartörvényjavaslatot, mert hiszen a főrendek irtóznak a legártatlanabb szabadelvűségtől is, mit az említett törvényjavaslat szellemétől megtagadni nem lehet. Tény, hogy ezen törvényjavaslatot a képviselők háza egy értelemmel vitatkozás nélkül elfogadta, mi a magyar törvényhozás történelmében ritka eset. Elfogadta pedig, mert az első szakasz következőleg hangzik: „A magyar korona területén minden nagykorú, vagy nagykorúnak nyilvánított, nemre való tekintet nélkül, ezen törvény korlátai közt, bármely iparágat, bárhol önállólag és szabadon gyakorolható. S ezen szakasz szelleme nincs az utána következők által teljesen kiforgatva. Azon szakaszban ugyanis (8. §.) melyben az iparhatósági engedély kikérése fentartatik, csakis azon üzleteket, vagy üzlettelepeket találjuk, melyek a szomszéd lakosságra vagy birtokra vagy egyátalában a közönséget háborgatják vagy megkárosíthatják. Meglehetős szabad volna tehát kezünk a munkálkodásban, ha ehez többek közt pénz és kereskedelmi szabadság nem szükségeltetnék , ha a pénzügy és a vám s kereskedelmi ügy önállósága Magyarországon nem volna csupán „jámbor óhaj “. De épen ez a bökkenő, mert ezek nélkül vajmi kevésre mehetünk az iparszabadsággal. Különben is számos akadály van még magában a hazában, melyek megszüntetése tőlünk függ, melyeket már az 1848- iki törvények kiegészítése által el kellett volna hárítanunk. Ilyenek a kisebb királyi haszonvételek és a vele összeköttetéslevő jogok, melyek eltörlése, vagy inkább ha t. i. a közösügyes danaidák hordója megengedi „megváltása“ múlhatlan szükséget. Ilyenek a vásár s a házalási ügy rendezése, mely utóbbi már közösügyekben gyökerezik. A legfőbb akadályok pedig most is oly rendetlenül állanak, mint állottak az iparjavaslat elfogadása előtt. Állanak, míg a közösügyes alap áll s iparszabadságunk daczára is megkötik kezeinket, megakadályozzák iparunk fejlődését — mikép erről közelebbi alkalommal bővebben szólandunk. —..— — Már jó darab ideje, hogy Deák Ferencz nem jelenik meg az országházban. Hirszerint a jobboldal vezére szlárdul elhatározta végképen visszavonulni a politikai harertérről és csak barátjai kérésére nem mond le a képviselői állásról, de várván az uj választások eredményét. Vannak, kik Deáknak ez elhatározását azon fordulatnak tulajdonítják, mely az utolsó válság folytán beállott. A telepitvények statistikája. Hol vette, hol nem vette magát, elég az, hogy van mégis olyan a milyen statistikai kimutatás a telepítvényekről a képviselők kezében. November 18-án osztatott ki ivréta 23 lapra terjedő ily czimű füzet: „A magán földbirtokosok által telepített községek jogviszonyai tárgyában az illető törvényhatóságok által beszolgáltatott adatok összeállítása. Pesten, 1871.“ Minden valószinüség a mellett szól, hogy a belügyi minisztérium eszközöltette az összeállítást. Hanem azt már nem hiszi, hogy becsületet vall vele. Tán ez fejti meg a füzet névtelenségét. Az egészen feltűnő a pongyolaság. Az adatokat be nem szolgáltatott törvényhatóságok bizonyosan nem emelték a frizét becsét. Egyik törvényhatóság, név szerint Felső-Fehér megye pedig négy telepítvényről „minden egyéb adat helyett 365 úrbéri pernek kimutatását küldte be, mint a jegyzetek számára fentartott rovatban olvashatni (23. lap). Különben a rovatok fejezetei a czélnak megfelelően, tehát jól vannak fogalmazva , úgymint első rovatsorszám (mely hibásan van betöltve, 78 számot mutat, 118 helyett ; így tehát csak 40-et hibázott el). Második rovat: megye (a melyben van a telepitvény); harmadik : a telepitvényes község. Megjegyzésre méltó itt az, hogy a „község“ nevezet hibásan alkalmaztatik. A népség száma i. i. 5. és 3858 lélek közt változik. A községek rendezéséről megalkotott habár még nem foganatosított törvény óta eszmezavarnál egyébnek nem tarthatni azt, ha valaki „telepitvényes község“ rovatába jegyzi az 5, 20, 22, 32, 52, 114, 140 lélekre menő telepet. Negyedik rovat: (a telepitvény) területe h o ld a kb a n. Ez a számtétel nagyon változó. A legkisebb adott menynyiség 2 hold 250 □ öl s a legnagyobb 11,401 hold 133 □ öl, mindkettő Csikszékben. Ez a rovat mintegy tíz vonalnál kitöltetlen maradt. Ötödik rovat: Népesség. Hatodik: aze- 11 eptők és telepítettek közötti jogviszony alapja. Hetedik: a szerződés czime, nyolcadik: tartama; kilenczedik: a praestatiók minősége (kár hogy ezen deák szót magyar nyelvre lefordítani nem tudta a füzet összeállítója). Tizedik I rovat: az építkezésekre vonat-kozó egyezmények. Ezt követi végre a „jegyzet“. Most tegyük meg a számítást: meny- 1 nyiben van érdekelve a telepítvények ügyében a magyar állam politikai és nemzetgazdasági tőkealapja? Sőt tegyük kérdésbe, ha kielégítő tudomást szerezhetünk-e a bemutatott rovatok szerint. A második kérdésre igennel felelni lehetetlen, így tehát az elsőre adható válasz is hézagot mutat. Hunyadmegye Kurpen telepnél a 4-dik rovatban ezt olvassuk: „csekély erdei ' szénégető telep“. Az 5-dik rovat mindkettőnél üres (201.) Temes megye Varjas telepnél a 4-dik rovatban ez áll: 172 hold terület; ebből 152 s fél hold bel-, 55 s fél hold kültelek s 61 b. legelő. Nevezetes az, hogy a részletek összegezése által 169, nem pedig 172 jön ki. Kivel betűs már ezekből, hogy még ily rovatokra is volna szükség: a) a telepitvény fennállása vagy kezdetének kora ; b) rendeltetése, amennyiben t. i. vagy tisztán földmivelési vagy mezőgazdászati iparűzése, vagy gyár-, bánya- és erdőüzem érdekében keletkezett a telep; c) az ekkorig tudott, de már a folyó században elenyészett, magokat megváltott, vagy Tófalu sorsára jutott telepitvények; d) részletes és átlagos ügyekben kimutatása a beltelek és a külsőség nagyságának holdakban és ölekben. Mindezeket ajánljuk az országos statistikai tanács figyelmébe. Fölemlítendő még, hogy a füzet 8. lapján 32 és 33 sorszám alatt álló telepítvényi községek az 1867 és 1868-dik évben már megtörtént s kormányilag jóváhagyott váltság után nem ide voltak írandók, a fenntebb javasolt c) alatti rovatban volnának illető helyükön. A 12—13 lapon olvasható 46 sorszám alatt Ürményháza után a 9-dik rovatban ez áll: Készpénz és dohányültetési kötelezettség (aerarium) E szerint nem volt beírandó a magán földbirtokosok által telepített sorzatába. A 14—15 lapon 55. sorszám alatt illetéktelenül áll Bács-Bodrog megye, utána ezen jegyzettel : „A megye területén telepitvényes község nem létezik, mivel az ottani községek az úrbéri viszony alapján vannak szabályozva“. Hasonló kifogás alá esnek a 17. lap jegyzetében említett: Kovácsi,Kistelep, Kis-Szent-Péter, Majláthfalva, Brestye és Mészdorgos temes m. ,J állam-jószági igazgatás hatóságához tartozó telepitv. községek. Nem tehetni jobbat, mint egyelőre eldöntetlenül hagyván azt, ha csakugyan 78 vagy inkább 118 magán-telepitvényes község (?!) van-e Magyarországban, együtt a Királyhágón túl eső részszel, hadd legyenek itt a kiosztott füzetből nyerhető hiányos adatok összeállítva. Ezek szerint volna 1. a telepitő területek nagysága összesen: 169,611 238/1666 hold, 2. a népesség száma 97,364 lélek. A kincstári telepitvényekről ma úgy vagyunk értesülve, hogy van a) telepitvényes község 42; b) ezek területnagysága 75,606 hold;* *) c) népessége 41,941 lélek. Ha ezen átalános összegeket egybe foglaljuk,lesz 1) a t e le p i t v. *) 15—20 holdnyi bérrészekben kiosztva. (Lásd államvagyonról“ 30. lap.) területe pedig : községek száma 120 vagy 160; 2) 245,217 238/icon hold, 8) népessége 139,304 lélek. Ha már igaz, hogy ezek megváltása nem állami segélylyel, hanem olyan alakban fog történni, mint a miniszterelnök által idézett Németországban, hogy t. i. nem az állam terheltetik egyenesen, hanem az illetők fizetése útján eszközöltetik úgy, hogy az állam bizonyos hitelműveleteket pártfogol és közvetít; — ha ez így terveztetik, fontos számadatokra van szükség, úgy a központi bizottságban, mint a képv.ház tagjai számára is. Önmagát elitéli a kormánynak azon eljárása hogy 1870. évi ápril 10 óta, midőn t. i. először beterjesztetett 362. szám alatt a telepitvényekről szólójavaslat, másfél év alatt nem tudta fölszerelni a kellő adatokkal s még ma sem világítja be kellően propositióját. Ugyan, kérjük, máskorra hasonló esetekben szíveskedjenek összebeszélni a bel- és igazság- és a pénzügyi minisztériumok s úgy esetleg gondoljanak rá, hogy talán az országos statistikai tanácsot is igénybe vehetnék. Részletes adatok a magán telepítvényi községekről a következők: 1. Torontál megyében van ilyen 54 telep, 89,179 579/1656 hold területen, 57,776 lélekből álló népességgel. 2. Csanádmegyében 5 telep 7,597 hold területen, 4,710 lélekből álló népességgel. 3. Csongrádmegyében 5 telek 6,02,? holdnyi területen, melybe nincs beszámítva Pusztaszer, 24,353 lélekkel. 4. Temes megyében 15 telep, 25,881 hold területen 6,466 lélekkel,mely számból hiányzik hat telepitvény népességi számadata. 5. Csikszékben 22 telep 37,659 841/1666 hold területen, melyből hiányzik két telep területének száma, 20,816 lélekkel, de a mely létszámból ismét hiányzik egy telep adata. 6. Hunyadmegyében 7 telep, melyek közül egy 38 hold területű , a többiről kimutatás nincs; három telepen 1,600 lélek van s négyről adat hiányzik. 7. Felső-Fehér megyében 4 telep, melyekről fentebb mindent, a mi közölve van, az egyetlen jegyzetben előadtunk. 8. Háromszékben van 4 telep s ezek közül háromnak területe 2083 1584/1666 hold, népessége pedig a négynek, 4,349 lélek. 9. Naszódvidéken van 1 telep 150 hold területen, 287 lélekből álló népességgel. A kincstári pusztákra vonatkozólag egy a pénzügyi minisztérium által 1869. nov. 11-kén adott kimutatásból a következő részleteket tudjuk u. m. 1. Aradmegyében a) a pécskai uradalomban 5, b) a ménesiben is 5, együtt 10 telep község volt a mondott időben, melyekben az akkori telekszám volt 1,179, jövőre tervezett szaporodás pedig 241, együtt 2420.2. Csanádmegyében, a pécskai uradalomban 17 telepközség volt, melyekben az akkori telekszám 2,788, jövőre tervezett szaporodás 456, együtt — 3,244. 3. Temesmegyében a) a szentandrási uradalomban 4, b) a dentaiban 2, összesen 6 telepközség volt, melyekben az akkori telekszám —749, 4. Torontálmegyében a) a családi b) a szőreghi uradalomban 6 meg 2, összesen 8 telepközség volt, melyekben az akkori telekszám 985, a tervezett szaporodás 57, együtt 1,042. Ugyanekkor terveztetett a) Borsodmemegyében a diósgyőri irodalomban 3 telepközség, 150 telekszámmal, b) Krassó megyében a lugosi, facseti és lippai uradalomban 9 telepközség, 640 telekszámmal, c) Aradmegyében a ménesi és tóthváradi uradalomban 5 telepközség, 310 telekszámmal. „A kincstári pusztában a telepitvényi bérföldek, a hivatalos számadások szerint: 1857— (Az